Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-26 / 122. szám
1989. május 26., péntek Somogyi Néplap 5 Lassustól Kodályig Á zene templomában Templomi koncerten mutatkozott be Siófokon, a Görögországból nemrégen hazatért városi gyermekkórus és Kárpáti József orgonaművész. Kárpáti József, a reformáció kántorának, Johann Walternek Concertójával köszöntötte a közönséget. Apró technikai hibák rontottak az egyébként egységesen értelmezett, könnyű, mutatós darab hangulatán. Bach Coral- elöjátéka színtelenre sikeredett és az E-moll prelúdium és fúga interpretálása sem volt meggyőző. A kései reneszánsz és barokk táncgesztusaira, érzelmi jelképeire és hangfestéseire igen érzékeny hallgatóság észrevehette: nem sikerült igazán megidézni a szerzők szellemét. A Timár Imre karnagy vezette kórus két pünkösdi gregorián ének előadásával „melegítette be” hangszálait. A nehéz intonálási és nagy összeszokottságot igénylő hajlított dallamokat mesterien ívelték a gyerekek. A zenei blokkot Eszterházy, Harmónia Caelestis-ébői vett részletek megszólaltatásával zárta a kórus. Azok az évtizedek, melyek a török kiűzésével, a Thököly- felkeléssel, majd pedig a Rpkóczi-szabadságharccal teltek hazánkban, egyetlen igazi zenei szenzációval szolgálnak. A műkedvelő-mecénás Eszterházy nádor — korának egyik legjelentősebb politikai gondolkodója — 55 kantátát tartalmazó műve e szenzáció (per decursum totius anni), vagyis az év ünnepeinek rendjében. Ebből szólaltatott meg hármat a gyermekkar. Letisztult, sallangmentes előadását jó stílusérzékkel segítette Schneider Márta orgonakísérete. Meggyőző magabiztossággal játszotta Franck A-moll coralját Kárpáti József. A vissza-visszaté- rő alapmotívum által több síkra bontott mű visszafo-' gott hangulatváltozásai váltották ki az est első nyíltszíni tapsát. Míg a régi egyházi kórusműveknek a templom volt a hangulati háttere (míg a középkori chansonnak a nemesi díszterem), addig az egyénivé, bensőségessé vált zene már maga teremti hátterét, abszolúttá emeli önmagát! Boyce, Allein jóját ebben az értelmezésben hallhattuk a Csizmadia Mária vezette kórustól. „Már int a hajnal”, énekelték a gyerekek Mozart népszerű dalát, s azt hihettük: egy görög isten arcát látjuk, aki emberen- túli titokba tekint. Hallottuk még Lassus, Bartók, Händel és Kodály egy-egy művét is.; megszólaltatásuk nem nélkülözte a tempó, a dinamika és a hang- szín apróbb átmeneti árnyalatait sem. Könnyen és szívesen fogyasztható zenei csemegékkel kedveskedett hallgatóságának a városi gyermekkar. A művek hallgatásába mélyülve többször úgy érezhettük: érett, kiforrott női kar énekel a karzaton, pedig a legkisebb „kórista” még alig 8 éves. Az est zenei fénypontját kétségkívül a teljesen magára talált orgonaművész szolgáltatta Polmann Gótikus szvitjének tolmácsolásával. Ekkor érezhettük igazán, hogy templomban vagyunk — a zene templomában. Czene Attila Enyedi Ildikó, kezében a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó Arany Pálma-díjjal a 42. cannes-i fesztivál díjkiosztó ünnepségén. Balról Bo Derek amerikai filmszínésznő, jobbról Raff Valloné amerikai filmszínész. A fiatal magyar rendező a magas kitüntetést „Az én XX. századom” című filmjéért kapta VISSZHANG Együttműködnének a kutatókkal A „Somogy” Természetvédelmi Szervezet észrevételei, A Somogyi Néplap 1989. május 23-i 'számában megjelent — reméljük sorozatnak szánt — Somogyi fauna cím alatt, hogy „újabb tájvédelmi körzetünk lesz”. A fenti cikkhez az alábbi észrevételeket tartom szükségesnek közölni, a megfelelő tájékoztatás igényével. A Marcali—Boronka—Böhö- nye—Nagybajom községhatárok közt elterülő területet a Magyar Madártani Egyesület, „Somogy” Természetvédelmi Szervezetének tagjai 1980-tól folyamatosan vizsgálják. Az általuk felderített, különösen ritka, védett, fokozottan védett növény- és állatfajok előfordulása indokolttá tette, hogy megóvásuk érdekében a terület is védelmet nyerjen. A terület védetté nyilvánítási javaslatát a „Somogy” Természetvédelmi Szervezet nyújtotta be a természetvédelmi hatósághoz. A javaslat az előzetes felmérések, hosszú évekig tartó megfigyelések adataira épült. Az állatvilág egy része tehát nem teljesen ismeretlen. (A Somogy Megyei Múzeum természettudományi osztályának nem feladata, nincs is lehetősége újabb tájvédelmi körzet kialakítására.) A „Somogy” Természetvédelmi Szervezet jelentős munkát végzett a terület védetté nyilvánítása érdekében. Nem csekély szervezőmunkával, eredményeink elismeréséül sikerült elegendő (hazai és külföldi) támogatást kapnunk, hogy a terület gerincét képező, mintegy 250 hektár nagyságú halastórendszert megvásárolhassuk. Ez az erdőkkel övezett tói rendszer adja élőhely- és táplálékbázisát — számos egyéb fajon túl — a fokozott védettséget élvező vidrának, fekete gólyának, réti sasnak. A tórendszer természetvédelmi célú hasznosítása kiemelt feladata a „Somogy” Természetvédelmi Szervezetnek. Természetesen fontosnak tartjuk a terület részletes, tudományos kutatását. A tájvédelmi körzet kialakításával számos, fontos feladat vár még megoldásra. Így például a már fellelt, veszélyeztetett értékek védelme (nem csak papíron!), s a terület látogatásának szabályozása. Ügy véljük, sok hasznos tapasztalattal lehetnénk segítségére a kutatást végző szakembereknek, amennyiben erre igényt tartanak. Meggyőződésünk, hogy a kutatások ütemezésénél a már megismert, veszélyeztetett fajok védelmét, fennmaradását célzó kutató tevékenységet kell előtérbe helyezni. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a három évig tartó, 12 szakember által végzett kutatómunka eredménye, ösz- szegző értékelése alapja lehessen a természe’tvételmi feladatok gyakorlati megvalósításának. A megye jelentős természeti értékeiről, védelemre szoruló területeiről úgyszintén vannak ismereteink. (A területek földrajzi elhelyezkedése, hozzávetőleges nagysága; élővilágunk jelentősebb, védelemre szoruló fajai.). Ezen ismeretek megszerzéséhez hosszú évek munkája kellett. Sok segítséget nyújtottak ebben, társadalmi munkában szervezetünk tagjai a megye számos területén, fagyban, sárban, esőben, kánikulában. Ügy érezzük, költségkímélő tényező lenne, ha ismereteinket megoszthatnánk a megye élővilágát 40 év után végre kutatni kívánó tudósokkal. Hivatal Nándor titkárhelyettes * • * örömmel üdvözlünk minden olyan írást, amely a lapunkban megjelenő cikkekhez fűz észrevételt, kommentárt, s főleg tevékeny javaslatot. Ekként fogadtuk Hivatal Nándor titkárhelyettes sorait is. Gyors reagálása az Üjabb tájvédelmi körzetünk című cikkünkre, azt bizonyítja, hogy az információáramlás immár nem egy zsákutcában lefékeződött „halmaz”, hahem élő, az embereket gondolkodásra és reflektálásra késztető mechanizmus. Ez azonban nem volt minden esetben így. Bizonyíték rá Hivatal Nándor írása, abból a szempontból is, hogy nemcsak a hétköznapi ember, a laikus számára íródott információk, de a tudományos kutatók eredményei sem nyertek eddig érdemi publikációt. Mert, ha így lett volna, ma többet tudnánk egymásról, mint „bánat és öröm”. Az egyik kutatónak — jelen esetben az ornitológus, valamint a zoológia egyéb területén tevékenykedő társának — nem lapunk hasábjain kellett volna tudomást szereznie, megyénk e térségének tudományos kutatásairól és természettudományos minősítéséről. , (Várnai) A cél: megelőzés Oktatási koncepció Az utóbbi évtizedben a hazai gépjárműállomány mintegy a háromszorosára nőtt.-, Ez a kedvező jelenség azonban azzal is jár, hogy ugrásszerűen emelkedett a közúti közlekedési balesetek száma, s aggodalomra ad okot, hagy a balesetek áldozatai között sok a gyermek. Az okokat elemezve a szakemberek arra a megállapításra jutottak: e balesetek-, nek a többségét a fiatalok figyelmetlensége, a közlekedési szabályok nem kellő ismerete okozza. A gyermekek közúti közlekedési baleseteinek csökkentésére a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban új oktatási koncepciót dolgoztak ki. Ennék lényege: a közlekedésre nevelés óvodáskortól kezdődően, egészen az egyetemi, főiskolai képzés befejezéséig, valamennyi fiatalnak — egységes, rendszerben és az életkori sajátosságoknak megfelelően — biztosítsa a közlekedési fölkészítést. HÉTVÉGI tájoló Rangos zenei eseményt rendez szombaton a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola: este fél hét órakor a Munkácsy Mihály Gimnáziumban ünnepli kórusának 30 éves jubileumát. Szintén koncertre hívja közönségét a nagyatádi zeneiskola vasárnap délelőtt fél tizenegykor: a művelődési központ nagytermében a Somogy megyei zeneiskolások IV. vonósversenye (és nem vonósnégyese, ahogy lapunk szerdai számának hírrovatában a nyomda hibájából megjelent) ígér színvonalas kikapcsolódási lehetőséget. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ holnap gyermek- és ifjúsági napra várja a fiatalokat. A program délelőtt kilenc órakor Jónás Tamás bűvész műsorával kezdődik, majd a Holló együttes ad koncertet. Tizenegy órakor nyílik a Gyermektükör című kiállítás, s ezt autó- és repülőmodellezők bemutatója követi. Lesz tombola és videovetítés is. Az ifjúsági nap keretében délután két órakor az „idősebb” közönségnek is bemutatkozik Jónás Tamás, négy órakor pedig Bubik István színművésszel találkozhatnak a rajongói, ötkor Ihos József lép színpadra, hét órakor pedig Szekeres Tamás és a Guitarmania Tour koncertje kezdődik. Kilenc órától diszkó várja a táncos kedvűeket. A Kaposvári Galériában Rajcs Renáta kiállítása tekinthető meg. A Kaposvári Krénusz János Általános Iskola gyermekheti programja keretében Halmos Klára és Vörös András grafikusművészek alkotásaiból rendezett tárlatot. (Képünkön Halmos Klára alkotása látható.) A fonyódi szabadtéri színpadon vasárnap délután két órakor En vagyok Muki, az énekes bohóc címmel gyermekműsort rendez a helyi művelődési ház. A balatonszárszói tanácsházban lapunk fotóriporterének, Gyertyás László fotóművésznek a Kis-Balaton- ról készült képeit láthatja a közönség. A marcali helyőrségi klub vasárnapi gyermeknapi műsorában délután kettőkor a Fővárosi Vidám Színpad mutatja be a Te is tudod, én is tudom ... című zenés mesebohózatát. Ugyanitt Természet, táj, környezetvédelem címmel a bélyeggyűjtő kör kiállítása tekinthető meg. A barcsi művelődési központban vasárnap este hét órától a Pax együttes közreműködésével ifjúsági táncestet rendez. Darányban ma délelőtt tíz órakor a művelődési házban a Kaposvári Ifjúsági Színpad Csillancsi című műsora várja a gyerekeket. Élet a Cigánymeggy soron — Egykor szántóföld, pincék voltak erre, a Cigánymeggy soron — mondja Iván József. — A .felszabadulás utáni években parcellázták ki a területet, abból kaptunk mi i,s. Főként cselédek települtek ide. Mi 1952-ben épültük fel ezt a kis tömésházat. A háború után kaptam nyolc hold földet, meg egy árva. csikót a báró lovai közül, azzal gazdálkodtam. Délelőtt van, Józsi bácsi még csak készül a reggelihez : melegszik a tej a tűzhelyen, a kis lábosbanv benne kockára szelt kenyér. Juli néni szinte mentegetőzésként mondja: — Későn kelők vagyunk. Esténként szeretjük nézni a tévét, reggel meg ilyen tájt reggelizünk. Mindketten nyugdíjasok vagyunk, éldegélünk. Hízót néhány évvel ezelőtt még tartottunk, azóta már nem bírjuk. Csak néhány baromfit etetünk az udvaron. Ha szükségünk van egy kis húsra, elmegyünk a boltba. A ház körül négyszáz négyszögöles a kert szőlővel, gyümölcsfákkal, s termelünk saját magunknak zöldségféléket is. Sehová nem megyünk, csak itthon dolgozgatunk. Néha elgondolom, hogy jó lenne legalább egyszer elmenni valahova üdülni két hétre. Azt hiszem, erre már nem kerül sor. Nágocs, Szabadság u. 6. Iván József és felesége nem kis utat tett meg, míg ebben az otthonban nyugalmat .talált. A ma 79 éves Józsi bácsi ifjú korában, 15 évig volt lovászfiúja a nágocsi bárónak, Rubidó Zichy Iván földesúrnak — az akkori angliai magyar követnek —, később parádés kocsisa. Juli néni kézilányként szintén a báróék,nál dolgozott, majd szobalánnyá „lépett elő”. Így cseléd létére többször is kiutazhatott a családdal Londonba, s nyaranta rendszeresen 2-3 hónapot kint töltött. — Először 1929-ben, jártam Londoniban. Pestig autóval mentünk, onnan vonattal, majd autós komppal át Angliába. Gyönyörű szép nagy, fekete autóval, s egy. kaposvári sofőrrel. A követség,i épületben laktunk, ahol nagy volt a forgalom. Gyakran rendeztek 4-500 személyes vacsorákat, gyűléseket. Jöttek a futárok, hozták-vit- ték a híreket. Megfordultak ott sokan, még Fedák Sári is. A kocsis és a szobalány 1932-ben esküdött örök hűséget egymásnak. Házasságukból két leánygyermek született, közülük az egyik 3 éves korában agyhártyagyulladásban elhunyt. A másik Siófokon él. — Mi heten voltunk annak idején testvérek — mondja visszaemlékezve Józsi bácsi —, s ma már csak hárman élünk. A halál szele engem is megcsapott a világháborúban. Megjártam a Don-kanyart, szilánkot kaptam a combomba, de ennyivel megúsztam. Az egészség- ügyieknél szolgáltam kocsisként, s hazatérve pedig már itthon, 1944-ben egy szovjet tisztet kellett hintó- val hetente 2—3-szor Kaposvárra vinnem. Az, első három napig nagyon bizalmatlan volt velem, Kaposváron mindig bezárt egy szobába. Később megszeretett, cigarettával kínált, sőt az ő parancsnoka is engem akart maga mellé venni, mert bennem megbíztak. 1951-ig egyéni gazdálkodóként kerestem a kenyeret, majd beléptem a termelőszövetkezetbe. A szőlészetben és a kertészetben dolgoztam 1970- ig, amikor nyugdíjba vonultam. Azután mezőőr lettem a tsz-nél. Jártam a nágocsi határt, a környéket. Különösen a halastó adott sok gondot. Sokan próbálkoztak meg az orvhalászattal. Volt egy jó kutyám, fekete, félkevert vizsla, a Bengó. Meglapult a földön, nem árult el, s bevárta, míg közeibe jött a tolvaj. Okos kutya volt, éppen csak beszélni nem tudott. Aztán megmérgezték... Juli néni közben sürgölődik. Mint kincset, almát kerít a másik szobából, saját termést. — Az én nyugdíjam a gyógyszertártól való, utoljára ott takarítottam — mondja, miközben gyümölccsel kínálja az autóval érkezőt, s távozót. Gyarmati László