Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-26 / 122. szám

1989. május 26., péntek Somogyi Néplap 5 Lassustól Kodályig Á zene temp­lomában Templomi koncerten mutatkozott be Siófokon, a Görögországból nem­régen hazatért városi gyermekkórus és Kárpáti József orgonaművész. Kárpáti József, a refor­máció kántorának, Johann Walternek Concertójával köszöntötte a közönséget. Apró technikai hibák ron­tottak az egyébként egy­ségesen értelmezett, könnyű, mutatós darab hangulatán. Bach Coral- elöjátéka színtelenre sike­redett és az E-moll prelú­dium és fúga interpretá­lása sem volt meggyőző. A kései reneszánsz és ba­rokk táncgesztusaira, ér­zelmi jelképeire és hang­festéseire igen érzékeny hallgatóság észrevehette: nem sikerült igazán meg­idézni a szerzők szelle­mét. A Timár Imre karnagy vezette kórus két pün­kösdi gregorián ének elő­adásával „melegítette be” hangszálait. A nehéz into­nálási és nagy összeszo­kottságot igénylő hajlított dallamokat mesterien ível­ték a gyerekek. A zenei blokkot Eszterházy, Har­mónia Caelestis-ébői vett részletek megszólaltatá­sával zárta a kórus. Azok az évtizedek, melyek a tö­rök kiűzésével, a Thököly- felkeléssel, majd pedig a Rpkóczi-szabadságharccal teltek hazánkban, egyet­len igazi zenei szenzáció­val szolgálnak. A műked­velő-mecénás Eszterházy nádor — korának egyik legjelentősebb politikai gondolkodója — 55 kantá­tát tartalmazó műve e szenzáció (per decursum totius anni), vagyis az év ünnepeinek rendjében. Ebből szólaltatott meg hármat a gyermekkar. Le­tisztult, sallangmentes előadását jó stílusérzék­kel segítette Schneider Márta orgonakísérete. Meggyőző magabiztos­sággal játszotta Franck A-moll coralját Kárpáti József. A vissza-visszaté- rő alapmotívum által több síkra bontott mű visszafo-' gott hangulatváltozásai váltották ki az est első nyíltszíni tapsát. Míg a régi egyházi kó­rusműveknek a templom volt a hangulati háttere (míg a középkori chan­sonnak a nemesi díszte­rem), addig az egyénivé, bensőségessé vált zene már maga teremti hátte­rét, abszolúttá emeli ön­magát! Boyce, Allein jó­ját ebben az értelmezés­ben hallhattuk a Csizma­dia Mária vezette kórus­tól. „Már int a hajnal”, énekelték a gyerekek Mo­zart népszerű dalát, s azt hihettük: egy görög isten arcát látjuk, aki emberen- túli titokba tekint. Hallot­tuk még Lassus, Bartók, Händel és Kodály egy-egy művét is.; megszólaltatá­suk nem nélkülözte a tem­pó, a dinamika és a hang- szín apróbb átmeneti ár­nyalatait sem. Könnyen és szívesen fo­gyasztható zenei cseme­gékkel kedveskedett hall­gatóságának a városi gyermekkar. A mű­vek hallgatásába mélyül­ve többször úgy érezhet­tük: érett, kiforrott női kar énekel a karzaton, pedig a legkisebb „kóris­ta” még alig 8 éves. Az est zenei fénypont­ját kétségkívül a teljesen magára talált orgonamű­vész szolgáltatta Polmann Gótikus szvitjének tolmá­csolásával. Ekkor érezhet­tük igazán, hogy temp­lomban vagyunk — a ze­ne templomában. Czene Attila Enyedi Ildikó, kezében a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó Arany Pálma-díjjal a 42. cannes-i fesztivál díjkiosztó ünnepségén. Balról Bo Derek amerikai filmszínésznő, jobb­ról Raff Valloné amerikai filmszínész. A fiatal magyar rendező a magas kitüntetést „Az én XX. századom” című filmjéért kapta VISSZHANG Együttműködnének a kutatókkal A „Somogy” Természetvédelmi Szervezet észrevételei, A Somogyi Néplap 1989. május 23-i 'számában megjelent — reméljük sorozatnak szánt — Somogyi fauna cím alatt, hogy „újabb tájvédelmi körzetünk lesz”. A fenti cikkhez az alábbi észrevételeket tartom szükségesnek közölni, a meg­felelő tájékoztatás igényével. A Marcali—Boronka—Böhö- nye—Nagybajom községhatárok közt elterülő területet a Magyar Madártani Egyesület, „Somogy” Természetvédelmi Szervezetének tagjai 1980-tól folyamatosan vizsgálják. Az általuk felderített, különösen ritka, védett, fokozottan vé­dett növény- és állatfajok előfordulása indokolttá tette, hogy megóvásuk érdekében a terület is védelmet nyerjen. A terület védetté nyilvánítási javaslatát a „Somogy” Természetvédelmi Szervezet nyújtotta be a természetvédel­mi hatósághoz. A javaslat az előzetes felmérések, hosszú évekig tartó megfigyelések adataira épült. Az állatvilág egy része tehát nem teljesen ismeretlen. (A Somogy Megyei Mú­zeum természettudományi osztályának nem feladata, nincs is lehetősége újabb tájvédelmi körzet kialakítására.) A „Somogy” Természetvédelmi Szervezet jelentős mun­kát végzett a terület védetté nyilvánítása érdekében. Nem csekély szervezőmunkával, eredményeink elismeréséül sike­rült elegendő (hazai és külföldi) támogatást kapnunk, hogy a terület gerincét képező, mintegy 250 hektár nagyságú ha­lastórendszert megvásárolhassuk. Ez az erdőkkel övezett tói rendszer adja élőhely- és táplálékbázisát — számos egyéb fajon túl — a fokozott védettséget élvező vidrának, fekete gólyának, réti sasnak. A tórendszer természetvédelmi célú hasznosítása kiemelt feladata a „Somogy” Természetvédelmi Szervezetnek. Természetesen fontosnak tartjuk a terület részletes, tudományos kutatását. A tájvédelmi körzet kialakításával számos, fontos fel­adat vár még megoldásra. Így például a már fellelt, ve­szélyeztetett értékek védelme (nem csak papíron!), s a te­rület látogatásának szabályozása. Ügy véljük, sok hasznos tapasztalattal lehetnénk segít­ségére a kutatást végző szakembereknek, amennyiben erre igényt tartanak. Meggyőződésünk, hogy a kutatások üteme­zésénél a már megismert, veszélyeztetett fajok védelmét, fennmaradását célzó kutató tevékenységet kell előtérbe he­lyezni. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a három évig tar­tó, 12 szakember által végzett kutatómunka eredménye, ösz- szegző értékelése alapja lehessen a természe’tvételmi felada­tok gyakorlati megvalósításának. A megye jelentős természeti értékeiről, védelemre szo­ruló területeiről úgyszintén vannak ismereteink. (A terü­letek földrajzi elhelyezkedése, hozzávetőleges nagysága; élő­világunk jelentősebb, védelemre szoruló fajai.). Ezen ismere­tek megszerzéséhez hosszú évek munkája kellett. Sok segít­séget nyújtottak ebben, társadalmi munkában szervezetünk tagjai a megye számos területén, fagyban, sárban, esőben, kánikulában. Ügy érezzük, költségkímélő tényező lenne, ha ismere­teinket megoszthatnánk a megye élővilágát 40 év után vég­re kutatni kívánó tudósokkal. Hivatal Nándor titkárhelyettes * • * örömmel üdvözlünk minden olyan írást, amely a la­punkban megjelenő cikkekhez fűz észrevételt, kommentárt, s főleg tevékeny javaslatot. Ekként fogadtuk Hivatal Nándor titkárhelyettes sorait is. Gyors reagálása az Üjabb tájvédelmi körzetünk című cikkünkre, azt bizonyítja, hogy az információáramlás im­már nem egy zsákutcában lefékeződött „halmaz”, hahem élő, az embereket gondolkodásra és reflektálásra késztető mechanizmus. Ez azonban nem volt minden esetben így. Bizonyíték rá Hivatal Nándor írása, abból a szempontból is, hogy nem­csak a hétköznapi ember, a laikus számára íródott informá­ciók, de a tudományos kutatók eredményei sem nyertek ed­dig érdemi publikációt. Mert, ha így lett volna, ma többet tudnánk egymásról, mint „bánat és öröm”. Az egyik kuta­tónak — jelen esetben az ornitológus, valamint a zoológia egyéb területén tevékenykedő társának — nem lapunk ha­sábjain kellett volna tudomást szereznie, megyénk e tér­ségének tudományos kutatásairól és természettudományos minősítéséről. , (Várnai) A cél: megelőzés Oktatási koncepció Az utóbbi évtizedben a hazai gépjárműállomány mintegy a háromszorosára nőtt.-, Ez a kedvező jelenség azonban azzal is jár, hogy ugrásszerűen emelkedett a közúti közlekedési balesetek száma, s aggodalomra ad okot, hagy a balesetek áldo­zatai között sok a gyermek. Az okokat elemezve a szak­emberek arra a megállapí­tásra jutottak: e balesetek-, nek a többségét a fiatalok fi­gyelmetlensége, a közlekedé­si szabályok nem kellő isme­rete okozza. A gyermekek közúti köz­lekedési baleseteinek csök­kentésére a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Mi­nisztériumban új oktatási koncepciót dolgoztak ki. Ennék lényege: a közleke­désre nevelés óvodáskortól kezdődően, egészen az egye­temi, főiskolai képzés befe­jezéséig, valamennyi fiatal­nak — egységes, rendszerben és az életkori sajátosságok­nak megfelelően — biztosít­sa a közlekedési fölkészí­tést. HÉTVÉGI tájoló Rangos zenei eseményt rendez szombaton a kapos­vári Tóth Lajos Általános Iskola: este fél hét órakor a Munkácsy Mihály Gimná­ziumban ünnepli kórusának 30 éves jubileumát. Szintén koncertre hívja közönségét a nagyatádi zeneiskola vasár­nap délelőtt fél tizenegykor: a művelődési központ nagytermében a Somogy megyei zeneiskolások IV. vonósversenye (és nem vo­nósnégyese, ahogy lapunk szerdai számának hírrovatá­ban a nyomda hibájából megjelent) ígér színvonalas kikapcsolódási lehetőséget. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ holnap gyermek- és ifjúsági napra várja a fiatalokat. A program délelőtt kilenc óra­kor Jónás Tamás bűvész műsorával kezdődik, majd a Holló együttes ad koncertet. Tizenegy órakor nyílik a Gyermektükör című kiállí­tás, s ezt autó- és repülőmo­dellezők bemutatója követi. Lesz tombola és videovetítés is. Az ifjúsági nap keretében délután két órakor az „idő­sebb” közönségnek is bemu­tatkozik Jónás Tamás, négy órakor pedig Bubik István színművésszel találkozhat­nak a rajongói, ötkor Ihos József lép színpadra, hét órakor pedig Szekeres Ta­más és a Guitarmania Tour koncertje kezdődik. Kilenc órától diszkó várja a táncos kedvűeket. A Kaposvári Galériában Rajcs Renáta kiállítása te­kinthető meg. A Kaposvári Krénusz Já­nos Általános Iskola gyer­mekheti programja kereté­ben Halmos Klára és Vörös András grafikusművészek alkotásaiból rendezett tár­latot. (Képünkön Halmos Klára alkotása látható.) A fonyódi szabadtéri szín­padon vasárnap délután két órakor En vagyok Muki, az énekes bohóc címmel gyer­mekműsort rendez a helyi művelődési ház. A balatonszárszói tanács­házban lapunk fotóriporte­rének, Gyertyás László fo­tóművésznek a Kis-Balaton- ról készült képeit láthatja a közönség. A marcali helyőrségi klub vasárnapi gyermeknapi mű­sorában délután kettőkor a Fővárosi Vidám Színpad mutatja be a Te is tudod, én is tudom ... című zenés mesebohózatát. Ugyanitt Természet, táj, környezetvé­delem címmel a bélyeggyűj­tő kör kiállítása tekinthető meg. A barcsi művelődési köz­pontban vasárnap este hét órától a Pax együttes köz­reműködésével ifjúsági tánc­estet rendez. Darányban ma délelőtt tíz órakor a művelődési házban a Kaposvári Ifjúsá­gi Színpad Csillancsi című műsora várja a gyerekeket. Élet a Cigánymeggy soron — Egykor szántóföld, pin­cék voltak erre, a Cigány­meggy soron — mondja Iván József. — A .felszabadulás utáni években parcellázták ki a területet, abból kaptunk mi i,s. Főként cselédek tele­pültek ide. Mi 1952-ben épül­tük fel ezt a kis tömésházat. A háború után kaptam nyolc hold földet, meg egy árva. csikót a báró lovai közül, az­zal gazdálkodtam. Délelőtt van, Józsi bácsi még csak készül a reggeli­hez : melegszik a tej a tűz­helyen, a kis lábosbanv ben­ne kockára szelt kenyér. Ju­li néni szinte mentegetőzés­ként mondja: — Későn kelők vagyunk. Esténként szeretjük nézni a tévét, reggel meg ilyen tájt reggelizünk. Mindketten nyugdíjasok vagyunk, élde­gélünk. Hízót néhány évvel ezelőtt még tartottunk, azóta már nem bírjuk. Csak né­hány baromfit etetünk az udvaron. Ha szükségünk van egy kis húsra, elmegyünk a boltba. A ház körül négyszáz négyszögöles a kert szőlővel, gyümölcsfákkal, s termelünk saját magunknak zöldségfé­léket is. Sehová nem me­gyünk, csak itthon dolgozga­tunk. Néha elgondolom, hogy jó lenne legalább egyszer elmenni valahova üdülni két hétre. Azt hiszem, erre már nem kerül sor. Nágocs, Szabadság u. 6. Iván József és felesége nem kis utat tett meg, míg eb­ben az otthonban nyugalmat .talált. A ma 79 éves Józsi bácsi ifjú korában, 15 évig volt lovászfiúja a nágocsi bárónak, Rubidó Zichy Iván földesúrnak — az akkori angliai magyar követnek —, később parádés kocsisa. Ju­li néni kézilányként szintén a báróék,nál dolgozott, majd szobalánnyá „lépett elő”. Így cseléd létére többször is ki­utazhatott a családdal Lon­donba, s nyaranta rendsze­resen 2-3 hónapot kint töl­tött. — Először 1929-ben, jár­tam Londoniban. Pestig autóval mentünk, onnan vo­nattal, majd autós komppal át Angliába. Gyönyörű szép nagy, fekete autóval, s egy. kaposvári sofőrrel. A követ­ség,i épületben laktunk, ahol nagy volt a forgalom. Gyak­ran rendeztek 4-500 szemé­lyes vacsorákat, gyűléseket. Jöttek a futárok, hozták-vit- ték a híreket. Megfordultak ott sokan, még Fedák Sári is. A kocsis és a szobalány 1932-ben esküdött örök hű­séget egymásnak. Házassá­gukból két leánygyermek született, közülük az egyik 3 éves korában agyhártya­gyulladásban elhunyt. A másik Siófokon él. — Mi heten voltunk an­nak idején testvérek — mondja visszaemlékezve Jó­zsi bácsi —, s ma már csak hárman élünk. A halál sze­le engem is megcsapott a világháborúban. Megjártam a Don-kanyart, szilánkot kap­tam a combomba, de ennyi­vel megúsztam. Az egészség- ügyieknél szolgáltam ko­csisként, s hazatérve pedig már itthon, 1944-ben egy szovjet tisztet kellett hintó- val hetente 2—3-szor Kapos­várra vinnem. Az, első há­rom napig nagyon bizalmat­lan volt velem, Kaposváron mindig bezárt egy szobába. Később megszeretett, ciga­rettával kínált, sőt az ő pa­rancsnoka is engem akart maga mellé venni, mert ben­nem megbíztak. 1951-ig egyéni gazdálkodóként ke­restem a kenyeret, majd be­léptem a termelőszövetke­zetbe. A szőlészetben és a kertészetben dolgoztam 1970- ig, amikor nyugdíjba vonul­tam. Azután mezőőr lettem a tsz-nél. Jártam a nágocsi határt, a környéket. Külö­nösen a halastó adott sok gondot. Sokan próbálkoztak meg az orvhalászattal. Volt egy jó kutyám, fekete, félke­vert vizsla, a Bengó. Megla­pult a földön, nem árult el, s bevárta, míg közeibe jött a tolvaj. Okos kutya volt, éppen csak beszélni nem tu­dott. Aztán megmérgezték... Juli néni közben sürgölő­dik. Mint kincset, almát ke­rít a másik szobából, saját termést. — Az én nyugdíjam a gyógyszertártól való, utoljá­ra ott takarítottam — mondja, miközben gyü­mölccsel kínálja az autóval érkezőt, s távozót. Gyarmati László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents