Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. május 2., kedd Somogyi Néplap 3 Május elsején majális, nagygyűlés Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról.) Az előadó felidézte az 1919-es, az 1945-ös május el­sejét, az 1957. évi remény­teli százezres tömegmeg­mozdulást, aimáikor a dolgo­zók újra hitet tettek a ha­ladás mellett. Ezután arról beszélt, hogy a maii jó alkalom, lehetőség az eredmények, a gondok számbavételére, helyzetünk megítélésére, véleményünk, követeléseink kifejezésére. — Tagadhatatlan, hogy ma súlyos feszültségekkel terhelt mindennapi életünk — jelentette ki dr. Exner Zoltán. — Élnek a környe­zetünkben gondokkal küsz­ködő idős emberek, nagy- családosok, pályakezdők, munkát kereső fiatalok, tényszerűvé vált a munka- nélküliség, megingott a lét- és szociális biztonság, roha­mosan csökkennek a reál­bérek. Területenként és ága­zatonként változó mérték­ben nehézséget > jelent a munkaerő foglalkoztatása. Sajnálatos módon az utóbbi időszak számos meggondo­latlan, kapkodó központi in­tézkedése tovább sokkalta az embereket. A mélyülő gazdasági, tár­sadalmi és morális válság közepette tagságunk leg­gyakrabban a következő kérdést fogalmazza meg számunkra: ,,Mit akar a szakszervezeti mozgalom?” A válasz az új gondolko­dás jegyében nem lehet más, mint a hatékony ér­dekvédelem, mégpedig klasszikus értelemben. Meg­szabadulunk minden, koráb­ban fölöslegesen elvállalt feladattól, és csak az anya­gi, szellemi érdekvédelem­mel foglalkozunk. Ehhez kell igazítani a szakszervezetek fölépítését, működési rend­jét, olyan tisztségviselőkkel, akik élvezik a bizalmat és képesek határozott föllé­pésre. Ez azt is jelenti, hogy kizárólagosain a tagság meg­bízásából járhatunk el bár­mely kérdésben, független­nek kell maradnunk a poli­tikai {jártaktól és szerveze­tektől, önálló szerepet kívá­nunk betölteni a megye tár- társadalmi, politikai életé­ben. Ha ma még több mint százezres tagságunk nem ta­pasztal konkrét eredménye­ket életkörülményei védel­me érdekében, akkor az ál­talános bizalom csökkené­sével egyidejűleg elfogy a tagságunk is. Eljött az ide­je, hogy a szakszervezeteket a munkahelyektől a legfel­sőbb vezetésig partnerként kezeljék. Megengedhetetlen véleményük figyelmen kí­vül hagyása. Ma megvan a reális esélyünk, hogy a szakszervezetek valóságos társadalmi szerepüknek megfelelő, tényleges súlyukat visszakapják. E cél érdekében fölemel­jük szavunkat a munkavál­lalókat naponta sújtó intéz­kedések ellen. Támogatjuk az országos szakszervezete­ket abban a törekvésükben, hogy a kormány függessze föl a bejelentett árintézke­déseket, számoljon el az ál­lamháztartás költségeivel, mert tapasztalataink szerint a lakosság értelmetlen ál­dozatként éli meg életkörül­ményeinek romlását. Sokáig nem tartható már a lakos­ság egyoldalú teherviselése, a tartós reálbércsökkenés, a nyugiíjak és a szociális el­látás leértékelődése. A szak- szervezetek szerint a vál­ságból csak úgy lehet kijut­ni, ha a reálbérek folyama­tos csökkenése megáll és a munkavállalók széles réte­gei számára érdekeltséget teremtünk, mert különben nem várható a teljesítmé­nyek növekedése. Újabb ál­dozatvállalás cjak értelmes célokért lehetséges a jövő­ben. Ehhez viszont szakítani kell az egyoldalú, szűklátó­körű pénzügyi szemléletté! á gazdaságpolitikában, a rossz döntések hangulati, politikai következményei­vel. A szakszervezetek egy­szerűen nem szegődhetnek az állami szegénységpoliti'ka mellé. Dr. Exner Zoltán szót emelt a szalkszervezetek ha- táskörémék megnyirbálása ellen, példáiként említve a sztrájktörvény-tervezet ere­deti elképzeléseit, a jogse­gélyszolgálat megszünteté­sének kísérletét. — Sajnos, az országos gondók fokozottan lecsapód­nak megyénk életének min­den területére. Az öröklött aránytalanság, az alacsony nyugdíjak, az átlagos alatti bérek különösen sújtják tagságunkat. Feszültséget okoznak a foglalkoztatásban a felszámolásokból, a szer­kezetváltásokból adódó el­bocsátások, így több száz embert érintett meg a mun­kanélküliség réme. Jelenleg csaknem száz munkavállaló részesül munkanélküli 'se­gélyben. Bárki mondhatná, hiszen ez nem sok. Mi még­is azt feleljük, egy vétlen dolgozó is sók munkanélkü­liként. A szákszervezetek számára ez elfogadhatatlan élethelyzet. Ezért szorgal­mazzuk a munkahelyterem­tő intézkedéseket, a szak­mai átképzéseket, a fiatalok munkához való juttatását. A közeljövőben a szakszerve­zetek széles körű szolidari­tásával meg kívánjuk te­remteni saját munkanélkü- lisegély-alapunkat a legjob­ban rászorulók számára. Az SZMT vezető titkára sürgette a szociális refor­mot, mivel a megyében min­den negyedik lakos nyugdí­jas. Közülük körülbelül 50 ezren élnek 4000 forint alat­ti nyugdíjból. A megye szakszervezetei sok ezer rá­szorulónak nyújtottak több mint tízmillió forint segélyt és egyéb szociális juttatást. Mindez kevés, mert egyre nő a segítségkérők serege. — Május elsejét, a terem­tő munka ünnepét mi úgy tekintjük, mint a munkavál­lalók tömegdemonstráció­ját, érdekeik, követeléseik kifejezésére. Ezért tagsá­gunk nevében csatlakozunk az országos szakszervezeti elképzelésekhez. Követel­jük a tudatos antiinflációs politikát, hogy elkerüljük a tömeges elszegényedést; bérreformot, amely biztosít­ja, hogy a törvényes mun­kaidőben végzett munka tisztességes megélhetést nyújtson a dolgozóknak és családjuknak; aktív foglal­koztatás-politikát, emberhez méltó munkakörülménye­ket ; szociális reformot, amely biztosítja a létbizton­ságot; az adóterhek mérsék­lését; lehetőséget a művelő­désre, az egészség megőrzé­sére; végül tisztességes meg­egyezéseket a soron követ­kező kormány—SZOT-ta- lálkozón, olyanokat, ame­lyeket mindkét fél tisztelet­ben tart. Föl kell készülnünk ön­magunk és társaink védel­mére, érdekeink megfogal­mazására, elfogadható meg - állapodások kivívására. Minden lehetséges erővel el kell kerülnünk a helyi és országos konfliktusokat, és csak a legvégső esetben al­kalmazhatjuk érdekérvé­nyesítő eszközeinket. Fele­lősségteli gondolkodásunk­ból fakad, hogy nem lépünk fel mega 1 a póza t lan követe­lésekkel, a jövőben azonban azt sem fogadhatjuk el, hogy semmibe vegyék bár­hol a munkavállalók érde­kében tett kezdeményezé­seinket Felhívjuk a megye minden munkavállalóját, szervezett dolgozóját — füg­getlenül világnézetétől, párt­állásától, hogy Segítsék az egységes föllépést a szak- szervezeti követelésekért. „összefogással az össze­omlás ellen!” — hirdeti a szakszervezetek egyik ünne­pi jelszava, amely rendkí­vül találó és időszerű. Józa­nul gondolkodva belátható, hogy csak a higgadtság, az értelmes munka az, a mely- lyel elkerülhetjük a ■ gazda­sági összeomlást, a társadal­mi válságot. Ebben mind­annyian érdekeltek va­gyunk. Meggyőződéssel vall­juk a munka ünnepén, hogy van, hogy kell lennie egy útnak, amely a kibontako­záshoz vezet. Felelősségünk szinte történelminek mond­ható, mert a következő idő­szakban önökkel együttesen dolgos mindennapjainkon kell megkeresnünk ezt az utat családunkért, a felnö­vekvő nemzedékért. A nagygyűlés az Initerna- cionálé hangjaival fejező­dött be. A NEVE „GAZDAGOT” JELENTETT Tengőd falu 850 éves A község besenyő erede­tű neve — Tingulit, Tin- guld — gazdagságot jelen­tett, majd századok múltán Tengőddé változott-torzult, s ez a szó ma az eredeti jelentés ellenkezőjét fejezi ki. Gazdag, hagyománytisz­telő, életerős község volt Tengőd, s ma Tab egyik társközsége a sóik közül: 1970 óta nincs tanácsa, ter­melőszövetkezetét Kányá­hoz csatolták, iskoláját is csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a kör­zetesítéstől. Tengőd sok háza — köz­tük a valaha leggazdagab- baké — lakatlan, hatalmas kúriaszerű épületek mála- doznak, pusztulnák, tágas udvaraikat felverte a gaz, a tarack. Mintegy 700 la­kója van, köztük sok az idős ember, s a javakora- ballek Kányában, Tabon dolgoznak, mert Tengődön nincsen munkalehetőség. Viszont új erőre kapott a háztáji gazdaság, úgy tet­szik, az utóbbi időben a falu társadalmi, kulturális élete is megpezsdült... Gazdakör, asszonykor ala­kult, s a helybeli, sőt a környéki értelmiség is so­kát tesz azért, hogy a falu ismét önmagára találjon. A hét végén, emlékezetes ünnepséget rendeztek a fa­luban, a község fenn áll ásá- nak 850. jubileuma alkal­mából. Vak Béla király a dömösi prépostságnak aján­dékozta 1138-ban Tengődöt, s ez a különböző iratokban fellelhető évszám a hiteles dokumentum, noha ásatá­sok bizonyították, hogy a honfoglalás korában itt már település volt. A jubi­leumi ünnepség (Barkóczy József tsz-elnök — tengődi születésű, tabi lakos — kö­szöntője után) Györgypál János volt tengődi iskola­igazgató (ma siófoki lakos) helytörténeti előadásával kezdődött, melynek kivo­natát sokszorosították. (A helytörténeti gyűjtőmun­kában sokat segített az előadónak Tóth Etelka nyugdíjas tisztviselő és Sánta Ibolya tabi reformá­tus lelkész). A többi között megemlékezett Tengődi Bornemissza Jánosról, a végvári (kapitányok egyik legkiválóbbikáról, aki mint­egy fél évszázadon át si­kerrel harcolt a török hó­dító ellen. Továbbá Zsebe- házi Istvánról, Kossuth századosáról, aki a bukás után évekig bújkált szülő­falujában (még a reformá­tus templom tornyában is), majd a 60-as évektől Ten­gőd jegyzőjeként műkö­dött. (Szép síremlékét az idén március 15-ére hely­reállították.) Farkas István tabi ta­nácselnök ünnepi beszédé­ben a jelenről, illetve a le­hetséges jövőről is szólt. A többi között hangsúlyozta a társközség elöljárósága bi­zonyította rátermettségét, életképességét, ám szükség van hatás- és jogkörre, „mozgási” lehetőségek bő­vítésére, az önkormányzat továbbfejlesztésére és a község önálló pénzalapjá­nak megteremtésére. Ez­után az általános iskola irodalmi színpada adott színvonalas, a hazafias ér­zelmeket felkeltő műsort, majd az ünneplő közönség a katolikus templomhoz vo­nult, ahol a régi Tolna me­gye legősibb síremléke (László Ipoly dömösi pré­post sírköve az 1930-as évekből)- található. A sír­emléket Farkas István ta­nácselnök és Keserű Fe­renc, a Gazdakör vezetője koszorúzta meg, majd Fridi Vilmos kányái plébá­nos mondott az alkalomhoz illő beszédet. Az ünnepség emelkedett hangulatához Sánta Ibolya orgonajátéká­val és Soós Anita szavala­tával járult hozzá. Szapudi András Több vállalat dolgozói kö­zösen szórakoztak a majá­lisban. A nyomda a színpad melletti sátrában látta ven­dégül a munkatársakat, kár­tyanaptárt, újságokat oszto­gattak a gyerekeknek és a felnőttéknek. A rossz idő miatt a gyer­mek- és felnőttműsort a Ki­lián György Művelődési Házban tartották meg. A május elsejei program az it­teni diszkóval fejeződött be. L. G. Megyei ünnepségek A rossz idő ellenére minden somogyi városban megünnepelték május else­jét, a munka ünnepét. Az idén a felvonulásoik általában elmaradtak, he­lyette gyűléseket, majáliso­kat, sportrendezvényeket tartottak. MARCALI Az ünnep délelőttjén csendes volt a város, a ha­gyományokkal szakítva a május elsejei programok délután kezdődtek. Egy ki­vétel volt: az MHSZ csalá­di lövészversenye légpus­kával. A délutáni események az MVSE-pályán és környékén kezdődtek Marcali majális címmel. Délután 3-kor Brunner István, a Pedagó­gus Szakszervezet helyi titkára mondott rövid be­szédet. Utána megkezdődött a majális kulturális és sport­programja. Többek között az MHSZ modellezői is be­mutatták produkciójukat. A régi szép időkre emlékez­tető mérkőzést vívott az MVSE a Rákóczi öreg fiúk csapatával. Este negyed 7-kor a vá­rosi könyvtárban a városi párt- és állami vezetők, a helyi alternatív szervezetek képviselője — részvételével fórum kezdődött. Az érdek­lődők a helyszínen kérdése­ket tehettek föl a város és környékének fejlődésével kapcsolatban. Mindenre vá­laszt kaptak a résztvevők. A marcali majális a kultu­rális központ színházter­mében este fél 8-kor a Betli duó föllépésével ért véget. NAGYATÁD Az időnként viharos ere­jű szél, a szokatlan hideg és a napok óta tartó eső alaposan felborította a nagyatádi majális szerve­zőinek szándékát. A Sza­badság parki randevú így kényszerből elmaradt. En­nek ellenére zenés ébresz­tővel köszöntötték a vá­roslakókat, s a hangszórós kocsik mindjárt tudatták azt is, hogy a Gábor Andor Művelődési Központban tartják meg a szabadtéri színpadra tervezett előadá­sokat. Itt Bartus Gyuláné- nak, a szakszervezetek vá­rosi bizottsága titkárának néhány mondatos köszön­tője után az Ady Endre Gimnázium diákszínpada, a Dél-somogyi Mezőgazda- sági Kombinát asszonykó­rusa és. a helyőrség kato- niafiataljainak zenekara mutatkozott be. Láthattuk a kaposvári Ifjúsági Szín­pad két produkcióját is. Elmaradt azonban a majá- lisi hangulatot adó vásár, még léggömböt is hiába kerestek a gyerekek. Este a vásárcsarnokban a Di­nasztia együttessel tartottak bált. SIÓFOK A város lakosait zenés ébresztő köszöntötte teg­nap reggel. Délelőtt a dél- balatoni kulturális központ adott helyet az ünnepi nagygyűlésnek. Giay Lász­ló, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtit­kára méltatta az ünnepet. Ezt követően a városban működő amatőr együttesek, gyermekcsoportok bemu­tatóját tekinthették meg az érdeklődők. A hajókikötőben és a Petőfi sétányon majális várta a rossz idő miatt cse­kély számban megjelent ünneplőket. Szántódpusztán lovas- és díjhajtó-bemutatót tartot­tak, valamint a kettősfoga­tok akadályhajtását rendez­ték meg. Néhány jobbnak ígérkező program a rossz idő miatt elmaradt vagy a tervezettől eltért. A baia- tonszabadi fiatalok egész napos sportvetélkedőt ren­deztek. Szárszón családi majális, majd utcabál vár­ta az érdeklődőket. Elma­radt viszont az Ezüstpart sportegyesület kerékpár versenye. TAB Hűvös, szeles, esős reg­gel köszöntötte Tab város lakóit is május 1-jén. Az idei ünnepségre a városi szakszervezeti bizottság hívta a fiatalokat és az idősebbeket, ám a meghir­detett délelőtti programom elmaradtak. Reggel 8 órá­tól a diákok egymásnak adták a hírt: az eső miatt nem tartják meg a sport­pályára hirdetett csapat­gyűlést, illetve az 1475-ös számú Petőfi Sándor Úttö­rőcsapat kisdobos- és úttö­rőavatását. Ugyancsak el­maradt az azt követő sport- bemutató, a különféle sportversenyek, valamint az MHSZ modellező klub bemutatója is. ' A délutáni rendezvénye­ket viszont megtartották, a művelődési központba be­térők a kézimunka szakkör bemutatóját láthatták, 3 órától szórakoztató ifjúsági videofilmeket nézhettek meg, majd a művelődési ház discotánccsoportja mu­tatkozott be. Este tinidiscóval zárult a május 1-jei program. Ta­bon az első városi május 1-jei programot nem az előzetes elképzelések sze­rint tudták megvalósítani.

Next

/
Thumbnails
Contents