Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám
1989. május 24., szerda Somogyi Néplap 5 Művelődési Minisztérium közleménye A Művelődési Minisztérium az alábbi közleményt juttatta el az országos sajtó- szolgálathoz. A Művelődési Minisztériumhoz az idei érettségi írásbeli vizsgák körüli botrányok kapcsán néhány középiskola nevelőtestületétől különböző, a május 16-i miniszteri döntéstől eltérő megoldást tartalmazó javaslatok érkeztek. A javaslatokat megvizsgálva úgy határoztunk, hogy a május 16-án ismertetett döntéstől eltérő eljárásokat nem engedélyezzük. Felhívjuk az igazgatók, a nevelőtestületek és az érettségi bizottságok figyelmét, hogy az érettségi vizsga jellegét tekintve állami vizsga, ezért a minisztériumi szabályozástól eltérő megoldásokat az érettségi vizsgabizottságoknak nincs joguk alkalmazni. Papp Árpád költőt, műfordítót és Leskó László írót, újságírót. Az ünnepi könyvhét somogyi rendezvényei között rendhagyó műsornak számít, amit Darányban, az általános iskolások mutatnak be Kopjafák címmel május 31-én 15 órakor. Az ünnepi könyvhét somogyi megnyitójára június 3-án Barcson kerül sor. Itt ismertetik a Barcs múltja és jelene pályázat eredményeit. Köteles Pál íróval az Erdélyi Baráti Kör szervez Kaposváron találkozót az olvasóknak. Június 7-én Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója a nagyatádi könyvheti rendezvényen mutatja be Csűrös Miklós írások a 6fJ éves Fodor Andrásról című kötetét, amit a könyvtárban ezekben a napokban nyomtatnak. H. B. Orgonahangverseny jsí belvárosi templomban GLÓRIA Az orgona idézi fel leginkább a vox humánát, az emberi hangot. Van is ilyen regiszterfelirat az orgonán, de ez nem jelenti azt, hogy a hangszerépítő emberi hang utzánzására tesz kísérletet. Hétfőn este megszólalt a kaposvári belvárosi nagytemplom orgonája a Filharmónia hangversenyévad legsikeresebb koncertjén, melyen Baráti István három Bach-mű- vet tolmácsolt. Az esten közreműködött a Kaposvári Szimfonikus Zenekar és a Vikár Vegyes Kar; közösen vitték sikerre Vivaldi Glória című művét. A közönség szűnni nem akaró tapssal fejezte ki háláját a rendkívüli zenei élményért. Kaposvár zenei életét hullámzó érdeklődés kíséri, de már nem lehet kétséges, hogy a nagy közönségsikerű hangversenyek a templomokban zajlanak. Megtízszereződik ilyenkor a zeneiskola, a Latinca művelődési központ hangversenyeinek közönsége, hétfőn este több mint négyszázan hallgatták áhítattal a csodálatos zeneműveket. Baróti István azon orgonaművészek közé tartozik, akik ritkán szerepelnek hangversenyközönség előtt, annál többen hallhatják őt az esztergomi Bazilikában. Két hanglemezen rögzítették, ahogyan a régi magyar orgonákat /megszólaltatja. Részt vett a budapesti Mátyás-templom orgonájának tervezésében is, tehát minden szempontból a hangszer mestere. Kaposvári műsorában először Bach Trió szonátáját hallottuk. Nem olyan ' „látványos” darab, mint a d-moll toccata és fuga, ám az orgonistának egy egész kamarazenekart kell képviselnie. Természetesen a várva-várt, népszerű d-moll toccata és fuga volt az orgonahangverseny csemegéje, ám mintha túlzottan egy zenei tömbbe kívánta volna foglalni e művet „Baróti”. Bach korall- elöjátékaiból négyet szólaltatott meg, igényesen. Az est meghatározó zenei élménye Vivaldi — zenei ízlésben a korábban hallott Bach-művekkel rokon — Glória című oratóriumának előadása volt. A Vikár Vegyes Kar és a Kaposvári Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában már ismert mű tovább gazdagodott két kitűnő szólista közreműködésével. Zákányt Emőke csodálatos szopránja és Kali Gabriella telt alt hangja az oratórium újabb szépségeit tárta fel. Zákányt Zsolt karigazgató és a szimfonikus zenekar élén Kerényi Gábor, a zenekar és a kórus összehangolt munkája teremtette meg a nagyhatású bemutatás minden szépségét. A legnehezebb feladat elé a mű nyolcadik tétele állította a zenekart és a kórust. A gyors tempójú, szárnyalózenével együtt kellett szólnia a kórusnak, érthetően, világosan. Azt hiszem, ezt is sikerült úgy megoldania a zenekarnak és a kórusnak, ahogy Vivaldi képzelte ... Vgéhez közeledik lassan a kaposvári hangversenyévad. Csupán a „hazai” együttesekre és a Vikár kórusra gondolva, elmondhatjuk: tanúi lehettünk annak, hogy tovább erősödtek zenei műhelyeink. Rájuk építve lehet számítani arra is, hogy a város, és a megye zenei élete tovább fejlődjön. Horányi Barna Rejtőzködő cellák (Folytatás az 1. oldalról) — 1808 körül készült el ez a klasszicista árkádos épület, amely az 1830-as évek derekáig az első vármegye''házunk volt. Később törvényszékként és börtönként működött, tehát itt őrizték a rabokat. Ebben az időben lassan megszűntek a földesúri feudális börtönök, így a rabok száma megszaporodott, bővítették a börtön- rendszert. 1850 tavaszán több mint négyszáz fogoly — többnyire szökött katona és menekült honvéd — raboskodott, a 80-as évekig pedig az elítéltek zöme a fellendülő betyárvilágból került ide. A rabok 1848 előtt természetesen dolgoztak, fontak és posztót készítettek. — Mikor szüntették meg ezt a börtönt? — 1910 után feltől lőtték az épületnek ezt a részét. Beszélgetésünk után fotóriporter kollégámmal „leereszkedtünk” a 180 esztendős rideg, sivár múltba, ahol egykoron 30 foglár ügyelt a „nehézfiúkra”. A dermesztő hideg és az ijesztő sötét még ma is hordozza azt a hangulatot, amelytől — két évszázaddal ezelőtt — nem volt menekvés. (Tamási) Fotó: Csobod Péter Kőhalomból kastélyt Révész-tudósítások Űjabb értékes dokumentumokkal gazdagodott a siófoki Kálmán Imre Múzeum. A siófoki születésű, világhírű pszichológiaprofesszor, dr. Révész Géza emlékére Amszterdamban megjelent „Révész Berichten” (Révész-tudósítások) 21 kötetét ajándékozta á múzeumnak a professzor Olaszországban élő leánya, Judit Laqueur Révész. A RAJZTANÁR Önéletrajz helyett Valamikor, a hatvanas évek elején kezdett dolgozni egy kis falusi iskolában. Első keresetéből vett magának egy közepes minőségű bőrdzsekit. Tehette, mert apja beváltotta ígéretét: az első havi kiadásait megtéríti jutalmul, ha elsőszülöttje diplomát szerez magának. Tanította a . nebulókat, közben eszmei és valóságos pofonokat kapott az ÉLETTŐL. Mert rajztanárunknak volt két, eléggé el nem ítélhető tulajdonsága: jól fejlett igazság- érzete és ehhez meglehetősen csípős nyelve is. Ha örökölt is valamit az apai házból, hát ez a két tulajdonság akkoriba^, a „puha diktatúra” évtizedeiben ugyancsak kellemetlen örökség volt. Miután ezen tulajdonságai már-már a pályáról való elbocsátás lehetőségeit vetítették előre, tanárunk megcsendesedett, és legendás igazságérzetének és indulatainak kiélésére politikától mentesebb, tehát bensőségesebb „gyakorlóteret” keresett. Közben a „meg nem termelt”, „ki nem érdemelt” anyagi javaival is kezdett egyenesbe jutni. Vett egy Trabantot, sőt egyik évben a még fiatal „járgány” mellett egy újabbra is befizetett. Ez volt az a bizonyos „aranykor”, amikor az értékesebb embernek Zsigulira is futotta a tóparti villa mellett. Noha tanárunk csupán a Trabanto- sok szürke csapatához tartozott, mégis szép sikereket ért el diákjaival. Mindenkori igazgatói nem becsülték túlságosan tevékenységét, mondván: az esztétikai nevelés ,&z emberközpontú társadalomban” csak a második vonalba tartozik. Tanárunk elgondolkodott ezen, de nem vette nagyon szívére a rangsorolást, különben is, Trabantja még elég jól bírta. (Csak a dombokon zihált kegyetlenül.) Közben megpróbálkozott a művészi pályával is, bár tetemes hátrányt és előítéletet kellett leküzde- nie. Majdnem belerokkant új rögeszméjének valóra váltásába, de lassacskán szállingózni kezdett a siker is. Mára már a művészvilág elismerte teljesítményét (egyesek habókosnak tartják. ugyan), de az a kevéske haja, amire fiatal korában oly büszke volt, megőszült a küzdelemben. Megbecsült tagja lett a társadalomnak, van egy tízéves Trabantja is, és ha apja ötezres nyugdíjából támogatni tudná, egyhavi béréből futná egy gyenge minőségű bőrdzsekire is. Mert tanárunk nem tudja levetkőzni az évtizedek óta beléivódott rögeszméjét: mindenáron'pályaközeiben akar maradni. Kertész Sándor fán gyertyát gyújtani. Sok pénz kell ehhez még, de előbb-utóbb elkészül a ház. Támogat bennünket az Egészségügyi Minisztérium is, tekintettel arra, hogy a kastélyban hozzánk hasonló idős embereknek kívánunk otthont teremteni. Az a tervünk, hogy a termelőszövetkezettől bérelt 22 holdon gazdálkodunk majd. A birtok végén nagy istálló épül és kisebb halastavat is létesítünk. Ezzel megoldhatjuk az önellátásunkat, és munkát is adhatunk az itt lakóknak. Az öregek nagy családja lesz ez, amelyben nem kell majd megélhetési gondokkal küszködni és társakra találnak az emberek. Papp Istvánná, a háromfai tanácselnök örült a jelentkezőknek. A vadászkastélyra korábbi tulajdonosa — a termelőszövetezet — nem sok gondot fordított. Egy — éppen kilenc évvel ezelőtt megjelent — riportban a termelőszövetezet egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy már rég le kellett volna" bontani, mert csak kölönc a nyakukon. Mátyásné és Szabó Endre a megmondhatója: volt, aki dózerrel akart nekimenni. A vadászkastély azonban megmaradt — szerencsére*! Remélhetőleg rövidesen befejeződik a felújítás, újból szép lesz, bár szerényebb, mint hajdan volt. Mindenesetre nemes célt szolgál. Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László ségen listát kaptunk a felújításra érdemes műemlékekről. Beutaztuk az országot, s már-már lemondtunk a nagy tervről, amikor megtaláltuk Háromfát. Azelőtt azt sem tudtuk, merre van. Amikor megláttuk a romokban levő kastélyt, beleszerettünk. A feljegyzések szerint a háromfai vadászkastélyt Festetics Kristóf és László építtette jó kétszáz évvel ezelőtt. Csánki Dezső egyedülálló értékként említi So- mogyvármegye története című munkájában, és a legszebb barokk műemlékek közé sorolta Genthon István művészettörténész is. A Csánkinál még rendkívül díszesnek leírt épület ma romokban áll. Szabó Endrét ez mégsem keserítette el. — Akkor azt mondta: értek én annyit a kőművesmesterséghez, hogy belevágjunk. Eddig kilencszázezer forintot költöttünk az épületre, s újabb segítséget ígért a műemlékvédelem is. Mátyásné egyre bizakodóbb. — Karácsonyig szeretnénk helyreállítani a földszintet; ott szeretnénk a karácsonyBizonyos életkor után mind gyakrabban gondolunk szorongva az öregkori magányra., arra, hogy mi lesz, ha egyedül maradunk. Mátyás Istvánné és Szabó Endre is így volt vele, ezért elhatározták, hogy öreg napjaikra otthont teremtenek. Olyat, ahol mindig lesz valami teendőjük, s megálmodott birodalmukat megoszthatják másokkal is. — Erre alkalmas épületet kerestünk — meséli Mátyásné —, amikor végigjártuk az omladozó kúriákat és romos kastélyokat. Az Országos Műemléki FelügyelőKÁLVÁRIA UTÁN HÁROMFÁN Tizenegy írót várnak — Két új kötet a megyei könyvtárból Május 29-én lesz az ünnepi könyvhét somogyi nyitánya Kaposváron a megyei könyvtárban, ahol ezen a napon mutatják be Vallató Géza Miért szép? című mesekönyvét, amit a könyvtár nyomdája készít el. A könyvpremierhez a kötetben szereplő gyerekrajzokból kiállítás kapcsolódik. A megye íróvendége lesz Csűrös Miklós irodalomtörténész- Fodor András kétszeres József Attila-díjas költő, Fran- kovics György író, Jókai Anna József Attila-díjas, Köteles Pál író, Padisák Mihály, Pünkösdi Árpád író, Veress Miklós József Attila- díjas költő. A somogyiak közül meghívták a rendezvényekre Ta- káts Gyula Baumgarten- és József Attila-díias költőt. Az ünnepi könyvhét
