Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

1989. május 20., szombat 5 A lézer megszelídítése Színházak — felújítás után A kaposvári rekordidő alatt RÁCZ VALÉRIA SZOBÁJA Olvasótábor lesz Göllében Csáji Attila kiállítása a Somogyi Képtárban A magyarországi színhá­zak legtöbbje bizony igen sanyarú állapotban volt, mi­re. a hetvenes évek végén elkezdődött még ma is tar­tó rekonstrukciójuk. A Mű­velődési Minisztériumban Véghelyi Józsefet és Pálfi Ferencet kérdeztük: — Az épülőt, vagy a százéves színháztechnika szoruLt-e inkább felújításra? — Voltak olyan épületek, amelyeket eredetileg nem színháznak szántak. Jó né­hány van ilyen a pestiek között, de a veszprémi is eredetileg kaszinónak épült, a kaposvárit is csak nyári színháznak szánták. Ezek­nél nagyobb horderejű épí­tészeti, épületgépészeti mun­kát kellett megoldani. — Milyennek kell lennie ma egy színházépületnek? — A múlt századi, az üz­leti szempontokat erőteljesen érvényesítő színházművé­szetnek olyan épület kellett, amelyben Sok néző elfért. A színházépület fejét, néhol kétharmadát a nézőtér és a közönség közlekedésére, el­látására szolgáló helyiségek foglalták el. Ez az arány megfordult a1 felújítások után: a terület kétharma­dát foglalják már el az öl­tözők, a műhelyek, a szín- padtór — mely szintén meg­nőtt —, és az üzemi épüle­tek. — Csak az arányok vál­toztak, vagy szükség volt terjeszkedésre, új épületek­re is? — A nézőtereken ugyan elvesztettük az ülőhelyek majdnem egyötödét (köztük sok olyat, ahonnan nem is lehetett látni a színpadot), ám mindezt pótolja a kom­fort, a szélesebb sorközök, a kényelmesebb székek. To­vábbi területekre volt azon­ban szükség akkor, ha a színház ragaszkodott a sa­ját műhelyekhez. Ez a több­tagozatú, tehát több műfaj­ban tevékenykedő színhá­zaiknál gyakoribb, és érthe­tő is. Hogy mennyire ter­jeszkedhetnek, az attól függ, mennyi pénzzel támogatta az építkezést a megyei ta­nács. Kaposvárott rekord­idő, 11 hónap alatt, jugo­szláv kivitelezővel készült el a rekonstrukció, 450 mil­lió forint körüli költséggel, melyben emeletráépítés és egy másik épület megvásár­lása is szerepelt. így aztán helye lett a stúdiószínház­nak, és egy olyan felszerelt­ség ű videostúdiónak is, me­lyet akár bérbe is adhatnak az előadásról felvételt ké­szítő televíziónak. Kecske­méten szintén terjeszked­tek, a színház mögötti épü­letet vette meg a tanács, s az épülettől a hátsó színpad­nak közvetlen kapcsolata van. — A nyíregyházi épület régebben is színház volt, a zalaegerszegi pedig egy volt művelődési otthon sikeres átalakítása: színpadterei jól működnek, kényelmesek. Mindkét színház létrehozá­sa 1978-ban 150 millió fo­rintba került. — összehasonlításul hall­hatnánk még néhány dátu­mot és összeget? — 1980-ban fejeződött be a budapesti Katona József Színház rekonstrukciója, 20 helyett 80 millió forintos költséggel, 1982—83-ban a debreceni színházé, melyben a hatvanas évekbeli gyors beavatkozás nem járt siker­rel, és ez alkalommal 150— 180 millió forintot kellett költeni rá. 200—250 millió forintos tervvel indult a szegedi és a veszprémi fel­újítás, ez is több lett tér-, mészetesen 1987-re. Pécsett" jövőre várhatóan kész lesz a kamaraszínház után a nagyszínpad is, összesen körülbelül 7—800 millióért. Előkészítés alatt van a szol­noki színház felújítása, ahol a műhelyeknek is helyet kell adni, a színpadteret is változtatni kell, az előirány­zott költség 5—600 millió forint. Budapesten az Arany János Színház felújításán dolgozunk, az építkezés elő­reláthatóan jövőre fejeződik be és 450 millió forintba kerül. M. G. Visszhang Újabb észrevételek fo­galmazódtak meg a szerkesztőségünkhöz , kül­dött levelekben a kapos­vári pedagógusok állás- foglalásáról és bérköve­teléséről. Kosztolánczi Jánosné, Somogy II. számú választó- körzetének országgyűlési képviselője a következőket írta: Tisztelt Szerkesztőség! Megdöbbenve olvastam a Somogyi Néplap május 11-i számában a kaposvári Táncsics gimnázium tanárai nyilatkozatát, melyben az­zal vádolnak — idézem a cikkükből: — „A Ország- gyűlés téli ülésszakán iKosz- tolánczi Jánosné kaposvári képviselő mond a a felszó­lalásában, hogy miért köve­telőznek a pedagógusok, amikor a ^munkások is hall­gatnak, pedig azok anyagi értéket termelnek”. ; Elmondják, hogy mennyi­re felháborította őket a hozzászólásom, és még az, hogy az ott ülő pedagógu­sok nem reagáltak rá. Hogy miért nem reagáltak, na­gyon egyszerű a magyará­zata, mert a hozzászólásom nem ilyen megfogalmazás­ban. hangzott el. Kérdezem a nyilatkozó ta­nárokat, honnan vették ezt a szöveget? Melyik sajtóból? Szeretném én is elolvasni. Vagy úgy gondolták, na­gyobb lesz a hatása a cikk­nek, ha egy képviselőt le­járatnák a pedagógusok előtt? 1987. augusztus 20-án a gölleiek régi vágya telje­sült: megnyitották a Fekete István Emlékmúzeumot. Ab­ban, hogy az elgondolás va­lósággá vált, nagy szerepe volt a Fekete István Baráti Körnek. Dr. Sülle Imre, a baráti kör elnöke a társaság legújabb terveit ismertette. — Sajnos, a kezdeti len­dület kissé leapadt: az el­múlt három év egyetlen eredményeként említhetem az emlékház megnyitását. A közeljövőben szeretnénk töb­bet tenni. Terveink közt sze­repel Fekete István szobrá­nak az elhelyezése az emlék­múzeum előtti téren. Soós István szobrászművész, az író egykori iskolatársa bo­csátotta rendelkezésünkre azt a gipsz mellszobrot, melyet bronzba vagy dúralumínium- ba öntve — ezt még nem döntöttük el — kívánunk felállítani. A zsűri engedé­lyezte, remélem, elegendő pénz is hamar lesz rá. Július 9—16 között ifjúsá­gi olvasótábort szervezünk az ajkai Fekete István tár­sasággal együtt. A Pajtás újságban egy képzőművé­szeti, irodalmi pályázatot hirdettünk meg, s ennek győztesei vesznek részt a tá­borban. Az elképzelések sze­rint Gölle húsz gyereket fo­gad, akiket családoknál he­lyezünk el. A programot Fe­kete István szellemében, a természet megismerése je­gyében állítottuk össze. Sze­repel benne a Bikali Hal­gazdaság szervezésében egy horgászverseny, a Fekete Ist­ván Vadásztársaság bemuta­tó vadászata, s a göllei tsz az aratás folyamatába kí­vánja bevezetni a gyereke­ket. Jövőre talán Budapestet is be tudjuk vonni a tábor munkájába, s akkor három helyszínen ismerkedhetnek a gyerekek a természettel. Föl kell lendíteni a göllei könyvtár olvasottságát is, hisz hiába vannak kulturális, politikai hagyományok a fa­luban, nincs aki ápolja őket. Nem vitatom, hogy van alapja a követelésüknek, az bármennyire is jogos, még­sem adhat felhatalmazást ar­ra, hogy egy hozzászólást át­fogalmazzanak. Én nem tagadom, hogy a decemberi ülésszakon - a munkások érdekében kér­tem szót, de ezzel, úgy ér­zem, nem sértettem meg senkit. Sajnálatomat tudom kifejezni, ha valakik ezt rosszul értelmezitek. Most közzéteszem hoz­zászólásom azon szövegré­szét, amiben érintettem a pedagógusokat. Kérem, ítél­jék meg, mennyire volt a felszólalás felháborító és sértő a pedagógusokra néz­ve. „Tisztelt Prszággyűlés! Az anyagban olvastam, hagy a módosításhoz kap­csolódóan önálló szempont­ként kellett kezelni az egész­ségügyi dolgozók fügyeletdí- jának és a pedagógusok túl­óradíjának problémáját. Az ehhez szükséges, knintegy 2,5 milliárd forint forrást a személyi jövedelemadó be­vételéből kell biztosítani. Félreértés ne essék, nem azt kifogásolom, hogy ennek a rétegnek megoldódik ez a problémája, csak prülök ne­ki. Számomra szomorú, hogy a munkásréteg, aki értéket állít elő, megtermeli az el­osztható jövedelmet, annak a hangját nem hallgatják A kulturális élet pezsdítésé­vel akarjuk elérni, hogy a fiatalok ne szégyelljék a pa-> raszti munkát. Szeretnénk sort keríteni az emlékház tatarozására, par­kosítására. Be akarunk ren­dezni egy pajtát a múlt szá­zad második, s e század első feléből gyűjtött mezőgazda- sági szerszámokkal. Kovács József, a göllei ta­nács elnöke az emlékház lá­togatottságáról, a bővítési elképzelésekről számolt be. — Két helyiségben van ki­állítás, az elsőben az író emléktárgyai, kéziratai, fényképei kaptak helyet, a másikban pedig egy halásza­ti kiállítást rendeztünk be. Ez utóbbinak még nem vég­leges a kailakítása, a me­gyei múzeum ígéretet tett arra, hogy szakértővel segít majd a végső elrendezéshez. Nem megoldott még a múzeum működtetése sem. Mivel nincfe működési enge­délyünk, így belépőt sem kérhetünk a látogatóktól, a gondnok is, aki az emlék­múzeum felügyeletét vállal­ta, csak tiszteletdíjat kap. Sokan keresik föl az em­lékházat, főleg iskolás cso­portok, de jönnek családok, rajongók is. A megnyitás óta 1000—4200 látogatónk volt. Tervezzük egy harmadik helyiség berendezését is, hisz a falunak van még egy hí­res szülötte az írón kívül: Rácz Valéria színművésznő. A baráti kör legutóbbi el- elnökségi ülésén döntöttünk arról, hogy a művésznő kap­ja meg az emlékház harma­dik szobáját, ahol szerepei­nek emlékeit, színpadi ruhá­it, s egyéb személyes tárgya­it helyeznénk el. Természetesen ehhez az épület belső felújítását is el kell végezni, szigetelni -kell a falakat a nedvesedés mi­att, s a falak festését is el/ kell végezni­A falu büszke szülötteire, s ezt a szeretetet az emlék­ház méltó kialakításával kí­vánja bizonyítani, g, g, meg.” — eddig a hozzászó­lás. A megyei tanács végre­hajtó bizottságához írt nyílt levelében Kovács Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének tagja, a kaposvári Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola tanára — támogatva kollé­gái két részletben történő, százszázalékos bérkövetelé­sét — a megyei tanács vá­laszlevelének hangvételét kifogásolta. Levelét eredeti­ben, elküldtük a címzett me­gyei tanácshoz, mivel a tes­tület munkájának nyilvá­nossága — szerintünk — garantálja, — hogy nem marad asztalfiókban...) ... bosszankodom azon — írja —, hogy önök — taná­csi emberek — kullognak az események után. Válaszuk stílusa, hangneme negyven év óta ismerős. (Vegyék már észre, hogy a Kádár-korszak hivatalosan is véget ért.) Majd így folytatja: — írásunk első két bekezdésé­ben egyetértenek a bead­ványban foglalt állásponttal, majd a harmadik bekezdés­ben ismert frazeológiával válaszolnak: «-...de o neve­lőtestület Által igényelt egy éven belüli kétszer ötven­százalékos béremelés nagy­ságrendjét túlzottnak és teljesíthetetlennek I tartjuk. A népgazdaság teherbíró­képességével arányban ál­ló, a pedagógusok bérszín­A tudomány és a művé­szet szerves kapcsolata tet­ten érhető és végig vonul az emberiség történelmén. A geometria, a csillagászat tu­dományának művelői már az ókorban törekedtek arra, hogy ne csupán ■ a valóság megismerésére és átalakítá­sára irányuljon ■ tevékenysé­gük, hanem a technikai konstrukcióik formailag is hordozzák az ember szépség iránti érzékenységét. A tudós rácsodálkozik a mikroszkópban megjelenő színes sejtalakzatra, amely gyakorta olyan, mint egy megkomponált festmény. A művész kíváncsian kutatja a tudomány újabb és újabb „csodáit” és azt kérdezi: — Miképpen tudnám a bennem rejlő gondolatokat a technika segítségévéi meg­formálni ? Hogyan változik meg a valóság képi megje­lenítése, ha „közbeavatko- z|tk” egy, az érzékszervein­ket „élesebbre állító” rend­szer? Csáji Attila festőművész (kiállítása csütörtökön este nyílt meg Kaposváron a So- mogyá^ Képtárban) a kérdést lézerfénnyel kapcsolatban teszi fel. A XX. század fizi­kájának e nagyszerű talál­mánya nemcsak a gazdasá­gi élet egyes területein könnyíti meg az ember vonalát érzékelhetően ja­vító rendezés támogatása mellett a hégrehajtó bizott­ság nem helyesli a sztráj- i fcot,«” * * * Névtelen levelet is ka­pott szerkesztőségünk. Kár, hogy névtelen. Ez a névte­lenség (is) félelemről árul­kodik. A névtelen leve,ék­nek rendszerint nem adnak nyilvánosságot, mi sem. A kivétel oka ezúttal azf hogy a levél írójának alapállását nem tartjuk egyedimék, hangneme pedig elfogadha­tó. Íme, a levél részlete: „Az állampolgári felelős­ségérzettel, a pedagógus­morállal összeegyeztethető- nek tartják-e azt, hogy ir­reális, teljesíthetetlen igényekkel állnak elő és azt sztrájkkal való, felelőtlen, »zsaroló ízű«, Hköveteljük« hangnemű fenyegetéssel próbálják elérni? Nem vált­hat-e ez ki a társadalomban nagyon is káros reakciót? Honnan vették, hogy más értelmiségi rétegeknek az átlagbére a pedagógusok átlagbérének a kétszerese, így önök százszázalékos béremelést követelnek. Kellő »értelmiségi értelem­re« vall-e, hogy negyven év adósságát most, a múlt bű­nös tévedéseitől magát el­határoló, azokkal kategóri- kusan szakító — amúgy is súlyos problémák tömegé­vel szembenéző — új kor­munkáját, de sajátos — még nem minden esetben megmagyarázható — módon a gyógyításban is óriási sze­repet játszik. A homogén (egynemű) vörös fény, Csá- ji Attila- által kiikísénleteziett módszerrel jeleníti meg a festő gondolatait. Fizikai kísérlet, játék a fénnyel — gondolja az em­ber és ismét kérdez: Miért és mitől válik művészetté a lézerfény alkalmazása? A választ Csáji Attila al­kotásai adják. A Budapest­től az Egyesült Államokig és Dél-Koreáig megrende­zett több tucat kiállítása, a fizikai kutatóintézetekben végzett tudományos mun­kássága azt bizonyítja; egy kísérletező, mélyen az anyag „leikéig” tehatoló tudós művésszel állunk szemben, akiinek alkotásai attól vál­nak művészetté, attól lesz­nek egyediek, hogy a lézer­fény mögött ő áll. Az egye­diség nem szenved csorbát a technika „manipulációjá­tól”, csak mássá, finomabbá válik. Egy kísérletező — bátran leírhatjuk — világhírű kép­zőművész hozta el Kapos­várra alkotásait. A ritka al­kalmat, hogy megismerked­jünk vele, nem szabad el­szalasztani. Várnai Ágnes mányon akarják egyszerre »bevasalni«? Honnan ve­szik, hogy a közvélemény­ben az az álláspont alakult ki, miszerint a pedagógusok többször is kaptak már bér­emelést? Ez egyszerűen nem igaz!... Kosztolánczi Jánosné népviselő igazat mondott annyiban, hogy a munkások valóban hallgatnak. Mi len­ne, ha követelőzni, fenyege­tőzni, sztrájkolni kezdené­nek? Igaza lett a megyei ta- nács-vb-inek, miszerint a jo­gos igények kielégítésének más eszközei is vannak, mint a sztrájkkal való fe­nyegetés.” * * * A kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnázium tanárainak nyílt levele — tapasztaljuk — élénken foglalkoztatja azokat is, akik nyíltan nem válaszoltak nekik lapunk hasábjain. Ügy tartjuk, a vélemények magukért be­szélnek. A továbbiakban — az állásfoglalással kapcso­latos — nyílt levelek köz­lésére szerkesztőségünk már nem vállalkozik. Ugyanak­kor tudjuk, hogy mindez a közvéleményt — a levelek­ből >s érzékelhető módon — foglalkoztatja. Lapunk állás­pontja az, ha az ügyben érdemi változás lesz, ismét visszatérünk a jogos igények kielégítésére. (A szerkesztőség) Csáji Attila: Kőtábla helyett I. ' Táncsics gimnázium pedagógusainak állásfoglalásáról

Next

/
Thumbnails
Contents