Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
1989. május 20., szombat Somogyi Néplap 3 BNV ’89 — VÁSÁRFIA A Skoda a favorit? EURÓPA LEGÚJABB MODELLJEI Gépkocsiínséges időket élKjtn'k, s ez meglátszott a vásáron its erősein. Aki nem érkezett szigorú elhatározással, az szinte biztos, hogy a járműipari szabadterületen kötött ki végül. Itt aztán kedvére csodálkozhatott és bosszankodhatott. Csodálkoznivaló volt is... Az autóiparban Európa felvonultatta a legújabb mpdelíljeit, s ezeken igazán elá 1 mél kod hattunk! A Mercedes a már jól bevált és nagy sikert aratott 190-es modellje mellett kiállította a legújabb 200 E jelű kocsiját is. Nem maradt le a nyugatnémet gyár mögött a svéd Volvo sem, szintén két legújabb gyártmányukat láthatjuk a standjukon. Az olaszok a szenzációjukat hozták el Budapestre, az idei év autóját, a Fiat Typót. Az 1372 köbcentiméteres, 79 lóerős „kisautó" az olasz autógyártás büszkesége, 5,2 liter benzinnel elégszik meg száz kilométeren, s városi forgalomban sem „esz'k” többet 7,1 liternyi extránál. Mellettük aztán tényleg ott volt egész Európa autópiaca. Ford, Opel, Audi, Citroen, Renault, s a japán csodák, a Nissan, a Toyota és a Honda. Köztudomású azonban, hogy nemigen dúskálunk a valutában, s az az esély, hogy más termékkel fizessünk dollár helyett, no, ez is egyre messzebb kerül. Miért jönnek el mégis évről évre a gyártók, sőt újak is csatlakoznák hozzájuk? Milyen lehetőséget látnak a magyar piacon? A válaszadásra Henri Crossé urat, a Renault gyár területi vezérigazgatóját sikerült megnyerni. — Magyarország számunkra is potenciális piac, bizonyítja ezt az az óriási mennyiségű valuta, amit az elmúlt hónapokban Ausztriába vittek önök. — Ez igaz, de a szabályozók nem teszik azt lehetővé, hogy ezeken a pénzeken gépkocsit vásároljunk. Csak az teheti meg. aki valutaszámlával rendelkezik, s ezek többsége már vett autót. Lehet, hogy elkéstek? — Nem késtünk el, én bízom benne, hogy ez a helyzet megváltozik, s akinek van pénze, az vehet bárhol bármit. Nyit a politika, nyit majd a gazdaság is. — Az kizárt, hogy esetleg forintért is megvehetjük az önök autóit? — Kizártnak nem tartom, de egyelőre csak konvertibilis valutáért tudjuk adni őket. Az Autószövvel kötöttünk megállapodást, ők árusítják a gépkocsikat Magyarországon. Természetesen, ha lehetőség nyílik rá, köthetünk kompenzációs Vagy barterüzleteket is, s akkor ők adhatják forintért is a kocsikat. — Mikor lehet Renault-ot kapni Budapesten? — Remélem, az első szállítmány már megérkezett az Autószövhöz, úgyhogy ezentúl bármikor. Hiába, autócsodák ide, szupenkocsik oda, a legtöbben a Skoda Favoritot állták körül. Az ok talán az, hogy ez a márka elérhetőbb, kézzel foghatóbb, mint a nyugati társai, s noha aki Csehszlovákiában járt, már lépteo-nyomon találkozhatott vele, azért sokan érdeklődtek. — Nem lenne rossz egy ilyen sem! — volt az általános vélemény, és igazat adok nékik. A paraméterei jó kocsit sejtetnek, küllemre is szép, most már csak az a kérdés, mikor lehet rá befizetni? Erre a kérdésre azonban nem találtunk válaszadót. Reménykedjünk. Varga Ottó Kérdéseinkre válaszol: dr. Hotter Csnba mezőgazdasági ét élelmezésügyi miniszter Á jövő az önszerveződésé Múlt pénteken foglalta el hivatalát az Országgyűlés által megválasztott új mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Hütter Csaba. JEgy olyan ágazat irányítását vette át, amelyet ima egyaránt neveznek siker- és válság- ágazatnak. Az előbbi jelző főként az elmúlt évek dinamikus fejlődésére, míg az utóbbi ia jelen változásokat sürgető, feszítő gondjaira utal. — Volt kollégái, somogyi tsz-elnökök iették föl a kérdést: Icépes lesz-e . megbirkózni a iMÉM apparátusával, ia \,,szürke emienen- ciások” hadával? — Ez okozza számomra a legkevesebb gondot. Annál is inkább, mert a MÉM- ben most dolgozó szakembereket jó felkészültségű- eknek és korszerű szemléletűéknek tartom. Széles körben elfogadott vélemény szerint is, a MÉM azi egyik legszínvonalasabb munkát végző kormányhivatal. A gondom inkább az, hogy a mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripari üzemek nagy része is nehéz anyagi helyzetben van. Egy részüknél az egyszerű újratermelés is erőfeszítéseket kíván. Sajnos, egyre több az ilyen pénzügyi gonddal küszködő üzem, így most elsősorban arra kell összpontosítani, hogy e gazdaságok tőkéjének hatékonyabb működtetéséhez megteremtsük a feltételeket. Azt persze tudomásul kell venni, hogy a kialakulóban levő piacgazdasági versenyben vannak győztesek és vesztesek is. Más kérdés, hogy e „hátulkullogók” aránya e verseny feltételeit is minősíti. Jelenleg nagyon szigorúak ezek a feltételek. Itt nem elsősorban enyhítésekre van szükség, arra viszont igen — s ez a népgazdaság! érdek is —, hogy javítsuk a nehéz helyzetiben levők esélyeit, növeljük mozgásterüket. — Megítélése szerint a formálódó új agrárpolitika és ‘a kormány rövidesen Országgyűlés elé ,kerülő programja kellően szinkronban van-e? Főként ettől , függ ugyanis megvalósíthatósága. — Az agrárpolitika megvalósítását célzó kormányzati program és az a kormányprogram, amely a parlament elé kerül, egymásra épül. Az előkészítő munkában magam is részt vettem, és úgy látom, hogy a program kellően átgondolt, s jó alapot ad a cselekvéshez, az ágazat eredményesebb működéséhez. A mezőgazdaság sokak által megcsappant- nak érzett rangja szerintem azért nemcsak az agrárpolitikától, vagy az anyagi feltételektől függ, hanem a területen dolgozó emberek szakmaszeretetétől, leleményétől és vállalkozókedvétől is. — |Talán egyetért azzal, hogy túlzóak az illúziók, melyek már a közeljövő magyar mezőgazdaságának fellendülését a farmergazdaságok létrejöttétől várják, s talán azzal is, hogy a falvakban már csak kevesen pannak, akik /készek volnának a föld egyéni (művelésére. Egyszerűbben, hágy nincs kinek ,,visszaadni” a földeket. Egyes ) új szervezetek a részvénytársasági formát ajánlják, ám könnyű belátni, hogy azokban a gazdaságokban, ahol ez a lehetőség fölmerül, jobbára csak a Veszteséget lehetne részjegyekben kiosztani ... — A felüliről jövő diktátumok kora lejárt: a jelen és a jövő az önszerveződésé. Ez azt jelenti, hogy ön- kormányzati alapon a már elkészült és készülő törvények adta nagyobb mozgástérben, ösztönzőbb érdekeltségi alapon jöhetnek létre gazdálkodási formák. Mégis azt gondolom, hogy o jelenlegi nagyüzemi forma meghatározó marad. Ezeken belül is sokkal közvetlenebbé kell azonban tenni a kisebb csoportok és egyének érdekeltségét és persze a munka eredményességéért vállalt felelősségét is. Ami a farmergazdasági koncepciót illeti, azt is lehetővé kell tenni. Döntse el az élet, hogy mekkora igény van erre. Lehetnek olyan térségek, ahol ennek lesz jövője, s kár volna előre jósolni, hogy mivé válik. Egyet kell csak előre látni, hogy teljesítményhiányos társadalmunknak növelnie kell értékteremtő képességét. Nem a forma, hanem a működés eredményessége a fontos! — Megalapozottnak látszik az a Vélemény, hogy egy értékarányos I árrendszer ; önfinanszírozóvá fenné a mezőgazdaságot. Egyre többen idézik a klasszikus tételt, mely szerint a mezőgazdasági termékek Iárcentrumának a termelésben tartott legrosszabb minőségű földeken lalérhető átlagos önköltséghez ' kellene igazodnia... — Az élelmiszer-gazdaság termékeinek harmada külföldi piacokra kerül. A további kétharmadnál el lehet fogadtatni a termelői árakat a hazai fogyasztóval és ez esetben a gazdaságok valóban nem szorulnak támogatásra. Csakhogy ez a hazai árszint minél magasabb, annál nagyobb lehet a különbség a nyomott világpiaci ár és a hazai termelői árak között. Ezt a rést viszont csak szubvenciókkal lehet áthidalni. A kérdés az, hogy vállalja-e a kormány és a parlament a költségvetési támogatást, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy versenyképesek legyünk a tőkés országok protekcionista áraival. Igaz, hogy a versenyképesség nemcsak az áraktól függ. Javítható volna ez a mainál jobb agrárkereskedelmi munkával is. Ehhez egy, az igényekre rugalmasabban reagáló feldolgozóipar szükséges. Több kis- és középüzem, amelyek termék- külömlegességekre, vagy az úgynevezett aprócikkekre alapoznak. Az élelmiszer- hiánnyal a legkevésbé sem küszködő tőkés országokban főként ezkfkel a válasz- tékiszínesítő termékekkel lehet esélyünk jobb árak elérésére. — Miként látja fönntarthatnak a gyenge termőhelyi adottságú tsz-ek működőképességét? Itt ugyanis gyakran már az egyszerű újratermelés föltételei is hiányoznak. — Részben vitatom ezt, hiszen a nehéz helyzetben levő, vagy elszegényedett üzemeknek aeak a fele tartozik a gyenge termőhelyi adottságú kategóriába. Van, ahol nem a földek termőképességével van baj, hanem sok mással és olyan is, ahol bár rosszak az adottságok, mégis nyereséges feldolgozó és ipari tevékenységet honosítottak meg, amellyel stabilizálják a gazdálkodást, elkerülve a ,^len- ni vagy nem lenni” kérdést. Ez nem mond ellent annak, hogy a nehéz ayagí helyzetbe levő üzemek — s ezek száma túl nagy — működésének feltételeit át kell tekinteni, keresve a megoldást az eredmény javítására. Meggyőződésem, hogy népgazdasági kár származik abból, ha ilyen sok üzem nem képes az egyszerű újratermelésre, műszaki megújulásira. Sokan azt gondolják, ha egy ágazat többet termel annál, mint amire éppen szükség van, csökkenteni kell az árak nyereségtartalmát. Ez tévedés, hiszen a versenyképességhez folyamatos műszaki fejlesztésre, s az ezt lehetővé tevő nyereségszintre van szükség. Ha nem is minden üzem számára, legalább a középmezőnynek! A vezető tőkés országok ezt látva, a túltermelést kvótarendszerrel mérséklik, úgy, hogy a kvótán belüli termékmeny- nyiség nyeresége képessé teszi a termelőt a fejlesztésre, a versenyképesseg megőrzésére. — A fennmaradásukért küzdő — s Somogybán különösen nagy számú — gyenge adottságú tsz-ekben úgy mondják: „Döntse el végre a kormány, hogy szükség van-e az általunk termelt árura vagy sem! Ha igen, ne nézzék tétlenülvergődésünket!” — A magánvéleményem szerint az ország ma sem ■tudja nélkülözni az agrárexport bevételeit, s bélátható időn belül nem is tudja ezt kiváltani más termékekkel. Ilyen megközelítésben szükség van a jelenlegi termékmennyiségre. Nyilván arra törekedve, hogy ez jobban eladható, kevesebb támogatást igénylő cikkekben jelentkezzen. Ha azonban ezt elismerjük és hozzá a gazdaságok által kért jobb pénzügyi feltételeket is biztosítjuk, akkor is lesznek a versenyben lemaradó gazdálkodó egységek... — Elérhető-e, hogy a termelők legalább a vetéskor tudják, mit kapnak majd termékeikért az aratáskor? — Szeretném, ha így lenne, ám ennek az a feltétele, hogy az ország gazdasági helyzete ne követeljen újra és újra évközi beavatkozásokat, szábályozómódosítá- sokat. — Melyik mezőgazdasági termék nyereségszintje versenyezhet ma biztonsággal a 20 százalékos kamatokkal és a hasonló mértékű köt- vényosztalékokkal? — A mezőgazdasági aiap- anyagtermölés körébe 6—8 fatermék tartozik. Valamennyinél szükségesnek tartom- a jelenlegi termelési pozíció megtartását. Az apró termékeknél nem jósolható meg előre, hogy mire és mennyi lesz az igény, s hol érhető el jobb nyereség. Figyelni kell a piacot! Ha mondjuk az európai piacon a keménybúzát keresik, akkor a kereskedelmi szervezetek csapjanak le erre a lehetőségre és termeltessenek jó érdekeltséggel. — Az említett aprócikkeken kívül nemigen látható ma olyan termékféleség, amelynek termelésére nyugodt szívvel bízhatná a gazdaságokat ... — Szerintem a mostaninál alaposabban föl kell tárni a piacot, s megkeresni a lehetőségeket. — Eszreveszik-e majd a tsz-ekben — ha történetesen nem olvasnak újságot —, hogy új mezőgazdasági miniszter állt munkába? — Ezt csak az idő döntheti el. Én remélem, hogy igen... — Járt-e már Somogybán? — Hogyne, nem is egyszer, s az egyik legszebb megyének tartom. Több barátom is él Somogybán. Például Győri József, aki középiskolai évfolyamtársam volt, vagy Pásztohy András, akit a közös képviselői munka során ismertem meg... — Talán már azt is hallotta, hogy a somogyi tsz- eknek több mint a fele úgynevezett „veszteségérzékeny sávban" vegetál.,. — Munkám során igyekszem majd alaposabban megismerni az egyes megyék és térségek helyzetét. Szeretném, ha majd egy-két év múltán ismét beszélgetünk, több okunk lenne a bizakodóbb hangvételre. — Köszönöm a jelenlegi, s már előre is, a jövőbeni beszélgetést. Bíró Ferenc Ma kezdődik Szegeden az MSZMP- reformkörök országos találkozója Reform körkép KAPOSVÁR Emléktáblát Nagy Imrének! Állitsanak méltó emléket Nagy Imrének szülővárosában, Kaposvárott — így foglalt állást május 18-i, csütörtöki összejövetelén az MSZMP-tagok kaposvári reformkora. Támogatva a Fiatal Demokraták Szövetsége helyi csoportjának kezdeményezését, a reformkor tagjai helytelenítik az engedélyezési eljárás -elhúzódását. Ezt érthetetlennek tartják, mert a kegyeleti aktust sem a kezdeményező, sem az ügyet támogató szervezetek és szerveződések nem kívánják politikai célokra felhasználni, hanem Kaposvár szabadságszeretö polgárai nevében óhajtják elhelyezni az egykori szülőház helyén. Szükségesnek tartják hogy az emléktábla felavatására Nagy Imre és társainak temetését megelőzően kerüljön sor. Megvitatták a Miniszter- tanács elhatározását a nagymarosi építkezés felfüggesztéséről is. A döntést több szempontból is a kormány, a társadalmi kiegyezést megalapozó, bizalom- erősítő intézkedésnek tekin • tik. Az MSZMP nemzeti jellegének és nemzetiségi politikájának elismeréséről szóló elvi állásfoglalást fogadott el a kaposvári reformkor tagsága. Mivel tévesnek bizonyult az az elmélet, hogy a szocialista világrendszer országaiban automatikusan megszűnnek a nemzetiségi problémák, nem tartható fenn az a politikai gyakorlat sem, amely túlzott tartózkodással kezeli a nemzeti kisebbségek ügyeit. Az MSZMP-t felelősség terheli a határainkon kívül élő magyarság súlyosbodó problémáiért, ezért a pártközi kapcsolatban a jövőben határozottan vállalnia és képviselnie kell a magyar nemzet érdekeit — a kaposvári reformkor szerint —, hitet téve az európai „közös ház” mellett. Nyilvánosságra hozta programját az MSZMP-tagok nagyatádi reformköre is. A tízoldalas dokumentum jelentős része helyi kérdésekkel foglalkozik: „Érezzük, tapasztaljuk, hogy szőkébb környezetünkben a tényleges reform csak akadozva halad, a régi, formális mechanizmusok és beidegződések változatlanul hatnak. Elfogadhatatlan számunkra a megújulásnak hangoztatása valósáA magyar kormánynak — a világ különböző pontjain gyakorolt „ideológiai indíttatású” segélyakciók helyett — erőteljesebben törekednie kell az Erdélyből menekültek támogatására, letelepedésük és beilleszkedésük elősegítésére — szögezi le állásfoglalásuk. gos tettek nélkül...” — írják. Véleményük szerint _ a megújítást a helyi pártvezetők tekintélyes része másként értelmezi, mint v reformkor tagjai. A helyi v‘szonyok mélyreható alapos elemzése — szerintük — nem történt meg. Erre a pártértekezlet összehívása lett volna a legalkalmasabb. A nagyatádi reformkor tagjai kinyilvánították, hogy együttműködnek minden olyan mozgalommal, amely a helyi közélet tisztaságáért, a demokrácia kiszélesítéséért dolgozik és elfogadja a demokratikus szocializmus gondolatát. A legfontosabb helyi feladatok között említik a körültekintőbb Itanácsi gazdálkodást, a felesleges ■ beruházások elkerülését, a lakáselosztás rendszerének felülvizsgálatát. Szót emeltek a bevásárlóközpont építésének gyorsítása mellett, azzal, hogy együttműködésre hajlandó partnereket kell keresni. Az idegenforgalom fellendítése érdekében a vaslatot tettek a simongáti kastély, illetve környékének hasznosítására. Véleményük szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani a még meglevő építészeti emlékeinkre. Álláspontjuk szerint a helyi gazdasági vezetésnek mindent meg kell tennie a munkalehetőségek bővíté(Folytatás a 4. oldalon.) NAGYATÁD Szövetséget a tenniakarókkal
