Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-19 / 116. szám
1989. május 19., péntek A szólamok nem vezetnek eredményre Somogyi Néplap ___________________________ 3 B NV ’89 VÁSÁRFIA Tajvan biciklin érkezett TÁRGYALÓBUSSZAL AZ IKARUSZ Az idei tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár — hasonlóan a korábbiakhoz — hatalmas. Több mint százezer négyzetméteren 1861 kiállító mutatja be termékeit. Átfogó képet adni a vásári kavalkádról igen nehéz. Munkatársunk a vásárvárosban szerzett információit, tapasztalatait tárja olvasóink elé... Természetesen teszi ezt a teljesség igénye nélkül, inkább arra törekedve, hogy a vásár hangulatát érzékeltesse, valamint a legérdekesebb újdonságok közül felvillantson néhányat. Nehéz dolog a vásáron határozott célt és útvonalat tűzni magunk elé, mi sem tettük ezt. El indul tűnik ... Az első dolog, ami feltűnt; meglepően kevesen voltak a megnyitón, s utána a standok között sem tülekedtek annyira a kíváncsiskodók, mint régen. Bizonyítja ezt az is, hogy első állomásunkon mi voltunk a legelső érdeklődők. Márpedig ez a pavilon tartogathat néhány érdekességet; Tajvan híres a megle- petéseirőd. Nem is csalódtunk. Az autórádió-hangszórótól a tengerjáró hajókig kínálták a választékot a mosolygó, keleti emberek, s elmondták, nem is annyira eladni akarnak ők, inkább partnereket keresnek a szocialista piacon. Számítástechnikából is a legjobbjukat hozták el, ugyaniakkor elismerően szóltak ezen iparág hazai képviselőiről is. Egyetlen termékük esetében azonban konkrét üzletre számítanak, ez pedig a „rollcikli”. (Ezzel a névvel majd ón pályázok, ha valaki megveszi.) A képen is látható járgány ugyanis egy roller, de nem kizárólag lábbal kell hajtani. Excentrikus tengelyéből adódóan, rugózó mozgással hajthatjuk magunkat vele előre, csekély erőfeszítéssel. Ezzel a vezérigazgató is produkálta magát, amint úgy öltönyösen-nyakkendő- sen karikázott néhány kört a kedvünkért a pavilonban. Miutáni mi is kipróbáltuk, meggyőződhettünk arról, hogy az új eszköznek van jövője a városi közlekedésben. Nem úgy, mint az Ikarus újdonságának, amely ugyan vásárdíjat nyert, ám nehéz megítélni, mennyire számíthat átütő üzleti sikerre. A tárgyalóbusz árát nem tudtuk kihúzni az illetékesből, mindössze annyit árult el, hogy tízmilliós „nagyság- rendű” összegről van szó. A kiállított darab már elkelt, illetve már eleve megrendelésre készült. Ez a darab „Horváth Edéé” — így mondták, s nem úgy, hogy a Rábáé —, 'az ő kívánságára készült egyedi kialakítással, kézi munkával. Már két évvel ezelőtt Frankfurtban is hatalmas érdeklődést keltett ez a típus, ám a vezetőség akikor úgy határozott, nem készítenek több ilyet. Ügy látszik, mégiscsak sikerült a székesfehérvári vállalatot rábeszélni egyre, ennek máris vásárdíj a jutalma. Nem kizárt, hogy rendelésre vállalnak ezután tárgyalóbuszGondolatok a párt szervezeti átrendeződéséről Az MSZMP társadalmi befolyásának, meghatározó szerepének megőrzése a párt cselekvőképességének mielőbbi helyreállításán múlik. Az idő sürget, hiszen az Országgyűlés megalkotja a pártokról szóló törvényt, megteremtve a gyakorlatilag máris létező többpártrendszer jogi ailapjót. Ez több vonatkozásban új helyzetet teremt az MSZMP számára. Előre látható, hogy politikai versenytársaink csak annyi időt hagynak számunkra soraink átrendezésére és a poliitizáló-moz- galmi munkastílus kialakítására, amíg maguk is túl nem jutnak szervezeteik és apparátusaik, tagságuk és tömegbázisuk megteremtésén. Feltehetőleg már a következő választásokon számolnunk kell jelenltétük- kel, az általuk támasztott politikai versennyel. Mi szükséges az új helyzetben az MSZMP politikai cselekvőképességéhez? A politizálásra, élénkebb mozgalmi életre biztató szólamok aligha vezethetnek eredményre. A párttagság dönitő többségének még nincs — nem is lehet — tapasztalata és gyakorlata a napjaink követelményének megfelelő pántmunkában. A sztálinista hatalmi berendezkedés magyarországi megjelenése óta — kerek négy évtizede — a párt vezető szervei nem, vagy csak szavakban igényelték a tényleges politizálást, a tagság körében. Valójában a kommunisták tömege— maga a párt! — csak hivatkozási alapul szolgált a szűk réteg által kisajátított, de a párt nevében gyakorolt hatalomhoz. Ma már kevesen vitatják, hogy ez a mechanizmus a párttagságot csupán a végrehajtás szerepére kárhoztatta, a kommunisták széles tömegei nélkül meghozott — sokszor végzetesen téves — döntések és „párt- határozatok” esetében. Ha ezen a helyzeten változtatni akarunk, elkerülhetetlen a kérdés: vajon a párttagság önszántából vált-e — úgymond — kritikátlanul bólogató tömeggé? A „statiszta szerep” vajon szellemi igénytelenség, lustaság vagy meghunyászko- dás következménye-e? Nem tagadható, hogy esetenként ilyen és más emberi gyengeségek — karrierizmus, egszisztenciaféltés stb. — is hatottak, s bizonyos körben magatartást meghatározó tényezők ma is. A kommunisták többsége azonban sohasem tett le jobbító szándékáról, a társadalom valós érdekeinek tiszta eszközökkel való képviseletéről. Ennek * érvényre jutását azonban mindmáig erősen korlátozzák a sztálinizmus leg maka csabbnak mutatkozó maradványai: a párt erősen és egyoldalúan centrális szervezeti struktúrája: az egyoldalú munkahelyi szerveződés és politizálás feltétlen elsődlegessége; a pártegység hamis képzetét fenntartó szervezeti és fegyelmi szabályzat. Mindezek olyan szorosan egymásra épült tényezők; olyan szilárd, olyan egységes rendszert alkotnak, hogy ele- menikénti, fokozatos megváltoztatásukra semmi esély nincs! Bizonyítja ezt a közelmúltban a különböző szintű pártfórumokon hozott állásfoglalások és határozatok hatástalansága is. Napjaink ilyen legélesebb ellentmondása a lakóterületi politizálás és a munkahelyi szerveződés körül alakult ki. öncsalás lenne azt hinni, hogy a szerveződés régi elve és a politizálás új követelménye összeegyeztethető. Ma már senki előtt sem lehet kétséges, hogy a többpártrendszerű parlamenti demokratizmus körülményei között a hatalom és a politikai befolyás kérdése a választásokon dől el. A politizálás alanya a választópolgár, legfőbb tere pedig a lakóhelyi közösség. Ha a párt saját képviselőinek megválasztásához szavazatokat akar szerezni, nem korlátozhatja lakóterületi politizálását a választási kampányok szűkén vett időszakaira. A választási programok kidolgozásához, majd elfogadtatásához, a legalkalmasabb jelöltek kiválasztásához és népszerűsítéséhez, a tanácstagok és a képviselők munkájának ellenőrzéséhez és támogatásához a kommunistáknak nemcsak alkalomszerűen, hanem nap mint nap a nép körében kell kifejteniük mozgalmi tevékenységüket Alapvetően a településpolitika, szélesebb körben a társadalom- politika — kérdéseivel és a., lakosság közhangulatával kell foglalkozniuk. Erre a munkahelyi szervezetek, vagy a munkahelyről alkalmilag „kivezényelt” kommunista csoportok nem alkalmasak. Szeretnénk meggyőzni azon elvtársainkat, akik jóhiszeműen, de mereven ragaszkodnak munkahelyi szervezeteikhez, hogy magatartásuk a párt hatékonyságát korlátozza! A sztálinista modellben a munkahelyi szerveződés éppen azt a célt szolgálta, hogy a kommunista közösségek elszigetelődjenek a néptől, hogy kizárják őket az érdemi politizálás terepéről, s így ne „zavarják” a nevükben, de nélkülük gyakorolt hatalmat. Az elszigetelési szándék ebben a struktúrában a párt egyes szervezetei között is érvényre juthatott. Az alap- szervezetek között közvetlen kapcsolatok teljes hiánya — amely még a nagyobb vállalatok, intézmények részterületein működő kommunista közösségek viszonylatában is megfigyelhető — szinte atomizálta a pártot. Ami a sztálinista típusú hatalom számára kedvező állapot volt — mert megakadályozta, hogy a tagság nagyobb tömegei együttesen lépjenek fel a „felülről jövő" intézkedésekkel szemben —, ma végezetes lehet az MSZMP-re nézve. Hiszen jól látható, hogy sem a párton belüli reformok, sem a társadalomban ráník váró feladatok nem oldahatók meg a kommunisták önszerveződő együttműködése, szétszabdalt erőink egyesítése nélkül. Alapvetően ezek a szempontok indokolják, hogy az MSZMP ne csak politikai tevékenységében, hanem szervezeteiben is csoportosítsa át erőit a munkahe- lyekről a lakóterületekre. Nem az üzemekből való kivonulásáról van szó! Hiszen a párt tagjai munkavállalóként természetesen továbbra is- a helyükön maradnak, s pártcsoportokba vagy pártsejtekbe szerveződve hatást gyakorolhatnak a munkahelyeken felmerülő tényleges politikai ügyekre. A szervezett átrendeződés természetesen nem történhet meg csupán a még meglevő területi alapszervezetek körében. (Az erre tett felemás kísérletek aligha hozhatnak eredményt.) A ma működő lakóterületi szervezetek — különösen a városokban — magukon viselik az előző struktúrában nekik szánt mellékes jelleget. Jórészt ezzel magyarázható, hogy nem eléggé vonzóak a munkahelyi szervezetek tagsága számára. Az átrendeződés alapvető feltétele tehát az, hogy új lakóterületi alapszervezetek jöjjenek létre, olyan számban, hogy egyrészt képesek legyenek befogadni a munkahelyi szervezetek tagságát, másrészt olyan területi elhelyezkedéssel, hogy illeszkedjenek a tanácstagi és képviselői választókerületek rendszeréhez. Mivel ez spontán módon nem alakulhat ki, szisztematikusan ki kell dolgozni az új szervezeti struktúrát mind az egyes települések szintjén, mind megyei viszonylatban. Ezzel együtt számba kell Venni, vagy meg kell teremteni az alapszervezetek működésének tárgyi és anyagi feltételeit Lehetőleg oly módon, hogy például a párthelyiségek ne csak a taggyűlések és rendezvények esetén álljanak a tagság rendelkezésére, hanem a rendszeres pártélet klubszerű színterei lehessenek. Berkics János Szárszói az első nyertes gyártást, de a szakértők szerint a nagy lehetőség két éve elúszott. A gyár többi terméke azonban érdeklődőkre talált, az sem elképzelhetetlen, hogy a Mercedes és a DAF alvázakra szerelt buszok vevőre is ... A járműipari szabadterületen ezenkívül még sok érdekesség vonzotta az érdeklődőket, ám' az igazi cél — az üzletkötés — legtöbb gyártó számára elérhetetlen ezen a vásáron. Minderről részletesen holnapi számunkban írunk. Varga Ottó Kék-fehér, igen, nem címmel nemrégiben kvízjátékot hirdetett meg a Hungária Biztosító mindazoknak, akik korábban már valamilyen HB-biztosítási kötvényt váltottak. A játék igen egyszerű: alaposan figyelemmel kell kísérni a tévéreklámokat, kivált a Hungáriáét. A cégi hirdetésében egy kérdést tesznek fel — például arról faggatják a nézőt, tudja-e hány kirendeltsége van a biztosítónak? Igennel vagy nemmel kell válaszolni, s aki beküldi a jó megoldást, részt vesz a sorsoláson. A vállalat számítógépe természetesen ellenőrzi, hogy a helyes választ beküldi valóban szerepel-e a nyilvántartásukban. A játék első nyertese a balatonszárszói Huszár Petemé, csütörtökön vehette át az ajándékot, a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Háromféle nyeremény közül választhatott: kérhetett volna egy vadonatúj hűtőládát — teli hússal (!) —, vagy ötvenezer forint értékű utazást is. Huszárné a harmadukat, az ötvenezer forintos vásárlási utalványt választotta, nem cipelte haza a pénzt, hanem mindjárt el is vásárolta Budapesten. A Hungária Biztosító — mint megtudtuk — a díjbevételének mintegy 1—2 százalékát fordítja reklámra. Hogy ez pontosan mekkora összeg, azt üzleti titokként kezelik. A kvíz a cég népszerűsítését szolgálja, külföldön igen kedveltek az efféle játékok. Az Mc Cann —Ericson magyar—amerikai reklámügynökség segített a játék megszervezésében. Az ügynökség megalakulása óta — néhány hónapja részt vesz a Hungária reklámozásában, tanácsokat, ötleteket adnák a cégnek, amelyekkel népszerűsíteni lehet a biztosítót. Egyébként a HB-nál csupán öt reklám- szakember dolgozik. (Faragó)
