Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-18 / 115. szám
1989. május 18., csütörtök Somogyi Néplap 5 Fekete, feketén, feketével Bátai Sándor kiállítása a múzeumban A tervezők asztalánál Formálódó települések — Dühös a szakember Egy fekete tapétabevónatú szobában úgy érzi magát az ember, mint éjszaka, ha feltekint a csillag nélküli sötét égboltra, s keresi — keresné—, az útbaigazító, „sarkcsillagot”, de nem találja, mert a felhők egyenletes fátyla minden fényt eltakar. Annak a fekete szobának, azonban, ahol Bátai Sándor fiatal kaposvári képzőművész állította ki képeit a Somogy megyei múzeumban, van egy kijárata, amely nyitva áll a közönség előtt. Nyitva Sziklarajz áll, de nem biztos, hogy ama sarkcsillag, irányt is mutat... Mert Bátai Sándor alkotásai többek között erről is szólnak. A „hogyan” és „merre tovább” kérdésre, a perspektíva hiánya fogalmazódik meg ennek a rendkívül érzékeny alkotónak képein. A jelképek, a jelek világában járunk. Ott próbálunk eligazodni, mindennapi gondjainkra magyarázatot találni. Az ősember sziklarajzától hosszú út vezet az ötágú vörös csillagig. A gyökere azonban mindkét jelnek egyazon tőről fakad: hinni valamiben, elűzni a félelmet, á szorongást, és valóságosan is elfogadhatóvá, mi több — é^ ez már a művész habitusának megjelenése is — szebbé tenni azt. Bátai Sándor képei. Képei? Talán nem is megfelelő itt ez a meghatározás; gondolatai a feketénél nem sokkal világosabbak; sötétszürkék, ^szürkék, és néhol egy kevéske „beszürkült” vörössel próbálják a tekintetet ráirányítani a lényegre, a mondanivalóra. Mégis, a feketék és szürkék világából felsejlik egy „sarkcsillag”, egy iránytű, ami az alkotónál a népművészet hagyományainak továbbvitelében, tisztaságának megőrzésében artikulálódik. A harmincasok korosztályának egyik érzékeny képviselője ebben az ősi paraszti világban reméli felfedezni azt az erőt, mely jövőnket irányíthatja. Várnai Ágnes — Miért kíváncsi rá, hogy ki van a tervezők asztalánál? — kérdez vissza dr. Stadler József, a Somogy terv igazgatója, — Mert nem mindegy, milyen lesz a jövőben a környezetünk. S ez jó részben önöknél dől el. Az igazgató fölhúzza a bal szemöldökét és jobbra tekint. Mint aki nem egészen ért egyet, csak nem akarja mondani... — Dabóczi József a paksi atomerőműhöz tervez számítógépes beruházásirányító központot és egy félezer adagos konyhát. Az utóbbit később teniszpályává lehet majd alakítani. — Dr. Schiller Mária a kőröshegyi üdülőszállót tervezi a Siótournak. Deákvarga Dénes Marcali rendezési tervén dolgozik, míg Pap- csik Jenő a csurgói üzletházon. Kővári Ágotára a bá- bonymegyeri iskolabővítést bíztuk. Juhász Tibor dolgozik a Siófoki vasútállomás előtti téren épülő pavilonok, a balatonkereszitúri rendezési terv módosításának és a Kaposvári Építők Sportklub családi és sorházainak tervein. Domokos Béla a két- helyi kastély helyreállítását álmodja meg. Fábián Év.a tervezi a kaposvári 1. számú postával szembeni társasházakat, több község rendezési tervét készíti Szabó László. összesen HO-en dolgoznak a Somogytervnél, ebből 7 építész, a többi épületgépész, statikus, szerkezetépítő, s még seregnyi szakma képviselője. Domokos Bélát nehéz megközelíteni. Elbaniikádozta magát dokumentumokkal, vázlatokkal, tervekkel, üres papírokkal. Ilyen dühös tervezőt még nem láttam. — Üjabb őrültség ez a héthelyi ügy. Az utókor nem bocsátja majd meg. Ennyi pénzből — amibe a felújítás kerül — Budapest közelében egy új szociális otthont lehetne építeni. Akkor nem kellene az isten háta mögé utazniuk a látogatóknak. Az otthon lakóinak nagy része ugyanis fővárosi. A másik érv, ami inkább egy új épület mellett szól, hogy a sári kastély mindenre .alkalmas, csak éppen nem szociális otthonnak. — Miiént? — A Műemlékfelügyelőség ragaszkodik az eredeti állapot visszaállításához. Ami nem rossz törekvés, csakhogy az eredeti állapot sem VISSZHANG AZ ORVOSKOR TÖREKVÉSEI Nem a Magyar Orvosi Kamara ellenében A Somogyi Néplap 1989. május 8-i számában tudósítás jelent meg a Magyar Orvosi Kamara Kaposvár környéki szervezetének megalakulásáról, amelyben néhány ' utalás szerepel a megyei kórházban alakult orvoskörről. Ügy érezzük, hogy ezek az utalások nem a valóságnak megfelelő színben tüntetik fel egyesületünket. Valóban jelez bizonyos „szemléletbeli” megosztottságot az orvostársadalmon belül a kétféle szerveződés, de a megosztottság semmiképpen nem „szakmai”, ezt feltétlenül hangsúlyozni szeretnénk. Egy olyan népes társadalmi csoport esetében pedig, mint az orvosok, a szemléleti különbözőség természetes tény, attól nem szűnik meg, hogy csak egy szervezet alakul. Szerencsétlen dolog lenne, ha bárki arra gondolna, hogy az orvoskor az Orvosi Kamarával „szemben” kívánna tevékenykedni. Egyelőre egyik szervezet sem állíthatja a másikról, hogy „alternatív”, vagy inkább mindkettő az. Orvoskörünket még a kamara megalakulása előtt kezdtük szervezni, célkitűzéseink között sok az azonosság. A leglényegesebb eltérés az, hogy orvoskörünk alapvetően helyi gondjainkkal kíván foglalkozni, a munkaadó intézetünkben folyó tevékenység, a betegellátás helyi körülményeinek javításában való aktív közreműködéssel kívánjuk az orvosok „érdekvédelmét” megvalósítani. Véleményünk szerint ehhez az orvoskor alkalmasabb keret, mint az Orvosi Kamara helyi szervezete. Ez nem jelenti azt, hogy egyesületünk a kamara ellen lenne; tagjaink maguk döntik el, hogy az Orvosi Kamara tagjai is kívánnak-e lenni, ugyanúgy, ahogy bármilyen párt, szervezet tagja beléphet egyesületünkbe, ha ennek alapszabályát elfogadja. Dr. Boldizsár Ferenc a Szigeti Gyula Sándor Orvoskor elnöke felelt meg az épület rendeltetésének. Mi szükség volt 150 személyes ebédlőre amikor a gondozottak nagy részének a kórtermekbe kell vinni az ételt? A WC-k is messze voltak a betegszobáktól. Enyhén szólva, az eredeti állapot helyreállításának igénye és a felhasználás nincs összhangban. Kiválóan lehetne a' sáripusztai kastélyt használni idegenmedleitt ausztriai útját is tervezi. — Azért utazom Schorns- telnbe, hogy a Wolf építési technológiát tanulmányozzam. Szeretnénk, ha Magyarországon, Somogybán is meghonosodna ez a módszer. A hagyományos eljárásnál ez jóval olcsóbb. A minta- épületek hamarosan épülnek a Jutái út és a Badacsony utca sarkán, Kaposváron. A Kővári Ágota előtt a bábonymegyeri tornaterein rajza forgalmi létesítményként, hiszen pár kilométerre van a Balatontól. — Milyen szempontokat vesz figyelembe Kővári Ágota az iskolabővítésnél? — A tornaterem egyben fáluház is lesz. Gondot okoz, az igazgatói iroda a technikai-szaktanterem és a szociális helyiségek elhelyezése a tetőtérben. Juhász Tibor az épületek Pannon Wolf versenyvállalat megalakulása nagyot lendített ezen a szellemi exporton. A rendszergazdái szeretnénk lenni a technológiának. Juhász Tibor a Wolf-mód- szer előnyei közé sorolta a gyors építhetőséget is. Lehet, hogy ez a technológia enyhít valmelyest a megye- székhely lakásproblémáján? (Balázs) NÉGY ÉV KRÓNIKÁSA ÉLET ZENGI BE AZ ISKOLÁT „Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. Szent frigyüket így folytatják tovább.” A pingálóasszony esete • Már negyedik napja lődörögtem a vogéz fővárosban. Szomorúan. Kínzott a honvágy. Gyötört a tétlenség. Hivatalos úton voltam ugyanis. Es amikor már a legmélyebben voltam magam alatt, azt olvasom egy hirdetőoszlopon, hogy magyar vegyipari kiállítás nyílott a centrumban. Hurrá! Ott, a honi kémia termékei között biztosan megjavul a közérzetem, megújul életkedvem. Boldogan kószálok a vitrinek között, dagad a mellem a büszkeségtől), amikor egy-egy vogéz látogató dicsérő szavakat ejt a magyar spanyolviaszról, kenőolajról, kenőpénzről, kenőmájasról, olefinről, olezancról meg hasonlókról. Felfigyelek arra, hogy a kiállítási csarnok bal sarkában egymást tapossa a nép, akkora a nyüzsgés. Közéjük furakodom, az élre török, és mit látok? Egy sokszoknyás magyar pingáló-asszonyt! Egy tőrőlmetszett barna menyecskét pruszlikban. Pillangós papucs a lábán! Hímzett kendő a fején! Magyar sámliról ágaskodik a lelkem, úgy fest tulipánokat a fehérre meszelt falra, Pingálóasszony! A pacsirtás, délibábos magyar falu hírnöke a mesz- szi idegenben! Most picit oldalra hajlítja a fejét, csücsörít, ihletre vár. Jön az ihlet, és ő oda- kanyarít a tulipánok szárára néhány margarétaszirmot és lótuszlevelet. De ismerős így profilból a pofikája, de emlékeztet _ valkire ez a csüc'Sörítés! Kivártam a zárórát, s amikor elnéptelenedett a csarnok, megszólítottam: — Árulja már el, édes szentem, maga véletlenül nem a Lokvenc Béla a Wesselényi utca hétből? Persze, hogy ő volt! Nagyon megörült nekem, együtt rúgtuk a labdát hajdanán a Fradi-kölyökben. Sietve átöltözött, beültünk a legközelebbi kocsmába. — Rengeteg a straqg — panaszkodott, amikor a munkája felől érdeklődtem. — Hogy mást ne mondjak, naponta háromszor borotválkozom, hogy sima legyen a képem. És az a sok csipkedés! Tiszta kék a nádim.' Ebben a szex-mániás nyugati világban pipiskedni a sok megvadult hím szeme- láttára ... — De azért megéri, nem? — Anyagilag nem rossz bőt. Jó a napidíj. Emellett a látogatók majd megvesznek, hogy adjam el nekik a papucsomat, a pruszlikomat, a kendőmet. Egy közepes turnén kiárulok annyit, mint Pesten egy népművészeti üzlet évente. Ebből húsz százalék az enyém. — Mondd — érdeklődtem —, hogy lett belőled egyáltalán pingálóasszony? Eredetileg ácsnak tanultál, 'nem? — Nézd, szédültem a magasban. Aztán láttam a tévében, a filmhíradókban, a képeslapokban, hogy a pin- gálóasszonyoknak milyen nagy á keletjük most, az exportorientáció idején. Nincs nemzetközi vásár, kiállítás, külországi kulturális bemutatkozás nélkülük. Próba — szerencse! Megvettem a jelmezt, a többi cugehört, jelentkeztem, felvettek. Azóta piktorolom a falakat nyugaton és keleten. Rezsim úgyszólván — semmi. A cég fizeti a festéket, a pemzlit, a sámlit, a szállást és a kosztot. — Szép kis pénzt kaparhattál össze! — Hááát... Van egy házacskám a Rózsadombon, egy Mercim, egy kuckóm a Balaton mellett... De most nagyon félek. Mi lesz, ha rámlőcsölik azt a rengeteg adót?! Hogy az a tulipános, rezedás, margarátás ég ... Ügy elcifrázta, ahogy csak egy tősgyökeres magyar pingálóasszony tudja! Elvezet volt hallgatni. Kürti András Olvasom az Ady-idézetet a barcsi gimnazisták „Iskolatörténet" című albumán. Az összegyűjtött fényképek, dokumentumok is arról árulkodnak, hogy ezt az iskolát valóban az élet zengi be. Az első kivágott újságcikk a Somogyi Néplapból a megalakulásról szól. Az 1984-es számban olvassuk: „Barcs város tanácsa tegnap megtartott ülésén Illiá- sics Gyula osztályvezető, a városi tanács vb művelődési, egészségügyi és sport- osztálya képviselőjének előterjesztése nyomán elfogadta a jelenlegi gimnázium szakmái önállóságra vonatkozó új gimnázium létrehozását.” Azóta nem telt el öt év. Történetnek még aligha nevezhető időszak ez. Hitelésebb a dokumentum, ha minél korábban megkezdődik a gyűjtés — Káplár Adolf igazgató szerint. v Mert ha húsz év múlva [ próbálnák összegyűjteni az anyagokat, már nehezebb dolguk lenne. Mi van az albumban? A barcsi és a vidéki tanulók, a tanárok névsora, az osztályfőnök neve. Képek egy dolgozatírásról a 2. A osztályban, 1985-ben. Sport- eredmények. Ebből megtudhatjuk többek között, hogy az 1985/86-os tanévben az országos középiskolás bajnokságon, Szegeden 11. 'ett a gimnázium leánytornászcsapata. Most szintén Szegeden rendezték az országos döntőt, s a dobogó legmagasabb fokára áldhattak a leányok. Az aranyérmesek közül Láng Éva, Kerekes Andrea és Nagyfaludi Andrea akkor is tagja volt a csapatnak. Aztán egy fénykép az iskoláról. A képaláírás: Elkészült.' A dátum: 1987. szeptember 1. Egy másik fotó bizonyítja, hogy az új iskola tanulóinak az ÉSZKV igazgatója adta át a zászlót, az iskola zászlaját. Beszámoló olvasható az első szecskaavalóról, a kutas! szilvaszedésről, karácsonyi ünnepségről. Színes az album. B. At
