Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-16 / 113. szám

1989. május 16., kedd Somogyi Néplap 5 A politikai műveltség növeléséért Gondolkodóklub TV-NÉZŐ Utazás az időben Meg­kezdődtek az írásbeli érettségik Megkezdődtek tegnap az írásbeli érettségi vizsgák. Megyénkben a héten 675 gimnazista és 810 szakkö­zépiskolás ad számot a négy év alatt megszerzett tudásáról. Képűnk a ma­gyar írásbeli érettségi vizs­gán, a kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézetben készült. A hétfői magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgát követően május 16-án ma­tematikából, 17—18-án a gimnáziumokban idegen nyelvből, valamint fiziká­ból és kémiából, a szakkö­zépiskolákban szakmai el­méleti tárgyból adnak szá­mot tudásukról a tanulók, ezt követően a további ide- gennyelv-vizsgákra kerül sor. A közös érettségi-fel­vételi írásbeli vizsgát — matematikából, fizikából, kémiából és biológiából — május 22—23-án tartják meg, a szóbeli érettségik június 5. és június 20. kö­zött lesznek. A gimnáziumokban a ta­nulók a következő magyar­nyelv- és irodalomtételek között Választhattak: 1. A gyermek-motívumok jelentései József Attila köl­tészetében — szabadon vá­lasztott művek alapján; 2. A beszédhelyzet és az érvelés szerkezete Vörös­marty Mihály Szózat című költeményében; 3. Természeti és társadal­mi lét Nagy Lajos Január című elbeszélésében. A iszakközépiskolai téte­lek: 1. A kétségbeesés és a re­mény látomásai Vörösmarty Mihály költészetében — né­hány szabadon választott mű alapján; 2. A szerkezet és a jelen­tés összefüggései a 20. szá­zad világirodalmának egy gondolatébresztő epikai vagy drámai alkotásában; 3. Az ismétlődés szerepe az átértékelt világ megjele­nítésében —■ az Emlékezés egy nyár-éjszakára című Ady Endre-költemény értel­mezése. Még a szervezet megszű­nése előtt fél évvel talál­koztam Marcaliban dr. Grübl Lászlónéval, a Mik­száth utcai általános iskola igazgatójával. Akkor elpa-t naszolta; hónapokkal ez­előtt bejelentette, hogy rossz a kazánjuk, s nem intéz­kedtek. „Nem tudom, hogy fűtünk a télen” — mondta szinte kétségbeesetten. Most Ihász Tibor, a Nosz- lopy általános iskola igaz­gatóhelyettese úgy véli: az elképzelés annak idején jó volt, de bebizonyosodott, hogy abból nem sok való­sult meg, a közös lónak tú­rós volt a háta. Most ma­guk gazdálkodnak, a maguk urai. Addig nyújtózkodunk, míg a takaró ér. — Megszűnt a levelezés, a fölösleges bürokrácia — hangoztatta Borsó Sándor- né, az iskola újonnan ala­kult önálló gondnokságának adminisztrátora. —. Azelőtt inkább magunk cseréltük ki a kiégett égőt, máskülön­ben hetekig várhattunk: egy villanyszerelő ötfélé fu­tott. Most dolgoztathatunk mással is, nemcsak a ga- mesz szakemberével. Gombai Győző, a városi (Tudósítónktól.) A tabi Zichy Mihály Mű­velődési Központ 1987 tava­szán a pártbizottság, illetve a KISZ kezdeményezésére politikai vitaklubot szerve­zett. A gondolkodóklub te­vékenységéről, eredményei­ről, és céljairól Bajkó László, a tabi városi párt­bizottság politikai munka­társa mondta: — A klub létrehozásával olyan fórumot kívántunk te­remteni, ahol a politika iránt érzékeny és fogékony emberek kötetlen formában megbeszélhetik az aktuális társadalmi eseményeket, kiegészíthetik egymás gon­dolatait, politikai műveltsé­güket növelhetik. A résztve­vők egy része személyre szóló meghívást kapott, a többiek pedig a művelődési ház programjai között vá­logatva kapcsolódtak be a klub munkájába. Legtöbben értelmiségiek, elsősorban pedagógusok, de vannak köztük kisiparosok, gyári munkások is. Általában ha­vonta találkozunk a műve­alapszervezetének titkára az oktatási gamesz megszű­nése ellen kardoskodott. Szerinte nem a szervezet;, hanem a szervezés volt rossz: csak azokat a szol­gáltatásokat kellett volna közös irányítás alá vonni, amelyek jól működtek. Az­zal a módszerrel sem értet­tem egyet, hogy a gamesz dolgozóit csak az utolsó pil­lanatban tájékoztatták a megszűnésről. Marton Tibornét munka- nélküliség fenyegette. — Semmilyen állást nem ajánlottak. Futottam fűhöz- fahoz, napokig, míg végre a művelődési központban el tudtam helyezkedni. Csöndör József, az okta­tási gamesz volt igazgatója, most a műszaki gamesz ve­zetője. — Nem nyilatkozom. Annyi gondom, bajom volt ezzel a gamesszel, szeret­ném már végre elfelejteni. — panaszolta. Azután még­iscsak szóra bírtam. — Nézze! Országos hecc- kampány indult a gameszek ellen. Javarészt jogosain, hiszen a gameszok sok he­lyen szélsőséges eseteket lődési házban. Az élet veti fel azokat a kérdéseket, amelyeket itt „kivesézünk”. Az állam és az egyház vi­szonyával folalkozó előadást Klein Péter, az Állami Egy­házügyi Hivatal munkatársa tartotta és meghívtunk egy­házi vezetőket is. Dr. Zeller Gyula egyetemi tanár, a pé­csi közgazdaságtudományi kar dékánja a „Piaci me­chanizmusok” című vitát vezette. Téma volt a klub­ban a pártbizottság kibon- takozásii programja, és vé­leményt mondtunk a válasz­tási törvény tervesetéről is. Legutóbbi az alkotmányter­vezetről szerveztünk nyilvá­nos Vitafórumot. Március közepétől műkö­dik az MSZMP, a KISZ és a gondolkodóklub szervezé­sében a tabi képújság a he­lyi információáramlás haté­konyabb biztosítása érdeké­ben. A képújság a tejbár kirakatában látható és na­ponta újraszerkesztik aTafo- ról és környékéről szóló hí­reket. A főbb országos ese­ményeknek is helyet bizto­produkáltak. Marcaliban nem így volt! — hangoztat­ta. — Mit ért szélsőséges eseteken ? — Eleinte a bérgazdálko­dással is a gamesz volt megbízva, így nem voltak érdekeltté téve az intézmé­nyek a megtakarításban. Ahol 50 ezer forint hiány volt, ott kaptak jutalomra 200 ezer forintot. Ahol pe­dig megtakarítás volt, ott jóval kevesebbet. Később megváltoztattuk a szerveze­ti szabályzatot: az intézmé­nyek megkapták az önálló bérgazdálkodás és könyvbe­szerzés jogát. A fenntartási kiadások azonban továbbra is ránk vártak. Az intézmé­nyek vezetői túlzott igénye­ket is bejelentettek. Úgy gondolták, a közös kalapból Tabon sítanak. A Reformközösségi Hálózathoz való csatlakozás révén rendszeresen „lemez­újságot” kapnak Commodo­re 64 típusú gépire. Tapasztalataink szerint még mindig tart a fluktuá­ció, amit nem is kívánunk megállítani. Azokat várjuk, akik aktív vitapartnerei egy-egy témának ... Sajnos, még nem elég erős klubtag­jaink öntevékenysége. Az eddigieknél jobban kell öszr tönöznünk tagjainkat, hogy még eredményesebben befo­lyásolják a helyi politikát. Több háttériinformációra van szükségünk, nagyobb segít­séget várunk az MSZMP vá­lasztott .testületéitől, azok­tól, akik valóban akarják a megújulást... A közeljövő­ben Nemzettudat címmel vi­tafórum lesz. Találkozni szeretnénk más, a helyben megalakult, vagy megalaku­ló alternatív szerviék, szer­vezetek képviselőivel. Talál­kozót készítünk elő országos Csöndör József semmi sem drága. Óhaj szerinti gazdálkodás folyt. Nem voltak elosztási elvek. Egyesek az „erősebb” jogán vitték a több pénzt. — Miért nem oldották meg ezeket a problémákat az igazgatótanács ülésein, ahol az intézményvezetők is részt vettek? — Csak utólag jöttünk rá, hogy ez így tarthatatlan. Nem mi kezdeményeztük a megszűnést. Annyit azon­ban el kell mondjak: a mű­velődési osztály vezetője korrektül intézte az ügye­ket. Senki sem maradt munka nélkül a volt dolgo­zók közül. Sőt... senkinek sem lett kevesebb a fizetése az új munkahelyén. Balázs Andor Néhány éve még csak tit­kos szobák videóin láthat­tuk. Előttem ismeretlen ok miatt a témája nem volt összeegyeztethető a szocia­lista erkölccsel. Hogy ez pontosan rhit jelent, nem tudom, mert számomra és remélhetőleg sokak számá­ra csak egy erkölcs létezik, aiz emberi, melynek vannak írott és íratlan szabályai. A mai napág sem tudom, hogy közülük mit sérthetett meg a „Végső visszaszámlá­lás” című, 1980-ban készült amerikai játékfilm. Az alap­ötlettel már találkozhat­tunk más alkotások eseté­ben is, de ilyen igényes ki­dolgozással még nem. A Ni- mitz repülőgép-anyahajó személyzete a nyílt tenge­ren — az időgép hatására — korszerű technikával felsze- rélve évtizedekkel „vissza- repül” az időben. Az utazás egészen Pearl Harbounig tart. Fura helyzetbe kerül a repülőgép-anyahajó személy­zete. Mindnyájan tudják, hogy mi várható a kedves kis japánoktól, s azt is, hogy az ő korszerű techni­kájukkal szemhen semmi esélyük sem lenne az ag- resszoroknak. Ugyanakkor tudatában vannak annak, hogy Pearl Harbour ma már történelem. Szabad-e be­avatkozni az évtizedekkel előbb megtörtént esemény menetiébe, ha már egyszer visszafordult az idő kereke? Atalakíthatják-e az Egye­sült Államok s a világ nem­zeteinek második világhá­borús, egész életükre kiha­tó történelmét? Nem könnyű a válasz, de jó eljátszadozni a gondolat­tal Talán megkönnyíti a nemzeti tragédiák feldolgo­zását is. Mennyi mindenen segíthetnénk visszautazva az Néztem az arcokat és lát­tam a megdöbbenést, amit a szavak kiváltottak. Az egymásra vetett tekintete­teket, melyek mintha kér­dezték volna: „Tényleg így volt?! így történhetett?! Mert a fiatalok, akik nem élték meg azt, ami akkor történt, kételkedtek. Túl súlyosnak vélték a szava­kat. Márpedig azok elhang­zottak, mégpedig így: „1959. február 12: ez a dátum kitörölhetetlenül be­lém vésődött. Ekkor ala­kult meg a Siómaroson a Bem József Termelőszövet­kezet, melynek elnöke let­tem. Harminchat éves fej­jel végrendelkeztem, ami­kor aláírtam a belépési nyilatkozatot... Valamikor a parasztember, aki a mun­kában elfáradt, megörege­dett — végrendelkezett. Átadta a vezetést — ter­mészetesen a munkával együtt — a fiának, nejé­nek, gyerekeinek. Rájuk íratta a vagyonát: vigyék tovább, gyarapítsák, legye­nek a rájuk bízottak jó gazdái.. Es Pápai Lajos, az egy­kori tsz-elnök mondta el emlékezéseit a közgyűlé­sen, azzal a nem titkolt célzattal, hogy nemcsak meghallgatják, de meg is értik a kimondott gondola­tait a padsorokban ülők. Hónapok múltak már el a siófoki Siómente tsz zár­számadó közgyűlése óta, ahol e szavak elhangzot­tak, de még mindig ben­nem motoszkál a kérdés: helyére tette” vajon min­denki — a vendégek és a tagtársak egyaránt — azt, amit Lajos bátyám mon­dott,?! Elhiszik-e ma már, harminc évvel az említett végrendelkezés után, hogy a termelőszövetkezetbe lé­pés, az átalakítás nem örömünnep emlékeként él időben! Ne menjünk vissza Koppányig, Sjomogy egykori uráig, kinek balsorsát (ta­lán) igazolták a századok, de ugrojunk 1514-ig! Ragad­junk fegyvert, legyen Dózsa, György királyunk, s ne a pómép, »de a nemesek kon- coltassanak föl! S ha neked jó Lajosom, ott a síkon a füledbe súghattam volfia, hogy ne menj a patak felé. mert árad a vize annak, s elnyel lovaddal együtt, ne hagyd, hogy kelepcét állít­sanak a törökök, szedd ösz- sze erődet, mert különben nemzeti tragédiának leszel részese ... Ki mindenkinek segíthet­nék! Bethlen, Báthory, Rá­kóczi, Kossuth, mind nagy­jai történelmünknek, fogad­jatok tanácsadót az új idők­ből, és sorsotok nem lesz végzetes! Nem. Nem lehet. Nem szabad megváltoztatni őse­ink s a mi történelmünk. Már lejátszódott minden. Országunk trianonivá zsu­gorodott, elhulltak legjobb­jaink, számunkra már csak az emlékezés és a kegyelet maradt. Értük már nem te­hetünk semmit. Beletörőd­tek sorsukba, s most a fel­hők csücskébe kapaszkodva nézik, hogy merre tart a vi­lág. Arra-e, amelyért ők küzdöttek, s amelyben min­denkinek hinnie kell, vagy másfelé? A tenger lágyan fodrozza hullámait. Az évbolt mégis vihart sejtet. Nyugtalanítón suhan át valami az idegsej­teken a másodperc tört ré­sze alatt. A vadászgépek hiába intultak bevetésre. Is­mét a saját korunkat éljük. Pearl Harbour, s a törté­nelem változatlan marad. Örökösei vagyunk a kor­nak, s részesei 1989-nek. Idő van! Berzeviczy Zsolt ezekben az emberekben? A megtett út a vagyoni gya­rapodás, a viszonylagos jó­lét, az igen! Az már szép me9 jó, meg minden — de akkor, az akkori időszak sokakban fájdalmas emlék, amit föléleszteni, mint ahogyan azon a zárszám­adó közgyűlésen is történt, bizony döbbenetét vált ki. Pedig ott csupán viUaúás- nyi emlékképek tűntek elő a múltból, nem az egészre, csak apró részletre vetült fény. Harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy erről így, nyíltan, népes hallga­tóság előtt essék szó... Hogy erről — erről is! ;— beszéljen ezen az összejö­vetelen Pápai Lajoson kí­vül még jó néhány felszó­laló, többnyire alapító, an­nak idején választott szö­vetkezeti vezető, most már nyugdíjas gazda. Emlékez­tek, s hosszú idő múltával most ezt úgy tették, hogy tárgyilagosak voltak: nem tagadták az eredményeket, de az alakuláskori gondo­kat és az azt követő évek feszültségeit se hallgatták el. Fekete Józsefné, Simo­nies Ferenc, Görög Károly nevét olvasom a noteszom­ban, megakad-e a régiek közül aki ezt a nevet, nem hallotta? — Valter Imre. ö mondta: „Mindenki azt mondta el, amire emlék­szik, és ahogyan érez: ma senki sincs akadályozva abban, hogy a véleményét szabadon elmondhatja.” De jó lenne, ha a szavak mélyre ivódnának azokban, akiknek szóltak — a vég- rendelkezésről, a küzdésről, a boldogulásról, az igaz­mondásról. Hogy ezután már mindig így legyen: „mindenki azt mondja el, amire emlékszik, és aho­gyan érez”! (Hemesz) Megszűnt az oktatási gamesz Marcaliban Á nagykalapból Alig pár évi működés után megszűnt az oktatási gamesz Marcaliban. Ez a gazdasági, műszaki és ellátó szervezet azért jött létre, hogy a nevelési intézményekben dolgozók csak neveléssel foglalkozhassanak: ne főjön a fejük gaz­dasági problémák miatt. Kiderült: még jobban főtt mint eddig. tanács és intézményei párt­politikusokkal ... Krutek József Harminc évvel a végrendelet után

Next

/
Thumbnails
Contents