Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-15 / 112. szám
1989. május 15., hétfő Somogyi Néplap 5 A KÜLPOLITIKA HASÁBJAIN „Köztünk és közietek a fegyverek sohasem dönthetnek..." Kisebbségek Romániában A Magyar Külügyi Intézet Külpolitika című folyóiratának ez évi második számát újranyomják. Nagy az érdeklődés, s ez nem véletlen, hiszen az Erdély története, valamint a Medvetánc című folyóirat után jelentős kísérletet tesz a sokáig elhanyagolt kisebbségi kérdés és a történelem megértésének elősegítéséhez. Szász Zoltán — az Erdély története című kötet egyik szerkesztője — tanulmányának indító mondata: „Nincs Európában még két nép, amely olyan felületen érintkeznék egymással, mint a magyar és a román.” A 13. század elejétől formálódó közös múlt a 18. században érkezett fordulóponthoz, az ellentétek nyílt megfogalmazásához. Az addigra már számbeli többségbe került románság eredetmítoszát, az első nagy görögkatolikus püspök Inochentie Mdcu- Elein alakította ki — magyar humanisták nyomáig. A románok római eredettanát az 1730—40-es években már politikai fegyverként használta a román papság, nemesség, értelmiség a rendi típusú jogszerző harcában. E tan a dák elemmel bővülA hagyományos tudósítás helyett helyet követelnek a konferencián megfogalmazódott gondolatok ... A szívbetegségek, s egyben a halálozási statisztikák igen előkelő helyén az infarktus áll, ugyanis a szív- és érrendszeri betegségek szinte kétszer annyi ember halálát okozzák, mint a rák. Ez a civilizáció ára, ezzel fizetünk kényelmes életünkért — mondják a be lenyugvók. Az orvosok azonban nem tartoznak ezek közé, azt kutatják, miként lehet megelőzni a bajokat. A közelmúltban ritkán fordult elő — ha szóba is került —, hogy egészség- ügyi állapotunkért valamilyen formában vagy mértékben a társadalmat tegyük felelőssé. Maradjunk az infarktusnál. Az aritmiás szívműködés azért köveikévé egyik meghatározó része a román nemzettudatnak, melyről álláspontunk kialakításakor nem szabad megfeledkeznünk. Szász Zoltán megnyerő egyszerűséggel bizonyítja, hogy a „nemzeti elnyomás” tetőpontján, 1910- ben a románoknak mindössze 12,7 százaléka tudott magyarul. A tényt nem is tartja fontosnak kommentálni ... A két másik dolgozat a romániai magyar kisebbségek sorsát tárja föl. Az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 1 670 568 fő — az összlakosság 7,7 százaléka — magyar. Ez Erdélyben 22 százallék. A legnagyobb ösz- szefüggő magyar tömb a Székelyföld. Hargita és Ko- vánszna népességében a magyarok aránya még ma is meghaladja a 80, illetve a 70 százalékot, míg Maros megyében ez valamivel 50 alatt marad. Az Erdélyen kívül élő magyarság legnagyobb csoportja a moldvai csángók. A csángók, akik magukra hagyatva több évszázad vihara reklámozott szójatermé- kek és a zöldségfélék, viszont olcsó — olcsó? — a zsíros szalámi. Ellenpélda a cigaretta, amely olcsónak nem nevezhető, mégis milliárd számra fogy,, s évente 20 ezer ember hal meg emiatt. Hazánkban mintegy 1 millió 200 ezer hypertoniás beteg él, s a megdöbbentő adat: közülük csupán 150 ezret kezelnek. Felvetődik a kérdés, hogy csak az egészségügyben keresendő a hiba? Nem, ennek társadalmi okai (is) vannak! A nagy gonddal összeállított „Megéri” (nem véletlen az elnevezés) hyp>ertonia szűrési és gondozási programnak — amely társadalmi programnak indult, aztán „visszacsapták” az egészségügyhöz — már vannak kedvező tasait is átvészelték, most gettóba kényszerítve, a teljes megsemmisülés előtt állnak. Az egykor Magyarországéval azonos lélekszámú zsidóság — mintegy 800 000, fő — 23—24 000-re apadt napjainkra. Közülük mintegy háromezren beszélik nyelvünket. Az élrománosítást sieteti, hogy a jelentős magyar lakossággal rendelkező nagyvárosokban meghatározzák, az üzemekbe felvehető magyarok számát, azaz érvényesül a „nemerus clausus”, vagy inkább a „numerus nullus” ... Hazánkban még kevésbé ismert a romániai egyházak szerepe a magyarság megőrzéséért folytatott harcban, bár ezek a magyar kisebbség utolsó, még viszonylagos önállósággal rendelkező intézményei. Az 1,2 mi'llMós r ómaá katolikus egyház Márton Áron püspök vezetésével ellenállt a sokszor nyílt erőszakot alkalmazó államnak is. Korlátozott lehetőségre utal, hogy az elmúlt 40 év során a Biblia kiadására sem kerülhetett pasztalatai, ám jelentős» eredményt a jövő ígér. Az emberek ugyanis akkor foglalkoznak egészségükkel, ha már megbetegedtek, tehát nehezen fogadják el az ilyen és hasonló programokat. Ám ha a magas vérnyomással kezelt betegek arányát 15 százalékra tudnák emelni a rendszeres szűrővizsgálatokkal, évente mintegy háromezerrel kevesebben halnának meg! Míg a nyugati országokban javulást mutatnak a szív- és érrendszeri betegségekre vonatkozó statisztikai adatok, hazánkban (és a környező szocialista országokban) folyamatos a visszaesés. Az Egyesült Államokban például szinte szégyen a dohányzás és a kövérség, nálunk sikk a füstölés s megszokott a túl- tápláTtság. Ezek az individuális kockázati tényezők okok, s egyben okozatok is. Az előadásokat követő szenvedélyes vitában tükröződött az orvostársadalom akarata: o bajt megelőzni kell! Tamási Rita sor — tudjuk meg a dolgozatokból. A tanulmányok többsége igazolja, hogy a két világháború közötti bukaresti álláspont, az egységes és oszthatatlan nemzetállam” kialakítása, csak taktikai megfontolásokból szünetelt időnként az elmúlt 40 évben is. Az 1948. decemberi párthatározat minden nemzetiséget szigorúan megbírált: a magyarságot nacionalizmus, a németeket nácizmus, a szerbeket titóiz- mus, a bolgárokat, ukránokat kulákság, a törököket és görögöket a nyugati imperializmussal folytatott ro- konsizenv, a zsidókat cionizmus miatt. . A „falurendezési tervek” sem mai keletűek. Balázs Áron álláspontja szerint e stratégia Trianon óta ismert. A „faluszisztematizálás” 1968 óta szerepel a RKP programjában. Az apparátus passzív ellenállásának köszönhető, hogy gyakorlatilag ezen a téren eddig igen kevés történt. A tanulmányokat jegyzék követi: a párizsi békekonferencián részt vevő magyar küldöttség javaslata a kisebbségek védelméről. E forrás is sokat segíthet a történelem tanításában, s azt hiszem, nem túlzó állítás, hogy néhány alapgondolata bekerül a hazai politikai programokba is. Az ún. kisebbségi kódexre hatott a wilsoni önrendelkezési jog és hatottak a Lenin munkáiban megfogalmazott nemzetiségi elvek is. A kódex jelentősége abban rejlik — hangsúlyozza Fülöp Mihály —, hogy ennél átfogóbb kísérlet nem történt a kisebbségi jogok kodifiká- ciójára, s az ENSZ alapokmányával összhangban álló regionális nemzetiségi konfliktus megoldására sem. A Külpolitika több tanulmánya részletesen kifejti az oktatáspolitika és a művelődés kérdéseit is. (Sajnos átfedéseket és ismétléseket is magukon hordoznak.) Igen gazdag a tanulmányok mondanivalóját alátámasztó táblázatok, térképek dokumentáló szerep>e. Az elmúlt negyven év ismeretbeli hézagait segít pótolni a Külpölitka 89 2. száma. Segít megérteni, hogy az évszázados félreértések, ellentétek és feszültség után sem lehet más megoldás népeink számára, mint a megbékélés. Megértetni azt, amit 1848-ban az erdélyi román forradalmár állított: „Köztünk és közietek a fegyverek sohasem dönthetnek ...” H. L. Á rait, a török és tatár dúláKONFERENCIA MOSDÓSON Kényelmes kényelmetlenségeink A hét végén újabb rangos egészségügyi eseménynek adott otthont a mosdósi tüdőgyógyintézet. Szombaton itt rendezték meg a Szívbetegek gyógyításának társadalmi összefüggései című konferenciát. A tanácskozáson dr. Kerkovits Gyula professzor elnökölt, s többek között felszólalt dr. Ajkay Zoltán, az Országos Egészségvédelmi Tanács titkára, dr. Tahy Ádám főorvos, dr. JBolbericz Pál, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzora, dr. Gáti Zoltán és dr. Makra Péter szociológusok. Évadnyitó Siófokon ízlés és hiánya — Tánc a téren — Debrecen a Balatonnál A reggeli órákban kipakoltak a népművészeti vásárosok, akik a legkülönfélébb műalkotásökkai igyekeztek színt vinni az ünnepi eseménysorozatba. Sikerült ... A látvány lenyűgöző: kis kancsók és nagy korsók, nagy kancsók és kis korsók, égetett cserépmalaook és kerémiaemberkék, ezüst gyűrűk és láncok, bábok, bábuk, és apró rongybabák, piciny méhecskék, s parányi seprűkön lengő boszor- kánykák, rágógumik, cukrok, egyéb ínyencségek. Másutt ízléses térítők, kézi hímzésű, tiszta motívumok... Majd egy szembetűnő blúz (szemben épp egy mézeslka- lácsos asztalával, hol szívek tüköré és pávázkodó pávák társaságában néhány kalács is látható Kossuth-címerrel, koronával), a blúzon virágos hímzés, felhívó erejű feliirattal: Talpra magyar! Mintha „jelképeződne” valami túlzás a féliremagyará- zott magyarságtudatról, az álmagy árkodéiról, az ízléstelenségről is. No, meg arról, hogy vajon mitől ipar- művészeti a giccses, álnemzeti alkotás? S vajon ki (és miért) méltatta mindezt zsűrizett, elismert népi művészetnek? A siófoki fő téren, a művelődési központ előtt már „égig érő napsütésben” gyűlt össze néhány száz ember, miután a menettáncosok a szállodásomról indulva felértek a helyszínre. Dr. Törley Dénes, a városi tanács osztályvezetője tartott rövid ünnepi megnyitót, majd gyerekek és felnőtték vetkőztek tonna ruhára, hogy részt vegyenek az évadnyitó utcai futóversenyen. Hamarosan többezres tömeg lepte el a teret, mivel a szomszédos gimnázium is tartotta a ballágásii ünnepséget. Délután Rosta Sándor, a BIB főtitkára nyitotta meg a kulturális központban a Debrecen és a Hortobágy művészete című kiállítást, amellyel egy kis pusztai romantika is beosont a Balaton fővárosába. A szomszédos városi könyvtárban Judit Hagner (Bániki Judit), Nyugat-Né- meitországban élő szobrász- művész alkotásaiból nyílt tárlat. Az eseménysorozat szombaton este a kulturális központban folklórbemutatóval ért véget, amelyen fellépett a Hajdú, valamint a Balaton Táncegyüttes. (Gyarmati) zik be, mert az agy „téves jelzéseket” továbbít a szívnek, ennek pedig a stressz az oka, A félelem vagy más stresszérzetek rohamosan megnövelhetik az adrenalin kiválasztását a szervezetben, ami felgyorsítja a szívverést és a légzést, és felpumpálhatja a vérnyomást. S ez számos társadalmi körülmény, munkahelyi, környezeti, illetve személyi és tárgyi feltételek „meghibásodása”, valamint családi gondok okozhatják. A konferencián kemény vélemény hangzott el: igényeink „európaiak”, kielégítésük pedig „szocialista". Hogy mit jelent ez? Napi tizenkét-tizennégy órai munkát, fáradságot, ingerültséget és — kevés kivételtől eltekintve — mozgáshiányt Aki egyik munkahelyéről rohan a másikra, nemigen végez szabadidős testgyakorlatokat, s az egészséges táplálkozással sincs sok ideje törődni. Ha mégis eszébe jutna, többnyire pénztárcája gátolja ebben. Drága a gépsonka és a Pick-szatámi, viszont olcsó a töpörtyű és a szalonna, drágák az olyannyi22. Egyensúlyát vesztve hempereg bele az árokba. Sajog a válla, a lába, de nem törődik vele. Amennyire tud, lelapul az árok füvébe. Épp időben, mert a rendőrségi autó szirénázva megérkezik és tovább robog. Tudja, hogy Baloghot hamrosan elkapják. Vagy fölkenődik egy fára, gondolja. De ő még szabad! Bandukol az éjszakai országúton, visszafelé. Ha olykor feltűnik egy-egy közelgő autó, letér az útról, és elrejtőzik. Néhány kilométernyi menetelés után egy mellékútra tér le. Két falun is áthalad, mire szürkülni kezd. Nappalra behúzódik az erdőbe. Talál jó rejtekhelyei magának, ott alszik ... Hideglelő szél legyezgeti az arcát. Még nem nyitja ki a szemét, csak lehunyt pillái mögül igyekszik eszmélni. Igen, emlékszik már: egy vízmosásban talált magának rejtekhelyét, sűrű bokrok fedezékében. — Jó napot! Az iratait kérem! — hallja közvetlen közelében a hangot. Rémülten néz az előtte álló rendőrre. * * * — A népköztársaság nevében! A megyei bíróság folyó évi szeptember hó 16. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: a fogolyszökés, rablás erőszakos közösülés és más bűncselekmények miatt Bogdán János ellen indított büntetőügyben a vádlottat bűnösnek találta s ... a vádlottat összbüntetésül 12 év szabadságvesztésbe ítéli és 12 évre eltiltja a közügyek gyakorlásától. Romeró nem érez fájdalmat. Áll a bíróság előtt, hallgatja a bíró ítélethirdetését és szívét nem csavarja össze a kimondott 12 év. Érzéketlenné vált, beletörődött mindenbe. Föladta. A tűz, mi egykor lobogott benne, ma már csak a múlté. Hamuvá zsugorodtak benne a vágyak ... * * * Egykedvűen telnek a napok a börtönben. Gyárban dolgozik, egy nagy üzem helyi kitelepített munkahelyén. Megtanult hegeszteni. Hiába kérte, nem engedték rneg neki, hogy a konyhán dolgozzék. Nem baj. Semmi sem baj már! Az sem érdekli, hogy rabtársai fölnéznek rá. Tisztelik, mert neki volt ereje megszökni a börtönből. Ilyennel sem mindenki dicsekedhet a rács mögött. ő végképp nem dicsekszik. Mégcsak nem is tiszteli magát. Sőt, egy kicsit gyűlöli. Mert nem sikerült neki az, amit ifjúi hévvel elképzelt, amire — akkor azt hitte — föltette az egész életét. Nem szomorkodik már. Nincsenek illúziói, sőt tervei sem. Ide azok fölöslegesek. Itt gondolkodnak az ember helyett, neki csak végre kell hajtania a parancsokat. Ennyi a feladata. Nem töibb, bár ez sem kevés! Akárhogy is történt, nem bánt meg semmit! Mert mindennek úgy kellett történnie! Tudja, hogy helytelen dolgokat művelt, de akkor nem tudta. Azokban a pillanatokban mindig azt hitte, hogy épp az a legjobb, amit csinál. Ma már tudja, hogy nem így volt. Tudja, de nem bánja. Legalább tapasztaltabb lett, okosabb. Egy valamit azért mégiscsak sajnál. Marikát nem kellett volna... Nem, nem igaz, hogy megerőszakolta! ö akkor úgy érezte, hogy a lány is akarja. Azt hitte, hogy férfinak kell lennie. Később derült ki, hogy rosszul hitte. Igen, Marikát nem kellett volna! Most már mindegy ... Egy év telik el teljes ese- ménytelenségben. Aztán egy vasárnapos a börtönőr, érte jön: — Bogdán, jöjjön! Látogatója van. — Nekem? — kérdezi csodálkozva, hiszen mindeddig soha senki nem volt kíváncsi rá. Azután lehiggad. Minek az izgalom? Van még 11 éve. Csak akkor képed el, amikor Marika ráköszön: — Szevasz, János! (VÉGE) Gyarmati László Romeró
