Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
1989. május 13., szombat 5 Kudá igyos? Az oroszítanítás is a válságágazatok közé iratkozott fel hazánkban. Az iskolák egyre-másra kérik, hogy szüntessék meg náluk az orosz nyélv kötelező oktatását. Kérdés, hogy aki eddig oroszt tanított — és nincs is más szakra képesítése — mihez kezdjen ezután. Nem ennyine váilságos a helyzet, nyugtatta meg a Napközben stúdiójában ülőket a Művelődési Minisztérium munkatársa. Ugyanis kevés olyan iskola van az országban, amelyik lehetőséget kapott, hogy kötelezőként más idegen nyelvet tanítson. Az orosz oktatása — ha nem is. általános érvénnyel —, de fennmarad a továbbiakban, is. Arr.ól, hogy az orosz nyelv menynyire használható, nem volt hajlandó vitatkozni. A diákok többsége tíz-ti- zenkét év alatt sem képes elsajátítani az oroszt. Eny- nyi buta gyerek nincs az országban! Vannak viszont rossz könyvék, gyatra, ideológia-központú tantervek, amelyek nem azért íródtak, hogy a diákkal mielőbb megtanítsák az idegen nyelvet. Minderről legalább tíz éve beszélünk — vágta közbe a műsorvezető —, de úgy látszik, hogy az illetékes minisztériumig nem jutottak el az észrevételek, mert akkor biztosan rendet tettek volna. Ezt ,tíz, vagy akár öt évvel ezelőtt is el merte volna mondani a rádióban? — kérdezte a főhivatal képviselője. Döbbent csend volt a válasz, a mikrofonon keresztül néhány tizedmásod- percig a technikusok nevetgélésót is hallani lehetett. Azután elszabadult a pokol, kérdések, gúnyos és élcelő- dő megjegyzések záporoztak, a szerkesztő jobbnak látta, ha egy kis muzsikával üti el az indulatokat. Nem sikerült. A zene után arról érdeklődött a riporter, hogy mi lesz a munka nélkül maradt orosztanárokkal. A minisztérium természetesen az átképzésüket javasolja és két hete (!) már át is küldte az ezzel kapcsolatos csomagtervet az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak. Nincsenek egy kicsit elkésve? — így a műsorvezető. Választ nem várva megjegyezte, hogy ha tíz éve nem is, de egyikét- éve már több hivatalos fórumon elhangzott, hogy a kötelező orosz-okítást választható idegen nyelv tanulásának kellene felváltania. Ezzel szemben még ma is képeznek az egyetemeken és a főiskolákon egyszakos orosznyelvi-tanárokat. Egy részüket rövidesen újabb tanfolyamra, esti egyetemre lehet küldeni, ha éppen nem akar megszabadulni a vétlen kollégától a tantestület. A munkaügyi hivatal szívén viseli a dolgot, az átképzés költségének nyolcvan százalékát magára vállalja, de a fennmaradó részen az iskoláknak és a pedagógusoknak kell osztozniuk. A Napközben nem tudta megnyugtatni a hallgatót, nem sikerült pontot tenni az ügy végére. Talán éppen ez volt a cél: indulatokat ébreszteni egy sor olyan kérdés kapcsán, amelyről eddig nem illet szót váltani. Faragó László ALAPVETŐ EGYETÉRTÉSSEL Pedagógus-szakstervezeti titkárok állásfoglalása a béremelésről Tudományos ülések Két tudományos üléssel tegnap befejeződtek a Magyar Tudományos Akadémia május 8—9-i közgyűléséhez kapcsolódott tudományos tanácskozások az Akadémia székházában. A Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának ülésén a magyar őstörténet-kutatás legújabb eredményeit ismertették több tudományszak képviselői. Az utóbbi fél évszázadban ugyanis nyelv-, zene-, néprajz-, történet- és embertankutatók együttesen igyekeztek tovább gyarapítani a magyarság származásáról szerzett információkat. Kutatásaik eredményeként a magyar őstörténet új képe kezd kirajzolódni. Korábban úgy vélték, hogy a Volga—Káma vidékén lehetett az a terület, ahol a finnugor nyelvcsalád kifejlődött. Ma már tudják: ez a terület átnyúlt Szibériába, az Ural folyó mindkét oldalára. A magyarság ősei a finnugorság központi magjának, tehát a volgai finn és a permi nyelveknek a szomszédságában éltek. A Pedagógusok Szakszervezetének Somogy Megyei Bizottságán az alapszervezeti titkárok tanácsa ülést tartott. A testület egyebek között állást foglalt a szepr temberben esedékes béremelés elosztásának módjáról és foglalkozott az üdültetés helyzetével is. Állásfoglalása alapján a béremelést létszámarányosan hajtják végre és eldöntötték, hogy a fonyódligeti pedagógusüdülőben a nyártól helyet biztosítanak a Kaposvári Tanítóképző Főiskola oktatói számára is. Az ülésen foglalkoztak a kaposvári Táncsics gimnázium tanárainak állásfoglalásával és nyílt levélben fordultak a Pedagógusok Szakszervezetének Somogy megyei tagjaihoz. A Pedagógusok Szakszervezete megyei szintű titkárok tanácsa 1989. május 11- én tartott ülésén a Somogyi Néplapban 1989. május 10- én megjelent, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium által elkészített és közreadott „Milliárdok és pedagógusok” című bírálattal teljes egészében, az „állás- foglalással” alapvetően KITÖRÉS VAGY ZSÁKUTCA ?_ Pedagógusközérzet Hárem éve szervezi a pedagógiai szemináriumot szak- és pedagógai tanácsadók, valamint a helyi-területi irányítás munkatársai számára a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet. A hazánkban egyedülálló képzési forma tegnapi előadója Mihály Ottó, a neveléstudományok doktora volt. Nem csalódtak azok, akik színes, átgondolt és történelmi háttérrel megfestett „hangos töprengést” vártak a szakembertől. Idézzük meg gondolatait — a teljesség igénye nélkül: Minit minden ágazat, így az oktatás is alkalmazkodott a hatalomhoz. Ennek az oktatási rendszernek kellett létrehoznia azt az embertípust, amely hangos ellentmondás nélkül elfogadja a fennálló hatalmat. A pedagógus segédmunkás lett, tevékenységét teljesen beszabályozták. Létrehozták az olyan tantervet, amely pontosan megfogalmazta, mit, hogyan, és mikor kell tanítania. Ellenőrzésükre születtek meg a munkafelügyelők — akiket szakfelügyelőd nek szokás nevezni. (Meglehetősen vidám volt a hangulat a teremben. A pedagógusok együtt lélegeztek az előadóval, és mindig a megfelelő időben nevettek — önmagukon. Hát ilyenek vagyunk?) — Mindezek a körülmények hozták létre a felelőtlen pedagógust — folytatta az előadó —, akinek nem az lett a fontos, hogy a gyerekek megtanulták-e az anyagot, hanem az, hogy „leadja” az órát. Időnként még sikerült föllelkesíteni, de az állandó korrekció miatt benne is kialakul,t a „hagyjanak már bókén” magatartás. Az „igazi” pedagógusok „titokban” elkezdték aat tanítani, amiben hittek. De kérdem én: kitől, honnan szerezték ők ezt a tudást? Nincs még ömagunk által kipróbált értékredszer, ezért kiszolgáltatottá váltunk. És ha azt mondanám, próbáljuk meg az új igények szerint, jogosan felelhetnék: erre a ma pedagógusai alkalmatlanok. Az én véleményem az, hogy nem a tyúk meg a tojás példáját kell előhozni, hanem a környezetet kell úgy újraszerkesz- tenüruk, hogy abban a pedagógus (is!) azt tegye, amit tennie kell... Az előadást a délutáni órákban kötetlen konzultáció követte. Dr. Paizs Imre, a Magyar Pedagógiai Társaság megyei elnöke elmondta, hogy a nyáron Balatoni beszélgetések néven, szeptembertől pedig történelmi szeminárium keretében folytaódik a munka. Czene szaka a sötétség leple alatt kiosontak a házból. — Menjünk el a Misshez! Az ő Volkswagenjével hamar Pestre érhetünk! Romeró ismeri a járást. Tudja, hogy a garázs felső, keskeny ablakát általában nyitva hagyják. Ezúttal is így van. Balogh a vékonyabb, ő mászik be, s kinyitja az ajtót. A slusszkulcs nincs meg, de Balogh szerencsére ért az autóvillamossághoz valamennyit. Sikerül elindítani az autót. Pest felé száguldanak, amikor egy lámpa előttük körözni kezd a sötétben. Rendőrségi ellenőrzés. — Nyugi! — mondja mosolyogva Balogh és lassít, irányjelzőzik. Lépésben érnek a rendőrökhöz, akik már az igazolványokért nyúlnak. Ekkor Balogh gázt ad, és az autó kilő, mint a nyíl. Észtveszejtő tempóban száguldanak. Hamarosan feltűnik mögöttük a kék villogó fény, s hallják a sziréna hangját is. Romeró tudja, hogy nem menekülhetnek. Aztán mégiscsak gondol egyet: — Lassíts, kanyar jön! — S a kanyar után kidobja magát az újra begyorsuló kocsiból. (Folytatjuk) egyetért — hangzik a nyílt levél. — A Pedagógusok Szakszervezetének XIII. kongresszusa elé kerülő programunkban is szerepel, és ezért is nyomatékosan követeljük, hogy az Ország- gyűlés sürgősen tűzze önálló napirendre a magyar oktatásügy és benne a pedagógusok helyzetét! Az ez évre szóló 50 százalékos bér- követelést jogosnak és megalapozottnak tartjuk, hiszen az a 15—16 százalékos bér- korrekció, mely 1989. szeptember 1-jétől esedékes, a 40 éves lemaradásunkból semmit nem kompenzál, mert a népgazdaság jó néhány területén ennél sokkal nagyobb mértékű béremelést hajtottak végre. A. 1990-es évre követelt 50 zrzalékos ismételt bérrendezéssel kapcsolatban az állásfoglalásunk a következő: Csak az ország 1990- es népgazdasági tervének és az infláció mértékének ismeretében lehet a bérkorrekció százalékos nagyságrendjéről nyilatkozni. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a kongresszusi programban is szereplő legalább 30 százalékos béremelést. Ameny- nyiben az infláció mértéke ezt meghaladná, béremelésünk mértéke automatikusan kövesse azt! Felhívjuk az oktatásügyi dolgozók figyelmét, hogy a sztrájkot az intézményen belül önállóan kezdeményezhetik. Amennyiben az 1989-es évre szóló követeléseink érdemi megoldást nem nyernek az 1989—90-es tanév kezdetéig, a Somogy Megyei Pedagógus-szakszervezet titkári tanácsa szolidaritási sztrájkra szólítja fel tagságát. Állásfoglalásunkat a XIII. kongresszusunkon közzétesszük, és csatlakozásra szólítjuk fej az ország valamennyi oktatásügyi dolgozóját. Estefelé találnak egy erdészházat. Romeró egy letört ágat kerít, azzal kifeszíti az ablakot. Bent találnak némi élelmet. Esznek, majd ott alszanak. Reggel a maradék élelmet egy ruhába csomagolják, a konyhakések közül néhányat a kabátjukba rejtenek, és mennek tovább. Egyszer csak műút keresztezi az útjukat. Tudják, hogy ez vezet tovább, de nem mernek a nyílt terepre kilépni. Egy ideig figyelik a mozgást. Rendőrautót is látnak: lassan halad dél felé. Benne géppisztolyos rendőrök és önkéntesek. — Ezek biztosan minket keresnek — mondja Romeró. — Igen. Azt hiszem, hülyeséget csináltunk... A jugó határ felé ezek hemzsegni fognak. Nem erre kellett volna elindulnunk! Szabadok. Érzik az erdei friss levegő illatát, de nem tudnak mit kezdeni a szabadságukkal. — Mindenképpen el kell rejtőznünk egy időre — állapítja meg Romeró. — De hol? — Vagy itt, az erdőben, vagy pedig Budapesten. A nagy tömegben találnak meg a legkevesebb valószínűséggel. Ahhoz viszont, hogy feljussunk, autót kéne szerezni, mégpedig igen gyorsan. Tudsz vezetni? — Igen! De hogyan szerzünk járművet? — Azt bízd csak rám! Most azonban elrejtőzünk valahol az erdőben. Nappal nem tanácsos mutatkoznunk. Éjszaka visszatérnek a városba. Mintha el sem szöktek volna! Piroskához kopogtatnak be. A lányt első álmából zavarják föl, alig fél órája feküdt le az éjszakai „műszak” után. Igen morcos, de ők nem kérdeznek tőle semmit, hanem gyorsan beosonnak a szobába. A lány nem örül túlságosan a szerencséjének. — Ha eljár a szád, kinyírunk! — fenyegetik meg, s úgy látszik, ez használ. Egy kicsit még imponál is neki a dolog, hogy olyan két férfi van nála, akik meg tudtak szökni a börtönből. Délelőtt a lány boltba megy, ételt hoz nekik. — Hú gyerekek, rendkívül nagy a felfordulás! Rendőr rendőr hátán, mindenkit igazoltatnak ... — Akkor itt maradunk — mondja határozottan Romeró. Két napig maradtak is. Megnövekedett szabadidejüket evéssel és ivással töltötték. Aztán félni kezdtek. ÉjNéplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI B! ZOTT S A G A N A K LAPJA A kaposvári megyei kórház műtéti tömbjének radiológiai osztályán egy új, számítógép vezérlésű érfeltöltéses vizsgálóberendezés működik. A nyugatnémet Siemens márkájú, Angiotron CMP elnevezésű röntgengéppel ebben az évben kezdték meg a vizsgálatokat. (Fotó: Jakab Judit) RÁDIÓJEGYZET Gyarmati László Romerő
