Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-11 / 84. szám
1989. április 11., kedd Somogyi Néplap 3 Sok a kérdés, kovés még a letisztult válasz Vita az alkotmánytervezetről KÉSZÜLÜNK A PÁRTÉRTEKEZLETRE A megyei reformkor platformja Az Oktatási Igazgatóság baráti körének elnöksége vitát rendezett az alkotmánytervezetről. A kérdésekre dr. Illés Attila, a. megyei bíróság elnökhelyettese, dr. Iharos Csaba, a megyei tanács-vb titkára, Pásztohy András országgyűlési képviselő, dr. Szabotin István megyei főügyész és dr. Trapp Imre, az Oktatási Igazgatóság filozófiatanára válaszolt. A baráti kör rendezvénye — mint azt dr. Zátonyi László ügyvivő elnök megfogalmazta —, azt a célt is szolgálta, hogy észrevételekkel, javaslatokkal segítse az alkotmány kidolgozásán munkálkodó jogászokat és politikusokat. Milyen legyen? A válaszadásra fölkért megyei jogi szakértők mindjárt az elején kinyilvánították: kerekasztal-be- szélgetésnek tekintik a találkozót. Hangsúlyozták: az alkotmány kidolgozása a jogászokra is nagy feladatot ró, ám elsősorban politikai és nem jogi kérdés, milyen legyen egy alkotmány. Mintha csak igazolni akarták volna ezt a Fidesz helyi képviselői, mindjárt azzal kezdték, hogy a jelenlegi parlament nem illetékes az alkotmány elfogadásában. Szerintük ezt csak egy modern választó- jogi törvény alapján megválasztott parlament tehetné meg. Előbb kell — úgymond — egy párt-, sajtó-, és választójogi törvény és minden más csak ezután következhet. Nyomban voltak ezzel egyet nem értő felszólalók Ígéretes kapcsolatkiépítés ígéretes kapcsolat kiépítését kezdte meg a Magyar Gazdasági Kamara a Közös Piac országainak kamaráit tömörítő szövetség, az Eurochambers vezetőségével — mondotta brüsszeli tárgyalásait követően Lő- rincze Péter, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára. Lőrincze Péter Belgiumban Joachim von Bülowval, az Eurochambers főtitkárával folytatott megbeszéléseket. Az Eurochambers a közös piaci üzleti körök képviseletében. véleményt mondhat a közösség gazdaságát érintő — előkészületben levő — intézkedésekről. A szövetség egyes kérdésekkel — a szállítás, a regionális politika, a kereskedelemszabályozás — szakosított bizottságai révén folyamatosan foglalkozik. Az Eurochambers-szel kialakítandó együttműködés keretében a magyar vállalatok létfontosságú infor- márciókhoz juthatnak majd ä közös piaci integráció továbbfejlesztéséről, az 1992- aen befejeződő átalakulásról. Ha az Eurochambers anácsa is egyetért vele, a Magyar Gazdasági Kamara nár az idén meghívást kap- íat a szövetség egyes, Ma- (yarországot érintő rendezvényeire. Ez lehetőséget ad- rat, hogy a kamara szak- imberei egy-egy előkészü- etben levő intézkedéssel :apcsolatban kifejthessék 'éleményüket. Ilyen lehetőéget még egyetlen szocia- ista ország kamarája sem :apott. A közös piaci integráció 1 mélyülésével párhuzamo- an az eddigi kereskede- ?mfejlesztő munkának is áltoznia kell. Ennek jele, ogy 1989 októberében a lözös Piac bizottságának imogatásával és az Euro- aambers közreműködésé- el EGK-szintű üzletember- elegáció látogat Magyar- rszágra. is, és kibontakozott a vita. A képviselő, aki megpróbált elfogadható választ adni, azt hangsúlyozta, hogy várni nem lehet: Magyar- országon az események any- nyira felgyorsultak, hogy a jelenlegi parlament rákényszerül egy sor olyan kérdésben a döntésre, amely közvetlenül feladatköréből adódik. Kevés a sajátosan magyar? De hát milyen is ez a jelenlegi alkotmánytervezet? Az egyik felszólaló szerint egy kicsit amerikai, egy kicsit francia, egy kicsit angol, vagyis úgy fest, mint- na alkotói inmen-onnan ollózták volna össze. Kevés benne a • sajátosan magyar. Kérdés, hogy szocalista-e, és szerepeljen-e benne ez a minősítés? — Egyáltalán, hogyan tudja az új alkotmány ötvözni azt a kettősséget, hogy egy sor törvényt a polgári társadalomból vesz, ugyanakkor azt hangsúlyozzuk, hogy szocializmust építünk? — kérdezte az egyik barátikör-tag. A válaszokból kiderült: az alkotmánytervezet valóban magán viseli más országok alkotmányának bizonyos vonásait. Ebben van jó is, megkérdőjelezhető is. Az, hogy deklarálható lesz-e a szocializmus az alkotmányban, nem könnyű kérdés, előbb ugyanis azt kellene megfogalmazni, mi a szocializmus. Ez a néhány kiragadott példa is mutatja, sok a kérdés az alkotmánnyal kapcsolatban és viszonylag kevés még az igazán letisztult végleges válasz. — A legtöbb vita ott van, ahol a minisztérium „dobott be” olyan variánsokat, amilyeneket a testület szóba se hozott — mondta dr. Szabotoin István megyei főügyész arra a kérdésre válaszolva: mi a leginkább vitatott az alkotmánytervezetben? Ennek kapcsán említette többek között a „népköztársaság”, illetve a „köztársaság” megnevezést, a kötelességek deklarálását (a jogok mellett), az országgyűlési választások lebonyolításának mikéntjét, a köztársasági elnök szerepét (helyettesítését), azt a kérdést, kié legyen az ügyészség (a parlamenté?, a kormányé?), milyen legyen a címer, ki döntsön a képviselői mandátumról és így tovább. Jobb az előzőnél A több mint kétórás vitával tarkított beszélgetés során elhangzott kérdések és javaslatok —, amelyeket egyébként a vita vezetője szerint továbbítanak oda, ahol hasznosíthatják őket —, azt bizonyítják, közvéleményünket érdekli az alkotmány és az is biztos, hogy jó alkotmányt szeretnének. Igaz, a jogi szakértők egyike idézte egy világhírű személyiség kijelentését, miszerint „jó alkotmány pedig nincs”, mert nem lehet mindenki kedvére tenni. Ám olyan van, amely — tanulva az előző hibákból, ismerve az előttünk álló célokat —, jobb lehet az előzőnél és így előmozdíthatja egy magasabb szintű társadalom kialakulását. Szegedi Nándor Az MSZMP-tagok Somogy Megyei Reformköre április 5-i tanácskozásán fogadta el platformját. Az alábbiakban teljes terjedelmében ezt közöljük. A szocializmus ügye, a magyarországi kommunista mozgalom számára máig ki nem hevert károkat akozott az a körülmény, hogy a második világháború után valóban a legszélesebb társadalmi alapokon kibontakozó demokratikus fejlődést éppen a kommunista párt hatalomra jutását követően kiépülő — sztálini modellt szolgai módon másoló — pártdiktatúra fékezte le és terelte zsákutcába. A téves elméleti alapon folytatott hibás politikai gyakorlat, a magyar nép valós érdekeit sok esetben figyelmen kívül hagyó döntések, az emberiesség és a törvényesség alapvető normáinak lábbal tiprása alig több mint fél évtized alatt nem csupán a fennálló viszonyokat tették elfogadhatatlanná a magyar társadalom többsége számára, hanem a rendszernek a szocializmussal való téves azonosítása révén jelentős tömegeket a szocializmus eszméitől is sajnálatosan elidegenítettek. Ugyanakkor, amikor elítéljük az 1956 előtti rendszer hibáit és bűneit, büszkén vállaljuk a korszak azon reformkommunistáinak örökségét, akik törekvéseikkel először próbálták meghaladni a sztálini modellt Kelet-Európábán. Elutasítjuk — a párton belül még mindig számottevő erők által képviselt — azon álláspontot, amely a Ráko- si-rendszer elleni fellépés jogosságát tagadva, a Budapesten kirobbant népfelkelés valójában rendkívül összetett és többek között demokratikus és forradalmi vonásokat is mutató jellegét sematikusan leegyszerűsítve 1956 októberének eseményeit kizárólag politikai és köztörvényes bűnözők ellenforradalmi lázadásaként minősíti. Különös érzékenységgel figyeljük a megyeszékhelyünkön született Nagy Imre személye körül ismét fellángoló indulatoktól terhes vitát. Kétségtelen, hogy a nemzeti tragédiába torkolló események során elkövetett hibái és tévedései rendkívül súlyos következményekkel jártak. Mégis valljuk, hogy mint a magyar kommunista mozgalom jelentős alakját és az MSZMP egyik alapítóját a végtisztesség megadásán túl szerepének valamennyi korabeli — a közeljövőben remélhetőleg valóban hozzáférhetővé váló — dokumentum elfogulatlan vizsgálatán alapuló, érdemeit is figyelembe vevő objektív megítélése is megilleti. Elhatároljuk magunkat az 1956 utáni, hosszú évekig elhúzódó megtorlás, az indokolatlanul nagy számú felelősségrevonás módszerétől. Szükségesnek tartjuk a politikai perek felülvizsgálatát és mindazok teljes rehabilitálását, akiknek bűnössége napjaink joggyakorlata szerint nem bizonyítható, függetlenül attól, hogy kérik-e a rehabilitálást vagy sem. Véleményünk szerint az új alkotmánynak tartalmaznia kell, hogy politikai meggyőződése és tevékenysége miatt Magyarországon senkit ne lehessen halálra ítélni. Számolunk azzal, hogy e gondolatok a párttagság jelentős részében ellenérzést és indulatokat váltanak ki. De úgy gondoljuk, hogy a párt számára létkérdéssé vált eszmei megújulás csak a párton belüli küzdelmes viták árán kovácsolódhat ki. Az MSZMP ma oly szembeszökő megosztottsága csak látszólag újkeletű. Valójában a párt megalakulásától kezdve több, számos elemében nehezen összeegyeztethető nézetrendszernek és irányzatnak szolgált keretéül. A kezdettől fogva létezett egy reformirányzat, amelynek törekvései egy emberarcú demokratikus szocializmus és egy működőképes gazdasági-társadalmi modell megteremtésére irányultak. Egész társadalmunk kénytelen viselni annak következményeit, hogy ezek a törekvések mindig csak a gazdasági válságtünetek jelentkezésével összefüggésben és a látszólagos pártegység takarásában kerülhettek valamelyest előtérbe, s akkor is csak addig, ameddig azt a nemzetközi politikai erőviszonyok megengedték. Sajátos történelmi paradoxon, hogy az MSZMP reformerői kénytelenek az ország, a magvar társadalom súlyos válságba jutásának felelősségét együtt viselni azokkal, akik a válságot előidézték. Nehezen tolerálható, hogy az elmúlt évtizedek eredményeinek haszonélvezői az ugyancsak múlandónak bizonyult vívmányok árának megfizetését a jelen és a jövő generációira hárították. A mélypont, a csőd felé haladó gazdaság és társadalom rendkívül kockázatos kiútkeresésének felelősségét az MSZMP már nem vállalhatja egyedül, ezért kész a felelősséggel együtt a hatalom hizonyos fokú megosztására. Ugyanakkor a többpártrendszer keretein belül is fenn kívánja tartani vezető szerepét. Ez pártunk szempontjából teljesen érthető, de a társadalom egésze számára csak akkor válik elfogadhatóvá, ha számot tudunk adni arról is, hogy a hatalom megőrzött hányadát — mint eszközt — milyen cél érdekében kívánjuk felhasználni ? Az ideológiai kételyek középpontjában a szocializmusról eddig vallottak és a valóság közti ellentmondások, a megtartandó értékek és az elvetésre ítélt hamis képek állnak. Pártunk végső céljaként változatlanul a szocializmus felépítését jelöli meg, de hogy pontosan mit kell ez alatt érteni, az egyenlőre kevéssé világos, holott ez lenne a legalapvetőbb kérdés. Tarthatatlan, hogy a párt egyes vezetői — csupán gyakran önellentmondásoktól sem mentes nyilatkozatokból kihámozható — szocializmus-képének meghatározó elemei a hazai és nemzetközi erőviszonyok ingadozásának és egyes rövid távon érvényesíteni kívánt érdekek függvényében szinte hétről hétre változnak. Jogos elvárás, hogy a politikának ne csupán arca, hanem szilárd elvi alapja is legyen! A párton belüli küzdelmek elkendőzése, az egymással szembenálló nézetek nyílt ütköztetésének elodázása nem a párt egységét szolgálja, hanem a tagság a megváltozott és igen bonyolult viszonyok szövevényében eligazodni már képtelen részének teljes elbizonytalanodását, a párton belüli bomlási folyamat felgyorsulását eredményezi. Az eszmei megújulás, mind a szocializmus alapvető értékeinek meghatározását, mind a követendő stratégiát és taktikát magában foglaló világosan megfogalmazott és hiteles program csak a különböző platformok megszerveződése és nyílt vitája nyomán alakulhat ki. Amennyiben e viták során — az elvek sérelme nélkül megkötött kompromisszumok révén — nem jön létre a remélt pártegység, úgy ennek konzekvenciáit is vállalnunk kell. (Ebben az esetben is el kell kerülnünk a beláthatatlan károkat okozó pártszakadást, de az elvi alapokat nélkülöző kompromisz- szumok árán ideig-óráig fenntartható szervezeti egység megőrzésének kísérlete helyett egy kézben tartott, kezelt politikai folyamat eredményeként létrejövő „közös megegyezéses válás” jelentheti a tisztességes kiutat, amely a továbbiakban lehetővé teszi az egészében nem, de egyes részleteiben egymást fedő különböző nézetrendszerek képviselőinek a találkozási pontok mentén kialakítható együttműködését és szövetségét.) Magától értetődő, hogy az eszmeileg megújuló, korszerű tartalommal gazdagodó politikai gyakorlat nem valósulhat meg az elavult irányítási és szervezeti struktúra gyökeres megváltoztatása nélkül. Véleményünk szerint amikor a párt eszmei és szervezeti megújulásának részelemei egy mind tartalmi, mind formai szempontból új minőség létrejöttét eredményezik, szükségszerűen felvetődik a párt jelenlegi neve — amely ma a társadalom jelentős részében, már önmagában, programunktól függetlenül is bizalmatlanságot vált ki — megváltoztatásának igénye is. BIOHUMUSZTERMELÉS Biohumusz-termelő telepet létesített a kéthelyi tsz Somogyszentpál határában. 1987-ben ötmillió földigilisztát vásároltak, s velük a szarvasmarha-trágyát dolgoztatják fel. Az így nyert humusz koncentráltabb, mint az istállótrágya, műtrágyát helyettesít, s igencsak nagy a termésnövelő hatása. Mintegy 250 tonna humuszt takarítottak be a szövetkezet dolgozói; nagy részét a tőkéspiaci kertészeteknek adják el. Gyertyás László képriportja
