Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

1989. április 10., hétfő Somogyi Néplap 3 Üzleti alapokon a SZOT-üdültetés BALATON-PARTI ELKÉPZELÉSEK Balatonföldváron, a SZOT Dél-dunántúli Üdülési Igazgatóságán Bakai János igazgató mondta: — Januártól a 38 éves Pénz András a SZOT Sza­natóriumi Főigazgatóság fő­igazgatója; kidolgozott el­képzeléseivel ő nyerte el a SZOT pályázatát. Március elején nálunk járt, és fél nap alatt ismertette az el képzeléseit. Azt, hogy rész vénytársaságot, vagy válla latot kell szervezni az üdül tetés gazdaságossá tételére A koncepciót a SZOT tit kársága elfogadta, s az őszi szakszervezeti kongresszus véglegesítheti majd. Az üdültetés tehát az idén, sőt még jövőre is a hagyomá­nyos módon folyik. A vál­lalatszerű gazdálkodást va­lószínűleg csak 1991-től ve­zetjük be. Addig az állami­lag támogatott kedvezmé­nyes üdültetés a döntő, amely mellett azonban ke­reskedelmi értékesítést is végzünk. Hollandok az üdülőkben — A szabad helyek ér­tékesítése nem teljesen új. — Két-három éve kezd­tük, s ma mintegy 1300 he­lyen fogadunk külföldieket utazási irodákon keresztül, belföldieket vállalatoktól, vagy szakszervezetektől. Ezenkívül a szabad he­lyeinken betérő vendégeket is elszállásolunk. Igazgató­ságunk 32 üdülőben össze­sen 9699 hellyel rendelke­zik. Hét üdülőnk télen és nyáron egyaránt fogad ven­dégeket. Három időszakos szanatóriumunk működik: a siófoki Bányászban, a földvári Parkban és a bog- lárlellei Giuseppe di Vitto­rio üdülőben. Ez összesen 460 helyet jelent szep­tembertől májusig. Mi biz­tosítjuk az elhelyezést és az élelmezést, a siófoki illetve a marcali kórház pedig az egészségügyi ellátást. Az idén lehetőséget kap­tunk férőhelyeink húsz szá­zalékának kereskedelmi for­galomban történő értékesí­tésére. Teljes egészében a kereskedelmi vendéglátást szolgálja majd a boglárlel- lei Giuseppe di Vittorio, valamint a Postás és a Ganz üdülő. Részben kikapcsolt férő­helyeink vannak a siófoki SZOT CsepeLben, az Ezüst­parton és több kisebb üdü­lőben. A kereskedelmi érté­kesítés egy részt az idei évtől már a „Holma” uta­zási irodán keresztül folyik. Ez tavaly ősszel alakult és holland—magyar közös vállalat. Részvényese az üdülési főigazgatóság, a Gege nevű holland utazási iroda és a Magyar Hitel­bank Rt. A Holma főként Hollan­diából és más nyugat-euró­pai országokból hoz vendé­geket. A három cég oszto­zik a nyereségen. Az üdü­lési főigazgatóság nyeresé­ge visszafordítható az üdü­lők állagának javítására. Általában napi 400—1000 forintot fizetnek a szál­lásért és a napi háromszo­ri étkezésért. Üdülőink 76 százaléka 1 A és I, 24 százaléka pe­dig II—III. osztályú. Az el­múlt években a II—III osz­tályú helyeket korszerűsí­tettük, s lett első osztályú. Több esetben alkalmaztunk úgynevezett kooperációs felújítást, amikor vállala­tok átadtak a SZOT-nak bizonyos összegeket, s en­nek fejében kaptak 10—15 évre üdülési lehetőséget. A meglevő első osztályú he­lyeink közül több száz el­avult. Például a Csepel és az Ezüstpart régi szárnya 15 éve fogad ilyen együtt­működés fejében vendége­ket, s ez most jár le. Ha újból beszállnak a vállala­tok, illetve az ágazati szak- szervezetek, akkor tovább­ra is lehetőségük lesz az üdülésre. Ha nem, akkor a SZOT saját erejéből újítja fel, s úgy hasznosítja, aho­gyan neki a legmegfelelőbb. Mi annak őrülnénk, ha ezek a vállalatok tagjai lennének az új nyaralási részvénytársaságnak. Üzleti alapon A költségvetésük 600 mil­lió forint. 35 százalékát a Pénzügyminisztérium adja, 20 százalékot fizetnek a vendé­gék, a maradék 45 százalé­kot, tehát 270 milliót saját bevételből biztosítják. A sa­ját bevételéket növelik azzal is, hogy szinte mindenért fizettetnek: a parkolásért, a teniszpályáért, a csónakért, a vízihicikliért, a műsoros es­tekért, az autóbuszos kirán­dul ásókért. A kedvezményes üdülés átalakul: illetve ilyen for­mában megszűnik. Szálloda- szérűén kell működnie az összes üdülőnknek, s ezeket bármelyik szakszervezeti tag igénybe veheti akár egy napra, akár több hétre. A napi forgalmi árat kell meg­fizetnie, éhben azonban fel­használhatja a szakszervezet­től 'kapott bonját, vagy bian­kóját. Ezzel az értékpapírral a személyt támogatják, nem pedig az üdülőket. Ez jelen­tené a szociálpolitikailag igazságosabb elosztást. A nyaralók a bonnal elmehet­nek nem SZOT-üdülőkbe, kempingekbe, sőt külföldön is felhasználhatják majd. A gyermeküdülők sorsa — A gyermeküdülők álla­pota sok kívánnivalót hagy maga után. A legrosszabb a zamárdi, amelyet az idén már nem is tudunk működ­tetni. A vajtai állapota elfo­gadható, ősztől tavaszig mozgásszervi betegségekben szenvedő gyermekek szana­tóriumaként, nyáron pedig számítógépes szaktáborként üzemel. A fonyódligeti és a tooglárleUei üdülőkben sport­táborokat is szerveznek. Gyermeküdülőkben össze­sen 1180 hely van. Nagy ál­lami támogatásra volna szük­ség ahhoz, hogy a leromlott állapotú üdülőket rendbe­hozzák. — A gyermeküdültetés jö­vője még nincs kidolgozva a „Nyaralás Rt” keretein be­lül, de én úgy gondolom, hogy legalább ezt kell álla­mi eszközökkel is támogatni! Vannak . kihasználatlan le­hetőségek is: a Magyarok Világszövetsége például Fo- nyódligeten nyaranta már üdülteti külföldön élő ma­gyarok gyermekeit. Tanulják a magyar nyelvet, népdalo­kat, játékdkat és ismerked­nék az országgal. A másik lehetőség a sport és a szak­táborok szervezése, amely iránt szintén jelentős lehet az érdeklődés. Gyarmati László Április 15—16-án Nagyatádon Kertbarátok dél-dunántúli találkozója Április 15—16-án Nagy­atád ad otthont Baranya, Tolna, Zala és Somogy me­gye kertbarátainak. A két­napos rendezvénysorozat céljáról és programjáról dr. Jasinka Jánost, a Kertba­rátok és Kistenyésztők So­mogy Megyei Szövetségé­nek elnöke elmondta: — Űj szakismereteket, a termelést elősegítő hasznos információkat teszik köz- kinccsé, szaktanácsokat ad­nak és kiállítást, vásárt rendeznek növényvédő szer­ből, műtrágyából, vetőmag­vakból, kisgépekből és egyéb, a kertészkedők szá­mára nélkülözhetetlen anyagokból. A tanácskozás előadója lesz dr. Gyúró Ferenc tan­székvezető egyetemi tanár és dr. Porpáczy Aladár, a Fertődi Kutatóintézet igaz­gatója. Somogyi előadók is lesz­nek: Jámbor László, a Nagyatádi Konzervgyár igazgatója, Gergó Sándor, a Somogyi Burgonyaterme­lési Rendszer igazgatója, Borbély András, a segesdi Új Élet tsz elnöke. Dél-Somogy ökológiai vi­szonyai kifejezetten kedve­zőtlenek. A savanyú kém­hatású, húmuszban rend­kívül szegény, laza szerke­zetű homok talajon nagyon nehéz eredményesen gaz­dálkodni. Ezen tájegységen az emberek tudtak alkal­mazkodni a természeti adottságokhoz, s ez jelzi hozzáértésüket. A burgo­nya, a bogyósgyümölcsűek, az almástermésűek és a do­hánytermesztés színvonala kifejezetten magas és or­szágosan elismert. A má­sik szempont: Nagyatád az egyik legszebb és legvon­zóbb városunk. Mindezt szeretnék bemutatni nem­csak Somogy, hanem Ba­ranya, Tolna és Zala me­gye kistermelőinek is. A seregszemlétől a kisüzemi termelés további fejlődését várják. KÉSZÜLÜNK A PÁRTÉRTEKEZLETRE Sokba kerülhet később a most elvesztegetett idő Eltérő hőfokon és külön­böző alapállásból ugyan, de készülnek a megyei pártér­tekezletre az MSZMP-tagok és a szervezeten kívüliek is. A felelősséggel gondolkodók ésszerű, kézzel fogható, gyors változásokat várnak, azt, hogy vessenek véget a reformretorikába burkolt „helybentopogásnak”. Ennek része, hitelét adó biztosítéka, a párt szerveze­ti és személyi megújulása is, amit sürget az, hogy a tenni akarók többsége a meglévő keretek között nem látja a megoldáshoz vezető utat. A felelősséget fokozza, hogy az előttünk álló másfél év döntő időszak lesz a társadalom — és ben­ne a megye — fejlődése, jö­vője szempontjából. Nem forrás értékű megál­lapítás, hogy az MSZMP csupán követi az eseménye­ket. Ennél nagyobb hiba az, hogy most, amikor erre minden korábbinál nagyobb szükség lenne, nem tudja, vagy nem akarja a várható fejleményeket prognosztizál­ni s programját ennek meg­felelően alakítani. Az oko­kat kutatva ott találjuk a helytelen, az igazi megúju­lást csak ritkán felvállaló káderpolitikát, gyakorlatot és a megmerevedett szerve­zetet is. NE VÁLJON El CÉL ÉS ESZKÖZ! A politikában verseny van, ezért Somogy megyé­ben is starthelyzetbe kell hozni az MSZMP-it. A leg­fontosabb cél a párt meg­erősödése, a választásokra való sikeres fölkészülés. A jelenlegi irányítási sziszté­ma bizonyította nehézkessé­gét azáltal, hogy nem vagy csak nehezen tudja kezelni a változásokat. A változta­tás szükségességét senki sem vitathatja, de ennek megvalósításában olyan esz­közökre is szükség lesz, mint az új gondolkodás- módnak megfelelni tudó ve­zető szervek létrehozása, al­kalmas személyek kiválasz­tódása. Ezt felismerve a Központi Bizottság felülről már megkezdte szervezeté­nek átalakítását, s ez a me­gyék számára is jeladás (kell hogy legyen). A válto­zó megyei szerepkört is fi­gyelembe vevő, egyszerű, az önállóságot biztosító, de operatív intézkedésékre is képes szervezetre van szük­ség. Vannak, lehetnek ennek olyan elemei, amelyek az át­fogó változás előtt is kidol­gozhatok, bevezethetők. Egy olyan rendkívül fontos rész­letről szólok a továbbiak­ban, amelynek kiérlelésében a megyei párt-vb és az ROBOTOK ÁRUSZÁLLÍTÁSRA Elkészült az.első hazai fej­lesztésű robottargonca az Unirobot kft-nél. Az ipari számítógéppel vezérelt tar­gonca akkumulátorral műkö­dik, s újratöltés nélkül 16 órát üzemel egyhuzamban. A kocsi egytonnás terhet tud önműködően szállítani a szá­mítógép által meghatározott útvonalon. A vezérlő számí­tógép utasítja a robotot, hogy milyen útvonalon ha­ladjon, hol álljon meg, mi­lyen terhet vegyen föl, és hová szállítsa. Kezelősze­mélyzet nélkül, önállóan dol­gozik, így jól alkalmazható raktárakban, textil- és élel­miszeripari üzemekben, va­lamint kórházakban. Elő­nyösen használható egész­ségre ártalmas technológiák környezetében, vegyszerek, sugárzó- és robbanóanyagok szállítására, valamint olyan helyeken, ahol az ember tű­réshatáránál melegebb, illet­ve hidegebb van. MSZMP kaposvári reform­köre volt segítségemre. Előtte azonban álljon itt né­hány mértékadó szempont! Az MSZMP tekintélyének erősítése, a pártonkívüliek bizalmának, visszaszerzése, a nemzeti közmegegyezés he­lyi kibontakoztatása szem­pontjából ma legalább any- nyira fontos a pártot és an­nak programját képviselők személye, mint maga a prog­ram. Ezért a pártnak olyan vezetőkre van szüksége, aki­ket elfogad a pártonkívüli közvélemény is; akik felké­szültek a közszereplésre és meg tudnak felelni egy szé­lesebb, igényesebb népkép­viseletnek. Ez a párt fejlő­désének kulcskérdése lesz a többpártrendszer keretei kö­zött. Fontos, hogy az MSZMP minden vonatko­zásban alkalmas személyisé­geket nyerjen meg politiká­jának képviseletére, olyano­kat, akik — elfeledve az ér­vek helyett használt hatalmi szót —, hosszú távra alapoz­hatják meg Somogy megyé­ben is a demokratikus ki bontakozást. MEGYEI PÁRTELNÖK ÉS ÜGYVEZETŐ TITKÁR A felvázolt tartalmi köve­telmények teljesülése érde­kében célszerű lenne válasz­tani nem függetlenített, de aktív tevékenységet végző pártelnököt (megyei és vá­rosi szinten egyaránt.) Az elnök volna a párt területi képviselője, a testület igazi vezetője, a testületi kontroll fő gyakorlója. Itt nem a kommunista mozgalomból ismert „dísz" pártelnöki funkcióra gondolok. Ellen­kezőleg: a testület akaratát a végrehajtó apparátus fe- lé közvetítő vezetőről lenne szó. Ezáltal határozottan el­választódna a testület és az apparátus. Oyan körből le­het így jelölteket állítani az elnölki tisztre, alkiik azért nem vállalták vagy nem vál­lalják az első titkári poszt­ra történő jelölést, mert biz­tos és bejáratott pályájukat nem áldozzák fel a bizony­talan, rövid időközönként, választás útján mérlegelt pozícióért. Ugyanakkor a „valóság talaján” állva ők nem záródnának be az el­szigetelt apparátusi világba. Ezáltal kiküszöbölhető a kontraszelekció is, illetve le­hetővé válik a valós frissí­tés. Azt is látni kell, hogy a sikeres vezetők ma megfi­zethetetlenek a párt számá­ra, s így a „ki alkalmas” elv helyett a „ki ne le­gyen” elv érvényesül. A javasolt modell ennek feloldásához, is segítséget ad. Elkerülhető az a ve­szély is, hogy a funkció fél­tése, a székhez való ragasz­kodás fölébe kerül a párt valós érdekei képviseleté­nek. A társadalmi elnök lé­te (mivel egzisztenciálisan, anyagilag nem kötődik a párthoz) megoldaná azt a régi gondot, hogy a leköszö­nő felső szintű vezető ese­tében többnyire feszültséget okoz a tisztességes visszavo­nulás, a további aktív tevé­kenység. Az sem lehet kö­zömbös, hogy így egy meg­érett személyi váltást is könnyebben határoz el a testület, mert annak egzisz­tenciális következményei nem olyan súlyosak, minit jelenleg az első titkár ese­tében. Az apparátus és a napi operatív munka összehan­golását választott ügyvezető titkár látná el ebben az esetben. Ezzel együtt célsze­rű az apparátusban a párt- munka fő területeire a fel­adatok függvényében válto­zó létszámú szakértő mun­kacsoportok létrehozása ma­gas fokon képzett, vitára, kapcsolatteremtésre alkal­mas, a területet ismerő, jól megfizetett személyekből, így miközben növekedne a testület súlya, tisztázódna az apparátus szerepe is, és visszakapná tartását, hitét, amely nélkül megint csak nem várható érdemi válto­zás. KOMPROMISSZUM­KÉNYSZER A MEGOLDÁSBAN Kik tölthetik be az elnöki funkciót? A válasz egysze­rű: mindenki, aki megfelel a kívánalmaknak. Kivéve néhány speciális munkate­rületen (államháttalmi, ál­lamigazgatási szervekben) dolgozót, mint például a bí­róság, az ügyészség, a rend­őrség, a honvédség stb. ve­zetőit. Mivel az állam és a párt ilyen fokú összefonódá­sa egyáltalán nem kívána­tos, ezért tanácsi vezetők sem jöhetnek számításba. Az is kérdéses: melyik szerv jogosult arra, hogy eldönt­se az erre a formára való áttérést, és az milyen ütem­ben valósítható meg? Kétr ségtelen, hogy ez a modell igényeli a Központi Bizott­ság álláspontjának kialakí­tását, de szükség van — már az indításához is — a megyei pártértekezlet kez­deményezésére. Az idő rövidsége miatt az április 15-i pártértekezlet csak elviekben foglalhat ál­lást: az elnökválasztás elő­készítésére ugyanis addig nincs lehetőség. Az elnöki funkció létrehozásával — és a vele kapcsolatos ügyrendi kérdések kidolgozásával — azonban nem lehet várni a kongresszusig: azt legkésőbb a tanácsi és a parlamenti választások előtt 2—3 hó­nappal meg kell valósítani, egy újból összehívandó párt­értekezleten. Lényeges azon­ban, hogy a tevékenység és szervezeti korszerűsítésit az április 15-i pártértekezleten megválasztandó testülettől független munkacsoport ké­szítse elő. Ugyanakkor nem feltétlenül szükséges a most megválasztandó vezetés ez­zel egyidejű leépítése. Ezzel (a tisztesség is ezt diktálja) valóban lehet várni a kong­resszusig. így nem okozunk szükségtelenül zavart azok körében sem, akik a helyze­tet nem érzik érettnek az átállásra. Az „átnövés” le­hetőségét biztosítva pedig kizárható annak a kockáza­ta is, hogy túl gyorsan fel­számolva a régit bevezetünk egy kipróbálatlan újat. „HELYTELEN KOZÉPÚTON JÁRNI” Biztos vagyok abban, hogy vitát keltenek ezek a gondo­latok, de abban is bízom, hegy nemcsak azdk hallat­ják szavukat, akik nem ér­tenek egyet ezzel, hanem azok is, akik igen, s szól­nák, azok is, akiknek más hasznos elképzeléseik van­nak. Ezért azt javaslom, hogy amikor a pártértekez­let személyi ügyekkel foglal­kozik, akkor vitassa meg ezeket az elképzeléseket is és döntsön bátran. Nem ön­magáért, az átszervezésért kell megtennie, hanem azért, mert az MSZMP talponma- radásának egyik feltétele az élet igényeinek megfelelni tudó szervezet. A szükséges lépések halogatásával a vál­sághelyzetet konzerválja a párt. S még valami, amit a gondolkodó így fogalmazott meg: „A politikában helyte­len középúton járni, mert ez az az út, amelyen az el­lenséget nem lehet legyőzni, a szövetségeseket, a baráto­kat pedig nem lehet meg­tartani.” Márpedig a szövet­ségesek megszerzése kulcs - kérdéssé válik egy balolda­li koalíció létrehozása ér­dekében. Dr. Gyenesei István

Next

/
Thumbnails
Contents