Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
1989. április 5., szerda Somogyi Néplap 3 ÁPRILIS 4-1 MEGEMLÉKEZÉSEK Szovjet vendégek a koszorúzásokon Gazdag progammal ünnepelték meg a somogyiak hazánk felszabadulásának 44. évfordulóját. Több helységben már a múlt hét végén megtartották a megemlékezéseket, a koszorúzási ünnepségeket. » BARCS Bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Barcs párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervei, szervezetei a felszabadulás 44. évfordulójáról. A Hősök téri emlékműnél a városi pártbizottság és a városi tanács nevében Király György városi titkár és Feigli Ferenc városi tanácselnök koszorúzott szombaton délután 3 órakor. Az ünnepségen mintegy 500-an jelentek meg. Sokan tették a koszorúk mellé a megemlékezés virágait. Barcson és Babócsán a bolgár nagykövetség képvi - selői is megkoszorúzták a bolgár hősök emlékművét. MARCALI Sok százan jöttek el megemlékezni és kegyeletüket leróni Marcaliban a Fel- szabadulás parki emlékműhöz. A hazánkat felszabadító szovjet katonák sírját már a múlt hét vége óta díszítik az óvodások és kisiskolások hurkapálcikára ragasztott nemzeti színű, piros zászlói és békegalambjai. Ezzel is bizonyítva, hogy mi nem felejthetünk, mert nem szabad felejteni. Délután 3 órakor a magyar és a szovjet himnuszok hangjára kezdődött az ünnepi megemlékezés. A hagyományokkal szakítva, nem volt ünnepi beszéd, nem volt semmilyen protokoll előírás. A marcali Mikszáth úti általános iskola pedagógusai és diákjai színvonalas műsorral, zenével, énekkel, verssel, irodalmi összeállítással — melyből kiemelkedett Anna Frank naplójának részlete a háború borzalmairól — tették széppé, emlékezetessé és emelkedetté felszabadulásunk 44. évfordulóját Marcaliban. A felszabadulási emlékművet az iskolások halk éneke alatt megkoszorúzták a marcali Mikszáth úti általános iskola tanárai, diákjai, az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a tömegszervezetek, -mozgalmak, a fegyveres erők és testületek képviselői, majd a város lakói helyezték el a kegyelet és az emlékezés virágait az emlékmű talapzatára. A város április 4-i megemlékezése a Szózat hangjaira ért véget. Az ünnep programja a kulturális központ színháztermében folytatódott. A közönség nagy érdeklődése előtt a KISZ Központi Művészegyüttesének Rajkózenekara és néptánccsoportja lépett fel és adott emlékezetes műsort. SIÓFOK Siófokon, tegnap délelőtt a szovjet hősi emlékműnél emlékeztek meg a város lakói hazánk felszabadulásának 44. évfordulójáról. Sípos Tünde és Tumpek Zoltán, a Perczel Mór Gimnázium tanulóinak színvonalas irodalmi műsora adta meg az ünnep alaphangját. Giay László, a városi párt- bizottság első titkára beszédében megidézte a történelmi eseményeket, szólt a jobbítás szándékával elkövetett erőfeszítésekről, majd napjaink legfontosabb tennivalóit vázolta fel: „Remélem, van erkölcsi alapunk, hogy az új politika alakításának jegyében elhatárolhassuk magunkat egy régi gyakorlat elvi elkötelezettségeitől, és az új történelmi helyzetben a reformpolitika élére állhassunk". A felszabadító szovjet hadsereg nevében Vlagyimir Dranyisnyikov szólt a megjelentekhez, majd a katonai zenekar hangjaira a város politikai és tömegszervezetei, vállalatok és intézmények képviselői elhelyezték koszorúikat az emlékműnél. Virággal emlékezett a szovjet hősökre az az ötven örményországi árva is, aki egy hónapon keresztül a Magyar Vöröskereszt és városunk vendége. TAB Bensőséges körülmények között emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 44. évfordulójáról szombaton Tabon. Délelőtt tíz órakor a KISZ városi bizottsága a Szabadság parkban szervezett koszorúzási ünnepséget, majd délután fél kettőkor a tanács és a BVG 3. számú gyáregysége közös szervezésében a termelőegységben tartottak ünnepi megemlékezést. Ezen á párt-, állami és tömegszervezeti vezetőkön kívül részt vettek a gazdasági egységek meghívott képviselői is. Moós Károlyné, a Vörös- kereszt városi vezetőségének titkára mondott beszédet. Ezután V. A. Agafonov alezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselője szólt, méltatva a két nép barátságát. Az ünnepi megemlékezést követően az MSZMP városi bizottsága a bábony- megveri temetőben levő szovjet hősi emlékműnél szervezett koszorúzási ünnepséget. Ott a párt és állami szervek, a magyar és szovjet fegyveres erők, a rendőrség, a munkásőrség, a tömegszervezetek, -mozgalmak képviselői, valamint az ÉVISZ küldöttei helyezték el a kegyelet virágait. Gyermeknadrágokat és farmer női kosztümöket varrnak bér munkában a kéthelyi termelőszövetkezet varrodájában a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezetnek. Ezer-ezer darabot készítenek mindegyikből a varroda dolgozói Invázió határon innen és túl Kulcsszavak: video és gorenje Reggel nyolc óra. Tíz-tizenöt autó áll a barcsi határátkelőhelyen. Nyugodtan ment előre a kocsisor, az utasok álmos szemüket tö- rölgették, a legtöbben arra ébredtek fel, hogy megállt az autó. A határőrök gyorsan lepecsételték az útlevelet meg a statisztikai lapot: negyedóránál tovább senkinek sem kellett várakoznia. A gépkocsivezetők készségesen nyitották fel a csomagtartókat is, némelyikőjük még egy-két szót váltott a vámosokkal, s már folytathatták is az útjukat Jugoszlávia felé. Barcson át Ausztriába Tegnap reggel ez a kép fogadta azokat, akik a déli szomszédainkhoz indultak látogatóba. A vizitáláson természetesen vásárlást kell érteni, mert a statisztikai lapok bizonysága szerint legtöbben csak néhány órára ruccannak át Jugoszláviába: sportszereket, gyermekholmit vesznek vagy éppen hűtőszekrényt és máris fordulnak vissza, nehogy lekéssenek az ebédről, amely otthon várja a családot. A barcsi határátkelőhelyen hétköznap átlagosan ezerötszáz-kétezer ember hagyja el az országot. Az idén már néhányszor előfordult, hogy ennél jóval több kiutazót regisztráltak. Az év első három hónapjában negyven százalékkál több útlevelet pecsételtek le, mint 1988 hasonló időszakában. Az utazók vásárolni mennek. Alig akad valaki, aki kirándulni indul messze az országhatártól. A túrára leginkább csak az osztrák és a nyugatnémet autósok vállalkoznak. Hétfőn közel hétezer útlevelet kezeltek a barcsi határátkelőhelyen. Mezei József századostól, a helyi vámhivatal parancsnokától tudjuk, hogy a külföldre indulók között egyre többen vannak, akik Jugoszlávián keresztül1 Ausztriába tartanak. A hétfői rohamhoz képest tegnap már kisebb volt a forgalom. Hétfőn délelőtt egy percnyi pihenőjük sem volt a határőröknek és a vámosoknak. Az emberek jó- előre megneszelték, hogy Hegyeshalomnál, Sopronnál hatalmas tömeg lesz és inkább a hosszabb autózást választották, mintsem az egész éjszakát az autóban töltsék, lassan araszolva a határállomás felé. Nem beszélve az osztrák asszonyok sztrájkjáról, amely csak tovább hátráltatta a folyamatos forgalmat. Vevők számológéppel Délelőtt tiz óra. Néhány kilométerre a határtól az első jugoszláv város. Verőce (Virovitica). A magyarokat könnyű felismertii: zsebszámológéppel a kezükben állnak a kirakatok előtt és a legkülönbözőbb kulcsok szerint próbálják átszámítani a már-már követhetetlen árfolyamot. Az egyik legkedveltebb árucikk — legalábbis a> vámosok szerint — a csempe, és a többi építőanyag. lakásfelszerelés! cikk. Ügy tűnik, a boltok jól tűrik a hétköznapinak épper» nem mondható forgalmat, az eladók türelmesek honfitársainkkal. Kialakulóban van viszont az „újbeszél” nyelv, amely az orosz —német és angol szavak rövidítéseiből és a mutogatásból áll. A legfontosabb, hogy a boltban és a bankban jól tűrik. Egy építőanyag-üzletben hangosan vitatkozott egy család: nem tudtak megegyezni, hogy melyik csempéből vegyenek egy fürdőszobára valót. „Ezt fogod majd nézni egy életen keresztül” — vágta oda férjének a fiatalasszony. A csempéből és a többi házhoz valóból csak akkor engednek át nagyobb mennyiséget a magyar vámosok, ha van építési engedélye az utasnak. Déli tizenkét óra. A krónikában még arról beszél a tudósító, hogy Sopronnál több órát kell várni, míg kijut az ember a határon. A barcsi határátkelőhelyen szinte nincs is dolguk a kiutazókkal a vámosoknak. Annál többen érkeznek a másik oldalra: megrakodva, hatalmas dobozokkal a csomagtartókon. A kulcsszó: gorenje. Az egyik legkeresettebb jugoszláv portéka a hűtő és a hűtőláda. De hétfőn éjszaka rengeteg videót és számítógépet vámkezeltek a határon : ezeket természetesen Ausztriából hozták a kirándulók és jókat nevettek a markukba, amikor reggel meghallották, hogy többen még mindig a hegyeshalmi határátkelőhely előtt rostokolnak. Aki nyolcadika előtt indul Mezei József elmondta, hogy számításaik szerint kora délután és estefelé várhatóan sokkal többen lesznek majd. De az igazi csúcsot hetedikére és nyolcadikára várják. Akkor érkezik majd néhány autóbusz Törökországból, ezt még a kiutazáskor jelezték az idegenvezetők. A parancsnok hozzátette: jó a kapcsolatuk az Utazási irodákkal. A jövő hét végén megerősített szolgálatot tartanak a barcsi határátkelőhelyen, de megtudtuk azt is, hogy aki nyolcadika előtt indul bevásárolni, az még egy hónapig választhat: a régi és az új szabály között, így hát fölösleges szombat éjszaka hazamenni. Kora délután folyamatosan érkeztek a gépkocsik a Dráva hiúján át, de nem volt fennakadás, csupán tíztizenöt percet kellett várni a határon. Faragó László Kevés volt a tej és a kenyér kedden Halálos áldozat és fixánkéi sérült az osztrák utakon Szokásos herce-hurca: a több napos ünnep előtt nem mindenki vásárolt be elég kenyeret és tejet. Tegnap késő délelőtt már sehol sem lehetett Kaposváron ezekből az alapvető élelmiszerekből kapni. A megyei vendéglátó vállalat kijelölt helyein reggel még mindenütt volt kenyér és tej, de délelőtt a vásárlók megrohamozták az üzleteket, és szempillantás alatt eltűnt a rendelt meny- nyiség. Varga Zoltán, a Rákóczi presszó üzletvezetője mondta: — Tizenegy órára nálunk elfogyott a tej, kenyérből volt még néhány kiló. Hétfőn és kedden is a vállalat saját ügyeletes autójával mentünk a gyárakhoz utánpótlásért, de úgy látszik, ez is kevés volt. Számomra érthetetlen, hogy sokan négy-öt kiló kenyeret és tíz-tizenöt zacskó tejet 'kértek. Pedig most is csak a vasárnap hajnali sütésű kenyérből és a féltartós tejből tudtunk adni, amit bármelyik üzletben megvehettek volna vasárnap. A Volga presszóban Hajdinák Rózsa üzletvezető-helyettes volt a segítségünkre. Tőle tudjuk, hogy náluk sem lehetett késő délelőtt tejet és kenyeret kapni. Hiába a többszöri szállítás, ha a vevők kiszámíthatatlanok. Az üzletvezető-helyettes elmondta azt is, hogy tegnap többször is beszélt a Háziasszonyok boltjának eladóival, s ott zárásig volt tej és kenyér is. A Kaposvári Tejüzem főművezetője kérdésünkre azt válaszolta, hogy több százezer zacskó féltartós tej van a raktáron, tehát bármelyik vendéglátóhelynek tudtak volna adni, mint ahogy a pótigénylőket is kiszolgálták. A megyei sütő- és édesipari vállalat kaposvári kenyérgyárának portáján Cseh Csabától érdeklődtünk. Tegnap másfél mázsa kenyeret vittek el a gyárból — pótrendelés címén. De a raktárak itt is dugig voltak. A kenyérgyárban tegnap délután kezdték el sütni a ma üzletbe kerülő kenyeret. Kenyér és tej nincs és mégis van. Nem telik úgy el ünnep, hogy egyik vagy a másik ne lenne hiánycikk. A vevők mérgelődnek, a kereskedők széttárják a kezüket. Mindenki a saját igazát védi. Jó lenne végre belátni: a vendéglátóhelyéken árusított élelmiszer csak kényszermegoldás. Ezek az üzletek erre nincsenek felkészülve. Van viszont élelmiszer- kereskedéssel foglalkozó vállalat és szövetkezet, de nem veszik figyelembe, hogy egy megyeszékhelyen boltot üzemeltetni nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Például úgy, hogy vasárnapokon — akár felváltva is — nyitva tartanak egy boltot. Ha ezt nem kezdeményezik a kereskedők, kezdeményezni kellene a tanácsnak. Állítólag a kereskedelem a vevőkért van. Be is bizonyíthatná ezt. F. L. Hétfőn és kedden már a hajnali óráktól egyre erősödött a forgalom az M 1- es autópályán, az 1-es és a 8-as főúton, autórengeteg közeledett az osztrák határ- állomások felé. Reggel hat órakor Sopron előtt több órát várakozva, hatkilométeres kocsisor várt átlépésre. A vasi határátkelőhelyeken hétfőn volt a csúcs: Búcsúnál 24 ezer, Kőszegnél 23 ezer, Rábafüzesnél pedig 19 ezer ki- és belépőt számláltak. Ennyi utas még soha nem fordult_meg ezeken a határállomásokon. Kifelé mindhárom helyen csupán egy-két órát kellett várakozni az utasoknak, ám visszafelé négyöt órát vett igénybe az átkelés: a turisták sok elvá- molnivalót hoztak magukkal. Sokak szerint a magyar roham mindent elsöprő volt, a legtöbben most is videót, színes tévét, hűtőládát, számítógépet és egyéb elektronikai cikket vásároltak. Az egész megyében a szokásosnál több volt a koccanásos balesetek száma, az öt komolyabb balesetnél négy könnyű és egy súlyos sérültet részesítettek orvosi kezelésben, A forgalmat több helyütt a torlódások elkerüléséért közlekedési rendőrök irányították. Kedden a hajnali órákban több koccanás lassította az M 1-es autóúton és az 1-es főúton is a közlekedést. Számos autós állt le az út szélén szabálytalanul, hogy kipihenje az utazás fáradalmait, s ezzel az esőtől nedves, csúszós úton több helyen baleset- veszélyt okoztak. Számos autó tetején szabálytalanul és rosszul rögzítették a csomagokat. , Több magyar autós turista számára azonban szerencsétlenül végződött a hétfői bevásárlónap Ausztriában. Felsőpulya közelében öt — s közülük négy magyar — gépjármű rohant egymásba. A tömeges karambolban heten sérültek meg. Végzetes baleset színhelye volt a határhoz közeli Léka, ahol teherautóval ütközött egy magyar gépkocsi. Az 57 esztendős várkeszői Lendvai Gabriella életét vesztette, s az autó két súlyosan sérült utasát a felsöpulyai kórházban ápolják. A dél-burgenlandi balesetnél szintén három magyar autós turista sérült meg. Bécsből a kora délutáni órákban megindult a magyar autók áradata vissza a határátkelők felé. Az osztrák rendőrség 100—150 ezerre becsüli a csupán Bécset fölkereső magyarok számát.
