Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

1989. április 5., szerda Somogyi Néplap 3 ÁPRILIS 4-1 MEGEMLÉKEZÉSEK Szovjet vendégek a koszorúzásokon Gazdag progammal ün­nepelték meg a somogyiak hazánk felszabadulásának 44. évfordulóját. Több hely­ségben már a múlt hét vé­gén megtartották a megem­lékezéseket, a koszorúzási ünnepségeket. » BARCS Bensőséges ünnepség ke­retében emlékeztek meg Barcs párt-, állami, gazda­sági és társadalmi szervei, szervezetei a felszabadulás 44. évfordulójáról. A Hősök téri emlékmű­nél a városi pártbizottság és a városi tanács nevében Király György városi titkár és Feigli Ferenc városi ta­nácselnök koszorúzott szom­baton délután 3 órakor. Az ünnepségen mintegy 500-an jelentek meg. Sokan tették a koszorúk mellé a megemlékezés virágait. Barcson és Babócsán a bolgár nagykövetség képvi - selői is megkoszorúzták a bolgár hősök emlékművét. MARCALI Sok százan jöttek el megemlékezni és kegyeletü­ket leróni Marcaliban a Fel- szabadulás parki emlékmű­höz. A hazánkat felszaba­dító szovjet katonák sírját már a múlt hét vége óta díszítik az óvodások és kis­iskolások hurkapálcikára ragasztott nemzeti színű, piros zászlói és békega­lambjai. Ezzel is bizonyít­va, hogy mi nem felejthe­tünk, mert nem szabad fe­lejteni. Délután 3 órakor a ma­gyar és a szovjet himnuszok hangjára kezdődött az ün­nepi megemlékezés. A ha­gyományokkal szakítva, nem volt ünnepi beszéd, nem volt semmilyen proto­koll előírás. A marcali Mik­száth úti általános iskola pedagógusai és diákjai szín­vonalas műsorral, zenével, énekkel, verssel, irodalmi összeállítással — melyből kiemelkedett Anna Frank naplójának részlete a hábo­rú borzalmairól — tették széppé, emlékezetessé és emelkedetté felszabadulá­sunk 44. évfordulóját Mar­caliban. A felszabadulási emlék­művet az iskolások halk éneke alatt megkoszorúz­ták a marcali Mikszáth úti általános iskola tanárai, diákjai, az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a tömegszervezetek, -moz­galmak, a fegyveres erők és testületek képviselői, majd a város lakói helyezték el a kegyelet és az emlékezés virágait az emlékmű talap­zatára. A város április 4-i meg­emlékezése a Szózat hang­jaira ért véget. Az ünnep programja a kulturális köz­pont színháztermében foly­tatódott. A közönség nagy érdeklődése előtt a KISZ Központi Művészegyüttesé­nek Rajkózenekara és nép­tánccsoportja lépett fel és adott emlékezetes műsort. SIÓFOK Siófokon, tegnap délelőtt a szovjet hősi emlékműnél emlékeztek meg a város la­kói hazánk felszabadulásá­nak 44. évfordulójáról. Sí­pos Tünde és Tumpek Zol­tán, a Perczel Mór Gim­názium tanulóinak színvo­nalas irodalmi műsora ad­ta meg az ünnep alaphang­ját. Giay László, a városi párt- bizottság első titkára beszé­dében megidézte a törté­nelmi eseményeket, szólt a jobbítás szándékával elkö­vetett erőfeszítésekről, majd napjaink legfontosabb ten­nivalóit vázolta fel: „Re­mélem, van erkölcsi ala­punk, hogy az új politika alakításának jegyében el­határolhassuk magunkat egy régi gyakorlat elvi el­kötelezettségeitől, és az új történelmi helyzetben a re­formpolitika élére állhas­sunk". A felszabadító szov­jet hadsereg nevében Vla­gyimir Dranyisnyikov szólt a megjelentekhez, majd a katonai zenekar hangjaira a város politikai és tömeg­szervezetei, vállalatok és intézmények képviselői el­helyezték koszorúikat az emlékműnél. Virággal emlékezett a szovjet hősökre az az öt­ven örményországi árva is, aki egy hónapon keresztül a Magyar Vöröskereszt és városunk vendége. TAB Bensőséges körülmények között emlékeztek meg ha­zánk felszabadulásának 44. évfordulójáról szombaton Tabon. Délelőtt tíz órakor a KISZ városi bizottsága a Szabadság parkban szerve­zett koszorúzási ünnepséget, majd délután fél kettőkor a tanács és a BVG 3. szá­mú gyáregysége közös szer­vezésében a termelőegység­ben tartottak ünnepi meg­emlékezést. Ezen á párt-, állami és tömegszervezeti vezetőkön kívül részt vet­tek a gazdasági egységek meghívott képviselői is. Moós Károlyné, a Vörös- kereszt városi vezetőségé­nek titkára mondott be­szédet. Ezután V. A. Agafonov alezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcso­port képviselője szólt, mél­tatva a két nép barátságát. Az ünnepi megemléke­zést követően az MSZMP városi bizottsága a bábony- megveri temetőben levő szovjet hősi emlékműnél szervezett koszorúzási ün­nepséget. Ott a párt és ál­lami szervek, a magyar és szovjet fegyveres erők, a rendőrség, a munkásőrség, a tömegszervezetek, -moz­galmak képviselői, vala­mint az ÉVISZ küldöttei helyezték el a kegyelet vi­rágait. Gyermeknadrágokat és farmer női kosztümöket varrnak bér munkában a kéthelyi termelőszövetkezet varrodájában a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezetnek. Ezer-ezer darabot készítenek mindegyikből a varroda dolgozói Invázió határon innen és túl Kulcsszavak: video és gorenje Reggel nyolc óra. Tíz-ti­zenöt autó áll a barcsi ha­tárátkelőhelyen. Nyugodtan ment előre a kocsisor, az utasok álmos szemüket tö- rölgették, a legtöbben arra ébredtek fel, hogy megállt az autó. A határőrök gyor­san lepecsételték az útleve­let meg a statisztikai lapot: negyedóránál tovább senki­nek sem kellett várakoznia. A gépkocsivezetők készsége­sen nyitották fel a csomag­tartókat is, némelyikőjük még egy-két szót váltott a vámosokkal, s már folytat­hatták is az útjukat Jugosz­lávia felé. Barcson át Ausztriába Tegnap reggel ez a kép fo­gadta azokat, akik a déli szomszédainkhoz indultak látogatóba. A vizitáláson ter­mészetesen vásárlást kell érteni, mert a statisztikai lapok bizonysága szerint legtöbben csak néhány órá­ra ruccannak át Jugoszláviá­ba: sportszereket, gyermek­holmit vesznek vagy éppen hűtőszekrényt és máris for­dulnak vissza, nehogy lekés­senek az ebédről, amely ott­hon várja a családot. A barcsi határátkelőhe­lyen hétköznap átlagosan ezerötszáz-kétezer ember hagyja el az országot. Az idén már néhányszor elő­fordult, hogy ennél jóval több kiutazót regisztráltak. Az év első három hónapjá­ban negyven százalékkál több útlevelet pecsételtek le, mint 1988 hasonló idő­szakában. Az utazók vásá­rolni mennek. Alig akad va­laki, aki kirándulni indul messze az országhatártól. A túrára leginkább csak az osztrák és a nyugatnémet autósok vállalkoznak. Hétfőn közel hétezer út­levelet kezeltek a barcsi ha­tárátkelőhelyen. Mezei Jó­zsef századostól, a helyi vámhivatal parancsnokától tudjuk, hogy a külföldre in­dulók között egyre többen vannak, akik Jugoszlávián keresztül1 Ausztriába tarta­nak. A hétfői rohamhoz ké­pest tegnap már kisebb volt a forgalom. Hétfőn délelőtt egy percnyi pihenőjük sem volt a határőröknek és a vá­mosoknak. Az emberek jó- előre megneszelték, hogy Hegyeshalomnál, Sopronnál hatalmas tömeg lesz és in­kább a hosszabb autózást választották, mintsem az egész éjszakát az autóban töltsék, lassan araszolva a határállomás felé. Nem be­szélve az osztrák asszonyok sztrájkjáról, amely csak to­vább hátráltatta a folyama­tos forgalmat. Vevők számológéppel Délelőtt tiz óra. Néhány kilométerre a határtól az el­ső jugoszláv város. Verőce (Virovitica). A magyarokat könnyű felismertii: zsebszá­mológéppel a kezükben áll­nak a kirakatok előtt és a legkülönbözőbb kulcsok sze­rint próbálják átszámítani a már-már követhetetlen árfolyamot. Az egyik leg­kedveltebb árucikk — leg­alábbis a> vámosok szerint — a csempe, és a többi építő­anyag. lakásfelszerelés! cikk. Ügy tűnik, a boltok jól tűrik a hétköznapinak ép­per» nem mondható forgal­mat, az eladók türelmesek honfitársainkkal. Kialakuló­ban van viszont az „újbe­szél” nyelv, amely az orosz —német és angol szavak rö­vidítéseiből és a mutogatás­ból áll. A legfontosabb, hogy a boltban és a bankban jól tűrik. Egy építőanyag-üzletben hangosan vitatkozott egy család: nem tudtak meg­egyezni, hogy melyik csempé­ből vegyenek egy fürdőszo­bára valót. „Ezt fogod majd nézni egy életen keresztül” — vágta oda férjének a fia­talasszony. A csempéből és a többi házhoz valóból csak akkor engednek át nagyobb mennyiséget a magyar vá­mosok, ha van építési enge­délye az utasnak. Déli tizenkét óra. A króni­kában még arról beszél a tu­dósító, hogy Sopronnál több órát kell várni, míg kijut az ember a határon. A barcsi határátkelőhelyen szinte nincs is dolguk a kiutazók­kal a vámosoknak. Annál többen érkeznek a másik ol­dalra: megrakodva, hatal­mas dobozokkal a csomag­tartókon. A kulcsszó: goren­je. Az egyik legkeresettebb jugoszláv portéka a hűtő és a hűtőláda. De hétfőn éjsza­ka rengeteg videót és számí­tógépet vámkezeltek a hatá­ron : ezeket természetesen Ausztriából hozták a kirán­dulók és jókat nevettek a markukba, amikor reggel meghallották, hogy többen még mindig a hegyeshalmi határátkelőhely előtt rosto­kolnak. Aki nyolcadika előtt indul Mezei József elmondta, hogy számításaik szerint ko­ra délután és estefelé vár­hatóan sokkal többen lesz­nek majd. De az igazi csú­csot hetedikére és nyolcadi­kára várják. Akkor érkezik majd néhány autóbusz Tö­rökországból, ezt még a ki­utazáskor jelezték az ide­genvezetők. A parancsnok hozzátette: jó a kapcsolatuk az Utazási irodákkal. A jövő hét végén meg­erősített szolgálatot tarta­nak a barcsi határátkelőhe­lyen, de megtudtuk azt is, hogy aki nyolcadika előtt indul bevásárolni, az még egy hónapig választhat: a régi és az új szabály között, így hát fölösleges szombat éjszaka hazamenni. Kora délután folyamato­san érkeztek a gépkocsik a Dráva hiúján át, de nem volt fennakadás, csupán tíz­tizenöt percet kellett várni a határon. Faragó László Kevés volt a tej és a kenyér kedden Halálos áldozat és fixánkéi sérült az osztrák utakon Szokásos herce-hurca: a több napos ünnep előtt nem mindenki vásárolt be elég kenyeret és tejet. Tegnap ké­ső délelőtt már sehol sem lehetett Kaposváron ezekből az alapvető élelmiszerekből kapni. A megyei vendéglá­tó vállalat kijelölt helyein reggel még mindenütt volt kenyér és tej, de délelőtt a vásárlók megrohamozták az üzleteket, és szempillantás alatt eltűnt a rendelt meny- nyiség. Varga Zoltán, a Rákóczi presszó üzletvezetője mond­ta: — Tizenegy órára nálunk elfogyott a tej, kenyérből volt még néhány kiló. Hét­főn és kedden is a vállalat saját ügyeletes autójával mentünk a gyárakhoz után­pótlásért, de úgy látszik, ez is kevés volt. Számomra érthetetlen, hogy sokan négy-öt kiló kenyeret és tíz-tizenöt zacskó tejet 'kértek. Pedig most is csak a vasárnap hajnali sütésű ke­nyérből és a féltartós tejből tudtunk adni, amit bárme­lyik üzletben megvehettek volna vasárnap. A Volga presszóban Haj­dinák Rózsa üzletvezető-he­lyettes volt a segítségünkre. Tőle tudjuk, hogy náluk sem lehetett késő délelőtt tejet és kenyeret kapni. Hiába a többszöri szállítás, ha a ve­vők kiszámíthatatlanok. Az üzletvezető-helyettes el­mondta azt is, hogy tegnap többször is beszélt a Házi­asszonyok boltjának eladói­val, s ott zárásig volt tej és kenyér is. A Kaposvári Tejüzem fő­művezetője kérdésünkre azt válaszolta, hogy több száz­ezer zacskó féltartós tej van a raktáron, tehát bármelyik vendéglátóhelynek tudtak volna adni, mint ahogy a pótigénylőket is kiszolgálták. A megyei sütő- és édesipari vállalat kaposvári kenyér­gyárának portáján Cseh Csabától érdeklődtünk. Teg­nap másfél mázsa kenyeret vittek el a gyárból — pót­rendelés címén. De a raktá­rak itt is dugig voltak. A kenyérgyárban tegnap dél­után kezdték el sütni a ma üzletbe kerülő kenyeret. Kenyér és tej nincs és mégis van. Nem telik úgy el ünnep, hogy egyik vagy a másik ne lenne hiánycikk. A vevők mérgelődnek, a ke­reskedők széttárják a kezü­ket. Mindenki a saját igazát védi. Jó lenne végre belátni: a vendéglátóhelyéken árusí­tott élelmiszer csak kény­szermegoldás. Ezek az üzle­tek erre nincsenek felkészül­ve. Van viszont élelmiszer- kereskedéssel foglalkozó vállalat és szövetkezet, de nem veszik figyelembe, hogy egy megyeszékhelyen boltot üzemeltetni nemcsak lehető­ség, hanem kötelesség is. Például úgy, hogy vasárna­pokon — akár felváltva is — nyitva tartanak egy bol­tot. Ha ezt nem kezdemé­nyezik a kereskedők, kez­deményezni kellene a ta­nácsnak. Állítólag a keres­kedelem a vevőkért van. Be is bizonyíthatná ezt. F. L. Hétfőn és kedden már a hajnali óráktól egyre erő­södött a forgalom az M 1- es autópályán, az 1-es és a 8-as főúton, autórengeteg közeledett az osztrák határ- állomások felé. Reggel hat órakor Sopron előtt több órát várakozva, hatkilo­méteres kocsisor várt át­lépésre. A vasi határátkelőhelye­ken hétfőn volt a csúcs: Búcsúnál 24 ezer, Kőszeg­nél 23 ezer, Rábafüzesnél pedig 19 ezer ki- és belé­pőt számláltak. Ennyi utas még soha nem fordult_meg ezeken a határállomásokon. Kifelé mindhárom he­lyen csupán egy-két órát kellett várakozni az utasok­nak, ám visszafelé négy­öt órát vett igénybe az át­kelés: a turisták sok elvá- molnivalót hoztak maguk­kal. Sokak szerint a magyar roham mindent elsöprő volt, a legtöbben most is videót, színes tévét, hűtőládát, szá­mítógépet és egyéb elektro­nikai cikket vásároltak. Az egész megyében a szokásos­nál több volt a koccanásos balesetek száma, az öt ko­molyabb balesetnél négy könnyű és egy súlyos sé­rültet részesítettek orvosi kezelésben, A forgalmat több helyütt a torlódások elkerüléséért közlekedési rendőrök irányították. Kedden a hajnali órák­ban több koccanás lassítot­ta az M 1-es autóúton és az 1-es főúton is a közle­kedést. Számos autós állt le az út szélén szabályta­lanul, hogy kipihenje az utazás fáradalmait, s ezzel az esőtől nedves, csúszós úton több helyen baleset- veszélyt okoztak. Számos autó tetején szabálytalanul és rosszul rögzítették a cso­magokat. , Több magyar autós turis­ta számára azonban sze­rencsétlenül végződött a hétfői bevásárlónap Auszt­riában. Felsőpulya közelé­ben öt — s közülük négy magyar — gépjármű ro­hant egymásba. A tömeges karambolban heten sérül­tek meg. Végzetes baleset színhelye volt a határhoz közeli Léka, ahol teherau­tóval ütközött egy magyar gépkocsi. Az 57 esztendős várkeszői Lendvai Gabriel­la életét vesztette, s az au­tó két súlyosan sérült uta­sát a felsöpulyai kórházban ápolják. A dél-burgenlandi balesetnél szintén három magyar autós turista sérült meg. Bécsből a kora délutáni órákban megindult a ma­gyar autók áradata vissza a határátkelők felé. Az osztrák rendőrség 100—150 ezerre becsüli a csupán Bé­cset fölkereső magyarok számát.

Next

/
Thumbnails
Contents