Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

1989. április 28., péntek Somogyi Néplap 5 20 személy, alkotó közösség ÁTADTÁK A SZOT-DÍJAKAT Tegnap a SZOT-szálló- ban átadták az idei SZOT- díjakat. A dolgozók javas­lata alapján a szakszerve­zeti mozgalom ezzel a díj­jal az idén 20 személy, il­letve alkotó kollektíva kö­zösségért kifejtett munkás­ságát ismerte el és köszön­te meg. SZOT-dí jat kapott: Ágh Attila politológus; Brenner György grafikusművész; Hunyadi Zoltán karnagy, főiskolai tanár; Illés László irodalomtörténész; Juhász Árpád geológus, a Magyar Televízió főszerkesztő-he­lyettese; a Kaláka együttes (Gryllus Dániel, Becze Gá­bor, Huzella Péter, Radvá- nyi Balázs); Kecskés Jó­zsef népművelő; dr. Kokas Klára zenepszichológus; Komlós Juci színművész; a MÁV Tüdőgyógyintézet se­bészeti csoportja (Molnár János osztályvezető főor­vos, Baranyai Lajos főor­vos, Rigler András adjunk­tus, Kas József adjunktus, Pommersheim Ferenc alor­vos); Makovecz Imre építő­művész; Mészáros Márta filmrendező; a televízió Sorstársak című műsorának alkotó kollektívája, az MTV Körzeti Stúdiójának dolgo­zói (Békés Sándor stúdió- vezető, Füzes János felelős szerkesztő, Bükkosdi Lász­ló rendező); Sáros László építész; Sütő András, Ro­mániában élő író; Szabó Ivánná Nikolin Éva, a Ma­gyar Rádió főmunkatársa; V£rga Mátyás díszletterve­ző; Zsuráfszky Zoltán tánc­művész, koreográfus; meg­osztott díjban részesültek Gyögyösi Mihály és Kertai László építészek. A Szombathelyi Szimfo­nikus Zenekar nem fogad­ta el a kitüntetést. A kitüntetetteket Simó Tibor, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének főtitkára köszöntötte. Ün­nepi beszédében hangsú­lyozta: ilyen válságos idők­ben is szükség van az ün­nep örömére, az alkotó em­berék köszöntésére, mert véleménye szerint van mit elismerni, s ezt a szakszer­vezeti mozgalomnak köte­lessége is megtenni, ezzel is segítve az értékek meg­becsülését, kifejezve a ma­gyar megújulás szolgálatát. A díjakat Nagy Sándor, a SZOT főtitkára adta át. Ezt követően a SZOT el­nöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Fuggerth Ferenc különleges egyéniségét tükrözik azok a tűz­zománcképei, amelyeket most Csurgón állítottak ki a Csoko­nai Művelődési Központban. A művész a Szőnyi István em­lékét őrző zebegényi képzőművésztábornak volt a hallgatója, majd oktatója. Sokféle irányzattal kísérletezett, mígnem tűz­zománcképeket, -ékszereket, -brossokat kezdett készíteni. A csurgói tárlaton ez utóbbiakat is láthatjuk Összeírják a sír­és emlékhelyeket Táborok múltkutatóknak A Hazafias Népfront me­gyei honismereti ■ bizottsága tegnap tartotta ülését a sző- csénypusztai szakmunkás- képző intézetben. iA harminc tagú bizottság a népfront, a honismeret és a nyári táborozások aktuá­lis kérdéseit tárgyalta meg. A résztvevőket dr. Kanyar József a honismereti bizott­ság vezetője köszöntötte és Ott Györgyné szőcsénypusz- tai szakmunkásképző igaz­gatóhelyettese, a honisme­reti szakkör vezetője beszélt Szőcsénypuszta történelmi hagyatékáról, valamint a szakmunkástanulók országo­san is elismert honismereti munkájáról. Előadását a Vessefy csa­ládról eredeti, Kunffy Lajos által lejegyzett dokumentu­mok elolvasásával és a 12 tagú szőcsénypusztai asz- szonykórus népdalgyűjtései­ből összeállított zenei beté­tekkel illusztrálta. Károly Irma az SMiK igaz­gatóhelyettese ezt követően bejelentette, hogy a honis­mereti népművészeti gyer­mektábor, amely 7 honisme­reti szakkör, 96 tanuló rész­vételével indul, Szőcsény- pusztán lesz június 23—30. között. A foglalkozások té­mái a dramatikus népszo­kások, népi játékok, táncok lesznek, ezeket bemutatók, kirándulások teszik színe­sebbé. Kötcse képviseletében Csepinszky Mária, a moz­gatom helyi képviselője a gyermekek egymással, va­lamint a környezettel kiala­kított szerves kapcsolatát tekinti munkájukban elsőd­legesnek, és ennek megfe­lelően a kirándulásokra, a természet megfigyelésére helyezi a hangsúlyt. Mesztegnyön az idén két turnusban — mindegyikben 60 fővel — indul a honis­mereti tábor Kövesdi Ti- borné vezetésével. A július 10— 22-ig' és július 25—au­gusztus 3-ig működő tábo­rok célja a pusztuló fal­vak felkutatása lesz. Sándor Mária, a HNF me­gyei titkárhelyettese el­mondta, hogy Siófokon 20, Erdélyből áttelepült gye­reknek biztosít szállást a megyei népfrontbizottság. Dr. Kanyar József, a hon­ismereti bizottság vezetője bejelentette: készül a moz-, gatom a XVII. szekszárdi honismereti akadémiára, ahol a résztvevők a Kár­pát-medence népeinek XVIII—XIX. századi törté­netével foglalkoznak. Dr. Kanyar József vége­zetül bejelentette, hogy megindult a temetői sír­és emlékhelyek összeírása, és kutatják a világháborús emlékművek sorsát is. Má­jus 2-át a polgári Magyar- ország példájára, a mozga­lom a hősök vasárnapjának kívánja deklarálni. V. Á. Könyvsorozat Tabu címmel A tanúk még élnek hétvégi /tájoló A Hírlapkiadó Vállalat klubjában tegnap bemutat­ták Marosán György „A ta­núk még élnek” című köte­tét. Ez a könyv egy sorozat első vállalkozása. A Hírlap­kiadó Vállalat Tabu címmel indított könyvsorozata első­sorban olyan témákról szól, amelyek az elmúlt évtizedek politikai és kiadási gyakor­lata mia,tt nem kerülhettek az események hátterére kí­váncsi érdeklődők kezébe. Marosán György könyve, „A tanúk még élnek”, a szerző életrajzi műveinek — a felszabadulás előtti sorsá­ról írt „Tüzes kemence”; az 1945—48. közötti éveket fel­ölelő „Az úton végig kell menni”; és az 1948—1956 szeptembere közötti évekről szóló „Nincs visszaút” — sorában a negyedik, vala­mennyi közt a legizgalma­sabb, a legkényesebb. A kö­tet az 1956 szeptember—1957 december közötti 16 hónap történetét öleli fel. A most 81 éves, de ma is teljes fizikai és szellemi frissességben élő szerző a felszabadulás utáni magyar politikai élet mindkét szél­sősége által egyik legfóma- dottabb, de a munkások, a dolgozó emberek vitathatat­lanul egyik legnépszerűbb és bizonyosan legszókimon­dóbb képviselője. A szerző nem csupán Tűzzománcok Csurgón szemlélője, nem is csak ré­szese, hanem egyik első számú formálója, alakítója volt az akkori, az ország jö­vőjét sorsdöntőén meghatá­rozó eseményeknek. Olyan tényeket, új, eddig ismeret­len részleteket tár az olva­sók elé, amelyek nagymér­tékben hozzájárulhatnak azokhoz az alkotó vitákhoz is, amelyek az események jellegéről és következmé­nyeiről napjainkban folynak a történészek, a politikusok, de a politizáló tömegek kö­rében is. Olyan kényes kér­dések sokaságáról szól ez a könyv, mint a tömegek el­keseredése, a szocializmust megjavítani és az azt fel­számolni akaró erők moz­gása,- a szovjet csapatok be­hívásának története, az 1956. október 23.—november 4. közötti napok eseményei a vezetők körében, a mun­kás-paraszt kormány létre­jöttének körülményei, a tö­köli, majd a szolnoki tár­gyalások, hogyan jöttek vissza november 7-én a Parlamentbe. S aztán a hal­latlan erőfeszítés a hatalom helyreállításáért, a párt új­jászervezéséért, a tömegek bizalmának visszahódításá- ért, a vezetők egységbe ko­vácsolásáért. Marosán György nem történelemkönyvet ír: saját élményanyagán, az esemé­nyek egyik mozgatójának szemüvegén át láttatja a történteket és a főszereplő­ket. Méghozzá izgalmasan és szubjektív módon, a ma is élő és az azóta már el­hunyt, olyan országszerte is­mert politikusok, mint Gerő Ernő, Révai József, Nagy Imre, Dobi István, Kádár János, Münnich Ferenc, Ap­ró Antal, Kállai Gyula, Fock Jenő, Kiss Károly, Gáspár Sándor és mások ar­cának, magatartásának be­mutatásával. Nyíltan szól a sztálinista módszerekkel szembeni harc megannyi nehézségéről, buktatásáról, s a velük járó emberi gyen­geségek, az íróasztal-féltés, a gyávaság, de a merészség és a kockázatvállalás veszé­lyeiről is. A sajtóbemutatón részt vett a szerző, Marosán György is. Zenés ébresztővel köszön­tik május ,1-jét Kaposváron. Délelőtt a Kaposvári Villa­mossági Gyár területén ifjú­sági rendezvénysorozatot szerveznek az érdeklődők számára. A cseri parkban délután majálisra várják a dolgozókat. A szabadtéri színpadon és a városrésze­ken kulturális, valamint sportesemények színesítik az ünnepi programot. Lesz te­keverseny, kispályás labda­rúgás, sakk, bábműsor, dzsesszbalett, break és még sok más szórakoztató megle­petés. Ugyancsak zenés ébresztő lesz Nagyatádon. Asszonykó­rus köszönti az ünneplőket. A Kaposvári Színpad a Jóka ördöge című vásári komédi­át mutatja be 10 órai kez­dettel. 11 órától katonafia­talok adnak zenés műsort, majd cselgáncsbemutató kö­vetkezik. Vidám játékon mulathat a közönség fél 12- től, amikor színre kerül a Parasztdekameron. A Di­nasztia együttes koncertje fél egykor kezdődik. Asztali- tenisz-, tenisz- és kispályás labdarúgóbajnokságot ren­deznek 10 órától a szakmun­kásképző iskola sportlétesít­ményeiben. A majális bálja este hét órakor kezdődik a Szabadság-parkban, a Di- f nasztia együttes működik közre. (A műsorokat eső ese­tén a művelődési központ­ban rendezik meg.) Somogysárdon a Noszlopy Gáspár ifjúsági klub szer­vez majálist. 10 órakor ját­szóházba várják a gyereke­ket, pónilovagoltatással és számítógépes játékokkal ked­veskednek az apróknak. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ szervezésében a Kaposvári Galériában ma délután öt órakor Rajcs Re­náta iparművész kiállítása nyílik. Az „Idill” diszkó várja a művelődési központban a fiatalokat holnap este 8 órá­tól. A Centenáriumi parkban május elsején 15 órától vár­ják a közönséget. A műsort Kaposvári József humorista vezeti. Fellép a Jeszenszky dzsesszbalett, majd bohóc- bábműsort mutatnak be. Ezt követi Antonik Zsolt magyar breakbajnok produkciója. Simon Péter pantomimmű­sora után az ABC trió lép közönség elé. Este 8 órakor ismét az „Idill” diszkóban szórakozhatnak a fiatalok. Az országos Berzsenyi Dá­niel vers- és prózamondó­verseny döntőjére szombaton és vasárnap kerül sor a marcali művelődési házban. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban Enge­di Szabó György képíró ki­állítását tekinthetik meg az érdeklődők. Képünkön az alkotó Sergyár című mun­kája látható. 9. — Olasz? Nem hiszem. Bár... ki tudja? — Na, gyere kis ola­szom ! Segíts fölpakolni ezt a pár tányért! S míg segített neki (bár egyáltalán nem volt szük­sége rá), végig a szemébe nézett. Majd — immár ’ jobb karján számtalan tá­nyérral — újra megszólalt: — Olyan vagy, mint egy Romero. — Az meg milyen? — Olyan, mint te! Ezek után már csak így hívta, s lassan a többiekre is átragadt ez a szokás. Romeró. Az. elején furcsá­nak, idegenül csengőnek találta új nevét, de aztán megszokta, megszerette. Megpróbált becsülettel dolgozni a munkahelyén, s fizetésnapokon egyre elke­serítőbben érezte, hogy a pénze csak nem akar nö­vekedni. Életvitele azonban — és nem utolsó sorban igényei — megkövetelték volna a több pénzt. Hamar elfogyott a pénze ruhára, cipőre, ételre, italra. To­vábbra is egyedül volt, de egyre több ismerősre tett szert. Az egyik este csak úgy, céltalanul sétálgatott az utcán és összetalálkozott Kalmárral. A középkorú férfit futólag, korábbról is­merte. — Helló Romeró! Akarsz pénzt keresni? — szólította meg. — Hát persze! — mond­ta ő, bár kissé gyanúsnak érezte a dolgot. Kalmárról fogalma Sem volt, hogy mit csinál, csak azt tudta, hogy valami nagymenő, tele pénzzel. — Ezt a csomagot kelle­ne elvinni egy címre. Megjegyezte az utcát, a házszámot, hóna alá csap­ta a csomagot és elindult. Kalmár még utánaszólt:­— Ha végeztél, gyere be a bárba, ott várlak! Hamar megtalálta a megadott címet, becsönge­tett. Egy alacsony, vékony kis emberke nyitott ajtót. Átadta neki a csomagot, majd visszament a bárba. Amikor a portás meglátta, intett neki, hogy menjen be nyugodtan, nem kell be­lépőt fizetnie. — Ügy látszik, ez a Kal­már mindenre gondol — tűnődött magában, miköz­ben a bár félhomályában a férfit kereste. Egy négyszemélyes Kis asztalnál fedezte fel. Egye­dül volt. Az asztalihoz tele­pedett. — Minden rendben, egy apró kis emberke vette át a csomagot. — Oké! Nesze, itt egy ötszázas! — ötszázas? Ezért? — Miért? Talán kevés? • — Dehogy! — Na, ne kéresd magad, tedd csak * el! Vagy, ha sokallod, meghívhatsz egy italra. Egész éjjel ott maradtak. Az ötszázasból persze egy fillér sem maradt, sőt elfo­gyott a nála levő négyszáz forint is, amiből a hónap végéig ki kellett volna jön­nie. Taxival vitték haza az albérletbe. Forgott vele a világ, kétszer hánynia is kellett. Kínosan érezte ma­gát, s nemcsak az alkohol­tól. Világosabb pillanatai­ban fölmérte, hogy ezen az úton elindulni nagyon ve­szélyes. Másnap este mégis újra elsétált a bár felé. Nem találkozott Kalmárral. Több éjszakán át álmatlanul for­golódott az ágyában, s egy­re csak nyugtalanította a gondolat: mások vajon mi- bőil élhetnek olyan nagyié­ban? Miből telik nekik ar­ra, hogy akár naponta szór­ják az ötszázasokat? Mert neki, a háromezerötszáz fo­rintos havi fizetéséből még a megélhetésre is alig te­lik. Továbbra is rendesen járt dolgozni, de egyre lélekte­lenebből, egyre unotlabban végezte feladatát. Ingerült­té, idegessé vált, nem tud­ta már szó nélkül elviselni a csipkelődéseket. Az egyik szombat dél­után épp a munkahelyére igyekezett, amikor az ut­cán utánakiáltott valaki: — Helló haver! Állj meg egy percre! Kalmár volt, teljes élet­nagyságban. — öcsike! Napok óta ke­reslek, akarok veled beszél­ni. Gyere, megiszunk a presszóban egy felest! — Kösz, de nem mehe­tek, sietnem kell dolgozni. — Na jó,4 akkor gyorsan elmondom. Arról van szó, hogy a múltkor a bárban nagyon megtetszettél egy pénzes özvegyasszonynak:. Ha akarsz' egy kicsit jól élni, akkor csak szólj, mert össze tudlak vele hozni! Mellesleg meg nem is ron­da a nő! Gondolkodj a dol­gon! Este a bárban leszek! A munkahelyén gondola­tai egyre a felajánlott kap­csolat körül kavarogtak. Mit tegyen? Kipróbálja? Amolyan selyemfiú módjá­ra? Vagy... de akkor ho­gyan lesz? Dolgozni eljár­hat? Hát persze! Végül is mi vesztenivalója van? Es­te szépen elmegy a bárba, és majd csak kialakul va­lami ! (Folytatjuk) » Gyarmati László R«>#*t©ré

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents