Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

1989. április 27!, csütörtök Somogyi Néplap 5 LUIS BUNUEL Utolsó leheletem KÖNYVESPOLC FILMRENDEZŐK ÖNMAGUKRÓL Aliig múltam tízéves, mi­kor először hallottam azt a keserű, fájdalmas trombita- szót, mely azóta is felbuk­kan emlékezetemben. S megjelenik vele együtt egy arc is, egy clowné, bohócé, szerencsétlen gyermeklányé, akinek szája valami furcsa, szelíd mosolyra húzódik, míg szeme bocsánatkérő szomorúsággal tekint a vi­lágra. Igen, ö az, Gelsomina — Giulietta Masina —, mert a kettő már végérvényesen eggyé vált az idő múlásával — Fellini talán legmegrá­zóbb alkotásának, az Or­szágúfonnak megesett árvá­ja szólaltatta meg Nino Ro­ta csodálatos dailLamát. És hallok még valamit. Feszes, ütemes dobpergést. Házat, ablaküveget, velőtrá- zó kegyetlen ritmust egy más vidékről, egy más em­bert idézve. A calandai do­bok titkos lüktetése nagy­péntek delétől nagyszombat délig a spanyol filmművé­szet immár klasszikussá vált óriását, Luis Bunuelt idézi. 0 és Nino Rota már nincs köztünk. A közönség, a mozi néző­je azonban ezt a veszteséget még nem érzékeli. Nem ér­zékeli, mert a celluloid sza­lag megőrizte az örökkéva­lóságnak Bunuelt és Rotát egyaránt. A Gondolat és az Európa Könyvkiadó a közelmúltban jelentette meg Fellini Mes­terségem a film és Bunuel Utolsó leheletem című ön­életrajzi írásait. Kíváncsian vettem kézbe a még élő és alkotó Fellini kötetét, várva, hogy feltá­ruljon a titok, amit filmjei­ben megsejtettem, annak az embernek önvallomása nyomán, aki ezt képekben rajzolta elém. A titok egy részét megosztotta velem a rendező, mint ahogy tette azt az Amarcord kapcsán is, de talán egy kissé sutábban, töredezettebben, mint való­di mesterségében, a filmben. A kötetet illusztrációk szí­nesítik: az örökké rajzoló Fellini saját skiccei. Bunuel: más világ. Ara­gónia szülötte kegyetlen na­turalizmussal elemzi korát és önmagát, meghökkent és megnevettet egyszerre. Ta­szít és mégis vonz. Ügy vél­jük, megismertük, ám egy meghökkentő szituációban, vagy pózban ismét elérhe­tetlenül távolinak érzékel­jük. Bunuel másként ír, job­ban, mint Fellini. Erőteljes egyénisége egy pillanatra sem hagyja lankadni érdek­lődésünket. S bár több filmje születésének ihlető motívumait föltárja, az ő igazi titka is a misztikum homályába vész. Az alkotás csodáját nem élhetjük át. Nem ismerhetjük meg „fan­tom” arcát. Két rendező „ruccant” át a művészet egy másik terü­letére. Vallottak önmaguk­ról, a korukról, a filmké­szítésről, a világról. Érdemes őket elolvasni, meghallgatni, de ha „él­ménnyé akarjuk őket tenni”, filmjeiket kell megnézni. Várnai Agnes Kötelező marad-e az eresz nyelvoktatás ? Kaposváron egy éve szervezték meg Hqzi laboratórjumi szolgálat Nem az a cél, hogy a kötelező orosz nyelvoktatás a hazai iskolákban megszűn­jön, sokkal inkább az, hogy mind az általános, mind a középiskolákban bővüljön a kötelezően tanulandó idegen nyelvek -választéka, s javul­jon azok oktatásának haté­konysága és eredményessé­ge. Az elterjedt hírekkel el­lentétben a Művelődési Mi­nisztérium — miként Speng­ler Györgyné főosztályvezető­helyettes elmondta — mind­addig nem tervezi a kötele­ző oroszoktatás eltörlését, amíg az iskolákban ennek felváltásához nem biztosítot­tak a feltételek. A tárca ugyanakkor tá­mogatni kívánja azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek a néhány év múlva bevezetendő szabad nyelvvá- választás irányába mutat­nak. Ezért azokban az isko­lákban, ahol a másik ide­gen nyelv, illetve nyelvek fel­menő rendszerű oktatásához adottak a tanítók-tanárok, s bevezetése az orosz nyelvet oktatók érdeksérelme nélkül, szakszerű foglalkoztatásuk­kal megoldható, engedélye­zik az orosz fakultatívvá vá­lását. Erre a jövő tanévtől máris számos hazai általá­nos és középiskolában ke­rülhet sor egyedi engedélyek alapján. A felmérések szerint azon­ban ma még a Magyarorszá­gon működő mintegy 3500 általános iskolából mindössze ötszázban — főként nagyvá­rosokban — vannak meg az oroszon kívül más nyelv ta­nításának a feltételei. Ezért a Művelődési Minisztérjum programot dolgozott ki az orosz nyelvtanárok átkép­zésének támogatására, akik ezt igénylik. Az átképzésre önként vállalkozó pedagógu­sokat egyrészt szeretnék hoz­zásegíteni ahhoz, hogy kö­zép-, illetve felsőfokú nyelv­vizsgát tehessenek, másrészt ahhoz, hogy az egyetemek és főiskolák kiegészítő kép­zésében tanári képesítést szerezzenek. A nyíregyházi főiskolán és a pécsi egyete­men egyébként már megin­dult az átképzés szakmai modelljének kimunkálása: Szabolcsban például jelenleg 200 pedagógus készül a kö­zépfokú nyelvviszgára. Ősz­től Szombathelyen és Veszp­rémben is indulnak átkép­zési tanfolyamok, de több más megyében ugyancsak megkezdték a szervezést. A beindult tanfolyamokon a részvétel anyagi fedezetének mintegy felét egyelőre a me­gyei tanács fedezi, a többi költség terheit a munkálta­tó és a pedagógus viseli. A nyelvtanfolyamok mun­ka melletti, illetve intenzív kurzusokra tagolódnak, így ez a pedagógusoknak nem­csak jelentős szellemi, ha­nem anyagi megterhelést is jelent. A Művelődési Minisz­térium ezért is szeretné, ha az ÁBMH átképzési alapjá­ból központilag biztosítanák legalább a pénzügyi .fedezet egy részét: a tanfolyami dí­jak felét, illetve a kieső fél­évre a pedagógus átlagfize­tését. Az átképzési program sikerének egyik fontos ele­me olyan feltételek megte­remtése, hogy az eredmé­nyes vizsgát tett tanárok va­lamilyen módon visszakap­ják pénzüket. A Művelődési Minisztérium­ban hangsúlyozták: egyetlen pedagógus sem kötelezhető át-, illetve továbbképzésre, s egyetlen orosztanárnak sem lehet felmondani olyan cí­men, hogy az iskolában orosz helyett más idegen nyelvet akarnak tanítani. A magatehetetlen, idős betegeknek nagy megterhe­lést okoz. egy-egy laborató­riumi vizsgálaton való részvétel. Terheik csökken­tésére a Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osz­tálya tavaly februárban megszervezte a házi labora­tóriumi szolgálatot. A szolgálat munkájáról dr. Bártfai Anikó városi főorvoshelyettes elmondta: — Célunk az volt, hogy a betegek várakozási ide­jét csökkentsük és a járó- képtelen embereket, gyere­keket is hozzájuttassuk eh­hez a szolgáltatáshoz. A körzeti orvosok CB-n vagy telefonon bejelentik a két, szolgálatot teljesítő labor­asszisztensnőnek, hogy ho­va, kihez kell kimenni és egyúttal azt is közlik, hogy milyen vizsgálati anyagra van szükségük. Gyakorla­tilag mindent el tudnak végezni, mert nagyon jó a kapcsolatunk a központi la­boratóriummal és ha kell, a kocsinkkal oda is eljut­tatjuk a vizsgálati anyagot. A már kész eredménye­ket aztán ismét kocsi szál­lítja a laborasszisztensek­nek, akik azt továbbítják a körzeti orvosoknak. — Eredményes a hálózat? — Az egy év tapasztala­ta, hogy a körzeti orvosok még nem élnek minden al­kalommal ezzel a lehetőség­gel, pedig írásban értesí­tettük őket a beindulásról. 1988-ban 400 betegnél jár­tak az asszisztensek, Sándi Gyuláné és Ácsné Kócs Zsuzsanna. — A szolgálat költségeit miből fedezik és milyen az eszközellátottságuk? — Az anyagi támogatást a városi tanács egészség- ügyi osztálya biztosítja, 23 kaposvári üzemben műkö­dik a szolgálat. Eszközellá­tottságunk jó, de azért gon­dolunk a fejlesztésre is. Ezért megpályáztuk a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztérium Egészségvédel­mi Tanácsa által kiírt pá­lyázatot. Szeretnénk hozzá­jutni EKG^készülékekhez és két automata vérnyo­másmérőhöz. NSZK tévériport hazánkról A ZDF nevű nyugatnémet tévétársaság részletes ri­portban számolt be a ma­gyarországi változásokról. Az NSZK legnagyobb tele­víziós állomása fő műsor­időben „Budapesti tavasz, avagy a magyar átalakítás” címmel sugárzott programja átfogó képet adott orszá­gunk belpolitikai megúju­lásáról. Ennek keretében Joachim Jauer, a tekintélyes tévé­személyiség, a ZDF kelet­európai tudósítója riportjá­val betekintést engedett a megújulást ösztönző ma­gyarországi reformténye­zők, az ellenzék, az új füg­getlen szervezetek és újjá­alakult pártok életébe, a történelmi múlt kendőzet­len, hiteles feltárására irá­nyuló törekvésekbe. A ri­porter ez utóbbi szempont­ból méltatta a Rákosi-kor- szakban létrehozott recski kényszermunkatábor tör­ténetét feldolgozó megrázó dokumentumfilm jelentő­ségét is. A riport részlete­ket mutatott be a filmből. 8. — Tudom, hogy igazad van, ha haragszol, de hidd el, nem tehettem mást! Ne­kem családom van, itt volt az asszony is, nem hagyhat­tam, hogy lecsukjanak. Csak úgy tudtam elkerülni a sit­tet, ha rád vallók. Ezt az ügyvédem is megmondta. — Nem érdekel az ügyvé­ded! Engem öt évre lesit- teltek miattad! Ártatlanul! — Ártatlanul? Hiszen tényleg te csináltad! — Nem! Nem csak én! Te is! És ezért meg kell bűn­hődnöd ! , — Mit akarsz csinálni? — Megöllek! Ugrott föl Füredi, ám Var- gáné közbesikoltott: — Béla, ne! A férfi- gyűlölettől izzó te­kintete az asszonyra vető­dött. Hirtelen agyába villant a nő nélkül eltelt évek sora. Mohó szemével végigsimított az asszony testén. — Ne? — kérdezte békü- lékeny hangon. — Persze, hogy ne! Beszél­jük meg! Biztos, hogy talá­lunk valami megoldást! . — Megoldást? Rendben! Majd Vargához fordulva folytatta: — Laci, minden rajtad múlik! — Bármit megteszek! — fogadkozott a férfi, mert érezte, hogy Füredinek sok igazsága van. Meg azt is fölmérte, hogy egy esetleges verekedésből valószínű, hogy néni ő kerülne ki győztesen. Tekintete kereste már a me­nekülés útját is, de Füredi ott termett az ajtó előtt, s kulcsra zárta. — Bármit nem kell meg­tenned!, — Hanem? Füredi újra az asszonyra tekintett. — Bemész szépen a szo­bába és megveted az ágyat. — Minek? — Mert fáradt vagyok. Varga fölállt. — Várj! Ez még nem min­den! Utána leülsz egy szék­re a sarokba. — És? — És behívod az asszonyt. — És? — És az asszony szépen levetkőzik, levetkőztet en­gem is, majd együtt bebú­junk az ágyba. Te pedig mindezt szó nélkül végig­nézed ! — Nem! — kiáltott közbe az asszony. — Nem? Akkor úgy is jó! — állt föl újra Füredi, s ez- útal előhúzta a ruhája alól a hatalmas konyhakést. — Ne! Ne! — hátrált Var­ga a szoba felé. — Még nem válaszoltál, hogy megegyeztünk-e?! — figyelmeztette vésztjósló hangon Füredi. — Várj, Béla! Meg kell beszélnem az asszonnyal! — Hát beszéld! Van rá egy fél perced! — Magdi! Mit csináljunk? — Én nem tudom. — De hát... nem lehet­ne... — Ne alkudozz! Minden­ki megbűnhődik egyszer! — szólt újra keményen Füredi. — Magdi! Mit csináljunk? — Na jó, hát akkor dönt­sön a Magdi! — Én? — Persze! Lássuk, meny­nyire szereti a férjét?! Az asszony riadt tekintet­tel nézett hol az egyik, hol a másik férfira. — Mért pont én döntsék? — Na elég! Gyerünk be­felé! — jött ki a sodrából Füredi és maga előtt szin­te beterelte a szobába az asszonyt a férje után. Varga mellét majd szét­feszítette a tehetetlen düh. Hallotta a lihegést, az ágy nyikorgását, hiába csukta be szemeit, éreznie kellett asz- szonya megbecstelenítését. De leginkább nem is azt sajnálta, nem is az fájt ne­ki! Hanem, hogy őt meg­gyalázták, megalázták, meg­semmisítették emberi mi­voltában. Gyűlt, egyre gyűlt benne az indulat, s végül nem bírta tovább. Felüvöl- tött és mint a megsebzett oroszlán, hatalmas ugrással az ágynál termett. Nem volt elég gyors. Füredi kezében felvillant a párna alá rej­tett kés. Fekve, de nagy erő­vel szúrt. Varga felüvöltött, lezuhant az ágyra. Melléből sugárban ömlött >a vér. * * * Romeró fekszik a felső ágyoin és a plafont nézi. Számtalanszor meghányta- vetette magában a dolgo­kat, s ma sem biztos ben­ne, vajon hol is rontotta el az egészet? Csak abban az egyben biztos keményen, hogy elrontotta. S az is le­het, hogy végérvényesen. Pedig mennyire érezte magában az erőt! Az Erőt a Másra, a Jobbra! Azt hitte, a dac, mely évek so­rán felgyülemlett benne, elég lesz a változtatásra, elég a kitörésre. És lám: nem volt elég! Csupán két évig tartott a magányos harc. Két évig becsületesen dolgozott, elviselte a kör­nyezete sugározta hideget, elviselte a megaláztatáso­kat, a lehézést. Persze, nemcsak kellemetlen élmé­nyekkel gazdagodott. Új felszolgáló lány került hozzájuk, Juiika. Kissé mo- lett, de azért szemrevaló teremtés volt. Izgő-mozgó, pergő ritmusú. Bogdán. Já­nos úgy érezte, mintha per­zselne körülötte a levegő. A lány pedig kacérkodott. Mindenkivel. Értette a tré­fát, nem sértődött meg egy- egy kétértelmű megjegyzé­sen. Vidékről került a vá­rosba, s albérletben lakott egy másik lánnyal együtt. Bogdán Jánost ő nevezte el Romerónak. — Ügy nézel ki, mint egy olasz úriember. Fekete a hajad, barna a bőröd. Nincs benned valami kis olasz származék? — kér­dezte, még a kezdet kezde­tén. (Folytatjuk.) Gyarmati László Romeré Hanglemezfelvételt készít a New York-i hárfaegyüttessel a Hanglemezgyártó Vállalat Szombathelyen a Bartók-teremben. Számos világkörüli turnéval a háta mögött ez az együttes most készíti harmadik, Magyarországon megjelenő, de külföldön is nagy érdek­lődésre számot tartó lemezét. Képünkön az együttes: Barbara Pniewska, Elizabeth Etters, Aristid von Würtzler (középen), az együttes vezetője, Coleen Cooney és Silvia Kovalczuh

Next

/
Thumbnails
Contents