Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

1989. április 27., csütörtök Somogyi Néplap 3 A közös európai házért Jobb együttműködést Trieszt és Somogy között Megtartotta első előadását Claudio Tőnél, az Olasz Kommunista Párt Friuli— Venezia—Giulia tartományi pártbizottságának lektora, a magyarországi külkapcsola- tokkal megbízott munkatár­sa tegnap délután Kaposvá­ron, az Oktatási Igazgatósá­gon. Zátonyi László, az Okta­tási Igazgatóság igazgatóhe­lyettese üdvözölte az elő­adót, a megye régi barátját. Claudio Tőnél a Trieszt tegnap és ma című előadá­sa előtt átadta az OKP tar­tományi bizottságának és személyesen Roberto Virsi első titkár üdvözletét. Mint mondta, már két évtizedes a barátság az olasz tarto­mány és Somogy között. Hazájában élénk figyelem­mel kísérik a magyar ese­ményeket, az olasz kommu­nisták pedig a reformfolya­matokat is, s arra ösztönzik a magyarokat, hogy minél előbb sikerüljön kibonta­koztatni a reformokat. Jól tudják, hogy nagy választás előtt áll Magyarország, akárcsak más szocialista or­szágok, így például Lengyel- ország, aztán a Szovjetunió. Kifejezte meggyőződését, hogy a mai világban úgy­nevezett nemzetközi függet­len világot kell kiépíteni, a különböző ideológiák ne okozzanak olyan ellentmon­dásokat, mint eddig. Ezen azt érti, hogy nemcsak közö­sen kell építeni, hanem kü- lön-külön is többet kell tenni, hogy politikai szem­pontból minél jobb eredmé­nyeket sikerüljön elérni. Claudio Tőnél leszögezte, hogy különösen fontos a két rendszer békés együttműkö­dése a békés egymás mellett élés szellemében. Az ßgyik ilyen nagy eredmény lehet a közös európai ház, majd az egységes világ megterem­tése. Az olasz lektor szerint most különösen nagy a ro- konszenv a magyarok iránt a hazájában, s szívből sok sikert kívánt népünknek. Claudio Tőnél előadása bevezetőjeként megállapí­totta, hogy Trieszt modern történelme 1918 után kezdő­dött. Az Adriai-tenger tri­eszti öblének partján lévő észak-olaszországi város mai szellemi, politikai életének megértéséhez felidézte azt, hogy Triesztet az Isztria- félszigettel együtt akkor Olaszországhoz csatolták. 1943-ban a hitleri német haderő megszállta, 1945-ben az északi területe angol— amerikai, a déli pedig jugo­szláv katonai közigazgatás alá került. Sajnos, nem jött létre a Trieszt Szabad Terü­let, csak 1954-ben került az északi rész Olaszországhoz, a déli pedig Jugoszláviához. A második világháború, a fasizmus, a második világ­háború után kialakult poli­tikai helyzet sok szenvedést zúdított az isztriai-félszige- ten élőkre, sok olyan meg­történt, ami elkerülhető lett volna, elsősorban az erősza­kos cselekmények. A bosz- szúvágy sok ártatlan ember életébe került. A jugoszláv partizánoknak ugyanis az volt a véleménye, hogy min­den olasz ellenség. Mindezt a triesztiek a mai napig nehezen emésztik meg: még mindig vannak ellentétek a szlovének és az olaszok között. Éppen ezért hangsúlyozta: bátran kell szembeszállni a múlttal, ha békésen akarják megoldani az együttlét problémáit. Csak akkor lehet békés megoldásról beszélni, hogy ha mindkét fél öntudatosan és nagy akaraterővel, vég­érvényesen lezárja a távoli események körüli vitákat és mai viselkedésükkel és gon­dolkodásmódjukkal meg­próbálják elfogadni és elfo­gadtatni a már kialakult kapcsolatok fontosságát. Claudio Tőnél az előadása végén, kérdésekre válaszol­va elmondta: minden lehe­tőség megvan arra, hogy So­mogy tevékenyen részt ve­gyen az Alpok—Adria- munkaközösség tevékeny­ségében, hiszen ez a szerve­zet az egységes Európa épí­tését tűzte célul. A somogyi vezetőket több kezdeménye­zésre ösztönözte. Elsősorban kétoldalú együttműködésre van szükség a kultúrában, a tudományos munkában, a technológiacserében és a környezetvédelemben. Abban is Iát lehetőséget, hogy sokoldalú kapcsolatok alakuljanak ki a politikai erők között, így például az OKP, at MSZMP, aztán a jugoszláv kommunista párt között. Természetesen az al­kotmányos lehetőségeket tiszteletben kell tartani. Azt javasolta, hogy a politikai mozgalmak, szervezetek tár­gyaljanak meg közös témá­kat a gazdaság fejlődésétől a környezetvédelemig. Zátonyi László azzal a gondolattal zárta a találkozót, hogy a jövőben is közösen szorgalmazzák majd az együttműködést. L. G. „Kompország, kompország, kompország. Legképessége- sebb álmában is csak mászkált két part között, kelet­től nyugatig, de szívesebben vissza. Miért hazudták, hogy a komp híd?” Két város között KOMPFALU SOMOGYBÁN Ady publicisztikájának imént idézett részlete ju­tott eszembe a minap Ber- zencén. Nemcsak a Korvin- kódex, hanem a nagyközség legújabb kori történelem- könyvének margójára is le­hetne írni ezeket a sorokat. Berzence hol a 16 kilomé­terre lévő Nagyatádhoz, hol a nyolcra lévő Csurgóhoz tartozott. Most megyei irá­nyítású település. A berzen- cei tanács közvetlen fel­ügyeleti szerve pár hónapja a megyei tanács lett. Kaic- rifc János, községi tanácsel­nök dicséri az új helyzetet: — önállóbbá váltunk. Minden első .fokú ügyinté­zés helyben történik: koráb­ban Csurgóra vagy Nagy­atádra kellett utazni az ügyfeleknek. Most csak a föllebbezéseket kell elkülde- nünk Kaposvárra. Az önál­lóság egyben arra kötelez minket, hogy szakmai szem­pontból fölkészültebben fo­gadjuk a háromezer lakosú Berzence és az 1300 lakosú Somogy udvarhely polgárait, önbizalmat ad, hogy eddig senki sem küldött föllebbe- zést a megyei tanácsra, Ka­posvárra. Berzence a Nagyatádot és Csurgót összekötő úton az egyetlen település. Két szék között a pad alá esett, ami a munkahelyteremtést illeti: a termelőszövetkezeten kí­vül az egyetlen nagyobb üzem a varroda, de ott ke­vés a kereset. Ezért aztán hétszáz berzencei más hely­ségbe jár dolgozni. A jó közlekedés megtartó erő. Autóbuszon könnyedén el lehet jutni Nagyatádra és Csurgóra, vasúton pedig Nagykanizsára, Barcsra, Szi­getvárra és Pécsre. Az infrastruktúra hiányá­nak Nagyatád és Csurgó kö­zelsége mellett még egy oka van. A határhoz közel fek­szik a település, s ez évtize­deken keresztül azt indo­kolta, hogy korlátozott mér­tékben fejlesszék. A háború előtt a híd szerepét töltötte be a község a magyar és a horvát kultúra között. — A nővérem ura nem is tudott magyarul — mondja Varga Istvánná tősgyökeres berzencei. A legérdekesebb a falu történetében, hogy a község lakói mindig magyarnak vallották magukat, s ugyan­akkor anyanyelvi szinten csak horvátul beszéltek. Kakrik János tanácselnök is emlékszik arra az időre, amikor a zsdálai meg a kap- roncai vásárra jártak. Ki merre gyalogolt, ott lépte át az országhatárt. — Előfordult, hogy kisza­ladt a malac a zsákból — mondja — s a határőr se­gített megfogni. A háború után már hosz- szában próbálták építeni a magyar és horvát nép kö­zötti hidat a nem létező fo­lyón. Nem csoda, ha a mai fiatalok már nem beszélik a horvát nyelvet, s az öre­gek nagy része is elfelejtet­te. Nagyobb lendületet az adott a két nép közötti ba­rátság elmélyítésének, ami­kor kihasználták a száraz­földi határ adta lehetőséget és megépítették a perdgc- majori határátkelőhelyet. Novográdecz Katalin ven­déglős tanulja nagyszülei anyanyelvét. — Sok a jugoszláv ven­dégünk. Ezért iratkoztam be a horvát nyelvtanfolyamra, amelyet a kultúrházban szerveztek. Jól lehet fogni a zágrábi televízió adásait, s ez lehetőség a nyelvismeret fejlesztésére. A berzencei kultúros nemcsak a horvát nyelvtan- folyam szervezésével építi a hidat a két nép között. — Színjátszóink, éneke­seink, táncosaink 1982 óta tartják a kapcsolatot a kap- roncaiakkal. Nemrég ren­deztünk egy magyar estet a húsz kilométerre lévő hor­vát kisvárosban. Március 31-én ők jönnek Berzencére krivác estet tartani — mondja Poór József, a kul- túrház igazgatója. Papp Antal a vendége. A kaproncai tamburazenekar vezetője. Jól beszél magya­rul. — Nálunk a délszláv nemzetiségűek, horvátok, szlovének, szerbek, bosnyá- kok közül is sokan beszél­nek magyarul. Berzence egy föltevés sze­rint a folyó gyorsan áramló vizéről kapta a nevét. A fa­lu horvát neve Breznica, gyorsat, sebeset jelent ma­gyarul. Ezt Komáromi Er­zsébettől tudom. A berzen­cei öregek szerint ő ismeri Varga Istvánné a legjobban a község törté­netét. — A millennium idején csak horvátul beszéltek a községben. Aztán egy Ka­balák János nevű plébános magyarul prédikált. Berzen­ce mindig vallásos volt, így aztán kétnyelvű lett a falu. Komáromi Erzsi nénit kérdezni sem kell. A múlt elmesélése élteti az idős asszonyt. — Nézze a szemközti dombot. Ügy 1400—1500 kö­rül egy Szent Antal képet találtak ott. Állítólag Hor­vátországból került oda. Szent Antal oda kívánkozik. Akkor épült a fatemplom, a mai templom elődje. Berzence mezőváros címe­rében is látható ez a temp­lom. A tanácson fontolóra vették, hogy újra ez legyen a község címere. Kevés olyan falu van a megyében, ahol úgy ápolják a hagyo­mányokat, mint itt. Több utcának visszaadták a régi nevét. Az István utcában már Szent István, a László­ban a Szent László, az Im­rében a Szent Imre táblát láthatjuk. A kultúrházban pedig ismét a Berzencén gyűjtött Együd-koreográfia szerint táncolnak a lányok és a fiúk. Nem tudom, van-e érde­kesebb múltú község Ber- zencénél. Hunyady László szerint nincs. Miniig Buda­pesten élt, mégis, a több, mint kétszáz kilométerre le­vő Berzence múltjával fog­lalkozott. Ebben a témakör­ben írta meg életművét. — Egyszer megkérdeztem Novográdecz Katalin tőle, hogy miért kíváncsi Berzencére — így Komáro­mi Erzsébet. — Mit gondol, mit válaszolt? Ennek a fa­lunak története a népek kö­zötti megértés és barátság példázata. Ezt bizonyítja a berzencei vár vitézének élete is. „Ki is volt Kis Farkas?” — te­szi föl a kérdést Hunyady László .............Ez az ember Z rínyi legkedvesebb vitéze volt. Születésére nézve tö­rök, de áttért a keresztény hitre. Vitézségével, bátorsá­gával sok kárt okozott a tö­röknek. Zrínyi megismer­kedvén vele, magához vette és benne engedelmes, és hű emberére talált, s az első lett Zrínyi seregében. Neki jobb keze, s a töröknek ré­me. Egész ' Magyarország csodálta vitézségét.” Talán nem véletlen, hogy Kis Farkas éppen itt har­colt egy idegen nemzet füg­getlenségéért a saját népe ellen. Talán nem véletlen, hogy Lorántffy Györgynek, Berzence egykori földesurá­nak sikerült Rómából bú­csúengedélyt kapnia, a köz­ség temploma számára. Ta­lán nem véletlen, hogy egy magyar faluban mindenki megtanulja a szomszéd nép nyelvét. A mai Berzence ismét jó úton halad affelé, hogy komp helyett híd legyen a két nemzet között Balázs Andor Védjük környezetünket, óvjuk magunkat! A LEGSÚLYOSABB A HELYZET A BALATONNÁL örüljünk neki: az ország egyik legtisztább levegőjű megyéje Somogy! Annak is, hogy javultak a növényvé­dő szerek és a műtrágyák tárolási körülményei. Meg annak, hogy a veszélyes hulladékokból nálunk nem sok képződik, évente „mind­össze” 13 500 tonna. Vagy még sincs okunk a felhőtlen ujjongásra? Ugyan­is ha azt vesszük, hogy — például — a településkör­nyezetben őshonos fafajo­kat néha csak azért vágnak ki, hogy ne kelljen ősszel lombot seperni, ne vesse- nék nagy árnyékot, ne aka­dályozzák az építkezést, a használaton kívüli ásott kútba engedik vagy az eső­csatornába vezetik az in­gatlanon képződő szennyvi­zet és a szelektív hulladék­gyűjtés egyelőre csupán tel- jesületlen vágy — nos, in­kább elgondolkodhatunk környezetvédelmünk álla­potán, mintsem elégedettek lehetünk vele. Mint ahogyan azon is ér­tetlenül töprenghetünk, miért nem méltatták töb­ben figyelemre az MTESZ megyei szervezetének kör­nyezetvédelmi és termál­víz-hasznosítási bizottsá­ga által rendezett tanács­kozást: témáját és a felszó­lalók vitalitását tekintve ez a tanácskozás a mostani műszaki és közgazdasági hetek egyik kiemelkedő ese­ménye lehetett volna! So­mogy környezetvédelmi helyzetéről és az e téren adódó feladatokról szólt Szita Károlynak, a megyei tanács környezetvédelmi fő­mérnökének vitaindító elő­adása, s erről mondtak vé­leményt az egyes, szakterü­letek alapos ismerői. Azért lett volna jó többek véle­ményét hallani — esetleg ütköztetni — az egyes té­mákban, mert közérdekű kérdések kerültek teríték­re, s ezekre létünk, jele­nünk és jövőnk sürgeti a megoldást. Sajnos, a téma nem tisza­virág-életű. Inkább vége­láthatatlan, s most már egyre inkább megjelenik a politika, a demokratizálás „felségvizein” is, és a lakos­ság is egyre inkább hallat­ja véleményét. Az érdekek nem mindig találkoznak. Ütközik például a gazda­sági érdek és a talajvéde­lem fontossága a mezőgaz­dasági nagyüzemekben: minthogy a kukoricában jobban megtalálja számítá­sát a gazdaság, hát ennek a növénynek a magvát veti oda, ahol egyébként a ter­mőtalaj védelme gyeptele­pítést indokol. Vagy: vé­gezne az üzem rekultivá­ciót — mezőgazdasági ter­melésbe vonást —, ehhez azonban szűkös az anyagi fedezete. Ellentmondást ta­kar az is, hogy növényvédő szerek és tápanyagvissza­pótló anyagok nélkül nem folytatható eredményes nö­vénytermesztés — ám itt a helyes arányok kialakítása, a dózisok optimális alkal­mazása enyhíthet a gondon. Károsodhat a környezet azáltal is, hogy az egész­séges ivóvízzel való ellátás­tól alaposan elmarad a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése Somogybán. S igaz, hogy a Balaton nyílt­vízi szennyezettsége csök­kent, a strandokon azonban áldatlan állapotok uralkod­nak nyaranta. Más. Köztu­domású, hogy mind öre­gebb gépjárműparkunk „füstokádó” példányai a le­vegőszennyezés révén ala­pos környezetpusztítást vé­geznek. A legsúlyosabb a helyzet a Balaton-partcun, idegenforgalmi idényben: a megnövekedett gépjár­műforgalom következmé­nye, hogy ott jó néhány fa már nyáron hullatja leve­lét. Amit nyerünk azáltal, hogy nő a földgázfelhasz­nálásba bekapcsolt fogyasz­tók száma — a megye la­kosságának mintegy 25 szá­zaléka már ezt az energia- hordozót használja —, s ily módon kevésbé szennyezzük a levegőt, elveszítjük az autók, a buszok, a motorok kipufogói folytán. Tisztább a levegő a vasútvillamosí- tás következtében is. De hová lesz ez a tisztaság, ha a másik oldalon fékezhe- tetlenül(?) gyarapszanak a szennyező források? Szó esett a pénteki ren­dezvényen a biokertészke­dés vontatott terjedéséről, a hígtrágya és a folyékony műtrágya kezeléséről s még számos, a környezetvéde­lem körébe tartozó témáról. Az egyik szakember azt mondta: a természeti kör­nyezetünkben keletkezett károk emberi cselekedetek vagy mulasztások követ­kezményei, s ezekért ne a gazdasági körülményeket hibáztassuk. Aki mégis ezt teszi, az a lelkiismeretét kívánja elaltatni. E megállapítás érdemes a megszívlelésre. Hernesz Ferenc Nyitnak a kempingek, fogadók Április 21-étől várja a szállást keresőket és kem- pingezni vágyókat a határ kemping Barcson, valamint a Napsugár kemping és fo­gadó Fonyód-Bélatelepen. Április 28-tól fogadja ven­dégeit a Vadvirág nyaraló­telep, valamint a Lido kem­ping és a fogadó Balaton- szemesen. Egy nappal ké­sőbb nyitja kapuját a 308 vendéget befogadó Arany­part nyaralótelep, és a mel­lette levő kemping Siófo­kon, majd rpájus 5-én a Hőforrás kemping és üdülő­ház Igáiban. Május 9-én az Ifjúság kemping és nyaraló- telep Siófok-Sóstón, május 11-én az Autós I. Zamárdi- ban, a Sellő Boglárlellén és a Napsugár nyaralótelep Fonyód-Bélatelepen. Május 16-án a Turista szálló nyit Balatonszárszón, 19-én a Magyar Tenger kemping Balatonföldváron, 26-án a Deseda táborhely Kaposvár mellett, a Kócsag kemping és fogadó Balatonberényben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents