Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. április 25., kedd Somogyi Néplap 5 Elsősegélynyújtó- és csecsemőgondozási vetélkedő Általános és középiskolás diákok népesítették be teg­nap délelőtt a Kilián műve­lődési központ termeit. Itt rendezte meg a Magyar Vöröskereszt Somogy me­gyei vezetősége a megyei elsősegélynyújtó és csecse­mőgondozási versenyt, me­lyet Jakodáné Jenorek Zsu­zsannái, a SOPI munkatár­sa, a megyei vezetőség if­júsági felelőse nyitott meg. Három imitált „kárhe­lyen” nyolc csapat — ösz- szesen 40 diák — igyekezett megoldani .a gyakorlati fel­adatokat. Három kategóriá­ban versenyeztek: az egész­ségügyi szakközépiskolások, gimnazisták és szakközépis­kolások, valamint a szak­munkásképző intézetek ta­nulói mérték össze tudásu­kat. / Dr. Szerémy György, a Somogy megyei mentőszer­vezet vezető főorvosa volt az elsősegélynyújtó-verseny zsűrijének elnöke, mellette öt mentős, egy körzeti or­vos, valamint egy rendőr volt a zsűriben. A gyakor­lati teljesítményre helyez­ték a hangsúlyt: két-két sé­rültet kellett ellátni a gye­rekeknek a háztartási bal­eseteket imitáló helyszínen és ötöt a „tömeges baleset” színhelyén. «. .Tukora Gábor rendőr al­hadnagy a Kresz pontos is­meretét feltételező elméleti feladatok megoldását ellen­őrizte és egyúttal a balese­tek megelőzésének módjait is számonkérte a verseny­zőktől. — Az élet minden terüle­tén előforduló, de különösen a háztartásban oly gyakori balesetek ellátását kellett — még a hagyományos el­várások alapján — elvégez­ni a tanulóknak, ugyanis az egész elsősegélynyújtási rendszer átszervezés alatt áll — mondta dr. Szerémy György. Általános iskolások kép­viselték hét csapattal, har­mincöt fővel magukat a csecsemőgondozási vetél­kedőn. Itt, dr. Hegedűs End­re, a megyei tanács egész­ségügyi irodájának alapel­látási főorvosa, a zsűri el­nöke, öt védőnő, két körze­ti gyermekorvos és egy szakoktató segítségével mérte föl a gyerekek gon­dozási készségét. Az elmé­leti tudásról „totó” kitölté­sével adtak számot a diá­kok, majd gyakorlatban kellett megoldaniuk a baba fürdetését, öltöztetését, ete­tését, valamint a beteg cse­csemő ellátását. Az elsősegélynyújtó ver­seny győztese a gimnáziu­mok kategóriájában a ka­posvári Munkácsy csapata lett; az egészségügyi szak- középiskolák kategóriájá­ban ugyancsak a Munká­csy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kola csapata, a szakmun­kásképzők kategóriájában pedig a kaposvári 503-as Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanulói lettek az el­sők. Ez a három csapat to­vábbjutott az országos ver­senyre is. A csecsemőápolási ver­senyt a kaposvári Gárdo­nyi Géza Általános Iskola diákjai nyerték. ELSŐ A VÁROSI TÁRSADALMAK — TANULMÁNYSOROZATBÓL Élni Kaposváron TV-NÉZŐ A NYUGAT TÜKRÉBEN A hajdani falukutatók szándékával, újabb mód­szerekkel tanulmánysoro­zatot indított el a Művelő­dési Minisztérium, a Köz- művelődési Tanács, az MSZMP Társadalomtudo­mányi Intézete, a Művelő­dési Minisztérium Vezető­képző és Továbbképző In­tézete, a Magyar Tudomá-' nyos Akadémia Regionális Kutatások Központja és a Művelődéskutató Intézet a Kaposvári Városi Tanács támogatásával és a kutatá­sok tapasztalataiból hasznot remélő kezdeményezésével. Tegnap délután a Kilián György Művelődési Köz­pontban Bánlaky Pál szo­ciológus, a sorozat szer­kesztője mutatta be az Élni Kaposváron című kötetet. A Vita Kiadó gondozásában megjelent sorozat premier­jére meghívták azoknak a városoknak a képviselőit is, ahol hasonló felmérése­ket folytatnak a kutatócso­portok. Kaposvárról általánosít­ható tapasztalatokat még nem közöltek a szerzők, ám — mint az elhangzott Far­kas Istvánnak, a városi ta­nács általános elnökhelyet­tesének a megnyitóján —, megoszlottak a vélemények. Farkas István középváros­nak minősítette Kaposvárt, az Élni Kaposváron című tanulmánykötet szerzője, Hidy Péter jellegzetes kis­városként jellemezte... A falukutatók, módsze­reik alapján, olvasmányos képet festettek a vidéki Magyarországról, ugyanezt nem mondhatjuk el az Élni Kaposváron című tanul­mánykötetről — nyilván .er­re gondolt Garai László is, a városi művelődési osz­tály vezetője, aki szinte ma­gának tette föl a kérdést: — Mit hasznosíthat a ta­nulmányból a szakigazgatá­si szerv vezetője? — Receptet hiába kere­sünk benne — folytatta. — A tanulmány következteté­sei újszerű gondolkodásra késztetnek bennünket. Ezt a polémiát zárta le a Társadalomtudományi In­tézet képviselője: — Á po­litizáló társadalomban meg­nőtt a szerepe a szocioló­giának. A tanulmánykötet való­ban nem szépirodalmi mű, ám a szociológia * sajátos módszereivel tükrözi a ka­posvári valóságot. A köny v­premieren azt is hallottuk, hogy a „Városi ' Társadal­mak” sorozat első köteté­vel is kifejezésre kívánták juttatni a kutatócsoportok a helyi szakemberek közre­működésének fontosságát, hiszen kik ismerik jobban környezetüket, mint ők ma­gük. Noha a tudomány eg­zakt módszerekkel dolgo­zik, a statisztikai adatok mellett fölsorakoztat vé­leményekből, hangulatok­ból szőtt következtetése­ket is. Bár jobb eredmény­re számítunk az újabb nép- számlálás után, mégis a nyolcvanas évekről el kell fogadnunk például a követ­kező adatsort: a város la­kóinak 59 százaléka végez­te el legalább az általános iskolát, 32 százaléka leg­alább érettségizett. Hiányoznak a személyes viszonyok — állapítja meg továbbá a tanulmány, utal­va arra, hogy a városla­kóknak fogalma sincs ar­ról, kiket választottak meg. Az „objektív”, hogy a ka­posváriak közül minden harmadik elvágyódik a vá­rosból, főképp az értelmi­ség, a maradók többsége szubjektív okokra hivatko­zik ... A kötet erénye: nem par­cellázza föl a társadalmat gazdaságra, kultúrára, egy­ségében vizsgálja a várost — mondván, minden össze­függ mindennel. Horányi Barna Érdekes műsorral jelentke­zett vasárnap este a külpo­litikai szerkesztőség. Chrudi- nák Alajos és munkatársai a legnagyobb nyugati tele­víziók legfrissebb tudósítása­it kötötték egy csokorba, a magyarországi változásokról. Negyven percnyi ízelítőt kaptunk abból, hogy Angliá­ban Ausztriában és Olaszor­szágban milyen vélemény alakult ki hazánkról, az utóbbi időszak felpörgetett politikai eseményeit figye­lembe véve. Kezdjük a brit ITV össze­állításával, mely „A magyar forradalom” címet kapta. Mottóját a következő gon­dolat jelezte: „Amit itt lá­tunk, nem kevesebb, mint forradalom: egy modern, to­talitárius állam részéről ez az első kísérlet arra, hogy önmagát demokráciává ala­kítsa át.” Az ITV ahhoz keres bizo­nyosságot a képeken, hogy egy „önkényuralmi” kommu­nista államból hogyan talál­hatja meg Magyarország az utat a demokrácia felé. A március 15-i fővárosi felvo­nulással kezdődik a riport­film, s megjegyzésként csak annyit fűz hozzá a kommen­tátor, hogy néhány éve ilyen nagyszabású demonstrációra nem kerülhetett volna sor. A konzekvencia pedig a kö­vetkezőképpen hangzik: vál­tozás söpör végig a kommu­nizmuson. Az angolok sze­rint mindez egy olyan or­szágban történik, amely Európa szívében ezer év óta civilizációs erő. Nem felej­tik el persze azért azt sem megemlíteni, hogy a parla­ment eddig csak „díszítő szerepet” játszott a politiká­ban, s hogy az 1956-os ese­ményeket harminc évig „bű­nös titokként” kezelték a magyarok. Megszólal Maié­ter Pál özvegye is, s ter­mészetesen szóba kerül Nagy Imre rehabilitálása. A meg­jegyzés frappáns: „Nagy Im­rével az elmúlt negyven évet is eltemethetik a ma­gyarok.” Az iITV bemutatja a kü­lönböző politikai pártokat és csoportosulásokat, hozzátéve, hogy ha az ellenzék széteső marad, az megoszthatja a szavazókat, s ismét a kom­munisták kerülhetnek ki győztesen. Megszólaltatja Mark Palmer amerikai nagy­követet is, akinek vélemé­nye az, hogy Magyarorszá­gon a legjobb az esély a de­mokrácia megteremtéséhez, de ehhez a nyugati államok­tól is segítséget kell kapnia. Szó esik a munkásőrségről is, melyet rövid minősítés­sel intéznek el a brittek: „kommunista magánhadse­reg.” Az osztrák film címe: „A vörös korona”. Az első koc­kák a szociáldemokrata párt szervezését mutatják, majd sor kerül a Független Kisgaz­da Pártra és az MOF-re is. A riporter- az utóbbi kapcsán ki­emeli: ez a legnagyobb nem kommunista szervezet. „Sógo­raink” fővárosi mozikba is be­térnek, hiszen azok válasz­téka is mutatja a hazai vál­tozásokat. A „minden jegy elkelt” táblát ezúttal nem egy Búd őpencer-produkció jelzi, hanem Bokor Péter filmje, melyet dr. Habsburg Ottóról forgatott, s a címe: „Isten akaratából”. A másik Japán gyártmányú, ultrahanggal működő géppel gazdagodott janu­árban a Somogy Megyei Tanács mosdósi tüdő­gyógyintézetének kar­diológiai osztálya. Az öt­millió forint értékű ké­szüléket részben saját erőből, részben a megyei tanács egészségügyi osz­tályának támogatásával vásárolta az intézet. Ezzel a műszerrel koc­kázat nélkül és fájda­lommentesen tudják vizsgálni a szív működé­sét, de infomációt aid a gép a különböző hasi szervek állapotáról, el­változásairól is. alkotás Recskről készült, s szintén telt ház előtt ját- szák. A kérdés itt is ugyan­az, mint az ITV-nél: lesz-e Magyarországon demokrácia, szabad választás, többpárt­rendszer? Az olasz RAI tévétársaság Nagy Imre leányát, Nagy Erzsébetet kérte kamera és mikrofon elé. A rólunk alkotott nyugati vélemény pillanatnyilag ked­vező. Ez azonban csak úgy maradhat meg, ha a tévé- társaságok legközelebb már arról készíthetnek műsort, hogyan valósult meg Ma­gyarországon a demokrácia. Berzeviczy Zsolt Új iskolát építenek Siófokon A siófoki tanács végre­hajtó bizottsága áprilisi ülésén hagyta jóvá a Kele utcád 8 tantermes általános iskola beruházási tervét. Eszerint az új oktatási in­tézmény a város 1988-ban jóváhagyott általános rem- dezési tervében megjelölt helyen, a Bajcsy-Zsilinszky és a Mészáros utca közötti területen épül föl. A terü­let kisajátítása folyamatban van. A mintegy 240 millió forintos költséggel létesíten­dő komplexum két ütemben készül el. Először (1991. szeptember 1-jéig) a 8 tan­termet, a konyhát és étter­met, valamint a kiszolgáló külső közműveket építik föl, majd (1992. szeptember 1-jéig) a tornatermet a hoz­zá ■ tartozó szociális • résszel, a sportpályákat és a parko­sított udvart. 6. A városban egyre több barátra, haverra lelt. A nők is egyre kisebb körben kö­röztek körülötte, mígnem hagyta magát sodorni az élettel, az élvezetekkel.- Éj­szakázni kezdett, nőzött, ivott, sőt verekedésekbe is belekeveredett. Az egyesület vezetése többször behívatta, elbeszélgetett vele. Ő min­dig megfogadta, hogy ezen­túl másként lesz... De so­sem lett másként. Végül az egyesület sem tehetett mást, minthogy egy szép napon közölte vele: a továbbiakban nem tart rá igényt, mert nemcsak a ringbeli teljesítménye esett erősen vissza; de életvitele rossz hatással van‘a felnö­vekvő fiatal ökölvívókra is, akik pedig felnéznek rá, s tisztelik őt. Ahhoz, hogy korábbi köl­tekező életmódját folytatni tudja, dolgoznia kellett. El­ment hát kocsisnak egy ma­szek fuvaroshoz. Fizikai erejét itt könnyen kama­toztathatta, s a pénzre sem lehetett panasza. A dolog akkor vált bonyolulttá, ami­kor észrevette, hogy mun­kaadójának felesége ugyan­csak merasztgeti rá a sze­mét. Egy alkalommal az­tán, amikor a férj elment a tüzépre a tüzépessel alku­dozni, ő fölment a nőhöz. Az asszony nem kérette ma­gát, amikor oda lépett elé­je és megcsókolta. . A hazaérkező férj rajtakap­ta őket, elsápadt, üvölteni Is elfelejtett, majd fölkapta a konyhában a tűzhely mel­letti vas rudat és azzal ron­tott rájuk. Karsai kitért az ütés elől és kénytelen volt — .persze szigorúan önvéde­lemből — odacsapni. A fér­fi, mint a letaglózott bika, elterült. Az asszony erre ar- tikulálatlan hangon szinte föinyihogott, s újra letá­madta Kársait, hogy az ájult férj teste fölött foly­tassák a korábbi dolgot. Karsai ellökte magától a nőt, de az csak tovább erős- ködött. Erre nem tehetett mást, azt is orrba törölte, majd az áléit háziakat ma­gukra hagyva távozott. Persze, följelentették tes­ti sértésért, erőszakos nemi közösülésért (a nő azt val­lotta, hogy megfenyegette őt, s csak félelemből enge­dett a férfinak), valamint rablásért is (gyorsan eltün­tettek a házból néhány dol­got, s azt állították, hogy ő vitte el). —. Most box ólunk, vagy kártyázunk? — kérdezi gú­nyosam Balogh Gábor. Kársainak nem tetszik ez a fiú. Túl szemtelen, túl magabiztos. Pedig még csak huszonhárom éves. — Most kártyázunk — nyomja meg a hangsúlyt a most szón, majd hozzáteszi: — de ha te ilyen szemtele­nül viselkedsz, akkor ha­marosan boxolni is fogok. Balogh érti a figyelmez­tetést. Nem, dehogy akar ő ökölvívó-mérkőzést vívni Karsaival 1 Csak nem őrült meg? De azért néha jólesik egy kicsit csipkelődni, s je­lezni, hogy nem minden úgy van, ahogyan azt az ökölvívó úr elképzeli. Balogh Gábor megsimo­gatja rövid, .barna haját. Orra, mint egy hajóorr: he­gyes, és kissé fölfelé haj­lik. Talán ezzel jobban megérzi a veszélyt? Nem, nem valószínű. Hiszen újra lebukott! Élettársával és kétéves kislányával a Balatonhoz közeli falujában él. Nya­ranta a tó partján dolgo­zott, miután elhagyta a ne­velőintézet falait. Az ide­genforgalom csábításai őt is elérték. Nem pincérke­déssel, éjszakázással, renge­teg munkával akart meg­gazdagodni, hanem sokkal veszélyesebb vizeken eve­zett. Nyugati ismerősei ré­vén kapcsolatba került egy kábítószert értékesítő ban­dával. Először ő szokott rá a szerre, majd egyre több ismerősét csábította erre az útra. Az elején ingyen, vagy majdnem ingyen kapták a kábítószert, később azonban mind nagyobb összegeket, vagy mind több feladat megoldását kérték tőle. ösz- szekötő lett, rajta keresztül áramlott a kábítószer — persze, nem túl nagy meny- nyiségben, de ez is elég volt ahhoz, hogy egyre jobban éljen, s egyre nagyobb ősz- szegeket tehessen zsebre. (Folytatjuk.) Gyarmati László fto merő

Next

/
Thumbnails
Contents