Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-25 / 96. szám
2 Somogyi Néplap 1989. április 25., kedd Meg kell teremteni a pluralizmus intézményes alapjait (Folytatás az 1. oldalról) A hazánkban végbemenő demokratizálási, megújulási folyamat nem irányul egyetlen ország vagy nép ellen sem — hangoztatta Horn Gyula, kijelentve, hogy ebben a folyamatban nem sértettünk meg egyetlen két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodásunkat sem. Nemzeti és nemzetközi törekvéseink kifejezetten a civilizált világ realitásaiból és kívánalmaiból, indulnak ki. Készek vagyunk új nemzetközi kezdeményezésekre, olyanokra, mint a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentése, a NATO és a VSZ viszonyának korszerűsítése, az új gazdasági biztonság megteremtése, vagy a helyi válsággócok problémáinak új módon való kezelése. A szövetségi rendszeren belül végérvényesen elmúlt a monolitikus egység hirdetésének időszaka. Ma a nemzeti sajátosságok a döntőek, az egyes tagállamok nemzeti gyarapodása erősítheti a közös érdekeket — mondta a politikus, majd külön kitért a román—magyar viszony kérdésére. Kifejtette: ne,m a két nép érdekellentétéről van szó, a feszültség alapvetően a politikák különbözőségében rejlik. A magyar fél szerint a nemzetiségi kérdésekben és az egyéni szabadságjogok érvényesítésében az egyetemes emberi normákat és követelményeket kell figyelembe venni. Távlati célunk a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű felszámolása — lehetőleg még ebben az évezredben —, valamint az, hogy ez a kis ország tömbön kívülivé váljon — mondta Horn Gyula. A magyar álláspont szerint a VSZ-nek nem feladata beavatkozni a tagországok belügyeibe. Tiszteletben tartjuk minden szövetséges ország nemzeti sajátosságait, és ugyanezt igényeljük a szövetségesektől is. Elsősorban konzultációs kapcsolatra — és nem koordinációra — törekszünk a VSZ- en belül. Ha pedig nagy horderejű döntést kíván hozni a szövetségi rendszer, ebben a nemzeti parlamenteknek kell határozniuk. Rendkívül fontos, hogy a szövetségi rendszer ne akadályozza a tagállamok szuverén külpolitikai lépéseit. Napirendre kell tűzni a közös, az egyesített és nemzeti haderő radikális leépítését, illetve a közös és nemzeti haderők átalakítását védelmi jellegűvé. A politikus hangoztatta, hogy a gorbacsovi átépítési politika ösztönzően hat a magyarországi belső átalakulásra. Magyarország szeretné feléleszteni a Nyugattal a hidegháború éveiben megszakadt kapcsolatait, saját válságának a leküzdéséhez külső támogatásra — és nem segélyekre — van szüksége. Magyarország hozzá szeretne járulni az EGK közvetítői és békéltető szerepének az erősítéséhez. A magyar vezetés külpolitikai lépéseiben az össznemzeti jelleg erősítésére törekszik, vagyis állásfoglalásaiban, stratégiája megfogalmazásában támaszkodni kíván az alternatív szervezetek véleményére — mondta Horn Gyula, akinek ezután kérdéseket tettek fel a jelenlevő újságírók. Az MTI munkatársának a kérdésére válaszolva az államtitkár elmondta: nagy megtiszteltetés, .hogy a Radikális Párt Budapestet választotta kongresszusának színhelyéül. A radikálisokon kívül már más európai mozgalmak is jelentkeztek hasonló kéréssel. Budapestnek megvannak az adottságai, hogy egyfajta kongresszusi központ legyen, s ez elősegíti az európai gondolkodás- mód jobb megismerését, Magyarország -bekapcsolódását az integrációs folyamatokba. Egy másik kérdés kapcsán kifejtette: a szovjet csapatok teljes kivonása nagy mértékben függ attól, hogy a bécsi tárgyalások milyen eredménnyel zárulnak. Horn Gyula szerint akár már 1989-ben vagy 1990 első felében megállapodás születhet Bécsben. Ami a magyar televízió «Dubcek-interjúja miatti hivatalos csehszlovák reagálást illeti, az államtitkár azt mondta: nem lenne jó, ha ez a kérdés zavart okozna a két ország jelenleg jó' kapcsolatában. Két izraeli katona fegyverét használja a rájuk köveket dobáló palesztin tüntetők ellen a mecset előtti téren. Az Izrael által megszállt arab területeiken 38 arab sérült meg az izraeli katonák golyóitól Kereskedelmi és gazdasági együttműködés A tizenkettek felfüggesztették a tárgyalásokat Romániával Az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsa hétfőn hivatalosan bejelentette, hogy a tizenkettek felfüggesztették a tárgyalásokat Romániával az új kereskedelmi- és gazdasági együttműködési egyezményről. A megbeszéléseik bárminő folytatására csak akkor kerül sor, ha világos jelei lesznek annak, hogy Románia jelentősen javít magatartásán az emberi jogok tiszteletben tartása, és azoknak a kötelezettségeknek betartása terén, amelyeket a helsinki folyamat keretében vállalt, áll az erről kiadott közleményben. A tizenkettek ennek megfelelően nemcsak a tárgyalások felfüggesztésének hivatalossá tételében állapodtak meg, hanem abban is, hogy a kérdést továbbra is napirenden tartják. Romániának 1980 óta van kereskedelmi szerződése a közösséggel, amely jóval korlátozottabb körű, mint az új, amelyről most a tárgyalásokat felfüggesztették. Arafat Párizsba látogat A francia köztársasági elnök szóvivője hétfőn megerősítette, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke május 2-án Párizsba látogat, és még aznap megbeszélést folytat Mitterrand elnökikel. A szóvivő nem közölte, hogy Arafat mennyi időt tölt a francia fővárosban, de az AFP által idézett források szerint a palesztin vezető két napig lesz Párizsban, s ezalatt tárgyal Michel Rocard miniszterelnökkel, más francia politikusokkal és zsidó személyiségekkel is. Benzinhiány Lengyelországban 450 ezer tonna benzin rendkívüli importjára szánta el magát a lengyel kormány, mivel az utóbbi hetekben országszerte komoly fennakadások voltak az ellátásban, órákig kellett sorban állni a benzinkutaknál, sőt egyes töltőállomások ki sem nyitottak. A terven felüli importért keményvaluíával kell fizetni és az első szerződéseket — 200 ezer tonnára — már meg is kötötték Svédországgal, Ausztriával és az NDK- vad. A váratlan üzemanyag- hiányt a szakemberek azzal magyarázzák, hogy a benzinjegy januári eltörlését követően ugrásszerűen — az év három eddig eltelt hónapjában mintegy 20 százalékkal — nőtt a kereslet a benzin. iránt. Tüntetők ezrei vettek részt a föld napján, a környezetvédő világmozgalom akciónapján, amelyen a földet védő ózonréteg pusztulása ellen tiltakoztak A SZAVAK HÍDJA BRÜSSZELBEN Elégedett volt Cheney amerikai védelmi miniszter is, aki a NATO harcászati rakétáinak új nemzedékéhez kért egyértelmű zöld jelzést, és belga kollégája, Guy Coeme is, aki pedig arra kapott megbízást kormányától, hogy egyetlen ollyan döntéshez se adja hozzájárulását, amely elkötelezi a NATO-t valamely új fegyverrendszer megépítése mellett. Az újságírók pedig merengve nézegették a tanácskozásról kiadott közleményt, egyikük le is írta lapjában: a hajdani szovjet sajtót kellett így olvasni, a sorok között... Mi történt hát Brüsszelben, a NATO nukleáris tervező csoportjának tavaszi ülésén? Alighanem azoknak van igazuk, akik szerint a nyugati katonai szövetség jövőjével kapcsolatos belső ellentétek féle szavakból bravúros hidat építettek, ám ez nem változtat azon, hogy a szövetségesek megosztották mind a harcászati atomrakéták „korszerűsítését”, mind pedig a Szovjetunióval e fegyverzetről folytatandó tárgyalások időszerűségét illetően. A nukleáris tervező csoportban a védelmi miniszterek elé több jelentés került. Az elsőt az úgynevezett magas szintű csoport (HLG) készítette, a másikat a NATO európai erőinek főparancsnoka, az amerikai Galvin tábornok. Mindkettő azt ajánlotta, hogy a NATO fejlesszen ki új harcászati atomfegyvereket: a Lance rakéta négyszeres hatótávolságú „utódát”, továbbá egy új, 300— 400 km hatótávolságú rakétát a légierő számára, amelyet a szovjet légelhárítás vonalain kívül maradva lehetne indítani az ellenséges célpontra. A záróközleményből kitűnik: a miniszterek nem magukat a jelentéseket hagyták jóvá, hanem csak azt a tényt üdvözölték, hogy ezek a tanulmányok elkészültek, és „fontos hozzájárulást” jelentenek a májusi csúcsra ígért „globális koncepció” kidolgozásához. Coeme belga hadügyminiszter később közölte, Belgium a titkos tárgyalási jegyzőkönyvben sem járult hozzá semmiféle döntéshez. Ezzel a labdát átpasszolták az állam- és kormányfőknek, s a szövetségnek május végéig ki kell dolgoznia a kelet-európai változások katonai hatását, az enyhülés következményeit is figyelembe vevő átfogó koncepciót. Csakhogy ezzel még nem áll le az a gépezet, amely 1995-re az új fegyverrendszerek megépítésére és telepítésére vezethet. A miniszterek ugyanis megerősítették a NATO eddigi alapvető filozófiáját, miszerint az atomfegyverzetre „a belátható jövőben” szükség lesz Európában a nyugati biztonság védelmére. A szövetségnek a hajlékony és megfelelő „válaszhoz” (egy keleti támadás esetén) a teljes fegyverskálát kell birtokolnia, s ezt ahol szükséges, korszerű szinten kell tartani. Ezek régi elvek, ámde Richard Cheney, az új amerikai hadügyminiszter szerint ez már elég világos jelzés ahhoz, hogy az amerikai kongresszustól az igenlő válasz reményében igényelhessen pénzt az új fegyverrendszerek megépítésére. A telepítés mindenképpen csak 1995 után lenne időszerű (a szakértők szerint ekkorra avul el a jelenlegi NATO harcászati atomfegyverzet), s erről elég 1991— 92-ben dönteni, mint azt Bonn és Brüsszel tartja. A fejlesztés pénzügyi és technológiai oldala mindenképpen az Egyesült Államokra tartozik. A NATO ehhez most nem adott támogatást, de nem is szállt szembe a tervvel. Két év múlva pedig Washington azzal is érvelhet, hogy a szövetség hallgatásával beleegyezett a fejlesztésbe, erkölcsi kötelességé tehát telepíteni is az új amerikai arzenált. Ezt nevezi a közvélemény, az új NATO-nyelvezetben „lépésről lépésre történő megközelítésnek” — amelyben akkor hozzák meg a döntéseket, „amikor szükségesek”. A brüsszeli állás- foglalás elmaradása tehát — amennyiben a kongreaz- szus Washingtonban megszavazza a hiteleket — ha nem is ad zöld jelzést, de szabad teret nyit az amerikai fegyverfejlesztéshez. Ugyanakkor az, hogy a záróközlemény hallgatott a harcászati atomfegyverek témájában folytatandó tárgyalásokra szólító VSZ- felhívásról, pillanatnyilag annak elutasításával ér fel. Belgium, Norvégia, Dánia, Spanyolország, részben Hollandia, s főleg — mint azt Bonnban pénteken bejelentették — az NSZK híve a tárgyalásoknak, még ha ellenzik is Európa teljes atomfegyvermentesítését. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia viszont elutasítja e megbeszéléseket, előbb a hagyományos fegyverzetről folyó bécsi tárgyalásokon sürget eredményeket, a számos fegyverkategóriában meglevő szovjet előny kiküszöbölését, és a harcászati rakéták terén elismert szovjet fölény egyoldalú csökkentését követeli előlegbe. Az ellentétek nyíltan kirobbantak ezúttal, tükrözve azt is, hogy a szovjet peresztrojka által nyitott távlatok megítélése még korántsem egyöntetű a NATO-ban. A szintézis kidolgozására ígéri a nyugati katonai szövetség májusra a „globális koncepciót” — ám a brüsszeli patthelyzet aligha vitt közelebb ehhez, s az .idő fogy. Bairacs Dénes Egymilllárd-százmillió ember KÍNAI REKORD Az óriási méretű színes hirdetés boldogan mosolygó házaspárt ábrázol. Egyetlen gyermeküket kézenfogva vezetik a modernizálódó Kína napsugaras jövője felé. A kínai írásjelek a kormány családtervezési politikájának lényegére hívják fel a pekingi járókelők figyelmét: „Egy család, egy gyermek”. Ez a tábla jelenik meg lelki szemeim előtt, amikor olvasom a hírt: a kínai Állami Statisztikai Hivatal bejelentette, hogy 1989. április 14-én az ország lakosainak száma elérte az 1,1 milliárd főt. Tapasztalataim szerint gyakran túloz a kínai statisztika, de ezúttal hiszek neki. Népszaporodás ügyében még Kínában sem illik eltúlozni az eredményeket. S mellesleg a kínai statisztikusok már komputerekkel dolgoznak. A komputerek pedig kegyetlenül precízek. Azt mondják, hogy 1988-ban 22,62 millió gyermek született Kínában, azaz havonta 1,88 millió, naponta 63 000, óránként 2 625 és percenként 45. Ha mindez igaz, akkor abban sem kételkedhetünk, hogy ez az egymil- liárd-százmillió sem légből kapott adat, hanem brutális valóság Kínában sokszorosan igaz a nagy számok törvénye. S az adatok arra figyelmeztetnek, hogy a kínai lakosság: növekedése szinte megállíthatatlan. Még az is kétséges, hogy időben lefékezhető. A kínai kormány célul tűzte ki, hagy Kína lakosságának lélekszáma 2000-ben nem haladhatja meg az 1,2 milliárd főt. Máskülönben veszélybe kerül a korszerűsítési program, és visszaesik az európai mérce szerint bizony még mindig szegényes életszínvonal. Ezt a célkitűzést a kormány meglehetősen kemény — nyugati bírálatok szerint embertelenül kegyetlen — születéskorlátozási és családtervezési politika alkalmazásával szeretné elérni. Ezt a politikát a mézesmadzag és a furkósbot egyidejű alkalmazása jellemzi. Városon és falvakban egyaránt előírás az „egy család, egy gyermek” elv betartása. A munkáscsaládok különféle büntetésekben részesülnek a második gyermek után. A parasztcsaládokat pedig a második vagy a harmadik gyermek után tartományonként megállapított tarifák szerint egyszeri pénzbüntetéssel sújtják. A büntetés összege elérheti, sőt meghaladhatja a 10 000 jüant is, ami húszszorosa a jelenleg egy falusi lakosra jutó évi pénzjövedelemnek. Ennek ellenére nem titok Kínában, hogy tavaly 9,6 millió „földalatti” gyermek született a kínai falvakban. Azért nevezik földalattinak, mert a szülők ezeket a csecsemőket nem regisztráltatják a helyi tanácsoknál. Mindebből több mint világos, hogy a kormány csaknem a lehetetlenre vállalkozik, amikor a népszaporulat jelentős csökkentésére akarja rávenni a lakosságot. Holott a józan ész anra inti a kínaiakat, hogy vegyék komolyan a kormány figyelmeztetéseit. Kínában már ma i.s embertelenül zsúfolt a közlekedés. Évről évre kevesebb lakótér jut egy-egy emberre. A kórházakban a folyosókon fekszenek a betegek. Egyre nagyobb gond a gyermekek iskoláztatása, sőt az élelmezés és a ruházkodás is. Évente több mint tízmillió kínai éri el a munkaképes kort, de az állam legfeljebb a felének tud munkaalkalmat biztosítani. A nagyvárosokban 3 millió a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma, a falvakban pedig meghaladja az ötvenmilliót. A hivatalosan megállapított létminimum alatt élők száma több mint 100 millió, és a valóságban legkevesebb 200 millió embernek nincs sem foglalkozása, sem állása. A kínaiak száma most elérte — s ki tudná megmondani, hogy mennyivel haladta meg — az 1,1 milliárd főt. Félelmetes adat mind a kínaiak, mind a világ számára. Kína a föld megművelhető területének mindössze 7 százalékával rendelkezik, miközben a világ lakosságának 22 százalékát kell élelmeznie és ruháznia.. Emberfeletti feladat, s ha nem sikerül időben megállítania a lakosság növekedését, Kína a permanens társadalmi és gazdasági válság zsákutcájába jut. Éliás Béla
