Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
1989. április 24., hétfő Somogyi Néplap 5 Pszichiáterek fóruma Kaposváron Kallódó emberek — lólekmentó szolgálatok A fiatal pszichiáterek Juhász Pál Fóruma tavaszi ülésének adott otthont a hét végén Kaposvár. A kétnapos rendezvény vendégei megtekintették a ' megyei ' kórház pszichiátriai osztályát, majd szakmai programon vettek részt. A fórum létrehozásának körülményeiről, céljáról kérdeztük dr. Tringer Lászlót, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikájának igazgatóhelyettesét, a Juhász Pál Fórum védnökét. Időben segíteni — A fórum 1975-ben jött létre, tehát megelőzte a Magyar Pszichiátriai Társaság megalakulását. A SOTE Pszichiátriai Klinika akkori professzorának, Juhász Pálnak a nevét választottuk. A szervezet a fiatalokat, a szakvizsgára készülő orvosokat tömöríti, a rendszeres találkozások a továbbképzést ' is szolgálják. Mindig a szákma és a közélet olyan forrongó kérdéseit tűzzük napirendre, amelyek leginkább foglalkoztatják a fiatal szakembereket. Hosszú idő óta világos már, hogy a meglevő egészségügyi struktúra nem képes megfelelni a mai magyar társadalom kihívásának. Ezen a fórumon is keressük a megoldásokat. A kaposvári tanácskozásunkra meghívtuk azokat a szolgálatokat is, amelyek az egészségügyi struktúrától függetlenül jöttek létre, vagy abba illeszkednek, ám reform értékűek. Ennek egyik példája a szegedi drogambulancia. A rendezvénynek aktualitást ad áz, hogy a társadalmunk átalakulásban van. Lehetőség nyílik az egészségügy szerkezeti átalakítására és olyan közhasznú — nem profit- orientált — szervezetek létrehozására, amelyek mentálhigiénés tevékenységet folytatnak. Ide tartoznak természetesen a szociális segélyszolgálatok is. A fórum védnöke előadásában azt taglalta, hogy a modern államokban a pszichiátriai mentálhigiénés tevékenység a szociális szférára is kiterjedt. A segítség családi gondokra — ha időben érkezik — hatékonyabb, olcsóbb, mint amikor orvosi problémává fajul az eset. Ilyenek például a családsegítő központok, krízisellátó szolgálatok, betegközösségek és klubok és ide tartoznak az alkoholistáknak és a narkósoknak létrehozott átmeneti men- helyek is. Hazánkban elszórtan megtalálhatók már a hasonló — egyrészt egyházak, másrészt pedig szakmailag elkötelezett pszichiáterek, pszichológusok köré szerveződött — intézmények, szolgálatok. Az egészségügyi intézmények átalakulásának lényege, hogy képesek legyenek megelőzni a nagyobb bajt. s csak szükség esetén gyógyítsanak. Segítség telefonon jelentkezik a narkománia és az alkoholizmus. Mit tud ilyenkor mondani egy pasz- toralpszichológus? A maga által feltett kérdésre így felelt: „Azt, hogy léted egyed,üli a kozmoszban, pótolható vagy, de nem kicserélhető”. Azt a feszültséget, amely a pszichiáterek, alternatív segítő csoportok és paszto- ralpszichológusok között van, fel lehet oldani egymás nyelvének megtanulásával. Így kevesebbet hibáznánk — mondta előadását befejezve. Előadása többeket hozzászólásra késztetett. Nincs szenvedély nélküli ember — hangzott el —, ugyanis a szenvedélytelenség egy kiürült depressziós állapot. Az egyik vélemény szerint a pszichiátriának nem munkává, hanem szolgálattá kellene válni. ■ Balikó Márta a pécsi telefonos segélyszolgálatról beszélt. Elmondta: „alapelvei az önkéntesség, a névtelenség és a titoktartás, valamint az, hogy ideológiai, vallási befolyást nem szabad a hívóra gyakorolni. A pécsi telefonos segély- szolgálatnak harminc munkatársa van, tizenöt éve működik este héttől reggel hét óráig. Létrehozása és tevékenysége válasz arra a kihívásra, hogy hazánkban évente mintegy hatezer ember lesz öngyilkos, a kísérletek száma pedig csaknem tízszer ennyi. Balikó Márta szerint valamennyi öngyilkosság egy elrontott, vagy meg sem született beszélgetés „eredménye". A szolgálat nem ad tanácsot, helyette együttgondolko- zással, helyzetelemzéssel, beszélgetéssel próbál segíteni. Éhben a telefon eszköz is és módszer is. Eszköz az öngyilkosságot megelőző közyetlen veszélyhelyzetben, amikor a hívó szinte kínálkozik a személyes találkozásra. A szolgálat eredményességéről csak ennyit mondott: — Nekünk siker, ha hívnak bennünket, ha számítanak ránk JLaikus csoportok A tudományos igényű előadások után különböző segítő csoportok mutatkoztak be a tanácskozáson. Az érdeklődők megismerkedhettek a SOTE Pszichiátriai Klinika laikus csoportjának, a daganatos betegek klubjának^ a Szamaritánus Katolikus Segélyszolgálatnak, a szegedi drogambulanciának, a Református Iszákosmentő Missziónak, valamint a pünkösdista segítő szolgálatnak a munkájával. (Tamási) Ürmös István fafaragó újabb alkotásával gyarapodik ,.a barcsi gimnázium. A tölgyfa székelykapu május közepére, a ballagásra készül el, az iskola előtt díszíti majd a környezetet Közgyűlést tartott a Magyar Fotóművészek Szövetsége A fotótörténeti múzeum helyzetének megnyugtató rendezésére, a gyűjtemény elhelyezésére közérdekű alapítvány létrehozását kezdeményezi a Magyar Fotóművészek Szövetsége — erről döntött a szövetség tagsága szombaton Budapesten. a Fészek Művészklubban tartott beszámoló közgyűlésen. Felhatalmazta továbbá az elnökséget, hogv kérjen fel bizottságot egy új alapszabály kidolgozására és a tervezet még az i'dén kerüljön a közgyűlés elé. A közgyűlés csak másodszori nekifutásra kezdődhetett meg. Mivel a szövetség 243 tagjából a határozatképességhez szükséges 123 helyett csupán száz művész jelent meg, az elnök az első közgyűlést feloszlatta, majd rövid szünetet elrendelve hívta ismét össze a tagakat. Az elmúlt időszakot áttekintő írásos elnökségi beszámoló szerint a fotográfia napjainkban olyan problémákkal is szembekerült, amelyek megoldása a szövetség gazdasági megerősödésé és bizonyos fokú önállósága nélkül lehetetlenné válik. Katona István elnök megnyitója után Szebellédy Géza főtitkár fűzött az előterjesztéshez szóbeli kiegészítést. Utalt arra, hogy a fotográfusoknak sokáig nem volt felsőfokú tanintézete, s akkoriban elismerésüket a szövetségbe történő felvétel jelentette. A szervezet jelenleg is elsődlegesen szakmai presztízst ad tagjainak. Az 1982-ben hozott Minisztertanácsi rendelet azonban — amely kimondta, hogy minden állampolgárnak joga van a művészi* alkotáshoz és annak értékesítéséhez — „presztízsrontóként” hatott a művésztársadalom- ra. A szövetség elnöksége egyik fő feladatának tekinti e rendelet módosításának szorgalmazását. A beszámoló feletti vita során javasolták, hogy a szövetség hozzon létre üz- , leti és menedzseri bizottságot az önállóbb működés gazdasági alapjainak megteremtésére. Többen kifogásolták a szövetség fotótörténeti gyűjteményének jelenlegi tárolási körülményeit. A művelődési tárcát érintő kérdésekre .reflektálva Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár elmondotta, hogy a szövetség minden tekintetben autonóm és szuverén; a minisztérium nem lehet, és nincs is semmilyen befolyással a szövetség tevékenységére nem lehet, és nincs is. Mivel január 9-e óta a minisztérium nem felügyeleti szerve a szövetségnek, új típusú kapcsolatot, újfajta együttműködést kell kialakítaniuk. A fotótörténeti múzeum anyagával kapcsolatban kiemelte: megmentése olyan kérdés, amelynek megoldását a minisztériumnak is segítenie kell. A közgyűlés szavazás során elfogadta az elnökség írásbeli beszámolóját és a főtitkár szóbeli kiegészítését, valamint a Számvizsgáló és az Etikai Bizottság jelentését. Gyarmati László Mm Elénk figyelem kísérte dr. Gyökössy Endre református lelkész, pasztoralpszicho- lógus Kallódó emberek a vallási közösségek hatókörében című előadását. Az idős lelkész negyven éve foglalkozik házasság- és családterápiával. A kallódók lélektani „rugójaként” a mély egzisztenciális vákuumot említette, amely az élet értelmének az elvesztéséhez vezet. Manapság a „miért élek?” kérdés mellett egyre gyakrabban találkozik a „miből élek?” problémával. „A belső űr nem azt jelenti, hogy semmi sincs benne, hanem azt, hogy a semmi van bennem” — mondta. S ez az állapot vonzza a szenvedélyeket, ilyenkor5. — Megfojtalak, te piszok! — hörögte, majd bal öklével úgy vágta orron az asszonyt, hogy az eszméletét vesztve összecsuklott. A férfinak azonban ez már nem volt elég. Minden dühét beleadva rugdosni kezdte a földön fetrengő feleségét és üvöltötte a legvá- logatottabb szidalmakat, ami csak az eszébe jutott. A szomszédok észrevették a csetepatét, s átszáll adtak hozzájuk, majd mentőért telefonáltak. Csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető, hogy az asszony az életveszélyes sérülését egyáltalán túlélte. Kovács Péter otthagyja hát a földön feküdni Békést, és visszabandukol az ágyához. Újra ledől, mintha mi sem történt volna. Ezúttal azonban hasra fekszik. — Mi van, te meg hagynád magad agyonverni? — fordul Békéshez Karsai, és vigyorog. ' — Nem, csak nem akartam verekedni — mentegetőzik a fiú. — Azt nem is szabad. A verekedést a ringben sem díjazta soha a közönség. Ne félj, engem sem verekedőként ismertek! Hanem verőként! Kétszázhúsz meccsből kétszázat megnyertem. Közülük százat kiütéssel. Ez ám a csúcs, kisapám! Amikor megvesztettem, akikor is a bírók voltak szemetek. Lepontoztak, pedig jobb voltam az ellenfelemnél. Arról persze Karsai Károly most elfelejt mesélni, hogy az a húsz vereség azért nem egészen húsz, inkább hatvannégy volt, s közülük tizenhétszer kiütéssel került a padlóra. S azt sem említi meg, hogy ezek a győzelmi számadatok csak amolyan tájékoztató jellegűek. Nagyotmondásairól is híres volt korábban Karsai, nemcsak a nagy ütéseiről. Az előbbiben — talán nem egészen véletlenül — Cassius Olay volt a példaképe, Kevesebb volt a szereplő, alacsonyabb a színvonal Művészeti szemle Tabon A korábbi évek területi amatőr-művészeti bemutatójához képest kevesebb volt a szereplő, alacsonyabb a színvonal. A gyér érdeklődés szintén jellemzője volt a művészeti szemle és az országos diáknapok tabi területi bemutatójának, amelyet vasárnap délelőtt a Zichy Mihály Művelődési Központban rendeztek. Tahinak és társközségeinek, valamint a térség többi községének amatőr szólistái, versmondói, népi együttesei, pávakörei és hagyományőrző együttesei 19 produkciót mutattak be. Elsőként lépett a színpadra Presits Ferencné, aki Juhász Gyula: Munkásotthon homlokára című versét mondta el, majd a bábony- megyeri népi együttes népi színjátékot adott elő Pusztacsárda címmel. A halk szövegmondás, a bátortalan színpadi mozgás azt bizonyította, hogy kevés nyilvános szereplésen vettek részt. Nagy tapsot kapott viszont a tabi szakközépiskola néptánccsoportja: .karádi kanász- és dél-dunántúli ugróstáncokat mutattak be. Tetszett a torvaji citera- együttes is, népdalokat adtak elő. Az idősebbek közül szép, tiszta versmondá- sával hívta fel magára a figyelmet Lock Lászlóné, átélve Heltai Jenő Apám című versét. Jól szerepelt a tabi nyugdíjasak pávaköre: ők buzsáki népdalcsokorral mutatkoztak be. Ugyancsak nagy tapssal jutalmazták a karádi népi együttes produkcióját. Szünet után láthattuk a tabi szakközépiskola jó technikai felkészültségű rock-zenekarát. Kár, hogy a nagy hangerő elnyomta a szöveget. Prózát mondott Cservenka Ági tabi szakközépiskolai tanuló, jó szö- vegmondási képességről tett tanúbizonyságot. Jól szerkesztett műsorral, szép és tiszta énekkel jelentkezett a látrányi és a somogybabodi népdalkórus, valamint Sümegi Györgyné törökkoppányi népdalénekes. Valamennyiük műsorszámát nagy tapssal fogadta a lelkes közönség. József Attila: A Dunánál című versét mondta szépen hangsúlyozva, tiszta kiejtéssel Bíró Hajnalka tabi szakközépiskolás. A bala- tonszemesi női kair balatoni nótákat mutatott be, ugyancsak nagy sikerrel. A zsűri értékelésében elhangzott: a korábbi területi bemutatókhoz képest a mostanira csak néhány község amatőr művészei jöttek el, s ez bizony érződött a színvonalon is. A zsűri arany fokozattal jutalmazta a tabi nyugdíjas pávakört, a látrányi népdalkórust, Bíró Hajnalkát, Sümegi Györgynét, a somogybabodi népdalkor üst és a balatonszemesi női kart. A barcsi május 20-i gálán a művészeti szemlék, az országos diáknapok és az úttörő művészeti szemlék legjobbjai vesznek majd részt.' (Krutek) akinek iközönséghergelő stílusát is igyekezett átvenni. Miért volt szüksége erre a látványos nagyképűségre? Ezzel igyekezett takarni kisebbségi érzését. Mert kisgyermekkora óta a háttérben élt. Szülei szegények voltak, neki mindig csak idősebb testvéreinek levetett ruhái jutottak. Az anyja nem készített soha tízórait, s ha az iskolában valamire pénzt gyűjtöttek, rendszerint ő volt az, aki „elfelejtette” bevinni az összeget, mert nem volt pénzük. Dühös lelkű, makacs kisfiú volt. Egyik bátyja vitte el először az ökölvívók edzésére. Úgy gondolta, megtalálta az igazit, az élete értelmét. Igen, az ökölvívásban kitűnhet! Ez éltette, ez hajtotta egyre előbbre, ez viseltette el vele a kínzó edzéseket, a számolatlanuil kapott ütéseket. Az első hivatalos mérkőzésén rendkívül ideges volt. Még az összecsapás előtti percekben is olyan hasgörcsei voltak, hogy a vécére kellett rohannia. Amikor pedig megszólalt a gong, mintha megszűnt volna a világ. Ezer ember üvöltött és szurkolt az ő győzelméért. Az ellenfél az egyik válogatott-jelölt ifjú fővárosi tehetség volt. ö azonban nem tudott arra gondolni, hogy ezen az összecsapáson veszíthet. A mérkőzés mindössze egy percig tartott. Ellenfele előbb egy hatalmas bal, majd egy ugyanolyan erősségű jobbegyenessel' észre térítette. Kitisztult szeme előtt a köd, s meglátta közvetlen közelében az ellenfél állát. Bal kézzel elindított egy horgot, de ez csak elterelő hadmozdulat volt, s jobbal egy pontos egyenest vágott az áliára. A fővárosi sztárjelölt egy nyekkenés nélkül elterült a földön. A közönség • őrjöngött, többén berohantak a ringbe és őt a magasba emelték. Mámorító volt az az érzés! (Folytatjuk.)
