Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
1989. április 22., szombat Somogyi Néplap 3 KEDDEN MEGYEI TANÁCSÜLÉS A téma: a balatoni nyár Kedden 8 órakor ülést tart a megyei tanács, s ezt az érdeklődők tv-ik észül ékeken figyelemmel kísérhetik. A testület a balatoni idegenforgalmi szezonra való felkészülésről tárgyal, beszámolót hallgat meg a megyei népi ellenőrzési bizottság ötéves tevékenységéről, tájékoztatót a tanácstagokkal folytatott beszélgetések tapasztalatairól és a tanácsi bizottságok idei munkatervéről. Végül a legutóbbi tanácsülésen elhangzott interpellációkra adott válaszokról hangzik el tájékoztató. Az előterjesztés szerint az idén ugyanannyi vendéget várnak a Balatonra, mint amennyi tavaly nyaralt a parton. A tőkés országokból több lesz a szervezett csoportokkal érkező, és körülbelül 5—10 százalékkal emelkedik az egyéni utasok száma. A szocialista országokból kismértékben növekszik a szervezett forgalom, az egyéni utasak száma viszont tovább csökken. Ezt a csökkenést az elő- és utószezon alacsonyabb árainak jobb propagandája mérsékelheti. A prognózisok szerint továbbra is többségben lesznek azok, akik keveset akarnak költeni a Balatonon. Éppen ezért a bevételek növekedésével nem számolnak. A part vendégeit körülbelül ugyanazok az állapotok fogadják, mint amilyenek tavaly voltaik. Siófokon az aranyparti nyaralótelep második üteme készül el, és Lengyeltótiban átadják a szállodát. Ez a magasabb kategóriájú szálláshelyek számának a növekedését jelenti. Nem lesz több bolt, sőt az idényüzletek — munkaerőgondok miatt — rövid ideig tartanak nyitva, esetleg ki sem nyitanak. A tanácsoknak nincs pénzük arra, hogy az élelmiszerkereskedelem alacsony jövedelmezőségéből fakadó gondjain segítsenek. Nem lesz elég szakképzett munkaerő sem az idényboltokban. A hírközlés fejlesztését az jelenti, hogy 5—10 nyilvános telefonállomást telepítenek a parton, jelentősebb postai rekonstrukcióra és bővítésekre csak a következő tervidőszakban lehet számítani. A vasútvillamosítás miatt Balatonföldváron épült transzformátorállomás, s ez az ellátás biztonságát a part keleti és középső szakaszán is növeli. A boglár- lellei és a fonyódi benzinkút kapacitását régen túlhaladta a forgalom. Növelni kellene ezt, és fontos volna az ólommentes benzint árusító kutak számának gyarapítása is. Az ivóvízellátás — egy gyorsfejlesztési program eredményeként — Siófok és Zamárdi környékén javult, másutt a gondok hasonlók lesznek a tavalyihoz. A felkészülés tapasztalatait értékelő jelentés, szólt arról, hogy a strandok többsége elhasználódott, s a közlekedés problémáin csak kismértékben enyhít a teherforgalom elterelése érdekében tett intézkedés. Javít a helyzeten a boglárlellei déli tehermentesítő út is. A túlzsófoltság- gal azonban továbbra is számolni kell. Az idegenforgalmat szolgáló fejlesztések elsősorban a környezeti állapot fenntartását, karbantartását és javítását szolgálják. Idegen- forgalmi alapból erre a célra 50 millió forintot kaptak a helyi tanácsok. A BIB pénzéből 95 millió forintot használnak fel a szennyvíz- és felszíni vízelvezetésre, strandfejlesztésekre, karbantartásokra, parkolóbővítésre, köztisztasági gépek vásárlására, valamint az ordacsehi regionális szemétlerakó építésére a somogyi partszakaszon a tanácsok forrásainak kiegészítése érdekében. Felelős gondoskodást a parton Balatoni áruforgalmi szezonnyitó értekezlet volt tegnap Balatonföldváron. Balogomé Molnár Ida, a megyei tanács munkatársa vitaindítójában elmondta: a tavalyi év vendégforgalma elmaradt a várakozástól, és az idei szezon előtt sincs ok az optimizmusra. Megszűnt a szezonális kereskedelem 3 százalékos állami támogatása, igazi csapatmunkára lesz szükség, hogy a kereskedelem meg tudjon felelni a követelményeknek. A hozzászólók szerint is kormányszintű döntésekre van szükség az áldatlan állapotok megszüntetéséhez, Magyarosi György, a Siotour igazgatóhelyettese szerint előszezonról már nem beszélhetünk, a főszezon pedig 40 napról 22-re csökkent. Szarka József, a siófoki tanács Qsztályvezetője azt mondta, már a közepes színvonalú igényeknek sem tudunk megfelelni, mert az idegenforgalmi ágazatnak nincs igazi felelőse, a problémák 95 százalékát csak az őslakosság terhére lehet megoldani. A Kaposker képviselője , bejelentette: öt üzletükbe még mindig , nem találtak vezetőt, illetve nem kell szerződésben a bolt. Ha nyáron is napi 40 oldalas árváltozási listákat kapnak, akkor az árcímkézés miatt kevés idő jut a vevők kiszolgálására. Kérdéseinkre válaszol: dr. Balogh Sándor történés; TÖRTÉNELMÜNK FEHÉR ÉS FEKETE FOLTJAI Politikai kultúránkról, közelmúltunk kutatásának lehetőségeiről és felelősségéről kérdeztük — egyik kaposvári előadása után — dr. Balogh Sándor történészt, a Párttörténeti Intézet igazgatóját, aki nemcsak kutatója volt a felszabadulást követő időszaknak, hanem aktív résztvevője is. Dolgozott az MDP és az MSZMP apparátusában, volt egyetemi tanár, s természetesen véleménye van mindarról, ami ma a társadalomban történik. A jelent is történészként szemléli. — Én 1956. június 27-én születtem. Azon a napon volt a Petőfi iKör emlékezetes sajtóvitája, amelyet újabban gyakran emlegetnek. — Bn részt vettem június 27-én a tömeggyűlésen és az azt megelőző történészvitán. Néhány nappal korábban tértem csak haza a Szovjetunióból: a Lomonoszov egyetemen az SZ’K-P története tanszéken aspiráns voltam 1954-től. Most dicsőségemre válhatna, ha azt mondhatnám, hogy „rögtön fölismertem, jöttem, fölszólaltam”. Nem így történt. Én tényleg ott voltam ezen a gyűlésen, de nem szólaltam föl. Zavart, hogy akik ott nagyonis előtérben voltak — tisztelet a kivételnek — túl gyorsan szaladtak végig a damaszkuszi úton. A szereplésük nem volt hiteles előttem. Elég sok időt eltöltöttem az apparátusban ___ Ott én v oltam az „értelmiségi”. Az értelmiségiek között pedig a „funkcionárius”. 1956 után még ellentmondásosabb volt a helyzetem. Nem voltam elszigetelt, de nem oldódtam fel abban a közösségben. Nem ultiztam, vadászni sem jártam, s ha vadász nem lehettem, hajtónak sem álltam be. Akikkel az MDP-ben együtt indultam, azoknak egy része ma osztályvezető vagy KB- ti tikár. Amikor pedig a kandidátusi fokozatot megszereztem, ugyanott folytattam, ahol abbahagytam: alosztályvezető voltam. az MDP-ben is, az MSZMP- ben is. Egy valami azonban igen lényeges: 1964-ben én azt mondhattam, hogy addig maradok csak, amíg értelme van az íróasztalnaik. A funkcionáriusok döntő része ezt nem tehette meg. Ezért zavarta őket az én viselkedésem, szabadabb gondolkodásom. Ha egy funkcionárius nem tud a polgári foglalkozásában ugyamalyat nyújtani, akkor bizonytalanná, kiszolgáltatottá válik. RÉGI ÉS ÚJ TÖBBPÁRTRENDSZER — Az 1945 .utáni, illetve a ma kibontakozó többpártrendszer között milyen kontinuitás, illetve diszkontinuitás van? ’Van-e jogfolytonosságuk az egyes pártoknak? Például a szociáldemokratáknak, a kisgazdáknak? Tszbenzinkút Gyékényesen Üzemamyagtöltő-állo- mást üzemeltet a gyé- kényesi Csokonai tsz. A környéken lakók régi kívánságát teljesítették ezzel, de a növekvő átmenőforgalom miatt is szükség van itt az üzemanyag-kiszolgálásra. — A jog szerint több a kontinuitásuk, mint a valóságban, hiszen időköziben rendkívüli módon, átrétegződött a társadalom. Ezt a társadalmat tátongó szakadékok választják el attól a régitől. Azzal . például, hogy létrejöttek a termelő- szövetkezetek, tulajdonképpen a kisárutermelő paraszt elbúcsúzott a társadalomtól, Az egykori parasztpárt és a kisgazdapárt pedig rájuk épített mint bázisra. Ebben nincs folytonosság. Mert azzal, hogy most valamivel többen lesznek majd, akik földet bérelnek, még nem válnak réteggé és nem azt mondjuk majd rájuk, hogy szakparaszt, hanem azt, hogy szakmunkás és ezen belül állattenyésztő, növénytermesztő stb. Mégis becsülöm azokat, akiknek politikai tapasztalatuk van, mert ez azt jelenti, hogy van valamelyest politikai kultúrájúik is. Ezek megbízható, kiszámítható beszélgetőpartnerek. Nem véletlen, hogy — bár szinte alig van közülük olyan, aki a hajdani pártok balszárnyán helyezkedett el — több lojalitást, érettséget mutatnak a mai időkben, mint a teljesen új szervezetek képviselői. Ami ezeket az újakat illeti : természetesnek tartam, hogy ha formálódott, mondjuk, egy új társadalmi réteg, annak legyen politikai képviselete. Igenám, de kik legyenek a képviselői? Én azt mondafiám: bárkik. Addig, amíg — akár néVeket is mondhatnék — nem kerülnek oda olyanok, akik korábban a Kádárkurzus dédelgetett — pár- tomkívüli, sőt párttag — „gyermekei” voltak. Márpedig vannak ott ilyenek, és most ők kérik számon rajtam, hogy „mit csináltál az MDP-ben”, akkor. Politikai kultúra birtokában ilyesmit nem tennének. A TÜRELMETLENSÉG VESZÉLYEI Föltették a kérdést a műegyetemi reformestén, hogy átadja-e az MSZMP ,a hatalmat, ha alullmarad a választásokon. Ez nyilvánvalóan következik a jogállamiságból. De kinek lesz ez jó?! Mi lesz akkor, ha a nemzetközi környezet ezt polgári restaurációként fogja fel? És így fog reagálni?! Az biztos, hogy el lehet szigetelni és meg lehet buktatni egy alternatív Magyarországot. — Fennáll-e ön szerint a visszarendeződés veszélye? — A visszarendeződés ma objektiv okok miatt lehetetlen: a belső erők elégtelenek hozzá. A nemzetközi tényezőknek pedig nincs olyan eszközük, amely egy ilyen visszarendeződést alátámasztana és egyedül csak erővel nem lehet ezt az országot kihúzni a- gödörből; ahhoz létra is kell... — .Az MSZMP-n belül irányzatok alakulnak ki. Itt különösen <a Münnich Ferenc Társaságra, illetve a reformkommunistákra gondolok, és van egy Centrum, ön szerint lehet-e tartani valamiféle szakadástól, avagy milyen a jövője ennek a folyamatnak? — Szakadástól kevésbé tartok; inkább attól, hogy széthullunk. Ha ez a párt szakad, akkor több részre szakad. Én. nem látom azt a nagy egységet, és elég sok az olyan ember, aki az egyik kérdésben reformista, a másikban meg konzervatív. Ha úgy fogom fel a centrumot, mint sejtmagot, akkor én a részeire szakadozó, bomladozó protoplazmában egyelőre nem tudom, hogy melyik részében van a sejtmag. Nekem ez a gondom. Igazán az foglalkoztat, hogy ne hagyjuk cserben — és bennünket se hagyjon cserben — az a 200—300 ezer párttag, aki a reális, célravezető, progresszív politikának a tömegbázisa lehet. Ez mindennél fontosabb. A reformkommunisták létezésének kulcskérdése, hogy szót tudnak-e érteni a gyáripari munkássággal. Az értelmiségiek ahányan vannak, bizonyosan annyifelé fognak szavazni és orientálódni. A kommunistáknak azoknak az érdekeit kell megfogalmazniuk, és vállalni, akik a létminimum határán vagy az alatt élnek. Azt tragédiának tartanám, ha elszakadnánk ezektől az emberektől. BONOK ÉS HIBÁK — 5 mi lesz az ifjúsággal? — Az ifjúságot a korábbi kurzus hibái és bűnei megfosztották attól, hogy politikai kultúrára építkezzen. Ha nem tudja azokat a tapasztalatokat hasznosítani,- amelyeket az előző nemzedékek produkáltak, akkor drága lesz a tandíj, mert az ifjúság ki lesz téve szédelgőiknek, szélhámosoknak, demagógoknak és egyebeknek. Attól félek, hogy ehhez a tanulsághoz érték- vesztés árán jutunk -majd. — A felelősségről sofk szó esik mostanában. — A párttagságot fel. kell menteni a párt vezetése által elkövetett hibák és bűnök súlya alól. Ha a szociáldemokrata párt Finnországban vagy Ausztriában megbukik, nincs bűntudatuk a tagoknak. Lemond a főtitkár, elküldik a vezetőséget, és indulnak a legközelebbi választásokon, hogy megnyerjék. Itt pedig ... — Én a nyelvvel ibánok: szövegeket javítok, 1 gondozok. Ez a feladatom. Szerintem a sztálinizmusnak egyik nagy bűne az, amit a nyelv ellen tett. — A fiatal funkcionáriusok Révaitól tanultak beszélni. Kemények, határozottak voltak a szavak: „odaütünk” ... Akkor mindenki így akart beszélni. Utána jött Kádár János ezzel az „út-j<xn”-féle megfogalmazással, és ha az ember befogta a szemét, akkor nem tudta, hogy melyik pártfunkcionárius is beszél. Nemcsak a kifejezések, hanem még a kifejezésmódok tekintetében is ez volt a helyzet. Ettől csak az intézményrendszerrel együtt lehet megszabadulni. — Orwell az „1984” című regényében leírja, hogy mi jellemzi a „jó” párttag gondolkodását. — Már nem párt az a sztálini párt, ahol azt mondják: „Hát, elvtársak, mi ezt így gondoljuk, ezt nem engedjük meg, ezt így kell csinálni.” Mert itt nem arról van szó, hogy a párttag politikailag egyetért vele vagy sem. Gondoljon arra, amikor Rákosiék 1948 végén és 1949 elején tagfelülvizsgálatot végeztek és 300 ezer embert zártak ki vagy minősítettek vissza! Miért? Azért, hogy minden taggyűlésre legyen 3-4-5 példa. Ott nem politikai döntés született, mert akit . kizártak, az, ha addig osztályvezető volt, azután nem lett az. Esetleg el is bocsátották az állásából. Még ez sem volt elég: be kellett bizonyítani, hogy akivel politikailag nem értettünk egyet, az emberileg is hitvány. De ez egy ostoba gondolkodás! ELTÜNTETNI A FEHÉR FOLTOKAT — A napjainkban zajló folyamatok miként befolyásolják a Párttörténeti Intézet munkáját? — A bekövetkező változásokkal párhuzamosan a Párttörténeti Intézet feladatkörének is változni kell. Egyik legfontosabb feladatunk most, hogy elkészítsük a 10 kötetes Magyarország történetének a 9. kötetét. Ennek a gazdái, szerkesztői vagyunk. Elkészült A szociáldemokrata párt története című monográfia, amely a 100. évfordulóra jelenik meg. — Elkezdtük a kommunista mozgalom történetének hasonló jellegű feldolgozását, 1918-tól 1948-ig. Ezzel egyidejűleg tart a magyar munkásmozgalom kapitalizmus kori időszakának a feldolgozása. A magyar munkásmozgalmat itt tágan értelmezzük: nemcsak a forradalmi, hanem például a keresztényszooiális mozgalmak is belekerülnek. Sőt a hivatalos munkáspolitika is mint érintkezési pontja a munkásmozgalomnak. Ez háromkötetes kiadvány lesz, az első hamarosan megjelenik. A szocializmussal ösz- szefügésben a jövőben foglalkozunk eszmetörténeti, elméleti kérdésekkel is. AKI TÖBBET TUD. TÖBBET KÉRDEZ — 1956 megítélésében milyen témák vannak most felszínen? — Minőségi változás következett be a kutathatóságban: a korábban egyszerűen hozzáférhetetlen anyagok már megismerhetők, és igyekszünk betartani azt a bizonyos 25 éves határt, ami nemzetközi viszonylatban is igen kedvező. Ma az irathoz való hozzájutás lehetőségle sokkal jobb nálunk, mint más szocialista országban. A gond inkább az, hogy még részben' működnek a régi rossz beidegződések: amikor a kutató megáll a nem kutathatónál és protekción kezd gondolkodni, mert nem hiszi el, hogy van államtitok, államérdek, pártérdek is és ezért nem adhatják oda. Van egy — a könyvesboltban nem kapható — füzetünk, amelyben leírjuk, hogy nálunk milyen anyag van és mi az, ami kutatható. Ezt az egyetemeknek és a műhelyeknek küldjük el. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fölébred ezek után az anyagok után a kíváncsiság. Egyet azonban világosan látni kell: a magyar történelem minden fehér foltját nem lehet csák magyar források alapján eltüntetni. 1956-tal kapcsolatban szovjet, jugoszláv, amerikai források nélkül nem lehet minden kérdésben a valóság lényegét látni. Szovjet és jugoszláv részről vannak ígéretek, de hogy ebből mi realizálódik, arra most nem tudok válaszolni. — Ezek a fehér foltok néven nevezhetők-e? — Van, ahol tudjuk, hogy ez fehér folt, van, ahol odáig jutottunk el, hogy foltról beszélhessünk, mert annyira nem ismerjük a témát. Amíg például nem derült ki, hogy 1954-ben a magyar pátvezetőket Moszkvába invitálták, addig nem tudtunk kérdezni sem róla. Aki az átlagosnál jobban ismeri a történelmet,' az többet tud kérdezni. Aki nem, az kevesebbet. — Köszönöm a beszélgetést. Fodor Tamás
