Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

1989. április 20., csütörtök Somogyi Néplap 5 i Jó kezdeményezések Sportudvart szeretnének Felsőmocsoládon A lelki egészségért tenni kell A falu csöndjét csak egy focilabda tompa puffanásai és a lelkes kis drukkercsa- pat kiáltásai törik meg. A füves pályán apró gyerekek és „nagyobbacska” fiatal­emberek rúgják a bőrt. Pár házzal arrébb a felsőmocso- ládi általános iskola udva­rán kisdiákok játszanak. A tanáraik is fiatalok. — Harmincöt évemmel majdnem a legidősebb va­gyok a tantestületben — mondta Nánási László igaz­gató. — Mióta az iskola igaz­gatója? — Még két éve sincs. Az iskola akkor éppen csak megúszta a körzetesítést: a lakosság ugyanis tiltakozott ellene. Amíg az iskola kör­zetesítésre „várt", nem fej­lesztették; amikor pedig el­dőlt, hogy marad, már a szűkös gazdasági körülmé­nyek gátolták működési fel­tételeinek javítását. — Az iskola életében még­is előrelépést hozott az utób­bi másfél tanév. Hogy csi­nálták? — A kölségvetésünk igen szerény. A pénz zömét az oktatás alapvető feltételei­nek szinten tartására fordít­juk: például a festésre vagy arra, hogy sok padot ki kell cserélnünk. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a takarék- szövetkezettel és a tsz-szel, az ő támogatásuk nélkül technikai fölszereltségünk még hiányosabb lenne. Nem­rég vásároltunk videót; két­harmadát a termelőszövet­kezet fizette, a többit pótol­ta a gyerekek mezőgazdasá­Kót kaposvári előadás a VIII. országos színházi találkozón A VIII. országos színházi találkozót az idén május fi —18. között rendezik meg Budapesten. A seregszemlén öt vidéki színház nyolc, há­rom budapesti társulat négy előadással szerepel, s meg­hívták a Színház- és Film- művészeti Főiskola egyik produkcióját is. Szűcs Miklós, a Magyar Színházművészeti Szövetség titkára a program kiválasz­tásáról elmondta: a szakmai zsűri a meghívásos elvet al­kalmazta. Ez ellentétes az eddigi gyakorlattal, hiszen ezelőtt a színházak nevez tek produkciókkal, s ezek közül válogatott a zsűri. A program összeállításának alapvető szempontja volt a minőségi elvek érvényesítése — mutatott rá Szűcs Miklós Csökkentették a találkozó időtartamát is, mert az a véleményük, hogy a túlsá­gosan hosszú és zsúfolt program kedvezőtlenül befo­lyásolja az érdeklődést. Szűcs Miklós megemlítette, hogy két előadást — Brecht Egy fő az egy fő (Pécsi Nemzeti Színház) és Spiró György Csirkefej (pécsi Har­madik Színház) — Sipos László színművész nemrég bekövetkezett tragikus halá­la miatt kellett elhagyni a programból. A színházi ta­lálkozó díjait május 18-án adják át ünnepélyesen. A produkciókat hét színházi szakemberből és négy társa­dalomtudósból álló zsűri ér­tékeli. A Csikv Gergely Színház művészei május 6-án a Ka­tona József Színházban Eörsi István Kihallgatás má­jus 15-én a Fővárosi Ope­rettszínházban Csehov Sirály című művét mutatják be. Május 17-én este 22.30-kor a Radnóti Színházban Szó­váltás színházi életünkről címmel rendeznek beszélge­tést. gi munkájából befolyt ösz- szeg. A videó igen sokat se­gít az oktatásban és szóra­kozási lehetőséget is teremt, hiszen hetente egyszer van mozivetítés, s akkor több­nyire nem kifejezetten gyer­mekfilmeket mutatnak be. — A videóhoz jó volna egy színes tévé is. Ez lesz a következő ? — Igen, ezen mesterke­dünk most. Elkeserítő, hogv manapság egy átlag család életéhez jobban hozzá tar­tozik a színes tévé, mint egy átlag iskoláéhoz. Az Orion gyárhoz írt levelünkben el­mondtuk, hogy költségveté­sünkből nem tudunk színes televíziót vásárolni, jóllehet nagy szükségünk volna rá. Épp ma kaptuk meg a vá­laszt. Kedvezményesen 20 ezer forintért adnak egyet. Ezt egyrészt a takarékszö­vetkezet támogatása, a pe­dagógusok társadalmi mun­kájáért és a hulladékgyűj­tésért kapott pénz fedezi. — Ügy tudom, hogy az iskolának van számítógépe is. — Mechanizálódó vilá­gunkban, szerintem, meg kell tanulni a számítógép használatát is. S ebből a fa­lusi gyerekeket nem szabad kizárni. Ilyen meggondolás­ból vásároltunk két Com­modore— 16-os számítógépet, egyrészt a takarékszövetke­zettől kapott pénzből, más­részt a mernyei tanác.s cél- támogatásából. — Az elmondottakból ki­tűnt, hogy nincs „megállás”. Mi a következő cél? — Megpályáztunk minden lehetőséget, hogy sportud­vart tudjunk kialakítani. A mostani udvarunk ugyanis balesetveszélyes, mert az úgynevezett koptatóréteg nem tapadt 1%; az apró kö­vek csúsznak a talp alatt, ezért szinte hetente bekö­vetkezett egy-egy baleset. Ötvenezer forintot kaptunk a megyei tanácstól, ám ez nagyon kevés. A gyerekek­kel rendszeresen kint ' foci­zunk a közeli füves pályán. Most is tanár—diák döntő zajlik ott. S hogy a 12 pedagógusból álló csapat miért dolgozik, ötleteiket mi vezérli, erre az igazgató így válaszolt: — Minél jobb körülmé­nyeket akarunk teremteni a hozzánk járó száztíz polányi, mernveszentmiklósi, ecsenvi és felsőmocsoládi kisdiák­nak. (Tamási) *8ärr A hét végén Kaposváron tartja tudományos tanácsko­zását a fiatal pszichiáterek Juhász Pál fóruma és a Ma­gyar Pszichiátriai Társaság délnyugat-magyarországi ta­gozata. A Somogy Megyei Kórház-Rendelői ntézetben 1988. január 1-jétől önálló osztályként működik a pszi­chiátria. A tapasztalatokról a személyi és tárgyi feltéte­lekről beszélgettünk dri Bol­dizsár Ferenc osztályvezető főorvossal. — Az ideggyógyászat és a pszichiátria világszerte ön- álósült. Korábban volt lét- jogosultsága annak, hogy a két szakmát együtt művel­jék. Biológiai alapja ugyan­is mindegyik betegségnek az idegrendszer. Ugyanakkor a pszichiátriai betegségekben a társadalmi tényezőknek is óriási szerepük van. A pszichiátriai kezelési módok, a betegségek jellege a tisz­tán szervi idegbetegségektől oly mértékben eltér, hogy végül is önálló szakmává vált. Az ismeretek szélese­désével egyre kevésbé le­hetséges, hogy mind a két szakmát együtt műveljék. Magyarországon Somogybán az utolsók között vált ketté a két szakma, önállósult a pszichiátria.-^ 1988 előtt ugyanis erre nem voltak meg a feltételek. — Teljes tevékenységet képes folytatni a megyei kórházban a pszichiátriai osztály? — A személyi és tárgyi feltételek hiányosak. Ezt vi­lágosan láttuk, amikor az osztályt megszerveztük, de a szakszerűbb betegellátás ér­dekében nem halogathattuk tovább az önálló osztály ki­alakítását. Elvileg ennek az osztálynak minden részlege működhetne. Hivatalosan 142 ágyat tartanak nyilván, ám ebből 44-re fogadhatunk beteget. Szünetel a munka- terápiás részlegünk és az alkohológia. A munkaterá­piái részleg a' kórházi cél- gazdaság fölszámolásával megszűnt, az új épületnek pedig csak a tervei vannak meg. Az igazsághoz tarto­zik. hogy ezeket a részle­geket a '■jelenlegi személyi feltételek mellett nem len­nénk képesek működtetni. — A kórház öreg épületei közül talán a legrosszabb állapotban az idegsebészeti és a pszichiátriai osztálv van. Ezt tapasztaltuk. 2. Igen, ilyen remények él­tették. Es segítettek neki elviselni a munkába állás után kapott első pofonokat. Egy cigány szakács a má­sodosztályú étteremben? Az előítéletnek nem volt hatá­ra! A pincérek nagy része már az első nap felmondás­sal fenyegetőzött, s a főnök csak erélyes közbelépéssel tudta megakadályozni a zűrzavart. — Ne nyúlj bele az étel­be azzal a mocskos kezed­del, te cigány! — üvöltöt­te az egyik nagy darab konyhai dolgozó, amikor tésztát kezdett gyúrni. — Büdös van — mondta máskor valaki, amint mel­lette elhaladt. Az ilyen és ehhez hason­ló megjegyzések minden­naposakká váltak. Ö meg csak annyit tehetett, hogy eleresztette őket a füle mel­lett vagy rosszabb esetben összeszorította az öklét és elképzelte, amint minden gyűlöletét beleadva oda­csap. A valóságban azonban soha nem csapott. Abban reménykedett, hogy mun­kájával, viselkedésével előbb-utóbb* majd csak megszokják, befogadják. Nagyon igyekezett alkal­mazkodni, s megpróbált a többieknek a kedvében jár­ni. Két hónap után rájött, hogy nem megy. A többi­ek nem akarják befogadni, nem akarják elismerni a munkáját. Keserű szájíz­zel kapott az alkalmon, amikor az egyik délután a főnök behívatta magához és emberi hangon közölte vele: — Nézze, János, nagy gondban vagyok. Tudom, hogy ön rendesen ellátta a munkáját; az igyekezetével sincs semmi bajom, de ma­ga is észrevehette, hogy a többiek fújnak önre. Nem megy ez így. Egyre rosszabb a munkahelyi közérzet, s úgy latszik, mindent ma­gára próbálnak fogni. Ért­se meg, itt bűnbakként nem maradhat. Tegnap szólt ne­kem a kollégám, hogy a Kispipacs vendéglőben sza­kácsot keresnek. Nem len­ne kedve elmenni oda? — Főnök, azt hiszem, ma­gának teljesen ' igaza van. Én is látom, hogy semmi esélyem ezen a helyen. Távozott hát. Senkitől sem búcsúzott, csak a fő­nöktől. Vele talán még szimpatizáltak is egy kicsit egymással ... Üj munkahelyén nem fogadták előítélettel. Ki­sebb volt a konyha, kisebb az étterem, kevesebb az alkalmazott. A főnök — egy alacsony, fekete hajú em­berke — folyton a konyha­lányokat hajkurászta. Ezen valamennyien nagyokat mo­solyogtak. Különösen, ami­kor megjelent a színen a főnök felesége: egy nagy darab, háklis asszony, aki káráló hangon parancsolga­tott a férjének. A lehetőségekről dr. Boldizsár Ferenc főorvos beszél — Ez az épület a két osz­tály működésére alkalmat­lan. Hosszú távon csak úgy képzelhető el szakmailag kielégítő tevékenység, ha valamelyik osztályt másutt helyezik el. — Milyen részlegekkel működik a pszichiátria? — Említhetem a klasszi­kus pszichiátriai részleget, az úgynevezett zárt osztályt, emellett nyitott férfi- ás női pszichiátriai osztállyal ren­delkezünk. A nyitott osztá­lyok részben arra szolgál­nak, hogy itt foglalkozzunk a zárt osztályon kezelt be­tegek rehabilitációjával. Ez a részleg szolgál a neuroti­kus betegek, a krízishelyzet­ben levők, az önkéntes al­koholelvonó kúrán levők kezelésére Is. Az ágyszám jóval kevesebb, mint ameny- nyire igény van. — Hány szakember dol­gozik az osztályon? — Három orvos; kétha­vonkénti váltásban a 'főigaz­gató ide vezényel a mini­mális ellátás biztosítása ér­dekében egy-egy orvost va­lamelyik másik osztályról. Egy szakképzett pszichológu­sunk van, rajta kívül egy népművelés szakot végzett kolléga, aki jelenleg pszicho­lógiát tanul. — Magas az öngyilkosok száma, sok az alkoholista: drogfogyasztásról is beszél­hetünk. amely bizonyára még tovább terjed. Somogy­bán miről adhatunk számot? — Nagyon nehéz ezekről pontos adatokkal szolgálni. Hogy meg lehessen állapí­tani : Somogybán ezek az esetek milyen gyakoriak, szűrést kellene végezni. Ugyanis nem minden eset „Ízelítő” a körülményekből jut az egészségügy tudomá­sára. Biztosan tudjuk, hogy a befejezett öngyilkosságok száma Somogybán az orszá­gos átlag körül alakul. Több esetet tartanak nyilván az ország délkeleti részén, és kevesebbet Győr-Sopron, il­letve Vas megyében. Évek óta kiemelten foglalkozik osztályunk az öngyilkossá­got megkísérlő személyek­kel. Az esetek, többségében elfogadják segítségünket. — Hol tart ma a pszi­chiátria? Mit tud tenni a megelőzés érdekében? — Tisztulnak a különféle pszichiátriai irányzatok; az- eklektika honosodik meg. Mi is ezt képviseljük. A megelőzésnek a pszichiátriá­ban óriási a jelentősége. Bizonyos magatartásformá­kat, viselkedésmódokat, reakciókat igenis meg lehet tanulni. Elő lehet segíteni, hogy lelkileg egészségesek maradjunk. Sajnos nagy tár­sadalmi hagyományai van­nak az éppen ellentétes vi­selkedésmódoknak. Például a nyílt komunikáció rendkí­vül fontos tényező abban, hogy valaki a lelki egész­ségét megőrizze. — A hét végi tudományos tanácskozás témája a meg­előzés. Arról szól, hogy a laikusok mit tehetnek a megelőzésben, a rehabilitá­cióban. — Keressük az együttmű- dést. azokkal, akik nem pszichiáterek, de gvakorlati- lag pszichiátriai betegellá­tást megelőző tevékenysé­get, illetve rehabilitációt folytatnak. Horányi Barna — Ha ezt egy festő látná, rről mintázná az egyfejű irkánvt! — mondogatták. Romeró egészen más lég­kört talált itt, mint az elő- n munkahelyén. Folyton viccelődtek, nevettek, s munka közben nem volt ritka, ha egy-egy tráfát megeresztettek. Itt érezte először, hogy ő is egyen­rangú fél, épp úgy beszél­nek vele is a többiek, mint akárki mással. Mindig irigyelte a szép ruhában járókat. Élete vágya volt, hogy ő is úgy öltözhessen, ahogyan neki is tetszik. Amikor elég pén­ze gyűlt össze, megkezdte hát a bevásárlást. Fehér ingeket vett és fehér nad­rágot. Már gyerekkorában is a fehér színt szerette. Magas, 185 centis, barna bőrű. fiú volt; a fehér ruhá­ban úrnak, pénzes nagyme­nőnek érezte magát. A lá­nyok pedig, észrevette, egy­re többen fordulnak meg utána az utcán. Szabadidejében sokat sé­tált, kiöltözve, csinosain. Élvezte a gondtalanságot, a szabadságot, azt, hogy nem tartozik senkihez, és azt csinál, amit akar. Az egyedüllét azonban egy idő után már kezdett ter­hessé válni. Amit keresett, az jó, hű elég volt a hó vé­géig. Néha elment egy-egy moziba, ez volt az egyedüli szórakozása. Egyszer egv csoport lány mellé • csöp­pent. Ült a sor szélén, n lányok meg — gimnazisták voltak — vihogtak a film jelenetein. Kettő tetszett neki közülük. Az egyik egy magas, nyúlánk, szőke lány, keresztbe-csíkos trikóban, kissé kopottas farmernad­rágban volt. A másik, va­lamivel alacsonyabb, zöld szoknyában és zöldes puló­verben, amely alól dúsan domborodtak formás mel­lei. A film végén a mozi előtt megvárta a lányokat. Távolabb, egy fa mögött ácsorgott, s fél szemmel fi­gyelte, vajon együtt indul­nak-e haza. A csoport azon­ban különvált. Négyen a főutca felé kanyarodtak, ketten dél felé vették lép­teiket, a kis bögyös pedig egyedül indult a folyó felé. Romeró érezte, hogy itt az alkalom. A lány után ment — de nem merte megszólítani. Gondolatban százszor is el­próbálta a szöveget, hogy mivel lép oda hozzá. „Ne haragudj! Van tüzed?" De hisz nincs is cigarettája! „Nem tudod, mennyi az idő?” „Hogy tetszett a film?” „Nagyon sietsz? Sze­retnék veled beszélni.” „Meghívhatlak egy üdítő­re?” __ (Folytatjukj Gyarmati László Rom eró

Next

/
Thumbnails
Contents