Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

10 Somogyi Néplap 1989. április 17., hétfő Megkezdődött a párbeszéd Reformműhely-tanácskozás Kecskeméten — Pozsgay Imre és Nyers Rezső beszéde (Folytatás a 9. oldalról.) is járt. Hozzátette: a köz­pontosított — sztálini mo­dellnek nevezett — tervgaz­dálkodás már a hatvanas évek végén kimerítette fej­lődési lehetőségeit, csakúgy, mint a részlegesen működő piac elvére épülő gazdasági rendszer a nyolcvanas évek elejére. Tejles körű piac- gazdaság kiépítésére van tehát szükség, amely az ál­lamtól is új felfogású gaz­daságpolitikát igényel. Ez­zel összefüggésben napiren­den van, a gazdasági demok­rácia honi - viszonyainak megfelelő kifejlesztése, amelynek lényege, hogy a tömegek politikai pártok és társadalmi mozgalmak ré­vén, széles körű ellenőrzést valósítanak meg a legfonto­sabb gazdasági döntések fö­lött. A PIACGAZDASÁG FEJLESZTÉSE — Alapvetően a nép, a kisember érdekein alapuló demokráciára van szükség Magyarországon — húzta alá Nyers Rezső. Fel kell azonban ismerni, hogy ezt össze kell kapcsolni a vál­lakozó polgárság egyre in­kább megjelenő érdekeivel, a szabadfoglalkozású értel­miség által képviselt, nagyon fontos, általános emberi ér­tékekkel, szellemi törekvé­sek kel. A következő három-négy év tennivalóiról szólva ki­emelte: a piacgazdaság in­tézményrendszerét kell alap­vetően fejleszteni; kiépíté­sében aktív szerepet adva a tulajdonosi érdeknek, a tő­ke hatékony újratermelésé­nek. Véleménye szerint a közösségi tulajdon nagy ré­szét új formában kell mű­ködtetni a jövőben; társa- dalmasítottalhb formákat kell kialakítani a korábbi mono­litikus és meglehetősen bü­rokratikus állami tulajdon- forma helyett, amelyben az igazgatási tevékenység do­minált, s háttérbe szorult a társadalmi tőke hasznosítá­sának szempontja. Széles működési területet szüksé­ges teremteni a magánvál­lalkozásnak a tulajdonre­formmal. A gazdasági re­formműhely résztvevőinek álláspontját tolmácsolja ki­jelentette: nem lehet álla­mi, központi könyszerszer- vezéssel jól megoldani ezt a feladatot. A piacgazdaság fejlesztése során olyan meg­oldásokat kell találni, ame­lyek a tőke áramlását biz­tosítják a tőkehatékonyság elve alapján. Ez a nemzet- gazdaságnak újabb erőfor­rást teremthet. KETTŐS CÉLLAL A továbbiakban részletesen szólt arról, hogy a gazda­ságpolitika reformjának ket­tős célt, a pénzügyi stabili­tás folytatását és keresztül­vitelét, valamint a gazdaság kitörését kell szolgálnia. A súlypontot ezzel együtt át kell helyezni a gazdaság ki- movdítására, egy új minősé­gű gazdaságfejlődés elindí­tására. Ez jelentős kockáza­tot rejt magában — muta­tott rá az államminiszter, emlékeztetve arra is, hogy egy ilyen kockázatra a ma­gyar nemzetgazdaság az év­tized közepén nagyon ráfi­zetett. Eladósodásunk, ka- matterheink jelentős növe­kedése akkor következett be, amikor nem reformin­tézmények irányításával in­dítottunk el egy gazdasági növekedést, s ez pénzügyi csőd közelébe vezette az or­szágot. Hozzátette: kétség­telen,, hogy a reformok el­indításához ma nagyobb in­duló forrásokra van szük­ség, mint ami saját erőből megteremthető, működésbe hozható. Külföldi erőforrá­sokat kell bevonni, s fon­tos, hogy ezek valóban a ki­törés szolgálatába álljanak: exportnövelést, műszaki­technikai fejlődést, haté­konyságnövekedést eredmé­nyezzenek. A továbbiakban — az ál­lamháztartás. súlyos nehéz­séggel járó önfinanszírozá­sát' elemezve — szólt az or­szág szolgáltatási mérlegé­nek jelentős romlásáról. Okaként említette többek között a világútlevél kap­kodó bevezetését is, azt, hogy az illetékesek nem számolták a pénzügyi, áru- ellátási rendszerünk mai ál­lapotával. EXPORT ÉS HAZAI TERMELÉS Külgazdasági kapcsolata­inkban a kétpiacos külke­reskedelem-politika straté­giájára kell áttérnünk — mondotta — megszüntetve a közel négy évtizedes gaz­daságpolitikai gyakorlatot, amelyben a magyar nem­zetgazdaság egyoldalúan, túlzottan a KGST-együtt- működésre épült. A túleről­tetett KGST-beli kapcsola­tok már oda vezettek, hogy erős piaci korlát, s kapaci­tásaink elégtelen kihaszná­lása vált jellemzővé. Hang­súlyozta: növelni kell a vi­lágpiaci exportra és a hazai piacra való termelést. Ehhez az exportdinamizálás növe­lésére van szükség, nincs lehetőség az egyik integrá­cióból a másikba való át­menetre. A megoldás az le­het, hogy a KGST-kapcso- latokat piacivá alakítjuk át — ez kétoldalú alapon első­sorban a Szovjetunióval látszik lehetségesnek. Egy szocialista közös piac meg­valósításának nincsenek meg a gazdasági feltételei. A ma­gyar piac versenyképessé válásának feltételeként em- lítete az import mellett az export liberalizálásált. Az államminiszter arról szólva, hogy mit várhatnak a reformtól a dolgozó em­berek, kifejtette: egy-két évig nem számíthatunk az életszínvonal javulására, sőt előfordulhat további némi csökkenése is. Először arra van reális lehetőség, hogy a fogyasztás csökkentését állítsuk meg, s csak utána kerülhet sor a reálbérek szinten tartására, majd az életkörülmények érdemi ja­vítására. ÉSSZERŰ KOMPROMISSZUMOK A reformok politikája a politika reformját is igény­li, amely a többpártrendszer bevezetésével együtt jár — hívta fel a figyelmet, meg­erősítve, hogy a reformpoli­tikához illeszkedő többpárt­rendszer vezetheti az orszá­got előre. Hozzátette: a ma­gyar társadalom, annak gaz­dasági alapja nem érett ar­ra, hogy a politikai hatalo­mért folyó verseny azonnal meginduljon, s hatalmi ver­sengés láza töltse el az or­szágot. Szükség van azonban versengő pártokra. A nem­zeti boldogulást szolgáló kü­lönböző alternatívák, a re­formtörekvések kifejezése feltétlenül pluralizmust sür­get — mondotta Nyers Re­zső. Véleménye szerint a következő esztendőkben a többpártrendszer hasznos­sága az ország számára at­tól függ, hogy a versengés, a konfrontáció állapotából milyen rövid úton és milyen simán tud átjutni a gazda­ságpolitikai törekvések szem­besítése az ésszerű kompro­misszumok állapotáig. Az MSZMP-nek egyértelműen a reformok pártjává kell vál­nia. Ezt a törekvést a gaz­dasági reformok vállalása is kifejezi. Az előadó aláhúz­ta azt a Pozsgay Imre által is hangsúlyozott gondolatot, miszerint a pártnak nem szabad oly mértékben befe­lé fordulnia, mint eddig; a nemzet, a nép problémáira kell figyelnie akkor is, ami­kor belső szervezeti reform­jaival van elfoglalva. A pártszákadással össze­függésben leszögezte: a ki­bontakozó magyarországi, gazdasági és politikai refor­mokat súlyosan visszahúzná, de rosszabb következménye is lehetne. Nem lehet abból kiindulni, hogy a társadal­mat reformerekre és antire- formerekre metszi ketté a reform — figyelmeztetett Értékes politikai erők van­nak párton belül és a tár­sadalomban, amelyék nem ebben a kategóriában gon­dolkodnak, számukra a reál­politika kategóriái jelentik az értékeket, hogy javul-e az ország helyzete, helye a világban, a polgári szabad­ság útján halad-e, s javul­nak-e az életkörülmények. Nyers Rezső végezetül rá­mutatott: most az ország re- íormlképességét kell javítani. A hosszú útkeresés után a reformok megvalósítása van napirenden, amelynek során a következő három-négy év­ben úgy kell beépíteni a re­formokat a társadalom éle­tébe, hogy azok tartósan megalapozódjanak, s fejlőd­jenek tovább. KORREFERÁTUMOK Ezután korreferátumok hangzottak el. Tabajdi Csaba külpolitikus kiemelte: a sztálini modell helyett újat felépíteni olyan történelmi kísérlet, amelynék sikere és kudarca egyaránt jelentős, nemzetközi következmé­nyekkel jár. Sikere erőt ad­hat másaknák, összeomlása pedig visszavetheti a re­formerőket. Bokros Lajos közgazdász az ország helyzetét, a kor­mány intézkedéseit taglalva hiányolta egy átfogó gazda­ságpolitikai koncepció meg­létét, amely nélkül nem le­het a reformban elmozdu­lás és amelynek hiányában az olyan, egyébként jövedel­mezővé is tehető nagyberu­házások, mint a vízlépcső vagy a világkiállítás, meg­haladják az ország erejét, s a fejlődésre képes ágazatok­tól vonják el a pénzt. A gaz­daságpolitika gyökeres mó­dosítását sürgette,' s ezzel kapcsolatban javasolta: az országgyűlés pártszekciója a parlament következő ülés­szakán kezdeményezze a kormány átalakítását, s az új kormány csak program­jának elfogadása után lép­hessen hivatalba. A korreferátumok sorában szót kapott két pártonkívü- li is, akiket egyébként a párt zárt ki soraiból. Len­gyel László közgazdász an­nak a véleményének adott hangot, hogy ha tavaly úgy vélte, akikor az idén még inkább szükségesnek tartja egy reformpárt létrejöttét. Azt is hangsúlyozta, hogy a jövő évi választásokon egyetlen olyan párt sem in­dulhat komoly eséllyel, amely programját a régi re­ceptek felélesztésére építi Az MSZMP reformszárnyá­nak is el kell határolnia magát a régmúlttól, de az 1985 után történtektől is. Bihari Mihály politológus, aki ugyancsak pártonkívüli- ként vett részt a tanácsko­záson, azt az álláspontját fejtette ki, hogy az ország­ban két, egy politikai és egy kormányzati reform­centrumra volna szükség. Elképzelése szerint a politi­kai centrumot nem egy párt, egyetlen szervezet alkotná, hanem a nemzeti politikai szövetség elvén a demokra­tikus szocializmus híveit tö- mörítené. A kormányzati munka megreformálásával kapcsolatban elengedhetet­lennek tartotta, hogy a kor­mány a programját ne csak az MSZMP-vel vitassa meg, hanem koalíciós alapon más pártokkal és mozgalmakkal közösen dolgozza ki. Stumpf István szociológus véleménye szerint a tanács­kozás túlnőtt a reformmű­hely keretein; a rendezvény nemcsak azokban keltett nagy várakozást, akik a pár­ton belül keresik a cselek­vés lehetőségeit. Ö is azon a véleményen volt, hogy szükség van egy rendkívüli pártkongresszusra, ahol eldől majd, hogy a párt betart- ja-e a reform elveit vagy sem, képes-e a korábbi be­idegződések legyűrésére, le­hetővé téve, hogy tagjai be­folyással legyenek a párt működésére, vezetői kivá­lasztására, s kész-e partner­ként tárgyalni más társadal­mi erőkkel. A vitában 14-en kértek szót. A többiek viszont az idő rövidsége miatt már nem kaphattak lehetőséget nézeteik elmondására. A felszólalók szinte kivétel nél­kül foglalkoztak a Magyar Szocialista Munkáspárt jö­vőjével, és a soron követke­ző népképviseleti, tanácsi választásokon való esélyei­vel. Ezzel kapcsolatban éle­sebb vagy mérsékeltebb hangnemben egyöntetűen bí­rálták a pártvezetés tevé­kenységét, és ezzel párhu­zamosan a következetlen, kapkodó kormányintézkedé­seket. Egyesók a párt re­formképtelenségéről is szól­tak, és bírálták a különbö­ző szintű apparátusok mű­ködését. Többen aláhúzták a sztálini típusú modell fel­váltásának szükségességét, a piacgazdálkodás és a par­lamenti demokrácia kiépíté­sének fontosságát. Hangsú­lyozottan került szóba a párton belüli reformerők sze­repe, a reformszárny továb­bi sorsa. A többség egyet­értett azzal, hogy a jelenle­gi súlyos politikai váltságból nem a kiválás a kivezető út, a szakadásig — ami remél­hetőleg elkerülhető — még van több, fontosabb teendő. A VITA ZÁRÁSA A vitában elhangzottakat Nyers Rezső és Pozsgay Im­re foglalta össze. Nyers Re­zső az elhangzottakra re­agálva elismerte a kormány­nak címzett bírálatok jogos­ságát, de kifejtette: a fordu­lat szándéka vezérli a kor­mányt. Véleménye szerint a szétválás vagy együttmara- dás kérdésében az a helyes válasz, hogy a reformerők hódítsák meg programjuk­nak az MSZMP-tagság zö­mét. A sürgetően felvetett pártkongresszusai kapcso­latban úgy vélekedett, hogy ebben dönteni a párttagság az illetékes. Pozsgay Imre vitazárójá­ban csatlakozott ahhoz az egyöntetű véleményhez, hogy a politikai-gazdasági reform késésben van. Rámutatott. egy esetleges pártkongresz- szus nem oldaná meg a po­litikai problémákat, s ki- kényszeríthet egy pártszaka­dást, amit a mostani ta­nácskozás résztvevői min­denképpen igyekeztek elke­rülni. Ennök az összejöve­telnek nem is ez volt a cél­ja, hanem az, hogy a jelen­levők nyílt mozgalmi fóru­mot találjanak, kipróbáljak egymás gondolatait. A mos­tani tanácskozás a gondola­tok párbeszédében ugyan •kissé egyoldalúra sikeredett, de fel kell készülni arra, hogy a továbbiakban csak ütközetekben, gyötrelmes polémiákban képzelhető el a reformgondalat kibonta­koztatása. A Reformműhely címmel rendezett országos tanácsko­zással egy időben Kecske­méten első találkozójukat tartották az MSZMP eddig megalakult, a platformsza­badság alapján szerveződött reformkörei. A találkozón harminc reformkor nyolcvan képviselője vett részt, s mi­vel a kecskeméti városi te­levízió egyenes adásban köz­vetítette az országos tanács­kozást, ehhez csatlakozva több kérdésben egységes ál­láspontot fogalmaztak meg. * * * A tanácskozást követően Nyers Rezső és Pozsgay Im­re sajtótájékoztatót tartott, amelyen külföldi újságírók is részt vettek. Tiltakozás az újabb fenyegetés ellen Madridi békéménél A spanyolországi béke­mozgalmak, baloldali pártok, demokratikus csoportok és szakszervezetek mozgósításá­ra vasárnap sok ezren vo­nultak a Madrid közelében levő torrejoni katonai tá­maszponthoz — követelve a Spanyolországban állomásozó amerikai haderő eltávolítá­sát. A Madridtól 15 kilométe1'- re levő támaszponton állo­másozó F—16-os légi ezred Spanyolországból való kivo­násáról egy éve állapodott meg az Egyesült Államok és az ibériai ország kormánya. A gépeket azonban az olasz- országi Crotone település környékére telepítik át, s ezzel újabb fenyegetésnek teszik ki Közép-Európát, íg.v hazánkat is. A spanyol békeharcosok vasárnap sok ezren azért emeltek szót. hogy ne tele­pítsék újra ezeket a nukle­áris fegyver hordozására is alkalmas gépeket Olaszor­szágban, és számolják fel az összes hispániai katonai bá­zist. Tiltakoztak amiatt is, hogy Spanyolország kormá­nya feladja az atomfegyver- mentességre vállalt 'kötele­zettségét, hiszen lemondott a spanyol kikötőkbe érkező amerikai hadihajók rakomá­nyainak felülvizsgálatáról. Köiös piaci külügyminisiterek Élesen bírálták Romániát A Közös Piac tagországai támogatásukról biztosítják a Kelet-Európábán végbe­menő nyitási és átalakulá­si folyamatot. Romániát vi­szont hevesen bírálták az EGK-tagállamok külügymi­nisztereinek granadai ta­nácskozásán. Francisco Fernandez Or­donez spanyol külügymi­niszter a soros elnök, tájé­koztatta a többieket azok­ról a lépésekről, amelyeket Spanyolország bukaresti nagykövete tett, s amelyek­re Nicolae Ceausescu kor­mánya elutasítással vála­szolt. A spanyol diplomata a Közös Piac nevében eré­lyesen szorgalmazta a bé­csi megállapodások tiszte­letben tartását. A kelet-európai országok­kal kialakítandó viszony áttekintése során foglalkoz­tak az EGK és néhány or­szág együttműködéséről fo­lyó tárgyalásokkal. Len­gyelország és Bulgária tár­gyalási mandátumát hely­benhagyták. Most folyik a tárgyalás az NDK képvise­lőivel, és függő kérdés a Szovjetunióval való tárgya­lás, mivel ezzel az ország­gal széles körű kooperációs egyezményt kívánnak kötni. Grúziái helyzetkép A helyzet normalizálódá­sának első kézzelfogható jeléként Tbilisziben vasár­nap csökkentették az éjsza­kai kijárási tilalom időtar­tamát: mostantól 24 órától reggel 5 óráig lesz érvény­ben. Ezt Jurij Kuznyecov, a város katonai paracsnoka jelentette be a helyi televí­zióban. A döntést a Grúz KP KB irodájának ajánlásá­ra és a lákosság kérésére hozta vasárnap a várospa­rancsnok — közölte az MTI moszkvai irodájával a Gruz- inform munkatársa. A városban kialakult hely­zetről tájékoztatva arról szá­molt be, hogy a vasárnap nyugalomban telt el, embe­rék ezrei keresték föl ezen a napon is a tragikus ese­mények színhelyét, hogy vi­rágaikkal leróják kegyeletü­ket az áldozatok emléke előtt. A Tbilisziből kapott — és a hivatalos közlésen alapu­ló — tájékoztatás szerint a kijárási tilalom időtartamá­nak mérséklését az tette le­hetővé, hogy a város lakos­sága megértette a grúz ve- zeéts intézkedéseit, és aktiv segítséget nyújtott a rend fenntartásához. Ezzel együtt jelentősen csökkentik a vá­rosban állomásozó rendfenn­tartó belügyi csapatok lét­számát és a haditechnikát is. Eduard Sevardnadze — Georgij Razumovszkij és az új grúz első titkár, Givi Gumbaridze kíséretében — vasárnap a Tbiliszi Állami Egyetemen találkozott a grúz egyetemi ifjúság képvi­selőivel. A Gruzinform mun­katársa az MTI-nek elmond­ta: noha nem alakult ki tel­jes egyetértés a vezető poli­tikusok és a diákok között a helyzet megítélésében, vala­mint a kibontakozás tekin­tetében, az egyetemisták többsége a józan észre hall­gatva elfogadta Eduard Se- varnadzénak -•*- a Grúz KF KB ülésén is ismertetett — álláspontját. Nem hivatalos megemlé­kezést tartottak a Moszkvá­ban élő grúz nemzetiségűek képviselői vasárnap délután az Arbat sétányon. A meg­mozduláson mintegy 200 em­ber gyűlt össze. A Grúz Kultúra Háza előtt rendezett röpgyűlés szónokai és az embereknél levő transzpa­rensek a halálos áldozato­kat követelt tbiliszi esemé­nyek körülményeinek igazi feltárását, a bűnösök nyil­vános felelősségre vonását követelték.

Next

/
Thumbnails
Contents