Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

1989. április 15., szombat Somogyi Néplap 5 Házsongárdi panteon EURÓPA ÖRÖKSÉGE A kolozsvári Házsongárd Közép-Európa egyik neve­zetes temetkezési helye. 1585-ben kezdték kialakíta­ni. Nekünk, magyaroknak valóságos panteon. Az er­délyi fejedelemség korától szinte napjainkig itt te­metkeztek nagyjaink, Ko­lozsvár polgárai. Apáczai Csere János és hitvese, Aletta van der Maet emlékére 1975-ben Sz. Nagy Géza író állíttatott sírkö­vet. Az elhunytak sírhelye ismeretlen, Áprily Lajos költő „Tavasz a házsongár­di temetőben” című versé­ben áldozik a kiváló peda­gógus és író emléke előtt. Itt nyugszik Szenczi Mol­nár Albert (1574—1639) zsoltárköltő is. A bibliafor­dító eredeti epitáfiuma el­tűnt. 1940-ben a kolozsvári teológusok- kopjafát állítot­tak neki. Itt nyugszik Kós Károly író, építész, űsida Jenő költő — tárja a nézők elé a Uázsongárdi temető látványát Koczka István kecskeméti fotóriporter, aki­nek a képeiből tegnap dél­után kiállítás nyílt Kapos­váron a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központ­ban. A kiállítás eddigi sikeré­ről: eddig tizenhárom vá­rosban mutatták be, terve­zik párizsi fogadását is. Koczka István szabadfog­lalkozású fotóriporter. Az erdélyi magyarság történe­tét különös optikán mutat­ja be. — A vállalkozásom való­ban különleges. Ám az is, ahogy a temető változik. Én ezzel a kiállításommal kí­vánok a rombolás ellen til­takozni. 1983-ban jártam először Kolozsvárott a há­zsongárdi temetőben. A Horváth-sírkert rusztikus oszlopára azóta román ne­veket véstek föl. A magyar sírokra rátemetkeznek, las­san eltűnnek halottatok ne­vei. Azon igyekeztem, hogy a temetőben megörökítsem az erdélyi magyarság törté­netét, a kiemelkedő szemé­lyiségek sírhelyeit, amelye­ket kegyelet övez és azokat a változásokat, amelyek méltatlanok Házsongárdhoz. Koczka István lelkiisme­retes és művészi fotói a kolozsvári temetőbe kalau­zolják el a nézőt. Föléb­reszti bennünk az érdeklő­dést történelmünk iránt és tanúsítja az évszázados pan­teon múltját, átváltozását. H. B. Új szárny a siófoki kórházban A siófoki kórház új épü­letszárnya már hónapok óta kész, az átadásra azonban a mai napig nem került sor. A városban számtalan pletyka kering arról, hogy az építkezés rengeteg gon­dot okozott. A mendemon­dákról kérdeztük dr. Varga Ferencet, a siófoki kórház- rendelőintézet igazgató fő­orvosát. — Az új épületszárny va­lóban elkészült a múlt év végére — mondta —, ám hiányzott néhány műszer az infúziós laboratóriumból, s a telefonvonalakat is később kellett beszerelni. — Egyesek szerint azo­kat elfelejtették megrendel­ni, ezért nem lett kész idő­ben ... — Alaptalan a kijelentés: a telefonokat mi megrendel­tük, a szerelés folyik. Egyéb­ként sincs csúszás: az át­adásit április végére, má­jus elejére terveztük. — S mi a véleménye ar­ról, hogy az építkezés során különféle módosításokat kellett végrehajtani, ame­lyek nem szerepeltek a terv­ben? — A harmadik szinten valóban jelentősebb vál­toztatásokra került sor. A sterilizáláshoz használatos autoklávokat a Medicor nyu­gati importból szerzi be. Az eredetileg tervezett típu­sok alapján épültek a he­lyiségek, közben azonban ki­derült, hogy csak más típu­sú és méretű autoklávokat tudtak venni. Ezért volt szükség a módosításra. A többletkiadásokat egyéb­ként a Medicor vállalta magára. Ami a további „át­gondolatlanságot” illeti, ar­ról annyit: megvitattuk a kollégáimmal, hogy mi ho­vá kerüljön. Természete­sen a nézetek olykor ütköz­tek: mindenki a saját el­képzelése szerint szerette volna elrendezni a dolgokat. Ez azonban nem érintette az épület alapvető funk­cióját és arra irányult, hogy a lehetőségeken belül a le­hető legjobb megoldást ke­ressük, s találjuk meg. A legtöbbet azon vitatkoztunk, hogy a régi épületben fel­szabaduló helyeket hogyan osszuk szét, ki kapja azo­kat? — Mi kerül az új szárny­ba? — A diagnosztikai tevé­kenység kap nagyobb teret (például ultrahangos, en­doszkópos vizsgálatok, la­boratórium, röntgen stb.). A kórházi ágyak száma 400- ról 467-re nőtt. Az ötödik, legfelső szintre kerül a 45 helyes ideggyógyászati osz­tály, alá a fentieket kiszol­gáló diagnosztikai műsze­rek, orvosi szobák, vala­mint 25 ágy a sebészeti osz­tály nyári, balatoni többlet- feladatainak segítésére. Té­len ezen a részen rehabili­tációval foglalkozunk. A harmadik szinten helyezzük el a kórházi gyógyszertárat és a korszerű infúziós la­boratóriumot. A másodikra a régi egészségházban mű­ködött anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi járóbeteg­szolgálat kerül, itt lesz az HÉTFŐTŐL BETEGEKET FOGAD iskolaorvosi és az iskolafo­gászati szakrendelő és a fog­szabályozás is. Az első szint ugyancsak a járóbeteg-ellá­tást szolgálja. Itt található majd a detoxikáló, vala­mint az ideggyógyászati já­róbeteg-szakrendelés, a gé­gészet, és az endoszkópos laboratórium, amely a bel­ső szervek vizsgálatára al­kalmas. — Mikor adják át az új épületszárnyat? — Fokozatosan kapcsol­juk be a gyógyítómunkába.. Április 17-től például már a gyermekgyógyászati ren­delés ott lesz, s mire május másodikén az ünnepélyes átadás megtörténik, az egész épületben megkezdő­dik a munka. Nyárra tehát jelentősen javulnak Siófo­kon a gyógyítás feltételei. Gyarmati László _______________»Apiőii&yzit , M agyar út­Maholnap el kell majd dönteni, hogy szükség van-e az ország’ mind az ötven­nyolc önálló felsőoktatási intézményére — mondta kedden, késő este a rádió­ban egy Kossuth-klub beli vita kapcsán Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár. Gazsó Ferenc ex-miniszterhelyettes — egyetemi tanárrá avanzsált szaktekintély — nem igazán értett egyet a minisztérium eme elképzelésével. Ugyan­is a tervek szerint nemso­kára magánszemélyek is nyithatnak ■ iskolát, óvodát, netalán egyetemet is. Ak­kor viszont az egész nem más, mint rosszindulatú já­ték: az egyik oldalon önál­lósodást hirdet a főhatóság, másrészről fondorlatos módon visszavon minden függetlenséget azzal, hogy öt-hat regionális központba kényszeríti az oktatási in­tézményeket. A „trösztösítésre” számít­va a legtöbb vállalkozó ka­cagva elutasítja majd a ha­tóság ajánlatát, és megpró­bálja tudását másutt haszno­sítani, és a sokadik kísérlet után beleun a szélmalom- harcba. A mai egyetemistákról, a holnap értelmiségéről akar képet adni a Petőfi adó Mo­hóinak című műsora. Fara­gó Judit, az egyik szerkesz­tő azt panaszolta kedden, hogy mindhiába az erőlkö­désük, ha az egyetemista, főiskolás fiatalok többsége érdektelen marad a téma iránt. Nehéz lenne eldön­teni, hogy a fiatalok az esetleges retorziótól félnek, s ezért nem hangoztatják véleményüket, vagy tán már annyit kiabáltak, hogy meg­fájdult a torkuk. Kérdéseik­re, javaslataikra még csak választ sem kaptak, dicsé­retül egyikük-másikuk or­rára koppintottak, s ezzel el is volt intézve az egész. A kérdés, hogy kik azok, akik eldöntik, melyik ja­vaslat használható, a felvé­teliző megfelel-e, s kit ér­demesítenek tudományos fokozatra? „A miniszterek is láthat­tak már majom-professzo­rokat, de a professzorok is találkoztak már majom-mi­niszterekkel”. A kontrasze­lekció a főhatóságnál és az egyetemeknél is egyaránt érvényes volt (?). Elek Gá­bor matematikus aspiráns elmesélte: amerikai tanul- mányútjára készülve a kö­vetségen alkalmassági tesz­tet töltettek ki vele, nem volt nehéz, s később meg­tudta, hogy sokan még azt sem tudták megoldani. Holott korábban tudós em­berek javasolták az illetőt a kiküldetésre. A fiatalem­ber szerint, amíg alacsony intellektusú emberek ke­rülhetnek magas pozíciók­ba, addig a felsőoktatás helyzete jottányit sem fog előremozdülni. A túlszabá­lyozott, áldemokratikus ok­tatást jobbára egy láthatat­lan hatalom irányítja, amellyel képtelenség ér­demi vitába szállni. A felsőoktatás alapvető átformálásra szorul, meg­engedhetetlen, hogy egyes tanintézmények ne fogadják el a teológiákon szerzett felsőfokú képesítést. Le­hetetlen helyzet az, hogy szűk csoportok dolgozzák ki az általános és középis­kolákra érvényes tanren­det. Az egyetem független­ségének igen fontos része, hogy anyagi önállóságához jussanak. Jó néhány válla­lat szíves örömest áldozna mérnökképzésre — sokkal többet is, minit most —, ha biztosan rátermett, értel­mes diplomás embereket csalogathatna magához. Amerikában sokszor gyanús alakok járják az egyeteme­ket, hogy kiválasszák a legjobb képességű fiatalo­kat. Nálunk aligha sikerül­ne ez, mert a jegyekből, vizsgaeredményekből nehéz objektiven ítélni. Az állást foglalni nem akaró, de a Vitázóknak he­lyet adó műsor májusban csak az egyetemisták véle­ményére lesz kíváncsi. A szakemberek viszont egyet­értettek abban, hogy a honi felsőoktatás átalakításában csupán egy speciálisan ma­gyar út képzelhető el, amely nem elzárkózást jelent, de nem is azt, hogy ezután is mások — ránk tukmált — koncepcióját fogadjuk el. Faragó László EGY DOBOZ BÉCSI LEVEGŐ Neptun isten és csapata A szervezés csodája volt, hogy a hajó Bécsbe érkező utasait kaposvári autóbusz­karaván várta. A buszok egynapos úton jártak az osztrák fővárosban és míg utasaik vásároltak, a hajós csoportot vitték városnézés­re. Aki nem ismerte Zala- vári Annát, a Volán ide­genvezetőjét, könnyen azt hihette, hogy született bé­csi. Nem csupán a neveze­tességekről adott — túlzás nélkül állíthatom — profi színvonalú tájékoztatást, s még csak az sem volt meg­lepő, hogy az egykori mo­narchia uralkodóinak háló­szobatitkait is ismerte. An­nál inkább, hogy tudta, sok egyéb mellett a bécsi hasz­náltautó-telepek árait, s hogy a januárban életbe lé­pett behozatali könnyítések hogy verték föl az árakat. Ismerte dz osztrák életfor­ma ezernyi jellemzőjét, a lakáshoz jutás helyi lehe­tőségeit ... Óva intette a vendégeket, hogy csak azok induljanak városnézésre a pompás fiakkerekkel, akik­nél legalább “ezer fölösleges schilling van. Kitűnő idegenvezetők per­sze más utazási irodáknál is dolgoznak. Abban spm volt semmi különös, hogy* a csoportkísérők az étkezé­seknél csak akkor kerültek az asztalhoz, amikor a le­ves már elhűlt, az üdítő pedig fölmelegedett. Termé­szetes velejárója ez ennek a munkának csakúgy, mint egy eltévedt utas éjszaká­ba nyúló fölkutatása, vagy egy boltban felejtett útle­vél visszaszerzése. Így van ez akkor is, ha a vendégek nagy része azt hiszi, hogy az idegenvezető fizetésért üdül. Ami a Kapos Volán Tours öt csoportkísérőjét megkü­lönböztette a máshol ta­pasztaltaktól, az a példás együttműködés és csapat­munka volt. Egyszerre vol­tak ők idegenvezetők, az alakuló baráti társaságok motorjai, tréfamesterek és háziasszonyok. Tóth Dezső igazgató például mint Nep­tun isten keresztelte meg a mókás próbatételeket vál­laló utasokat, és kitűnő szí­nészi erényeket villogtatott. Istennői „felesége” dr. Sü- töné Horváth Zsuzsanna volt, aki pedagógusként szeretett bele az idegenve­zetésbe. Gelencsér Ferenc­ről, a Volán referatúrave- zetőjéről az utasok azt mondják, igazi showman, ha nem lenne, ki kéne ta­lálni. Neugebauer Béla ke­reskedelmi előadó és Búzás Éva idegenvezető csoport- kísérőből órák alatt az uta­sok barátja lett. Nyilván valamennyien tudták, hogy kenyéradó cégüknek ko­moly versenyben kell meg­nyerni az utasakat, s ez a tudat valódi csapattá ková­csolta őket. A hajó különleges és ha­mar közkedveltté vált sze­mélyisége volt Juricskai István, aki csupán tolmács­ként említette önmagát, jól­lehet a Balkántourist ma­gyarországi képviseletének titkára. Erdélyből szárma­zó édesapjának nevét vise­li, ám bolgár állampolgár. Évek óta Budapesten lakik,' de szabadságát mindannyi­szor Russzében élő édes­anyjánál tölti. Munkájának lényege a bolgár-magyar kapcsolatok erősítése, s ezen az úton ő volt a hajó jelképes tulajdonosa. — ön mindkét ország életét, kultúráját, szokásait ismeri, s a bennük élő em­berek gondolkodását, men­talitását is. Így- nyilván hal­lotta már, hogy a Balkán szót itt többen az elmara­dottság jelképeként emlí­tik ... — Felfogás, műveltség, intelligencia és tolerancia kérdése, hogy ki miként ítél meg egy másik nemzetet, vagy földrajzi területet. A hasonló sommás megállapí­tások többnyire szűk látó- körűségből, előítéletekből és a másik ország ismere­tének hiányából fakadnak. A turisták többsége egy or­szágba ellátogatva általá­ban felszínes dolgok alap­ján ítél. Ilyen megközelí­tésben bármely országban találhatnánk a leszólásra okot adó jelenségeket. Kép­viseletünk egyik fontos fel- ' adata épp az, hogy segítse egymás johb megismerését, s ezért is működünk együtt számos magyar és b 1 tár utazási irodával, örvende­tes, hogy ismét fellendülő­ben van a két ország köl­csönös turistaforgalma. Ko­rábban Magyarország túl drága volt a bolgár vendé­geknek, most kedvezőbb szerződéseket sikerült köt­nünk és egyre többen jön­nek. A szerényebb anyagi­akkal rendelkezők számára például Bulgária jelenti a legkedvezőbb tengerparti üdülési lehetőséget. — A Rousse hajó s az itteni kiszolgálás színvona­la kétségtelenül jó reklám­ja a bolgár idegenforgalom­nak. Ám itt holland hajón, magyar és nyugat ic.net vendégeket utaztatna«: lőcs­be ... — Ennek az az egyszerű oka, hogy a hajónak meg kell termelnie a dollármil­liókat, amibe került. Egyéb­ként a mellettünk horgony­zó testvérhajónkon, a Szó­fián bolgár turisták érkez­tek. Rájuk jobban jellemző, mint á magyarokra, hogy csak addig nyújtózkodnak, amíg a takaró ér, s nem a bevásárlás a céljuk... — Ez arra utal, hogy bol­gár nézőpontból a magyar turisták megítélése sem egyértelmű. — Azt hiszem, minden or­szágnak vannak a másikak­kal szemben előnyei és olyan dolgok is, amelyek­kel nem büszkélkedhetnek. Kétségtelen, hogy például Magyarország a gazdasági reformokban, vagy a nyílt­ságban és nyilvánosságban előbbre jár. Ennek azonban — úgy látom — meg kell fizetni az árát is. Lazulnak a közösségi kapcsolatok, zárkózottabbak, gondter- heltebbek az én magyar is­merőseim is. Mindenki a „piacról él” és mindenki ro­han. Ebből a nézőpontból nosztalgiám van Bulgária iránt—.vegyük csak a lakás­hoz jutás jobb esélyeit — tudom azonban, hogy az ott is formálódó piacgazdaság későbbi mellékhatásai elől mi sem bújhatunk búra alá. — Bár nyilván nem tar­tozik feladatai közé, úgy tapasztaltam, szívesen vál­lalkozik idegenvezetésre, ön mutatta be például a hajót a vendégeknek. — Szeretem az embere­ket, s szívesen ismerkedem, barátkozom. Ügy érzem, egy-egy ilyen beszélgetés­ben nemcsak a különböző ny elveket sikerül tolmácsol­nom. Közelednek a nézetek és az érzések is. Míg a napozóteraszon be­szélgettünk, feltűnt Viseg- rád látképe, és legtöbben szomorúan vettük tudomá­sul, hogy az utazásunk a végéhez közeledik. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents