Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

A megyei pártbizottság javaslata a megyei pártértekezlet állásfoglalás-tervezetére

Az MSZMP XIV. kongresszusáig szóló legfontosabb megyei politikai célokról, feladatokról

1989. április 2., vasárnap __________________________Somogyi Néplap__________________________________________________________3

A megyei pártbizottságnak a rendkívüli pártértekezletre vonatkozó döntését és a párttagsághoz intézett levelét követően erőteljes vita bontakozott ki a megye alapszervezeteiben. Ezt a vitát kiegészítette a pár- tonkívüli lakosság véleménye is.

E fórumok tapasztalatai félreérthetetlenül jelezték: a párttagság zöme halogatásnak minősítette a pártértekezlet összehívásának addigi mérlegelését. A kialakult megyei helyzetet, továbbá a párt pozícióit ugyanis olyan nehéznek ítélik, hogy az ezzel történő szembenézéshez, a mozgósító feladatmeghatározáshoz, a megrendült- bizalom visz- szaszerzéséhez elengedhetetlen a megyei pártértekezlet megtartása. A tagság nap-nap után azt tapasztalja, hogy a kialakult gazdasági, társadalmi válságért elsősorban a pártot teszik felelőssé; azt érzékeli, hogy a gondokhoz képest leértékelődnek az eddigi eredmények, a párt kibontakozásra vonatkozó programjának nincs még érzékelhető hatása a mindennapi életben; a múlt elemző feltárása során nehézzé vált az eligazodás, a válaszadás. Közben felerősödött a demagógia is, s válságos próbatételt jelent a politikai azonosulás. Ügy ítélik meg, hogy e súlyosbodó helyzetben a megyei párttestület nem tudott kellően megfelelni irányítómozgósító szerepének, személyi ellentétek és érdekek álltak egyes döntések mögött. Ez kihatott a vezetői munkára éppúgy, mint az apparátus tevékenységére. Szükségessé vált tehát az elemző helyzetértékelés, a válságba jutott bizalom helyreállítása, és a tagság számára az önálló alapszervezeti munka kibontakozását elősegítő program megfogalmazása. Tehát olyan politikai megújulás képviselete, amely a megye egész lakossága számára kiszámítható és méltányolható.

A megyei pártbizottság a párttagság véleményét folyamatosan érzékelte; a kialakult helyzet hatása alól a testület sem vonhatta ki magát. Szándékai szerint az 1990-ig szóló megújulási programjával, a testületek s a tisztségviselők körében bekövetkezett változással, az apparátusi munka korszerűsítésének igényével, a politikai nyilvánosság ki- szélesítésének új elveivel a változások iránti elkötelezettséget juttatta kifejezésre. Ugyanakkor tapasztalta, hogy e szándékok nem találkoztak a tagság egyértelmű helyeslésével, kételyeket ébresztettek. A fő okot a pártbizottság abban látja, hogy intézkedéseit nem alapozta eléggé a reális, önkritikus helyzetelemzésre, szembenézésre, s a politikai hitelt nem a másutt már megtartott pártértekezletek közös problémafeltárásán és feladatkialakításán okulva igyekezett megteremteni. Ezt az igényt közben jelezték, kifejezték a megyében megtartott városi pártértekezletek is.

A megye lakosságának viszonyulását, a párttagság és; a testületek közérzetét az. elmúlt időszakban igen erőteljesen befolyásolták a hazai helyzet ellentmondásai;, a központi pártvezetés útkeresései. Az MSZMP rövidített programja tapasztalhatóan segíti az eligazodást,, növeli a párt törekvéseinek, a kiszámíthatóságát, s elodázhatatlanná teszi, hogy hiteles megyei, helyi .programot alakítsanak ki Somogy kommunistái is. Ez teheti félreértheteltenné a reform, a fellendülés igényét, a demokrácia képviseletét, amely alapul szolgál az egység megteremtéséhez; a szocializmus alapértékeinek vállalásához és a közelgő választásokon az állampolgári bizalom elnyeréséhez is.

Helyzetünkről

Somogy megye lakosságának életvitelében, megélhetési lehetőségeiben, ellátottságában — ide értve a gazdasági, társadalmi viszonyok széles skáláját — érzékelhető a válság. Igaz, ennek hatása eltérő a rétegek, az egyes települések és térségek, a nemzedékek különbözősége szerint. Egészében véve mégis tapasztalható a kialakult helyzet miatti erőteljes, általános elégedetlenség. Különösen nyomasztóak: a lakosság

csaknem egynegyedét kitevő nyugdíjasok megélhetési gondjai, a segítő szülői hátteret nélkülöző pályakezdők, családalapítók letelepedési nehézségei, egyes értelmiségi pályák alulértékeltsége, s hátrányos térségeink helyzete. A jelenségek hátterében megmutatkozik a megyében döntő fontosságú agrárgazdaság jövedelemtermelő képességének gyengülése is. A lakosság közhangulata, közérzete romlik; a májusi pártértekezletet követő bizakodást egyre erőteljesebb türelemhiány váltja fel, nő az egyes rétegek közötti feszültség, az életvitelt nehezítő túlmunkák vállalása gyengíti a családok összetartozását, a terjedő szegénység a tűrőképességet teszi próbára. Tapasztalható a politikától való elfordulás, a számonkérés és szemrehányás. A szembenállás is. A válságos helyzet érezteti kedvezőtlen hatását a közrend és a közbiztonság területén is.

Az MSZMP megyében működő alapszervezeteinek, a megyei pártmozgalom egészének érdeke, hogy szembenézzen a helyzetből fakadó szükségletekkel, levonja az ebből adódó következtetéseket. A válságos helyzet nem egyesapásra állt elő; eredői nem csupán a megyében keletkeztek. Jeleivel a nyolcvanas évek kezdetétől fokozatosan és folyamatosan találkozhattunk — radikális, felelős, reformigényű felvetésük viszont elmaradt az MSZMP XIII. kongresszusán és az 1985. évi megyei pártértekezleten is. Azótá ismertté váltak azok a politikai következtetések, felismerések, amelyek a fellendülést mutató periódusok, az eredmények ellenére is, a gazdasági, társadalmi irányítási-döntési mechanizmus (modell) egyoldalúságára, elégtelenségére utalnak. Ebből azonban nem az önfelmentés, hanem a kritikus helyi, megyei szembenézés igénye következik a további teendőkre nézve is.

A válsághelyzet okai nem csupán vezetői, irányítói presztízstényezőkben lelhetők fel: voltak helytelen káderpolitikai döntések, amelyek jelentékeny anyagi-erkölcsi kárt okoztak. Ezzel együtt érvényesült az a beidegződés is, amely a központi hatalmi-politikai döntésmechanizmus megyei végrehajtásra, „adaptálásira’7 vonatkozó lényegéből és módszereiből fakadt, s amely azt az optimizmust sugallta, hogy a régi mederben is mehetnek jobban a dolgok. Eszerint ugyanis a tapasztalható gondok ellenében bízni lehetett az egyes területeken megvalósított gazdasági vagy társadalompolitikai fejlesztések kompenzáló hatásában. Ez

a kiegyenlítő hatás elmúlt, sőt egyes fejlesztések sem hoztak minőségi változást, ám a helyzetmegítélés „egyensúlyát” a gondokra rácáfoló eredmény-ellentételezés látszott megteremteni. Ezáltal csak elemeiben, részleteiben kerültek felszínre azok a negatív tendenciák, amelyek megyénkben a ma tapasztalható nehézségekhez, feszültségekhez vezettek:

4 A hatvanas évek ag- I- rárgazdasági, ipari munkahelylétesítési, majd idegenforgalmi fejlesztései nyomán — a korábbi elmaradottsághoz képest — eredményesebb lett a megye gazdálkodása. A megyéből való elvándorlás helyett erőteljesebbé — gyakran direkt vezérlésűvé — vált a belső átrétegződés. E folyamat a hetvenes évek második felétől ellentmondásosabb, egyenletesebb lett. Számos területen nem alakult az igények szerint a termékszerkezet váltása, a termelékenység, a jövedelmezőség. Egyes térségeinkben erőteljes gond az eltartóképesség. A veszteséges termelőszövetkezetek helyzete már a megye egyik gazdasági „sorskérdésévé” vált. Az idegenforgalom „húzóágazat” hasznából eddig a kelleténél kevésbé, fejlesztési teendőiből a szükségesnél jobban részesedik az érintett térség és a megye.

2 A lakossági ellátás, a ■ szociális biztonságot jelentő gondoskodás lehetőségeit a jelentékeny központi elvonások és az újraelosztások egyoldalúságai behatárolták. Ugyanakkor az infrastrukturális fejlesztések körében jelentékeny feszültségek keletkeztek — melyek koncepcionális hiányaival hosszú ideig az egészségügy, a művelődés, a hírközlés területén kellett szembenézni. Ez utóbbi területeken a közelmúltban indultak csak erőteljesebb, átfogóbb léptékű fejlesztések, amelyek enyhítik a feszültségeket, de megvalósításuk — a nehéz gazdasági körülmények közepette — immár jelentékeny lakossági tehervállalást is igényel.

O A települések köz- igazgatási szerepváltása a népességmegtartó képességet próbára tette; a hatvanas években elindult megyén belüli demográfiai átrendeződést indokolatlanul is felgyorsította. Tapasztalható, hogy a településkörzetek egyre több gazdasági, iskolakörzeti, egészségügyi és ellátási feszültséget hordoznak. A volt járási központok várossá válása mellett nem valósult meg olyan községfejlesztés, amely a falusi népesség önigazgatási igényeit és lehetőségein képviselte volna. Ugyanakkor a városba áramlás munkahelyi és munkaerő-fedezete sem jelentett olyan minőséget, amely ma alternatívát adna az intenzív továbbfejlődéshez, mert a betanított munkaerő jelentős száma inkább kényszerpályára utal a korszerű technológiai kihívások ellenében.

E folyamatok ellent- * mondásait csak részben tükrözik azok a politikai helyzetértékelések és döntések, amelyek a megyei továbbfejlődést voltak hivatva elősegíteni. Az ágazati szemlélet ellenében nem bontakozott ki eléggé határozott és átfogó megyei érdekképviselet, a döntések előkészítése pedig nem aknázta ki kellőképpen a megyében adott szellemi-szak- értelmi potenciált. Az értelmiség sokáig csak „rétegpolitikai” kérdése volt a politikai munkának, s nem eléggé meghatározó tényezője a megye gazdaságitársadalmi megújulásának.

Mindezek szemszögé- * bői nem véletlen, hogy az évek során felhalmozódott gondok rrtiatti elégedetlenség a párt kritikájaként nyilvánul meg. Ugyanis valamennyi alapvető változást testületi pártdöntés előzött meg, s a testületi munka, a munkamegosztás egyes tényezői nélkülözték a nyilvánosságot. A nehezebb gazdasági helyzetben növekedett a párttagság számonkérő indulata és csökkent a taglétszáma. Szóvá teszi informálásának hiányosságait, az agitáció egyoldalúságát, a vezetői tekintélyelvet.

A fenti tendenciák csupán jelzik, de teljességében nem érzékeltethetik a kialakult helyzet valamennyi eredőjét. Megfogalmazásuk nem a becsületes munka, az eredmények semmibevételét kívánja sugallni. Tagadhatatlan ugyanis a dinamikus urbanizáció, a gazdaságban az élenjáró technológiák megjelenése, avagy olyan feltételek léte, melyek elősegítették az egyetemi, a főiskolai, a színház- művészeti, a művelődési műhelyek értékteremtő tevékenységét. A gondok viszont elsősorban azt követelik, hogy az MSZMP XIV. kongresszusáig, az elemző feltárást Somogybán önkritikusan el kell végeznünk! A megyei pártmozgalomnak van és lesz ereje ehhez a szembenézéshez, s a következtetések alapján — a megyében működő és mozgósító politikai erőként — kell vállalnia a radikális változtatás politikai ösztönzését, az idejétmúlt gyakorlattal szemben.

Elveink éf céljaink

1

A párt vezető szere- ■ pe az eddigi gyakorlatban mindinkább a testületek által hozott döntésekben jelent meg. A tagság véleményét rendszerint utólag vagy egyáltalán nem kérték ki, emiatt a végrehajtó szereppel már nem tud azonosulni. A pártegység látszatának megőrzése a megyében is — másutt hasznosítható — energiát kötött le, s hosszú ideig akadályozta a politikai nyilvánosság, a reformgondolatok felszínre jutását.

A megyében működő pártszervek az irányítási rendszer kötöttségeivel küszködve nem tudtak a rohamosan változó körülményekhez időben alkalmazkodni. Kezdeményezéseik ellenére a párttagság úgy érzi, hogy lépéshátrányban és kényszerhatásokra cselekszünk. Az alapszervezetek elbizonytalanodtak,

nem találják helyüket, a válsághelyzet miatti felelősségérzet őket is nyomasztja. A politikai vitáktól elszokott párttagság nap mint nap új jelenségekkel találja magát szemben, ám a „felülről" várt, az eligazodást segítő útmutatások hiánya csak növeli gondjaikat. Számolnunk kell a megyében is alakuló új pártokkal és alternatív szervezetekkel, amelyek a „friss indulás” előnyével, túlnyomórészt bírálatokkal érik el politikai befolyásukat.

A megyei pártértekezlet egyetért a megye pártszerveinek és -szervezeteinek azon törekvéseivel, amelyek :

— a különféle érdekek megjelenítését és képviseletét szolgálják;

— a demokratikus vitákban érlelt, a platformszabadságon alapuló, a kisebbségi véleményeknek is helyet adó működést szorgalmazzák;

— a vezető szerep korábbi gyakorlata helyett a politikai befolyásoló, meggyőző tevékenységet helyezik előtérbe;

— jelenlegi hatásköri listák helyett politikai eszközöket alkalmaznak:

— az alapszervezetek a helyi igényeket feltárva politizálnak ;

— gondosan előkészítik a politikai tevékenység lakó- területi erősítését;

— a szervezet eredményes működését elsőrendűnek tekintő, az erkölcsi hitelességre és szakmai alkalmasságra alapozott feltételek váltják fel a véletlenszerű, szelekciós káder- és vezető minősítéseket, a titkos döntéseket;

— az állami szervekkel, társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal való együttműködést az egyenjogú partneri viszonyra, önállóságuk tiszíeletben tartására, az ott működő kommunista csoportokra építik.

2 A megye társadalmi • viszonyaiban megsokasodott a zavar, az ellentmondás, mert növekedett az elszegényedők száma, ugyanakkor kialakult egy gyorsan — s nem minden esetben tisztességes eszközökkel — gazdagodó réteg. ' Megjelent a létbizonytalanság, a máról holnapra élés, fenyeget a munkanélküliség is. A népesség fogy, sok az idős, a nyugdíjas. Az egészséges életmód feltételei — főként a túlhajszolt munka miatt— romlottak. Mind nehezebb a lakáshoz jutás, a szociálpolitikai intézmények és támogatások nem elegendőek az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutottak életkörülményeinek javítására, a létbiztonság megteremtésére.

Az ideológiai -kételyek középpontjában a szocializmusról eddig vallottak és a valóság közti ellentmondások, a megtartandó értékek és az elvetésre ítélt, hamis képek állnak. Mindezeket döntően befolyásolja a közelmúlt történelmi eseményeinek. személyiségei életútjának átértékelése, megítélése: az új szerveződések ebbéli aktivitása, kezdeményezőkészsége is.

A megye értelmiségének szerepe — nem lebecsülve más rétegekét — felértékelődött; a reformszellemiség hordozójaként kell tekintenünk a termeléshez közvetlenül kapcsolódókat, a közgazdaság, a közművelődés, a pedagógia, a jog, az egészségügy különféle ágaiban tevékenykedőket. Gyakorlati megbecsülésük azonban nem áll arányban ezzel, jövedelmi lehetőségeik igen eltérőék, érdekképviseletükkel elégedetlenek.

Az oktatásban — a felsőfokú intézményeink kiemelkedő szintre jutása mellett — az alsó és középfokú iskolákban, a nem kielégítő pedagógiai és technikai- anyagi feltételek is jelen vannak, iskoláinkban az önállóság nehezen bontakozik ki. A szakmai képzés nem áll összhangban a megye termelési, kulturális és szolgáltatási szükségleteivel, a várható módosulásokkal. A közművelődés feltétel- rendszere és folyamatai a megyében igen eltérően alakultak: kedvező; hogy elhivatott szakemberek és társadalmi aktivisták munkálkodásával művelődési körök, egyesületek, népfőiskolák gazdagítják a városok, a falvak közéletét, formálják a helyi társadalmat.

A megye jórészt megkésve indított, elhúzódó egészségügyi fejlesztései, beruházásai csak az utóbbi években hoztak eredményeket. Az ágazatban a korszerűség és az elmaradott technika, a kiegyensúlyozott, alapellátás és a zsúfoltság, a magas jövedelem és a szerény havi bér egyszerre van jelen.

A környezetbarát gazdálkodás jelentősége növekszik. Ez szolgálja természeti és építészeti értékeink megóvását is.

A pártértekezlet egyetért azzal, hogy-:

— tekintsük alapértéknek az olyan szocializmust, amelyben meghatározó szerepe van a társadalmi tulajdonnak, a demokráciának, a szabadságnak, az igazságosságnak, az emberi szabadságjogok tiszteletének, az alkotómunka elismerésének. az esélyegyenlőségre való törekvésnek, a létbiztonságnak;

— szövetségi politikánk alapja a megye szellemi és fizikai dolgozóinak egyenrangú érdekazonossága, ennek feltárása és képviselete. Ez járjon együtt a tudás, a szakmai eredmények, a valós teljesítmények megbecsülésével;

— történelmi múltunkat a tényekre alapozva, eredményeink és hibáink korrekt összevetésével mutassuk be;

— keressük a kapcsolatot azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyekkel — elveinket megtartva — egyetértésre juthatunk;

— az ifjúsággal különös gondossággal kell törődnünk, vállalnunk kell jogos követeléseiket: a lakáshoz, az álláshoz jutást, a tanulás feltételeinek javítását, a megújuló ifjúsági és gyermek- szervezetek segítését, önállóságukat tiszteletben tartva — politikai eszközökkel:

— a nyugdíjasok érdekeiért, tisztes megélhetésükért határozottan álljunk ki; az érdeklődőket nyerjük meg a mozgalmunknak, teremtsünk számukra közéleti fórumokat;

— a társadalompolitikai programokban kapjon elsőbbséget a lakásellátás, a rászorultak szociális intézményei és segélyezési körülményeinek javítása;

— a megye szellemi, tudományos életével, a művelődési alkotómunka feltételeivel az eddiginél nagyobb gondossággal törődjünk,

nyerjünk meg minél több szaktekintélyt, folyamatosan kérjük ki véleményüket, javaslatukat terveinkhez, kezdeményezően lépjünk fel a középfokú és szakképzés — a jövendő megyei igényekhez igazodó — korszerűsítése érdekében. valamint a pedagógusok jogos javadalmazási igényeinek kielégítéséért, élet- és munkakörülményeinek javításáért.

O A megye gazdasági vi- szonyait az eredmények és hiányosságok egyaránt jellemzik: a kórház- és az ivóvízfejlssztési programok jól haladtak, a tanácsok és intézményeik működését a központi elvonások tovább nehezítették. Elkezdődött a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, az elmaradt telefonhálózat bővítése, több új idegenforgalmi, kereskedelmi, kulturális és szolgáltató létesítménnyel gyara-' podtunk.

Ugyanakkor a meghatározó termelési szerkezet lényegesen nem változott. Alig érzékelhető az új szellemű vállalkozási készség. Az üzemek jelentős részében, a gazdálkodó szervek(Folytatás a 4. oldalon)