Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

I Somogyi Néplap 1989. március 11., szombat GYERMEKEKNEK A világbajnok kőzettömb JÁTSSZUNK A MÉRTÉKEKKEL! 115 éve annak, hogy az Ayers Rock helyét berajzol­ták Ausztrália térképére. C. W. Gosse-nak hívták azt a bátor utazót, aki a dél­ausztráliai kormány megbí­zásából expedíciót vezetett Közép- és Nyugat-Ausztrá- lia addig még ismeretlen területére. Szerencsés visz- szátérésük -után Gosse par­lamenti beszámolót tartott. Fehér emberek nem látta tájakról, forróságról, szomj­halálról mesélt, és 1873. jú­lius 19-i naplóbejegyzését idézte: „A domb, amint kö­zeledtem felé, különös lát­ványt nyújtott. S mekkora volt meglepetésem, amikor észrevettem egy, a síkságból kiemelkedő hatalmas szik­lát. Határozottan állítom, ez a kő a legcsodálatosabb ter­mészeti alkotás, amit vala­ha láttam!” A sivatag fővárosától — Alice Springstől — mintegy 330 kilométerrel délnyugat­ra áll évmilliók óta ez a természeti csoda, amelyet Gosse Dél-Ausztrália ak­kori miniszterelnökéről, Sir Henry Ayesről nevezett el. A Rock messziről is óriási, közelről szinte legyőzhetet­len. Ez az egyetlen hatalmas' kőzettömbből álló hegy, amelyet a földrajztudomány monolit néven említ, igazi világbajnok! Korát 230 mil­lió évre becsülik. Közvetlen környezeténél 350 méterrel magasabb. Alapkerülete 8,8 kilométer. S bár a monolit a görög monosz = egy, és a lithosz = kő jelentésű szavakra utal, mégsem mondhatjuk, hogy az Ayers Rock egy darab kavics! Nem az, mert földpátban gazdag kovasavas kötőanyagú ho­mokkőből — arkózából — épült fel. A durva kőzettör­melék szemcsenagysága 0,25 centiméter. A kambriumvégi hegy­ségképző mozgások az ar- kóza vízszintes rétegeit ki­billentették eredeti helyze­tükből, aminek eredménye­képpen a rétegek majdnem függőleges irányban meg­dőltek. Talán ez a legszem­betűnőbb jellemzője az Ayers Rocknak, amint ké­pünkön is látható. A néhol 80 fokos meredek sziklafa­lakon különböző nagyságú barlangok képződtek; a Rock aljához közel esők va­lamikor az őslakók rituális szertartásainak voltak a színhelyei. Az őslakók Ulu- runak nevezték a hegyet. A szó valószínűleg az ugulu szóból származik, amelynek jelentése szent és örök. Az élet szimbólumaként tisztel­ték, ezért kötötték őket ide álmaik, vágyaik és Uluru misztériuma. Ha gyalog indulsz neki, általában sima úton egy kilométert 12—15 perc alatt tehetsz meg, tehát egy óra alatt négy kilométert. Ne­hezebb úton, esetleg éjjel túrázva már romlik a telje­sítményed. Ilyenkor egy óra alatt körülbelül három ki­lométernyire jutsz el! Ha a térképen leméred a távolsá­got, már könnyen ki is számíthatod, hogy mennyi idő alatt érsz célba. Azt azonban még tudnod kell, hogy ha az út emelkedik (hegynek felfelé), minden 100 méteres emelkedés újabb 20 percet jelent. De ugyan­így a lejtőknél is újabb időt kell hozzászámítani az út­hoz. Jó játék és hasznos idő­A TÁVFUTÓ A szajgáról bizonyára ke­veset hallottatok. Valami­kor Európa sztyeppvidékein is honos volt, de az idők során mindig keletebbre vonult, és a XX. század elején az európai sztyep­pékról az ázsiai félsivata­gokba szorult. A szajga el­nevezés valószínűleg kazah eredetű, magyarul tatáran­tilopként emlegetik. A ta­tárantilop léte a XIX. szá­zad vége felé veszélyben volt. A kereskedők óriási összegeket vágtak zsebre az agancsok értékesítéséből. Ezenkívül nagy pusztulást okoztak a patások között dúló ragályos betegségek, főleg a „dzsut”, meg a hó­fúvások is. A. Szludszkij szovjet zoológus szerint az 1826—1827-es években egy­millió 378 400 állat hullott el. Kegyelemdöfésnek az 1918—1919-es évek mészár­lása tekinthető, amikor 6 millió 85 ezer állatot pusz­títottak el. Vadászatát 1919- ben betiltották. A szajgák számát ma már kétmillióra Diákszemmel Hazánk mezőgazdasági diákszemmel címmel országos gyermekrajzpályázatot hirdetett meg a Magyar Mezőgazda­Martin Károly, 8 éves, Lójáratás című képe sági Múzeum közművelődési és igazgatási főosztálya. A fo- nyódí általános iskola diákjai és nevelői, (Farkas Béla festő­művész és Mocsári Mária ének- és rajztanár irányításával igencsak rangos anyagot küldtek a fővárosba. Harmincki­lenc egyéni és tizenöt szakköri munka fémjelzi majd a fo- nyödi diákok tehetségét a májusban megnyíló kiállításon. Ízelítőül bemutatunk néhány érdekesébh gyermekrajzot. Kerékgyártó Mária, 7 éves, Baromfiak töltés, ha gyaloglás közben megpróbálod — és társaid­dal akár versenyezhettek is — ki tudja szemmel ponto­sabban felmérni a távolsá­gokat, a tárgyak nagyságát. Ehhez jó tudni egy-két alapmértéket. Egy közép- termetű felnőtt magassága egy méter hetven centimé­ter. Ha lovon ül, akkor már körülbelül két méter har­minc centiméter. A teher­gépkocsi is ugyanilyen ma­gas. A régi falusi házak 5— 6 méter magasak. Az or­szágút melletti távíróoszlo­pok 7 méteresek. Ezeket az oszlopokat még távolság mé­réséhez is felhasználhatod, mert az oszlopokat egymás­tól 50 méterre helyezték el. ötven méteres távolságból egyenként láthatók a házte­tőkön levő cserepek. A szembejövő ember ar­cának éles vonásai 200 mé­terről kivehetők. A fej már 400 méterről is jól látszik. 850 méter távolságból meg­figyelhető a lépésben hala­dó ember lábának mozgása. Körülbelül 1500 méterről látható bármilyen jármű, gépkocsi vagy lovas ember. A jó látási viszonyok mel­lett két kilométerről meg lehet különböztetni az egyes különálló fákat, négyről pe­dig a különálló házakat. A gyárak kéményeit hat kilo­méterről is lehet észlelni. Esős időben, alkonyaikor, borús időben a tereptárgyak a valóságosnál távolabbinak látszanak. SZAJGA becsülik, s elterjedésüknek nyugati határa a Prut. A tatárantilop a patások rendjéhez és az antilopok alcsaládjához tartozik. 'Kö­zéptermetű, kecses, gazella formájú állat. A kifejlett példányok hossza 120—135 centiméter, magasságuk 70— 80 centiméter, súlyuk meg­haladja a 40—45 kilót. Bun­dájuk szürkéssárga, beleol­vad a félsivatag homokbuc­kái és a ritkán elszórt ta- mariszkuszbokrok színeze­tébe. Eledelük a tamarisz- kusz és a félsivatagokban termő több satnya növény. A kutatók szerint „étlap­juk” száz növényfajtából te­vődik össze. Főleg a reggeli órákban aktívak. Olyankor legelnek és vizre járnak, ami gyakran 40—50 kilomé­teres naponkénti utat je­lent. A nagy távolságok le­futása igen jó légzőberen- dezést követel. .Nos, a ta­tárantilopnak egész arci ré­sze orrüreggé alakult, s ebben a kidudorodó, leber- nyegszerű képződményben bonyolult úton a levegő le­hűlve jut a tüdőbe, és hűti az egész légzőberendezést. Menekülés esetén az állatok elérik a 80—90 kilométeres sebességet is. Tudod-e, hogy... ... miért köszön az em­ber sapkához emelt kézzel? A világon minden katona így tiszteleg, vagy amint azt a westernfilmeken gyakran látni, az amerikai cowboy is hanyagul megérinti ujjú­val nagy szélű kalapjának karimáját. Van ennek vala­mi eredete? Valójában ez a köszönési mód a középkorból szárma­zik, amikor is a lovagok te­tőtől talpig vaspáncélt vi­seltek, lecsapható sisakros­téllyal fejükön. Ha ismerős­sel, barátokkal találkoztak, ujjúkkal magasra tolták a sisakrostélyt. Ez a kézmoz­dulat egészen a mai napig megmaradt, természetesen csak a köszönés jelzéseként. Egy másik formája az üd­vözlésnek az előre nyújtott nyitott tenyér, amellyel egy­máshoz lépünk. Ez valami­kor azt jelentette: „Ide nézz! Fegyvertelenül és bé­kével jövök!” FONDORI IGAZSÁGOT TESZ Dinnyés István, 7 éves, Vadászok című kéne Tamás Kornélia. 7 éves. Istállóban című kéne Fondori Kandúr a tizen­kettedik egérlyukon túl, a meggyet termő tölgyfa tövi- ben lakott. Persze az erdő népe csak Fondori Kanduri- nák csúfolta. Történt egyszer, hogy Farkinca Marci, mint köztu­dott az egerek fejedelme, arra kérte, hogy tegyen igaz­ságot, ugyanis Picuri és Morconi, a két kis hebehur­gya egér összeveszett egy olyan sajton, amin nagyobb volt a lyuk, mint maga a sajt. — Az kapja meg a sajtot — pöndörítette föl a farkát Fondori —, aki elhozza ne­kem a háromszögletű erdő bal csúcsából a tüsszencs- virágot. Tudni kell erről a virág­ról, hogy aki belészagol, ak­korát tüsszent tőle, hogy fi. 7Öld nirií tonnaron tiitrn repül. Szaladtak is az ege­rek, mintha hat lábuk lett volna. Közben Kanduri alat­tomosan fente a bajuszát egy százéves élű késsel. A hatodik bajuszszál hegyezé- sénél tartót, amikor az ege­rek megérkeztek a csodavi­rággal. — No! — szólt megfon­toltan Kanduri — szagolja­tok bele ebbe a virágba, és amelyikötök nagyobbat tüsz- szent, annak adom a sajtot. Oly hirtelen dugták a vi­rág kelyhébe az orrukat, hogy attól akkorát tüsszen­tettek, hogy nyomban a zöld vizű tengeren túlra re­pültek. Fodori Kanduri pedig h'- leharapott abba a amelyiken " lyuk, mii

Next

/
Thumbnails
Contents