Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8., szerda Somogyi Néplap 5 Aktívaülés a megy*/ tanácson Reformok előtt az egészségügy és a szociálpolitika HANGVERSENYJEGYZET A szimfonikus zenekar — Drahos Bélával Időszerű egészségpoliti­kai kérdésekről rendezett aktívaülést tegnap a megyei tanácson a társadalompoliti­kai főosztály két irodája, az egészségügyi és a szociálpo­litikai. Dr. Győrfi István, szociális és egészségügyi miniszterhelyettes előadása elején jelentette be: a mi­nisztérium a szociális és egészségügyi ágazat meg­újításán, egy sor nagy értékű változtatás bevezetésének előkészítésén dolgozik. Eb­ben a munkában mint part­nerekre számít az ágazat­ban dolgozókra. Az aktívaülésen, ame­lyet dr. Horváth Sándor, a megyei tanács társadalom- politikai főosztályának ve­zetője nyitott meg, párbe­széd folyt az előadó és a megyei tanács nagytermét megtöltő egészségügyi dol­gozók között. KIEMELT TÁMOGATÁS Dr. Győrfi István első­ként a jelen lehetőségeit szedte csokorba. Kifejtette, hogy az ország a nehéz gazdasági körülmények el­lenére kiemelt ágazatként kezeli az egészségügyet, a költségvetési juttatásokat és a lehetőségeket illetően. A többi területen például a honvédelem kiadásainak csökkentése azt is szolgálta, hogy az egészségügy, az ok­tatás és a tudományos ku­tatás feltételei tovább ne romoljanak. A szociális és egészségügyi ágazat nem­csak a zavartalan működés­hez szükséges eszközöket kapta meg, hanem néhány területen fejlesztéseket is kezdhetett. Figyelemre mél­tó tényként említette, hogy ez az ágazat a népgazdasági átlaggal megegyező, 6 szá­zalékos bérfejlesztési le­hetőséget kapott a költség- vetés terhére. A gyógyszer- fcgyasztóiár-változások okozta többletkiadásokat is megtérítik az ágazatnak. Le­hetőség van arra, hogy a tavalyinál valamivel na­gyobb összeggel, mintegy 220 millió forintos költség­gel, folytatódjanak az egészségügyi szakmai prog­ramok, illetve újak kez­dődjenek. Ebből a pénzből pályázat útján részesedhet­nek az egészségügyi intéz­mények. Jelentős lépéseket tettek a szociálpolitika átalakítá­sához, hozzáfogták — ezt történelmi lépésnek minő­sítette — a szociálpolitiká­val foglalkozó szakembe­rek képzéséhez közép- és felsőfokon. Lehetőség volt a házi szociális gondozók és nevelőszülők díjának eme­lésére, és megemelték az életbe induló állami gondo­zottak kezdési támogatását is. Célul tűzték ki a szociá­lis segélyek egyszerűsítését és normativitásának a növe­lését. PÉNZ A MŰSZEREKRE Beruházásokra, rekonst­rukciókra a VII. ötéves tervben eredetileg meghatá­rozott összeg áll rendelke­zésre. A pénzt nem új kór­házak építésére, nem az ágyszám növelésére kíván­ják fordítani, hanem hosszú távú — körülbelül 8 éves — műszerprogram megva­lósítására. Az elavult műszereket ki akarják cserélni és a leg­korszerűbb technikát be­hozva műszercentrumokat alakítanak ki, segítve ezzel a diagnosztikát és a terá­piát egyaránt. Ez a program jó esélyt ad arra', hogy két- három év alatt jelentős át­törést valósítsanak meg. Szó volt az egészségügy­ben dolgozók béréről, s a béremelés lehetőségéről ép­pen úgy, mint a régóta sé­relmezett ügyeleti díjakról. A miniszterhelyettes véle­ménye szerint az ügyeleti díjak elértéktelenedését az intézmények okozták. Hiá­ba javasolta a minisztérium, hogy ne abszolút összegek­ben, hanem a bérek ará­nyában határozzák meg. A tanácsot szinte sehol nem fogadták meg, sőt egyes he­lyeken alapbéresítették az ügyeleti díjat. Bejelentet­te, hogy valószínűleg júli­us elsejétől havi 2 ezer fo­rinttal emelik a több mű­szakban dolgozó ápolónők bérét. A tanácsok a lét­szám megtakarításával, il­letve tartalékaik mozgósí­tásával kiegészíthetik a központi béremelést. Az ágazat 1989. évi törek­vése — a működés feltéte­leinek biztosítása mellett — az, hogy a társadalmi re­formfolyamatba bekapcsol­ja a szociálpolitikát és az egészségügyet is. A társada­lombiztosítást leválasztották a költségvetésről. Ez a vál­tozás ma még csak techni­kai jellegű, hiszen a társa­dalombiztosításnak nincs megfelelő vagyona, és a biztosítási alapon járó ellá­tás mellett (még az állam­polgári jogon való ellátást — a gyest és a gyedet — is együtt intézik. A társada- tombiztosífás tartalmának meghatározása a következő időszak feladata. Az azon­ban egyértelműnek lát­szik, hogy a balesetbiztosí­tás, a nyugdíj és az egész­ségügyi ellátás bizonyos ré­szei ide tartoznak majd. Jelentős változások előtt áll a nyugdíjrendszer is. A változások lényege az, hogy minden állampolgár számá­ra biztosítani kívánnak egy minimális nyugdíjat. Ezt az úgyevezett életkere­set alapján megállapított munkanyugdíj egészíti ki és tovább bővítik a nyugdíj- biztosítási rendszert. AKTÍVABB SZOCIÁLPOLITIKA A szociális és egészség­ügy! ellátás reformja sok­kal aktívabb szociálpoliti­kát és magasabb színvonalú egészségügyi ellátást ígér. A jelenlegi egészségügyi el­látást föl kell váltani egy nagyon erős prevencióban érdekelt alapellátásnak, és egy nyitott kórházi rendszer­nek. Az országiban 10 kór­házban és három alapellátá'- si körzetben a közeljövő­ben kísérlet kezdődik. Az aktívaülésen az egész­ségügy távlati fejlesztési elképzelései mellett szóba ke­rültek a napi gondék is. Szóvá tették például, hogy a körzeti orvosok az ügyele­tért járó szabadnapot nem tudják kivenni. A minisz­terhelyettes véleménye sze­rint a tanácsoknak módjuk van arra, hogy ezt szabad­sággal megváltsák vagy bérben kifizessék. Helyi döntéstől függ az is, hogy miként javulnak a körzeti orvosok utazási feltételei. Központilag eldöntött tény viszont, hogy az újonnan belépő egészségügyi intéz­mények — ezek közé tarto­zik Somogybán a marcali és a siófoki kórház bővítése — működéséhez a pénzt köz­pontilag biztosítják. Az aktívaülés dr. Hor­váth Sándor zárszavával ért véget. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar ismét igényes mű­sorral hívta föl magára a figyelmet. Händl Concerto grossóját, az opus 6-ból a hetes számút, Schubert V. szimfóniáját és Mozart G-dúr fuvolaversenyét Drahos Bé­lával szólaltatta meg. Nem tudom, írhatom-e még, hogy a fiatal fuvolaművész itthon adott hétfőn hangversenyt. Ennek is része volt abban, hogy a kaposvári zeneiskola nagyterme zsúfolásig meg­telt a zene iránt érdeklődők­kel. A kis zenekarra írott Con­certo grosso a házimuzsika örömével és szépségével ajándékozta meg a közönsé­get. A két csemballó barokk hangját azonban mintha kis­sé elnyomták volna a basz- szus hangszerek, nem csil­logtak igazán a karmester nélkül játszó együttesben. A harmadik tétel megszólalta­tása mutatta meg igazán a mű szépségét, értékét. A ze­nekar e tételben idézte föl a legteljesebben az olasz concertostílus ragyogását. Egy műkedvelő fuvolista megrendelésére írta a Pá­rizsba készülő Mozart G-dúr fuvolaversenyét. A kereske­dő nem tudni, milyen mu­zsikus volt; hogy mecénás­nak milyen; az a mű meg­születéséből kiderül. Nem tudni továbbá azt sem, hogy vajon a műkedvelő fuvolis- tának nem tetszett-e igazán a G-dúr fuvolaverseny má­sodik tétele, avagy a mecé­nás volt elégedetlen vele. Az újraírott második tétel, a C-dúr andante — ez is tény — a fuvolairodalom gyöngy­szeme. Igazából nem is szerette Mozart a fuvolát. Ám épp szerelmi kalandjai során egy időre megkedvelte ^ ezt a hangszert is. Drahos Béla aranyfuvolá­ja a műből elővarázsolta mindazt a zenéi értéket, amit Mozartnak sikerült élete zaklatott időszakában a G-dúr fuvolaversenyben meg­fogalmaznia. A hagyományos négy tétel helyett kurtább­ra fogta zenei mondandóját, a koncert formátumú mű három tételében a fuvoláé a főszerep. Különösen a két gyors tétel, a szonáta for­májú első és a harmadik, rondó tétel ad alkalmat a muzsikusnak, hogy tudását megcsillogtassa. Herényi Gábor úgy irányí­totta a Kaposvári Szimfoni­kus Zenekart, hogy a szólis­ta a maximumot adhassa. Drahos Bélának nemcsak a mű tetszett, hanem az is, hogy itthon játszhatta el Mozart G-dúr fuvolaverse­nyét. E kettős élmény su­gárzott hangszeres játékán. A ráadást a lelkes közön­A hét eleji szlovák lapok bő terjedelemben tudósítot­ták a Csemadok megala­kulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünne­pi ülésről. A tudósítások méltatják a Csemadok-nak a nemzetiségi kultúra ter­jesztésében kifejtett szere­pét. Az Üj Szó részleteket közöl Bognár József akadé­mikusnak az ünnepségen el­hangzott felszólalásából, miszerint „távol vagyunk ség szűnni nem akaró tapsa követelte ki a muzsikustól és a zenekartól. Hagyományos szonáta az első tétele Schubert V. szim­fóniájának, amelyet a zene­kar a műsor befejezéseként adott elő. Kerény.i nemcsak magabiztos dirigens (a mű­veket kívülről tudja), ha­nem nagyszerűen — csak­nem eszköztelenül — irá­nyítja az együttest. Szinte szuggerálja a muzsikusokat. Schubert V. szimfóniája a zeneirodalom egyik igaz gyöngyszeme. A nyolc szim­fónia majdnem mindegyiké­re ragadt jelző; a c-moll szimfóniát tragikusként tart­ja számon a zeneirodalom, a h-moll „a befejezetlen”. Schubert dallamvilága az V. szimfónia második, illetve a menüett-tételben bontako­zott ki a legjobban. A Schu- bert-dalokra leginkább a második tétel emlékeztette a hallgatót. A gyors befejező tétel a zenekartól kívánt többet. Horányi Barna még attól, hogy azon elő­nyöket és lehetőségeiket ki­aknázzuk, melyek a szom­szédos népek és nemzetisé­gek együttműködésében rejlenek. Nemzeti jövőnk és a szocializmus jövője érdekében meg kell tanulni tisztelni és becsülni egy­másban a különbségeket, hi­szen ez a közös munka egyetlen, alapja ebben a többnemzetiségű Közép- Európában.” A Csemadok ünnepi üléséről Séta a történelmi városban Philadelphia megőrizte is­mert történelmi hangulatát, arculatát. A műemlékek fel­ügyelete és karbantartása példásan szigorú. A nemze­ti önbecsülés szimbóluma­ként kezelik történelmi em­lékhelyeiket. Sok kész és befejezetlen monumentális épületet láttam, többek kö­zött a Liberty House meg­ragadó, világoskék felhőkar­colót, mely művészi módon beleilleszkedik a városképbe és nem bontja meg annak hangulatát sem. Bővülnek az egyetemek és klinikák, bontják a városképet rontó bérházakat és a régi, leve­gőt szennyező üzemeket; he­lyükbe a forgalmat segítő új utakat építenek. Új szállo­dák és bérházak díszes hom­lokzatai színesítik a város­képet. A közlekedés modern esz­közei melett itt-ott feltűnik egy század eleji konflis is, amelyben vidám fiatalok hangoskodnak vagy idős nagyszülők mutatják be a várost unokáiknak. Néhány öreg, keskeny utcában a lo vak patkóinak csattogása adja az élet ritmusát. Fel­tűnő a történelmi városrész ápoltsága és tisztasága. Tu­dom és régóta hirdetem, hogy a rend rendre, a tisz­taság tisztaságra késztet, mégis feltűnt, hogy a kocsi- úton nyomát sem láttam a lóerő természetes következ­ményeinek. Nyilván nem azért, mert a köztisztasági hatóság megtiltotta az utcák bepiszkítását. Az újságokból tudom, hogy évek óta folyik a csata az állattartók és a városi köztisztaság gazdái között. Győzött a hivatal, mint szerte a világon min­dig. A kutyák gazdái most lapáttal és műanyag zacs­kókkal fölszerelve sétáltat­ják kedvenceiket, melyek nem léphetik át a parkok ka­puit. A konflisok gazdái pe­dig minden lóra kötelesek voltak felszerelni egy bőr- zsákot a legcélszerűbb he­lyen. Azt hiszem, ez a világ egyetlen mozgó ágy tála ... Hogy mit szólnak mindeh­hez a philadelphiai verebek, az az állattartók népes tá­borát sem érdekli. Philadelphiai városnéző sétáim során egyik nap be­tértem ebédelni (pontosab­ban villásreggelizni) a Dickens étterembe, ahogy egy könyv­baráthoz illik, annak is Pickwick Club elnevezésű termébe. 'Egy fiatal pincér az egyik asztalhoz vezetett; a régies, elegáns étlappal együtt egy kosárka, finom illatú, ropogós császárzsem­lyét hozott és egy tálkán fó­liába csomagolt vajkocká­kat. A zsemlyékről szeretett Kaposvárom fonnyadt pék­süteményei jutottak eszem­be, amelyeket itt még mé­lyen leszállított áron sem lehetne eladni. „De mit fi­zetett érte?” hallom a hazai ellenvetést. Egyetlen centet se. A zsemlye és a vaj ára benne van az étkezés árá­ban, amely viszonylag ol­csóbb, mint a mi éttermi áraink. Az éttermekben egyébként sehol sem láttam az osztályozást feltüntetve. De azt tapasztaltam, hogy nagyon igyekszenek megfe­lelni a vendégek igényei­nek, tudván, hogy amelyik nem üti meg a mértéket, hamarosan bezárhatja az ajtaját. Sőt a kitűnők közyl is hiányoltam már néhányat. Időközben bezárták kapui­kat a még jobbak, a még érdekesebbek és népszerűb­bek konkurenciája miatt. Az egyéni és közösségi örömek és gondok hasonlók a hazaiakhoz. Néha, a phi­ladelphiai újságokat olvasva szinte otthon érezhettem magam. Amikor a lakosság Philadelphia látképe döngette Philadelphia pol­gármesterének, Goode úrnak ajtaját az oktatásügy vagy egészségügyi gondjai miatt, és a „Nincs rá pénzünk” választ kapta. Az is egyező, hogy a város vezetői láza­san keresik az új anyagi forrásokat. Nemrég megálla­pították, hogy „Az idegen- forgalom még nagy lehető­ségeket rejteget”. (Ismerős szöveg.) A várost látogató külföldiek száma évről évre gyarapszik: az 1985. évii 168 ezerről 233 ezerre nőtt a múlt évben. Az évi több mint másfél millió városlá­togató turista 15%-a külföl­di. 1988 első 9 hónapjában a külföldi turistacsoportok 619 ezer dollárt fizettek szál­lásért a városközpont hotel- jéiben. Az idegenforgalmat föllendítették a Nyugat-Né- metországból és Nagy-Bri- tanniából szervezett közvet­len légijáratok. A turisták szeretik Philadelphia euró­paiságát, hamar otthon .ér­zik magukat. Ezt magam is tanúsíthatom. (Folytatjuk.) Kellner Bernát Amerikai mozaik

Next

/
Thumbnails
Contents