Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8., szerda Somogyi Néplap 3 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Az MSZMP KB felhívása a párt tagjaihoz és alapszervezeteihez március 15-e megünneplésére Németh Miklós tájékoztatója utóbb kialakítják együtt­működésüket külföldi part­nereikkel. El kellene azon­ban kerülni, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban olyan egészségtelen ver­sengés alakuljon ki, amely gátolja a közös nemzeti ér­dek képviseletét és érvé­nyesítését. Épp ezért a kül­ügyi munkát mielőbb a pá> - tak, szervezetek közötJ párbeszéd nap rendjére kell tűzni. Mindez igen nagy és fe­lelősségteljes feladatot je­lent. Pártunk azonban ren­delkezik a megoldásához nélkülözhetetlen feltételek­kel: a józan tárgyilagosság­gal, a kellő szellemi tőké­vel és tapasztalattal. A ma­gyar külpolitika tekintélyt, megbecsülést szerzett ha­zánknak, pártunknak. Az „Európa és az euró­pai együttműködés jövője az 1990-es évek küszöbén” című pártközi kerekasztal- ■konferencia előkészítéséről Szűrös Mátyás elmondta: a kötetlennek és dokomentum nélkülinek tervezett szim­pózium vagy kerekasztal- konferencia lehetséges meg­vitatandó témái közül pár­tunk különösen időszerű­nek tartottak, és ezért na­pirendiként javasolta a ha­gyományos fegyverzetkorlá­tozás és leszerelés, vala­mint az európai kapcsolat- rendszer "szerves részét ké­pező emberi jogok kérdés­körének megvitatását. Ki­fejezésre juttattuk, hogy a szimpózium vagy kerekasz- tal-konferencia — sikeres megrendezése esetén — egv rendszeres pártközi fórum első állomása lenne, s a későbbiekben számítunk további pártök bekapcso­lódására, részvételére is. A megkeresett pártok kezde­ményezésünket hasznosnak, időszerűnek, előremutató­nak, újszerűnek és támoga­tást érdemlőnek minősí­tették. A rendezvényre má­jus közepén kerülhetne sor. A továbbiakban az elmúlt időszakban folytatott ma­gas szintű megbeszélések­ről szólt a KB titkaira. zajló politikai és gazdasági folyamatok, jelenségek, fe­szültségek, a politikai és a gazdasági reformok közötti viszony problémái; elméleti- filozófiai és egészen konkrét kérdések egyaránt. Ezek át­tekintése sósán megállapít­hatták, hogy bizonyos jelen­ségek, folyamatok mindkét országban hasonlóak, ugyan­akkor a nemzeti és történel­mi sajátosságok miatt ugyan­(Folytatás a 2. oldalról.) kulása drámai módon leér­tékelte nemzeti teljesítmé­nyünket, mérhetetlenül megnehezítette a nemzetkö­zi munkamegosztásban va­ló tevékeny részvételün­ket — hangoztatta. A KGST válsága nem in­dokolja a szervezetből va­ló kivonulásunkat. A tagországokkal folyta­tott kétoldalú együttmű­ködés külgazdasági kapcso­latainknak hosszú távon mással nem pótolható ösz- szetevője. A KGST-o'.'za- gokkal folytatott együtt­működésünkben meghatá­rozó a szovjet kapcsolat, amely azonban ma számos zavarral küzd. Oka elsősor­ban az, hogy a két gazda­ság működésének elvei egyelőre nincsenek össz­hangban egymással. Nincs más lehetőségünk, mint a rugalmas, haté­kony alkalmazkodás. En­nek elmulasztása nem csak gazdasági, de politikai terü­leten is a peremre szorulá­sunkhoz vezetne, az ezzel járó elszegényedéssel és az elkerülhetetlen társadalmi megrázkódtatásókkal. A kérdések kérdése azon­ban az, hogy Magyarország képes lesz-e minden tekin­tetben Nyugat-Európa együttműködő partnerévé válni. Ennek elengedhetet­len feltétele, hogy mi ma­gunk mindent megtegyünk az együttműködésre alkal­mas gazdasági szerkezet ki­alakításáért. További alap- feltétel társadalmi stabili­tásunk megőrzése. Egy kor­mányzásra képtelen MSZMP-t, egy kormányoz- hatatlan Magyarországot a Nyugat nem tekinti igazán partnernek. A Nyugathoz való kapcso­lódás nem csökkenti — és nem is csökkentheti — szá­munkra a szocialista kap­csolatrendszer jelentőségét. Nem a szövetségeseinkkel folytatott együttműködés korlátozására, leépítésére kell törekednünk, hanem a nyugati államokhoz fűződő kapcsolatainkat kell. minél érdemibbé, Iminél tartal­masabbá tennünk. A szocia­lista együttműködés to­vábbfejlesztése változatla­nul nemzeti érdekünk. Az elmúlt évek fejlemé­nyein végigtekintve elmond­hatjuk, hogy kialakult egy önálló, markáns arculatú magyar külpolitika, amely tekintélyt, megbecsülést szerzett hazánknak szövet­ségeseink és partnereink kö­rében szerte a viliágon. E külpolitikai megújulás kezdetét jelezte a szocialis­Az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc a ma­gyar nemzet polgárosodásá­nak. öntudatra ébredésé­nek dicső állomása, nemze­ti önérzetének fontos for­rása, a szabadságért és ha­ladásért vívott küzdelem jelképe. Ekkor váltak Ma­gyarországon elfogadottá azok a politikai eszmék és célok, amelyek teljes megva­lósítása még a ma nemzedé­kének is küzdelmes fel­adatot jelent. Az Országgyű­lésnek felelős kormány, az arányos közteherviselés, a szabad sajtó, s az ezekből fakadó előre alapozott nem­zeti függetlenség - nélkül nem valósulhat meg a va­lódi népképviselet és de­mokrácia; a nemzet meg­újulása és önbecsülése sem teljesedhet ki. Meggyőződésünk, hogy március 15-e a magyarság számára a nemzeti össze­tartás, egymásrautaltság és összefogás jelképe. így meg­ünneplésének is azzá kell válnia! Tegyük jóvá az el­múlt években az ünnephez való viszonyunkban is el­ta együttműködés elveinek és gyakorlatának átértékelé­se, a nemzeti és a közös ér­dekek összefüggéseinek tisztázása még a nyolcvanas évek első felében. Törekvé­seink eredményeként ol­dódtak szövetségi rendsze­rünkben az alá-fölérendelt- ségi viszonyok, s helyükbe mindinkább az egyenjogú partneri kapcsolatok lépnek. Ma már tudjuk: a mi fel­lépésünk is szerepet játszott abban, hogy a szovjet ve­zetés elhatározta a jelen­tős haderő- és fegyverzet­csökkentést, s hogy hazánk­ból is kivonnak szovjet erő­ket. Jelentős átalakulás következett be kétoldalú kapcsolatainkban is; ki­egyensúlyozott viszonyt alakítottunk ki minden vi­lághatalommal, amelynek során rendeztük kapcsola­tainkat Kínával. Ezt a kül­politikát megerősítette az MSZMP országos pártérte­kezlete. Nagyon fontosnak tartom továbbá. hogy a gyors ütemben fejlődő pár­tok, alternatív szervezetek sem kérdőjelezték meg an­nak alapvető vonásait. Napjaink egyik fejle­ménye, hogy formálisan is megtörtént a gyakorlatban már korábban bekövetke­zett változás, a külügyi kor­mányzat közvetlen párt- irányításának felszámolása. Nyilvánvaló azonban, hogy egy párt soha nem mond­hat le az állami külpolitika befolyásolásásói, akár kor­mányon van, akár ellen­zékiben. Különösen fontossá válik mindez akkor, amikor a Központi Bizottság febru­ár 10—11-i ülése történelmi jelentőségű döntést hozott arról, hogy az MSZMP el­fogadja a többpártrendszer kialakítását. Stratégiai fel­adatunk az új helyzetre va­ló felkészülés: biztosíta­nunk kell, hogy az MSZMP minden területen „verseny- képessé” váljék. Vonatkozik ez a külügyi kérdésekre is. Pártunknak számolnia kell azzal, hogy az újonnan létrejövő pártok előbb­Szűrc.s Mátyás előadói be­szédéhez kapcsolódva Né­meth Miklós miniszterelnök tájékoztatta a testületet Mi­hail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával és Nyikolaj Rizskov kormányfővel tartott moszkvai megbeszéléséről. Mint mondotta, mindkét ta­lálkozón rendkívül nyíit. ba­ráti, őszinte eszmecserét foly­tattak. A témák között szó­ba kerültek a két országDan követett hibákat: elutasít­juk az ünnep kisajátítását, az ünneplés korlátozását. Nemzetünk óhaja teljesül most, amikor március 15-én hivatalos állami ünnep teszi lehetővé a társadalom egé­szének a méltó megemléke­zést. Az országban sok helyütt a közös ünneplés mellett döntöttek a különböző poli­tikai erők. A Központi Bi­zottság üdvözli az így megvalósuló összefogást és felelős, aktív, a más nézete­ket is türelemmel fogadó részvételre kéri a párt tag­jait. Ma még törekvéseink ellenére sincs mód minde­nütt a közös ünneplésre. Sajnáljuk, de tiszteletben tartjuk mindenkinek azt a jogát, hogy önállóan emlé­kezzen meg nagy nemzeti ünnepünkről. Fontosnak tartjuk, hogy ez az ünnep a felelősséget érző társadalmi erők ösz- szefogását, a nemzeti együ- vétartozást fejezze ki, és ne a viták, a nézetkülönb­ségek, a konfrontáció napja legyen. Ezért csatlakozunk a Hazafias Népfront febru­ár 18-án közzétett kiáltvá­nyához, amelyben az együtt- ünneplésre, s az ebben ki fejezett közös cselekvésre szólítja fel a magyar nem­zetet. Ezért hívjuk, várjuk az MSZMP és a KISZ tagjait, a demokratikus szocializmus ügye mellett elkötelezett hon­fitársainkat, a családokat, munkahelyi és iskolai kö­zösségeket, a budapestieket és a környékbelieket már­cius 15-én 11 órára a Nem­zeti Múzeum elé. Tisztelet­tel meghívunk minden ma­gyarországi politikai és tár­sadalmi szervezetet a Haza­fias Népfront által szerve­zett ünnepi nagygyűlésre, amelynek szónoka Nyers Rezső állammimiszter lesz. Fejezzük ki nagygyűlésün­kön is: nem akarunk sem megtorpanni, sem visszafor­dulni a demokratikus, szo­cialista, független nemzeti jogállam megteremtésének útján! Budapest, 1989. március 7. azokra a kérdésekre gyakran más és más választ kell ad­ni. Mihail Gorbacsov kijelen­tette: tisztelettel és bizalom­mal tekintenek az MSZMP KB február 10—11-i ülésén hozott döntésekre, mint olyan elhatározásokra, amelyek a sajátos magyar körülmények mérlegelésére alapozva kere­sik-a megoldás útját. Bíz­nak abban, hogy ezek érett, jó döntések. A szovjet párt­vezető hangsúlyozta, hogy az alapkérdés a tényleges demokrácia megteremtése; ezt tartják a pluralizmus lé­nyegének. A főtitkár — utalva arra, hogy a múlt értékelése ná­luk különösen gyötrelmes feladat — kitért az 1956-os eseményekkel kapcsolatos magyarországi vitáikra is. Miként rámutatott, a leegy­szerűsítés veszélyes, hiszen nem egynemű folyamatról vo't szó, s mindnyájan tud­A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1989. március 7-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bi­zottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Párt- bizottság titkárai, a Köz­ponti Bizottság osztályve­zetői, az Országgyűlés elnö­ke, valamint a központi saj­tó vezetői. A testület megvitatta és elfogadta: — Berecz János előter­jesztésében a párt rövid tá­vú programját; — Szűrös Mátyás tájékoz­tatóját az időszerű nemzet­közi kérdésekről; — Valamint a március 15-e megünnepléséről szó­ló tájékoztatót és a Köz­ponti Bizottság felhívását; — Grósz Károly előter­jesztésében a személyi ja­vaslatot. I. A KB megtárgyalta és jó­váhagyta a Politikai Bizott­ságnak az MSZMP rövid távú programjára tett ja­vaslatát. Időszerűnek tar­totta azoknak a legfontosabb cselekvési irányoknak és feladatoknak a megjelölését, amelyek megvalósítására a párt a legközelebbi években törekszik. A testület állás­pontja szerint a programnak elő kell segítenie, hogy a tagság magabiztosan képvi­selhesse az MSZMP törek­véseit, a párt politikája és elképzelései a társadalom számára világosak és követ­hetők legyenek. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt cse­lekvési programját nyilvá­nosságra hozza. II. A Központi Bizottság nagy jelentőségűnek tart­ja, hogy az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet bécsi utótalálkozó­ján -elhatározták az európai hagyományos fegyveres erőkről folytatandó lesze­relési tárgyalások megkez­dését. Üdvözölte, hogy a bécsi találkozón érdemiben foglalkoztak az emberi jogi- humanitárium • kérdéskör­rel, és előremutató intézke­déseket fogadtak el a nem­zetiségi jogok teljesebb ér­vényesítése s nemzetközi el­lenőrzése érdekében. Meg­elégedéssel állapította rrjeg, hogy a bécsi találkozó je­lentősen hozzájárult a ke­let—nyugati kapcsolatok erősítéséhez, az európai juk, mibe torkollott. Az MSZMP KB erre vonatkozó állásfoglalását higgadtnak, mértéktartónak nevezte. A két kormányfő egyetér­tett a KGST radikális meg­reformálásának szükséges­ségével, ám ennek ütemét, s eszközeit illetően mutat­kozott bizonyos felfogásbeli különbség is. A kétoldalú kapcsolatokat áttekintve Németh Miklós felvetette, hogy tavaly a fi­zetési mérleg kiegyensúlyo­zására nem az áruforgalom kölcsönös növelésével töre­kedtünk — s várhatóan az idén is ez lesz a helyzet —, húnem a magyar export csökkent. Nyikolaj Rizskov elismerte, hogy ez a folya­mat nem felel meg a koráb­bi megállapodások szellemé­nek és hangsúlyozta, hogy mindkét részről erőfeszítése­ket kell tenni a forgalom ki­egyensúlyozására. előmozdításához. A találko­zó eredményei, a helsinki folyamat elmélyülése ked­vező nemzetközi hátteret jelent hazai feladataink megvalósításához. A testület támogatja, hogy a magyar külpolitika tevékenyen ve­gyen részt a záródokumen­tumban foglaltak valóra váltásában. A Központi Bizottság megelégedéssel vette tudo­másul, hogy Grósz Károly főtitkárnak a davosi világ- gazdasági fórumon való részvétele, valamint a sváj­ci államszövetség elnökével, a finnt a portugál minisz­terelnökkel és más közéleti személyiségekkel tartott megbeszélései elősegítették a magyarországi gazdasági és politikai változások jolbb külföldi megismertetését, a fejlett tőkés országiakkal folytatott együttműködé­sünk javítását. A Központi Bizottság hangsúlyozta annak jelen­tőségét, hogy az elmúlt idő­szákban tovább ápoltuk jószomszédi kapcsolatainkat a környező országokkal. Grósz Károly csehszlová­kiai megbeszélései meg­erősítették az együtthaladás- ban való kölcsönös érde­keltséget. Jelentős az a közös törekvés, hogy a nem­zetiségi politika a jövőben is járuljon hozzá népeink barátságának erősítéséhez. A jószomszédi kapcsola­toknak fontos eseménye volt az MSZMP főtitkárának Ju­goszláviában tett munkalá­togatása is. A találkozónak különös időszerűséget adott, hogy mindkét országban tör­ténelmi jelentőségű társa­dalmi-gazdasági átalakulá­sok mennek végbe. A Köz­ponti Bizottság megelége­déssel állapította meg, hogy az országainkban élő nem­zetiségek kapcsolatainak stabilizáló tényezőjét jelen­tik. Támogatta, hogy egy későbbi időpontban a két fél közös nemzetiségi dekla­rációt fogadjon el. A Központi Bizottság tá­jékoztatót hallgatott meg Németh Miklós miniszterel­nök Moszkvában tett mun­kalátogatásáról. Nagyra ér­tékelte a Mihail Gorbacsov­val és Nyikolaj Rizskovval folytatott véleménycsere eredményét. A megbeszélé­seken megerősítették: a re­formpolitikát folytató két szocialista ország kormánya, a két párt vezetése kapcsola­tait a kölcsönös megértés, önállóság, az egymás bel- ügyeibe való be nem avat­kozás és a teljes bizalom szellemében ápolja. Folya­matos erőfeszítéseket tesz­nek a kétoldalú kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztésé­re, a KGST keretében foly­tatott együttműködés haté­konyabbá tételére. Szűrös Mátyás rövid vála­szát követően a Központi Bizottság egyhangúlag elfo­gadta a beszámolót, Németh Miklós kiegészítésével együtt. A KB végezetül áttekin­tette a március 15-ei, ünne­pi «előkészületeket. Berecz János bevezető tájékoztató­jában hangsúlyozta, hogy március 15-e nemzetünk, ál­lamunk, egéSz népünk ün­nepe. Az MSZMP, a Haza­fias Népfront, a KISZ ebben a szellemben készül a méltó m ege m lék ezésre. — Elsőrendű célunk — mondotta Berecz János —, hogy március 15-e megün­neplése felemelő, méltóság- teljes, szép és tartalmas le­gyen, elkerülve minden kon­frontációt. Éppen ezért fon­tos körülmény, hogy a tele­víziónak a „nemzet nevé­ben” történő lefoglalása szé­les körű ellenérzést váltott ki, erre nem is kerülhet sor. A Központi Bizottság üd­vözölte, hogy a Szovjetunió­ban élő magyar nemzetiség egyre jobb lehetőségekkel rendelkezik hagyományai­nak ápolásához, javultak az anyanemzettel való kapcso­lattartásának feltételei is. Megelégedéssel állapította meg, hogy a megvitatott nemzetközi kérdésekben a felek között elvi nézetazo­nosság alkuit ki. Pártunk támogatja a Szovjetunió épí­tőjelegű javaslatait a Kelet és a Nyugat közötti bizalom megerősítésére, nagy hord­erejű kezdeményezéseit a fegyveres erők és a fegyver­zet csökkentésére, a had­erők nemzeti határok mögé történő visszavonására. Meg­erősítette, hogy hazánk a jö­vőben is tevékenyen kíván részt vállalni földrészünk le­szerelési problémáinak meg­oldásában. A zavartalan magyar— osztrák viszony elmélyítését jól szolgálta Németh Miklós munkatalálkozója Franz Vranitzky osztrák kancellár­ral. A Központi Bizottság fontosnak tartotta a terve­zett Budapest—Bécs világ­kiállítás előkészületeinek ha­tékony összehangolását. A Nyugat-Európéhoz fű­ződő kapcsolataink fejlesz­tésének jelentős eseménye volt a magyar Országgyűlés küldöttségének első látoga­tása az Európa Parlament­nél. A magyar—japán politikai és gazdasági kapcsolatok to­vábbi szélesítését jól szol­gálták Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének Japánban folytatott megbe­szélései. A Központi Bizottság egyetértőén vette tudomásul, hogy hazánk és a Koreai Köztársaság közötti diplomá­ciai kapcsolat létesült. Ez, a tényleges helyzetet tükröző lépés elősegítheti távol-ke­leti kapcsolataink fejleszté­sét, és egyúttal hozzájárul­hat a Koreai-félszigeten ki­alakult feszültség enyhítésé­hez is. III. A Központi Bizottság már­cius 15-e megünnepléséről felhívást fogadott el, ame­lyet nyilvánosságra hoz. IV. A Központi Bizottság Szű­rös Mátyás elvtársat java­solja a párt jelöltjeként az Országgyűlés elnökéül meg­választani, ugyanakkor, amenyiben igény van rá, el­fogadja több jelölt állítását is. ~ íMTIl KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. március 7-ei üléséről megértés és együttműködés

Next

/
Thumbnails
Contents