Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám

2 Somogyi Néplap 1989. március 31., péntek KÖZLEMÉNY (MTI) Újra Budapesten az eltérített Malév-gép zításra vonatkozó anyagi és eljárási szabályokról. Az MSZMP Központi Bi­zottsága állásit foglalt a párt sajtópolitikájáról, és meg­fogalmazta a pártsajtó irá­nyításával kapcsolatos fel­adatait. A párt korrekt vi­szonyra törekszik minden együttműködésre kész saj­tóorgánummal. Tiszteletben tartja önállóságukat, és po­litikai mozgalomként kíván jelen lenni a nyilvánosság fórumain. Pártunk véleménye sze­rint a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Ma­gyar Távirati Iroda a kor­mány felügyelete alatt álló nemzeti intézmény. Ezek tevékenységükben megje­lenítik a társadalom na­gyobb csoportjainak néze­teit s tükrözik a társadalom érdektagoltságát, ily mó­don a kormány felett nem­zeti ellenőrzésit is gyako­rolnak. A Minisztertanács hatásköre: e nagyhatású tá­jékoztatási eszközök általá­nos politikai vonalának meghatározása, a legfonto­sabb személyi kérdések el­döntése. A kormány felügye­letét biztosító mechanizmus A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette — a testület február 10—11-i ülésén kialakított állásfoglalás-tervezete nyo­mán — a politikai rendszer reformja feletti vitáról ké­szített jelentést. Köszönetét fejezte ki a párt tagjainak, szervezeteinek, a tudomá­nyos műhelyeknek az ész­revételekért, a hasznos ja­vaslatokért. Ezek figyelem­A Központi Bizottság meg­vitatta a KISZ működésével, szerveződési megújításával kapcsolatos tájékoztatót. A testület egyetért az if­júsági szövetség politikai platformjával, és támogatja az ezzel összhangban meg­indult politikai és szerveze­ti átalakulást. Tudomásul veszd, hogy a KISZ XII. kongresszusának előkészítése során önálló tagszervezetek alakulnak, amelyek föderá­cióba tömörülve kívánnak működni. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy az ifjú­ság részvétele, közreműkö­dése nélkülözhetetlen a tár­sadalmi megújuláshoz. A következetesen végigvitt gaz­dasági, politikai reformok hozhatnak érdemi javulást a fiatalok élet- és munkakö­rülményedben. E célok érde­kében az MSZMP-nék ifjú- ságpárti programra, új ifjú­ságpolitikára van szüksége. A KISZ szervezetei a szo­cialista értékeket valló fia­megteremtésében fontos lé­pés volt a Tájékoztatáspo­litikái Kollégium megalakí­tása. Szükséges, hogy a kol­légium minél előbb megfo­galmazza a nemzeti tájé­koztatási eszközök felada­tait. Az MSZMP támogatja, hogy az állami sajtópoliti­ka keretében áttekinthető finanszírozási rendszer jöj­jön létre. Fontosnak tartja a piaci viszonyok kiépülé­sét, az eg^es orgánumok közötti versenyt. Ugyanak­kor a pénzügyi támogatást az értékek védelmére kell fenntartani. A pártsajtó a politikai nyilvánosság bővülésével erősödő versenybe került. Ezért is szükséges, hogy a jövőben a szerkesztőségek aktívan vegyenek részt a társadalmi, közéleti viták­ban, biztosítsanak fórumot a párton belüli különböző nézeteknek, szellemi mű­helyként érvényesítsék be­folyásukat a társadalomban. Minderre megfelelő szer­kesztéspolitikával, a sze­mélyi feltételek javításával, tartalmi megújulással vál­hatnak alkalmassá. be vételével módosította a tervezetet, és elfogadta a határozatot. A testület so­ron következő ülésein folya­matosan napirenden tartja azokat a tartalmi, szerve­zeti és módszertani kérdé­seket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az MSZMP a többpártrendszer viszonyai között is meghatározó poli­tikai szerepet töltsön be a társadalomban. talokat kívánják tömöríteni, és a párttal politikai szövet­ségben, önállóan, közvetlen pártirányítás nélkül dolgoz­nak. Együttműködésük az MSZMP-vel az értékek azo­nosságára, a közös politikai értékekre épül. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy a párt- szervek, -szervezetek és a párttagok is segítség elő az ifjúsági szövetség átalakítá­sát. A KISZ XII. kongresz- szusát követően alakítsák ki az ifjúsági szervezetekkel való együttműködés új for­máit. Igényeljék az ifjúsági szövetség képviselőinek rész­vételét a pártvezetőségek, párttestületek munkájában. V. 1 • A Központi Bizottság tájékoztatást kapott a már­cius 15-i ünnepségekről. A testület köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik elősegí­KEREKASZTAL ÉS GAZDASÁG (Folytatás az 1. oldalról) Megállapította, hogy a po­litikai intézményrendszer demokratikus átalakításá­nak nélkülözhetetlen felté­tele a politikai nyilvános­ság és a tájékoztatás jogi garanciákon alapuló re­formja. Ennek alapja a vé­leménynyilvánítás, a szólás- és a sajtószabadság érvé­nyesülése. A pártértekezlet óta a magyar sajtó struktúrája, működése erőteljesen válto­zott. Jelentősen bővült a különböző nézetek nyilvá­nossága, a magyar újság­írás színesebbé, érdekeseb­bé vált. Nőtt az igény a hitelesség iránt. Bővült a lapalapítók lehetősége az orgánumok politikai vona­lának, profiljának alakítá­sában. A mai helyzet ugyanak­kor magán viseli az átme­netiség jegyeit. A tömegtá­jékoztatás eszközeinek egy részében nem elég magas a szakmai igényesség, és az érdemi viták helyett a szél­sőséges nézetekkel való „bé­kés egymás mellett élés” a jellemző. Megszűnt a köz­vetlen állami felügyelet és pártirányítás, de a nyilvá­nosság új jogi feltételei és intézményei kialakulatla­nok vagy jelenleg szerve­ződnek. Az MSZMP célja, hogy a működési zavarok megszün­tetését a jogi garanciák mi­előbbi megteremtésével se­gítse elő. Határozott törek­vése és érdeke, hogy a po­litikai, szervezeti sokféleség jegyében a nyilvánosság fó­rumain megjelenjenek mind­azok a nézetek, amelyek al­kotmányunkkal és törvé­nyeinkkel nem ellentétesek és hozzájárulnak a nem­zeti összefogás kialakításá­hoz. A jelenleg érvényben le­vő, 1986. szeptember 1-jé- vel hatályba lépett sajtótör­vény az időközben bekövet­kezett társadalmi-gazda­sági változások következté­ben alkalmatlanná vált funkciói teljesítésére. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy az új törvény — a jogállamiság kiépítésére vonatkozó törek­vésekkel és az Emberi Jo­gok Egyetemes Nyilatkoza­tával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyez­ségokmányával összhang­ban — állampolgári jog­ként szabályozza a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság gyakorlásá­nak módját, garanciáit és törvényes korlátáit. Ennek szellemében határozza meg a lapkiadók, szerkesztősé­gek, újságírók, terjesztők tevékenységével kapcsola­tos jogokat, kötelezettsége­ket és felelősségüket. Kívánatos, hogy a tör­vény rendelkezzen a sajtó- tevékenység feletti törvé­nyességi felügyeletről és a sajtóbűntettre, a helyreiga­A Malév MAH 640-es szá­mú járata viszontagságos kitérő után csütörtökön haj­nalban, fél 1 után néhány perccel leereszkedett a Fe­rihegyi repülőtér betonjára. Az eltérített gép személy­zete, Durucz Jenő repülő­gépparancsnok, Zámbó Mi­hály másodpilóta, Szabó Be­la fedélzeti mérnök és Ka- rádi György utaskísérő, va­lamint Taba Lajos, a prá­gai magyar konzul, aki Prágából túszként utazott a gépen, e késői-korai órán is készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire. El­mondták: a két gépeltérítő egyike, Mauser karabéllyal a kezében hatolt be a piló­tafülkébe, és követelte, hogy a gép induljon az Egyesült Államokba. Mint később kiderült, a gépeltérítők teljesen vélet­lenszerűen választották a MALÉV-gépet, ugyanis ez állt legközelebb a repülőté­ri épülethez, és ajtajai is nyitva voltak. Mivel a gép­rablóknak nyelvi nehézsé­gei voltak, az irányítóto­rony közvetítésével sikerült Taba Lajost, a prágai ma­gyar konzult a repülőtérre hívni; ő egyezkedett azután a fegyveresekkel. Neki kö­szönhető, hogy a gépen ma­radt utasok többségét a ter­roristák elengedték. A gép személyzete el­mondta, hogy igyekeztek mindenben teljesíteni a kö­veteléseket. Jellemző egyéb­ként a gépeltérítők tapasz­talatlanságára és naivitá­sára, hogy volt egy olyan elképzelésük: repüljön a gép Spanyolország partjai­nál alacsonyan a tenger fö­lött, a lehető legkisebb se­bességgel, s akkor ők majd kiugranak. Alig lehetett er­ről a tervükről őket lebe­szélni. A Malév-gép végül is a frankfurti amerikai katonai bázison szállt le, ahol az eltérítők megadták magu­kat. Az ezt követő kihall­gatáson derült ki, hogy a két terrorista 1972, illetve 1973-ban született, beszter­cebányaiak, géplakatos ta­nulók. Az eltérítés okairól mindössze annyit mondtak, hogy Amerikába szerettek volna eljutni, politikai indí­tóokot nem említettek, s nem is kértek politikai me­nedékjogot. A rögtönzött sajtótájékoz­tatón szóba került az is, hogy miért nem komman­dóakcióval hiúsították meg a gépeltérítést. A gép pa­rancsnoka elmondta, hogy tették, hogy -méltó módon emlékezhettünk meg az 1848 —49-es forradalomról ás szabadságharcról. Megköszöni az MSZMP és a KISZ tagjainak, a Haza­fias Népifront aktivistáinak, a politikai szervezeteknek, az egyházaknak, a társadal­mi haladás, a demokrácia ügye mellett elkötelezett honfitársainknak, hogy rész­vételükkel is kifejezték a nemzeti összetartozás, az összefogás jelentőségét. A testület az MSZMP ne­vében megütközését fejezi ki afölött, hogy nemzeti ün­nepünket néhányan szélsősé­ges, a nemzet érdekeit, nem­zetközi kapcsolatainkat sér­tő, szocializmuséllenes néze­tek hangoztatására használ­ták fel. A nagy tömegeket meg­mozgató rendezvények döntő többsége kifejezte a nemzet jövőjéért érzett felelősséget, az összefogás szükségességét, megerősítve azt a .meggyő­ződésünket, hogy tovább kell haladnunk a demokratikus, szocialista, független jogál­lam megteremtésének útján. 2. A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a marxista szellemű társada­lomtudományi kutatómunka és a politikai ismeretterjesz­tés támogatására Lukács Györgyről elnevezett alapít­ványt hoz létre. A Lukács György Alapítvány induló vagyona negyvenmillió fo­rint, amelynek fedezetét az MSZMP Nógrád megyei ok­tatási igazgatósága épületé­nek értékesítéséből származó vételár képezi. Az alapít­ványhoz bárki hozzájárulhat pénzeszközzel vagy bármi­lyen tevékenységgel. VI. A Központi Bizottság az elnöklő Iványi Pálnak, a KB •titkárának előterjesztésé­ben személyi kérdésekben döntött: — Szűrös Mátyást az Or­szággyűlés elnökévé történt megválasztása miatt fel­mentette központi bizottsági titkári tisztségéből, valamint az országgyűlési képviselők kommunista csoportjának vezetése alól; — Lakos Sándort nyugál­lományba vonulása miatt — érdemeinek elismerése mel­lett — felmentette a Párt- élet főszerkesztői tisztségé­ből. A Központi Bizottság az országgyűlési képviselők kommunista csoportjának vezetésével ideiglenesen Grósz Károly főtitkárt bízta meg. * • * A Központi Bizottság az ülésen elfogadott valamsny- nyi állásfoglalását nyilvá­nosságra hozza. a végsőkig igyekeztek a békés utat választani, szem előtt tartva azt a szabályt, hogy minden esetben az utasok és a gép biztonsága az elsődleges. A frankfurti hatóságok több mint 8 órán át hall­gatták ki a gépeltérítés szenvedő alanyait, az uta­sokat és a személyzetet, ez­után kerülhetett csak sor a visszatérésre. A Malév vezetői nevében Ódor Ta­más vezérigazgató-helyettes kijelentette, hogy a magyar légitársaságnak nincs kár­térítési igénye a csehszlo­vák féllel szemben, az ak­ció kapcsán felmerült költ­ségeket a Malév vállalja. A gép személyzete a megrázó eset után a szokásosnál jó­val hosszabb pihenőidőt kap. A lengyel kerékasztal-ta­nácskozás talán új korszakot nyit a lengyel szakszerveze­ti mozgalomban, az ország belpolitikai életében — a pluralizmus intézményes kereteinek megteremtésé­vel, ami egyben döntő lépés lesz a képviseleti demokrá­cián alapuló új társadalmi modell létrejötte felé. Kevésbé ígéretesek azon­ban eddig a kerekasztal gaz­dasági eredményei, vagyis e téren a várakozásnál is ne­hezebben bontakozik ki a közmegegyezés. Holott jog­gal lehetett reménykedni — és az ország vezetése is eb­ben bízott —, hogy a társa­dalom legszélesebb rétegei­nek egyetértése alakul ki a gazdasági reformok megva­lósításával járó nehézsé­gek közös vállalásában. A valóságban azonban a ke­rékasztalnál is csak nőtt a távolság a realitások és a társadalmi várakozás kö­zött. Az ellenzék, ezen belül a Szolidaritás az utolsó pilla­natig kézzel-lábbal hada­kozik a gazdasági felelős­ség ráeső részének vállalása ellen, sőt számos javaslatá­val maga is növeli a problé­mák számát. Nem lehet másképp értelmezni a szer­vezet erőfeszítéseit például arra, hogy az infláció üte­mét követő automatikus bérkorrigációs rendszerrel, az úgynevezett bérindexá- ciéva'í kényszerítse ki a bé­rek reálértékének megőr­zését. A nagy népszerűség­nek örvendő elképzelést — nem kis mértékben saját be­folyásának megőrzése érde­kében — támogatják a tör­vényes szakszervezetek, az OPZZ vezetői is. A kor­mány a bérsztrájkok meg­előzése lehetőségeként ugyancsak hajlik egyfajta béremelési automatizmus elfogadására, de attól a bé­rek ösztönző jellegét, a vál­lalati önállóságot és az inf­láció megfékezésére tett erőfeszítéseinek sikerét fél­ti. Az egyéni bérek automa­tikus, egységes emelése he­lyett a vállalati bértömeg növelését javasolja, ami le­hetővé tenné a teljesítmé­nyekkel arányos differenciá­lást, nem állítaná vissza a bérek központi meghatáro­zásának: elavult rendszerét. Akár így, akár úgy, a len­gyel gazdaság szempontjá­ból. meghatározó jelentő­ségű kérdés megoldásában felül kerekedni látszanak a közhangulati, politikai té­nyezők — a gazdasági meg­fontolások rovására. Ezt nemcsak a gazdaságért vál­tozatlanul egyedül felelős kormány látja, de a lengyel parlament jónéhány kép­viselője is. Legutóbb a len­gyel gazdasági társaság köz­gazdászai bírálták a Szoli­daritás kötelékében a ke­rékasztal mellett ülő köz­gazdász társaikat, amiért az indexáció kierőszakolásával közgazdászi szakértelmü­ket feláldozták a politika oltárán. E testület vélemé­nye szerint is: az indexáció Lengyelországban egyenlő a gazdasági öngyilkossággal. „A Szolidaritás aktivistái­nak nem volt elég bátorsá­guk elmondani az igazságot saját tagságuknak sem” — állították, sőt úgy véleked­tek, hogy a kerekasztal eredményeként Lengyelor­szágban a gazdasági reform jóval kevésbé lehet radiká­lis, mintha e kérdéskör nem került volna az „asztalra”. Az indexáció azonban nemcsak közgazdász, de po­litikus szemmel is komoly kételyek forrása, hiszen semmilyen garancia nincs arra, hogy bevezetése_féke- zőleg hatna a sztrájkhul­lámra. Annál kevésbé, mi­vel az elmúlt hetek sztrájk­jainak tapasztalatai szerint » a bérkövetelések egymást gerjesztő, sok esetben tel­jesen irracionális eszkalá­ciójának lehetünk tanúi. Egyes szakmai rétegek gát­lástalanul nyúlnak az elvi­leg végső eszköznek számí­tó sztrájkfegyverhez. A LEMP központi napilapja, a Trybuna Ludu kommen­tárjában odáig megy, hogy az egész lengyel munkás- osztály érettségét, felelős­ségérzetét kérdőjelezi meg és a társadalom elleni há­borúnak bélyegzi a varsói postások és a tengermelléki élelmiszerfuvarozók sztrájk­ját. A postások munkabe­szüntetése miatt a nyugdí­jak nem jutottak el a rá­szorulókhoz, míg Gdansk, Gdynia és Sopot szállító- munkásainak munkabe­szüntetése (havi 100 ezer zlotys béremelést követel­tek) az élelmiszerüzletek ünnepek előtti ellátását ku- szálta össze. A Trybuna Lu­du szerint reális a veszélye annak, hogy a lengyel munkásosztály önzése tönk­retegye Lengyelországot. A párt lapja szerint a len­gyel munkások jelentős ré­szét egyáltalán nem érdek­lik sem a gazdasági, sem a politikai reformok. Egyet­len jelszavuk: ide a pénzt az asztalra, a többi nem a mi dolgunk. Hasonlóan vaskos problé­mává dagadt a kerekasztal mellett a lengyel mezőgaz­daság „piacosítása”, azaz a mezőgazdasági és élelmi­szerárak felszabadításának ügyei amit az ellenzék mel­lett 1 nagy aktivitással tá­mogat a LEMP egyik koa­líciós partnere, a paraszt­párt is. A javaslat lényege: szün­tessék meg az élelmiszerek állanti ártámogatását és bíz­zák a piacra, a keresletre és a kínálatra az árak ala­kulását. A dotációra fordí­tott pénzt kompenzációként fizessék ki a vásárlóknak. Az indítvány egybeesik a gazdásági reform általános, a piacgazdaság megterem­tését célzó irányvonalával. Mégsem reális elképzelés: eltekintve a várhatóan 200 —300 százalékos árszint­emelkedéstől az élelmisze­reknél, valamint ennek gaz­dasági és főleg társadalmi következményeitől, nem hozna lényeges termelésnö­vekedést. A lengyel mező- gazdaság talpraállításához ugyanis az agrárszerkezet teljes átalakítására, óriási ipari, mezőgazdasági és élei- , miszeripari beruházásokra lenne szükség. Lengyelországban az egy főre jutó hústermelés ma 83 kilogramm (Magyaror­szágon 200). Egy európai szintű húsellátáshoz az egy főre jutó termelést 110 ki­logrammra kéne legalább emelni. Ehhez a sertésállo­mányt 9 millió, a szarvas­marha-állományt 2 millió darabbal, a gabonatermelést 8 millió tonnával kéne nö­velni, aminek ma egyetlen feltétele sem adott. A me­zőgazdasági árak felszaba­dítása ilyen körülmények között csak az inflációt gerjesztené, azaz csak lát­szólag javítaná a mezőgaz­dasági termelés jövedelme­zőségét. A mezőgazdasági árak felszabadítása csak a jelenleginél jóval nagyobb termelés mellett érne célt, s a húsjegyek megszünteté­se is csak az évtized for­dulójáig képzelhető el. Bár gyökeres fordulat aligha várható a lengyel mezőgazdasági politikában, sürgős intézkedésekre van szükség, mivel egyre nyug­talanítóbb hírek érkeznek a falvakból. A fő ok: a tava­lyi gyöngébb gabonatermés és az állattenyésztés jöve­delmezőségének romlása, ami az állomány rohamos csökkenését eredményezi. A jövedelmezőségi gon­dok miatt feszült a hangu­lat a falusi lakosság köré­ben, s ez bármely pillanat­ban tiltakozó akciókba csap­hat át. Bárhogyan is alakul majd a lengyel szakszervezeti és politikai pluralizmus sorsa, az elkövetkezendő néhány évben a lengyel politikai csatározások többsége a gazdaság területén fog zaj­lani. Zsebesi Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents