Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-29 / 74. szám
1989. március 29., szerda Somogyi Néplap 3 Alanyi jog a külkereskedés A hazai tapasztalatok azt bizonyítják: a kisvállalkozások jelenleg kevésbé nyitottak a világgazdaságra, mint a nagy szervezetek. A legföljebb ötven főt foglalkoztató cégeknek csupán öt százaléka dolgozik exportra, az ötven és száz fő közöttiek tíz százaléka, a száz főt meghaladókénak pedig húsz százaléka. Eszerint minél kisebb egy vállalat, annál kevésbé tudja életképességét a valódi, külföldi piacon bizonyítani? Ez nem hihető. Másutt kell keresni az okokat. A KICSI IS LEHET SZÉP Noha az ipari nagyvállalatok, a mezőgazdasági nagyüzemek élet- és versenyképes működése, növekvő és gazdaságos exportja nélkül nincs kibontakozás, mégis itt és most számolni kell a kisszervezetek objektív adottságaival, sajátos korlátáival. Azzal például, hogy az idegen nyelv tudásában a piac, az üzleti szokások ismeretében vagy az anyagi terhek, a kockázatok vállalásában lehetőségeik korlátozottak, nem versenyezhetnek a nagy szervezetekkel. Nincsenek például a devizakezeléshez, a szerződéskötéshez, a fuvarozáshoz stb. értő szakembereik. A pénzeszközök, a kintlevőségek kései megtérülése, az esetleges üzleti kudarc érzékenyen érinti a' kis szervezeteket; már csak azért is, mert tevékenységi körük, tőkeerejük szűkösebb, vészhelyzetben nem számíthatnak az állami mentőövre sem. Kis szervezetek nagyon sokáig csak a szakosított külkereskedelmi vállalatok közvetítésével köthettek külföldi üzleteket. Minőségileg új helyzetet teremtett azonban, hogy a külkereskedés privilegizált jogból alanyi joggá, a gazdálkodás szerves részévé vált. Az intézkedés hatására tavaly 350- ről 850-re nőtt az önálló külkereskedelmi tevékenységet végző szervezetek száma. Az export persze csak néhány millió dollárral nőtt az új önálló külkereskedelmi vállalkozások hatására. Főleg azért, mert a felkészülés időt igényel. S a többnyire kis mennyiségben exportálható termékek kivitelének növelése ugyancsak időt és türelmes, hozzáértő piaci .munkát kíván. AZ ÁRVERSENY ELLENSZERE A konkurenciának lehetnek vadhajtásai is. Előfordul például árverseny a magyar exportőrök között külföldön. Az ilyen káros árversenyt a vállalkozók olyan önkéntes társulása zárhatja ki, amilyen a Magyar Toll Szövetség vagy a Magyar Borkereskedők Egyesülete. Egyre több területen alakul ki, hogy külkereskedelmi tevékenységet csak az a szervezet folytathat, amely tagja a szövetségnek, az egyesületnek, s betartja az együttműködés, a piaci munka közösen meghatározott szabályait. A hatósági regulákhoz szokott magyar exportőrök körében a külpiaci összefogás, az. önszerveződés még nagyon kezdetleges. Gyakori a külpiaci torzsalkodás, a kölcsönös vádaskodás, ám a hatósági beavatkozás elég ritka. Mindössze négy vállalat külkereskedelmi tevékenységét függesztették föl. Persze nem minden terméknél szabad a vásár, a nép- gazdasági érdekeket szűkülő, de azért még jelentős körben adminisztratív eszközökkel védik. Tavaly a kivitel 58, a behozatal 50 százalékára kellett külön engedélyt kérni. Ez évtől a konvertibilis export 36, az import 20 százalékát kitevő termékek forgalmazását engedélyezi előzetesen a Kereskedelmi Minisztérium. Olyan termékek kerültek le a kiviteli engedélylistáról, mint a bor, a pezsgő, az alma, a házinyúl, a vadhús. Az év második negyedétől a magánszemélyek közvetlenül beszerezhetik külföldön a számukra szükséges anyagokat, alkatrészeket, gépeket. Még így is maradt azonban meglehetősen sok mezőgazdasági termék és stratégiai jellegű cikk, amelyeket nem célszerű túl sok csatornán keresztül forgalmazni. VÁLLALKOZÓ SZOLGÁLTATÓK Az új társasági törvény alapján ugrásszerűen gyarapszik majd a közepes méretű, főként a kisvállalkozások száma. Ezeknek azonban nincs gyakorlatuk a speciális deviza-, pénzügyi-, szállítmányozási, vámtechnikai munkában. Számukra a kivezető utat a speciális szakmai szolgáltató tevékenység fejlesztése, a külkereskedelem állami adminisztrációjának egyszerűsítése jelenti. Jelenleg ténykedik már egy ilyen külkereskedelmi szolgáltató iroda, a Trade- inform. Különböző kiadványokat, világpiaci tájékoztatókat készítenek, s megküldik azokat 300 tagvállalatuknak, évi 25 ezer forint tagdíj ellenében. Tervezik, hogy rendelésre speciális ismereteket is nyújtanak, szükség esetén külső szakembereket is felkérnek. A Tradeinform azt tervezi, hogy megbízás alapján úgynevezett céginformációkat szolgáltat a külföldi partnerekről. A külföldi ügyfeleket pedig, szintén térítés ellenében, magyar piaci és céginformációkkal látják el. A keresletet és a kínálatot összegyűjtik, számítógépben tárolják és az esetleges találkozási pontok jelzik az üzleti lehetőségeket. Hasonló tanácsadó-szolgáltató vállalkozások tucatjaira volna szükség, amelyekhez majd a kis és közepes vállalatok, de esetenként a nagyüzemek is piaci információkért fordulhatnak, s kérhetik export—import tevékenységük megszervezését, menedzselését tiszteletdíj vagy a forgalmi nyereséggel arányos részesedésért. A megyei kereskedelmi megbízottak rendszerét érdemes volna úgy továbbfejleszteni, hogy azok ne csak az árualap feltárásával foglalkozzanak, hanem szakismerettel, szervezéssel segítsék is.az export—import tevékenységet, a szükséges engedélyek gyors kiadását, ellenőrizzék, hogy a vállalkozók mindenben megfelel- nek-e a jogszabályi feltételeknek. Mindez persze feltételezi a bonyolult kereskedelmi bürokrácia leépítését, a hatósági szabályozás egyszerűsítését. A Kereskedelmi Minisztérium aktív kezdeményezője, katalizátora kell legyen a folyamat beindításának, kibontakoztatásának. K. J. Márciusi hétköznap Vízváron. A reggeli borongós szürkeséget elkergette, legyőzte a napsugár. A falun túl, az iparvágány melletti rakodótéren elszállításra váró rönkhalmok, a sóderbányából a hosszú nyakú kotrógép ütemesen emeli, építi a sóderhalmot. Néhány kilométerrel odébb, a megújult, zöld gabonatáblákon az utolsó köröket rója a gép. Fehér műtrágyafellegeket repítenek a tárcsák a vetésre. Vass Tamás főagronómus megjegyzi: — Annyiban jó ez a tavasz, hogy korábban lehetett kezdeni mindent. — És mennyiben nem jó? — Tulajdonképpen nem volt tél; nem volt hó, hiányzik a csapadék a földből. Persze az ember ilyenkor, tavaszinduláskor még reménykedik. Vida Imre elnök töprengve bólogat: — Persze a reményhez tettek is kellenek ... A megjegyzés hátterében gondhegyek húzódnak. Rossz feltételekkel indult ez az év. Tavaly az* aszály tizennégy- millió forintos kiesést okozott a növénytermelésben, hiába hozott némi többletet az állattenyésztés, az erdő- gazdálkodás és az egyetlen melléküzemnek számító kavicskitermelés, ezt a veszteséget pótolni nem tudta. A tíz év átlagában hat-hétmillió forintos eredmény egymillió-hétszázezer forintra zsugorodott; ám ez — ahogy mondta Vida Imre — gyakorlatilag pénz nélküli eredmény. A szabályozók ez évi változásainak további egymillió-nyolcszázezer forint az elvonóhatása. A tények könyörtelenek, szembe kell nézni velük. Akkor is, ha a kép lehangoló. — Milyen elhatározásra buzdított a mostani nehéz helyzet? — Rengeteg töprengés után tudjuk: több mindent kell tennünk — mondta Vida Imre. — Annyit szabad azonban mindig markolni, amennyivel valóban meg tudunk birkózni. Nem egészen mai keletű, de mára határozott szándékká erősödött, hogy a gyenge, homokos területeken abba kell hagyni a költségeket meg nem térítő növénytermelést. Ahol a kukorica nem termi meg a hatvan mázsát, a búza meg a negyvenet, ott csak takarmányt, gyepet szabad termelni. És olcsón állatot kell tartani rajta. A Kossuth szövetkezetben három-négyszáz hektár az ilyen terület. Azt tervezik: két-három év alatt — ha a szarvasmarha-ágazatot * érintő szabályozók nem változnak — elvégezhető ez a munka. Természetesen a húsmarhaágazat fejlesztésével párhuzamosan. — Valamikor a paraszt- ember is gyepet meg akácerdőt nevelt ezeken a földeken. Nem árt visszakanyarodni a sok tapasztalati bölcsességet ringató évszázados gyakorlathoz. — Mind többfelé lehet hallani napjainkban erről a törekvésről. — Nekünk sem most jutott először eszünkbe őseink bölcsessége. Hosszú évekkel ezelőtt már elkezdtük a vadkáros területek gyepesítését, illetve erdősítését, azzal a céllal, hogy minden hektárnyi föld ne veszteséget, hanem valami csekély eredményt hozzon. — Maradva a hagyományoknál: ez a vidék a jelentős burgonyatermelő térségekhez tartozik. — Ez igaz. Mi az évek során tárolóval, a most kiépített iparvágánnyal, eszközökkel be is rendezkedtünk a hagyomány folytatására. A termeléssel és az értékesítéssel összefüggő, évek óta tartó gondok miatt azonban nagyon fontolóra kell venni, milyen mértékben szabad nekünk ezzel foglalkozni. Arról most nem is beszélve, hogy tavaly például az aszály miatt a korábbi évek átlagának csak hatvan százaléka termett. Most mégis eladhatatlan készletek vannak. Egyszóval: termőhelyi adottságaink hiába kedveznek a burgonyának, csak annyit szabad termelnünk, amennyinek biztos piaca van. — Amiről eddig beszélgettünk, még mindig csekély mozgástér az évkezdést jelentő nehézségek ellensúlyozására. Nem gondolkodnak-e a gazdálkodást javító más módszereken? Az elnök bólogat, mielőtt kimondja. — Dehogynem! Nagyon is tudjuk, hogy az érdekeltséget valamilyen formában javítani kell. A költségek csökkentésének ma már ez az egyedüli, járható útja. Szeretnénk valámennyi gépünket üzemeltetésre kiadni a dolgozóinknak. Mindent részletesen, tételesen és pontosan kidolgoztunk. Eleinte ez csak nekik hozna hasznot, magának a szövetkezetnek nem. — Van példa már arra, hogy ezzel a gyakorlattal végül is mindenki jól jár... — Ma még nálunk nem egyértelmű kedvezően fogadják. A vállalkozástól, a vele járó felelősségtől — még ha előnyökkel jár is— sokan tartózkodnak. Azt hiszem, meggyőző szó,., türelem és idő kell ehhez is. Ezen a márciusi napon külsőleg minden békés képet mutatott a faluban is, a határban is. Tette mindenki a dolgát. Aki csupán átutazóként vet pillantást a településekre, a határra, talán nem is sejti, milyen embert próbáló gondokkal birkóznak ezen a tájon. Vörös Márta Fotó: Jakab Judit Milyen legyen a faluszövetség ? Vita a kistermelők érdekvédelméről A Kertbarátok és Kiste- nyésztök most megjelent — ez évi harmadik — száma az átlagosnál is nagyobb érdeklődésre tarthat számot. A kiadvány szerkesztői azon túl, hogy a szokásos módon fontos szakmai tanácsokat adnak a kistermelőknek — például a házikerti zöldség- termelésről, a varasodás elleni védekezésről,' a különösen fontos lemosópermetezés elvégzésének módjáról —, két lényeges, más jellegű témáról is tájékoztatnak. Több nyilvános fórumon is elhangzott igény a községvagy faluszövetség létrehozása. Az elmúlt évtizedek terület- és településfejlesztési politikája nyomán háttérbe szorult a falvak fejlesztése, az utóbbi időben viszont egyre erősödő és szélesedő közakarat nyilvánul meg a községek önállóságának, önigazgatásának visszaszerzésére. Ezek a vélemények leginkább a népfront- mozgalom fórumain jutottak kifejezésre, éppen ezért a népfrontmozgalom .kezdeményezi — és igyekszik segíteni — a szövetség megalakítását. Ez a kiadvány részletesen közli a szövetség létrehozására vonatkozó javaslatot, tételesen ismerteti a célt, a szervezéssel összefüggő feladatokat, és szól arról, hogy miként, milyen feltételek között működhet eredményesen a szövetség. Nélkülözhetetlen ehhez azok véleménye, akikre vonatkozik a kezdeményezés, ezért is várják a kiadvány szerkesztői, az olvasók, a falvakban élők észrevételeit, javaslatait. Ehhez hasonló módon kérik a kistermelők véleményét a megyei érdekvédelmi tanács ideiglenes alapszabályáról. Régi, de ma egyre erőteljesebben hangoztatott igény a kistermelők érdekvédelmének megszervezése, értékes munkájuk segítése, termelési biztonságuk megteremtése. A kistermelők megyei szövetsége ebben a számban teljes terjedelemben közzéteszi a megyei érdekvédelmi tanács alapszabály-tervezetét. A tervezet végén ez olvasható: ,,Kérjük, tiszteljenek meg javaslataikkal, észrevételeikkel, amelyeknek örömmel helyt adunk magazinunkban. Sorsunkat, jövőnket elsősorban mi formálhatjuk, a mozgalom fejlődését mi segíthetjük elő.” Ez a most kezdeményezett párbeszéd, tájékoztatás legalább annyira fontos, mint azok a szakmai, gyakorlati tudnivalók, amelyek a kiadvány márciusi számában megjelentek. (Vörös)
