Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-28 / 73. szám
1989. március 28., kedd Somogyi Néplap 3 Amikor sétál, akkor is dolgozik Á tanácselnök közérzete Ismeri-e Kaposvár tanácselnökét? „Egyszer láttam a telvízióban” — mondta az egyik járókelő. A másik azt állította, hogy sohasem találkozott vele: a nevét sem tudja. A neve: Papp János. Tőle azit kérdeztem: hogyan tájékozódik a város dolgairól, s milyen a kapcsolata a lakossággal? — Beszélgetésünk után tárgyalja a tanácsülés a költségvetést és ez nem lesz valami vidám dolog: biztos már, hogy mintegy harminc millió forinttal költhetün.k kevesebbet a városra a tervezettnél. Súlyos gondunk, hogy nem tudunk állami lakást építeni, s a költségvetés csökkentése helyenként — például a városgazdálkodásban — a színvonalesés veszélyével is jár. Ebben a székben, amelyben én ülök: az öröm és az időnkénti sikerélmény mellett a szorongás is jelen van. Az állapot. — amelyben élünk -- a tájékozódás területén is többet kíván tőlünk: ki tagadhatná, hogy különös fontossága van a helyes döntéseknek. A tájékozódásnak jól bevált formái a testületi ülések, a hétfői tisztségviselői megbeszélések, a vezetői találkozók, a panasznapok, az újságolvasás, a vállalati, intézményi jelzések. Ide számíthatom a .városban tett sétákat, beszélgetéseket is. Vannak tehát a tájékozódásnak formális csatornái és kötetlenebb formái egyaránt. Csatornák — Mit jelent a gyakorlatban a közvetlen kapcsolat? — Korábban már elkezdtük a közvetlenebb kapcsolatrendszer kiépítését, de nem tart még ott, ahol szeretném. Kedvező hatását azonban már érezzük. A tanácstagi beszámolókról van szó: ezeken terítékre kerül a lakosság úgyszólván minden gondja, baja. A tanácstagi beszámolókon a tisztségviselők, az osztályvezetők is részt vesznek, pontos információkat kapok minden lényeges kérdésről. Újításnak számít az a nem olyan régi gyakorlat, hogy ajánljuk magunkat. Rájöttünk, hogy nem elég csupán várni az igényekre, kérdésekre, ezért egy-egy vállalat, intézmény vezetőjének, párt-, szakszervezeti titkárának szólunk, hogy szívesen rendelkezésükre állunk. Mi elmondjuk, hogy milyen kérdések vannak napirenden a városban, miben kérünk segítséget, és azt is. hogy miként tudunk támogatást adni a helyi problémák megoldásához. Van igény erre. Tavaly tíznél több vállalatnál, intézménynél jártunk. Nemcsak nagy horderejű kérdések kerültek ezen a megbeszéléseken a tárgyalóasztalra : akadtak olyanok is, amelyek nem is tartoznak a tanácsra. A . közvetítést a megoldás érdekében vállaltuk. Néhány szervezet — mint például a KISZ — az átlagosnál mélyebb eszmecserét is igényelt. Indokuk a nyugtalanító lakáshelyzet volt, s azt mondták: nem biztos, hogy az általunk javasolt helyett más megoldást ne lehetne találni. Az iskolákról folytatott beszélgetések kapcsán egy egész délelőtt ment rá arra, hogy miként lehet az anyagi gondok gödréből kimászni, a rendelkezésre álló kevés pénzből, milyen ütemben, mikorra végezzük el a munkát. Láthatták hogyan dolgozunk és nem az utcáról származó hírek alapján minősítették helyzetünket, döntéseinket a középiskolák fejlesztésének átdolgozása miatt. Utcai ésnrevételek — Me>nnyi időt fordít a lakossággal való kapcsolatra? — Az időm negyedét, harmadát. Reggel, munkába induláskor kezdődik az utcán, és folytatótik este a bevásárlással. Az emberek nemcsak előhozakodnak gondjaikkal hanem gyakran megoldást is ajánlanak. Sok ilyen alkalmi ismerősöm van a városban. Jobban felfigyelek az ilyen észrevételekre, mint a hivatalos jelentésekre és beszámolókra. Már az is lendíti az ügyet, ha az ember érzi, társadalmi segítséget kapott, hiszen ebben az esetben a polgárnak ez szívügye és nem kői teless égé. —- Van olyan döntés, amelyeket ilyen s hasonló jelzések alapján hoztak? ■ — Ilyen észrevételek alapján rendeltük el a sétálóutca folyamatos nappali őrzését, kezdeményeztük a vásárcsarnoknál' az ottani építkezésből fakadó rendetlenség megszüntetését, meggyorsítottuk a kinizsi garázsváros építését. A lakosság kérése és ösztönzése nélkül aligha birkóztunk volna meg az építéssel kapcsolatos sok gonddal. Sok az apró ügy is: a boltok nyitva tartásának szabályozásától a közvilágításig. — Engem kicsit zavar a bevezetőben érintett „közvéleménykutatás”, amelyből kiderült, nem nagyon ismerik a tanácselnököt Kaposváron. — A tanácselnököt a tanácstól nem lehet elválasztani. Az elnök közérzete akkor lehet igazá jó, ha a lakosság ügyeit gyorsan és szakszerűen intézik és megfelelő döntéseket hoznak akár fejlesztésről, akár szabályozásról van szó. Ha több embernek a tetszését nyeri meg a döntés, mint ahányan bírálják, akkor valószínű, hogy jó irányba mennek a dolgok. Az igazat megvallva nem sokat tettem azért — lehet, hogy ez hiba? — hogy népszerűsítsem magamat. Nem azért alakult ez így, mert megtagadta tőlem valaki a lehetőséget. Az azonban kétségtelen, hogy a vezetők személyes kapcsolattartásának jelentősége növekszik. — Gyalogos kaposvári, vagy csak szélvédőn át látja a várost a tanácselnök? — Többször is bejártam nemcsak a várost, hanem a környékét is. Gyalog sokkal több lesüllyedt aknatetőt, rossz KRESZ-táblát, rendezetlen vízfolyást vesz észre az ember Kritikus helyeken — Elmegy-e kritikus helyekre? Tudja-e, hogy hány lakásigénylö és munkanélküli van a városban? — Kaposváron 1900 lakásigénylő van: közülük ötszáz az egyedülélő, illetve gyermekét egyedül nevelő. Jelentős részüknek egyszer már volt lakása. Számuk egy év alatt kétszázzal nőtt és ez aggasztó. Nagyon sok az elvált. Ha minden lakást nekik adnánk, akkor nem jutna azoknak, akik nem váltak el. A munka- közvetítőnél eddig mintegy féliszázan jelentkeztek tartós elhelyezkedési gonddal. Számukra már két ízben szerveztünk úgynevezett közhasznú munkát, ám a meghívásra csak néhányan je- lebkeztek. Járok-e kritikus helyekre? Vállalatokra tartozó ügyekbe nem avatkozom. Mit tudok én például kezdeni a víztorony keserves építésével? Azok felelőssége és dolga ez, akik felveszik érte a pénzt. Elmegyek viszont olyan tanácsi kisajátításhoz, ahol vállalati érdekből nem mennek előre az ügyek így oldottuk meg a DÉDÁSZ vezérigazgatójával közösen a felüljáró építésekor felmerült súlyos problémát. — Van-e tamcselnök példaképe. — Igen. Kustos Lajos zalaegerszegi tanácselnök. Sokat tanultam tőle, de jólesett, hogy egynémely kérdést — többek között az adó gépi feldolgozását és tájékoztatást — nálunik akar tanulmányozni. Elődeim egyi- ke-másiika is rendelkezett sok olyan vonással, amelyeket érdemes átvenni. Szegedi Nándor KATONAI ESKÜK Változik a hadsereg Ünnepélyéé katonai esküt tetteik szombaton az ország valamennyi laktanyájában azok a fiatalok, akik egy hónappal ezelőtt bevonultak sorkatonai szolgálatra a Magyar Néphadsereghez, Illetve a BM Határőrséghez. Nagyatádon hagyomány már, hogy az ünnepséget a városban, a Szabadság parkiban rendezik meg. A Varsói Szerződés tagállamainak zászlaival fellobogózott térre ezen a szombaton több ezren jöttek el: szülők, barátok, barátnők és kíváncsiskodók. A vendégek között volt Simon Ernőné, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tagja és Hamvas János, Nagyatád tanácselnöke is. A katonai eskü hagyományos forgatókönyve szerint pontban tíz órakor a díszegység vezénylő parancsnoka, Frank János őrnagy jelentette az éilkező elöljárónak, Telegdi Béla ezredesnek, hogy az újoncok felsorakoztak az ünnepélyes fogadalomté télre. Az ünneplő tömegben találkoztam egy boldog édesapával, Agócs Józseffel. — Én nem lehettem katona. A sors úgy hozta, hogy egészen (fiatalon kellett felvállalnom a családfenntartó felelősségét. Édesapám 1943- ban Budakeszinél meghalt, így hát életemben először hívtak esküre. De az a legszebb, hogy az én fiam mondja elő az eákü szövegét. És szól az eskü szövege: „Én, Agócs József, a dolgozó magyar nép fia esküszöm .. — Vatta, a borsodi kis falu messze van Nagyatádtól, jóformán semmit sem tudunk a somogyi városról — meséli ifjabb Agócs József. — A Balatonnál is csak egyszer jártam, jó lenne mielőbb megismerni a várost, de amikor lehetőség lett volna erre, akkor az újoncoknak rendezett Ki mit tud?-on szerepeltem. Kárpótolt, hogy megnyertem a versenyt. — Miikor lesz a városné zés? Nem tudni, hiszen dolgos napok következnek. Sid- lovics Ferenc alezredes, a helyőrség parancsnoka is ezekről a hétköznapokról beszélt ünnepi köszöntőjében, majd így folytatta: — A belpolitikai élet fel- pezsdülése, a társadalmi, a politikai és a gazdasági életben bekövetkezett nagy horderejű változások hatnak néphadseregünkre is. A hadseregnek a jelen helyzetben stabilizáló szerepet kell betöltenie. Teljesen világossá kell tennünk, hogy nemzeti politikát folytatni, a szuveneritást megőrizni hadsereg nélkül nem lehet. - Jelenleg a hadsereg technikai, technológiai váltás előtt áll. A mennyiséget minőségnek kéül felváltania. Az ifjú katonák mától részesei annak a folyamatnak, amely a szükséges és elégséges védelem biztosításával foontaikor zott ki a hadseregben. Váljanak a fegyverek és technikai eszközök 'kiváló kezelőivé és szocialista hazánk megbízható őrzőivé. Az eskütétel — hagyományosan — díszmenettel fejeződött be. (Nagy) Megalakult a vállalkozók szövetségének siófoki csoportja Siófokon összesen 1752, vonzáskörzetében pedig további 1200—11300 vállalkozás működik. Szükség van hát az érdekeltek összefogására, a különböző vélemények egyeztetésére. Az előrejelzés'ek szerint továbbra is hasonló tendenciára kell számítani. Siófokon napjainkban kis területen rendkívül sok kisvállalkozás található, arányát tekintve ugyanúgy, mint a fővárosban. A tevékenységi kör igen széles. Kedvezőek a piaci viszonyok is, ezért sorra alakulnak az új és újabb vállalkozások, míg megszűnésükre alig akad példa. A sajátosan balatoni viszonyok indokolják az együttműködést. A zamárdi Pánis kisszövetkezet kezdeményezésére a siófoki tanács hívta össze a magánvállalkozókat, akiket eddig több szervezet külön-külön képviselt. Fejes Attila, a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke a VOSZ célját valamint a március 4-ei országos közgyűlés határozatait ismertette, ezek egy része ugyanis a vállalkozók védelmét, a megjelent vagy megjelenés előtt álló jogszabályok véleményezését, minősítését célozta meg. A szervezet az országban nem közigazgatásilag, hanem gazdaságilag egységes területen kíván csoportokat létrehozni, mert ez jobban megfelel a helyi sajátosságoknak és igényeknek. Egységesen nagyobb eséllyel léphetnek föl a hosszabb távú elképzelések kialakításában, s ez növelheti a vállalkozók biztonságát. Komáromi Lajos, a Magyar Hitelbank Rt. siófoki fiókjának főelőadója a pénzügyi lehetőségekről tartott ismertetést, majd tízen szóltak hozzá az elhangzottakhoz, szükségesnek tartva a Vállalkozók Országos Szövetsége siófoki csoportjának megalakítását. A tanácskozás végén — 19 résztvevővel — megalakult a helyi csoport. A négytagú vezetőség élére Almach Ottó, a Pánis kisszövetkezet elnöke került. ( — gyarmati — ) AZ UGYELETEK LÁTTÁK ÍGY Békét volt a — Eddig négyszer riasztották a mentőket — mondta Fokvári Gábor szolgálatvezető tegnap délután a kaposvári mentőállomáson. — Reggel hét óra óta vagyok szolgálatban. Négy autó áll készenlétben. A jegyzőkönyvek szerint vasárnap is négyszer kellett a fehér gépkocsiknak sürgősen indulniuk. Az esetek többsége infarktus, rosz- szullét volt, de akadt egy késelés is. A Kaposvár— Közvágóhíd vasúti megállónál ketten verekedtek, az eredmény: súlyos sérülés. Használt a sok figyelmeztetés, mert egyetlen gyermeket sem kellett beszállítani a kórházba alkohol- mérgezés miatt. Mindenesetre négy ápoló, négy gépkocsivezető, egy szolgálatvezető és egy mén- tőtiszt dolgozott húsvétkor is azért, hogy ha valami baj van, akkor tudjanak segíteni. Németh József gépkocsivezetőnek négy gyermeke van: — A legidősebb fiamat még nem tudtam meglátogatni. Ő az előző feleségemnél él, s mivel szolgálatban vagyak, így csak húsvét után tudom neki elvinni a kért BMX-felszerelést. Egy órával kevesebb volt az ünnepi szolgálati ideje Nagy Margit gyógyszerész váltótársának Kaposváron, a Kossuth téri patikában. Vasárnap éjjel ugyanis egy órával előre kellett igazítani az órákat. — Nekem nincs ilyen szerencsém — mondta Nagy Margit. — Ledolgoztam mind a 24 órát. Vasárnap délután két órától hétfőn délután kettőig tartott a munkaidő. Éjjel fél háromig folyamatosan jöttek a betegek, nem volt egy perc megállás sem. Utána megpróbáltam lefeküdni, de még oda sem értem az ágyhoz, m'áris indulhattam vissza. Reggel hat óráig még ketten jöttek gyógyszerért. Egyiküknek Maripent, másikuknak Semicilint írt föl az orvos. Nagy Margittól megtudtuk, hogy a szombat—vasárnapi 24 órás ügyelet ideje alatt 109-en, míg a vasárnap—hétfői alatt 93-an keresték föl a gyógyszertárat. — Sajnos húsvét éjszakájára is jutott a felesleges adminisztrációból. A gyógyszerek egy csoportja térítésmentes, a másikért teljes árat kell fizetni, míg van olyan is, amelyikért tíz százalékot, s olyan is, amelyért húsz százalékot kell a betegnek fizetni. Gyakran kell elővenni a jegyzéket, mert még nem tanultam meg melyiknek mennyi a térítési díja. Nézze meg ezeket az árakat! A jegyzéknek azon az oldalán, amit mutatott, valamennyinek fillérre végződik az ára. A felének pedig egyes helyiértékű fillérre. — Ilyenkor kerekíteni kell. Van olyan gyógyszer, amelyik 43 forint 44 fillérbe kerül. Ha a beteg nem egyszerre vásárolja meg a fölírt két doboznyi mennyiséget, akkor kettő többe kerül, mint egynek a kétszerese. Változatlanul gond az alapanyaghiány. Az egyik beteg görcsoldó kúpot kért, de Nagy Margit csak No Spa-t adhatott helyette. — Szombaton és vasárnap telt ház volt a bárban — mondta a Kapos üzletvezetője, Bárdos Attila. — 20 419 forint volt a vasárnap éjjeli bevitel. A bár után a presszóban hagyták a legtöbb pénzt a vendégek: szám szerint 18 463-at. Ezt követi az étterem 12 700-zal, majd a bisztró 9800-zal. A szállodában 13 vendég volt húsvétkor. Ebből, négy német vadász, egy olasz természetjáró, a többi magyar. Valamennyien a fürdőszobás szobákat kérték, pedig az négyszáz forinttal drágább, mint a többi. A legfelső emeletet lezárták, mert ott valamennyi szobát fürdőszobássá alakítják át. A Kapósban többnyire azok dolgoztak húsvétkor, akiknek nincs gyermekük. Nem volt szerencsés a presz- szóban levő felszolgáló brigád vezetője, Fábián József- né. Pont húsvét vasárnapján és hétfőjén került a brigádjára a sor. — A kolléganőm szívességből vállalta helyettem a vasárnapi munkát, így otthon lehettem, amikor nyolcéves fiam megtalálta a kosárkában a húsvéti ajándékot, a távirányítós helikoptert. Csak hétfőn reggel kellett munkába állnom, s az első aki meglocsolt, a főnököm, Bárdos Attila volt. A vendégek közül is akadt egy, aki szeretett volna hódolni e szokásnak, de otthon felejtette a kölnijét... Balázs Andor