Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

1989. március 24., péntek Somogyi Néplap Dél-somogyi amatőrök kilencedszer „Az igazsághoz keserves út vezet" Szovjet történész előadása A Szovjetunió történelmé­nek értékeléséről és a szov­jet—magyar kapcsolatok új­szerű vonásairól tartott elő­adást az MSZMP Somogy Megyei Oktatási Igazgatósá­gán Gleb Visinszkij, a Moszk­vai Marxista—Leninista In­tézet tudományos főmunka­társa. A politológus emlékezte­tett arra, hogy hazájában „münden főtitkár halála után átírják” a történelmet. Pedig — Vozsgyensztvenszkijt idézve — a történelemnek a legegzaktább tudománynak kellene lenie. Sztálin halála után ennek lehetősége fel­merült, ám a kérdésekre a válaszok, a visszarendező­dés miatt, a hatvanas évek­ben elakadtak. Az eltelt év­tizedek után, ma sokkal ne­hezebb is, könnyebb is vá­laszolni már, mert a politi­ka nem szól bele a tudo­mányba. Hatására a törté­nelemtudomány valóságos „reneszánsza” alakult ki a Szovjetunióban. (Hajtóere­jét eleinte az irodalom és a publicisztika jelentette; a történészek ekkor még nem álltak a helyzet magasla­tán.) A kutatások elmélyülésé­vel lassacskán kiderült: nem ismerjük történelmünket — hangsúlyozta a szovjet ku­tató. Szinte az egész törté­nelmi múlt fehér folt. Ezért nem fogadta el a fiatalság a történelmet valódi tudo­mánynak. A megváltozó vi­szonyok közepette egyre vi­lágosabban látszott a poli­tika előtt is: ha nem ÚsZáz- za a sztálinizmus szerepét, nem tudja megakadályozni a viszarendeződést sem. Ehhez egészen a gyökere­kig kellett hatolni; közben tabuk dőltek meg, bálvá­nyok omlottak össze — a szovjet emberek számára eddig szokatlan módon. Szentségtörésnek látszó kér­dések is napvilágot láttak. Például az: szükség volt-e az októberi forradalomra? Jóllehet, a válasz nem lett világszenzáció, mégis ponto­sította a korábbi sematikus ismereteket, felfogást. A történelemkönyvek lapjai — Sztálin és Lenin mellett — kezdtek benépesülni. A Nép­biztosok Tanácsa tagjainak szerepe egyre emberibb, hi­telesebb lett. Ennek jelen­tőségét mutatja az is — G.B. Shaw szerint —, hogy a korabeli Európa' legmű­veltebb kormányáról volt szó. Lenin utolsó levelei a változások igényéről tanús­kodnak. 1927—28-ban azon­ban befejeződött az „arany­kor”, és egy 1953-.ig tartó „sötét korszakba léptünk — mondta az előadó. Sokan teszik fel a kérdést: a sztá­lini korszak szocalizmus ■ volt-e egyáltalán? Különbö­ző jelzők láttak erről eddig napvilágot: „állami”, „feu­dális”, sőt „fasiszta” szocia­lizmusnak is nevezték már e korszakot. Gorbacsov főtikárrá vá­lasztásával véget ért — úgy- mnd — a „nagy temetések időszaka”. A peresztrojka biztosíthatja, hogy a törté­nelmi reneszánsz nem egy­szeri aktus, hanem folya­mat. A társadalom magya­rázatot akar; nem egysze­rűen arra, hogy mi történt, hanem arra is, hogyan tör­tént. A sztálinizmus meg­ítélése egyértelművé vált — hangoztatta Visinszkij. Volt-e alternatívája? — tette fel a kérdésit. Válasza az, hogy volt. A megtörtén­tek nem a szocializmus lé­nyegéből fakadtak. A sztá­linizmussal való szepibené- zésből sem azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy ellenfeleinknek van igaza, hanem azt, hogy rosszul csi­náltuk — mondta az elő­adó. A magyar—szovjet kap­csolatoknak — amelyek alapjait Kun Béla és Lenin rakta le — nagyon sok po­zitívuma van. A két világ­háború között a magyar po­litikai emigráció volt a leg­nagyobb létszámú. A Szov­jetunióban több felelős pozí­ciót töltötték be a magyar politikai menekültek. Saj­nos, több száz magyar kom­munista halála árnyékolja e viszonyt, amiben a soknem­zetiségű emigráció a szovjet kommunisták egy részének sorsával osztozott. A szovjet politológus hangsúlyozta, hqgy több kérdés még tisztázásra szo­rul. így a Magyar Légió fel­állításának elmaradása, a békeszerződések és a jóvá­tétel kérdése, a Rajk-per a személyi kultusz, az 1953— 56 közötti időszak. A „glasz- noszty” új feltételeket te­remtett ezek megismerésé­hez, megítéléséhez. Végül mindannyiunk számára mondom — fejezte be az előadó, aki magyarul mond­ta el gondolatait — „az igazsághoz keserves út ve­zet”. Horváth László Árpád Olasz érdeklődés a kiállítás iránt Olasz intézmények és vállalatok készek bekapcso­lódni az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállí­tás előkészítésébe és ren­dezvényeibe. Ezt Carlo Ber­nini, az észak-olaszországi Veneto tartomány elnöke és a kereszténydemokrata párt legszűkebb vezetőségének tagja fejtette ki azon az ebéden, amelyen vendégül látta Pozsgay Imre állam­minisztert. A baráti légkör­ben lefolyt megbeszélésen Bernini (aki a nyugat-euró­pai tartományok szövetsé­gének is elnöke) javasolta és célszerűnek tartotta, hogy az Alpok—Adria munkakö­zösségen belül kísérleti jel­leggel alkalmazzák foko­zatosan az EGK rendtartá­sát és szabványait. Hasonló Ország László: Csoportkép Erzsébet terakotta plaszti­káival már kísérletező alko­tót sejtet. A kilencedik tárlat meg­lepetése, hogy először látha­tunk iparművészeti mun­kákat. A nagyatádi Posta József né gyapjúszövéseinél a hagyományos népi motí­vumokat szándékozik át­menteni, míg Tálos József- né önálló gondolatú, in­kább iparművészeti jelle­gű szőtteseket készített. A teljesség igényével nem lehet szólni erről a kiállí­tásról sem, ám nyugodtan állíthatjuk, hogy a dél-so­mogyi amatőrök ismét ní­vós ajándékkal lepték meg a tárlatlátogatókat. A hó­nap végéig érdemes benézni marcali helyőrségi klubban. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ adott otthont, a IX. Dél-somogyi amatőr képző- és iparmű­vészeti kiállításnak. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban ma este hat órakor a siófoki népegyetem vendége Szilá­gyi Ákos esztéta lesz. Kaposváron, a Somogy Megyei Múzeumban számos érdekes tárlat közül válo­gathatnak az érdeklődők. Elsősorban Losonczi Pálnak., az Elnöki Tanács nyugalma­zott elnökének államfői ki­tüntetéseiből rendezett A jég világa és a Paraszti pi­henés pillanatai, című állan­dó kiállítás, valamint a diákok körében eddig is méltán népszerű iskolatör­téneti bemutató. Megtekint­hetjük itt Bernáth Aurél festményeit, valamint Ga- limberi Sándornak a régi megyeszékhelyet bemutató városképeit. Ugyancsak itt látható a kaposvári születé­sű, jelenleg Spanyolország­ban élő világhírű fotómű­vész, Juan Gyenes tárlata. A Kaposvári Galériában Z sin Judit szobrászművész kiállítása tekinthető meg, a Somogyi Képtárban pedig Ókori művészet címmel mu­tatják be a Szépművészeti Múzeum antik gyűjtemé­nyének néhány értékes da­rabját. Tálosi Józsefné: Szőnyeg a művelődési ház kiállító­termébe. (A reprodukciókat Gyertyás László készítette.) N. J. Ürmös István: Máktörő Kilenc évvel ezelőtt ren­dezték meg a dél-somogyi amatőr képzőművészek ki­állítását, először Nagyatá­don, a Gábor Andor Műve­lődési Központban. Az ak­kori siker arra késztette a szervezőket, hogy rendsze­ressé tegyék az ilyenfajta bemutatkozási lehetősége­ket. Amikor a művelődési köz­pont vállalta az amatőrök támogatását, még csak a városban és a környékén élő alkotókra számítottak. A műhelymunkának gyorsan híre ment, s jöttek érdeklő­dők Barcsról, Kadarkútról éppúgy, mint Csurgóról és Babócsáról. Az amatőrmoz- galomnák jó húsz évvel ez­előtt még számtalan fóruma volt. Ma Somogybán a nagy­atádi a kevés ritka közé tartozik. Ezért is érdemel megkülönböztetett figyel­met. A mostani tárlatra 21-én neveztek, 104 alkotással. A zsűri hatvannégy munkát tartott érdemesnek arra, hogy közönség elé kerüljön. A legkiíorrottabb képek­kel a nagyatádi Ország Lász­ló jelentkezett. Tusrajzain érezhető, hogy nemcsak a képzőművészettel, hanem a fotózással is behatóan fog­lalkozik. Képei láttán döb­ben rá a nézelődő arra, mennyire szétválasztható az idősebb és a fiatal nem­zedék anyaga, anélkül, hogy ismernénk korukat. A húsvétot általában mindenki családja körében, az otthoni (nyuszi) fészek­ben tölti, mégis szeretnénk fölhívni a figyelmüket né­hány kulturális programra. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ­ban C junior I. és II., vala­mint felnőtt kategóriában dunántúli társastáncverseny kezdődik holnap délelőtt ti­zenegy órakor. Este hét óra­kor diszkóban táncolhatnak a fiatalok. Ugyanitt megte­kinthető Kass János grafi­kus kiállítása. A település múltját bemu­tató helytörténeti fotó- és o kmányiki állítás nyílt a bodvicai ifjúsági és nyugdí­jasklubban. Erdély címmel Szentivá- nyi Árpád fotóit láthatják az érdeklődők a kaposvári Gyergyai Albert középisko­lai kollégiumban. Gól cím­mel a darányi általános is­kolában rendeztek kiállítást Péter János fotóiból, míg a lakócsai általános iskolában Győri Vilmos Krisztusport­rék töviskoszorúval című fo­tókiállítása látogatható. Szin­tén fotókiállítást rendeztek Kaposváron a Noszlopy Gás­pár Közgazdasági Szakkö­zépiskola KISZ-klubjában. Itt Mezőfi Zoltán munkái láthatók. Rőszen Ruszén bolgár kép­zőművész, grafikus kiállítá­sa várja az érdeklődőket a Ligeti Béláné: Kisvárosi hangulat szobrászat remekei. A hed- rehelyi Kovácsné Csicskár A fiatalabbak kísérletez­nek, mint például a csurgói Witt Katalin, az idősebbek, akárcsak Mezey Mária Mag­dolna, a megszokott olajké­peket kedvelik. Üjabb mű­hely van születőben Babó- csán — legalábbis erre en­ged következtetni az, hogy hét alkotó jelentkezett on­nan. Arató Béla a tőle meg­szökött színivonalú olajké- peket küldte, akárcsak Vízi Mihály, vagy Vezér Dezső. Az újdonság erejével hat­nak Zomboriné Gaál Borbá­la linónyomatai és Zombori Lajos olajképei. Különösen megkapó a Gobbi Hildáról készítet portréja. Az idén mintha kevesebb kisplasztika került volna bemutatásra. A drávaszente- si Ürmös István két fafara­gása, a Szt. Flórián és a Máktörő című, a hagyomá­nyos utakat követő, népi fa­HÉTVÉGI /tájoló Pozsonyi koronázási ünnepségek Gazdagon illusztrált al­bummail lepte meg olvasóit a .pozsonyi Tátrán és a bu­dapesti Európa Kiadó. Ste­fan Holcik „Pozsonyi koro­názási ünnepségek 1563— 1830” című művét Nagy Ju­dit fordításában közösen je­lentették meg. Több mint 250 év koro­názási ceremóniái elevened­ték meg a könyv lapjain. A hiteles, korabeli dokumen- tumékra támaszkodó szerző tizenegy Habsburg-házi ural­kodó magyar királlyá, és nyolc királyi hitves király­névá koronázásának szertar­tásáról, azok előkészületeiről ír, laikus és szakember szá­mára egyaránt érdekfeszítő­en. Az albumqt lapozva az ol­vasó gondolatban lóhátra vagy hintóba ülve sorolhat be a királyt kísérő koroná­zási menetbe, ami a hagyo­mányok szerint mindig a Vödric kapu felől érkezett a pozsonyi Szent Márton szé­kesegyházhoz. Ezután a fe­rencesek kolostora követke­zett, ahol az aranysarkan­tyús vitézekét avatta fel az éppen hatalmon levő ural­kodó: Miksa, Rudolf, II. Fer­dinand, Mária Terézia vagy V. Ferdinánd. Majd ismét lóra ült és elhagyta a vá­rost, hogy a várfalákon kí­vül, szabad ég alatt tegye KÖNYVESPOLC le a koronázási esküt. Az utolsó állomás a Duna men­ti koronázási domb vélt, — amelyet erre az alkalomra nemzeti színékbe öltöztettek —, ahol kardjával a négy égtáj felé vágott) e súhin- tással jelezvén, hogy király­ságát kész megvédeni a bár­mely .irányiból érkező ellen­ségtől. Pozsony óvárosainak utcá­in ma is láthatók a koro­názási díszmenét kőibe rej­tőzött tanúi, a terék, a templomok és a háziak; me­lyek a múltban a szimbo­likus királyi útvonalat sze­gélyezték. Mivel Székesfehérvár, a koronázóváros török kézre került, az új koronázási hely Pozsony lett. A szent koro­na várományosai tizenkilenc alkalommal jöttek ide, hogy az ország hercegprímásától átvegyék hatalmuk jelképét. A könyv első fejezete a coronaiio — megkoronázás — fogalmát magyarázza, s a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött szent koronát és a jelvényeket mutatja be. A rövid ismertetőik mellett Sze- lényi Károly páratlan érté­kű nemzeti ereklyéinkről készített fotói állnak. További félszáz lap mesél a hajdani koronázásokról, az ország akkori fővárosálba ér­kező, a királyi útvonal sző­nyegét széttépő ünneplő tö­megről. Arról a több napos ceremóniáról, amelyen ne­ves művészék is részt vet­tek, hogy zenéjükben, ver­seikben, színielőadásailkban, metszeteikben és alkvarellje- ikben megörökítsék és él­tessék a korona tulajdono­sait. Fennmaradt illusztrá­cióik, festmények, grafikák és szobrók mesélnek a kor­ról, felvillantva azokat az eseményeket, amelyek meg­határozták az ország törté­nelmét. A fotók még élvezeteseb­bé teszik és időben köze­lebb hozzák a majdnem há­rom évszázad koronázási ün­nepeinek históriáját. Köztük olyan csodás pozsonyi műem­lékeket fedezhetünk fel, mint a régi városháza előtt álló Miksa kút, vagy az esztergomi érsek egykori székhelye: a prímási palota, és a vár. A koronázási ünnepségek emlékképei mára legendává halványultak, de Stefan Hol­cik albuma történelmi múl­tunk jelentős mozzanatait mutatja be. Lőrincz Sándor Nagyatádon, nemcsak Atádról

Next

/
Thumbnails
Contents