Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
2 Somogyi Néplap 1989. március 23., csütörtök Folytatja tanácskozását az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) lag széles körű vitára. bocsátottuk. A tervezetnek a sajtóban való közzétételével lényegében valamennyi magyar állampolgár, szervezet, munkáltató részére lehetőséget adtunk javaslatok, észrevételek megtételére. Ezen túl a leginkább érintett szervezetekkel — a Magyar Gazdasági Kamarával, a szak- szervezetekkel — nyilvános vitákon vettünk részt. Az említett szervezetek, valamint a Hazafias Népfront keretében szűkebb körű eszmecserére bocsátottuk a tervezetet. E viták eredményeként a legtöbb kérdésben közeledtek nem oly régen még igen távoli álláspontok. Először is arra a kérdésre kell válaszolni, amely úgy fogalmazódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink köpött egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot. Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű válasz: Az 1976. évi fl törvényerejű rendelettel ugyanis hazánk elfogadta az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 8. cikkében kötelezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot. Másodszor a sztrájk szabályozásának egyik alapdilemmájára kell a figyelmet felhívni. A sztrájk a munkavállalók alapjoga, de mint minden alapjog szabályozásánál szükségképpen érvényesülnek meghatározott korlátok. Ugyanis az alapjogok, korlátlan érvényesülésük esetén más állampolgári, emberi vagy munkavállalói jogokat, illetve társadalmi alapérdekeket sérthetnek. Ezért olyan, talán kényesnek nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozásban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükségképpen bekövetkező hátrányoktól. Azt is látni kell, hogy önmagában a jogi szabályozás képtelen ezt a funkciót betölteni. Halmos Csaba ezután úgy fogalmazott, hogy a sztrájk nem oka, hanem tünete a feszültségeknek. Ebből a tételből a javaslat előkészítői számára világossá vált: mint minden tüneti kezeléssel, úgy a sztrájk túlzott korlátozásával sem kerülhetnénk el a feszültségek fokozását, a vadsztrájkok kirobbanását. Nyilvánvaló tehát, hogy a sztrájkot kiváltó konfliktus csak a legritkább esetekben kezelhető jogi eszközökkel. Alapvető funkciója a törvénynek, hogy a sztrájkban résztvevőket védelemben részesítse. E védelem többirányú. A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik, így kizárja azt a hazánkban is már korábban tapasztalható jelenséget, amely a sztrájkot informális csatornákon keresztül minősíti. Ezen túl a javaslat a jogszerű sztrájkban résztvevők helyzetet legali - zálja, amikor kimondja, hogy emiatt a dolgozókat, a szakszervezeteket hátrány nem érheti. A jogi rendezés másik funkciója az, hogy előre kiszámíthatóvá tegye a jogellenes sztrájk szankcióit. A szabályozás módszeréről, ha úgy tetszik stílusáról szólva kifejtette: az előzetes vitákban egyesek túlszabályozást, míg mások alulszabályozást említettek. A tartalmat illetően egyik oldalról túl általánosnak, másik ódáiról viszont túlságosan konkrétnak, így korlátozónak minősítették a tervezetet. A sokszori egyeztetés eredményeként az álláspontok e téren is jelentősen közeledtek egymáshoz. Halmos Csaba szerint a törvénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe a sztrájk gyakorlásának föltételeit érintő, míg a másikba a sztrájkban résztvevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoznak. E szabályok részletes ismertetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdésekre tért csők ki. Vitathatatlan, hogy a sztrájknak csak a munkaviszony keretében való megengedése diszfunkciókkal is járhat. Így például: a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a bérek emelése érdekében lehetne föllépni, s ez az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára az ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Tény az is, hogy a nemzetközi gyakorlatban az említett Egyezségokmány szövegével összhangban megszorítás néLkül, a gazdasági és szociális érdekek védelmére ismerik el a sztrájk jogát. Döntően az említett indokok alapján a kormány számára elfogadható a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata, amely a sztrájk jogát a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. Az előzőekkel szorosan összefügg a szolidaritási sztrájk. Az eredeti tervezet két változatot tartalmazott: az egyik kizárta a szolidaritási sztrájkhoz való jogot, abból kiindulva, hogy a sztrájkkal érintett munkáltató képtelen a sérelmet befolyásolni. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megilleti a munka- vállalókat a szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, ugyanis a szolidaritási sztrájkot általában megengedik. Vitathatatlan, hogy ha a közvetett formában, de a szolidaritási sztrájk is nyomást gyakorolhat az érintett munkáltatóra vagy szervezetre, s ez hathatósabbá teheti a munkavállalói érdekvédelmet. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen jellegű sztrájkok az érintett munkáltatók érdekeit alapvetően sújtják, garanciális szempontból indokolt, hogy ilyen sztrájkot csak a szak- szervezet kezdeményezhessen. Természetes, hogy szolidaritási sztrájk esetében az előzetes egyeztetés kötelező előírása értelmetlen. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szakszervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve fölöslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizárólag az, hogy a sztrájk más alapjog — például az élethez való jog — gyakorlását ne, vagy csak társadalmi szempontból elfogadható mértékben korlátozza. Egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóknál csak korlátozott mértékben gyakorolható a sztrájk, mégpedig úgy, hogy a szolgáltatás még elégséges teljesítését ne gátolja, A javaslat előkészítése során meggyőződtem arról, hogy ennék az elvnek a biztosítékai, valódi garanciái nem a jogi szabályozásban, hanem társadalmi-gazdasági tényezőkben gyökereznek. Meggyőző volt számomra az alapellátásban tevékenykedő szakszervezetek és munkavállalók határozott és felelősségteljes hozzállása, Egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a lakosság terhére, hátrányára csak kivételesen, igen súlyos érdeksérelem esetén élnek a sztrájk eszközével — mondotta az előadó. A tervezet azon szabályait illetően, amelyek a sztrájkban, különösen a jogszerű sztrájkban résztvevők védelmét célozzák, érdemi vita keletkezhet. Itt egyetlen olyan szabályra hívom fel a figyelmüket, amely nem a javaslatból, hanem az általános munkajogi szabályokból következik. Ha a sztrájk kezdeményezése jogellenes munkáltatói magatartásra vezethető vissza, az érintett dolgozók a kiesett munkabérüket kártérítés címén igényelhetik. Az államtitkár végezetül egy olyan kérdésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelős- ségrevonásról. — Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nem kívánatos korlátokat jelentenek — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket, így különösen a személv- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. A jogellenes sztrájkban résztvevőkre ugyancsak az általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, illetve annak gyakorlása, a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megsértésének minősül. Ebből következik, hogy a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. — A javaslat előkészítése is jól tükrözte azokat a társadalmi-gazdasági feszültségeket, amelyek napjainkra hazánkban felhalmozódtak. Az előkészítő viták legáltalánosabb tapasztalata az, hogy bárhol és bármilyen közegben vitáztunk, csatáztunk a tervezetről, egyértelműen megfogalmazódott: a munkavállalók a sztrájkot, mint érdekérvényesítési eszközt, nem tekintik valódi alternatívának, s azzal valóban csak a végső esetben kívánnak élni. Ez a társadalmi hozzáállás az igazi garancia arra, hogy ne a sztrájkanarchia uralja hazánkat. Hasonlóan felelős társadalom- irányítási magatartás szükséges ahhoz, hogy az értékteremtő munka iránt meglévő igény ne csapjon át a sztrájkot is természetesnek tekintő közömbös hangulatba. Ezért természetes és szükséges, hogy ez a törvény előkészítése kapcsán is megindult társadalmi párbeszéd tovább folytatódjék olyan irányba, amely az értelmes és alkotó munka föltételének megteremtését célozza. Ez egyben valódi garancia lehet a sztrájkok megelőzésére. Szigethy Pezsö (Györ-Sop- rort m„ ta. vk:),a jogi, igaz- gatásügvi bizottság nevében elmondta: a testület egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozásáraSzigethy Dezső hangsúlyozta, hogy a tervezetet a jogi bizottság mellett öt másik parlamenti állandó bizottság is megvitatta. Az előterjesztéssel szemben támasztott ellenvetéseiket három fő probléma köré lehft csoportosítani. Az egyik ilyen, visszatérő kifogás volt, hogy a tervezet erősen korlátozó jellegű. Főként azt nehezményezték, hogy a sztrájkot a munkahelyek falai közé kívánja szorítani, illetve kizárja a munkabeszüntetés kezdeményezőinek Dudla József (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 8. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságának első titkára szerint a törvény liberális szelleme, az általa biztosított szabadság a felelős önkorlátozást, és nem a felelőtlenséget fogja erősíteni. Nagy Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elöljárójában arról szólt, hogy a sztrájktörvény a tervezet néhány továbhi ki egészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen .korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. Emlékeztetett arra, hogy a sztrájkjog gyakorlati megteremtésének. illetve szabályozásának gondolata másfél-két esztendeje vetődött fel a szukszervezeti vezetők körében. Akkor e gondolat megvalósításának esélyei nem voltak túlságosan jók, sem a szakszervezetek körében, még kevésbé a politikai, kormányzati vezetésben, s ezért gyakorlati megvalósítása késedelmet szenvedett és formája az eredetihez képest jelentősen megváltozott. A szakszervezetek abból indultak ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben kapjon helyet. Ez a kiinduló-helyzet. megváltozott, mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szakszervezetek. így eredetileg a Munka Törvénykönyve módosításával összekötve, annak részeként kívánta elvégeztetni a szabályozást. Ezt az elképzelést a szakszervezetek nem fo gadták el. így született az a kompromisszumos megállapodás, hogy önálló sztrájk- törvény készüljön. A továbbiakban kiemelte: a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatos érdekegyeztetési rendszer kiépítése hosszabb időt vesz igénybe, tekintettel arna, hogy összefügg a tulajdonformák változásával, a piacgazdaságra jellemző intézmények kialakításával, Halmos Csaba bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön nem említett javaslataival is egyetért a kormány. Megítélése szerint az Országgyűlés olyan törvényt alkothat, amely alapjaiban biztosítja a sztrájkhoz való emberi, illetve munkavállalói jogot. Olyan józan és ésszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek. — Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a különböző nemzetközi egyezményekben és ajánláFarkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa hangsúlyozta, hogy elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szervezett munkahelyeken dolgozni, és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásuk újratermeléséhez szükséges munkabért. Az élőmunka értéke az európai országok közül hazánkban a legalacsonyabb — mondta, jelezve ezzel az esetleges sztrájkokhoz vezető problémák közül a legsúlyosabbat. Javasolta, hogy Németh Miklós miniszterelnök januári, illetve a kormányszóvivő februári ígérete szerint valóban készüljön el az új kormányprogram, s még a nyáron vitathassa azt meg a parlament. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munka- közösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. sokban megfogalmazottakkal. Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy liberális sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezek az emberek tartós társadalmi békében is élhetnek — mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. Beépítették a javaslatokat a tervezetbe köréből a kisebbségi szakŰj kormányprogramot lapítja meg a bíróság a jogszerűséget, illetve milyen kritériumok alapján döntenek a munkaügyi bíróságok a felelősségről, az okozott kárról. Ezeknek a nyitva hagyott kérdéseknek az eldöntésére a jogi bizottság egyeztető albizottságot hozott létre. A testület munkájának gyümölcse az a jelentés, amelyet a törvényhozók írásban megkaptak. Ezzel kapcsolatban Szigefhy Dezső utalt arra, hogy az egyeztető testület javaslatait a kormány nevében Halmos Csaba államtitkár elfogadta, s azokat már beépítették a törvénytervezetbe. A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általamon vita. szabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. A nyugati kemény szakszervezeti maga tartáshoz van szokva — mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. Nyers Rezső államminiszter elmondta, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ahhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvényelőkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennek szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot érintő korlátozásokat illetően. így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, (Folytatás a 3- oldalon) Kompromisszumos megállapodás szervezeteket. Nem értettek egyet azzal sem, hogy a jogszerűséget csak az érdekelt munkavállalókra ás a munkáltatókra korlátozza, a kiesett munkaidőre pedig tiltja a bér kifizetését, A viták során szóvá tették azt is, hogy a törvényjavaslat bürokratikus megkötéseket tartalmaz. Ezek közé sorolták, hogy a tervezet intézményesíti a titkos szavazást, és túlzott szerepet biztosít a kollektív szerződésnek. Emellett sokan úgy vélték, hogy a sztrájktörvény tervezete nem tud kötődni a kialakult érték-, illetve intézményrendszerhez. Ezzel kapcsolatban olyan problémák vetődtek fel, mint például: minek alapján ála politikai intézményrendszer átalakításával. A szak- szervezetek is sajátos módon érdekeltek abban, hogy a jelenlegi bizonytalanság megszűnjék, és konfliktus esetén ne szubjektív szándékok minősítsék a sztrájkot, ne pillanatnyi indulatok minősüljenek jogszerű vagy jogellenes cselekménynek. Ez a szakszervezetek, a dolgozók, a sztrájkban résztvevők védelmét szolgálja. A továbbiakban Nagysándor a tervezette! kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot. hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon, a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogadása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szak- szervezetek is belső sztrájk-
