Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1989. március 22., szerda Somogyi Néplap Fedezetet az oktatásra Ülésezett a megyei művelődési bizottság Négy esztendővel az után, hogy megszületett az oktatási törvény, vajon mi­lyen feltételek hiányára gondolt a Somogy Megyei Tanács végrehajtó bizott­sága mellett működő mű­velődési bizottság, amikor tegnapi ülésén a reform ki­bontakozását sürgette? Többen kezdték úgy fel­szólalásukat, hogy vajon időszerű-e most az oktatá­si törvény végrehajtásának tapasztalatait összegezni, hiszen az oktatásügy a kor­rekciók napjait éli át. A szenvedélyes vitában azon­ban bebizonyosodott, hogy a téma időszerűsége a vál­tozásokban rejlik, nem be­szélve arról, hogy április elején a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága foglalko­zik majd az oktatási tör­vény végrehajtásának ta­pasztalataival, s foglal ál­lást a feladatokról. Az utób­biban rejlő lehetőséget is­merték föl a bizottság tag­jai, amikor talán a- megszo­kottnál is élénkebben fog­laltak állást a dr. Sótonyi Sándor irodavezető által előterjesztett .írásos beszá­moló megállapításáról. Azokról a szükséges ten­nivalókról folyt az eszme­csere dr. Horváth Sándor­nak, a megyei tanács tár­sadalompolitikai főosztálya vezetőjének, a megyei mű­velődési bizottság elnöké­nek vezetésével, amelyek a régió sajátos adottságaiból erednek, s meg is valósítha­tók. A megyei tanács oktatási irodájának beszámolójához a Somogy Megyei Pedagó­giai Intézet is készített ér­tékelést az oktatási törvény végrehajtásának tapaszta­latairól, a kettőt együtt tár­gyalták meg a művelődési bizottság tagjai. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága elé kerülő jelentés magvasan fogal­mazta meg az oktatás tár­gyi, személyi feltételeiről szerzett tapasztalatokat. Szólt a helyenkénti kritikus tanteremhiányról éppúgy, mint a kollégiumi hálózat elégtelenségéről, vagy ép­pen a pedagógusok élet- és munkakörülményeiről, az intézményi önállóságról, az önálló gazdálkodásról. A hetedik ötéves tervben nem épül meg valamennyi szükséges • tanterem az ál­talános iskolák számára, különösen kritikus a hely­zet e tekintetben Kaposvá­ron, Barcson, Siófokon. A százhetvenhat általános is­kolából hatvannégyben nincs tornaterem, illetve még tornaszoba sem. A kö­zépiskolások számára szük­ségtantermeket tudnak csak biztosítani, mivel a terve­zett tantermek egyharma- dának megépítésére nincs fedezet. A kollégiumokban várhatóan háromszáz diák igényét nem tudják kielégí­teni. Azoknak, akiknek nem jut majd hely, a megye je­lentős anyagi támogatással externátusi elhelyezést biz­tosít szeptembertől. Az oktatási törvény szel­lemének megvalósításában a kulcsszerep a pedagógu­soké. Hiába biztosít azon­ban mintegy száz főiskolás­nak, egyetemistának ösz­töndíjat a megye, sokan nem fogadják el a fölkínált állásokat. Énnek okát abban látja a megyei tanács iroda­vezetője, hogy a pedagógus­lakások elavultak. kor­szerűtlenek. Itt is megálla­pították, hogy az országos béreknél öt százalékkal ala­csonyabbak a pedagógus át­lagbérek Somogybán. Ám máris hallhattunk olyan példákról, amelyek ösztön- zőek lehetnek. A Siófoki Vá­rosi Tanács mintegy kétmil­lió forintot biztosított a pe­dagógusbérek jelentős eme­lésére. A pályakezdők alap­fizetését 6500 forintban ál­lapította meg. Innováció, önállóság, szaktanácsadás. Az egyik hozzászóló e három fogal­mat állította egymás mellé, hogy bizonyítsa: a pedagó­gusokban megvan a készség a megújulásra, kezdeménye­zői az iskolák, ám a feltéte­lek igazán nem segítik ki­bontakozását. Éppúgy nem, mint a nagyobb önállóság kivívását. A szaktanácsadás ugyan sokat fejlődött — ál­lapította meg —, ám még így sem tud eléggé az isko­lák igényének megfelelni. Szigetvári György, a bi­zottság tagja az oktatásügy teljes reformjának átgon­dolását sürgette. Az idegen nyelv oktatásának tapasz­talatairól többen is szól­tak. Ebben is nagyobb ön­állóságot várnak az iskolák. Mások a zenei oktatás ki- terjesztését igényelték. Páré Irén, a Pedagógusok Szakszervezete Somogy Me­gyei Bizottságának titkára így fogalmazott: az oktatá­si törvényt bizalommal fo­gadták a pedagógusok, ám a bevezetés is már ellent­mondásos volt, végrehajtá­sában pedig sok a bizony­talanság, aminek eredője a feltételek hiánya. Paizs Im­re, a Somogy Megyei Peda­gógiai Intézet munkatársa az oktatási törvény végre­hajtásának tapasztalatait, tanulságát abban ismerte föl, hogy számos változást indított el az iskolákban, s hogy ezek beérjenek, a fel­tételeik megteremtése a leg­főbb feladat. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága legközelebbi ülése e felada­tok meghatározásában se­gítheti az oktatási törvény szellemének, az oktatás meg­újulásának kibontakozását. Horányi Barna Az ágyút nem rabolták el A talpas ház gólyát és vendéget vár A Siotour kulturális in­tézményeit tavaly 278 ezer vendég kereste fel. Ezek közül különösen népszerű a balatonszentgyörgyi Csillag­vár, mely 1987-ben a bűn­ügyi krónikákban is szere­pelt. Talán mert régóta nem őrzik fegyveres legények (végvári vitézek, vagy erdő­járó vadászok), betörők ve­tettek szemet rá, s értékes régiségeket zsákmányoltak a várban. (Az ágyút nem ra­bolták el.) De szerencsére' a régiségek hamarosan meg­kerültek. s a kiállítást újra megrendezhették a szakem­berek. A múlt évben aztán háromszor annyian keresték fel, mint a korábbi eszten­dőkben (talán éppen a bűn­ügyi tudósítások hatására). A romantikus épület kör­nyéke a déli part egylk^ leg­kedveltebb kirándulóhelye. A Csillagvárban rendezett kiállítás a Balaton mellett húzódó egykori végvári rendszert idézi, s a végvári vitézek életét mutatja be. Noha az épület még nem lé­tezett a török hódoltság ide­jén, valójában a Festetichek építették vadászháznak, s később erdészek laktak/ ben­ne — az eredetiség illúzió­ját kelti. Erdőszerű sánc ve­szi körül, s az emberek fan­táziáját a benne található ritka mély kút is igencsak foglalkoztatja. A várat mű­emlékké nyilvánították. Szer­vezett csoportok és egyéni turisták egyaránt szívesen látogatják; különösen ked­velik a tinédzser korú diá­kok. Bálátonszentgy.örgy valaha gazdag volt népi építészeti emlékekben is, ám ezek többségét lebontották. Csak az utolsó órában sikerült megmenteni a talpas házat, amely ugyancsak bontásra ítéltetett. A Siotour megvá­sárolta, az Országos Műem­léki Felügyelőséggel közö­sen helyreállította. (Nemrég újították fel másodszor.) A ház kéményére minden év­ben gólyák költöznek — már várják őket, akárcsak a ven­dégeket. A talpas házban — stílszerűen — népi iparmű­vészek mutatják be művei­két. Fotó: Gáspár Andrea Ádándon a „csoda” nem három napig tart Az ádándi Berzsenyi Dá­niel Közművelődési Egye­sület 1986. szeptember 15-én 154 taggal alakult; azóta száz új taggal és több ezer „szimpatizánssal” gyarapo­dott. Az egyesület elnöke, Pollák Tibor, a Magyar Népfőiskolái Társaság el­nökségének is tagja. — Meddig jutott az ádán­di közművelődési egyesület? — Megalakulásunk után hamarosan elindítottuk a népfőiskolát, azért, hogy a Szabadiban épp véget érő Sió mente népfőiskola ha­gyományait a környéken is meggyökereztessük. Az el­telt három év jelentős eredményeket hozott mind az egyesületben, mind a szűkén vett népfőiskolái mozgalomban. Egyre na­gyobb iránta az érdeklődés, és egyre több a támogatónk. Programjaink zöme műve­lődési, de kötődik a gazda­sághoz, a politikához, a sporthoz is. Három szakte­rületen — vagy ha úgy tet­szik: három szakosztályban — dolgozunk. Népfőisko­lánk önszerveződő, saját vezetősége van. Hároméves oktatási formát választott; ez épp most járt le. Érdekes előadásokat hallgattak a ta­gok, s a környékről, illetve Siófokról, Boglárlelléről is érkeztek érdeklődők. 1987- ben vetettük föl először, hogy csatlakozni szeret­nénk az úgynevezett „Euró­pa-ház” hálózathoz, amely a különböző nemzetközös­ségeket igyekszik egymás­hoz közelíteni, szellemileg és érzelmileg. A különböző nemzetek egymás életével, kultúrájával, társadalmi fölépítésével, politikájával és népfőiskoláinak tevé­kenységével ismerkednek meg. Az idegenforgalomban kevésbé kihasznált terület a kulturális turizmus. Az ádándi kör kultúrát akar terjeszteni, ismerkedési le­hetőségeket biztosít. A múlt nyáron megszerveztük az első ádándi nemzetközi népfőiskolát; ez a siker mel­lett sok tanulsággal is szol­gált. Az első mindjárt az, hogy nem márciusban kell meghirdetni. Hiszen a nyu­gat-európai országokban akkorra már mindenki el­dönti, hogy hol tölti a sza­badságát. Tavaly csak Kö- zép-Európából érkeztek mintegy harmincán. A fel­hívásunkra viszont számta­lan visszajelzést kaptunk, hogy 1989-re egyénileg, sőt csoportosan is sokan eljön­nének hozzánk... — Eszerint az idén töb­ben lesznek a nemzetközi népfőiskolán? — A logikus ez volna, a valóság azonban sajnos más; nem sikerült ugyanis szálláshelyet biztosítani a hallgatóknak, így hiába volt a dán, a holland, a svéd ér­deklődés, nem tudjuk vál­lalni a rendezést. 1990-re talán meg lesznek a feltéte­lei; akkor valóban sor ke­rül a második nemzetközi kurzusra. — A népfőiskolái tenni­valók mellett az egyesület sporttal is foglalkozik. Mi­ként alakul a ralli-cross szakosztály tevékenysége? — A község adottságai rendkívül jók. A falu életét nem zavarja, hírnevét pedig öregbíti a ralli-cross. Tár­sadalmi összefogással épült és épül a pályánk, a ver­senyek némi anyagi hasz­not is hoznak. Az idén pél­dául négy versenyt rende­zünk, közülük három orszá­gos bajnoki futam lesz, egy pedig — ha igaz — nemzet­közi verseny. Az autóralli mellett szeretnénk fejleszte­ni a motocrosst. Egyelőre csak az autóversenyeken, bemutató jelleggel terve­zünk motocrossfutamokat, később azonban nagy ver­senyekről is szó lehet. így a pályát, a létesítményeket is jobban ki tudnánk hasz­nálni. — A múlt év-végén rész­vénytársaság alakult Ádán­don nemzetközi golfpálya és idegenforgalmi központ lét­Gyű/feménykezefőJr, restaurátorok képzése A múzumokban dolgozó középkáderek szakmunkás- képzése országosan megol­datlan volt eddig. Ugyanak­kor a fölhalmozódott mu­zeális értékek kezelése, le­írása, katalogizálási és rak­tározási szabályainak isme­rete egyre megalapozottabb szakmai tudást igényel. Ezt a gondot oldotta meg a Köz­ponti Múzeumi Igazgatóság kezdeményezése, amelyről Szellő János, a Somogy Me­gyei Múzeum igazgatóhe­lyettese mondta: — Januárban az ország­ban több helyütt; Kaposvá­ron kívül Budapesten, Sze­geden, Győrben és Egerben négyszáz órás gyűjtemény- kezelői- és tárgyrestaurátori tanfolyam kezdődött. A kép­zési idő tízszer egy hetes, a részt vevők havonként ta­lálkoznak. TANFOLYAM A MEGYEI MÚZEUMBAN — Miért esett a választás többek között a Somogy Megyei Múzeumra? — Mert a múzeumunk a tanfolyam kezdeményezői között volt és a Központi Múzeumi Igazgatóság a kép­zés sikerének egyik garan­ciáját látta a megyénkben történő tudományos, feldol­gozó gyűjteménykezelői és restaurátori munkában. Az itt folyó képzés színvonalát mutatja, hogy van hét hall­gatónk, aki máshol kezdte el a tanfolyamot, ám néhány hét után átkérte hozzánk magát. — Kik vehetnek részt a tanfolyamon? — Akik már múzeumban dolgoznak, összesen huszon­hármán tanulnak nálunk. — Milyen tematika szerint folyik az oktatás? — Központi tematika irá­nyítja a munkánkat. Az el­ső félévben többek között muzeológiával és műtárgy­anyagismerettel, valamint műtárgyvédelemmel* audis- vizuális ismeretekkel, illetve a gyűjteménykezelők raktá­rozással és raktárrendezés­sel foglalkoznak. -Az első fél­évet mindkét csoport ásatá­son való részvétellel fejezi be. Minden nagyobb téma­kör után vizsgán számolnak be hallgatóink a szerzett tu­dásukról. — Az első témazáró vizs­ga március 6-án volt. Kik értékelték a hallgatók be­számolóit és milyenek a ta­pasztalatok? — A szóbelit a megyei múzeum szakemberei, az írásbeli vizsgát pedig orszá­gos hírű, a tanfolyamon elő­adónak meghívott szaktaná­rok értékelték. A szóbeli viizsga tapasztalatai igen kedvezőek: a hallgatók ko­moly felkészültségről adtak számot. — Mi a második félév anyaga? — A restaurátorok külön­böző történeti korú tárgyak kezelésével, illetve restaurá­lásával, a gyűjtemény,keze­lők pedig a szaktudomá­nyoknak megfelelően — a régészetitől, a néprajziig, az iparművészetitől a termé­szettudományiig — külön­böző gyűjtemények kezeié- - sével, feldolgozásával és raktározásával f ogl al koz nak. — Kik vezetik a foglalko­zásokat? — Egyrészt a téma orszá­gos hírű, legjobb szakértői, másrészt pedig a megyei múzeum munkatársai: dr. Takács Éva, dr. Költő Lász­ló, Szabó Magdolna, Hor­váth János, Ábrahám Le­vente és jómagam, zömében a gyűjteménykezelőkkel fog­lalkozunk, Marton Klára és Vámosi Lajosné a restaurá­torokat tanítja. A fotózási ismereteket Gőzsi Gáborné, az audiovizuális tudnivalók­kal pedig Huszka Imre is­merteti meg a hallgatókat. — Lesz-e folytatása a tan­folyamnak? — A Központi Múzeumi Igazgatóságtól kapott vissza­jelzés alapján a kaposvári kihelyezett tanfolyam a kö­vetkező évben újra indul. T. R. rehozására. Mikor kezdődik az építkezés és mit jelent majd a községnek? — Az elmúlt időszakban tudatos falufejlesztési kon­cepciót alakítottunk ki; ez megváltoztatja Ádánd éle­tét. A tavaly novemberi ala­kuló ülést követően decem­ber 28-án megtörtént a cég- bejegyzés, így az ádándi Golf klub Hotel Részvény- társaság januártól hivata­losan is megkezdhette mű­ködését. Célja, hogy olyan minőségi idegenforgalmat teremtsen, amely a túlzsú­folt és egysíkú' balatoni le­hetőségeket a tóparttól 15 km-nyire színesíti. Egy 18 plusz 9 lyukú, nemzetközi golfpályát építünk, mellé klübhotel-rendszerben . mint­egy 50 kétszemélyes, önálló faépületet, valamint egy központi szállodaépületet. Az egész összesen 25Q—300 személy fogadására lesz al­kalmas, s a falubeli ma­gánszállások még további vendégek elhelyezését te­szik lehetővé. Készülünk a gyógyvíz feltárására is. Ez az egész évi üzemelést le­hetővé tenné. A vállalkozás iránt nagy a külföldi ér­deklődés, jelenleg 4—5 nyu­gati partnerrel tárgyalunk. Március 30-án ül össze az igazgatótanács, amely az ajánlatokat megvizsgálja és dönt a nemzetközi rész­vénytársasággá alakulásról. A tényleges építkezéseket csak ezután kezdjük. — IAz ádándi falufejlesz­tési programot, a közműve­lődési egyesület tevékeny­ségét, úgy tudom, ,nagy ha­zai és nemzetközi érdeklő­dés kíséri. — Nem panaszkodhatunk. Az elmúlt néhány évben az ország 19 megyéjéből 13 képviselő járt nálunk, ta­pasztalatcserén. Fogadtunk svéd és holland népfőisko­lái csoportokat. Az utóbbi . két évben itthon, valamint Finnországban, Spanyolor­szágban, Belgiumban és az Amerikai' Egyesült Álla­mokban mintegy 200 kisebb- nagyobb cikk adott hírt ró­lunk. Tudjuk, hogy mindez magyarázható az újszerű­séggel. Bízunk azonban ab­ban, hogy hamarosan „ma­radandó érték lesz”, amit végeztünk és amit végzünk. Gyarmati László Falufejlesztő egyesület

Next

/
Thumbnails
Contents