Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. március 21., kedd Somogyi Néplap 5 HETVEN ÉVE TÖRTÉNT Arcok, tettek 1919 tavaszán Somogybán A Tanácsköztársaság so­mogyi vezetői közül kiemel­kednek azok a munkás és paraszt származású veze­tők, akiket osztályhelyze­tük, régi szakszervezeti moz­galmi munkájuk a munkás­hatalom vezetőivé avatott. Somogy két kiemelkedő, országosan is elismert veze­tője volt a tanácsköztársa­ság idején Tóth Lajos és Latinca Sándor. Tóth Lajos (1878—1919) jákói vasutas szülők gyer­meke, aki a kor legnehe­zebb szakmáját, a nyomdá­szatot választotta. 1900-tól a szakszervezet és a párt tagja. 1906-tól a kaposvári és somogyi munkásmozga­lom kiemelkedő személyi­sége. Több éven át a párt, illetve a Munkásotthon el­nöke. Az első világháború előtt nincs olyan mozgalmi esemény, ahol Tóth Lajos neve nem az elsők között szerepelne. Nehéz és sokol­dalú munkája, a nagy csa­lád eltartása hatalmas erő­feszítést kívánt a gyenge alkatú férfitól. Tóth Lajos jó szónok és szervező volt. Az uralkodó osztály kényte­len volt eltűrni politikai szereplését, bár mindent el­követett, hogy félreállítsa. Tóth Lajos a háború előtt Kovács Miksa párttitkár mellett a somogyi munkás­ság vezetőjének számított. Amíg Kovács katona volt a háborúban, reá hárult a párt és a szakszervezet meg­tartása, mozgalmi életének biztosítása. A polgári for­radalom idején ő képvisel­te alelnökiként a nemzeti tanácsban a munkásságot. 1919 elején rendkívüli szer­vező tehetsége és buzgalma révén a vidék balratolódá- sához járult hozzá. 1919. március 10-től a háromtagú direktórium legfontosabb területét, a politikai és ka­tonai-védelmi feladatot lát­ta el. A Tanácsiköztársaság napjaiban fáradhatatlanul dolgozott’ agitált, szervezett és mozgósított. Amikor május végén Latinca kor­mányzótanácsi biztosi kine­vezésével megszűnt vezetői funkciója, régi munkaterü­letéhez, a munkások fo- ■ gyasztási szövetkezetéhez tért vissza. Emberi és veze­tői szerénysége, tisztessé­ge példamutató volt. Há­rom gyerekével ugyanab­ban a nedves, Petőfi utcai lakásban lakott albérletben, mint azelőtt. A vezetőknek kijáró kedvezményeket el­utasította. Testét megkínozva, éle­tét kioltva, emlékét be- mocskítva a felszabadulásig igyekezett Tóth Lajost az ellenforradalom elfelejtetni. Emlékét volt munkástársai megőrizték. Ma iskola, szo­bor, utca és emléktábla őr­zi nemes alakját, tevékeny­ségét. Somogy politikai életében 1919-ben a vezető szerepet a fiatal Latinca Sándor (1886—1919) töltötte be. Aradon, soknemzetiségű családban született. Művelt, négy nyelvet kiválóan be­szélő, érettségizett műsza­ki rajzoló volt. Kitűnő em­beri tulajdonságokkal és jó politikai tájékozottság­gal rendelkező vezetőként került Somogyba. Tole­ráns higgadtságának nagy hasznát vette Somogy né­pe 1919-ben. Az élet sűrű­jében, lent a végeken más, élesebb volt a helyzet, mint az országot irányító főváro­si hivatalokban. Nap nap után szembekerült a való­sággal, azzal a nélkülözés­sel, szegénységgel, ami egy ötéves háború után rásza­kadt az országra. Töré­keny alkata, szerénysége eleve kizárt minden erősza­kot, amihez akikor a hadiál­lapot miatt a teljhatalom­mal rendelkező megyei vezetőnek jogilag lehetősége volt. Emberi, vezetői nagysá­gára hét évtized távlatából álljon itt a következő eset. Amikor 1919 április elején háromtagú családja — fe­lesége, csecsemő kisfia és özvegy anyósa — a fővá­rosból megérkezett, Szalma István városi tanácselnök az üres, vagy félig üres házak címét adta át. Latinca fel­háborodottan adta vissza a névsort és azonnal kiutal­tatta — mondván — amíg 240 menekült család a vá­rosban istállókban, fésze­rekben és ólakban lakik, neki ne merészeljenek ilyet az asztalára tenni! Ekkor választotta titkárának, dr. Szántó Imre kétszobás al­bérletét. A tulajdonossal kö­zösen használták a konyhát, a kamrát és a fürdőszobát. Nagyformátumú politikus volt, akinek volt bátorsága szembeszállni az országos merev intézkedésekkel és visszaverni Kun Béla vá­daskodásait: somogyi poli­tikájának és vezetési stílu­sának toleráns gyengeségé­ről. Parasztpolitikájában is országosan előrelátó volt. Amit a párt legfelső veze­tői májusban és júniusban kénytelenek belátni, La­tinca azt vezetőtársaival ko­rábban megoldotta. So­mogybán a szegényparaszt­ság többsége néhány holdat várt, illetve remélt a tanács­hatalomtól. Ezt tudomásul kellett venni Somogybán is, és ezért a parasztok igénye­it Latinca kielégítette. 1919 júniusáig 620 000 kh szövet­kezeti terület mellett kiosz­tottak 14 827 kh szántót, 1792 kh rétet és 3828 kh legelőt. Nem tartjuk véletlennek, amit a jutái földmunkások vezetője megnyugodva írt: „ ... mint a szegény prole- társág egy igaz védőjét, So­mogy vármegye élén tudom. Szívemből szerencsét kívá­nok. hogy a hivatalos dol­gait igaz proletárhoz méltó­an vezesse, úgy, mint igáig is tett.” Latinca Sándor nagyságát, emberi jellemét mutatja, hogy amikor megrágalmaz­ták, a következőket írta: „Kora ifjúságom óta csak nélkülözések és a munka volt az osztályrészem. Már a forradalom előtt és azóta is éjjelt nappallá téve tö­rekszem azon, hogy minden dolgozó ember becsületes, tisztességes életet éljen. Fá­radtságot nem ismerve, min­den időben, mindenkinek a rendelkezésére állottam, és igyekeztem minden becsüle­tes munkásembernek a sze- retetét megnyerni.” Igaz, elhivatott vezető volt. 33 éves korában az ellen- forradalmi gyilkosok kezé­től éppen ezért kellett meghalnia. Tizenhárom év­vel korábban, alig húszesz­tendősen ezt írta egyik fü­zetébe: „Az élet nem örö­kös, tehát siessünk használ­ni embertársainknak!” Gondolata ma is időszerű és irányt adó! Dr. Andrássy Antal Három vállalat új rendelője Üzemorvosi ellátás magas színvonalon Üj, korszerű üzemorvosi rendelő kezdte meg nemrég működését Siófokon, a Dó­zsa. György úti munkásszálló épületében. A „mini rende­lőintézetet” a GOV, a DRV és a Költségvetési Üzem kö­zösen létesítette, s itt az alapellátáson kívül reuma­tológiai és nőgyógyászati szakrendelésen is fogadják a betegeket. A fizikoterápiás kezeléshez szükséges korsze­rű berendezéseket, eszközö­ket i-s megvásárolhatták a cégek, következésképpen a tangentortól az ultrahangig szinte mindenféle kezelés lehetséges a réndelőben. — Meggyőződésem, hogy ez a befektetés megtérül a vállalatoknak — mondta dr. Hugyák József üzemorvos — s talán nem is szükséges magyarázatokba bocsátkozni a miértet illetően. Ez az egészségügyi létesítmény csökkenti a városi rendelő- intézet terhelését is, más­részt a három vállalat dol­gozói itt — érthető módon — gyorsabban juthatnak or­vosi ellátáshoz, mint má­sutt, következésképpen ha­marabb esedékes a gyógyu­lásuk is. Az a célunk, hogy az alapellátás színvonalát emeljük, ezenkívül a fiziko­terápiái rendelőnkben min­den kezelést hatékonyan el tudjunk végezni. Különösen sok a mozgásszervi megbe­tegedés a megyében, illetve a vállalatoknál, legtöbben emiatt veszik igényibe a táp­pénzt. Nőgyógyászati rende­lést minden héten egyezer tart dr. Tivadar János szü­lész és nőgyógyász szakor­vos, s szeretnénk a fogászati szakrendelést is hamarosan megszervezni. Úgynevezett munka melletti kezelést is végzünk, és sokat szeretnénk tenni a betegségek megelő­zéséért. A rendelő műszerezettsé­ge elsőrangú (még kislabor- berendezésük is van, s dr. Hugyák József mellett négy asszisztens dolgozik. Közü­lük ketten a fizikoterápián kezelik szakszerűen a bete­geket. A napi forgalom az influenzajárvány elmúltá­val némileg csökkent, most 70—100 ember keresi fel na­ponta a rendelőt. Kramer kontra Kramer Néhány hete új sorozattal jelentkezett a magyar tele­vízió egyes csatornája, Tv- mozi címmel. A filmszín­házakban pár éve nagy si­kerrel játszott alkotásokat nézhetjük meg ismét. A szerkesztők persze még mindig nem hagytak föl ama „jó szokásukkal”, hogy egy bemutatónak több apropót is találjanak. Így csendül­hetett föl pénteken a Kra­mer kontra Kramer előtt az Oscar-díjas filmek szignálja is. , 1979-ben Amerikában el­készült egy film, s milliók zokogták végig azóta. Még­sem a szokásos, szirupos giccsel van dolgunk. Avery Corman regényéből Robert Benton csinált filmet, még­hozzá nagyon jót. A törté­net tulajdonképpen egy gyermekelhelyezési perről szól. Joanna Kramer meg­unván a boldogtalan hét­köznapokat, az „önmegvaló­sítás” útjára lép, de ezért árat kell fizetnie. Elhagyja férjét és kisfiát, Billyt. Ted Kramer a nehéz első hóna­pok után nagyszerű apá­nak bizonyul, amikor volt felesége pert indít a gyere­kért. S a történet ettől kezd­ve már nemcsak egy jogi love story, hanem az ügy­védek Amerikája. A jó minő­ségű érzelem és a valóság képei keverednek a film­kockákon, mindvégig az apa jogát kutatva. Dilettáns döntőbíróként szögez ké­nyelmes fotelünkbe Dustin Hoffman és Meryl Streep játéka, de a remek színész­választást ezúttal mégsem ők, hanem a Billyt alakító Justin Henry jelenti. A szeretetre vágyó kisgyerek — aki évékig az édes­anyjával töltötte a hétköz­napokat, hiszen apja idejét a hivatali ranglétra meg­mászása kötötte le, s a csa­ládra már csak egy fáradt reklámszakember jutott —, váratlanul új világba csöp­pen. Az iskolába már apja kíséri el, s ő vigyáz rá a játszótéren is, mikor egy olyan baleset történik a kis­fiúval, amely majdnem a szeme világába kerül. Ezt aztán Ted Kramer ellen for­dítják a per során, s a két ellenszenves ügyvéd közül végül Joannáé kerül ki győztesen, az anyának ítéli a bíróság a gyereket. Mégsem viszi el. Másod­szor (vagy sokadszor?) már nem töri szét a család, a csonka család életét. Csu­pán látni akarja a fiát. A valóságban így aztán meg­fordul a bírói ítélet. Joan­na mindvégig a jó és a rossz anyaszerep között in­gadozik, kétséget hagyva bennünk, hogy melyik is az igazi énje. S bármilyen fur­csa is a dolog, de akkor lesz leginkább rokonszenves, mikor a volt férjénél hagy­ja a gyereket. Jómagam, mint akivel még nem történt meg az a dolog, amiről a film szól, kívülállóként, de titkon Ted- nek és Billynek szorítva néztem a Kramer kontra Kramert. Számomra így a jelzők közül a jó minőségű érzelem és az ügyvédek Amerikája maradt meg. De fölmerül bennem természe­tesen az is, hogy mit érez­tek azok, akik éppen most vannak válófélben, s már hosszú idő óta marakodnak azon, hogy kié legyen a gye­rek. Számukra a történet valóság volt. Vele párhu­zamban jelent meg a ma­gyar családjog, s egy elvált barátom keserű mondata: „Nálunk csak akkor lehet az apáé a gyerek, ha bebizo­nyítod az anyjáról, hogy nem beszámítható.” Túl keserű lenne azonban az írás, ezzel a mondattal befejezve, így némileg ha­tásvadász módon azt kívá­nom helyette, hogy minél kevesebb magyar Kramer család legyen. iBerzeviczy Zsolt Szakértői csoportok az egészségvédelmi tanácsban 1988. júliusában alakult meg a megyei egészségvé­delmi tanács. Az idei első ülés után dr. Koncz Gábor főfelügyelő főorvost, a ta­nács elnökhelyettesét kér­deztük a fél év tapasztala­tairól, az elfogadott munka­terv főbb feladatairól. — Az elmúlt év második felében szakértői csoporto­kat alakítottunk. Szakembe­rek foglalkoznak a táplálko­zás-, a sportegészségüggyel, vizsgáljuk a körzeti orvosok adatai alapján a magas vér­nyomás kialakulásának Okait, segítünk földeríteni a bete­geket és támogatjuk a gon­dozásukat. — Az ülésen hangsúlyt kapott többek között a fia­talok egészséges életmódra nevelése. — A megyei köjállal kö­zös sportrendezvényeinket, az úgynevezett fit-napokat rendszeresebbé kívánjuk tenni. A programokban még nagyobb hangsúlyt fekte­tünk az egészségügyi vizs­gálatokra, tesztekre. Segíte­Hósfél millió támogatósra • Hallgass, Gyurika! — hallom a konyhából! Vasárnap kora reggel van, és a pimasz papagáj hangos rikácsolással fogadja nagy­mamámat, Mutit. — Fogd be a szád, te hülye madár — keményedik meg a hang. — Ha öregapád élne, most törölközőt borítana a kalit­kádra . . . Még fölébreszted a lányt. A lány én volnék, Gyuri­ka „öregapja” pedig az én nagyapám. Muti lassan elké­szül, megissza teáját, s in­dul a templomba. Az ágy­ból jól látom a konyhaasz­talt, amelyen két csésze áll. Az egyik valószínűleg üres, a másikban tea gőzölög. Apus — igy hívtuk a nagy­apámat — ugyanis tíz éve nem él, Muti mégis minden reggel neki is megfőzi a teát, aztán napközben sírdo- gálva elkortyolgatja. Ahogy megüresedik a lakás — amelyben de hányszor hal­lottam Muti szájából, hogy „olyan vagy, mint az öreg­apád” —, Gyurika is elcsen­desedik. S a furcsa, gomoly­APUS gó ábrákat rajzoló gőz mint­ha Apusról mesélne. A végletek embere volt: kalapos, ballonkabátos film­színész-megjelenéséből szem- pillantás alatt tudott átved- leni szakadt, melegítőnadrá- gos „gazdátlan” öregember­ré. S-mintha lépteit is a ru­hájához igazította volna: a méltóságteljes járást — hipp-hopp — kacsázó, csám- pás léptek váltották föl. Ez nyilvánvaló — magyarázta nekem, „legmegértőbb” uno­kájának —; más öltözet és viselkedés illik egy sétához és más a Hufnágelék kocs­májához. Decis kisüvegét ma is őrzöm, amelyből — ha Muti nem látta — kis rummal „javította föl” a kávéját. Második világháborús em­lékeit napló őrzi. Felejthet teilen élmény volt minden óra, amikor ölébe kuporog­va lapozgattuk e könyvecs­két. Gyermeki eszemhez mérve mesélt, s akkor csak annyit értettem: legjobban ott a családja hiányától szenvedett. A napló minden lapja — így kezdődött: Ked­veseim! — gyönyörű levél volt az otthoniakhoz. Hihe­tetlennek hatott, hogy ez a jóságos, számomra oly ked­ves, törékeny ember több száz kilométert gyalogolt Dániából. Haza ... Még a néha házsártos Muti is büszke volt arra, hogy a férje „mintaapa”. S bár mindig vágyott egy fiú­gyermekre, Muti három lánnyal tudta „csak” meg­ajándékozni. Nem baj — mondta —, a legkisebb leg­inkább rám ütött! Egy délután rozzant te­herautóval állított haza, rajta egy rozsdás DKW-ka­rosszéria. — Autót csinálok belőle — állította határo­zottan, legnagyobb megrö­könyödésünkre. Hónapokig bütykölt nyakig olajosán, s végre sikerült. A küllőkere­kes, síküveg-szélvédős, le­nyitható tetős autó egyszer csak kigördült a garázsból. — Csekonics báróné, előállt az autó; irány Harkány! — nevetett Mutira, s attól kezdve kettesben bejárták az országot. Súlyos betegsége alatto­mosan és hirtelen vette le a lábáról; a támadás visz- szaverhetetlen volt. Ültem az ágya szélén, és dacos el­keseredéssel arra gondol­tam: nincs igazság. — Ne félj, meggyógyu­lok — bizonygatta régi hu­morával —, öreganyádból nem lesz vígözvegy. Muti, mint egy gyermeket ápolta Isten segítségéért ese­dezve. Apu mégis meghalt — s épp akkor több száz kilométerre voltam tőle. Ügy, hogy később szinte szégyell­tem ezt a hatalmas távolsá­got. A konyhaasztalon a bög­réből egyre bágyadtabb gőz- felhőcskék szállnak föl. A tea lassan kihűl.. Tamási Rita ni kívánjuk és anyagilag is támogatjuk azokat a klubo­kat, ahol összefogtak a ká­ros szenvedélyek elleni küz­delemben. Tervezzük, hogy az eddiginél hatékonyabban, foglalkozunk a lelki egész­ségüggyel is. — Az egészségvédelmi ta­nács a megyei tarjács vég­rehajtó bizottságának a ta­nácsadó testületé. — Mintegy másfél millió forintos alapot hoztunk lét­re a megyei tanács, a vál­lalatok és adakozó magán- személyek támogatásával. A kis községek kezdeményezé­seit fölkaroljuk. Az orszá­gos pályázatokra is fölhív­juk a figyelmüket — A városok lakótelepein milyen kezdeményezésekkel találkozhatunk máris? — Kaposváron, a Toldi általános iskola kezdemé­nyezte, hogy szombatonként tanári felügyelet alatt a környék gyerekei használ­hatják az intézmény udva­rát. Télen a tornatermet bo­csátják a fiatalok rendelke­zésére. Keressük annak a lehetőségét, hogy a kapos­vári sportcsarnok és a De- seda között tervezett kerék­párút minél előbb megépül­hessen. — Hol fizethetnek újabb vállalatok, magánszemélyek az egészségvédelmi tanács támogatására? — A számlaszámúnkat ad­hatom'meg: MNB 390-98009, 790-813-894. Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents