Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-21 / 68. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. évfolyam, 68. szám Ára: 4,30 Ft 1989. már cius 21., kedd FALUKÉP NAGYBERKIBŐL NEZVE Lapzártáig tartott az a fórum Nagyberkiben, amelyen részt vett Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottságának titkára, s’ amelynek hozzászólói az MSZMP agrárpolitikai téziseiről váltottak szót, illetve ennek kapcsán mondták el véleményüket az agrárgazdaság, és a falu jövőjéről. Mint ismeretes, a Központi Bizottság február 20-i ülésén határozott az agrárpolitika megindításáról és széles körű társadalmi vitára bocsátotta ezzel kapcsolatos téziseit. Az egyik vitafórumot rendezték meg tegnap este Nagyberkiben. A Központi Bizottság titkárának kíséretében ezen részt vett dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság megbízott első titkára, dr. Cyenesei István megyei tanácselnök és Tolnai Sándor, az MSZMP Kaposvár Városi Bizottságának első titkára. „Vitaindítót” Papp Jenő nagyberki tsz-elnök mondott azzal, hogy körülbelül negyed órában kifejtette véleményét az agrárpolitikai tézisekről. Véleménye szerint egy új agrár- és egy új falupolitika készül, s bízik abban, hogy olyan lesz ez, amelyet a nagyberkiek véleménye is alakít majd. Elsőként aggályainak adott hangot, kifejtve, hogy Nagyberkiben azt tapasztalják a mezőgazdaság mélypontra kerül. Igaz, van kenyér, hús, tej az országban, de nincs a mezőgazdaságban fejlesztés, beruházás. Néhány hónapja még úgy vetődött fel a kérdés, hogy kell-e annyi mezőgazdasági termék, amennyi ebben az országban megterem? Feleletet erre az agrárpolitikai tézisekben találni: el kell látni az országot élelmiszerrel és szükség van a mezőgazdaság exportjára is. Ehhez feltételekre van szükség. S a feltételek Papp Jenő szerint a következők: a föld megművelése, az adottságainak kihasználása és ehhez biztosítani kell a tökét, a szaktudást és a háttéripart, Az elmúlt évtizedben sajnos a faluból — egy rossz koncepció eredményeként — várost próbáltak csinálni, míg a városból falut. Szerinte a városi ember a hobbikertekben nem termeli meg az élelmiszert, a faluban pedig olyan házhelyeket alakítottak ki, amelyekben nincs állattartásra lehetőség. Ez elhibázott fejlesztés és ezért változtatni kell rajta. Véleménye szerint a termelőszövetkezetnek kötelezettsége van a faluval szemben, s ezért hibásnak tartja, hogy elmosódik a tsz és a falu érdeke. Szóvá tette, hogy a mezőgazdasági lakosság jövedelme alacsonyabb az átlagnál, s ez súlyos munkaerőellátási gondokhoz vezet. Szóvá tette ő is, az utánna következő 16 felszólaló közül többen is, hogy a pénz jobban kamatozik a bankban, mint a termelésben. A három és fél órás vitában résztvevők saját tapasztalataik alapján formáltak véleményt a mezőgazdaság jövőjéről kifejtve azt, hogy az új agrárpolitika alapja és biztos bázisa továbbra is csak a termelőszövetkezet lehet, a farmergazdaságok színesíthetik, de nem válthatják fel a mezőgazdaság jelenlegi szerkezetét. Elhangzott: a mezőgazdaságnak nincs komoly háttéripara, Javasolták olyan mezőgazdasági erő- és munkagépek gyártására alkalmas üzem létesítését, amely minden tipusu gazdaságot ki tud szolgálni. Az egyik hozzászóló véleménye szerint akkor lesz több szekto- rú a mezőgazdaság, ha lesznek eszközök, amelyekkel a kis területeket is hatékonyan meg lehet művelni. Egy idős tsz-tag, Farkas László így fogalmazott: „meglepett a meghívó, mert azt olvastam ki belőle, hogy a régi parasztemberek véleményére is szükség van. Most arra kellene választ keresni, hogy az utánnunk következő generáció miért nem követett bennünket a tsz- ben, miért mentek el az iparba, ahelyett, hogy a faluban maradtak volna. Olyan szabályozókra és olyan agrárpolitikára van szükség, amely visszahozza az embereket a földhöz. Iványi Pál, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára a kérdésekre is választ adva mondta: az elmúlt 30—40 év tanúságait össze kell gyűjteni és megvonni ennek az időszaknak a tapasztalatait. Nem azért van erre szükség, hogy bűnbakot keressenek, hanem azért, mert van min és van, amin kell változtatni. Az agrárkérdésekről kialakult vita felöleli a magyar társadalom szinte valamennyi gazdaságpolitikai kérdését. Ezekben a vitákban alakult ki az a cselekvési sorrend, amely előre lendíti majd a magyar gazdaságot. Kifejtette, hogy az agrárpolitika alakításához nélkülözhetetlen azoknak a véleménye, akik ebből élnek, és figyelembe kell venni azokét is, akik a világ mezőgazdaságával képesek összehasonlítani, így érhető csak el a cél, hogy hatékony, eredményes, jövedelmező legyen a mező- gazdaság, olyan, amely technikailag jól felszerelt és fejlődőképes. Az élelmiszerpiac ma hazánkban is, a világban is telített: ennyi termékre van fizetőképes kereslet. A mezőgazdaság termelésének kétharmadát itthon értékesíti. Ha növekszik a termelése, akkor újabb külső piac megszerzésére van szükség. Ez azonban más típusú alkalmazkodást és más típusú élemiszeripart tételez fel. Teljes az egyetértés abban, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás politikai kérdés. Az elmúlt időszakban belpolitkai stabilitásunk alapja volt ez. A belső piac ezért is fontos. Az agrárpolitika utolsó mondata azonban eddig az volt, hogy mondják meg, mennyit kell termelni. Erre a kérdésre ezentúl a piacnak kell választ adni. A mezőgazdaságnak viszont meg kell adni azt a lehetőséget, hogy érvényesítse az árakban a ráfordításait, ha azt a piac elismeri. A külső piac bonyolultabb: ott nem mezőgazdasági ártik versenyeznek egymással, hanem támogatások. Ezért a versenyt az bírja tovább, akinek erősebb a gazdasága. Véleményem szerint a mezőgazdaság támogatása a jövőben is fontos marad, hiszen az országnak szüksége van az ebből származó exportbevételre. A Központi Bizottság titkára elmondta, a készülő új szövetségi törvény és a földtörvény módosítása garanciát jelent a belső érdekeltségi rendszer fejlődésére. Aggodalom és igény is ma a társadalomban a földtulajdonnal való szabadabb rendelkezés. Sokak véleménye, hogy ne legyen olyan földforgalmazás, amely a kincsképzés eszközévé teszi a földtulajdont, és olyan se lehessen, amely kivonja- a termelés alól a földet. Az is egyértelmű, hogy a farmer- gazdálkodásnak feltételei vannak: tőke, szakértelem stb. A lehetőséget azonban, hogy ilyen kialakuljon, nem szabad elzárni. A város és a falu ügye nagyon szenvedélyesen került szóba. A költségvetési reform többek között azt a célt is szolgálja, hogy a területen működő vállalatok adójának egy részét helyben használják fel. A Központi Bizottság titkára végül arról beszélt: a tézisek vitájában másutt is elhangzott, hogy a falu dolgaival az eddiginél többet kell foglalkozni. Elmondta azt is, hogy a társadalomban sok illúzió él azzal kapcsolatban, hogy bizonyos döntésekkel meg lehet szüntetni a gondokat, el lehet intézni az ügyeket. Ezek a nézetek nem veszik figyelembe, hogy a gazdaságnak szigorúak a törvényei, indulatokkal nem lehet gondokat megoldani, a megoldás útja csak ezeknek a törvényeknek a figyelembevétele lehet. Nem képzelhető ezért el, hogy két-három év alatt olyan változást lehet elérni a gazdaságban, amely jelentős életszínvonal-növekedéssel jár, Az képzelhető csupán el, hogy két-három év múlva erőfeszítéseink eredményeként elindul felfelé a gazdaság. Kercza Imre Fotó: Gyertyás László A párbeszédet folytatni kell GazdatágotMági igazságot kíván a Kaposvári Cukorgyár A Kaposvári Cukorgyár megsokaso- tanácskozást tartottak. Javában tart dott -termeltetési gondjai miatt tegnap a cukorrépa vetése, halaszthatatlanná a megyei tanácson a MÉM képvise- vált a felmerült gondok, a helyzet tisz- lőinek részvétélével feladategyeztető tázása. Ha egyértelmű megegyezés nem is született, a két és fél órás, a szenvedélyektől sem mentes vitában, végül is sikerült közelíteni az álláspontokat. A Kaposvári Cukorgyár helyzete, termeltetési gondja beszédtéma a mezőgazdasági berkekben, még a gyár megszűnéséről is' elterjedtek mendemondák, míg mások ennek az ellenkezőjét, a kiemelkedő eredményességet bizonygatják. Most azok ültek asztalhoz, akik nemcsak legjobb ismerői a helyzetnek, hanem a felmerült feszültségek megszüntetéséért is legtöbbet tehetnek. Turbé- ki Sándorné, a vállalati tanács elnöke, Kovács Imre, a gyár igazgatója, Ház László műszaki igazgatóhelyettes, dr. Nagy László, a MÉM élelmiszeripari főosztályvezetője, Pásztohy András képviselő, dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Zsinka Endre, a városi pártbizottság munkatársa, Keszthelyi Sándor, a megyei tanács.agráriroda-vezetője és Fris Ferenc, a megyei tanács ipari és kereskedelmi irodavezetője. ' Miről van szó valójában? A jugoszláv—magyar cukorrépa-termelési és -feldolgozási együttműködés bővülése a gyár termelési körzetében olyan helyzetet teremtett, hogy középtávon a vállalati tanács nem látja biztosítottnak a megfelelő alapanyag ellátást, az eredményes gazdálkodás feltételeit. A termelőnek a kedvezőbb értékesítési ár miatt anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy a jugoszláv együttműködéshez csatlakozzon, mivel a gyár azt a felvásárlási árat képtelen megfizetni. Kialakult egy versenyhelyzet — csupán a versenyhez szükséges esély- egyenlőség hiányzik. A gyár vezetői ezért is kérték Pásztohy András képviselőt, hogy problémájukkal interpellációban forduljon a parlamenthez. Sőt, tegnap hajnalban ismételten tanácskozott a vállalati tanács, és írásos állásfoglalást tártak a minisztérium képviselői elé, melyben javaslatot is tesznek helyzetük, gondjaik megoldására. A tegnapi vita jó ideig azt tükrözte, mintha nem egészen értenénk egymást akkor sem, ha mindannyian magyarul beszélünk. Dr. Nagy László főosztályvezető a beszélgetés során újra és újra visszakanyarodott: — Ott van a fő gondom — mondta —, hogy a számok, a tények az utóbbi években egyértelműen azt bizonyítják, hogy felfelé ívelő, fejlődő gyár a kaposvári. Ugyanakkor mégis beteges félelem tapasztalható itt, a vezetők nagy szenvedéllyel hangoztatják a tönkre- menés veszélyét. A cukorgyár jelen levő képviselői kifejtették: tény, hogy a vezetőváltáskor jellemző mélypont után Igen számottevő fejlődést értek él: rendkívüli erőfeszítésekkel — és anyagi áldozatok kai i,s — kétszeresére nőtt a termőterület, javult a belső gazdálkodás, nem kevés műszaki fejlesztés valósult meg. Ám a lehetőségek, a tartalékok kifogytak, és mint mondta Ház László: ez a gyár olyan többletterheket cipel, melyeket középtávon ellensúlyozni csak több cukorrépával lehet. Tehát nem a jelen, a pillanatnyi helyzet, hanem a jövő nyugtalanító. A vállalati tanács tegnap hajnalban született egységes állásfoglalásában ezért olvasható: „A Kaposvári Cukorgyár vállalati tanácsa, gazdasági vezetése nem kérdőjelezi meg a jugoszláv— magyar cukorrépa-termelési és -feldolgozási együttműködés elvi hasznosságát, létjogosultságát. Ugyanakkor elvárja, hogy érvényesüljön az egyenlő versenyhelyzet elve; az egyúttmű(Folytatás a 3. oldalon) Grósz Károly Moszkvába utazik Grósz ’ Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására csütörtökön a Szovjetunióba utazik. A tervek szerint pénteken megbeszélést folytat Mihail Gorbacsovval, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, majd nemzetközi sajtókonferencián találkozik a sajtó képviselőivel. Megalakult a tanácsadó testület .Megtartotta első üléseit hétfőn a Minisztertanács új összetételű tanácsadó testületé és a Minisztertanács világgazdasági tanácsadó testületé. Az előbbi testület ülésén részt vett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, az újonnan létrejött tanácsadó szerv munkájában pedig Nyers Rezső államminiszter. A Minisztertanács tanácsadó testületének elnökéül Berend T, Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét választották meg. A tanácsadók a Magyar Tudományos Akadémia szellemi bázisára támaszkodva véleményezik a stratégiai jelentőségű társadalmi-gazdasági folyamatokat, a kormányzati döntéseket. Leértékelték a forintot A Magyar Nemzeti Bank az alábbiak közlésére kérte az MTI-t: Az MNB március 21-i hatállyal átlagosan 5 százalékkal leértékeli a forintot a konvertibilis devizákkal szemben. Az intézkedést elsősorban a március 1-jétől megindult korlátozott bankközi devizapiac kiegyensúlyozottabb körülmények között történő működtetése indokolja. Az árfolyam-módosítás egyidejűleg hozzájárul a gazdaságos konvertibilis elszámolású export ösztönzéséhez, valamint csillapítja az importliberalizáció hatására is erősödő deviza- keresletet. A lakosság rendelkezésére álló egyéni turista-devizaellátmány és a közlekedési költségkeret arányosan emelkedik. A Pénzügyminisztérium az alábbi tájékoztatást adta: A külföldre utazás pénzügyi feltételeiről és a magáncélú utazási valutaellátásról szóló 84 1987-es (XII. 27.) PM számú rendelet 17. paragrafusa alapján a konvertibilis elszámolású országokba történő utazáshoz 1989. március 21-től igénybe vehető turistaellátmány és közlekedési költségkeret összege — a forint konvertibilis valutákkal szemben történő 5 százalékos leértékelése miatt — az alábbi: 1. A turistaellátmány ösz- szege 3 naptári évi időszakra 21 200 forint; 2. A 14. életévüket be nem töltött kiutazók részére naptári évenként egy al(Folytatás a 2. oldalon) Iványi Pál párbeszéde az agrárpolitikai tézisekről
