Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. március 20., hétfő Somogyi Néplap - 5 „Egy napon útra kel a lélek" Versmondók Niklán Kevesen vannak, akik verseskötetet vesznek ma­napság a kezükbe, s a líra emberi lelket formáló sorai­ba temetkeznek. Ennél is kevesebb azoknak a száma, akik a versek nyújtotta él­ményt megosztják mással, akár azért, hogy a szépsé­get továbbadják vagy azért, hogy az önkifejezés egyik formáját, a versmondást vá­lasszák. Niklán szombaton ren­dezték meg a Berzsenyi Dá­niel országos vers- és pró­zamondó verseny megyei fordulóját: tizennyolc felnőtt és diák vállalkozott arra, hogy pódiumra áll és Ber­zsenyi Dániel, valamint az 1920-tól napjainkig kisebb­ségben, illetve a diaszpórá­ban élő — magukat magyar­nak valló — költők műveit tolmácsolja. A Berzsenyi Dániel Iro­dalmi és Művészeti Társaság már másodszor hirdetett ver­senyt. Szervezését az idén is támogatta a Művelődési Minisztérium, valamint Vas és Somogy megye tanácsa, a Marcali Városi Tanács, a KISZ KB és a megyei KISZ-bizottság. A niklai művelődési ház közönsége értő módon fo­gadta a színpadra lépő vers- mondókat. Máté Lajos, az országos közművelődési köz­pont osztályvezetője a díj­kiosztáskor ezt mondta: — Berzsenyi verseit nehéz interpretálni. Kellő mennyi­ségű és mélységű ismeret nélkül érzelmi és értelmezé­si hibák bukkannak elő. Megfelelő önismeret híján, kiérlelt előadások helyett modoros, hányaveti produk­ciók is születtek. A szépen artikulált versmondás ugyancsak hiányzott több versmondónál. Természetesen kivételek itt is voltak. A középiskolá­sok kategóriájában első dí­jat nyert Kis-Pál Judit; Ber­zsenyinek Dukai Tákács Ju­dithoz című versét szép ki­ejtéssel, értő módon, szélső­séges érzelmi kitöréséktől mentesen adta elő. A Ka­posvári Táncsics Mihály Gimnázium negyedik osztá­lyos tanulóját, dr. Klujber László készítette fel a ver­senyre. Kis-Pál Judit A többi négy díjazott a határainkon túl élő költő­ink műveinek bemutatásá­val jeleskedett. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott — a már ,számos versenyen sike­resen szereplő és most első díjjal jutalmazott — Szabó Pálma a felnőtt kategóriá­ban. Márai Sándornak Sér­tődött vers című művét őszinte értelmi és érzelmi azonosulással, ugyanakkor megdöbbentő egyszerűséggel tolmácsolta. Szabó Pálma két éve foglalkozik már a hányatott sorsú költő életút- jával, kivel egy napon szü­letett József Attila és aki nemrég távozott az élők so­Dr. Kiss F. László megír­ta Nemesvid történetét az őszirózsás forradalomig. Hiánypótló művet tartok a kezemben, hiszen a kis­községek történetének meg­írására kevesen vállalkoz­nak, pedig a szőkébb haza jövőjével való törődés el­képzelhetetlen a múlt feltá­rása nélkül. Nemesvidról ed­dig néhány tanulmány je­lent meg csupán, jó pár pe­dig csak kézirat maradt. Sok időt szentelhetett a történetírásra dr. Kiss F. László, mert mindjárt az első oldal első bekezdésében azt írja: „Nemesvid község a Dunántúlon, Somogy me­gyében, a marcali járásban, annak Ny-i részén helyezke­dik el, .a járási székhelytől 19 km-re ...” Valószínű ak­Szellemi műhely Szabó Pálma rából. Eddig még feldolgo­zatlan életművében a lélek szabadságának megszólalá­sa ragadta meg Szabó Pál­ma balatonfüredi .versenyzőt. A már több ízben pódi­umra lépő kaposvári Béres Ferenc a felnőtt kategóriá­ban; Kállai Anett — aki ugyancsaik a kaposvári Tán­csics gimnázium diákja —, valamint Sípos Tünde siófo­ki versenyző a középiskolá­sok kategóriájában jutott to­vább az országos döntőre. A versenyzők és a hall­gatóság — tisztelegve Ber­zsenyi Dániel emléke előtt — ismét megkoszorúzta a_ köl­tő sírját. Várnai Ágnes Tudományos emlékülés a Petőfi Körről Az 1956-os reformmozga­lom egyik fórumáról, a Pe­tőfi Körről tartottak tudo­mányos emlékülést Budapes­ten, a Budai Vigadó díszter­mében. Az emlékülést, ame­lyen a kör számos régi tag­ja, történészek, egyetemis­ták és érdeklődők vettek részt, Hegedűs B. András, a kör egyik hajdani titkára nyitotta meg. A kutató hosz- szabb ideje dolgozik már a Petőfi Kör dokumentumai­nak, vitajegyzőkönyveinek feldolgozásán. Előadásában szólt az előzményekről: ki­emelte, hogy a Dolgozó If­júság Szövetségének (DISZ) akkori vezetősége a megúju­lás szükségességét felismer­ve 1954-ben kezdeményezte a Nemzeti Múzeum fiatal munkatársai helyi vitakörét. Ebből a Bessenyei Körből nőtt ki később a Petőfi Kör. Kosáry Domokos történész vázolta azt a légkört, amely­ben a viták annak idején folytak. Lakatos István költő elmondta, hogy annak idején a Bessenyei Körben csupán belső vitákat kívántak foly­tatni, s csak a Petőfi Kör­ben alakult ki a nagyobb hatású szellemi műhely! A mára tekintve kiemelte a most alakuló pluralizmus hazai történelmi — demok­ratikus és liberális — ha­gyományait. Vásárhelyi Miklós sajtó- történész úgy fogalmazott, hogy a reformgondolat egyetlen nyilvános fóruma volt 1955—56-ban a Petőfi Kör, s így egyedülálló hiva­tást töltött be. A Nagy Imre- csoporthoz hasonlóan a Pe­tőfi Kör jellegzetesen a re­formisták tömörülése volt. A tudományos emlékülé­sen többen elemezték a kör­ben elhangzott vitákat s azt. hogy a körnek milyen sze­repe volt a magyar társada­lom reformtörekvéseinek erősítésében, a szocializmus keretein belül. Felszólalt az ülésen Nagy Balázs és Kende Péter (Fran­ciaország), Mécs Imre, a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság és Vígh Károly, a Bajcsy-Zsilinszkv Endre Ba­ráti Társaság képviseleté­ben. Litván György történész a tudományos tanácskozás és visszaemlékezés vitaössze­foglalójában azt emelte ki, hogy a Petőfi Körnek igen nagy szerepe volt a sztáli­nizmus várának megtámadá­sában, s legnagyobb törté­nelmi érdemének mondotta, hogy a párt által kisajátí­tott problémákat, a nemzet és a nép gondjait a párttal szemben is kivitte az utcá­ra. (MTI) Bécsi Budapesten Az 1995-re tervezett Bu­dapest.—Bécs világkiállítás gondolatának népszerűsíté­sére, illetve annak bemuta­tására, hogy két főváros kö­zött sokrétűen fejleszthető kapcsolatok alakíthatók ki. bécsi napot rendeztek szom­baton Budapesten. A város- baton. A 'városházán Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy a magyar főváros a múlt év szeptemberében mutat­kozott be Bécsben, s e mos­tani esemény az akkori meig- hívás viszonzása is. Kifejez­te reményét, hogy a két or­szág, illetve a két főváros kapja meg a világkiállítás rendezési jogát, s az hozzá­járulhat a hagyományos ba­rátság további elmélyítésé­hez. Helmut Zilk; Bécs fő­polgármestere annak a vé­leményének adott hangot, hogy e mostani rendezvény hagyományt teremt, az ün­nepi találkozó a jövőben is folytatódik. A tavaszi fesztivál kere­tében megrendezett bécsi nap eseményei mellett foly­tatódott a kulturális sereg­szemle programsorozata is. A Pesti Vigadóban az Ama- dinda ütőegyüttes adott kon­certet, a Mátyás-templom­ban pedig hangversenyt tar­tottak. NEMESVID BEFEJEZETLEN KRÓNIKÁJA kor kezdte az írást a szer­ző, amikor még járási szék­hely volt Marcali. A járá­sok nem tegnap szűntek meg. Nehéz elképzelni, hogy egy történetíró erről ne tud­na. Mindenesetre az 1988- cal dátumozott és 1989-ben megjelenő kiadvány lekto­rának ezt észre kellett vol­na vennie. A község földraj­zi és természeti viszonyai­nak, a terület éghajlatának, vízrajzának, talajának és állatvilágának leírása in­kább egy bédekkerbe való, mint krónikába. Érdekes fejezete a króni­kának az, amelyiknek „Élet­forma vizsgálatok” címet adta a szerző. Megismerjük belőle a faluban elterjedt népszokásokat. „Ma már a legények és a leányok nem ülhetnek ki a házuk elé a padra, mert a szokás sajnos megszűnőben van” — so­pánkodik dr. Kiss F. László. Nem is beszélgethetnek a pázsitos füvön, nem játsz­hatnak fogócskát, nem bi- lickézhetnek...” (Egy bot, amelynek mindkét vége ki van hegyezve. Valamelyikre rá kell ütni, s akkor a bot elrepül. Ez a bilickézés.) „De sajnos megszűnt a Luca- napi kotyolás vagy a Szent Iván-napi tűzugrás, pedig az valóságos ünnepe egykor Nemesvid fiatalságának is.” Ezeknek a szokásoknak a fölelevenítése szép feladata lehetne a helyi úttörőcsa­patnak. A szerző a mai nemesvidi szokásokról szintén megírja a véleményét. „ ... szabados életvitel is elterjedt, és ez még a szokások megszűné­sénél is nagyobb problémát jelent a társadalom egészé­nek.” Nem tudom, mit ért dr. Kiss F. László szabados életvitelen, de az nagyon rossz dolog lehet, ha a nép­szokások kihalásánál is na­gyobb veszélyként jelöli meg. A krónika nyelvezetén ér­ződik, hogy a szerző sokáig élt a nemesvidi emberek között. Mint a nemesvidjek. ő is mély hangrendű tolda­lékot kapcsol a magas hang­rendű Nemesvid szóhoz. A krónikában sűrűn elő­forduló helyesírási hibákra viszont nincs mentség. Mind­ezek ellenére úgy érzem, kö­szönet illeti dr. Kiss F. Lász­lót munkájáért, hiszen egy alapos lektorálás és stilizá­lás után sokak hasznos ol­vasmánya lehet. B. A. Újra hazai földön Több mint négy hónapi távoliét után ismét itthon vagyok megszokott környe­zetemben. A Ferihegyi re­pülőtéren barátom várt gép­kocsijával. Kissé megfárad­tán érkeztem a nagy útról. „Mi újság itthon?” kérdé­semre nyugodtan válaszolta: „Semmi különös”. A 7-es úton hazafelé gondolataim már a holnapi és távolabbi tennivalóim körül rajzottak; készülődtem, hogy rendez­zem élményanyagomat. Jártam egy.etemi város­ban, iskolákban. Szívesen szóltam volna a Broadway nagy sikeréről, a Victor Hu­go regényéből készült Les Misérables című musicalről. Szólnom kellett volna a ká- beltevíziós adások magas technikai minőségéről, a hír­adások frissességéről és számtalan műsor által nyúj­tott választási lehetőségek­ről, még inkább Amerika mai legfejlődőbb üzleti ága­zatáról: a videókazetták el­adásáról és kölcsönzéséről. Ahol októberben még cipőt árultak, ma könyvtárnyi vi­deókazetta sorakozik példás könyvtári rendben az ele­gáns polcokon. Lépten-nyo- mon nyílnak a videóklubok és videókölcsönzők kompu­teres nyitvatartással. Gyor­san forgalomba hozzák a legjobb filmeket is. A föl­lendülés magyarázata egy­szerű: egy mozijegy ára személyenként 5—6 dollár, egy filmkazetta kölcsönzése csak 1—2 dollár + 5—10 cent adó és egy egész csa­lád, sőt a szomszédok is helyben, otthon élvezhetik — még ha nélkülözik is a mozi sajátos, jó hangulatát. Nem szóltam azokról a történelmi eseményekről sem, amelyeknek figyelő ta­núja lehettem, mert a tele­vízió és hírszolgálat oda is bevezetett, ahová személye­sen nem juthattam el. Olyan nagy események tanúja vol­tam, mint z elnökválasztás vagy Mihail Gorbacsov lá­togatása és fogadtatása. Be­mutatták 6000 rendőr szer­vezett biztonsági munkáját is. Végig kísértem a képer­nyőn a küldöttséget a Go­vernors Island-i útján, ahol a hátteret — mint a lapok írták — az Egyesült Álla­mok két leghatalmasabb szimbóluma, a Szabadság­szobor jés az alsó Manhat­tan, a világkapitalizmus központja adta. A barátság és a béke hangulatát érzé­keltem a látogatás idején az újságokban és a híradások­ban. Erről tanúskodott az a mélységes részvét és segítő szándék is, amelyet az ör­ményországi tragikus föld­rengés keltett az amerikai társadalomban. A televízió két hétig naponta többször adót tájékoztatást a hely­színről. Már a földrengést követő napon megindult Amerika-szerte a gyűjtés a szerencsétlenül járt emberek megsegítésére. A televízió jóvoltából lát­tam az új elnök hivatalos beiktatását, a látványos fel­vonulási népünnepélyt és a magas művészi igényesség­gel összeállított beiktatási gálaestet. Külön fejezetet érdemelne a World Trade Center (Vi­lágkereskedelmi Központ) kettős felhőkarcolója. A ké­peslapokon látható távoli felvételeken csak két fel­hőkbe nyúló hasábot látha­tunk; a valóságban ez az iker épület a modern építő­művészet csodája, amely tö­kéletesen ötvözi a legmaibb technikát. Belső részleteiben a gótikus templomok har­monikus szépségével vetek­szik. Sajnálom, hogy napok helyett csak alkonyati órá­kat tölthettem ebben az épí­tészeti remekműben. Megnyugtat, hogy amiről nem írtam riportjaimban, arról az érdeklődőknek még szólhatok, hiszen már itthon vagyok sok-sok feljegyzés­sel és képpel, mert utam so­rán nemcsak néztem, láttam is és jegyezgettem is. (A so­rozat felvételeit Larry Har­ris és a szerző készítette.) íróasztalomnál bontogatom a hónapok alatt összegyűlt leveleket, többségük újévi jókívánságot hozott. Két fe­kete szegélyű levél azonban nagyon megrontotta érkezé­sem örömét. Mélyen elszo­morított egy kedves, régi Kisvárosi videóüzlet A Világkereskedelmi Köz­pont bejárata — esti fény­ben barátom halála. Esküvőjén jelen voltam, temetésén nem vehettem részt. A másik veszteségünk legkedvesebb barátnőnk, több mint három évtizedes lakószomszédunk távozása az életből. Átfutottam a Somogyi Néplap összegyűjtött szá­mainak fontosabb híreit: mi történt szűkebb hazámban, ki halt meg, ki él. Meghall­gattam lakótársaim gyorshí­reit az utcánkban történ­tekről, ismerőseinkről és ba­rátainkról. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy tá­vollétemben valóban „nem történt semmi különös”. Én szomorúbb lettem, pedig mintha egy keveset javult volna a világ, mintha kicsit megnyugodott volna a tör­ténelem. Reménykedjünk. Kellner Bernát Amerikai mozaik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents