Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV, évfolyam, 67. sióm Ára: 4,30 Ft 1989. március 20., hétfő AZ INTERPARLAMENTÁRIS KONFERENCIA A nemzetiségek jogaiért Fontos határosatok elfő- gadásával ért véget szombaton késő délután Budapesten a 81, interparlamentáris konferencia. A világ csaknem too országából érkezett törvényhozók hétfőtől tanácskoztak a magyar fővárosban. A gyarmati rendszer megszüntetéséről, a íajüldözés és faji elkülönítés minden formájának felszámolásáról és a nemzetiségek jogainak biztosításáról hozott határozat egyebek között megállapítja: sajnálatos, hogy egyes országok megsértik a nemzetiségek, az etnikai kisebbségek egyéni és kollektív jogait, Minden országot felhív arra, hogy haladéktalanul szüntessenek meg mindenfajta jogi és egyéb fajta korlátozást, amely megakadályozza a nemzeti kisebbségeket abban, hogy egyenrangú állampolgárok legyenek. Sürgeti, hogy mindezt megfelelő jogi eszközökkel biztosítsák, s szüntessék meg a jelenleg fennálló korlátozásokat. Hangsúlyozza a határozat, hogy a nemzeti kisebbségek kulturális hagyományai az emberiség közös kulturális örökségének részét képezik. Állást foglal az anyanyelvi oktatás szabadsága mellett, beleértve u nyelvhasználat és a vallásgyakmiás szabadságát is. A határozat részletesen foglalkozik a gyarmatosítás felszámolásának helyzetével, Élesen elítéli Dél-Afrlkát azért, mert fenntartja a faji elkülönítés rendszerét, elnyomja az ország fekete lakosságát, támadásokat intéz a szomszédos országok ellen, támogatást nyújt Angolában és Mazambikban a kormányellenes erőknek. Egyebek közt javasolja: a világ különböző országaiból minél több törvényhozó legyen jelen Namíbiában a következő választásokon. Egy másik határozatban a világ parlamenti képviselőinek szervezete állást foglalt amellett, hogy haladéktalanul hívjanak össze nemzetközi konferenciát a közel- keleti kérdés rendezésére. Támogatja a Szovjetunió, az Egyesült Államok és az Európai Közösség Ilyen kezdeményezéseit, és javasolja: az Egyesült Nemzetek Szervezete foglalkozzék azzal a lehetőséggel, hogy az Izrael által megszállt területeket a kérdés végső ■ rendezéséig helyezzék nemzetközi felügyelet alá. Egy harmadik határozat a gyermekek jogát rögzítő nemzetközi konvencióval foglalkozik, Kéri a parlamenteket a konvenció támogatására, s azt követően, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadja azt, haladéktalan ratifikálására, és az abban foglalt rendelkezések érvényre juttatására, Ezt a határozatot a konferencia egyhangúlag fogadta el, a másik két döntés nagy többséggel született meg. A délutáni záróülést megelőzően ülést tartott az Interparlamentáris Unió vezető testületé, a tanács. Egyebek között foglalkozott azzal, hogy számos országban megtorló intézkedéseket foganatosítottak választott képviselőkkel szemben, Az IPU illetékes bizottsága 18 par- , lamenti képviselő ügyét vizsgálta meg jelenlegi ülésszakán, Egyebek közt megállapította: Chile kormánya még mindig nem adott magyarázatot két egykori képviselő eltűnéséről. Hasonlóképpen megsértették a képviselők jogait Kolumbiában, Bjssau-Guineában, Hondu- rasban, Indonéziában, Malaysiában és Törökországban. Az unió eljár a képviselők jogainak érvényesítése érdekében. (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződött a megyei KISZ-küldöttértekezlet DR. KOVÁCS LAJOST VÁLASZTOTTÁK ELNÖKHEK Dr. Kovács Lajos SZÖVETSÉGBEN AZ MSZMP-VEL Megemlékezés a Forradalmárok terén a Tanácsköztársaság évfordulóján A Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából mindenhol megemlékeznek a megyében a 133 nap országos és somogyi eseményeiről, a kiemelkedő vezetők és személyek érdemeiről és további sorsáról. Kaposváron és környékén tizennégy helyen lesz koszo- rúzási ünnepség március 21-én. A megyei és a városi párt- bizottság, a KISZ megyei és városi bizottsága megemlékezéssel egybekötött koszo- rúzási ünnepséget rendez kedden, délután 4 orakor Kaposváron, a Forradalmárok terén. Dr. Széles Gyula. a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja mond ünnepi beszédet. A pártalapszervezetek taggyűlésen emlékeznek meg a két munkáspárt egyesüléséről, a munkásegység megteremtéséről, a Tanácsköztársaság kikiáltásáról. Ezekre a fórumokra meghívják a munkásmozgalom régi harcosait is. A Tanácsköztársaság és a KISZ zászlóbontásának évfordulója alkalmából több megemlékezést tartanak az ifjúsági szövetség tagjai is. Ezek közül kiemelkedik kedden este 6 órakor a Ka- posgépnél kezdődő megyei és városi kitüntetési ünnepség. * * * Az idén a központi ünnepség Debrecenben lesz, s. kora délutántól késő estig zajló programok várják az ünneplőket. Az ünnepségsorozat koszorúzással kezdődik; az ezt követő ifjúsági nagygyűlés szónoka Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára lesz. Hagyományosán ezen a napon adják át az idei KISZ-díjakat is. Ebben a kitüntetésben öt személy, illetve öt kollektíva részesül A Magyar Tanácsköztár-, saság 133 napját fölidéző megemlékezés után több helyszínen zajlanak majd a különféle rendezvények. A fővárosban március 21-én a Dózsa György úton levő tanácsköztársasági emlékműnél leróják kegyeletüket az MSZMP, a Minisztertanács, a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront, a fővárosi tanács, valamint a fegyveres erők és testületek képviselői. Az ELTE KISZ- bizottsága felhívást adott ki, s ebben a koszorúzási ünnepségre és ugyancsak a* emlékműnél délután megrendezendő ünnepi megemlékezésre hívja a fiatalokat. Minthogy március 21-e társadalmi ünnep, s így a hagyományok szerint csak iskolaszüneti nap, főváros- szerte programokat szerveznek a diákoknak, elsősorban a kisdobosoknak és az úttöUj szakasz kezdődött a megye ifjúsági mozgalmában. A KISZ szombaton este befejeződött másfél napos megyei értekezletének küldöttei elfogadták az utód- szervezet, a Somogy megyei kommunista ifjúsági szervezetek szövetsége politikai programját és együttműködési szabályzatát. A küldött- gyűlés összegezte a véleményeket a KISZ XII. kongresszusának dokumentumairól, majd megválasztotta dr. Kovács Lajost a KISZ megyei elnökének, Simon Gábort pedig a szövetség alel- nökének. A pénteki vita jól megalapozta a szombati tanácskozást. Az ' akkori témák közül több, így a falusi fiatalok bevonása a közéletbe, a tanácsi és az országgyűlési képviselői választásokon való eredményes szereplés esélyei, az oktatás korszerűsítésének igénye most sokkal határozottabban megfogalmazódott. A politikai program tervezete alapján kibontakozott vita legnagyobb tétje azonban az MSZMP és a KISZ közötti szövetség megkötése vagy későbbre halasztása volt a szombati tanácskozáson. Kérdi Ferenc, a KISZ megyei titkára két dolgot emelt ki bővebben a tervezetből. Leszögezte, hogy az ifjúsági szervezetek szövetsége mindenhol ott kíván lenni — később a képviselői útján —, ahol a fiatalokat érintő kérdésekben döntenek. Kiemelte, hogy az utód- szervezet a programja szerint stratégiai szövetségben kíván állni a Magyar Szocialista Munkáspárttal. A KISZ megyei titkára utalt arra, hogy már a tanácskozás első napján vita alakult ki erről. — Véleményem szerint egy tenniakaró, folyamatosan megújulni képes pártnak szüksége van ifjúsági szövetségesekre, és nekünk is szükségünk van arra a támogatásra, amely munkánkat eredményessé teheti. Én úgy gondolom: Magyar- országon ma az MSZMP az az erő, amelynek a pozíciója lehetővé teszi, hogy változtasson, és mi belülről, szövetségesként tudunk segíteni. Az MSZMP-nek is létérdeke, hogy meg tudja újítani, meg tudja fiatalítani tagságát. (Folytatás a 3. oldalon) főknek. MOSOLYAINK Ugye. nézik a tévét és hallgatják a rádiót? Ha igen, akkor osztják a véleményemet; azt, hogy a messzi keletről származunk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy honunk maholnap a mosoly országa címet és rangot mondhatja magáénak. Mert agg- ságos gazdasági helyzetünket meghazudtolva aligha látunk manapság olyan tévé- vagy hallunk olyan rádióadót, ahol kedélyesebben mosolyognának a búról-bajról csevegők, mint nálunk. Sőt nemcsak mo- solygunk: vihogunk, kaca- rászunk is. A magyar honpolgár a leg szív szorítóbb dolgokról is képes mosolyogva, anekdotázva dis- kurálni, mintha csak a szomszédjától épp most hallott viccet adná tovább. A szomszédokról jut eszembe: nyugati barátaink is mosolygós emberek, de Ausztriában ezt (is) valahogy másként csinálják. Tetszettek járni a bécsi boltokban? Mosolyog az eladó, s nem azért, hogy bóvlit tukmáljon a magyar balekra (nem is néz bennünket annak), hanem azért, mert neki ezt így tanították, s benne van a fizetésében. És mosolyognak a patikában (hogy nálunk manapság nem, az nem attól van, mert elfogyott a gyógyszerészek „mosolykészlete”...), s a kért fejfájás elleni medicina helyett nálunk forgalomban levő, a miénknél jobbat és — nem tévedés! — a kértnél olcsóbbat ajánlanak... S mosolyognak, készségesen felvilágosítanak az utazási irodában, beváltják a pénzt a bankban, útba igazítanak az utcán ... Am ha komolyra fordul a szó, szigorodik ez a tejeskávé—császárszömlyés kedélyesség. No, nem mennek át tragikusba, csak éppen jelzik: témát váltottak. Itt van például a tervezett közös világkiállítás. Ebben — hogy úgy mondjam — nem ismernek tréfát, a dolog természeténél fogva nincs helye önfeledt vihorászásnak, még ha a partner magyar is. Viszont ők már tudják, hol lesz a kiállítás — ha elnyerik rá a jogot —; mi 1989 március első hetében*még nem tudtuk, csak a szokásos vagy itt, vagy ott alternatíváról beszéltünk. Márpedig amíg a feltételes módot nem váltja föl a kijelentő mód, a partnerségünk meglehetősen ingatag alapokon nyugszik... Sok mindenünk nincs — ám mosolyunk az van ... Történt pedig néhány héttel ezelőtt, hogy délben tértem haza a lakásomra egy tanácskozásról, s hogy odakint borongás idő volt, hát fölkattintottam a villanyt. Katt — és maradt a sötétség. Gyanúm támadt: ebből a lakásból kiszorult az elektromos áram! Akkor pedig áll' a hűtő és a mélyhűtő, s olvad minden, ami benne van. Mindez átfutott háziasságra nevelt agyamon, s máris új biztosítékok után kutattam a sötét kamrában. Csalódás: a biztosítékok cseréje után sem adtak fényt az izzók. Odakint, a lépcsőházban vígan égett a villany, tehát a baj csakis nálam lehet. Nyomás a földszintre, ahol a villanyórák helyisége föllelhetö. Tényleg: zúg-zümmög a tizenvala- hány óra, csak az enyém áll, pontosabban az automata nincs benyomva. Benyomom. \Loholok föl, kapcsolás itt és ott, villany sehol ...' Biztosan újra kiugrott az automata! Ismét le, ismét benyomás, megint fel — áram újfent nuku... Telefon az áramszolgáltatónak, küldenének ki egy szerelőt. . . Órák múlva itt a szerelő, nem is egy, hanem kettő. Mi a baj? — kérdik. Mondom. Enyhe, de határozott mosoly. Kikapcsoltuk, mondja az egyik. Mit? Az áramot. A villanyórát. Jelzést kaptunk, hogy nem fizetett díjat... Eééén? Mosoly. Igen kérem ... De hát átutalási betétszámláról pontosan kapja az áramszolgáltató, ami jár neki! Előkeresem az OTP legutóbbi értesítését, hogy hova, mennyit fizetett .. . Elhiszik. Együtt megyünk az óraszobába. Az én órámat visszakapcsolják, egy másikat kikapcsolnak. Mert, hogy egyszerű tévedés esete foroghat fenn, az nem vitás. No már most mondom én, ha történetesen nem jövök haza délben, csak este, akkor bizony a család helyett a fene eszi meg, ami a hűtőben található. Még rágondolni is rossz ... Napokig vártam, hogy csoda történik. Hogy miféle csoda? Hát hogy felhívnak vagy írnak az áramszolgáltatótól és elnézést kérnek a bosszúságért, az esetleges kárért, ami a „tévedés fennforgása” miatt megesett vagy tudtomra adják, beismerik: félreértés történt... Minthogy azonban csodák nincsenek, hiába vártam. Szóval: tudunk mi mosolyogni. Méghozzá sajátos módon. Kínunkban vagy jókedvünkben, belső indíttatásból vagy azért, mert úgy illik. Mosolyogunk, mint a fényképész bácsi násznépe a csoportképen. De ők legalább tudták, hogy akkor, azon a napon éppen miért vigyorogtak a lencsébe ... Herncsz Ferenc
