Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV, évfolyam, 67. sióm Ára: 4,30 Ft 1989. március 20., hétfő AZ INTERPARLAMENTÁRIS KONFERENCIA A nemzetiségek jogaiért Fontos határosatok elfő- gadásával ért véget szomba­ton késő délután Budapes­ten a 81, interparlamentáris konferencia. A világ csak­nem too országából érkezett törvényhozók hétfőtől ta­nácskoztak a magyar fővá­rosban. A gyarmati rendszer meg­szüntetéséről, a íajüldözés és faji elkülönítés minden for­májának felszámolásáról és a nemzetiségek jogainak biztosításáról hozott hatá­rozat egyebek között meg­állapítja: sajnálatos, hogy egyes országok megsértik a nemzetiségek, az etnikai ki­sebbségek egyéni és kollek­tív jogait, Minden országot felhív arra, hogy haladék­talanul szüntessenek meg mindenfajta jogi és egyéb fajta korlátozást, amely megakadályozza a nemzeti kisebbségeket abban, hogy egyenrangú állampolgárok legyenek. Sürgeti, hogy mindezt megfelelő jogi esz­közökkel biztosítsák, s szün­tessék meg a jelenleg fenn­álló korlátozásokat. Hangsú­lyozza a határozat, hogy a nemzeti kisebbségek kultu­rális hagyományai az embe­riség közös kulturális örök­ségének részét képezik. Ál­lást foglal az anyanyelvi oktatás szabadsága mellett, beleértve u nyelvhasználat és a vallásgyakmiás sza­badságát is. A határozat részletesen foglalkozik a gyarmatosítás felszámolásának helyzetével, Élesen elítéli Dél-Afrlkát azért, mert fenntartja a faji elkülönítés rendszerét, el­nyomja az ország fekete la­kosságát, támadásokat intéz a szomszédos országok el­len, támogatást nyújt Ango­lában és Mazambikban a kormányellenes erőknek. Egyebek közt javasolja: a világ különböző országaiból minél több törvényhozó le­gyen jelen Namíbiában a következő választásokon. Egy másik határozatban a világ parlamenti képviselő­inek szervezete állást fog­lalt amellett, hogy haladék­talanul hívjanak össze nem­zetközi konferenciát a közel- keleti kérdés rendezésére. Támogatja a Szovjetunió, az Egyesült Államok és az Európai Közösség Ilyen kez­deményezéseit, és javasolja: az Egyesült Nemzetek Szer­vezete foglalkozzék azzal a lehetőséggel, hogy az Izrael által megszállt területeket a kérdés végső ■ rendezéséig helyezzék nemzetközi fel­ügyelet alá. Egy harmadik határozat a gyermekek jogát rögzítő nemzetközi konvencióval foglalkozik, Kéri a parla­menteket a konvenció támo­gatására, s azt követően, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadja azt, ha­ladéktalan ratifikálására, és az abban foglalt rendelke­zések érvényre juttatására, Ezt a határozatot a kon­ferencia egyhangúlag fogad­ta el, a másik két döntés nagy többséggel született meg. A délutáni záróülést meg­előzően ülést tartott az In­terparlamentáris Unió veze­tő testületé, a tanács. Egye­bek között foglalkozott az­zal, hogy számos országban megtorló intézkedéseket fo­ganatosítottak választott kép­viselőkkel szemben, Az IPU illetékes bizottsága 18 par- , lamenti képviselő ügyét vizsgálta meg jelenlegi ülés­szakán, Egyebek közt meg­állapította: Chile kormánya még mindig nem adott ma­gyarázatot két egykori kép­viselő eltűnéséről. Hasonló­képpen megsértették a kép­viselők jogait Kolumbiában, Bjssau-Guineában, Hondu- rasban, Indonéziában, Ma­laysiában és Törökország­ban. Az unió eljár a képvi­selők jogainak érvényesítése érdekében. (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződött a megyei KISZ-küldöttértekezlet DR. KOVÁCS LAJOST VÁLASZTOTTÁK ELNÖKHEK Dr. Kovács Lajos SZÖVETSÉGBEN AZ MSZMP-VEL Megemlékezés a Forradalmárok terén a Tanácsköztársaság évfordulóján A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 70. évfordulója alkalmából mindenhol meg­emlékeznek a megyében a 133 nap országos és somogyi eseményeiről, a kiemelkedő vezetők és személyek érde­meiről és további sorsáról. Kaposváron és környékén tizennégy helyen lesz koszo- rúzási ünnepség március 21-én. A megyei és a városi párt- bizottság, a KISZ megyei és városi bizottsága megemlé­kezéssel egybekötött koszo- rúzási ünnepséget rendez kedden, délután 4 orakor Kaposváron, a Forradalmá­rok terén. Dr. Széles Gyula. a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja mond ünnepi beszédet. A pártalapszervezetek taggyűlésen emlékeznek meg a két munkáspárt egyesülé­séről, a munkásegység meg­teremtéséről, a Tanácsköz­társaság kikiáltásáról. Ezek­re a fórumokra meghívják a munkásmozgalom régi harcosait is. A Tanácsköztársaság és a KISZ zászlóbontásának év­fordulója alkalmából több megemlékezést tartanak az ifjúsági szövetség tagjai is. Ezek közül kiemelkedik kedden este 6 órakor a Ka- posgépnél kezdődő megyei és városi kitüntetési ünnep­ség. * * * Az idén a központi ün­nepség Debrecenben lesz, s. kora délutántól késő estig zajló programok várják az ünneplőket. Az ünnepségso­rozat koszorúzással kezdő­dik; az ezt követő ifjúsági nagygyűlés szónoka Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára lesz. Hagyományosán ezen a napon adják át az idei KISZ-díjakat is. Ebben a kitüntetésben öt személy, il­letve öt kollektíva részesül A Magyar Tanácsköztár-, saság 133 napját fölidéző megemlékezés után több helyszínen zajlanak majd a különféle rendezvények. A fővárosban március 21-én a Dózsa György úton levő tanácsköztársasági em­lékműnél leróják kegyeletü­ket az MSZMP, a Minisz­tertanács, a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront, a fő­városi tanács, valamint a fegyveres erők és testületek képviselői. Az ELTE KISZ- bizottsága felhívást adott ki, s ebben a koszorúzási ün­nepségre és ugyancsak a* emlékműnél délután meg­rendezendő ünnepi megem­lékezésre hívja a fiatalokat. Minthogy március 21-e társadalmi ünnep, s így a hagyományok szerint csak iskolaszüneti nap, főváros- szerte programokat szervez­nek a diákoknak, elsősorban a kisdobosoknak és az úttö­Uj szakasz kezdődött a megye ifjúsági mozgalmá­ban. A KISZ szombaton es­te befejeződött másfél napos megyei értekezletének kül­döttei elfogadták az utód- szervezet, a Somogy megyei kommunista ifjúsági szer­vezetek szövetsége politikai programját és együttműkö­dési szabályzatát. A küldött- gyűlés összegezte a vélemé­nyeket a KISZ XII. kong­resszusának dokumentumai­ról, majd megválasztotta dr. Kovács Lajost a KISZ me­gyei elnökének, Simon Gá­bort pedig a szövetség alel- nökének. A pénteki vita jól meg­alapozta a szombati tanács­kozást. Az ' akkori témák közül több, így a falusi fia­talok bevonása a közéletbe, a tanácsi és az országgyű­lési képviselői választáso­kon való eredményes sze­replés esélyei, az oktatás korszerűsítésének igénye most sokkal határozottab­ban megfogalmazódott. A politikai program ter­vezete alapján kibontako­zott vita legnagyobb tétje azonban az MSZMP és a KISZ közötti szövetség meg­kötése vagy későbbre ha­lasztása volt a szombati ta­nácskozáson. Kérdi Ferenc, a KISZ megyei titkára két dolgot emelt ki bővebben a tervezetből. Leszögezte, hogy az ifjúsági szervezetek szö­vetsége mindenhol ott kíván lenni — később a képviselői útján —, ahol a fiatalokat érintő kérdésekben dönte­nek. Kiemelte, hogy az utód- szervezet a programja sze­rint stratégiai szövetségben kíván állni a Magyar Szo­cialista Munkáspárttal. A KISZ megyei titkára utalt arra, hogy már a tanácsko­zás első napján vita alakult ki erről. — Véleményem szerint egy tenniakaró, folyamato­san megújulni képes párt­nak szüksége van ifjúsági szövetségesekre, és nekünk is szükségünk van arra a támogatásra, amely mun­kánkat eredményessé teheti. Én úgy gondolom: Magyar- országon ma az MSZMP az az erő, amelynek a pozíciója lehetővé teszi, hogy változ­tasson, és mi belülről, szö­vetségesként tudunk segíte­ni. Az MSZMP-nek is lét­érdeke, hogy meg tudja újí­tani, meg tudja fiatalítani tagságát. (Folytatás a 3. oldalon) főknek. MOSOLYAINK Ugye. nézik a tévét és hallgatják a rádi­ót? Ha igen, akkor osztják a véleményemet; azt, hogy a messzi keletről szárma­zunk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy honunk maholnap a mosoly orszá­ga címet és rangot mond­hatja magáénak. Mert agg- ságos gazdasági helyzetün­ket meghazudtolva aligha látunk manapság olyan té­vé- vagy hallunk olyan rádióadót, ahol kedélye­sebben mosolyognának a búról-bajról csevegők, mint nálunk. Sőt nemcsak mo- solygunk: vihogunk, kaca- rászunk is. A magyar hon­polgár a leg szív szorítóbb dolgokról is képes moso­lyogva, anekdotázva dis- kurálni, mintha csak a szomszédjától épp most hallott viccet adná tovább. A szomszédokról jut eszembe: nyugati baráta­ink is mosolygós emberek, de Ausztriában ezt (is) va­lahogy másként csinálják. Tetszettek járni a bécsi boltokban? Mosolyog az el­adó, s nem azért, hogy bóvlit tukmáljon a magyar balekra (nem is néz ben­nünket annak), hanem azért, mert neki ezt így tanították, s benne van a fizetésében. És mosolyog­nak a patikában (hogy ná­lunk manapság nem, az nem attól van, mert elfo­gyott a gyógyszerészek „mosolykészlete”...), s a kért fejfájás elleni medi­cina helyett nálunk forga­lomban levő, a miénknél jobbat és — nem tévedés! — a kértnél olcsóbbat ajánlanak... S mosolyog­nak, készségesen felvilágo­sítanak az utazási irodá­ban, beváltják a pénzt a bankban, útba igazítanak az utcán ... Am ha komolyra fordul a szó, szigorodik ez a te­jeskávé—császárszömlyés kedélyesség. No, nem men­nek át tragikusba, csak éppen jelzik: témát váltot­tak. Itt van például a terve­zett közös világkiállítás. Ebben — hogy úgy mond­jam — nem ismernek tré­fát, a dolog természeténél fogva nincs helye önfeledt vihorászásnak, még ha a partner magyar is. Viszont ők már tudják, hol lesz a kiállítás — ha elnyerik rá a jogot —; mi 1989 már­cius első hetében*még nem tudtuk, csak a szokásos vagy itt, vagy ott alterna­tíváról beszéltünk. Márpe­dig amíg a feltételes mó­dot nem váltja föl a kije­lentő mód, a partnerségünk meglehetősen ingatag ala­pokon nyugszik... Sok mindenünk nincs — ám mosolyunk az van ... Történt pedig néhány hét­tel ezelőtt, hogy délben tértem haza a lakásomra egy tanácskozásról, s hogy odakint borongás idő volt, hát fölkattintottam a vil­lanyt. Katt — és maradt a sötétség. Gyanúm támadt: ebből a lakásból kiszorult az elekt­romos áram! Akkor pedig áll' a hűtő és a mélyhűtő, s olvad minden, ami ben­ne van. Mindez átfutott háziasságra nevelt agya­mon, s máris új biztosíté­kok után kutattam a sötét kamrában. Csalódás: a biz­tosítékok cseréje után sem adtak fényt az izzók. Odakint, a lépcsőházban vígan égett a villany, te­hát a baj csakis nálam le­het. Nyomás a földszintre, ahol a villanyórák helyi­sége föllelhetö. Tényleg: zúg-zümmög a tizenvala- hány óra, csak az enyém áll, pontosabban az auto­mata nincs benyomva. Be­nyomom. \Loholok föl, kap­csolás itt és ott, villany se­hol ...' Biztosan újra kiug­rott az automata! Ismét le, ismét benyomás, me­gint fel — áram újfent nuku... Telefon az áramszolgál­tatónak, küldenének ki egy szerelőt. . . Órák múlva itt a szerelő, nem is egy, ha­nem kettő. Mi a baj? — kérdik. Mondom. Enyhe, de határozott mosoly. Ki­kapcsoltuk, mondja az egyik. Mit? Az áramot. A villanyórát. Jelzést kaptunk, hogy nem fizetett díjat... Eééén? Mosoly. Igen ké­rem ... De hát átutalási betétszámláról pontosan kapja az áramszolgáltató, ami jár neki! Előkeresem az OTP legutóbbi értesíté­sét, hogy hova, mennyit fi­zetett .. . Elhiszik. Együtt megyünk az óraszobába. Az én órámat visszakap­csolják, egy másikat ki­kapcsolnak. Mert, hogy egyszerű tévedés esete fo­roghat fenn, az nem vitás. No már most mondom én, ha történetesen nem jövök haza délben, csak este, ak­kor bizony a család helyett a fene eszi meg, ami a hű­tőben található. Még rá­gondolni is rossz ... Napokig vártam, hogy csoda történik. Hogy mifé­le csoda? Hát hogy fel­hívnak vagy írnak az áram­szolgáltatótól és elnézést kérnek a bosszúságért, az esetleges kárért, ami a „té­vedés fennforgása” miatt megesett vagy tudtomra adják, beismerik: félreér­tés történt... Minthogy azonban csodák nincsenek, hiába vártam. Szóval: tudunk mi mo­solyogni. Méghozzá sajátos módon. Kínunkban vagy jókedvünkben, belső indít­tatásból vagy azért, mert úgy illik. Mosolyogunk, mint a fényképész bácsi nászné­pe a csoportképen. De ők legalább tudták, hogy ak­kor, azon a napon éppen miért vigyorogtak a len­csébe ... Herncsz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents