Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

Somogyi Néplap 1989. március 18., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A könyveknek megvan a maguk sorsa A Corvinák harmadik élete ,Theophrastus Eresius: De história plantarum. Zöld bőrkötésben. Firenzében készült könyv az 1460-as években. A lapon penészfoltok lát­szanak M. Tullius Cicero: Orationes in Verrem. Pi­ros bőrkötés. Szintén Firenzében készült, az 1460-as éveikben. A lapkeretdíszítés erősen megrongálódott A könyveknek megvan a maguk sorsa. Így tartja a római mondás. Mátyás király legendás könyvgyűjteményé­ben, a Corvina Könyvtár­ban valószínűleg 2000—2500 kötet volt. Ide tartozott még Beatrix királyné magán- gyűjteménye, talán 50—100 könyv és a királyi kápolná­hoz tartozó mise- és egyhá­zi jellegű könyvek, amelyek száma 600—800 lehetett. Így tehát a budai palota könyv- gyűjteménye 3000 kötetre tehető. A könyvek széthordása már közvetlenül Mátyás ha­lála után kezdődött. Néhány könyvet Beatrix királyné is magával vitt Nápolyba. A könyvtár teljes széthullása a mohácsi vész után követ­kezett. A menekülő Mária királyné a sebtében összg- kapkodott kincsekkel Corvi­nákat is elvitt. A mohácsi csatát követően, 1526. szep­tember 11-én Budára érke­zett Szulejmán szultán. Uszályra rakták a királyi palota kincseit, hogy Kons­tantinápolyba szállítsák. A könyvtár sem kerülhette el a sorsát. így ír erről Ke- málpasazéde török krónikás: „A gonosz királynak gyö­nyörű palotájából — mely virágokkal és gyümölcsfák­kal díszlő kerthez hasonlí­tott — összedte a nagyérté­kű zsákmányokat mint győ- zedelmének termékeit, akármit talált, értékest és értéktelent, azt egytől egyig mind összeszedette, a legna­gyobb gonddal, hajókra ra­katta, ... honnan azok, a hatalmas folyó hátán az igazhívők országának szék­helyére szállíttattak.” Az ország három részre szakadásakor 1541-ben a bu­dai palotából távozó Izabel­la királyné számos Corvinát vitt Erdélybe. Ezek feltehe­tően a gyulafehérvári és brassói könyvtárba kerültek. Mindkét könyvtár a lángok martaléka lett. Mátyás király híres könyv­tárának becses darabjai szétszóródtak a világban, számos könyvtár féltve őr­zött kincsei lettek. Magyarországon 48 Cor­vin kódex található. A Ma­gyar Tudományos Akadé­mia Könyvtárában 1, az Or­szágos Széchenyi Könyvtár­ban 31, a budapesti Egyete­mi Könyvtárban 14, az esz­tergomi Főszékesegyházi Könyvtárban 1, a győri Püs­pöki Könyvtárban ugyan­csak 1 kódexet őriznek. A Konstantinápolyba ke­rült kötetek csaknem 350 évig hevertek a Topkapi Szeráj pincéjében. Ez idő alatt több kísérlet történt, hogy a hadizsákmányként elvitt 35 kódexet visszasze­rezzük. Erre a XVII. század­ban I. Rákóczi György a portánál, később I. Li.pót császár követek által tett kísérletet. Henszlmann Imre Ipolyi Arnold és Kubinyi Ferenc 1862-ben Konstantinápolyba utazott. Megtekinthették a kincstárban őrzött kódexe­ket és pontos jegyzéket ké­szíthettek róluk. A Szuezi csatorna megnyi­tásakor, 1869-ben Ferenc Jó­zsef császár a Török Biro­dalom fővárosába látogatott. Ajándékba kapott négy Cor­vin kódexet II. Abdul Ha­mid szultántól, melyeket to­vább ajándékozott a Ma­gyar Nemzeti Múzeumnak. Ezeket jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Az orosz—török háború idején, 1877-ben a magyar közvélemény a törökök mel­lé állt. Hiszen a bujdosó Rákóczi Ferenc, és később Kossuth Lajos is a törökök­nél talált menedéket. Az egyetemi ifjúság gyűjtést rendezett, és a befolyt ösz- szegen Paholek György, pes­ti kardművesnél egy dísz­kardot rendeltek Abdul-Ke- rim török fővezérnek. A kard 1876. december végére készült el. Tizenhárom tagú diákküldöttség vitte az aján­dékot Konstantinápolyba. Ez a gesztus meghatotta a tö­rök szultánt, aki sürgönyö- zött Pestre, hogy a 35 kó­dexet az egyetemnek aján­dékozza. A török küldöttség 1877. április 21-én Bécsben adta át a kódexeket tartal­mazó ládát a magyarok kép­viselőinék, akik — Pulszky Ferenc, Ráth Károly, Laub- heimer Ferenc és Erdődi Béla — a kor kiváló tudó­sai voltak. A kódexek természetesen az Egyetemi Könyvtárba kerültek, Szinnyei József megbízott igazgató felügye­lete alá. Április 28-án nyi­tották fel a bársonnyal bé- ^lt ládát Szász Károly, Szi­lágyi Sándor, Laubheimer Ferenc, Pulszky Ferenc, Fraknbi Vilmos, Römer Flóris, Ipolyi Arnold, Ger- lóczy Károly és a sajtó kép­viselőinek jelenlétében. Va­lamennyi kötetbe az alábbi török nyelvű szöveget írták arany betűkkel az első lap alsó szélére és a jobb oldali margóra: „Az oszmán biro­dalom padisahja, a felséges II. Abdul Hamid Magyaror­szág tudományegyetemének adott ajándéka 1294 (1877). A törvényhozó Szultán Szu- Lejmán kán ő felsége ideje óta a Topkapui császári pa­lota könyvtárában őrzött könyvek közül való.” A Tu­dományos Akadémián 1877. június 4-én ünnepség kere­tében mutatták be a kódexe­ket a nagyközönségnek. Majd a Nemzeti Múzeum­ban kiállították az 1869-ben visszakapott Corvinákkal együtt. A kiállítás 1877. jú­niusától szeptemberig volt látogatható. Ezek után megkezdődött a kódexek kutatása. Ábel Jenő, Fraknói Vilmos, Gold- ziher Ignác, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Kauf­mann Dávid, Szilágyi Áron „vallatta” a köteteket. A 35 kötetből korábban csak 11-et fogadtak el hiteles Corviná­nak. A világszerte ismert Corvina-kutatók, Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdo­nyi Klára 1977 tavaszán tet­ték közzé felfedezésüket, hogy a Törökországból visz­KÜLTÜRA ÉS IDEGENFORGALOM Ismét forog az idegen Ma­gyarországon, ahogyan azt már nálunk törvényszerűnek tekintik. Mindjárt az év ele­jén kulturális eseménnyel hívjuk fel magunkra ország és világ figyelmét: a Buda­pesti Tavaszi Fesztivállal. Tiszteletre méltó előrelátás­sal most már jó előre ki­küldték a rendezők a prog­ramokat, a külföldi kultu­rális intézmények és sajtó- orgánumok kezdik — de ne áltassuk magunkat, bizony csak kezdik — a jelentős európai kulturális rendezvé­nyek között emlegetni a fesztivált. A mérleg rendszerint po­zitív, s remélhető, hogy az idén még inkább az lesz. Hiszen egyre növekszik a nemzetközi érdeklődés Ma­gyarország iránt. Ám tegyük gyorsan hozzá: ennek ma sokkal inkább a politikai és gazdasági változások, a re­formról és nyitásról szóló hírek az okai, semmint a kulturális események. Jólle­het a fesztivált záró jelen­tések mind magasabb kül­földi vendégszámokat mu­Az orosz zenedráma megteremtője Százötven éve született Muszorgszkij szakerült kötetek között még 3 hiteles Corvinát ta­láltak. Tehát, így 14 hiteles Corvin kódex van az Egye­temi Könyvtár birtokában. „A középkori kódexeknek tulajdonképpen két élete van: az első, amikor megír­ják és használják. A máso­dik, az igazi élete akkor kezdődik, amikor évszáza­dok múltán előkerül a fele­dés homályából...” — írja Csapodiné Gárdonyi Klára. A Topkapi Szerájban ned­ves helyen őrizték a Corvi­nákat, a bársony kötésük mállani, penészedni kezdett, ezért II. Abdul Hamid szul­tán a visszaajándékozás al­kalmából nagy jóindulattal újra köttette. A könyvek vörös, illetve zöld bőrkötést kaptak törökös stílusban, a kötéstábla négy sarkában arany félhold közepén Má­tyás király címere. Vala­mennyi kódex pergamenre íródott, csodálatos színekben tündöklő iniciálék és minia- túrák díszítik, néhol dúsan aranyozva. Az eredeti kö­téstáblákat a törökök eldob­ták, így nehezebbé vált a könyvek azonosítása. Sze­rencsére megmaradt egy francia tudós Dethier jegy­zéke, aki még akkor látta a kódexeket, amikor megvol­tak az eredeti kötésmarad­ványok. Ez a jegyzék sokat segített a kutatóknak. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátormühe- lyében Beöthyné Kozocsa Ildikó irányításával restau­rálják a Konstantinápolyból visszakerült kódexeket. Jö­vőre Corvina-kiállítás lesz a Széchényi Könyvtárban, s erre az alkalomra kölcsön­kérik a külföldi könyvtá­rakban található Corvin- kódexeket. A restaurálás előtt színes mikrofilmre veszik a könyv valamennyi lapját. Ezután következik a kötéstábla és a lapok fertőtlenítése. A múlt századbán történt átkötés nem óvta meg a köteteket az enyészettől. Némelyik erő­sen károsodott, penészedni kezdett. A török bőrkötése­ket meghagyják, csak tisz­títják, konzerválják. A fer­tőtlenített könyvtestet la­pokra szedik, a hiányokat kiegészítik. Ott, ahol a ká­rosodás elérte a szöveget, csak a lap hiányait tudják pótolni, a szövegrészt nem. Ezek után az újra felfűzött lapokat visszahelyezik a kö­téstáblába. Talán most kezdődik a Corvinák harmadik élete, amikor ezeket a felbecsül­hetetlen kincseket menteni próbálják az utókor számá­ra. Forrai Márta „Célom ellesni az emberi beszédnek azokban a köz­vetlen és élethű megnyilat­kozásaiban lüktető rezdülé­seit, amelyeket a zseniális Gogol nyújtott...” Egy tehetséges, huszon­nyolc éves szentpétervári zongoraművész fogalmazta meg a maga számára az idé­zett, s egész további élete alkotó tevékenységét rész­ben meghatározó gondolatot, néhány évvel az oroszorszá­gi jobbágyfelszabadítás után, és — ami zenetörténeti szempontból különösen fon­tos — csaknem egyidőben Richard Wagnerral. .Muszorgszkij portréja A kivételes képességű zon­goristát, Mogveszt Petrovics Muszorgszkijt ugyanis akko­riban már jobban vonzotta a komponálás. Érdeklődése elsősorban az operaszínpad felé fordult, bizonyosan -a XIX. század első felének nagy orosz zeneszerzője, az életében kevéssé becsült, de halála után eleven erővel ható Glinka művészetének hatására. Muszorgszkij nem az egyetlen volt Glinka cso- dálói között. A Nagy Péter uralkodása idején nyugat felé megnyíló kapuk, az Európától addig elzárt Oroszország politikai és gaz­dasági felemelkedésével együtt járó kulturális fel- emelkedés idején természe­tes volt, hogy Glinka örök­sége nem veszhet el, hogy az orosz nemzeti opera meg­teremtésére tett kísérleteit folytatni fogják az utána következők. Pétervárott lét­re is jött a zenetörténet egyik legfontosabb csoporto­sulása, amelyik egyebek közt ezt tekintette fő céljának, hivatalos neve „Üj orosz ze­nei iskola” volt, de nevezték magukat „Nagyok kis köré”­nek, vagy röviden „Az Ötök”-nek is. Balakirev, Kjui, Muszorgszkij, Boro- gvin és Rimszkij-Korszakov volt az öt muzsikus, akik közül kétségtelenül Balaki­rev volt a vezető egyéniség, de az orosz operáért a leg­többet Muszorgszkij tette. Amikor a százötven évvel ezelőtt, 1839. március 21-én született Muszorgszkij célul tűzte ki, hogy az emberi beszéd lüktetésének, dekla- mációjának életszerűségét fogja megvalósítani operái­nak énekszólamaiban is, ak­kor még csak második mű­vén, egy Gogol-novella meg­zenésítésén dolgozott. A há­zasság című kisoperának azonban, miként az első próbálkozásnak, a Salamm- bónak is, csak néhány rész­lete készült el. Mert ekkor, 1868 őszén, már új, hatal­mas terv foglalkoztatja, amelynek megvalósítására éppen egy esztendőny.i idő­re volt szükség. Talán érzi is, hogy sietnie kell: a mind­össze negyvenegy évet élt zeneszerző harmincéves ko­rában alkotta meg az orosz operaköltészet máig legje­lentősebb alkotását, a Bo­risz Godunovot. Akkoriban csak az oroszországi fel- emelkedést szívükön viselő, haladó rétegek értékelték helyesen a népi realizmus­nak ezt az első, monumen­tális megnyilatkozását. Az uralkodó köröket megriasz­totta a mű politikai-eszmei tartalma, a nagyközönséget pedig meglepte merészen újszerű zenei nyelve. A Borisz 1874-es bemuta­tója után a szerző élete már örökös versenyfutás: a fokozódó idegbaj és alkoho­lizmus rohamai között szü­letnek azok a zongoradarab­jai, dalai és további két je­lentős operája, a Hovanscsi- na és A szorocsinszki vá­sár, amelyek máig legismer­tebb művei közé tartoznak. Alkotó lendülete már a Ho- vanscsina második felvoná­sának elkészülte után meg­törik, és valójában soha nem is tér vissza. A Borisz utáni két operája befejezet­len maradt, azokon Rimsz­kij-Korszakov, illetve Kjui és Cserepnyin végezte el a hangszerelés munkálatait. Miként mestere, Balakirev, Muszorgszkij is örök auto­didakta muzsikus maradt. Szomory György Találkozó párhuzamosok tatnak, korántsem biztos, hogy az egyik-másik ren­dezvényt megnéző-meghall- gató külföldi ezért jött hoz­zánk. Valószínűbb, hogy oda is elmegy — ha már egyéb dolga miatt felkeres­te Budapestet. Mindez a legkevésbé sem csökkenti a Budapesti Ta­vaszi Fesztiválnak sem a jelentőségét, sem rendezői­nek érdemeit. Csak éppen az jut eszébe róla a magyar idegenforgalom „szurkolójá­nak”, hogy jó lenne egész évben — vagy legyünk tár- gyilagosabbak: egész ide­genforgalmi idényen — át ilyen, de legalább nem sok­kal alacsonyabb színvonalú kulturális programokkal vár­ni a Magyarországra érkező külföldieket. S az is, hogy a művelődési házak és ottho­nok egész sorának — anya­giak hiányában — bezárása, a költségvetésben a kultúra „hátnasorolása” rossz szol­gálatot tesz az idegenforga­lomnak is. Nem utolsósor­ban azért, mert külföldi út­levéllel mind több magyar születésű-anyanyelvű vendég érkezik, s nekik itthon nem­csak a zene jelenti a kultú­rát. Sőt nem egy hazaláto­gató magyar mondta el az elmúlt évben, hogy színhá­zat, televíziót Magyarorszá­gon szeret nézni igazán, mert az idegenben tanult nyelven nem tudja annyira élvezni, érteni a költészetet, de a prózát sem, mint ma­gyarul. Máris fel kell készülni a balatoni szezonra. A hazai lakosság csökkenő életszín­vonalát figyelembe véve alighanem — legalább is egyelőre — a magyar ten­ger sokkal inkább nemzet­közi lesz a nyáron. S ha van színházi társulatunk — amely némi devizaszerzés reményében kitűnően meg tud tanulni egész színműve­ket németül külföldi ven­dégszereplésre — előadhatja ugyanazt „hazai pályán” is németül, a Balaton partján nyaraló osztrák és német turisták szórakoztatására. S a példát követni is érdemes. Gyorsan terjed manapság g hír, az itt nyaralóktól újabb százezrek tudják meg, hogy lehet Magyarországon „kül­földiül” is szórakozni. Ma­gas színvonalon. Ma valahogy úgy állunk a kultúrával, hogy ami itthon irodalomban, színházi be­mutatókban, filmben a kö­zönség elé kerül, annak nagyrésze világviszonylat­ban is megállja a helyét. S ez valóban elegendő a ma­gyar — és a magyarul be­szélő külföldi — közönség­nek. De a földrajzi távolsá­gok rohamosan csökkennek, s talán már az idén, jövő­re vagy azután ezrek jön­nek hozzánk a földteke túl­só feléről is, nem utolsó­sorban kulturális érdeklő­déssel. Nagyon messziről indult el — vagy jó évtizeddel ez­előtt — egymás felé az ide­genforgalom és a kultúra. Mostanára már elérkeztek odáig, hogy útjaik párhuza­mosan, egymás közelében vezetnek. Jó lenne, ha ezek a párhuzamosok nemcsak a végtelenben — találkozná­nak. Várkonyi Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents