Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
Somogyi Néplap 1989. március 18., szombat TUDOMÁNY, TECHNIKA A korszerűbb közlekedésért Utazunk. Nem is akárhogyan. Morgolódva, zsörtölődve, egymást taposva — és egyre drágábban. Bizony nem élünk meg könv- nyű perceket az utazások alatt és közben, s egyre ingerültebben vesszük tudomásul a növekvő forgalmat. Az meg végképp próbára teszi sokunk türelmét, ha a nagy sietség közepette valamely jármű leáll, meghibásodik. Legyen az föld alatti vagy föld fölötti közlekedési eszköz. A hazai személy- és áru- szállítási járművek bizony nem mindig a legkorszerűbbek, szép számmal akadnak közöttük, melyek nem felelnek meg a kor követelményeinek. Az ilyen kocsiknak a forgalomból történő kiszorítását segítik elő a főleg hazai, de a külföldről behozott járművek, gépek, alkatrészek is, hiszen a kulturált közlekedés egyik alapfeltétele a megbízható, az egyre magasabb igényeket kielégítő eszközök jelenléte. Gazdasági helyzetünknél fogva nem engedhetjük meg magunknak, hogy jelentős mennyiségben használjunk tőkés importot, ellenkezőleg: a már meglévő tőkés behozatal egy részét valami mással kell helyettesíteni. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy szakértőkből álló munkabizottsággal elemző tanulmányt készíttetett, melynek célja, hogy feltárja azokat a lehetőségeket, melyekkel a hazai közlekedés berendezéseiből a tőkés eredetűek egy részét szocialista országokban gyártott berendezésekkel helyettesítsék. Olyan területek felderítése tehát a feladat, melyek módot adnak a szocialista gépimport növelésére. Dr. Novoszáth József főosztályvezető felvilágosításából kiderült; a tanulmány elsősorban azokat a közlekedési ágazatokat , érinti, ahol a legnagyobb darabszámok, értékek találhatók. Főként tehát a vasúti, a közúti és a városi közle kedést fogja át, kisebb terjedelemben foglalkozik a vízi, illetve a légi közlekedéssel. A közlekedési alágazutok, a közútépítő és fenntartó vállalatok eszközállományának összetétele rendkívül heterogén — állapította meg a munkabizottság. Az eszközök műszaki színvonala jelentős mértékben elmarad az európai színvonaltól. A berendezések megbízhatósága, minőgége, az energetikai és környezetvédelmi követelmények több területen nem érik el a megfelelő szintet. Az alkatrész-utánpótlás nehézségekbe ütközik, szűkültek a beszerzési lehetőségek, a beruházási források korlátozottak. A járművek átlagos életkora a nyolcvannégyben mért adatok szerint öt-öt és fél év volt, nyolcvanhatban már elérte a hat évet, várhatóan kilencvenig az átlagos járműéletkor meghaladja a hét évet is. Sajnálatos módon nőtt és általánossá vált a járművek úgynevezett leírás utáni üzemeltetése. A haszongépjármű-állomány műszaki színvonala nem megfelelő, és az átlagos életkor növekedésével párhuzamosan fokozatosan és folyamatosan tovább romlik. • A tanulmány rávilágít: a nullára leírt, túlkoros, rossz műszaki színvonalú járművek -selejtezésével és szocialista importból szár mazó új típusú járművekkel javítható az állomány átlagos életkora, színvonala Igaz, a szocialista országból származó gépek olcsóbbak, mint a tőkéseke, de sok esetben megmutatkozik ez az olcsóság a technikai színvonal lemaradásában is. Legtöbb gondot a részegységek megbízhatatlan összeszerelése okozza. A magyar üzemeltetési tapasztalatokat a gyártók nem veszik figyelembe a gyártmányfejlesztések során. Megoldatlan a vevőszolgálat, a szervizszolgálat, az alkatrészellátás. A külföldi gyártók és a magyar felhasználók között közvetlen üzleti kapcsolat nincs. Nem újkeletű — és ez más területen is tapasztalható —, hogy a magyar marketingtevékenység elnagyolt, a piackutató munka alacsony színvonalú, nincs hatékony információs rendszer sem. A munkabizottság megítélése szerint az e témában végbemenő vizsgálat nem alkalmas arra — és nem is ez a célja —, hogy konkrét importnövelési javaslatot készítsen. Ezt a feladatot az illetékes minisztériumnak kell megoldania úgy, hogy megvizsgálja a vállalatok igényeit és lehetőségeit. A javaslatok érvényesítése már kilencvenig kézzelfogható eredményeket hozhat. Az. eredményesebb munka viszont mindenképpen megkívánja, hogy á külkereskedelmi vállalatok a hazai igények alapján végezzenek összehangoltabb piackutatást, aktívabb marketingmunkát — az újabb gyártmányok megismerése érdekében. Az viszont nem lenne haszontalan, ha a rubelelszámolású import ösztönzését a Pénzügyminisztérium azzal segítené, hogy a vállalatokat, melyek szocialista forrásból szerzik be termékeiket, ne terhelje import forgalmi adó. —Hargitai— Víztisztítás — árammal Egyenárammal újra ivóvízzé lehet alakítani a szennyezett vagy éppenséggel fertőzött vizet, anélkül, hogy bármilyen vegyi adalékanyagot használnának. Az új ivóvízkészítési eljárást az NSZK-ban, a müncheni biológiai intézetben dolgozták ki. Az anódos oxidá- lás elvére épül: az anódon atomos oxigén szabadul fel, amely oxidálószerként elpusztítja a csírákat. A villamos módszer nem változtatja meg a víz ízét. Olajjal szennyezett tengerek A tengerek rákbetegségének szokás nevezni az olajat, hiszen egyetlen köbméter kőolaj 400 köbméter vízből pusztítja el az oxigént, és ezzel együtt az életet. Ennek végső kihatása az emberiség szempontjából katasztrofális lehet, hiszen a levegő oxigénjét 75 százalékban a tenger apró növényi szervezetei pótolják. A tengerek olajszennyezése nem újkeletű: amióta a gőzhajókat kőolajszármazékokkal is fűtik, mindig előfordult. A két világháború tengeri csatáiban igen sok olaj jutott a vízbe: a német tengeralattjárókra vadászó szövetséges vadászbombázók akkor fordultak visz- sza, ha a támadásuk után olajfoltot láttak a vízen. Ezek azonban nem voltak igazán nagy szennyezések. A nagyméretű olajszennyezés a hatvanas években, a kőolajfogyasztás ugrásszerű megemelkedése, az óriáshajók megjelenése idején kezdődött. Talán még ma is csak a szakembereket érdekelné a jelenség, ha 1967 márciusában Anglia déli csücskénél a viharban zátonyra nem fut és ketté nem törik a híres-hírhedt Torrey Canyon, egy 60 000 tonnás tankhajó. Tartalma heteken át ömlött a tengerbe, és hiába gyújtotta fel a roncsot a brit légierő, még úgy is óriási olajfolt keletkezett, amit a szél és az áramlás Anglia partjaira sodort. A következményeket le sem lehet írni: a nyugati sajtóban akkor találta ki valaki az azóta is használt olajpestis kifejezést, ami megfelelően fejezi ki a lényeget. Azóta a tömegtájékoztatás, a tévé és az újságok jóvoltából A mozgássérültek szolgálatában lépcsőn járást teszi köny- nyebbé a fél lépcső magasságú kis dobogó, amelyet hosszú nyelénél fogva a beteg mindig egy-eg.v lépcsőfokkal feljebb rak le maga előtt s úgy tud felmenni a lépcsőkön, hogy közben alig kell emelnie a lábát. A legegyszerűbb eszközök közé tartozik a zoknihúzó, amelynek segítségével egyedül fel tud öltözni az a beteg, aki nem képes lehajolni. A béna ujjúak vagy ujjatlanok részére készítik a kombinált villa-kanál-evőeszközt, amelynek visszahajlított nyelét a kézfejre lehet akasztani. A tányér szélére csíptetett „lökhárítók" megakadályozzák, hogy az étel kicsúszhasson az edény peremén. Képünkön a felsoroltaknál már sokkal bonyolultabb készüléket láthatunk, a James nevű infravörös elektronikus berendezést, amelynek számítógépes memóriája egyszerre 234 utasítást képes tárolni. A mozgássérültek — a megfelelő kiegészítő műszerek közbeiktatásával — akár nyelvmozgatásukkal vagy lélegzetvételükkel is parancsot adhatnak a berendezésnek pl. a lámpa ki- és bekapcsolására, az ajtó ki- és becsu- kására, a rádió, a televízió, a telefon, a különböző háztartási készülékek kezelésére. Európai bölénymentés A mozgássérült vagy mozgásképtelen betegekről ma már számtalan elmés készülékkel gondoskodik az egyre fejlődő technika. Angliában például készül olyan berendezés — egyfajta könnyű kivitelű emelő- szerkezet —, amellyel egyetlen személy is elláthatja a mozgásképtelen beteget: minden erőfeszítés nélkül kiemelheti az ágyból, át- viheti a fürdőszobába, megfürdetheti, majd az ágy rendbe hozása után visszaviheti a helyére. A hidraulikus berendezés, amelynek acélkarjai tartják a beteget, fel-le, jobbra-balra és elő- re-hátra mozgatható a kézmagasságban található karok megfelelő állításával. Egy másik újdonság a/ az angol szakemberek áltai tervezett elektromos hajtású szék, amelyet a talapzatába rejtett görgőkön bármilyen irányban lehet mozgatni. A gombnyomással működő szék tengelye körül i> forog, s a magassága is tetszés szerint állítható. A széken ülve a járásképtelen beteg egészen bonyolult házi és irodai munkákat is el tud végezni. Nincs hiány a mindennapi életet megkönnyítő, egyszerű eszközökből sem. A már több nagy olajpestist láthattunk: a legveszedelmesebbet és legnagyobbat a zátonyra futott Amoco Cadiz okozta 1978-ban; egyedül ebből 220 000 tonna kőolaj ömlött a tengerbe. Jókora károkat okozott a felrobbant és kigyulladt Andros Patria (50 000 tonna olaj), a megfeneklett Aviles (22 500 tonna) és az Atlantic Empress is, amelyik ösz- szeütközött egy másik, szerencsére üres tankhajóval és kigyulladt. A tankhajók azonban üresen sem veszélytelen járművek, a Betelgeu- se például üres volt, amikor felrobbant, és tízfőnyi legénységével együtt odaveszett. Azóta számos védekező intézkedést hoztak: kötelező a semleges gáztöltés (nitrogén, széndioxid kerül az olaj fölé és az üres tartályokba), a nagy hajók nem mehetnek partközeibe (ún. töltő-ürítő szigetnél vagy mólóknál állnak meg), minden tankhajót automatikus, önállóan reagáló ütközéskerülő radarszámítógépegységgel láttak el, hatékonyabb tűzoltó berendezéseket rendszeresítettek, nagyobb követelményeket támasztanak a legénységgel szemben stb. Ennek ellenére újabb és újabb olajszennyeződésről kapunk hírt. Ez év tavaszán például az Amazone nevő olasz tartályhajóból jutott nagy mennyiségű olaj a tengerbe, Franciaország partjai közelében. Képünkön: a breton tengerparton katonák gyűjtik ösz- sze az olajjal átitatott algákat. A bölény (Bison bona- sus) a legnagyobb európai emlősállat. Évszázadokkal ezelőtt, amikor még Európa jelentős részét hatalmas erdőségek borították, egyáltalán nem volt ritka, nem úgy, mint később. A hatalmas, masszív testalkatú kérődző ízletes húsáért és bőréért már az ősember számára is becses vadászzsákmány volt. A bölény számára azonban nem a dárdával és íjjal vadászó emberek, hanem az erdőket irtó és helyükön szántóföldet létesítő későbbi korok jelentették a legnagyobb veszedelmet. Az erdőirtás következtében fokozatosan csökkent a bölények természetes életterét alkotó síkföldi fenyves- és vegyes erdők területe. Ez a folyamat már évezredünk elején megkezdődött, s azóta is folytatódik, mindinkább korlátozva a bölények előfordulási területét. A 20. század elejére az európai bölénynek a két egymástól elkülönült alfaja — a síkföldi és a hegyi bölény — két helyen fordult elő természetes körülmények kőzett: a bialowiezai őserdőben (Lengyelország' és a Kaukázusban. De ezt a két utolsó bölényállományt sem kímélték a történelem viharai: a kaukázusi szabadon élő bölények 1927-ben kipusztultak; a bialowieza. erdők utolsó bölényét pedig 1921-ben lőtte ki egy orvvadász. Szerencsére azonban az utolsó vadbölények kilövése idején állatkertekben még 45 egyed élt. Ezekből kezdték el 1930-ban a fajt rekonstruálni. Ennek eredményeként 1939-ben Lengyelországban már 30, Németországban 45, más európai országokban körülbelül 20 egyed élt. A kihalástól megmentett bölények azután a második világháború viharainak elvonulása után olyan gyorsan szaporodtak, hogy néhány évtized alatt lengyel és szovjet rezervátumokban már több százra rúgott a számuk, napjainkban pedig ezrekre tehető a szabadon élő európai bölények száma. (A bölénytehén általában kétévenként hoz a világra egyetlen borját, azaz egy tehén élete során hétszer-nyolcszor ellik.) Képünkön két szép bölényt láthatunk az egyik szovjet rezervátumban.
