Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

Somogyi Néplap 1989. február 13., hétfő SPORT Q Beiskolázás sport­osztályba A kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola felvételt hirdet az 1989/90. tanévben induló sportági első osztályba. Az iskolai körzethatárra való tekin­tet nélkül felvételt nyer­nek azok a tanköteles leá­nyok, akik a ritmikus sportgimnasztika iránt ér­deklődnek és az alkalmas- sági vizsgálaton megfelel­nek a felvételi követelmé­nyeknek. A felvételt meg­hirdető intézmény ezúton értesíti a szülőket, hogy a leányok felvételére az RSG-edzőcsarnokban ke­rül sor. Február 27-én 18 órakor azok a kislányok jelenjenek meg, akik az óvodákból már RSG-tan- folyamra jártak és járnak. Március 7-én 18 órára vár­ják azoknak a jelentkezé­sét, akik eddig nem jártak tanfolyamra. A gyerekek tornafelszerelést hozzanak magukkal! Minden egyéb tudnivaló­ról az iskola vezetői a helyszínen adnak felvilá­gosítást. Kosárlabda NB I — Rájátszás a 15—20. helyért Vereség az első fordulóban TOTÓ A totó 6. heti játékszelvé­nyén szereplő mérkőzések eredményei: x, x, 1, x, 1, x, 1,1, x, 1,1,1, x + 1. A bajnoki hajrá utolsó mérkőzéseinek tükrében bi- zailomimial bocsátottuk útra a Bázis KKK legénységét hód­mezővásárhelyi szereplésé­re. A csapat szép számú szurkolótábora is tisztában volt azzal; hogy nagyon nagy feladattal kell megbirkózni­uk a somogyiaknak, de erre szinte egyöntetűen minden­ki (képesnek tartotta őiket. Sajnos, az első forduló mér­kőzése nem úgy alakult, ahogy szerettük volnia. Fájó vereséget szenvedett a Bá­zis együttese — annak el­lenére, hogy játéktudásban mindenkor fölveheti a ver­senyt ellenfelével. A tudósí­tásból is kiderül; hogy más­ként is alakulhatott volna az eredmény. Szerencsére a kudarc nem helyrehozhatat­lan. Van még alkatom a ja­vításra, de most már bün­tetlenül nem lehet téveszte­ni. Hódmezővásárhelyi VMSE— Bázis KKK 87-83 (40-33) Hódmezővásárhely, 800 néző. Vezette: Dr. Gencsev, Gedeon. Bázis KKK: Kostencki (16), Michalik (23), Goszto- nyi (17), Monok (14), Pesta- lity (6). Csere: Stickel (3), Kovács (4). Edző: Magyar András. Pattanásig feszüLt légkör­ben kezdődött a mérkőzéh, mindkét csapatot nyomasz­totta a tét, s ez a játékra is rányomta bélyegét. Az első három percben az eladott labdákból éltek az ellenfe­lek, egyik csapat sem tudott rendet teremteni saját háza PÁHOLYBÓL A mosoly, mint a felvétel is igazolja, látszólag önfe­ledt. Papp László őszintének ható derűje és kézszorítása Simon Brownnal, a feb­ruár 18-i első hazai profi- ökölvívómérkőzés egyik sztárjával, így is sokat mond. A kézfogásban benne van a gratuláció is a jamai­kai származású amerikainak, hogy lám, neki sikerült mindaz, ami neki, Papp Lászlónak nem. Igen, pont ez az egy, ami kimaradt háromszoros olimpiai bajno­kunk életéből. A nagy lehe­tőség biztosítása, hogy meg­mérkőzhessen a profi-világ­bajnoki címért. Pedig e vá­gya eléréséhez voltak ütő­kártyái.^- Legalábbis annak tekinthetjük olimpiai ara­nyai mellett hét magyar bajnoki címét, két Európa- bajnokságát és három főis­kolai világbajnoki elsőségét. S kellett volna-e jobb aján­lólevél, mint az a tény, hogy huszonkilenc profimérkőzé­séből huszonhetet megnyert és csak kettő végződött dön­tetlenre. Kétségtelen, hogy a kor legnagyobb ökölvívó-talen­tuma volt, akinek az említett ütőkártyák mellett megvolt az ütőereje is. Papp László sporttörténetet írt; alakját már most, életében is legen­dák sora övezi. Aligha kép­zelhető el, hogy valaki útját állta volna a profivilágban a legelőkelőbb cím megszer­zésében. Lám, annak idején nem egyszer így mondtunk le hírnévről, dicsőségről, ami még pénzbe sem ikerült, ellenkezőleg: szépen hozott a konyhára. És sajnos, Papp László nem volt egyedül. Megpróbálom kissé átgon­dolni, mi húzódhat meg mos­tani mosolya mögött. Bi­zonyosan benne van a kese­rűség, is. Miért ne lenne, hi­szen Magyarországon a profi ősbemutatót most olyanok vívják, akik életükben elő­ször tették lábukat mag/ar földre. Én ezt érdemeltem? — ol­vasom le Papp László arcá­ról. Hiszen annak idején világosan tudtára adták, hogy szép,"szép, amit csinált, de elég volt a „játszadozás­ból”, a profizmus idegen a szocializmustól, ez a fajta sport nem a mi világunk. Papp László számára sovány vigasz, hogy nem ez volt a kor egyetlen tévedése. Bizo­nyára ez is megfordul majd a fejében, amikor szombaton helyet foglal a Budapest sportcsarnok néző­terén. Háromszoros olimpiai bajnokunk most már szó szerint páholyból nézi az eseményt, pedig valamikor nem erre vágyott. Mi sem. J. R. táján. A bedobok gyenge teljesítményét a centerek próbálták eLlensúlyoani. A 10. percben 17—17 volt az állás, ekkor Gosztonyi trip­lájával és Michalik palánk alatti eredményességével 25—19-<re elhúzott a Bázis. Az előny azonban nem nyugtatta meg a vendége­ket. Ellenkezőleg : valósággal lebénult a kaposvári csapat. Négy perc elég volt ahhoz, hogy a hatpontos előnyből kilencpontos hátrány llegyen. Különösen a hódmezővásár­helyi Czuprájk és Vince len­düli játékba, s bár Magyar edző időt kérve kissé fel­rázta csapatát, a Bázis így is hétpontos hátránnyal tért pihenőre. A szünet után Michalik remek, egyéni teljesítménye újabb reményt adott a ka­posváriaknak, és sikerült két pótra csökkenteni a hát­rányt. Ezután a félidő kö­zepéig felváltva hullottak a kosarak. Feltűnt, hogy egyik csapat sem fordított külö­nösebb gondot a védekezés­re. Czuprák azonban egyre jobban belelendült; vezérle­tével 13 ponttal elhúzott a vásárhelyi csapat. Ismét feljavult a Bázis, valame­lyest csökkentette a hát­rányt, s a mérkőzés utolsó szakaszában mindent egy lapra téve áttért az egész­pályás letámaidó védekezés­re. Ezzel tovább sikerült le­dolgozni a hátrányból, de a vereséget már nem tudta el­kerülni a csapat. Nem sikerült tehát a bra­vúr, s ezért a Bázis együt­tese csak önmagát okolhat­ja. A kapott (taktikai utasí­tásból vajmi keveset tudott megvalósítani, s néhány já­tékos feltűnően gyenge tel­jesítménye és padánkok alat­ti határozatlainságla egyaránt hozzájárult a vereséghez. Külön kell szólni a játék­vezetésről, amely magas színvonalú, mindvégig kor­rekt volt, s az eredmény alakulását egy pillanatig sem befolyásolta. Ezzel a vereséggel nehéz helyzetbe került a Bázis csapata; s csak valamennyi játékos nagy formajavulásával 'kép­zelhető el, hogy az előnyte­len helyzetből még fordítani tudjon. A kaposvári együt­tesből maradéktalanul csak Michalik és Gosztonyi di­csérhető. A vendégeknél a már említett Czuprák 40 do­bott pontjával a mezőny legjobbja volt. Rajta kívül mélg a 16 pontos Vinczét il­leti dicséret. , Szabó Gábor Búcsú az alpesi sí-vb-től Az Egyesült Allamok-beli Vail-ben az alpesi sízők vi­lágbajnokságán a vasárnapi zárásra egyetlen verseny­szám maradt: a férfi műle­siklás. A kérdés úgy szólt: sikerül-e ismételnie a kom­bináció aranyérmét nyerő luxemburgi Marc Girardelli- nék, tud-e győzni a vb-n még csak haloványabb színű érmeket begyűjtött svájci sí­király, Pirmin Zurbriggen, vagy netán ismét egy kevés­bé várt név kerül a világ- bajonokok listájára? És arra is sokan kíváncsiak voltak, vajon feltámad-e a vb utol­só napjára a kétszeres olim­piai bajnok olasz Alberto Tómba? Az esélylatolgatások mel­lett megkezdődött a mérleg- készítés is. A nem hivatalos csapatversenyt a svájciak már megnyerték azzal, hogy a női viadalokat lezáró szombati óriásműlesiklásban Vreni Schneider, a kétszeres olimpiai bajnok mindenkinél jobbnak bizonyult. Ezáltal Svájc a befejező nap ered­ményeitől függetlenül a me- dálgyűjtésben biztosan első lett, hiszen ekkor öt ezüst és három bronz is sorako­zott a három arany mellett. A női óriásműlesi'klásban egyébként szerencsét próbált a magyar színeket képviselő Görgey Anna is. Az első fu­tamban még végig tudott menni a pályán, ám a má­sodikban már rontott, kizár­ták, s így végül ebben a számban helyezétlen maradt. Az éremtáblázaton Svájc után Ausztria következik, két arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel, harmadik az NSZK, egy arany- és két bronzérme van. Vedlő bunda Méghozzá alaposan ved­lő. Maholnap már „szőr- mentes" lesz. Jelenlegi ál­lapotában a zaciba is ne­héz volna beadni. Ráadá­sul unják már az emberek. És nemcsak azért, mert enyhe a tél. Egyébként is megvannak nélküle. Igaz, amikor először „reklámoz­ták” nem ilyen bundát ígértek. Az nem volt ko­pottas, szőrzete nem volt hiányos, és nem tátongtak éktelen lyukak rajta. Az egy igazi bunda volt. Ak­kor azt mondták, hogy ilyet még nem láttunk és a néhány évvel korábban kapható kismiska volt e\- hez képest. Érthető, hogy nagy volt iránta az érdek­lődés. No végre! — sóhaj­tottak föl sokan, ebből az­tán nem lehet olyan köny- nyen kibújni. Az azonos minőség garantálva, szó sincs róla, hogy egyesek­nek a silányabb fajtájából jut. Amikor osztogatni kezdték, valóban egyfor­mának látszott, de ahogy kezdett kimerülni a rak­tárkészlet, hát úgy szállt alább a minőség is. S ma már? Ügy tűnik, hogy egy hányada raktáron marad, mert nem lehet vele mit kezdeni. Sebaj, majd a szezonvégiben félpénzért kiárusítják, s ami azután sem fogy el, azt leírják ... Ügy, mint a korábbi évek­ben. Legjelesebb labdarúgónk például kerek-perec meg­mondta, hogy ő nem kér belőle, mert Hellasz föld­jén más a hőmérséklet, ott egy jólszabott zakóban is melege van. A nyugati kalandozáson levő focis­táinknak pedig nem tet­szik a fazonja. Azt telefo­nálták, hogy elavult, hisz már kétéves és nekik ott, arrafelé a legújabb divat szerint kell öltözniük. Iga­zán nem várható el tőlük, hogy egy-egy idejétmúlt példányért hazautazzanak. Igaz, akadt odalenn délről valaki, aki hazajött érte. Fitos ábrázattal alkudozás nélkül kifizette az árát, és visszatért. Azt mondta, ö elviszi a saját bundáját, de csak azt az egyet. A többi­ből nem kér. Becsülni va­ló Ha már megrendelte ... Egyik napilapunkban ol­vasom: háromszázharminc­ezer forint értékű ^bundát nem óhajtanak átvenni a sokszoros bajnokcsapat já­tékosai. A nemrégiben „zsűrizett” termék tehát a nyakunkon marad? Igaz, államadósságunkhoz viszo­nyítva bagatell összeg. Egy külföldön „pihenő” szak­emberünk, aki több pél­dányt is rendelt belőle, még nem nyilatkozott. Nem tudni, mikor jön érte, és azt sem, hogy mennyit kifogásol meg. A „raktáron” heverő mennyiséghez képest ele­nyésző a kaposváriak ál­tal „rendelt” tétel. Száz­huszonötezer forintnyi áru négyfelé osztódik. Igaz, nem egyenlő arányban. Ja, hát nem egyformák a mé­retek. Van, akinek na­gyobb dukált. Érthetően többet is kell majd fizetni érte. Én egyedül a debreceni játékosokat . sajnálom. Ahogy értesültem, vala­mennyien többször is sor­ba álltak, amikor Bundát lehetett jegyezni. S utólag derült ki, hogy ők egyet sem kaptak. —■ Most már csak eggyel nem vagyok tisztában. Az­zal, hogy ha a pulykakaka­soknak akkor nem volt protekciójuk, most miért van ... ? Jutási Róbert VDN-kupa BARCS A „B” CSOPORT ÉLÉN Barcs—Sellye 2-1 (1-0) Sellye, 100 néző. V.: Már­kus. Barcs: Kótah — I ványi, Kemény, Horváth, Mongult (Sánta) — Altmann (Né­meth), Kovács, Rigó (Ren­gett), Tóth — Jelenő, Hosz- szú. Edző: Csordás István. Mindvégig küzdelmes mér­kőzést vívott a két együttes, a barcsiak kontratámadásai veszélyesebbek voltak, ezt kétszeri vezetésük is bizo­nyítja. Bár többet támadott a sellyei csapat, a határozot­tabb és részben szerencsé­sebb somogyi együttes rá­szolgált a győzelemre. Gól­lövők: Jelena, Hosszú, illet­ve Kovácsevics. Döntőben a Statisztika Bravúros játékkal jutott a női asztalitenisz Bajnokcsa­patok Európa Kupájának döntőjébe a Statisztika együttese. A 16-szoros BEK- győztes magyar gárda Po­zsonyban a Lokomotiva Bra­tislava ellen vívta az elő­döntőt, s nagy izgalmak után végül 5:2 arányú győ­zelmet aratott. A Statisztika sikerének értékét növeli, hogy nem játszott az anyai örömök előtt álló Oláh Zsu­zsa és a klubtól átigazoló Káhn Szilvia. Előkészületi labdarúgó-mérkőzések MTK VM— Siófoki Bányász 2-1 (0-0) Budapest, Salgótarjáni út, 300 néző. V.: Boros L. MTK VM: Gáspár (Ptel) — Huszárik, Híres, Lőrincz, Szalai (Wendler) — Talapa, Törőcsik, Horváh Cs., Va­dász (Huszák) — Szeibert, Pölöskei (Cservenkai). Siófoki Bányász: Horváth Gy. — Kolovics, Aczél, Sza­bó L., Marozsán — Keszeg, Palkovics, Freppán, Olajos (Szabó B.) — Zsadányi, Kra- usz. Többnyire feszült légkör­ben zajlott le a mérkőzés; ennek során a Törőcsikkel szemben szabály tálán kodé Olajost az erélytelen játék­vezető az 54. percben cse­rével kiállította: Góllövők: Pölöskei, Talapa, illetve Ma­rozsán. Rákóczi FC— Táncsics SE 2-0 (1-0) Rákóczi - edzőpá lya. zette: Dr. Csapó. Ve­Balogh gólja Rákóczi FC: Sándorfi (Ud- varácz) — Kádár (Göbölös), Szajcz (Kraft), Riczu, ltvás — Prukner (Csrepka), Ba­logh, Lőrincz, Adorján — Miovecz, Neúbauer. A formába hozás elején levő csapatok játéka .még sok kívánnivalót hagyott maga után. Különösen a kapuk előtti 'határozatlanság volt szembeötlő. Góllövők: Ba­logh, Csrepka.

Next

/
Thumbnails
Contents