Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 37. szám Ára: 4,30 Ft 1989. február 13., héíTo KÖZLEMÉNY A csapatkivonás végső szakasza a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. február 10-11-ei üléséről Naponta S00 tonna élolmisxert »zállítanak Kabulba A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1989. február 10—11-én ki­bővített ülést tartott, ame­lyen a testület tagjain kí­vül — tanácskozási joggal — részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a me­gyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai és a KB osztályvezetői, valamint az Országgyűlés elnöke. A Központi Bizottság Grósz Károly főtitkár előterjeszté­sében — 1988. december 15-ei határozatának megfe­lelően — időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. Az előterjesztés vitájában 47-en vettek részt, és 7-en írásban fogalmazták megi véleményü­ket. A Központi Bizottság állásfoglalás-tervezetet fo­gadott el, amelyet vitára bo­csát. I. A Központi Bizottság sür­gető feladatnak tartja, hogy az MSZMP kezdeményezően lépjen fel a gazdasági-poli­tikai és erkölcsi válság fel­számolásáért. A megújulás alapfeltétele: a gazdaság törvényszerűsé­geit, a modern világgazda­ság követelményeit érvénye­sítő, teljesítmónyelívű, ve­gyes tulajdonú, a fő ágaza­tokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó szere­pét fenntartó ,gazdasági rendszer kialakítása. Ennék érdekében nélkülözhetetlen a piaci viszonyék következe­tes fejlesztése. A gazdasági átalakítás és stabilizáció el­kerülhetetlen hátrányos mellékhatásait vállalni kell. Hasonló folyamatok ez idáig sehol sem vezették ered­ményre átmeneti feszültsé­gek, olykor súlyos áldozatok nélkül. A Központi Bizottság ugyanakkor elengedhetet­lennek tartja, hogy a gaz­dasági átalakítás járjon együtt a szociálpolitika át­fogó reformjával. Az új szo­ciálpolitika vegye figyelem­be a társadalmi igazságos- sági, a közösségi szolidaritás, az ön segélyezés elvét. Min­dent tegyen meg az esély- különbségek mérséklésére. Fordítson különös figyelmet a fiatalság helyzetére, vala­mint a nehéz körülmények között élő rétegek biztonsá­gának megteremtésére. A demokrácia széles körű kibontakoztatása érdekében, a népszuverenitás és a jog­államiság elvéből kiindulva a Központi Bizottságinak el­tökélt szándéka, hogy foly­tatódjék a politikai intéz­ményrendszer mélyreható reformja. Meggyőződése, hogy a politikai rendszer pluralizálása — az adott ha­zai helyzetben — a több­pártrendszer keretei között valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapasztalatok alapján,, jobb biztosíték te­remthető a kormányzati munka kontrolljára és a hatalommal való visszaélés lehetősége ellen. Mivel a társadalom nincs felkészülve a többpárt­rendszerre épülő politikai hatalom azonnali megvaló­sítására, ezért fennáll a ve­szélye a folyamatok destabi- lizáilódásánaik, ellenőrizhe­tetlenné válásának. Ez az SZOMBATON ÉS VASÁRNAP Túlóra az FMV-ben A hét végét sóik helyütt munkával töltötték az em­berek. A kaposvári FMV gyár dolgozóinak egy része sem családi körben pihent, hanem túlórázott szombaton és vasárnap. A szombati rendkívüli műszak résztve­vői közül négy szakított rá egy félórácskát, hogy el­mondja, miért is található az üzemben és nem otthon. Keller Imre: — Részemről egyszerű a felelet: ötezer-ötszáz forint az OTP-részletem, 8500 fo­rint a bruttó fizetésem. És kész. Latyák Antalné: — En többet keresek, mint a férjem, én tudok túl­órázni; két .gyermekünk van. Két hétvége az egy pár gyerekcipő. Szalai Gyula: — Szükség is ez, még kényszer is. Es agy nagy csapda. Az első hét vége tán még kifizetődő. De a máso­dik már hosszú távon nem. Elviszi majd az adó. Somogyi Gábor: — Hogy a négy-öt évvel ezelőtti szintet otthoni tar­tatni itudjuk, esetleg csak ki­csi legyen a visszaesés, azért túlórázni kel. A viszonyla­gos jóléthez néhéz megterem­teni. És nagyon hangsúlyos ez esetben a viszonylagos ki­fejezés. Jólét... Az másutt van. Az első válasz-kör egyér­telmű volt. S a beszélgetés további alakulása sem mu­tatkozott örömtelinek. Kaller Imre: — A cégnek ki kell bo­csátania a terméket, rá van kéhyszerítve, hogy ezt a gazdaságtalan túlórát meg­szervezze. Kell a bevétel, mert a bankhitel még drá­gább volna, mint amennyi­be a túlmunka kerül a vál­lalatinak. Szalai Gyula: — Igen, a túlóra gazda­ságtalan. Szerintem nem is lenne rá szükség, ha az or­szágban^ a nagyvállalatnál, de még itt, a 'gyáron belül is jobban meg lennének szervezve a dolgok. De köny- nyebb az embereket kizsi­gerelni, mint jól vezetni a gazdaságot. Főleg „odafönt” nagy a szervezetlenség. Ez nekünk nem tetszik. Somogyi Gábor: — A cégiét, a gyárat va­lamennyire a magunkénak tudjuk persze, és- ez is mo­tiválja a hajlandóságot hogy bejöjjünk szombaton és vasárnap. De csak na­gyon kicsiny mértékben mi­énk a .gyár. Ez meg moti­válja a teljesítmény mérté­két, és sajnos, nem fölfelé. Latyák Antalné: — Én leginkább csak azt llátom; hogy túlóra nélkül nem tudom eltartani a gye­rekeimet. Az idősebb mun­országórt felelősséget érző egyetlen erőnek sem érdeke. Ezért fokozatos, folyamatos átmenetre, a politikai átala­kulás kiszámítható keretek között tartására van szükség. Egyaránt veszélyes a válto­zások kierőszakolt felgyorsí­tása vagy mesterséges aka­dályozása. A táinsadalom szétzilálódását csak vala­mennyi politikai tényező kölcsönös felelősségével, mértéktartásával lehet meg­előzni. A többpártrendszerhez számos illúzió is tapad; min­denekelőtt a gazdasági, tár­sadalmi problémák megol­dását illetően. Alapvető je­lentőségű: a politikai reform nem helyettesítheti, de nem is akadályozza a gazdasági feladatok megoldását, az ehhez szükséges erőteljes kormányzati és vállalati munkát. A politikai átalakí­tásnak társulnia kell a gaz­daság átfogó reformjával, hogy kedvező hatásaik fel­erősödjenek. A Központi Bizottság mindezen célok és feladatok valóra váltása érdekében megegyezésre és együttmű­ködésre kész minden felelős politikai tényezővel. Ebben a folyamatban a párt meg­határozó szerepre törekszik, ezt - politikai eszközökkel kívánja érvényesíteni. Mind­azokkal szemben; akik az ország destabilizálására, nemzetközi érdekeinek ve­szélyeztetésére, a békés ár­alakítás zavartalanságának akadályozására, a társada­lom nyugalmának megbon­tására törekszenek, éles politikai harcot folytat. (Folytatás a 2. oldalon.) Az Afganisztánból kivonu­ló szovjet csapatkontingens utolsó motorizált egysége is áthaladt már a Szalamg-há- gón — jelentette a moszkvai rádió. A közlés szerint aka- bulS írepülőtéren még min­dig van egy kisebb szovjet egység; amelynek a segély­szállítmányok érkezését kell biztosítania. A szovjet légi­erő gépei még hétfőig na­ponta mintegy 500 tonnányi élelmiszert szállítanak az afgán fővárosba. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja arról számolt be, hogy a kivonuló egységek utóvédje is elérte már a szovjet határtól 130 kilométerre fekvő Ajbak vá­rost. A lap szerint a kivo­nulás jelenlegi, végső sza­kaszában eddig több mint 39 ezren tértek haza; nyu­gati források mintegy 11 ezerre becsülik a még af­gán területein tartózkodó szovjet katonák számát. A TASZSZ a Bahtar afgán hírügynökségre hivatkozva számolt be arról; hogy az ellenzéki erők újabb, halá­los áldozatokat követelő ra­kétatámadást intéztek Hoszt, Kandahar, Herat és más városok ellen. Kandahar egyik sűrűn lakott kerüle­tében bomba robbant; az akciónak 5 halott és 20 se­besült áldozata volt. Diplomáciai források jel­zései alapján a nyugati hír- ügynökségek meglehetősen sötét képet festenek a szov­jet csapatkivonás befejezése után várható helyzetről. Egyes vélemények szerint Kabulba az utóbbi napokban már legalább 30—35 ezer fegyveres mudzsahed szivár­Az Afganisztánból hazatérő szovjet katonákat már a ha­zai földön köszöntik a ha­tár szomszédságában. Kur­ban Khudinazorov (balról a második) a Türkmén SZSZK- hoz tartozó Kuska település lakói között örül a vissza­térésnek gott be — ezzel szemben semmi nyoma annak, hogy a kormány által szétosztott fegyverekkel rendelkező la­kosság bármiféle védekezés­re készülődne. Hírek sze­rint egyes ellenzéki csopor­tok vezetői élelmiszerszállít- mányokat indítottak útnak Kabul felé — így próbálják elnyerni a lakosság segítsé­gét a kormány megdöntésé­hez. Magyar—osztrák határ menti találkozó Németh- Miklós, a Minisztertanács elnöke február 13-án, hétfőn Nagycenken, illetve az ausztriai Rusztban, határ menti munkatalálkozón megbeszélést folytat dr. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárral. 1 hírei katarsnoim pedig azért va­kulnak meg itt, mert retteg­nek, hogy kevés lesz a nyug­díjuk. Otthon a férjem főz a gyerekeknek. Én este elal­szom már a tévéhíradónál. És most egyediül mertem ki­jönni beszélgetni, mert a többiek félnek, hogy ha rasz- seat mondanak, akkor vala­mi bajuk lesz. Így az egész miindenség nagyon nem jól van. — Vajon hogyan lenne jól? A kérdésre egybehangzó volt a válasz: bérreform kel­lene sürgősen, a főmunka­időben kellene tisztességésen keresnie mindenkinek. S a jól szervezett munka növel­né az egyéni teljesítménye­iket is. — És az jó lenne? Somogyi Gábor: — Nem olyan biztos. El­avult eszközökkel, óriási len­dülettel, sok elavult termék születnék az országban. Szalai Gyula: — Megjegyzem: m is el­mehetnénk a sóhdvatalba egy-lkét termékünkkel, amit a keletiek megcsinálnak, ha akarnak fele- vagy negyed- akkora méretben. És ez a nagy baj! Mi itt hajtunk, de akkor legalább a gyárnak maradna annyi pénze, hogy korszerű gépeket vegyen; ne csak egyet-kettőt, hanem so­kat. Latyák Antalné: — De azért ami értéket termelünk, még ha nem is a legeslegkorszerűbbet, abból mi, munkások nagyon keve­set látunk viszont. Az egész évi bérem alig volt több, mint nyolcvanezer forint. Nettó! Hát mire elég az? És hány millió forint értékű holmit gyártunk mi itt? — Érdemes tehát túlóráz­ni vagy nem; és ha nem. akkor miért túlóráznak? Keller Imre: — Nem érdemes, de érde­mes ... Szalai Gyula: — Ha azt látnám, hogy ezekből a mi túlóráinkból korszerűsödik a gyár meg az ország, akkor érdemes vol­na. De nem azt látom. Latyák Analné: — Ezt a kérdést nem kell föltenni. Túlórázom. Sokat. Legalább 14 hónapot dol­goztam tavaly. Most is itt vagyok. Fél kettőikor pedig hazamegyek. Otthon mosni fogok. Szalai Gyula: — Semmi biztosítékunk nincs rá, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Főleg ezért érzem sokszor úgy, hogy nem érdemes, nemhogy túl­órázni, de úgy egyáltalán hajtani és dolgozni, becsü­lettel helytállni... Beszélgetőtársaim között betanított munkás éppúgy volt, mint magasan kvalifi­kált szakember. Véleményük mégis kevésben különbözött. Szolidárisak egymáshoz. A szükség legalább ezt az eredményt mintha meghoz­ná: talán kezdjük jobban megbecsülni egymást... Luthár Péter Az El-Fatoh küldöttségének látogatása A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghí­vására február 8—10 között látogatást tett hazánkban az El-Fatah palesztin szervezet küldöttsége Hajeh Abdel Hamid KB tag vezetéséivel. A Ribánszki Róbert országos titkár vezette tárgyaló kül­döttséggel áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, különös tekintet­tel a közel-keleti térség problémáira és megállapod­tak a két szervezet közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A küldöttsé­get fogadta Huszár István, a HNF OT főtitkára és Kótai Géza, az MSZMP KB nem­zetközi pártkapcsolatok osz­tályának vezetője. A kül­döttség szombaton elutazott Budapestről. Osztrák-magyar jogásztalálkozó Lehetséges, hogy hamaro­san jogsegélyszolgálat áll majd az Ausztriába látoga­tó magyar turisták rendel­kezésére Kismartonban (Eisemstadt), Felsőpulyán (Oberpullendorf) és Felső­őrön (Oberwart), s a Ma­gyarországra érkező osztrák turisták ugyancsak felvilá­gosítást kérhetnek jogi ügyekben Sopronban, Szom­bathelyen és Zalaegerszegen —» közölte Emil Schreiner, a burgenlandi ügyvédi kaima- ra elnöke. A kamara kezde­ményezésére szombaton Kis­martonban magyar és osztrák jogászok megbeszéléseket folytattak az együttműködés lehetősé,gélről. A találkozón a burgenlandi ügyvédek ja­vasolták, hogy a két ország jogászai tartsanak fogadóna­pokat a hatáir két oldalán. A találkozón megállapítot­ták, hogy a mind sokrétűbbé váló osztrák—magyar kap­csolatok szükségessé teszik egymás jogrendszerének ala­pos ismeretét. Izrael vallásügyi miniszterének látogatása Zevulun Hammer, Izrael állam kormányának vallás­ügyi minisztere Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöké­nek meghívására szombaton a késő esti órákban négy­napos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. A közélet

Next

/
Thumbnails
Contents