Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
1989. február 9., csütörtök Somogyi Néplap A veszprémi színház belülről A színház előtere A felújított színház homlokzata Történelmi időket idéz Közszemlére teszik Tab városi címerét Ilyennek álmodhatták Nem tudom, kik lehettek a tagjai Veszprémben a színházpártoló egyesületnek, de a lelkesedésük felől nincs kétségem. 1905-ben alakultak meg, 1907-ben kérték föl a kor újításokra kész építészét, Medgyaszay Istvánt, s már 1908. szeptember 17-én megvolt a színházavató. Ez az egy esztendő igen rövidnek hat, ha figyelembe. vesszük mindazokat a kikötéseket, amelyekkel Medgyaszaynak már a tervezés során számolnia kellett: például, hogy a színházépület legyen egyéb célra is alkalmas, bálok és gyűlések megszervezésére; ezenkívül kapcsolatban kellett állnia a mellette levő szállodával, s meghatározott területre kellett a kijáratokat terveznie. Medgyaszay Istvánt nem riasztották meg e követelmények. Az előző évben kapott éppen aranyérmet Milanóban a világkiállításon a magyar pavilon megtervezéséért; jó kihívás volt számára a színház sok kötöttsége. A nézőteret, ami egyben a nagyterem, síkpallóval tervezte meg, amelyre ferde dobogózás került, ha színházi előadás folyt. Medgyaszay sokat foglalkozott akkortájt a vasbeton-építészettel, s elsőként Magyar- országon itt alkalmazott vasbeton födémeket, előregyártott vasbeton ablakokat, szellőzőrácsokat, s ugyanebből (!) a csatlakozó teraszokon, pergolákon pedig erdélyi motívumokat. Bizonyos, hogy hajtotta az idő; bizonyos, hogy a színházpártolóknak nagyobb volt a lelkesedése, mint az anyagi lehetősége. A veszprémi színház átépítése idején készült felmérés arról tanúskodik, hogy „a szegényes eredeti' anyagok” vizsgálata kimutatta: a tervezői elképzelések nem mindenütt, s nem úgy valósultak meg ... így maradtak fehéren a falak .a ruhatárban, a színházteremben. Amikor Szendrő Péter építésszel együtt Szenes István belsőépítész megkapta a feladatot, hogy hozzák létre az eredeti színházat, ismét csak rengeteg kötöttséggel kellett számolniuk. Meg kellett óvni Medgyaszay eredeti elképzeléseit; korszerű, kiszolgálóépületekkel ellátva színházat s egyben megtartani az eredeti hangulatot. 1, Eszemben sincs tagadni, hogy e történetkék jó része személyes élmény. Éppenséggel .az sem lenne bűn, ha nevükön nevezném a személyeket és a helyszíneket, de nekem semmi közöm sincs Savonarola félőrült ökölrázásához. Halk igénytelenségem beéri magukkal a történetkékkel. Valamely közigazgatásban működő egyénnel hozott közeli ismeretségbe a véletlen. Vagy nem is annyira a véletlen, mint inkább az ő ba- rátkozási hajlama. Üton-út- félen hozzám csapódott, mindenáron fröccsöt akart velem inni a termelői borkimérésben, sőt hovatovább az esténkénti dumapartikra is igényt próbált tartani, minekfolyitán egyre sűrűbben telefonálgatott. Sokszor elszalasztottam miatta az általam oly hőn szeretett 19.30-as tévéhíradót és egyáltalán : kezdett kínossá válni, hogy más rendelkezzék vacsora utáni szabadidőmmel. Mindezek ellenére a dolog félreértése lenne, ha bárki A szecessziós épület szerencsére sok szabadságot ad a fantáziának. A tervezők kitalálták az üveg-, illetve tükörbetétes, fekete kazettás ajtókat, ezekhez simul ma már a büfé, a ruhatár minden berendezési tárgya. A matt fekete mellett világít a fehér, a sok opálos üvegbúra, amely Horváth Márton és Simái Lajos tervezői fantáziáját dicséri. A fehér fal is bevonatot kapott — hogy festés miatt soha ne álljon le a színház — kerámiából. A fekete és a fehér (opál) mellé a mályvaszín, az oröhideal'ila dominál a berendezésben: Szekeres Károly akusztikus kerámiát •tervezett a nézőtérre é színben — a pécsi Zsolnay gyárban készült el —, amely nemcsak nemesen szép be-- vonat, de hangelnyelő is. Formáját az eredeti beton feltételezné, hogy a bosszú- állás egy nemesebb indulata vezet a szóban forgó közigazgatási egyén kiemelésére. Kizárólag azért hozakodom elő vele, mert volt neki egy rendkívül érdekes mániája. Föltehetőleg egész Európában neki volt a legkiterjedtebb értesültsége a tekintetben, hogy a főnökök milyen szörnyű felelőtlenséggel tékozolják hivatali idejüket egészen hülye, bizarr vagy egészen aljas magánpassziókra. Megállás nélkül, kifogyhatatlanul trák- tált a témába vágó történeteivel. Esküszöm a Mátyástemplom nagyharangjára, hogy kilós könyvet írhatnék az általa elmondott — és; névvel, hivatallal, hellyel konkretizált — esetekről. A legundorítóbb úgy hangzik, hogy az aljas főnök minden kecmec nélkül magáévá tette hivatala heverőjén a hivatalos idő kellős közepén az ilyesmire hajlamos nőket. Több szót ne is fecséreljünk erre a szocialista kulturáltságból kivetkőzni mellvéd Medgyasszay-féle motívuma inspirálta. A társalgóba, s a színházterembe textil falibevonatok is készültek. Gönczi András és Szenes Zsuzsa munkáinak technikáját úgy lehetne nevezni: gépesített nemezelés. Mert a hártyavékonyra kihúzott és megformázott alapanyagot gép préselte az előkészített, élőmunkáit felületre. így a textilkép finomsága, lágysága az akva- rellfestészethez hasonlítható. A padlóburkolat fekete szegélybe helyezett kubai orchidealila márvány, a nézőtéri padlóborítás pedig ugyanilyen színű padlókárpit. Aé Zeneakadémia számára zsöllyékből tervezett egy sorozatot annak idején a Debreceni Hajlítottbútorgyár, ennek egy változata, a „magyar Thonet” került a nézőtérre. és másokat is kivetkőztetni szerető szörnyetegre! Legföljebb még annyi elmondható róla a társadalom megnyugtatására, hogy nem számított igazán közéleti vezetőnek, mert csak igazgatói posztot töltött be a népgazdasági szerkezet egy viszonylag szűk szektorában. Hallgatva *a sajátos érdeklődésű közigazgatási egyén történeteit, újfent meg kellet értenem, hogy az emberi elme csupán homályos képalkotó a valóság esetteremtő géniuszához képest. Kinek jutna eszébe például feltételezni jelentős beosztású vezetőről, hogy hivatalos utazás ürügyén sakkozni jár a szomszéd városba. No, nem éppen a sakkszövetség helyi klubjába. Arra nem is kíváncsi. Hanem a remegésig élvezi a kocasakkozás isteni izgalmait. E' hatalmas szenvedély okán — amit persze nem vallott meg — még a hivatali gépkocsi használatáról is lemondott. Az aktív autózás szerelmesének tüntetve fel magáit, a saját tulajdonú kocsiján szokott elviharzani állítólagos közhasznú feladataira. Aztán célba érve eldúgta a Ladáját egy külvárosi mellékutcában, majd sikátorokon Még egy szín — még egy anyag — kap szót a berendezésben: a réz. Köztük is legszebb a főlépcsőt díszítő rézkandeláberek kettőse, amely Albert András ötvös munkája. A mai színházpártolóknak már csak az a feladatuk, hogy vegyék birtokba ezt a régen megálmodott, ma újból és igazabban megvalósított ragyogó színházépüleHúszéves Húsz éve jelent meg a Voluntas, a kaposvári Tán- csis gimnázium diákjainak újságja — címével is utalva az 1919-ben kiadott diáklap haladó hagyományainak folytatására. Tegnap a kettős évforduló alkalmából a régi és a mostani diák újságírók emlékeztek meg a 70, illetve 20 éves lap múltjáról, s megvitatták napjaink teendőit. — Hatvankilencben ötszáz példánnyal . indultunk — mondta az újság felelős szerkesztője, Mihályfalvi László. — A megyében ez akkor még egyedülálló vállalkozás volt, s országszerte is csak néhány iskolának volt lapja. A Voluntas lehetőséget ad iskolánk diákjainak életük bemutatására, in- formálódásra. Jelenleg hatosonva, arcát a felhajtott gallérba rejtve, futólépésben közelített a nyugdíjasok parkjába, ahol körömrágó idegességgel vetette magát a zsíros bábuk csatájába. Mindig leizzadva, kimerültén, de valamiképp mégis boldogan érkezett vissza az ilyen közélet értelemben bűnös kiruccanásaiból. Ilyenkor szokatlanul hivatalos pózt öltött magára, még a bürokratákra jellemző kincstári zordonságtól sem idegenkedve parancsolgatott a titkárnőjének, .siettette a felhalmozódott ügyek intézésében, de persze sohasem sikerült teljesen pótolni a kiesést, amit a közérdeknek kellett szenvednie amiatt az átkozott kocasakk miatt. Érdekes, hogy ez a sajátos értesültségű közigazgatási egyén pompás erkölcsi érzékkel és hibátlan logikával tudta meghatározni a káros következtetéseket, amelyek a hivatali idő meg- rablásából származtak. Gyakran kellett végighallgatnom már-már bölcseleti értékű elemzéseit a közmorálra vonatkozóan. Ügyesen csinálta. Erről tanúskodik a holnap felvázolandó történet is. (Folytatjuk.) Az Elnöki Tanács január 27-i ülésén hozott határozata egyes községeket — köztük Talbot — március 1-jé- tőil várossá nyilvánított. Van-e már Tabnaik címere? Bertalan Béla közművelődési felügyelő válaszol. — A tanács a Képző- és Iparművészeti Lektorátust bízta meg azzal, hogy terveket készíttessen a tabi vá- roscímerbez. A címer megtervezésére Molnár Kálmán budapesti grafikusművészt kérték föl; ő három változatot terjesztett január 30- án a zsűri elé. A bírálók (Bertényi Iván, Szilvási Nándor, Kovács Vilmos) szakmai szempontból jónak találták a vázlatterveket. A művész — egyetértésben a tanács képviselőivel — olyan címertenvet készített, amely megfelel a heraldika szabályainak, alkotóelemei címerhez méltóak, jelképei a város és társiközségei földjéhez kötődnek, egyediek és időtállóak. — Mi látható a városcímeren ? — A tabi címerpajzsot az egymásra merőleges és az átlósan futó bíborvörös sávok 8 mezőre osztják. Az e mezőikben látható motívumok azoknak a címereiről származnak, akik egykor e térség birtokosai voltak. A a Voluntas száz példányban jelenik meg. Az utóbbi időbén azonban a kiadás költségei annyira megnőttek, hogy az idén egy szám ötezer forinttal kerül többe, miint korábban egy egész évfolyam. Ilyen körülmények között az ünnepi Az autóvásár forgatagá- ban elegáns hölgy közeledik egy gyönyörűen kiglancolt ezerötszázas Zsigulihoz. A dukkó ragyog, a gumik éjfeketék, a felnik szikrázó ezüstök. A tulajdonos szemében remény csillan: a talpig rókabundás vevő bizonyára komoly szándékkal mustrálja az „árut". A hölgy kezével végigsimítja az ajtót, majd megszólal (bárcsak ne tenné): — Há' az meg mi? — mutat egy apró festékhiányra. No, a sasszemű nő kibökte — olvasható le a tulaj arcáról. Megpróbálja megmagyarázni, s közben az jár a fejében: nem is olyan csinos, és milyen otromba! — Mé nem csináltassa meg, mielőtt idehozza? Puff neki! A zsigulis ro- konszenve lassan kezd ellenszenvvé válni; közben azt is észreveszi, hogy a nagyhangú asszonyság bundája milyen kopottas. — Aztán meg az óra minek késik tíz percet? — toldja meg amaz, szinte kiabálva. Ez a szakadt nő tönkreteszi az üzletemet — gondolja a tulajdonos. Aztán megkönnyebbülve néz a távozó alak után, de még egy „hü- lyé”-t elmorzsol a bajusza alatt. Vasárnap este van. A Kaposvárra induló távolsági buszra Sásdon csinos, fiatal címerpajzs közepén elhelyezett szívpajzson fékeíe alapon arany oroszlán látható kivont karddal. A címeren van egy pelikán arany csillagon, nyíllal átlőtt nyakú szarvas, hattyú, két szőlőtő, páncélos kar borostyánnal, kétfejű sas és fehér vártorony, valamint a Nádasdy családra utaló vadkacsa és nád. A címerpajzs felső szélén elhelyezett bástya motívum egyben a címer koronája is. A címerpajzsot két oldalán egy-egy oroszlán tartja. Ez, valamint a „korona” alatti címerpajzson elhelyezett kilenc motívum egyben a város 11 társközségére utal. A címer alatt a város neve: Tab. A címer színeit a kék uralja, s ezt tetszetősen egészíti ki az arany, az ezüst és a bíborvörös. Együttes megjelenésében történelmi időket idéz, s e hangulati hatásával is utal a település régi .voltára. A lobogó alapszíne ezüst, vele azonos színű rojttal. A címertervet a napokban Tabon közszemlére teszik, és kérik a lakosság véleményét. A beérkezett javaslatokat figyelembe véve dönt majd a végleges változatról a tanács testületé. számot is csak nyolc oldalon tudták kinyomtatni — Az újság létrehozásában iskolánk minden diákja részt vehet — mondta a Voluntas szerkesztője. — A jól sikerült rajzok, versek, cikkek biztosan bekerülnek a lapba. lánykák szállnak föl. Ruhájukat a butikdivat utolsó kollekciójából válogatták, hajuk ápolt, arcukat nem torzítja durva smink. Bizonyára középiskolások, indulnak vissza a kollégiumba — fogalmazódik meg az utasokban a gondolat. A kellemes 'látványt azonban hamarosan durva beszélgetés töri ezernyi darabbá: — Te, figyisz! Láttad a Brekegő gyilkos barát című filmet? — így az egyik, szinte élvezve a rászegezödő tekinteteket. — Hát, b .. .d meg, annál izgisebbet még nem látott a videóm. A pasi egy hatalmas haleffal egyszerre két ürgét szögezett az ajtóhoz. — En utoljára azt láttam, amibe egy óriás égettpofájú gyilkolászta a nőket, de előte még meg isb .. .ta őket — replikázott a másik „kis- tündér”. S ezután következtek a szadistábbnál szadistább elképesztő jelenetek és főszereplőik — szó szerinti — boncolgatása. Rövid harminc perc alatt így váltak a vonzó diáklányok közönséges, pokoli kis örödögökké, akik szinte luciferi gonoszsággal élvezték a megbotránkozó tekinteteket. Talán nem kellene annyi horrort nézni. Persze a szókincsük „gazdagsága" nem biztos, hogy e műfajra vezethető vissza. T. R. Gerencsér jF fj f JP WM Miklós C O E f C IV K. J. ÁTVÁLTOZÁS VAGY VEDLÉS?
