Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
1989. február 8., szerda Somogyi Néplap 3 r AZ IGAZMONDÁS FALAI Van-e HITEL-e a szónak? előléptetésből, sőt az elsők között juthatnak a munka- nélküliek sorsára... Bennem kíváncsiságot keltett ez a megállapítás. Vajon hol, melyik üzemben, és ki volt az a gyárigazgató, aki így fenyegette meg a dolgozóit? Nemde éppen az ár- nyékboikszolásnak akarunk — többek között — véget vetni a közélet megtisztításával? Vagy például leírja a szerző: „Az MDF-ről az a rémhír járja, hogy titokban rendzavarások kirobbantására, kommunisták akasztására készül". Jómagam egy hírközpont vezetője vagyak, itt a rémhírek is lecsapódnak. Efféléről nem hallottam még. Nemde Lévai József terjeszti az általam is képtelenségnek tartott rémhírt? Vagy azt, hogy Somogy oktatási intézményeiben „tiltják a FIDESZ- be vagy az MDF-be való belépést...” „Ellenzékiség vagy diploma” a válaszút — írja. Hol? Melyik intézményben? A HITEL-ből semmi hitelt érdemlőt nem tudhat meg erről az olvasó... Lehetséges, hogy a HITEL épített volna falat az igazmondás elé? Nem hiszem. A cikket jegyző Lévai József ugyanis ezt írta: „E sorok írójától, akinek írásai a helyi lapokban évek óta rendszeresen megjelentek, a főszerkesztők — felettes vezetőjükre hivatkozva — megvonták a publikálás jogát.” Mindezt azért, mert ő az MDF vezetőségi tagja ... Nos hát, mi az igazság? Nincs okom titkolni. Nem mondtam, hanem kérdeztem Lévai Józseftől: — Lesz lápja is az MDF-nék? Es akkor ott fognak megjelenni az írásaid...? Lehetett éle a megjegyzésnek, nem vitatom. De 'hát január 7-én megjelent Lévai József A mackós című írása a Somogyi Néplapban. Mit bizonyít ez? Csupán azt, hogy február 1-jén a HITEL is elvesztette hitelét. És még valamit. 1986 és 1989 között 59 íráisa jelent meg Lévai Józsefnek lapunkban. Természetesen egy sem politikai, közéleti ihletésű. Kaposvári történetek ezek a múltból, amelyeknek hiteléről már csak idő hiányában sem tudtam meggyőződni; szerkesztői munkám a bizalomra épült. A szerző bizonyára megérezte ezt, hiszen korábban engem kért föl sorozatának könyvvé szerkesztésére. De hát ilyen az élet. A mackós című írásának megjelenése után egyébként egy zárt borítékot találtam az asztalomon. A cédulán ez állt: „Köszönöm, Jóska...” Nos hát, ha a pártot — nem ,is mindig indokolatlanul — reform-retorikával vádolják, hadd vádoljam Lévai Józsefet demagóg szólamok pufogtatásával, amivel valamit ugyan — átmenetileg — el lehet érni (hangulatkeltést okvetlenül), de az .igazság megközelítésére, a megújulásra nem alkalmas. Jávori Béla ri Vállalat főmérnöke a higiéniai követelmények megtartása mellett a tej olykor igencsak magas víztartalmát tette szóvá (tavaly például a megvásárolt 6,3 millió liter tejből 120 ezer liter volt a víz...) A jó tej előállítása komplex feladat — ennek megfelelően indokolt minden, a témában érintett gazdálkodó szervezet, intézmény együttműködése a megoldásban. Ezért ülnek le tanácskozni, véleményt cserélni néhány hónap múlva a szakemberek, remélhetően jóval többen, mint ahányan a tegnapi rendezvényen részt vettek. / H. F. Már a klímaberendezés és az elektromos szerelvények elhelyezése folyik az épülő marcali postán a telefon- központot befogadó helyiségben. Jól haladnak a munkával, a tervek szerint március közepén átadhatják a területet a BHG szakembereinek, akik megkezdhetik a telefonközpont szerelését. Ezután párhuzamosan dolgoznak, a marcali költségvetési üzem dolgozói az épület több részén, míg a BHG szakemberei — a kötvény- jegyzés eredményétől függően — a 3 vagy az 5 ezer állomásos magyar gyártmányú központ szerelésén munkálkodnak. 1990-től — az új posta és telefonközpont átadásától kezdve — Marcali is bekapcsolódik a távhívási rendszerbe, és jelentősen javulnak az egész postai ellátó feltételei is Körkérdés a vállalatvezetőkhöz Hit vára gazdasági kamarától? A Magyar Gazdasági Kamara állásfoglalásai már korábban is azt tükrözték, hogy e szervezet a reform híve, most pedig a regionális bizottságok megerősítésének szándéka azt jelzi, hogy a kamara önmagát sem vonja ki a reformfolyamatból. Azaza, az átlagosnál korszerűbb felépítését tovább frissíti. Négy somogyi vállalati vezetőt kérdeztem arról, hogy mit vár a gazdasági kamarától, illetve annak dél-dunántúli bizottságától; először is kamarai tag vállalata, másodszor pedig személy szerint önmaga számára. Bánkuti Béla, a Sütév igazgatója: 1. — Nekünk elsősorban üzleti ajánlatokra, rengeteg információra, külföldi partnerek közvetítésére lenne szükségünk. Ilyen tevékenysége a kamarának van, ám erősítését várnám. 2. — Igazgatóként a menedzserek érdekvédelmét kívánom leginkább. E célt a kamara deklarálta, de a valódi tett még kevés. Sokszor érzem magam védtelennek. Az a vezető, aki sokat változtat, az sokakat is sért. Ez elkerülhetetlen. Jólesnék néha a kamarai védelem egy-egy harc, vita során. Dr. Molnár László, a siófoki DRV gazdasági igazgatóhelyettese : 1. — Hétmegyés vállalatként mi nem a dél-dunántúli bizottsághoz kapcsolódunk, hanem a kamara vízügyi tagozatához. A tagozatban még nem kiforrott az érdekképviselet, ezt meg kell újítani. Aztán a kamarának még erőteljesebben kell közvetítenie véleményünket a kormányzathoz. 2. — Remélem, hogy az igazgatói, vezetői érdekképviselet a kamarán belül megoldódik. Ez sokat köny- nyítene a vezetők vállára tett terheken. Szilvási József, a Kapos- plast igazgatója: 1. — A kamara jó információs forrás. Evvel nincs bajom. Viszont tovább kellene harcolnia azért, hogy a vállalatoknál több pénz ma■ radjon műszaki fejlesztésre, termelő beruházásra. Ez ügyben még keményebben kell ütni a vasat, mint eddig. 2. — Jó úton halad a kamara a vezetők érdekképviseletének kialakításával. A menedzseri kockázatvállalás támogatását várom a szervezettől. Dr. de Sorgo Tibor, a Kapos Volán igazgatója: 1. — Az országos érdek- egyeztetés és érdekképviselet terén a tömegközlekedést lebonyolító vállalatoknak szükségük van rá, hogy a gépkocsivezetőket valaki erőteljesen támogassa. Rengeteg a túlmunka, hiányzik az anyagi elismerés ... Ügy látom, hogy ez a gond a SZOT-nál elsikkad. Mi marad? A gazdasági kamara. Ki kell állnia értünk. 2. — Mint vezető sokszor kerülök lehetetlen helyzetbe. Szakszervezetemnek magammal szemben kellene képviselnie engem. Ez ugyebár nevetséges. Vezetői érdekvédelmi szervezetként a kamarát szívesen látnám. A regionális bizottságnál pedig jó lenne megalakítani egy igazgatói klubot, ahol megindulhatna a gondolatok cseréje. A vezetők által elmondottakhoz szükségtelen nosz- szabb kommentárt fűzni. Különösen a második kérdésre adott szinte hajszálra egyforma válaszok egyben útjelzőként is szolgálhatnak a kamara számára. L. P. Manapság mindenki azt mond, amit akar. Jó, hogy így van, hogy a gondolatokat már nem köti gúzsba a kényszer, s a retorziótól való félelem. Az igazmondás azonban — gondolom, rohamosan változó világunkban is — kötelező. Nos hát, emiatt fogtam tollat. Nem a mindenáron vitatkozás vezet, és semmiképp sem személyes indulat. De a napjainkban túl gyakran és könnyedén kiböffentett „sztá‘linista”-jelző sem .tarthat vissza attól, hogy fölhívjam a figyelmet a szó, a nyomtatott betű HITEL-ére, felelősségére, amely nélkül — Bálint Györgynek „A szavak felkelése” című remekét idézve — az értelemmel történik a legnagyobb igazságtalanság. S a „szellem nevű kollégánk is panaszkodik: úgy helyben hagyták, hogy már nem is szellemnek érzi magát, hanem csak hazajáró kísértetnek, amiben senki sem hisz komolyan” — írta. Lévai József (Kaposvár) aláírással olvastam egy cikket a HITEL február 1-jei, 3. számában. A cím az volt: A HATALOM FALAI. S az alcím: (A pluralizmus vidéken.) Korszerű — és már sok helyen hallott, olvasott — felvezetés után „vidéki merevgörcsökre” panaszkodik a szerző, s hozzáteszi: „Nehéz az önálló gondolkodásmódot, az önálló cselekvést megszokni ott, ahol több évtizeden keresztül egy magát csalhatatlannak és tévedhetetlennek kikiáltó, megmerevedett ideológiát hirdető irányítás dróton rángatott bábujaként kellett a rendszert kiszolgálni.”’ Maradjon magánügy, ezek nem az ő szavai, de térjünk a lényegre. Azt állítja Lévai József, hogy „Szűkebb hazánkban, Somogy megyében a Magyar Demokrata Fórum, de még inkább a FIDESZ szerveződését, alakulását kezdettől fogva gyanakvással fogadták ...” Nos, egyetlen egy .konkrétumot sem olvastam az említett cikkben, hadd válaszoljak hát erre az etikátlan zsurnalisztikára azzal, hogy mindent a nevén nevezek. így tehát én, Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője, az MDF Kaposvár városi szervezetének megalakulását követően (tehát a megyei szervezet létrejöttét megelőzően) interjút kértem Lévai Józseftől, a vezetőség egyik tagjától a Somogyi Néplap iszámána. Készültem rá, elmondtam kérdéseimet is, amelyek arra összpontosultak: mí a szervezet célja, törekvése, hogyan alakul a szervezet tábora, kikkel akarnak együttműködni, milyen főbb politikai elképzelések alapján szerveződnek? Válasza — némi elsápadás után — ez volt: — Ne haragudj, Bélám, de én nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Nekem fogalmam sincs arról, hogy mit aikar a demokrata fórum. — De hiszen egyik vezetője vagy — értetlenkedtem. — Hát akkor egyáltalán hogy kerültél oda? Hiszen tudom, hogy évekig a népfront aktivistája voltál... — Meg fogsz döbbenni! Kaptam egy levelet tőlük, hogy megköszönik eddigi munkásságomat. Aztán egyik vezetőjük azt mondta: — Neked, öregem, a demokrata fórumban a helyed ... Hát így kerültem oda. Az interjúból nem lett semmi. Valamivel később újra kísérleteztem. Békés József kollégám interjúja „Mit akar a demokrata fórum?” címmel 1989. január 5-én jelent meg a Somogyi Néplapban. Az interjú alanya Lévai József volt. Ez a „részkérdés” mindössze azért lehet érdekes az olvasók és a későbbi kutatók számára, mert Lévai József február 1-jén (1) így írt a HITEL-ben: „A helyi tömegtájékoztatási eszközök még véletlenül sem adnak hírt az alternatív szervezetek létéről”. A tények makacsok. Senkinek sem árt, ha időnként hagyja magát zavartatni általuk. A Somogyi Néplapban egyébként az interjút jóval megelőzve, 1988. december 16-án jelent meg a hír, miszerint „Az MDF Somogy megyei vezetősége kissé megkésve ugyan, de közölte szerkesztőségünkkel, hogy november 26-án megalakult Kaposváron a Magyar Demokrata Fórum Somogy megyei szervezete.” A lap naponta jelenik meg! Netán meghívhattak volna bennünket az alakuló ülésre, vagy közölhették volna szerkesztőségünkkel a tényt legkésőbb november 27-én. Nem tették. Vajon miért? A lap rándult görcsökbe vagy netán az MDF vezetősége? A választ az utókorra bízom. De ha már itt tartunk. Február 4-én címes hír jelent meg a Somogyi Néplapban, miszerint a városi tanács tisztségviselői és az MDF kaposvári vezetői — köztük Lévai József — a városfejlesztés kérdéseiről csel-éltek véleményt — a városi tanács kezdeményezésére! Hadd ne soroljam most azokat a publikációkat, amelyeket lapunk sorozatosan közölt az alternatív szervezetek álláspontjáról, tevékenységéről az MTI hírei alapján. Mindez egyáltalán nem zavarta' Lévai Józsefet abban, hogy névaláírásával jegyezze: „A helyi tömegtájékoztatási eszközök még véletlenül sem adnak hírt az alternatív szervezetek létéről”. Gondolom, nem csodálkozik az olvasó, hogy ezek után a HITEL-ben megjelent írás minden betűje elvesztette a hitelét. Olyanokat olvasok a hangzatos sorok között, hogy „Egyes munkahelyeken vezetői állásfoglalás, utasítás tiltotta meg a dolgozóknak, hogy az alternatív szervezetekbe belépjenek”. Mert ugye kimaradhatnak a fizetésemelésből, a jutalmazásból, az Nálunk leggyengébb a nyerstej Szakemberek a minőség javításáról Hogy mi van a tejben? Élet, erő, egészség! — válaszolhatnánk az ismert szlogen szavaival. Ám, hogy ez az alapvető fontosságú élelmezési cikk valóban erőt adjon, egészséges életünket szolgálja, mentesnek kell lennie idegen anyagoktól, vagy legalábbis olyan alacsony arányban tartalmazhat csak ilyen anyagokat, ami még nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét. Erről tanácskoztak a szakemberek tegnap Kaposváron, az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomáson. Dr. Bánáti Henrik igazgató köszöntötte a résztvevőket, köztük a Tolna megyei, illetve a Kaposvári Tejipari Vállalat, a somogyi állami gazdaságok és termelőszövetkezetek képviselőit. Dr. Kováts Jenő docens, tejipari száktanácsadó tájékoztatta a résztvevőket azokról a tapasztalatokról, melyeket a Tolna Megyei Tejipari Vállalat szekszárdi nyerstejminősítő laboratóriumában végzett vizsgálatok során az utóbbi két és fél évben szereztek. Az eredmények nyomán leszögezhették: nem mosóvagy fertőtlenítő szerek maradékai, hanem az állatoknak gyógyszerként adagolt antibiotikumok mutathatók ki a nyers tejben. Az előadó, majd dr. Orbán Gyuláné, a szekszárdi labor vezetője felhívta a figyelmet a tej tisztaságának fontosságára. Ami bennünket, somogyiakat különösen elgondolkodtathat: a szek- szándi laboratórium körzetében — ide tartozik Somogy, Tolna, Baranya, Bács- Kinkun és Csongrád megye — nálunk a leggyengébb a nyerstej' minősége! Alapvetően az emberi munka elégtelensége említhető az okok között, de technológiai — s mint a vitából kitűnt, technikai — fogyatékosságok, egyes eszközök és alkatrészek hiánya is gátolja, hogy jobb tejet kapjon a tejipar, Ezt támasztotta alá Csallos János, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát nagybaráti kerületi állattenyésztője és Bodnár Imre, a to- ponári téesz elnöke. Nagy László, a Kaposvári Tejipa-