Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 8., szerda Somogyi Néplap 3 r AZ IGAZMONDÁS FALAI Van-e HITEL-e a szónak? előléptetésből, sőt az elsők között juthatnak a munka- nélküliek sorsára... Ben­nem kíváncsiságot keltett ez a megállapítás. Vajon hol, melyik üzemben, és ki volt az a gyárigazgató, aki így fenyegette meg a dolgo­zóit? Nemde éppen az ár- nyékboikszolásnak akarunk — többek között — véget vetni a közélet megtisztítá­sával? Vagy például leírja a szerző: „Az MDF-ről az a rémhír járja, hogy titokban rendzavarások kirobbantá­sára, kommunisták akasz­tására készül". Jómagam egy hírközpont vezetője vagyak, itt a rémhírek is le­csapódnak. Efféléről nem hallottam még. Nemde Lé­vai József terjeszti az álta­lam is képtelenségnek tar­tott rémhírt? Vagy azt, hogy Somogy oktatási intézmé­nyeiben „tiltják a FIDESZ- be vagy az MDF-be való belépést...” „Ellenzékiség vagy diploma” a válaszút — írja. Hol? Melyik intéz­ményben? A HITEL-ből semmi hitelt érdemlőt nem tudhat meg erről az olva­só... Lehetséges, hogy a HITEL épített volna falat az igaz­mondás elé? Nem hiszem. A cikket jegyző Lévai József ugyanis ezt írta: „E sorok írójától, akinek írásai a he­lyi lapokban évek óta rend­szeresen megjelentek, a fő­szerkesztők — felettes veze­tőjükre hivatkozva — meg­vonták a publikálás jogát.” Mindezt azért, mert ő az MDF vezetőségi tagja ... Nos hát, mi az igazság? Nincs okom titkolni. Nem mondtam, hanem kérdez­tem Lévai Józseftől: — Lesz lápja is az MDF-nék? Es akkor ott fognak megjelen­ni az írásaid...? Lehetett éle a megjegyzésnek, nem vitatom. De 'hát január 7-én megjelent Lévai József A mackós című írása a Somo­gyi Néplapban. Mit bizonyít ez? Csupán azt, hogy feb­ruár 1-jén a HITEL is el­vesztette hitelét. És még valamit. 1986 és 1989 között 59 íráisa jelent meg Lévai Józsefnek la­punkban. Természetesen egy sem politikai, közéleti ihletésű. Kaposvári törté­netek ezek a múltból, ame­lyeknek hiteléről már csak idő hiányában sem tudtam meggyőződni; szerkesztői munkám a bizalomra épült. A szerző bizonyára megérez­te ezt, hiszen korábban en­gem kért föl sorozatának könyvvé szerkesztésére. De hát ilyen az élet. A mackós című írásának megjelenése után egyébként egy zárt bo­rítékot találtam az asztalo­mon. A cédulán ez állt: „Köszönöm, Jóska...” Nos hát, ha a pártot — nem ,is mindig indokolatla­nul — reform-retorikával vádolják, hadd vádoljam Lévai Józsefet demagóg szólamok pufogtatásával, amivel valamit ugyan — átmenetileg — el lehet ér­ni (hangulatkeltést okvetle­nül), de az .igazság megkö­zelítésére, a megújulásra nem alkalmas. Jávori Béla ri Vállalat főmérnöke a hi­giéniai követelmények meg­tartása mellett a tej olykor igencsak magas víztartalmát tette szóvá (tavaly például a megvásárolt 6,3 millió liter tejből 120 ezer liter volt a víz...) A jó tej előállítása komp­lex feladat — ennek meg­felelően indokolt minden, a témában érintett gazdálkodó szervezet, intézmény együtt­működése a megoldásban. Ezért ülnek le tanácskozni, véleményt cserélni néhány hónap múlva a szakembe­rek, remélhetően jóval töb­ben, mint ahányan a teg­napi rendezvényen részt vet­tek. / H. F. Már a klímaberendezés és az elektromos szerelvények elhelyezése folyik az épülő marcali postán a telefon- központot befogadó helyiség­ben. Jól haladnak a munká­val, a tervek szerint már­cius közepén átadhatják a területet a BHG szakembe­reinek, akik megkezdhetik a telefonközpont szerelését. Ezután párhuzamosan dol­goznak, a marcali költségve­tési üzem dolgozói az épü­let több részén, míg a BHG szakemberei — a kötvény- jegyzés eredményétől függő­en — a 3 vagy az 5 ezer állomásos magyar gyártmá­nyú központ szerelésén mun­kálkodnak. 1990-től — az új posta és telefonközpont át­adásától kezdve — Marcali is bekapcsolódik a távhívási rendszerbe, és jelentősen ja­vulnak az egész postai el­látó feltételei is Körkérdés a vállalatvezetőkhöz Hit vára gazdasági kamarától? A Magyar Gazdasági Ka­mara állásfoglalásai már korábban is azt tükrözték, hogy e szervezet a reform híve, most pedig a regioná­lis bizottságok megerősíté­sének szándéka azt jelzi, hogy a kamara önmagát sem vonja ki a reformfolya­matból. Azaza, az átlagos­nál korszerűbb felépítését tovább frissíti. Négy somogyi vállalati vezetőt kérdeztem arról, hogy mit vár a gazdasági kamarától, illetve annak dél-dunántúli bizottságától; először is kamarai tag vál­lalata, másodszor pedig sze­mély szerint önmaga szá­mára. Bánkuti Béla, a Sütév igazgatója: 1. — Nekünk elsősorban üzleti ajánlatokra, rengeteg információra, külföldi part­nerek közvetítésére lenne szükségünk. Ilyen tevékeny­sége a kamarának van, ám erősítését várnám. 2. — Igazgatóként a me­nedzserek érdekvédelmét kívánom leginkább. E célt a kamara deklarálta, de a valódi tett még kevés. Sok­szor érzem magam védte­lennek. Az a vezető, aki so­kat változtat, az sokakat is sért. Ez elkerülhetetlen. Jólesnék néha a kamarai védelem egy-egy harc, vita során. Dr. Molnár László, a sió­foki DRV gazdasági igazga­tóhelyettese : 1. — Hétmegyés vállalat­ként mi nem a dél-dunán­túli bizottsághoz kapcsoló­dunk, hanem a kamara víz­ügyi tagozatához. A tagozat­ban még nem kiforrott az érdekképviselet, ezt meg kell újítani. Aztán a kamarának még erőteljesebben kell közvetítenie véleményünket a kormányzathoz. 2. — Remélem, hogy az igazgatói, vezetői érdekkép­viselet a kamarán belül megoldódik. Ez sokat köny- nyítene a vezetők vállára tett terheken. Szilvási József, a Kapos- plast igazgatója: 1. — A kamara jó infor­mációs forrás. Evvel nincs bajom. Viszont tovább kel­lene harcolnia azért, hogy a vállalatoknál több pénz ma­■ radjon műszaki fejlesztésre, termelő beruházásra. Ez ügyben még keményebben kell ütni a vasat, mint ed­dig. 2. — Jó úton halad a ka­mara a vezetők érdekképvi­seletének kialakításával. A menedzseri kockázatválla­lás támogatását várom a szervezettől. Dr. de Sorgo Tibor, a Ka­pos Volán igazgatója: 1. — Az országos érdek- egyeztetés és érdekképvise­let terén a tömegközleke­dést lebonyolító vállalatok­nak szükségük van rá, hogy a gépkocsivezetőket valaki erőteljesen támogassa. Ren­geteg a túlmunka, hiányzik az anyagi elismerés ... Ügy látom, hogy ez a gond a SZOT-nál elsikkad. Mi ma­rad? A gazdasági kamara. Ki kell állnia értünk. 2. — Mint vezető sokszor kerülök lehetetlen helyzet­be. Szakszervezetemnek ma­gammal szemben kellene képviselnie engem. Ez ugye­bár nevetséges. Vezetői ér­dekvédelmi szervezetként a kamarát szívesen látnám. A regionális bizottságnál pedig jó lenne megalakítani egy igazgatói klubot, ahol meg­indulhatna a gondolatok cse­réje. A vezetők által elmondot­takhoz szükségtelen nosz- szabb kommentárt fűzni. Különösen a második kér­désre adott szinte hajszálra egyforma válaszok egyben útjelzőként is szolgálhatnak a kamara számára. L. P. Manapság mindenki azt mond, amit akar. Jó, hogy így van, hogy a gondolato­kat már nem köti gúzsba a kényszer, s a retorziótól va­ló félelem. Az igazmondás azonban — gondolom, ro­hamosan változó világunk­ban is — kötelező. Nos hát, emiatt fogtam tollat. Nem a mindenáron vitatkozás vezet, és semmiképp sem személyes indulat. De a napjainkban túl gyakran és könnyedén kiböffentett „sztá‘linista”-jelző sem .tart­hat vissza attól, hogy föl­hívjam a figyelmet a szó, a nyomtatott betű HITEL-ére, felelősségére, amely nélkül — Bálint Györgynek „A szavak felkelése” című re­mekét idézve — az érte­lemmel történik a legna­gyobb igazságtalanság. S a „szellem nevű kollégánk is panaszkodik: úgy helyben hagyták, hogy már nem is szellemnek érzi magát, ha­nem csak hazajáró kísér­tetnek, amiben senki sem hisz komolyan” — írta. Lévai József (Kaposvár) aláírással olvastam egy cik­ket a HITEL február 1-jei, 3. számában. A cím az volt: A HATALOM FALAI. S az alcím: (A pluralizmus vidé­ken.) Korszerű — és már sok helyen hallott, olvasott — felvezetés után „vidéki merevgörcsökre” panaszko­dik a szerző, s hozzáteszi: „Nehéz az önálló gondolko­dásmódot, az önálló cselek­vést megszokni ott, ahol több évtizeden keresztül egy magát csalhatatlannak és tévedhetetlennek kikiál­tó, megmerevedett ideoló­giát hirdető irányítás dró­ton rángatott bábujaként kellett a rendszert kiszolgál­ni.”’ Maradjon magánügy, ezek nem az ő szavai, de térjünk a lényegre. Azt ál­lítja Lévai József, hogy „Szűkebb hazánkban, So­mogy megyében a Magyar Demokrata Fórum, de még inkább a FIDESZ szervező­dését, alakulását kezdettől fogva gyanakvással fogad­ták ...” Nos, egyetlen egy .konkrétu­mot sem olvastam az említett cikkben, hadd válaszoljak hát erre az etikátlan zsur­nalisztikára azzal, hogy min­dent a nevén nevezek. így tehát én, Jávori Béla, a So­mogyi Néplap főszerkesztő­je, az MDF Kaposvár vá­rosi szervezetének meg­alakulását követően (tehát a megyei szervezet létrejöt­tét megelőzően) interjút kértem Lévai Józseftől, a vezetőség egyik tagjától a Somogyi Néplap iszámána. Készültem rá, elmondtam kérdéseimet is, amelyek ar­ra összpontosultak: mí a szervezet célja, törekvése, hogyan alakul a szervezet tábora, kikkel akarnak együttműködni, milyen főbb politikai elképzelések alap­ján szerveződnek? Válasza — némi elsápadás után — ez volt: — Ne ha­ragudj, Bélám, de én nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Nekem fogal­mam sincs arról, hogy mit aikar a demokrata fórum. — De hiszen egyik veze­tője vagy — értetlenkedtem. — Hát akkor egyáltalán hogy kerültél oda? Hiszen tudom, hogy évekig a nép­front aktivistája voltál... — Meg fogsz döbbenni! Kaptam egy levelet tőlük, hogy megköszönik eddigi munkásságomat. Aztán egyik vezetőjük azt mondta: — Neked, öregem, a de­mokrata fórumban a he­lyed ... Hát így kerültem oda. Az interjúból nem lett semmi. Valamivel később újra kísérleteztem. Békés József kollégám interjúja „Mit akar a demokrata fó­rum?” címmel 1989. január 5-én jelent meg a Somogyi Néplapban. Az interjú ala­nya Lévai József volt. Ez a „részkérdés” mindössze azért lehet érdekes az olva­sók és a későbbi kutatók számára, mert Lévai József február 1-jén (1) így írt a HITEL-ben: „A helyi tömeg­tájékoztatási eszközök még véletlenül sem adnak hírt az alternatív szervezetek lé­téről”. A tények makacsok. Sen­kinek sem árt, ha időnként hagyja magát zavartatni ál­taluk. A Somogyi Néplapban egyébként az interjút jóval megelőzve, 1988. december 16-án jelent meg a hír, mi­szerint „Az MDF Somogy megyei vezetősége kissé megkésve ugyan, de közölte szerkesztőségünkkel, hogy november 26-án megala­kult Kaposváron a Magyar Demokrata Fórum Somogy megyei szervezete.” A lap naponta jelenik meg! Ne­tán meghívhattak volna bennünket az alakuló ülés­re, vagy közölhették volna szerkesztőségünkkel a tényt legkésőbb november 27-én. Nem tették. Vajon miért? A lap rándult görcsökbe vagy netán az MDF vezetősége? A választ az utókorra bízom. De ha már itt tartunk. Február 4-én címes hír je­lent meg a Somogyi Néplap­ban, miszerint a városi ta­nács tisztségviselői és az MDF kaposvári vezetői — köztük Lévai József — a vá­rosfejlesztés kérdéseiről cse­l-éltek véleményt — a váro­si tanács kezdeményezésé­re! Hadd ne soroljam most azokat a publikációkat, ame­lyeket lapunk sorozatosan közölt az alternatív szerve­zetek álláspontjáról, tevé­kenységéről az MTI hírei alapján. Mindez egyáltalán nem zavarta' Lévai Józsefet abban, hogy névaláírásával jegyezze: „A helyi tömegtá­jékoztatási eszközök még véletlenül sem adnak hírt az alternatív szervezetek lé­téről”. Gondolom, nem csodálko­zik az olvasó, hogy ezek után a HITEL-ben megje­lent írás minden betűje el­vesztette a hitelét. Olyano­kat olvasok a hangzatos so­rok között, hogy „Egyes munkahelyeken vezetői ál­lásfoglalás, utasítás tiltot­ta meg a dolgozóknak, hogy az alternatív szervezetekbe belépjenek”. Mert ugye ki­maradhatnak a fizetéseme­lésből, a jutalmazásból, az Nálunk leggyengébb a nyerstej Szakemberek a minőség javításáról Hogy mi van a tejben? Élet, erő, egészség! — vála­szolhatnánk az ismert szlo­gen szavaival. Ám, hogy ez az alapvető fontosságú élel­mezési cikk valóban erőt adjon, egészséges életünket szolgálja, mentesnek kell lennie idegen anyagoktól, vagy legalábbis olyan ala­csony arányban tartalmaz­hat csak ilyen anyagokat, ami még nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét. Erről tanácskoztak a szak­emberek tegnap Kaposváron, az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állo­máson. Dr. Bánáti Henrik igazgató köszöntötte a részt­vevőket, köztük a Tolna me­gyei, illetve a Kaposvári Tejipari Vállalat, a somo­gyi állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek képvise­lőit. Dr. Kováts Jenő docens, tejipari száktanácsadó tájé­koztatta a résztvevőket azok­ról a tapasztalatokról, me­lyeket a Tolna Megyei Tej­ipari Vállalat szekszárdi nyerstejminősítő laboratóri­umában végzett vizsgálatok során az utóbbi két és fél évben szereztek. Az eredmények nyomán leszögezhették: nem mosó­vagy fertőtlenítő szerek ma­radékai, hanem az állatok­nak gyógyszerként adagolt antibiotikumok mutathatók ki a nyers tejben. Az előadó, majd dr. Or­bán Gyuláné, a szekszárdi labor vezetője felhívta a fi­gyelmet a tej tisztaságának fontosságára. Ami bennün­ket, somogyiakat különösen elgondolkodtathat: a szek- szándi laboratórium körze­tében — ide tartozik So­mogy, Tolna, Baranya, Bács- Kinkun és Csongrád megye — nálunk a leggyengébb a nyerstej' minősége! Alapve­tően az emberi munka elég­telensége említhető az okok között, de technológiai — s mint a vitából kitűnt, tech­nikai — fogyatékosságok, egyes eszközök és alkatré­szek hiánya is gátolja, hogy jobb tejet kapjon a tejipar, Ezt támasztotta alá Csallos János, a Dél-somogyi Me­zőgazdasági Kombinát nagy­baráti kerületi állattenyész­tője és Bodnár Imre, a to- ponári téesz elnöke. Nagy László, a Kaposvári Tejipa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents