Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
1989. február 6., hétfő Somogyi Néplap 5 EZ A HÉTVÉGE MÁS VOLT A tizennegyedik farsang • • T é li id ege nforgalom Kaposváron Kaposvárra nyáron sok turista kiváncsi; ha pedig hűvös az idő, olyankor a Balatonnál valóságos turistaparadicsom benyomását kelti a város. Télen más a helyzet: kevés a megyeszékhelyre látogató. A legutóbbi hétvége azonban kivétel volt ez alól: szombaton a farsang, vasárnap az országos vásár vonzotta a szórakozni, avagy vásárolni, böngészni vágyókat. E két látványos esemény ugyan a Kilián művelődési központ környékére, és a Cseri városrészre korlátozódott, mégis a távolabbi éttermekben és presszókban is nagyobb volt a hétvégi vendégforgalom az átlagosnál. Nemcsak az idelátogatóknak, hanem a városlakóknak is kedvük szottyant a „kiruccanás" után egy vendéglőben elköltött ebédhez, vagy egy pohár italhoz. A Kapos Hotel portáján vasárnap Hajagos Ildikó fogadott. — ötven vendégünk volt a szombatról vasárnapra virradó éjszakán — mondta.* — Közülük negyvenen a vásárra, tízen pedig a farsangra és a svábbálra jöttek. A vásározók mindig előre lefoglaltatják a szobákat. Többnyire visszatérő, állandó vendégeink ők. A legtöbben Kecskemétről, de más alföldi településekről és Budapestről is jönnek hozzánk. „Hagyományos” turistacéllal kevesen érkeznék. Ez az egész télre jellemző. Néha befut ugyan egy egy busz szovjet és lengyel vendégekkel többnyire azonban néhány turistánál több nem jön sem hétköznap, sem hét végén. Ebben talán része van a szállodaszobák jelenlegi, felújítás előtti állapotának is. A Csokonai fogadó recepcióján Szondi Szilvia fogadta a betérőket. — A havi vásárnak mi is örülünk, mert olyankor ál* , tálában telt házunk van. Most 37 vendégünk töltötte itt a szombat éjszakát, 19 szobában, 2 szoba üresen maradt. Vasárnap estére azonban csupán 5 szobára érkezett rendelés. Az utazási irodák közül az Expressz szombatonként nincs nyitva, a Siotour és az Ibusz dél körül zár. Télen főleg valutaváltási szándékkal keresik őket az ügyfelek. K. Gy. A holdújév ünnepe a Pamutfonóban — Vége a Sárkány évének, és mit hoz a Kígyó? — kérdeztük Mai Trong Antol, a Masterfil Pamutfonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyárának munkásszállásán, az ünnepi készülődés közben. — Reméljük, hogy csupa jót — mondta a vietnami vendégmunkások csoport- vezetője. — Hagyományaink szerint ugyanis a Kígyó szerencsés jegy. — Milyen népszokások fűződnek az óév búcsúztatásához és az új esztendő köszöntéséhez ? — Őseink egy teljes hónapig ünnepeitek, és Vietnamban most is háromnapos az ünnep. Nekünk viszont csak egy nap jut: vállaltuk ugyanis a szombati túlórázást. Mi is koccintunk éjfélkor, de mérték tártabbak vagyunk, mint az európaiak, és nem ölelkezünk nyakra-főre. A vietnami újév-köszöntés egyébként inkább az itteni karácsonyokat idézi, mint a szilveszteri vígasságot. Lázas igyekezet tanúi voltunk a kultúrteremben. Nguyen Thi Thui vezetésével lampionok, felinatok, gtrüandok kerültek a helyükre, s közszemlére az alkalomra íródott versek, dalok. — Vietnamban mindenki költő — mondta Búi Thuc Yen tolmács. — A szerelmesek között például nagyon gyakori a verses levelezés. Ez is ilyen levél — mutatott egy imagát meg nem nevező, betanított munkás soraira. S amíg a nyersfordítással birkózott, magyarrá formálódtak bennem a szavak: Éji órán a hold hallja csak./ hogy dobog, hogy zakatol a szivem —/ vele üzenem: neked, érted, kedvesem ... Az ünnepségen Mai Trong An, Le Cong Cuong tolmács, és Csiki Antalné gyárresz- legivezető köszöntötte a megjelenteket. Ezután pedig megkezdődött a több mint egyórás, látványos műsor. V. G. Tiranai beszélgetések ,,A jóság mindig győz...” Magyar újságírónak szokatlan hallani Tiranában a szovjetunióbeli változások, a gorbacsovi reformok, a szovjet leszerelési kezdeményezések, vagy éppen a szovjet magántaxizás sajátos megítélését. Két vezető albán újságíró szavaiból is kiderült, hogy Albániában « továbbra is egyenlőségjelet tesznek az Egyesült Államok és a Szovjetunió nemzetközi tevékenysége között. Napaion Rosh, a tiranai rádió idegen, nyelvű programjának igazgatója arról beszélt, hogy Albániában tényként ismerik el az egyes országok álláspontjában lévő különbségeket. Mint mondta: a külföldre irányított tájékoztatásban nem törekszenek arra, hogy az albán véleményt másokra ráerőszakolják. A mintegy 700 főt foglalkoztató Albán RTV külföldi adások részlegének igazgatója — beszélgetőpartnereim többségéhez hasonlóan — a „Daj-ti” hotelben keresett fel. (A még az olaszok által épített hotel egy Tirana fölé magasodó hegyről kapta a nevét.) Nem ő volt az egyetlen Tiranában, áki kijelentette, hogy jelenleg semmiféle lehetőséget nem látnak a szovjet—albán kapcsolatfelvételre. Nem tartotta jelentősnek azt sem, hogy Mihail Gorbacsov már 4 évvel ezelőtt kijelentette: Moszkva a két ország közötti kapcsolatok normalizálása mellett van. Ugyanezt az álláspontot fejtette ki Marash Hajati, az Albán Munkapárt KB tagja, a Zéri i Popullit pártlap főszerkesztője, az újság- írószövetség elnöke is. A lap ma már 120 ezer példányban jelenik meg. Albániában egyébként mintegy 130 sajtóterméket tartanak számon. Az albán sajtó legfontosabb feladata ma „a tömegek mozgósítása a tervek teljesítésére”. Elsősorban az export terveinek, a mezőgazdasági tervek teljesítésének van megkülönböztetett jelentőségük. Albánia, az 1976 decemberében elfogadott új alkotmány értelmében nem vehet fel külföldi hiteleket és kölcsönöket, nem alakíthat vegyes vállalatokat. Ilyen körülmények között az ország csak annyit vásárolhat külföldön, amennyit exportál. Hajlati szerint az albán tömegtájékoztatásban nem niitk-a a névre szóló . kritika sem. Példákat sorolt arra, amikor az olvasók pártlapnak címzett levelekben kértek segítséget panaszaik orvoslásához. A főszerkesztő egyben úgy vélte, vannak ugyan gondok az albán ifjúsággal, de a fiatalság nem jelent társadalmi problémát Albániában. Némiképp másként vélekedett erről Krisztaty Dha- mo, az Új Albánia Filmgyár művészeti igazgatója. Magyarul beszélgethettünk, hiszen 1952 és 1956 között Budapesten végezte főiskolai tanulmányait. Az egyetlen albán filmgyár helyettes vezetője eddig 12 játékfilmet és 13 dokumentumfilm at forgatott. Elmondta, hogy az albán játékfilmek 80 százaléka mai témákat dolgoz fel, az új. és a maradi felfogások összecsapásának témaköréből merítve. Albániában 22 filmrendező dolgozik, évente 14 játékfilmet, 40 dokumentumfilmet és 16 rajz-, illetve gyermekfilmet készítenek. Szokatlannak tűnt álláspontja a koprodukciókat illetően, amelyeket albán részről nem támogatnak. Dhairno szerint a koprodukció 'anyagilag tán előnyös lenne, de kompromisszumokra kény- nyerülnénék és elvi engedményeket kellene (tenniük. A mázliikban — 53 van a ma Összekuszált évszázadok Patkókat dobáltak, kakasütést játszottak, ahol Heté- nyi barátomnak bizony fürgén kellett mozognia, hogy fejbe ne kólintsa egy célt tévesztett bot. Aztán hordókat gurigáltak, s erről olyan gondolatom támadt, hogy száraz torokkal nem lehet elűzni az ebadta telet. Betértem egy épületbe, melyet Kilián művelődési központnak ismernek, s csillapítván szomjamat, körülnéztem. Famíliák tettek különféle próbákat, melyek Komló- siéknak sikerültek legjobban. akiknek a hideg évszak nyereményeket hozott. Persze ők is bizonyára várják a rügyező tavaszt. A hideg idő bizony kedvemet szegte kissé a Kossuth tér felé bandukolva, ahol egy önművelődési kör — bizonyos Fonómunkás Kisszínpad tagjai — kiáltották világgá, hogy milyen mulatságokban s. farsangi kavalkádban lesz részünk nekünk, a város polgárainak. Délután három óra felé aztán rázendítettek a fúvósok, szétkürtölve, hogy valami készül. Egy hányatott sorsú költőnek — akit személyesen nem, csak hírből ismertem — Csokonai Vitéz Mihálynak a szobránál gyűlt össze a nép. Tóth Barnabás táncsicsos diák, a poéta egy versét mondta el, majd Papp János városatya köszöntötte az egybegyűlteket. Utána Nagy Norbert, aki szintén táncsicsos diák. szavalt, énekelt a tavaszhoz. Aztán, magam is elfogódot- tan forgattam kezem között a kalpagom, amikor a tiszteletadás jeléül a város polgárai és a költőutódok nevében koszorúkat helyeztek el Csokonai Vitéz Mihály szobránál. Megilleti a köszöntés a poéta doctust, aki harminckét éves korában búcsúzott el az élettől. Ejha! Ez már valami! Legények pattogtatják karikás ostorukat, s Merczel István táncmester Zengő-zeneszót kér. De sokan is jöttek ide kies hazámból, szép So- mogyból! Buzsákiak, kará- diak, lelleiek, mesztegnyőiek, fonyódiak, tabiak, szulnkiak, herényiek, és mindenhonnan, ahol jól művelik a táncot, s szeretik a vidámságot. Lett ús jókedv legott, főképpen, amikor Bojtor Ákos vezetésével sétára indult a nép a megyei múzeumig. Ott aztán, az erkélyen állva beszélt hozzájuk Karnevál hercege, akit polgári néven Horváth Péternek ismernek, és Dorottya, aki csúfságában is bájos volt, s amúgy Bárdos Évának nevezik. Jöttek aztán bohócok, tűznyelők, artisták, de leszállt az estve is, s kezdetüket vették a bálok. Ott láttam újra a művelődési központban Karnevál hercegét párjával, amint megnyitották a táncok hosz- szú sorát. S ahogy telt az idő és zsongott a báli forgatag, úgy szépült Dorottya: éjfélre szinte lekopott minden rútsága. Mégsem ő lett a farsang szépe, hanem egy Tóth Gabriella nevű hölgy. Talán azért kuszálódtak így össze bennem a századok, mert még mindig az ő hajfonatát látom, amint kecsesen táncba indul... Berzeviczy Zsolt már közel 3,5 milliós Albániában — fele részben külföldi filmeket mutálnák be. Magyar filmet már régen nem vásároltak, de már az idén filmátvételi küldöttséget szeretnének küldeni Budapestre. Nem vásárolnak filmet az Egyesült Államoktól, a Szovjetuniótól, Kínától, a Dél-afrikai Köztársaságtó' és Izraeltől. Az ifjúsági és kultúrhá- zak, gyárak vetítőtermeivel együtt 450 helyen vetítene« filmeket Albániában. A legdrágább mozijegy 2 lekbe kerül, de sok az ingyenes bemutató is. Dhamo szerint a mai albán filmművészetben a neoreaüsta (jegyekkel tarkított szocialista realizmust tartják a helyes művészi iránynak. Legfontosabb feladatnak nevezte a filmek művészi színvonalának emelését, a sematikus, dogmatikus megoldásók elvetését. A helyi kultúrpolitika sajátosságai közé tartozik, hogy a párt- és államhatalmi szervek képviselőit nélkülöző művészeti tanács maga dönt a benyújtott forgatókönyvek sorsáról. A művészeti igazgató elmondta, hogy 1956 óta egyetlen albán- film sem maradt doboziban — felsőbb szervek nem találtak kifogásolnivalót e művekben. Moziba végül is nem jutottam el, bár szerettem volna megnézni a legújabb albán filmsikert, a „Pillangó a kocsimban” című játékSzemtanúja voltam viszont, amikor a főváros lakói csaknem ostrom alá vették a tiranai kultúrpalotát egy görög művészegyüttes vendégszereplésekor január végén. Rendőrök irányították az előadásra tódulókat, a 3 lekes belépőjegyek tulajdonosait. Az operaterem mozgósító jelszavaikkal is díszített falai között még a széksorok közötti lépcsőkön is ült több tucat lelkes néző. Szerettem volna ellátogatni egy „hétköznapi” családhoz is, hogy képet kaphassak arról, hogyan élnek, mire s mennyit fordítanak az albánok. Állandó kísérőm családját javasoltam, de a „központ” azt válaszolta: családlátogatásra majd legközelebbi tiranai látogatásomkor kerítenek sort. így csak a jelenlég -gyógyszertárban foglalkoztatott — egykoron kertészeti főiskolás, majd diplomáciai szolgálatot teljesítő — kísérőm szavaiból tudom, hogy családja évente 3-4 könyvet vásárol, egy napilapra és egy folyóiratra fizetnek elő. A kulturális kiadásra fordított összeg a családi költségvetésben csak elenyésző tételt jelent. (Folytatjuk.) Keller Tivadar Magam bandukoltam hazafelé .vasárnap hajnaltájt, s álmosan hunyorogtam, hiszen kaposvári polgártársaimmal együtt boroskupákat emelgettünk sűrűn, anekdotázással töltve az időt, s búcsúztatva a később várható telet. A csatos cipő már kissé szorította a lábam, harisnyám is bepiszkolódott a parketten, s széles karimájú kalapom alatt szűknek láttam a világot. Éppen azon gondolkodtam, hogy egy szekérre kéne fel- kéredzkednem, ezzel is megrövidítve az időt, amikor egy kerekeken robogó alkalmatosság hangos zajjal zavarta meg a magányomat. Hohó, barátocskám! Te most voltaképpen melyik században vagy? Hiszen ezt a szörnyet a kései utódok az autóbusz névvel illetik, s vesznek rá menetjegyet vagy bérletet. Nocsak! Az én zsebemben is árválkodik egy. Ébredj föl. ember! 1989-et írunk. Visszafelé utaztál az időben. Emlékszel, hogy hogyan telt a nap? Igen! Vásárfiát akartam keríteni a kedvesemnek, így már kora reggel a Csokonai utca felé vettem az irányt, ahol kirakták portékáikat a kézművesek. A pénznek nem voltam bőviben, így letettem gavallér szándékomról, s továbbálltam — cimborákat keríteni. Meg is leltem őket. Mind fiatal, s valamennyi bohó, hát nem versenyeztek az istenadták? filmet. Albán ismerőseim szerint „a jóság mindig győz a rossz fölött” mond an i való jú filmet két hét alatt 220 ezren látták az országban.