Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
8 Somogyi Néplap 1989. február 4., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS r~ TAKATS GYULA ÁLMÁBAN KÉSZÜLŐDIK Már kong ... Üres ... Villog a kén s a hordó-lyukban ugrál a dugó. Borköves dongák közt a must elszenderüLt és lassan itt a hó. Kemény ágakon a rügy fölfűzve csillog, mint a gyöngy. A dér . átváltozik és mint a jég villog... Sziporkázik a tölgy. Álmában készülődik minden s talán a nyárra is emlékezik a zöld vas zejtett ág s a rét szép gólyát lát s bogyók szemét idézi föl s tűnt lépteiddel názunkig jön s veled együtt belép. Sam Szafran: Kötéltáncos GYURKOVICS TIBOR „OLYAN VAGY, MINT EGY IDEGEN” Budapest mindig csak Budapest. Ha fölülnézetből látnánk, valami hangyabofyhoz hasonlítana. Nyüzsög-mozog, törtet, ágaskodik, furakszik benne az ember. A hangyaember. Fekete pontként szaladgál a sorsa után. Most csak az mentette Budapest képét, látványát, hogy jótékony fehér burnusz Vonta be. Elborította a hó, ilyenkor az ember megbo- csátóbb. A várossal szemben, önmagával szemben is. A természetben van valami megbocsátás. Ezt gondolta rövid télikabátjába süppedve Fellegi, a festő, lecsúszva egészen az ülés mélyére kis Fiatjában. Durva szövésű kabátja a nyakát súrolta, az elől — vagy a város elől — teljesen behúzódott önmagába. A sietgélő emberek közt fölbukkant a lánya. Régi irhabundája rendetlen, nagy gombokkal volt összefogva — asszony létére sem lett gondosabb. Arca viszont sugárzott a fiatalságtól, noha már elmúlt harminc. Felleginek megsajdult a szíve — kikiáltott neki: — Anna! — Belényilallt, mióta nem látta. Eltelt vagy hat hét. Most is úgy érezte, mindennap kellene találkoz- niok, mint valami gyerekkel. Mindenről szeretett volna tudni — Anna férjéről, mindennapjairól, munkájáról. — Anna! — csaknem kétségbeesve kiáltott, mert a fiatalasszony távolodott. Visszafordult, de nem tudta, merről jön a hang, így aztán tovább ment, mintha nem neki szólt volna a kiáltás. A hó szállingózott. — Pancser! — most már egészen kihajolt a szűk ablakon Fellegi, hogy a bűv- szóval elérje asszonylányát. Valóban visszapördült a járda felé Anna; kőkék szemét a hóhullásba mereszt- getve felfedezte apját. Fellegi kitört a szűk kocsiból. Megállt, várta, hogy a leányasszony hozzá rohan. Még a karját is megemelte önkéntelenül, ölelésre. Várt. Anna lassan jött Végtelennek tetszett az idő, és végtelennek tetszett a táv, míg Anna közeledett. Hó hullt. Mintha sohasem akarna odaérkezni. A férfi gerincébe nyilallt a várakozás izgalma, forró fekete tűként furakodott csontlemezei közé. — Te — szakadt ki belőle — te .. . és átölelte a lányát. — Mi van? Hová mész? — Belekarolt Annába, és vitte magával. — Nem jelentkeztetek ... Van egypár új képem... Elég jók, talán ... Nem nézitek meg? Sodródtak az emberekkel, a hangyákkal a hóban. — Hová mész? Elviszlek. Vásárolni voltál? Nem utaztok el valahová a téli hegyekbe? Gyere ... Kinyitotta Annának a jobb oldali ajtót, maga szaladt a vezetőüléshez. Anna csak álldogált az autó mellett, a nyitott ajtóban. — Mi az? Nem akarsz beszállni? Vagy babára vársz? — Éppen arra. — Hogy érted ezt? — Ahogy te mondtad. — Na, gyere már... — Anna nehézkesen beült mellé, gyűrögette maga alá a vastag irhabundát. — Hová mész? — Anyához. — Akkor gyerünk — nekilódultak, és a vastag forgalomban idegesen szlalomoz- tak a tülekvő kocsik között. Fellegit lekötötte, amíg átértek az Erzsébet hídon. Aztán hamar ott voltak a Lo- godi utcában, ahol Fellegi első felesége lakott. — Huppsz, na... — átfogta a lánya vállát. — Mondj már valamit... Csak nem vagy terhes? — De. Az vagyok. — Igen? És miért nem mondod mindjárt? Remek! Unokám lesz! Pancser... — megcsókolta a fiatalasszony arcát. — Mióta? — Több, mint három. — Akkor miért nem szólsz. — Neked? — Miért? Én ki vagyok? Senki ? — Nem mondtam, hogy senki vagy ... — Az apád vagyok, nemde? — Jaj... persze. De mit mondjak? Harmincévesen. Tudod jól te is, hogy nem vagyunk olyan viszonyban ... — Nem vagyunk olyan vi szonyban? Milyen viszonyban lehet apa és lánya? — Nem tudom ... Azt tudom, mi semmilyen viszonyban nem vagyunk. Sose voltunk. Gyermekkorunkban sose tudtuk, hol vagy. Mindegy, sokan élnek így. Megjelentél, játszottunk, eltűntél. Most kezdjem el az ismerkedést az apámmal? Vén, harmincéves fejjel? Most érdekel az én sorsom? — Mindig is érdekelt.. . Igazságtalan ... — Tudom. Elláttál minket. Néha elmentünk egy kiállításodra, láttuk, híre.« ember vagy, ragyogtak körülötted mások is. Mit csináljak most veled? Meséljem el az elmúlt tizenöt évet? Érdekelne, utólag? Van valami közünk egymáshoz, úgy érzed? Mert én nem. Olyan vagy, mint egy idegen. Ha ki kellene választanom az ismerőseim közül egy apát, nem biztos, hogy téged választanálak. Mire föl? Hogy te nemzettél? Hogy genetikusán a te lányod vagyok? Hogy segítettél pénzzel? De mikor beszéltünk mi két mondatot? Elrobogtunk egymás mellett. Lehet, hogy én is hibás voltam. De a legnehezebb tizenöt évemet egyedül húztam le. Most hirtelenjében beszéljem meg veled, mi a véleményem a reform- politikáról? — Maga elé nevetett. — A glasznosztyról beszélgessünk el, édesapám? A nyíltságról, őszinteségről? Netán lépjünk be egy közös pártba, mint egy családból való, hasonlóan gondolkodó, felnőtt emberek? Mert én is felnőttem, igaz, édesapám? — De... te ... én ... aggódom ... Voltál orvosnál? — Az ember egy idő után mindent maga intéz. Akkor kezd el igazán élni. Én elég korán kezdtem el. Ne aggódj, megleszünk. Látod, most is vagy kétszáz méterrel előbb álltái meg . . . Már azt is elfelejtetted, hol laktunk veled ... — Dehogy. Azt akartam, hogy még beszélgessünk! Anna, ne nevettesd ki magad! — A fiatalasszony már kifordult a kocsiból, szaladt. Még visszaintett. A hó lassan szállt a siető alakra. Fellegi látta, ahogy a házfalak mentén megy. — Csak el ne essen! — mart belé a gondolat. Nézte a lányát. Az abla- got lassú pára vonta be, szeme kissé elhomályosult. SIMÁI MIHÁLY Határtalan daccal nem több egy inga-útnál s nem kevesebb a végtelennél emberi lehetőség GONDOLAT-LÉZER — megkeresni a teremtés napját az elhagyott isteni műtőasztalt s véges arcodon határtalan daccal folytatni mégis a f oly tathatatlant CSANADY JÁNOS Válasz a gyászra Apám, anyám szólítanak, az árvaság szívemre dől, akár a fekete iszap áradó árok medriből. Szólítanak, hogy jól van ez, a sors el nem kerülhető, születtek — néhány évtized, és már a mély, fekete föld. Jól volna? Alig hihetem, — s eszem már éppen nem gyerek — mégsem hiszem, mégsem hiszem, hogy odalenn kihűltetek. Mondják, megbomlott az idő, s a havas sír virágbaszökkent s ácsolt bölcsőként ring a föld a mezőföldi temetőben. RÓZSA ENDRE W. S.-nek 1. A LÉTRA A történészek csak a létra fokait kaparják sorra. Ha egy művész belekezd, két végtelen egyenest kutyul össze egyenest, s kész is a létra. Hol az a létra? 2. KI HAL ÉLVE ... TANK alá fordul A háborús nemzedék. Nem vittük sokra. Kereszt milliárd marad. A van: volt-nincs pillanat. . i, ÉS A GÉSA VÉLEMÉNYE: HAJ KUrta, szén szem. HAJKUrásszuk a zsozsót. HAJ, KUtya élet! 3. ÖRÖK MANÓ Ne keress engem a múltban, nem éltem, el sose múltam, ne kutass engem a mában, nincs-lepke lapul e bábban, tűvé ne tégy a jövőben; s rám lelsz egy fonák-időben, egy soha valóra váltban, el soha nem jöhetőben! Középiskolában felsőfokon Az érdeklődés óriási volt, a tájékozottság — ahogy lenni szokott — felületes. Gondos szakmai előkészítés és a társadalom megkülönböztetett figyelme kísérte a nulladik évfolyammal (tehát ötéves képzésre tervezett) két tannyelvű gimnáziumok indulását. Egyéves intenzív nyelvtanulás után ezekben idegen nyelven folynak a matematika-, fizika, földrajz-, történelem-, majd másodiktól a biológiaórák is. A minisztérium tervezett „menetrendje” szerint tehát ebben a pillanatban egy első és egy nulladik évfolyam tanul ilyen iskolákban országszerte, s ezekben a napokban kapták meg a jó hírt azok, akiket fölvettek a következő évre. Mint az Országos Pedagógiai Intézetben az érdekelt — orosz, angol, francia, német — nyelvek oktatását felügyelő munkatársaktól megtudtuk, nem ilyen tiszta azonban a kép. — Két németül is oktató iskola indult először: Mező- berényben, Mosonmagyaróváron az eredeti, ötéves koncepció szellemében, s ezekhez csatlakozott az őszszel Nagykálló — mondja Bedő Éva —, Gyönkön és Miskolcon azonban működik négyéves, hasonó profilú, tehát néhány közismereti tárgyat is német nyelven tanító gimnázium; ezek vagy a tagozatos általános iskolai anyagra, vagy a nemzetiségi nyelvi tudásra építenek. — Angolból még színesebb a kép — teszi hozzá Nagy Edit. Sárospatakon és Budapesten 1987-ben indult ötéves képzés, tavaly Balatonalmádiban. De vannak négyéves iskolák is négy helyen, ezek szeptemberben kezdtek, az ötödik, a pécsi azonban már a harmadik évfolyamot oktatja. A spanyol és az olasz nyelvvel az eredeti koncepció szerint dolgoznak egy pesti és egy pécsi iskolában; francia képzést — az Ötéves formaijáét”— összesen három iskolában vezettek be eddig. — A viták eddig főként a felvételik körül folytak. Vissza is térünk még erre a kérdésre, de először az érdekelne, hogy a koncepció, az eredeti tervek a gyakorlatban hogy váltak be? — Megvan a gondos előkészítés eredménye — válaszol Bedő Éva. — Az egyéves nyelvtanulás után megírt — többnyire nemzetközileg kidolgozott — nyelvi vizsgát, amely csak kevéssé volt könnyebb a nálunk elfogadott középfokú vizsgánál, a gyerekek 82 százaléka teljesítette. — A felvételin nem is a nyelvtudást mérik, hanem azt: várhatóan mennvire (Révész Napsugár rajza) bírják majd a gyerekek a rájuk váró terhelést. — Bizony, nem csekélység, amit tőlük kívánunk: egyéves nyelvtanulás után anyanyelvű tanár előtt kell majd megmutatniuk, mit tudnak matematikából, földrajzból; és idegen nyelven tanulják a történelmet, földrajzot is, igaz, többnyire magyar anyanyelvűek ezek a tanáraik — teszi hozzá Padi László. — Szerintem azonban ennél jobb megoldást kellene találnunk. — A történelemtanárok között ugyanis többen vannak, akiknek a másik tárgya a szükséges idegen nyelv. A földrajztanárok között azonban elvétve akad, akinek nem okoz nehézséget az idegen nyelvű tanítás, és ezen édeskeveset segített a felkészülésként az anyaországban eltöltött néhány hét. Ez a gond csak fokozódni fog jövőre, amikor a másodikosoknak belép az idegen nyelvű biológia. Bedő Éva véleményét egészíti ki Nagy Edit, amikor a négyéves formában tanító iskolákról beszél: — Gyakorlatilag ezekben az iskolákban azt a tárgyat tanítják idegen nyelven, amelyikhez tanárt tudnak szerezni. Szolnokon a biológiaórát tartják angolul, Zalaegerszegen a történelmet és földrajzot... — Mosonmagyaróváron pedig egy osztrák tanár jár át a határon túlról földrajzot oktatni — teszi hozzá Bedő Éva. — Természetesen a lefordított magyar könyvből, de olyan gazdag szemléltető eszköztárral, mely nagyon növeli az oktatás színvonalát. Minden nyelv pedagógiai intézeti szakértője egyetért abban, hogy ez a kavarodás, kapkodás előbb-utóbb mind a szaktárgyak, mind a nyelv tanulásának színvonalát rontani fogja. Javulásra pedig nem számíthatnak, hiszen négyéves, két tannyelvű képzést gyakorlatilag bármelyik iskola bevezethet, míg az ötéves formának jóval több a feltétele. — Igaz, ezek olyan feltételek, melyek egy része iskolán kívüli megoldást kíván. Hiszen kollégium kell, lakás az anyanyelvű lektornak, ezért aztán nem is az iskola, hanem a tanács pályázik, s előfordult olyan is, hogy tanári kapacitás, jó színvonalú iskola akadt volna, de a tanács nem vállalta a feltételeket. — Az ellenkezője is előfordul — mondja Nagy Edit —, lehet, hogy kacsalábon forgó, szép iskola van, de nincs tanár. Sárospatakon, Nagvkállóban például ilyen nehézségekkel küzdenek. Az utóbbi helyen egy családi kapcsolat mentette meg a helyzetet: Magyarországra jött férjhez a későbbi anyanyelvi lektor. — Nem tudjuk azt sem. mi lesz az érettségivel és a végzős gyerekekkel — mondja Paál László. — Az ötéves gimnáziumban már rendezték a nyelvi érettségi ügyét, a 4-es, 5-ös osztályzat felsőfokú nyelvvizsgának felel meg, a 3-as és 2-es még mindig eléri a középfokot. — Hogy ez a négyéves képzésnél hogy alakul, nem- tudjuk, pedig a nyelvi érettségi itt is lehetne sokkal magasabb színvonalú a szokásosnál. S még egy nagy kérdés: pályázhatnak-e angol. francia, spanyol, olasz nyelvterületre, egyetemre rögtön érettségi után a két- tannvelvű iskolákban végzettek? A tudásuk meglesz hozzá, az biztos. S már most el kellene kezdeni a szervezést, hogy erre legyenek majd idejében megfelelő — hivatalos — formák is. Molnár Gabriella
