Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
4 Somogyi Néplap 1989. február 4., szombat Kaposvári buszsofőrök panaszai Nem találtak holttesteket Született megoldás, de maradt még keserűség Telefonon érkezett a meghívó: munkásgyűlést tartanak a Kapos Volán helyi járatú autóbuszainak vezetői a sofőrpihenőben. A téma: a forgalmi juttatás — amelyet mostanában fizeitnek — és annak adója. A városban már úgy terjedt el a hír, hogy sztrájkra készülnek a buszsofőrök, ha nem teljesítik kérésüket. A sofőrpihenőben dr. De Sorgo Tibor igazgató bosz- szankodva, csodálkozva mondta: — Mi nem hívtunk újságírót. A résztvevők egy része másként vélekedett. Közbeszóltak: ha már itt van, akkor maradjon, nekünk nincs ititkolnivalónk. Volt másik vélemény is: sok mindent nem beszéltünk még meg, s az nem tartozik a nyilvánosságra. A végeredmény: udvariasan, de határozottan megköszönték az újságíró érdeklődését és nem tartották kívánatosnak jelenlétét a vitán. Az igazgató így búcsúzott: — Ha kíváncsi a történtekre, délután szívesen a rendelkezésére állok. Délutáni beszélgetés az igazgatói irodában. A résztvevők: dr. De Sorgo Tibor, Tárnái Zoltán, a pártbizottság titkára és Győré Vilmos, a szakszervezeti bizottság titkára. Az igazgató kezdte: — A dolgozók kérték, hogy mondjam el: mélységesen fölháborodtak azon a híresztelésen, hogy sztrájkolni akarnak vagy beszüntetni a munkát. Visszautasították ezt, mert ilyen meg sem fordult a fejükben. A nyilatkozat után 'kérdeztem: — Mi indókolta a mai munkásgyúlés összehívását? — A helyi járatú buszok vezetőinek munkáját úgy is elismeri a vállalat, hogy mi is fizetünk — a BKV-hoz, illetve az öt kiemelt város tömegközlekedését lebonyolító vállalathoz hasonlóan — forgalmi juttatást. Ez kezdetben évi ötezer, később nyolcezer, majd tízezer forintot jelentett. Kifizetni ezt a tárgyévet követő első hónap végéig kell. A személyi jövedelemadó bevezetésével azonban a tízezer forintból lényegesen több a „levonás”, mint a korábbi ^években volt. A város kertésze Azt mondják az idegenek, hogy Nagyatád az egyik legszebb kisvárosunk. Megvallom — hiszen itt élek lassan már kilenc éve —, nekem a parkjai és a virágai tetszenek a legjobban. Naponta többször is elmegyek a Széchenyi tér fái alatt. Tudom, a tavasz közeledtét jelzi, ha eltűnik a pára a fürdő felett és azt is, hegy a hulló gesztenyékkel az ősz kopogtat. Szívesén bóklászom a csónakázótó partján, és elnézegetem a művelődési ház környékének szép növényeit. Bosz- szankodom, ha kitépik a posta előtti „kertből” a legszebb virágokat vagy ha letapossák az új pázsitot. Nem vagyok . egyedül ezzel. Ugyanígy érez Horváth Valéria — talán nem sértő a jel'ző —, a város kertésze is. Olyan hoSsziadalmas lenne leírni mindenféle címét, hát maradjunk ennyiben. A Kálvin térnek is megvan a hangulata a fővárosban, de a kőrengetegből szabadulni akar, akit szülei a hegyek közé vittek kirándulni. Talán ezért is lett erdőmémöknek készülő hallgató Sopronban. S mert A vállalat ezért ezt az ösz- szeget harminc százalékkal „bruttósította”, és most 13 ezer forint. Korábban ezt a pénzt hiánytalanul megkapták és a következő havi fizetésből vonták le az adót. Most közvetlenül ebből áz összegből is levonják az adóelőleget, valamint a nyugdíjjárulékot. A számítás rendszeréből adódóan az előző havi fizetést veszik alapul, ez esetben a decemberit. Mivel az az összeg több volt, mint az egész évi átlag, így a levonás is jóval több. Az év végén, amikor kiszámítják majd a kereset adóját, visszafizetik a dolgozóknak a többletlevonást. A dolgozók azt tették szóvá, hogy akkor ez az összeg már kevesebbet ér a piacon. — És milyen megállapodás született? — A vállalat saját pénzéből a januári fizetéskor visz- szafizeti a sofőröknek a többletadót, s nem kell év végéig várni a pénzükre. Ez természetesen nekünk kockázatot jelent, de vállaltuk; nemcsak ezt, hanem a további kockázatokat is, amelyekkel a bérgazdálkodás jár. — ön szerint honnan származott a hír a munkabeszüntetésről? — Kecskeméten az ékszíjakat vágták el, Pécsen a gumikat rongálták meg; Kaposváron szerintem az öntudatot próbálták aláásni. Valakik tudatosan keltettek rossz hangulatot; szerintem ez ugyanolyan, mintha fizikai rongálást kíséreltek volna meg. Szerencsére nem sikerült. — Még egy: miért nem tartotta jónak, hogy részt vegyünk a gyűlésen? — Más témákról is szó volt ezen. Felhasználtam például az alkalmat arra, hogy vállalatunk távolabbi terveit ismertessem az autóbusz-vezetőkkel. Olyan dolgok kerültek szóba, amelyek az üzleti érdekeinket sértenék, ha nyilvánosságra kerülnének. Egyre erősebb ugyanis a konkurencia a szállítási vállalatok között, s ebben a helyzetben minden újdonság szigorúan üzleti titoknak számít. A gyűlésen a dolgozók véleményét Pohner György, az elctutat gyakran a véletlenek határozzák meg: egy, azelőtt soha nem látott kisvárosba került. Emlékszem, majd egy évtizede terveket mutattak, hogy milyen lehetne a város .„ékszerdoboza”, a Széchenyi tér. Akkor nem tudtam, hogy ő álmodta papírra. Akkoriban is hiányoztak a forintok; így Szabó László és Lehőcz György képviselte, őket kérdeztem: — egyetértenek-e most a vezetőség döntésével? — Az ügy végre tisztázódott, a pénzünket megkap juk. Ennek örülünk, de van még bennünk keserűség: minderre nem került volna sor, ha a vezetők nemcsak akkor jönnek közénk, amikor már baj van, hanem foglalkoznának a problémákkal év közben is. Miért kerülő úton tudhattuk csak meg, hogy hiába a háromezer forint a bruttósításra, csak hétezer forint körül lesz így is a kézhez kapott összeg? — A forgalmi juttatás a havi 182 órás munkáért jár. Van, aki ezt már augusztusra teljesítette; a többi munkáért viszont semmi forgalmi jutalékot nem kap, még túlórát sem fizet a vállalat. — Mi a véleményük, hogy az igazgató a sztrájkról szóló megalapozatlan hírt az öntudat aláásásának minősítette? — Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi aláássuk a munkakedvet vagy ellentétet szítsunk az emberekben: csak a pénzüket akartuk, és azt, hogy vegyék végre észre a gondjainkat. Az előző csütörtöki megbeszélésen az üzemigazgató nem tudott érdemben tárgyalni velünk. Akkor eldöntöttük: ha továbbra is úgy marad a helyzet, felhívjuk magunkra és problémáinkra a figyelmet. — Mit tettek volna? — Arra gondoltunk, hogy bejelentjük a vezetőségnek: figyelmeztetésként egy órára leállunk. Szemcsére erre nem volt szükség. — Eszerint megszületett a megállapodás? — Elvégezzük a munkánkat, arról azonban nem mondunk le, hogy folyamatosan jobbíthassunk a helyzetünkön. Több kiemelt városban jár a buszvezetőknek a túlórapénz, valamint a kedvezményes nyugdíjkorhatár. Az a véleményünk, hogy Kaposváron sem köny- nyebb autóbuszsofőraek lenni. Ezért szerintünk minket is megilletnek ezek a kedvezmények; remélem, megértik és megoldják a problémáinkat. Varga Ottó a terv papíron maradt. Mára valóság. Ott van minden fa és ritka bokor tövében a név, afféle arborétumi sétát is tehetnénk itt. — Elégedett a város kertésze? — Az lenne a jó, de még van mit csináLnom. Azért egy kicsit nyugodt is vagyok, mert hagytak és hagy A Legfőbb Ügyészség tényfeltáró vizsgálata egyértelműen megállapította: nem felel meg a valóságnak, hogy 18 holttestet találtak a magyar—román határ egy 50 kilométeres szakaszán. Ez egyértelmű cáfolata annak az állításnak, amely a Magyar Demokrata Fórum gyulai városi szervezetének az Országgyűlés elnökéhez címzett — s a Magyar Nemzetben közzétett — levelében szerepel — jelentette be dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese pénteki sajtótájékoztatóján. Valótlan a levélnek az a megállapítása is, hogy az illetékes hatóság a menekültek mintegy 50 százalékát visszaküldte Romániába; a statisztikai adatok szerint tavaly 6490-en lépték át illegálisan a román—magyar határt, s közülük 1652 személyt irányítottak vissza. A sajtótájékoztatón bejelentették: az ügyészség nem indít eljárást rémhírterjesztés bűncselekményének alapos gyanúja miatt. Semmi nem támasztja alá ugyanis, hogy a levél írói és közreadói a köznyugalom megzavarására törekedtek volna. A változó gazdasági környezethez igazodóan átszervezték a mezőgazdasági vezetőképzést és továbbképzést; egyetemi tanszékek alakulnak a korábban a MÉM keretében működő és az idén már a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kebelében tevékenykedő szakmai központban. A GATE Vezető- és Továbbképző Intézete a szakegyetemeknek adta át a tanfolyamos szakmai továbbképzést. Ezekből csak né- hánnyal foglalkoznak a továbbiakban, ám az eddiginél lényegesen nagyobb teret adnak a korszerű menedzserképzésnek és a marketinggel foglalkozó szakemberek oktatásának. Az intézetben 3 tanszék alakult. Az egyik a vezetés és szervezetfejlesztés témáit öleli föl, a másik a gazdaságirányítás tananyagán munkálkodik, a harmadik pedig a piacgazdaság ismereteit kutatja és természetesen az oktatással is foglalkozik. Ez a tagozódás meglehetősen újszerű és nak dolgozni. Volt időszak, amikor nem éppen értelmesnek tartottak, mert kivágattam öreg fákat, mert muszáj volt, s helyükbe újakat kellett telepíteni. Végül kiderült, hogy igazam volt. A „borítékok” helyett ma már egyre több bizalmat kapok. Amikor ide kerültem, két heteit kaptam arra, hogy megismerjem a várost, mert semmit sem tudtam róla. Most a magaménak érzem én is. Nem .tudnék... Nem, ez így nem igaz! Tudnék élni Kőszegen vagy Sopronban, mert vonzóak az ottani lehetőségeik. Valami hasonló hangulatot kellene teremteni itt is! Persze itt nincsenek olyan igazán öreg épületek. Talán Nagykanizsához lehetne hasonlítani Atádot, ha léptékben más is mindegyik város. — A kertész nem tud meglenni anélkül, hogy ne ültessen. Horváth Valéria hová ültetne virágot a legszívesebben? — Ott a Szabadság park, vagy ahogyan jobban ismerik: az autóbuszállomás környéke. Mi mindent lehetne ott megcsinálni fákkal, játékokkal. Most üres a csónakázótó környéke. Pedig önmagát kínálja az a terület. Vagy nézzük meg az új, családi házas területet... Persze mindehhez ,pénz kellene. De én nem adom föl. Nagy Jenő SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉGEK Dr. Balassa Tibor csoport- vezető ügyész részletesen ismertette a minden körülményre kiterjedő tényfeltáró vizsgálat mozzanatait, a munkamódszereket. Elmondotta: mindenekelőtt a levél íróit hallgatták meg, ők azonban — etikai okokra hivatkozva — nem nevezték meg, kitől vagy kiktől származtak a levélben leírt információk. Ezután átnézték a rendkívüli halálesetre vonatkozó iratokat. Tavaly a román határ menti négy megyénkben több mint 1200 ilyen eset fordult elő. Ezek között egyetlen olyan személyt sem találtak, akinek ismeretlen eredetű lőtt sérülés okozta volna a halálát. Négy személy ugyan lőtt sérülés következtében halt meg, ám mindannyian önkezükkel vetettek véget életüknek. Ebben az időszakban két román állampolgár vesztette életét „rendkívüli” körülmények között: egyikük halálát gyógyszertúladagolás, a másikét szívinfarktus okozta. A vizsgálat megállapította, hogy elhunytakor négy személy kiléte volt ismeretlen. Közülük hármat rövid időn belül azonosítotjelzi: megváltoztál az igények, a mezőgazdasági nagyüzemek egységes elvék alapján, korszerű szervezeti rendszerekben igénylik vezetőik és vezető szakembereik továbbképzését, az irányításban dolgozók tu- dásszintjének növelését. Szakmai tanácsadással is foglalkoznak, szolgáltató jelleggel. tak, a negyedik esetben pedig egy húsz évvel ezelőtt vízbe fulladt ember csontvázáról volt szó. Az ügyészi szervek fölkeresték a Békés megyei temetkezési vállalatot is. A nyilvántartások szerint hozzájuk az említett csontvázon kívül egy ismeretlen holttestet szállítottak. (Később azonosították, s a hozzátartozók temettették el.) A vizsgálatot végzők 64 tanút hallgattak meg: Romániából menekülteket, a határ közelében lakókat, az ott dolgozó körzeti orvosokat, vadászokat. A parancsnokok távollétében kérdezték ki a terület négy határőrsén szolgálatot teljesítőket. A sajtótájékoztatón Csur- ka István a Magyar Demokrata Fórum képviseletében köszönetét mondott a Legfőbb Ügyészség korrekt vizsgálatáért, s azt minden tekintetben megnyugtatónak nevezte. Egy kérdésre válaszolva dr. Nyíri Sándor elmondta: a menekültek esetleges visz- szairányításának kérdését mielőbb rendezni kell, fi- gyelembevéve jogi, emberiességi és politikai szempontokat egyaránt. Tudomása szerint egyébként az Országgyűlés soron következő ülésén foglalkozik a kérdéssel. Az ügy egyik tanulsága, hogy a sajtónak — természetesen az eltérő nézetek és vélemények közreadásával — a tényeket hitelesen, pontosan, ha szükséges, ellenőrizve kell nyilvánosságra hoznia — zárta a sajtótájékoztatót a legfőbb ügyész helyettese. Néhol még alkudni Is lehetett PIACI KÖRKÉP Nyirkos reggel köszöntött vevőre és eladóra tegnap a kaposvári hetipiacon. Rövid körséta, a portéka „gusztálása” után a húsos sütőtöknél álltam meg. „Darabját 10—15 forintért adom, de lehet ám alkudni is!” — mondta az árusí tónő. Mi tagadás, hasonló biztatást ritkán hallani. A tojást 3 forintra (tartották ; végül az eladók legtöbbje beérte 2,80-nal, de kapható volt 2,50-ért is. Párád icsgm is volt mutartóban a piac egyik bejáratánál 160 forintot kértek kilójáért, bent a csarnokban 120-at. Az utóbbin viszont még halvány pír Sem volt, nemhogy a szokásos pirosság. A paprika darabjáért 16 forintot kértek. Lil'aihagymát 20 forintért és 25-ért egyaránt kaphattunk. A vöröshagymát 15— 16 forintért kínálták. A fokhagymát az együk helyen darabonként adták 5—6 forintért, másutt kilogrammonként 50 forintért. Hibátlan golden almát 20 forintért mértek, néhány méterrel odébb viszont a kevésbé szép 25-ért volt kapható. A jonatánt 15—20 forintra tartották, a körtét 20 forintra. A krumpli és a cékla 12 forintba, a tarkabab átlag 60 forintba került kilogrammonként. A spenótot kedvelőik 5 forintért vehettek egy adagot — kb. 20 levéldarabkát — kedvenc csemegéjükből. A halboltban 100 forintért kínálták a ponty és 50-ért a kárász kilóját. A csarnoki hailboltban 45 forintot kértek a kárászért. Fejes salátát 20 forintért — a csarnokban felle ennyiért és fele akkorákat — kínáltaik. Bent a csarnokban 53 forintért kellette magát a narancs, 27 forintért a kubai narancs; 10—17 forint volt a különböző minőségű alma és 32 forint a körte. A citrom 40 forintba, a mák 120 (a kinti standon 140 forintba) került kilogrammonként. A méz kilójáért 80—100 forintot kérték. Laskagombát 100 forintért, sampinyont 140-ért kínáltak. A bontott pulyka kilója 50 forint volt, a bontott csirke diarabjáért 100—160 forintot kértek. K. Gy. Átszervezték a továbbképzést
