Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-28 / 50. szám
1989. február 28., kedd Somogyi Néplap Jó befektetés a teljesítmény elismerése A bizalom mindenkinek szárnyakat ad. S ha ez még a teljesítmény elismerésével* is párosul, akkor mindenki az átlagosnál nagyobb erőfeszítésre képes. Egy bizonyító élményem volt a közelmúltban; tanárismerősömmel együtt szurkoltam a kaposvári Munkácsy Mihály -gimnázium négytagú csapatának a Ki tud többet a Szovjetunióról? — vetélkedő megyei döntőjén. Volt miért, hiszen már a vetélkedő közepétől nyilvánvaló lett, hogy milyen jól veszi a négy másodikos az adályokat. A fiatalok fölkészítésében minden évben szép eredményt elérő tanár ' elárulta: van, amiben az ő csapata hátrányban van az itt levő negyedikesekkel szemben, hiszen történelemből nem tudhatnak annyit. Mégis őket hozta el a megyei döntőre, mert ezt tartotta tisztességesnek a teljesítményük alapján. Ez a csapat Nyerte meg ugyanis az iskolai vetélkedőt. Ami koruk miatt . hiányzott, azt alapos fölkészítéssel pótolták. Szerencsére neki annyi tapasztalata van már, hogy a „számítógépes feldolgozás” révén még a várható kérdések nagy többségére is megtanította a választ. Együtt élték át a négy másodikos örömét, a győzelmet, s még azt is hallottam, amikor Zetz József — őa tanár — már a székesfehérvári országos elődöntőre való fölkészülésre buzdította a fiatalokat. „Csak azt ismételjétek, amit már tudtok!” A jó teljesítmény elismerése a mai körülmények között nem mindig könnyű. Ezért nagyon példamüta- tó a megyei KISZ-bizottság legutóbbi döntése. Ismerték ugyan a KISZ Központi Bizottságának azt az állásfoglalását, hogy a szervezeti kitüntetésekhez nem adható pénz, ők azonban alapos megfontolás, vita után úgy döntöttek: még a mostani nehéz, pénzügyi feltételek ellenére is előteremtik azt az összeget, amely a KISZ- szervezetek kollektív kitüntetéséhez kell a borítékba. Különben nincs itt .többről szó, mint öt-, tízezer forintokról, s ha az alapszervezetek, a bizottságok a jó munkájukkal kiérdemelték, mindenképpen kapják meg ezután is, hiszen ezt az ösz- szeget mindig hasznos célokra fordítják. S hogy mi lesz a forrása a kiharcolt jutalmazásnak? A béralapból és az adminisztrációs költségekből takarítanak meg annyit, hogy mégis legyenek borítékok a március 21—i kitüntetési ünnepség asztalán. Lehetne még szaporítani a példákat, de fölösleges. Az a jó, ha a fiatalok is úgy nőnek fel, hogy elvárják tőlük a teljesítményt, az igyekezetüket azonban igazságosan méltányolják és elismerik. Ez a későbbiekben is kamatozik majd: ennél jobb befektetés aligha van. Lajos Géza Sok érdekes dísz- és használati tárgyat készít Burucz András szennai fazekas. Legújabb munkái a régi kaposvári címerrel díszített kancsók Tíz éve üzemel a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet oktatástechnikai szervizcsoportja. Feladata a megye oktatási, nevelési intézményeiben a tanításhoz használt technikai eszközök javítása. E szolgáltatás hozzájárul a nevelői munka színvonalának emeléséhez. A tudás hatalma A televízió kedd esti programjában az Érdi Sándor által vezetett Stúdió ’89- ben részleteket láthattunk egy koirtárs drámából, melyet a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze, Jordán Tamás rendezett Budapesten. A történet Lengyel- országból az Egyesült Államokba emigrált és ott talajt, egzisztenciát vesztett, jövőt kereső, meghasonlott értelmiségiekről szól, sajátosan kelet-európai és így Magyarországon is ismerős problémákat feszegetett! Hazaszeretet, emberség: kiüresedni látszó tartalmú szavak — fogalmazta meg keserűen, szinte szégyenkezve a már közhellyé koptatott igazságöt a színész-rendező. S ugyanilyen bátortalanul, bálr őszinte meggyőződéssel tett hitet amellett, hogy ezeket az értékeket csak itt és most, mi tölthetjük meg ismét valóságtartalommal. Hasonlóan időszerű kérdések hangzottak el az Egyed László által vezetett Gondolkodó című műsorban is, melyben a neves társadalomtudós, Huszár Tibor akadémikus és Hronsz- ky Imre tudományfilozófus elemezte a sztálini rendszer és a tudomány kapcsolatát. A történeti, szociálpszichológiai és filozófiai megközelítésben elénk tárt korszakról szóló polémia erényére vált, hogy nem ragadt meg a felszínen. Szent-Györgyi Albert No- bel-díjas professzor mondta: „A történelmet már rég nem a világ fővárosaiban, hanem a kutatólaboratóriumokban alakítják.” Példa erre a XX. század végének arculata'. Azé a századé, melyet a tudomány emelt a civilizáció eddig még elérhetetlennek vélt csúcsára. Arira a csúcsra, ahol erénye és egyben veszélyessége is honol. S azért, hagy a tudás ne a rombolás, hanem a mind- annyiunk emberhez méltó létét garantáló hatalommá formálódjon, kis országunk legnagyobb kincsét ne degradáljuk a dolgok árává, hanem változtassuk az ember méltóságaivá. Várnai Ágnes A VEZÉRSZÓLAM — A DOKUMENTUM Gondolatok a XXL magyar filmoxomlórSI Igencsak kétféle arcot mutatott — miként már évek óta nem egy esetben — a magyar filmek februári szemléje. A magyar filmművészet ugyanis a mostani, sorrendben XXI. filmszemle tanúsága szerint is végérvényesen két nagy folyamra bomlott: egy szinte folyamatosan válságokkal küszködő, ezernyi oelső anyagi és személyi megosztottsággal sújtott játékfilmes áramlatra, s egy másikra: a szinte egységes rendező elvek és igazságfeltáró szenvedély alapján készülő dokumentumfilmeke- re. Az idei filmszemle valójában ezeken a főágakon belül is néha ellentmondásos képet mutatott föli, hiszen míg például a játékfilmes mezőny legtöbbet emlegetett, díjakkal is kitüntetett egyik jeles alkotása, Bereményi Géza Eldorádó- ja valóban friss, 1988-ban elkészült mű, addig a másik, az utóbbi évtized talán korszakos alkotásának is nevezhető Álombrigád, Jeles András filmje nem kevesebb, mint hat éve dobozban várt bemutatására. Az öt nap alatt a Budapest kongresszusi központban lepergett munkákat azonban mégsem a játékfilmes mezőny határozta meg elsősorban. A stiláiris és gondolati megújulás jeleit ezekben csak az igazán odafigyelő, értő nézők fedezhették fel, s kevés volt ez alkalommal is a friss szemléletű, fiatal szerzők által jegyzett alkotás. Ígéretesnek tetszett Enyedi Ildikónak Az én XX. századom című játékfilmje, korrekt, összefogott, drámai mű volt a most már harmadik játékfilmjével a közönség elé álló Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotása, és tagadhatatlan részletértékekkel tűnt föl Lányi András Jókai-pa- rafrázisa, Az új földesúr. De annyit nyugodtan, még egy futó értékelés keretei között is elmondhatunk, hogy a mai magyar játékfilm sok tekintetben amolyan megújulás előtti állapotban él még. Ugyanakkor igazi ki virágzásról tettek tanúságot a szemlén látott dokumen- tümfilmek. A legjobb hagyományok felelevenítésével ezek a munkák olyan feladatot végeznek el nemzeti4 múltunk tisztázásával, a fehér foltok feltérképezésével, amelyet ma még a történettudományi kutatás is csak irigykedve emlegethet föl. S hogy e dókumentum- filmes áramlattal szemben ne lehessen a kizárólagos múltba révedés vádját felhozni, az idei szemlén is láthattunk jócskán olyan munkákat, amelyek mai, mindennapi valóságunkról szólnak, nemegyszer éles hangon. Ilyen volt a Felmentés nélkül, Tényi István munkája, amely Kristály Gyula ózdi nyugdíjas nevezetes izgatást ügye kapcsán fontos társadalmi, politikai kérdéseket tett fel, vagy ilyen a szívinfarktus tényleges és leendő áldozatairól forgatott Magyar József- film, a Lenullázott légió, ilyen a gyöngyöshalászi faluközösség demokratikus önszerveződési kísérletének sorsát nyomon követő Ez zárkózott ügy című, valóban merész és kiváló alkotás, amelyet Erdélyi János és Zsigmondi Dezső készített. A felsorolás a szemlén látottak alapján jócskán folytatható, kiegészíthető; a mai magyar dokumentumfilm a jelek szerint történelmünk mellé mind tudatosabban és erőteljesebben sorakoztatja föl a mát, mai életünket. A már csak terjedelmüket tekintve is igazán nagy formátumú munkák. azonban ezútal is történeti, történelmi témájúak, nemzeti- KEVESEBB PÉNZBŐL GAZDÁLKODNAK Elmaradnak megyei úttörőrendezvények A Magyar Úttörők Országos Szövetsége 55 millió forinttal gazdálkodhat az idén. Ebből 841 ezer forint jutott Somogynak a politikai-mozgalmi költségvetési támogatásra. A működési költségeket a KISZ-szel közös, szintén csökkentett összegből fedezik. Adámné Fábri Lili megyei úttörőelnöktől kérdeztem: mire futja a pénzből? — Ha a 841 ezer forintot összehasonlítjuk azzal, hogy tavaly a megyei KISZ-bi- zottság költségvetéséből 3 millió 600 ezer forinttal részesültünk, akkor nagyon nagy a különbség. Tavaly sok gyermekprogramot valósíthattunk meg, sok táborozást szervezhettünk, sok gyerekhez tudtunk eljutni. Az idén másfajta gondolkodásra van szüksége a testületnek. Azt kell elsősorban szem előtt tartanunk, hogy ebből a pénzből is minél több gyerekhez jussunk el, minél kevésbé érezzék ezt a költségvetési csökkenést. Ügy döntöttünk, hogy nem a megyénél kell megtartanunk ezt a csekély pénzt, kapjanak minél többet a területek, a városi elnökségek, ott kevesebből is több gyermeknek tudnak színvonalas programokat szervezni. A már elfogadott rendezvénytervünket is módosítanunk, kurtítanunk kellett. A területeken egy függetlenített úttörőelnök dolgozik, a megyei apparátus háromtagú volt. Döntés született, hogy az utóbbiból csak a két választott tisztségviselő marad meg. A fonyódi területi elnökséget vagy összevonjuk a környékbeli elnökséggel, vagy önállóan dolgoznak tovább, de akkor nem függetlenített, hanem társadalmi úttörőelnök vezetésével. Még egy adminisztrációs státuszt is össze tudunk vonni. Ennyire volt nálunk a lehetőség. — Mi okozza a legnagyobb gondot? — A saját rendezvényeink közül sem tudunk mindent. megtartani, másrészt, ahol csak támogatóik, társrendezők voltunk, újabb egyeztetéseket kell folytatnunk, hiszen várhatóan inkább a mozgósításban, a szervezésben tudunk segíteni, és sokkal kevésbé az anyagiakkal, mint eddig. — Mi marad el a pénzszűke miatt? — El kell hagynunk a gyerekek kedvelt programjai között a megyei természetjáró-turisztikai találkozót, ugyanez a területi szinten viszont nem marad el. Nem lesz meg néhány tervezett sportrendezvény. Várhatóan gondot okoz a megyei úttörőgárda-szemle megrendezése is Fonyódlige- ten. Reméljük még, hogy a fegyveres testületek vezetőivel sikerül megállapodni, s akkor az ő támogatásukkaP- mégis megvalósíthatjuk ezt a programunkat. Nem jut az idén pénz a színjátszók, a néptáncosok, a népi játékot bemutató csoportjaink megyei bemutatóira sem. A csapatokban, városi szinten természetesen bemutatkozhatnak, s reménykedünk, hogy a Somogy Megyei Művelődési Központtal közösen esetleg még sikerül a pénzt előteremteni a megyei bemutatókra isT — Nyaranta sok száz fiú és lány vesz részt a gyerekvezetőképző táborban. Hányán mehetnek az idén oda? — Nagy szívfájdalmunk, hogy a nyári táborozások lehetőségei szintén leszűkültek. Tavaly még csaknem ezer gyerekvezetőt sikerült eljuttatnunk Zánkára, Fo- nyódligetre. Ez egymillió forintba került, az idén azonban összesen sincs eny- nyi pénzünk. Nagy munkát jelent az is, hogy mintegy 250 gyerek képzését oldjuk meg az idén. Le keld mondanunk a törökkoppányi kisdobos környezetvédő, illetve néprajzi kutatótábort :s. Nagyon reménykedünk abban, hogy 1989 átmeneti év az úttörőszövetség életében, hogy ezeket a megyei programokat csak az idén kell szüneteltetnünk, s a jövő évben újra lesz anyagi lehetőségünk a megrendezésükre a gyerekek érdekében. L. G. politikai útkereséseinkről, útvesztéseimkről szólnak. Sarukban előkelő helyen szerepelnek a látottak között Ember Judit megrázó munkái, az egyik első politikai koncepciós per — egy falusi rendőrgyilkosság történetét — földolgozó Pócs- petri vagy az 1956 novemberében romániai száműzetésbe vitt egykori pártvezetők — Nagy Imre és köre sorsát elbeszélő Menedékjog. A Gulyás-testvérek kalandos körülmények között forgatott szép, igaz munkája, a Balladák filmje pedig egy elsorvadó, elsorvasztott világot, az erdélyi magyarság népi és művészeti hagyományait örökítette meg az utókor számára. Sára Sándor Csonka Be- reg című alkotása azokról a férfiakról szól — elsőként a magyar filmtörténetben —, akiket 1944 végén Kelet- Magyarországról vittek el a szovjet csapatok szovjet- unióbeli munkatáborolkba, embertelen körülmények közé, s akik közül oly sokan soha nem térhettek vissza. Gyarmati ♦ Lívia és Böszörményi Géza Recsk 1950—1953 című dokumen- tumfilmje viszont megrázó alapossággal és a mának szóló eltöprengésre okot adó gondolatokkal beszéli el a valamikori titkos kényszermunkatábor történetét, megszólaltatva az egykori foglyokat és valamikori rabtartóikat egyaránt. A tavalyi jáítékfilmszemlén bemutatott Faludy György pontréfilm horizontját nyitotta szélesebbre ez a mostani recski film, amely egyértelmű elismerést kapott a közönségtől s a szemle zsűrijétől is. 1 A szemle ötödik napjának végén, mérleget készítve, úgy tetszett: a magyar játékfilmművészet az utóbbi években történt átszervezések és a gazdasági gondok közepette átformálódott ugyan, de igazi, vitathatatlan eredményekkel még adósunk. A dokumentumfilmes műhelyekben viszont — s ezt a versenyfilmek mellett a kongresszusi köz pont folyosóin elhegyezett monitorokon pergő ezernyi más alkotás is alátámasztani látszott — egyre sú yo- sabb, egyre fontosabb munkák készülnek sorra-rendre, olyanok, amelyek — sokszor terjengősiségiük ellenére is — a magyar filmnek ezekben az években vezérszólamul szolgálnak. Vértessy Péter
