Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
1989. február 21., kedd Somogyi Néplap 3 Tőkéstárs miniszteri közreműködéssel ÚJ UTAKAT KERES A KAPOSGÉP Az utómunkálatokat végzik a marcali új posta telefontermében a költségvetési üzem dolgozói. Márciusban már a BHG szakemberei fogják megkezdeni a telefonpultok szerelését Tavasszal: Somogyi műszaki hetek A kilencvenes évek gazdálkodása Ülést tartott tegnap Kaposváron a Technika Házában a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei szervezetének végrehajtó bizottsága. A testület dr. Orosz László elnök vezetésével, Christ Miklós titkár előterjesztésében egyebek között a XIX. Somogyi Műszaki és Közgazdasági Hetek előkészületeit vitatta meg. Megalakult az MSZMP-tagok megyei refermköre Beck Tamás kereskedelmi miniszter nyugat-európai útján a Kaposvári Mezőgép Vállalatot azok között a magyar vállalatok között említette, amelyeket szívesen adnának át részben vagy egészben nyugat-európai cégeknek. — Kicsit bennünket is meglepett a hír, hogy azokkal a magyar vállalatokkal kerültünk egy sorba, amelyek közismerten nehéz helyzetben vannak — mondta Boros József, a Kapos- gép vezérigazgatója. — Ilyen az Ózdi Kohászati Üzemek vagy a Láng Gépgyár. Mi nem vagyunk olyan körülmények között, hogy bármiféle kiárusításra szükségünk lenne. Sőt! Eddig mindig, a múlt évben is nyereséggel zártunk. — Akkor miről van szó? — Mi nyitottak vagyunk és érdekel bennünket minden olyan lehetőség, ami u vállalat helyzetét javíthatja. Ha tehát olyan partnerre találunk nyugaton, amelyik működő tőkét hozna be, s azt a mi adottságainknak, technikai, technológiai színvonalunknak megfelelő célokra fordítaná, olyanokra, amelyek a piaci lehetőségek bővítését szolgálják, készségesen együttműködnénk velünk. Arról azonban nincs szó, hogy gond nélkül lennénk. Bennünket is nyomasztanak azök a visszahúzó erők, amelyek Magyarországon nehezítik a gazdálkodást, egyes szabályozóktól az adózásig. Csak érzékeltetésül említem azt a súlyos adóterhet, amely például a szocialista országokba irányuló exportot sújtja. Számunkra ez nem kevesebbet, mint negyvenmillió forintot jelentett. (Ismeretes, hogy a szocialista partnerek nem mindig tudják megfelelően kifizetni a tőlünk kapott termékeket, ezért az adózás elsősorban a tőkés exportra ösztönzi a vállalatokat.) — Hiába akarná tehát valaki megvásárolni a Kgpos- gépet? — Teljes kiárusításról nincs szó. Azt azonban el tudjuk képzelni, hogy hat telepünk közül valamelyiket eladjuk, ha a nyugati partnernek 150—200 embert foglalkoztató gyáregységre len-' ne szüksége elképzeléseinek megvalósításához. Persze akkor, ha jól meg is fizeti azt. Az így befolyt összeget a megmaradt öt gyáregység (telep) további fejlesztésére használnánk föl. — Hogyan került hát a javaslatok közé a Kapos- gép? A vállalat kezdeményezte ezt?— Az Ipari Minisztérium a maga eszközeivel igyekszik előmozdítani a kapcsolatok kialakítását a magyar vállalatok és a tőkés cégek között. A közelmúltban Beck Tamás kereskedelmi miniszter Alsó-Szászország- ban vállalkozókkal találkozott. Köztük volt a mi egyik nyugati partnerünk képviselője is. A miniszter magával vitte és természetese^ ismertette a mintegy ötven magyar vállalat bemutatkozó anyaga között a miénket is. Tudjuk, hogy ezt az anyagot a mi partnerünk igen jónak minősítette és kifejezte: lehetőséget lát az együttműködés bővítésére. — Van-e már eredmény? — Még nincs. Azt hiszem, ilyen rövid idő alatt nem is lehet. Egyébként mi türelmesek vagyunk... — Ha nem lesz vevő vagy együttműködésre hajlandó partner, akkor nagyobb nehézségekkel kell számolni a Kaposgépnél? — Szó sincs róla. Ez csak egyik „vas”, amelyet a tűzben tartunk. Amelyik korábban felizzik, arra számítunk először. Üj beruházásokkal igyekszünk továbblépni az idén. Mindenekelőtt az úgynevezett háttéripari tevékenységet fejlesztjük. Részben az általunk, részben a más cégek által gyártott — elsősorban hidraulikus — anyagmozgató gépeket, berendezéseket akarjuk ellátni részegységekkel, alkatrészekkel. A beruházás elsősorban a technológia fejlesztését és nem épületek létrehozását jelenti. — Az autógyártásban való bekapcsolódás gondolata is felmerült? — Az autóiparral való együttműködés a miénktől eltérő termelési kultúrát, berendezést — és persze sok pénzt — kíván. Ennek ellenére mi is vizsgáltuk, mit tehetnénk ebben az ügyben. A végleges választ még nagyon sokára lehet megfogalmazni. Ezzel kapcsolatban is áll azonban az, .amit a nyugati partnerkapcsolatokra vonatkozóan mondtam: nyitottak vagyunk. Addig is, amíg új lehetőségek adódnak az együttműködésre, a gyártmánycsalád bővítésére, igyekszünk meglevő tőkéspiacunkat még jobban kihasználni, az exportot megduplázni. Szegedi Nándor Minthogy tizenkilencedik alkalommal kerül sor a szakmai rendezvénysorozatra, okkal mondhatjuk: immár hagyománya van az MTESZ és a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezeteinek és a somogyi tudományos -egyesületek közös programjának. Minden évben központi téma köré csoportosulnak, egy-egy vezérgondolathoz igazodnak az előadások, a tapasztalat- cserék és más események a műszaki és közgazdasági hetek időszakában. Tavaly például április 18. és május 13. között a somogyi szervezet és tagegyesületei, valamint az MKT megyei elnöksége által szervezett program 39 rendezvényén a 2600 résztvevő főként arról hallott, - miként hasznosulnak a szellemi alkotások, kutatások a gazdasági gyakorlatban. — Az idei műszaki hetek — előre láthatólag — április közepén kezdődnek, attól függően, kit, milyen témában, mikorra sikerül megnyerni előadónak — tájékoztatott Christ Miklós megyei MTESZ-titkár. — Ezúttal a vezérgondolat az lesz, hogy melyek a kilencvenes évek gazdasági fejlődésének céljai ér lehetőségei. — Az utóbbi években mintha megcsappant volna az érdeklődés a különféle rendezvények iránt. — Ezt állapítottuk meg mi is a múlt évre vonatkozó összegezésünkben. „Inkább dolgozom, semmint hogy rendezvényekre járjak” — halljuk a gyakorta, s emögött megélhetési, jövedelemszerzési megfontolás húzódik meg. Tehát: legtöbbször idejében értesülnek a rendezvényről, a téma és az előadó is kedvükre való és az időpontot se kifogásolják, ám ha választaniuk kell, a pénzkeresési elfoglaltságot választják inkább. Mi is, az egyesületek is tekintettel lesznek erre a rendezvények, a program összeállításánál. — Hogyan készülnek az egyesületek a műszaki hetekre? Van-e már kialakult elképzelés az egyes témákra? — Az egyesületeknek mintegy a fele adta meg eddig a programtervezetét a tavaszi rendezvénysorozatra. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület jnegyei szervezete például hat előadást szervez: egyebek között arról tanácskoznak, miként találkozik a vállalati gyártmányfejlesztés a vevő igényeivel. Nagyatádon pedig az új típusú kötőfonalak gyártási lehetőségeit beszélik meg. A Szilikátipari Tudományos Egyesület megyei szervezete kétnapos, országos rendezvénynek lesz a házigazdája: a részt vevő szakemberek a kis méretű téglagyártás fejlesztéséről szóló országos programot vitatják meg a XIX. Somogyi Műszaki és Közgazdasági Hetek keretében. H. F. Kaposváron is megalakult az MSZMP-tagok megyei reformkoré. A 16 alapító eszmei közösséget vállal a párttagok Csongrád megyei reforrbkörénék felhívásával, és reális veszélynek minősíti a párton belüli reformfolyamatok lefékeződését, a „rendpárti” konzervatív visszarendeződésre irányuló törekvések felerősödését. Úgy látják, hogy az országban zajló politikai reform a lehetségesnél is lassabban és akadozva halad a megyében. A céljuk az, hogy fórumot biztosítsanak a demokratikus pártélet kibontakoztatása, a politikai intézményrendszer reformja mellett nemcsak a szóban elkötelezett, hanem azért ténylegesen tenni is akaró párttagok számára. A reformkort demokratikus szocialista pártfórumnak tekintik, amely — a párt szervezeti szabályzatának figyelembe vételével — nyitott klubként működik, és munkájában, rendezvényein minden párttag egyenlő jogokkal vehet részt. A reformkor 16 alapítójának véleménye szerint a megyei pártértekezlet feladat-meghatározásához elengedhetetlen az elmúlt időszak elemzése, értékelése és az, hogy a feladattervezetékkel együtt előzetes pártvitára bocsássák azt. Véleményük szerint — okulva a kaposvári .pártértekezlet tapasztalatain — a tisztségekre jelölték nevét — a jelölés indoklásával együtt — a megyei pártértekezletet megelőzően legalább három héttel nyilvánosságra kell hozni. Szükségesnek tartják a nyilvánosság helyi eszközéinek megteremtését és azt, hogy a testületi ülések és fórumok legyenek nyilvánosak a párttagok számára. Véleményük szerint a megyei pártbizottságnak a politikai nyilvánosság szélesítéséről hozott határozatának szelleme ’.nem tükröződik a Somogyi Néplapban. Véleményük negyedik pontja szerint a párton belüli álláspontok tisztázásának, a reális és végrehajtható pártprogramnak elen - gedhetetlen feltétéle a platformszabadság, ezért szükségesnek tartják szervezeti szabályzat sürgős módosítását. Eltűntek a mezsgyék Harminc éve történt... Harminc év távolából már megszelídülnek az indulatok, az akkor igencsak lángoló szenvedélyek. Kemény diót kellett feltörniük az- agitátoroknak — a szervezőknek — azokban a hetekben, hónapokban. Mert ahol már volt régebbi alákulású téesz és a „szegények kolhozaként” az állami támogatások ellenére éppen hogy talpon maradit, ott az egyéni gazdálkodók erre hivatkozva igyékeztek kitérni az agitátorok útjából. Pedig azok jöttek- rendületlenül, s mondták: nézzenek már távolabbra — a Barcs környékiék például Barcsra —, s lássák be, hogy a jövő útja a szövetkezés, az összefogás, a közös gazdálkodás; van példa a szép eredményekre, a paraszti élet jobbulására nem is kevés. Felekezeti, nemzetiségi, vagyoni hovatartozás adott kanak tért egy-egy téesznek szerte a megyében. Akadt község, ahol négy szövetkezet is alakult, s ezek becsületes vagy tisztességtelen versenye, bizony, rányomta bélyegét a település fejlődéséire, az ott élők viszonyára. Emlékszem, előfordult, hogy 3 (három!) forintot utalt át az egyik »téesz a másiknak — at járási bank- fiókon keresztül — kártérítésként, mert kukoricatörés idején az egyik gazdaság fogatosa', hazafelé igyekezvén a rakománnyal a másik téesz tábláját átszelő dűlőúton, letört néhány cső kukoricáit az „idegenek” terméséből, s később ez a tette bizonyítást nyert...’ Rokonok váltak halálos ellenséggé, barátok tértek ki egymás elől az utcán, hogy' elkerüljék a süvegelést.. . Ilyesmi is megesett az első években. S amíg eljutott az addig egyénileg gazdálkodó paraszt a belépési nyilatkozat aláírásáig, a szervező pedig a kijelentésig: „Akkor hát, megalakítjuk a téesat?!” Három évtized messzeségéből kérdezem: tényleg úgy igaz, ahogyan mondták, miszerint Ladon a Felvidékről áttelepített öreg Jankovics inkább felakasztotta magát, csakhogy ne kelljen aláírnia a nyilatkozatot? Lehet, hogy így történt, lehet, hogy nem, azt viszont tudom, hogy jó nóhányan igencsak szorgalmas erdei favágókká váltak azokban a téli hónapokban, S a présházak, pincék soha azelőtt nem voltak olyan látogatottak a szőlőhegyen, mint akkoriban ... A ítanácsháza tetejére erősített hangszóróból friss híreket hallhatott a falu a legújabb belépőkről, s arról is, kit hol találtak meg az agitátorok ... Kitartóan járták a portákat, etpoharazgattak az otthon maradt családtagokkal, együtt költötték el olykor a vacsorát is, miközben vár-' ták a „mértékadó”, a földdel és jószággal rendelkező gazdát, akinek az aláírása legtöbbet nyomott a latban, s akinek a belépésével másokat is meg lehetett győzni : ne kössék már az ebet a karóhoz, hagyják az egyéni gazdaságot és válasszák a közöst... 1959. mároiius 1. A több mint kétszáz somogyi 'termelőszövetkezet többsége ekkor alakult, illetve szerveződött újjá. A határhan több ezer parcella — magyar haldákban és.kataszterikben számolt vagyonok. Az udvarok végén istállók, pajták, disznóólak. A földet abban az évben még ki-ki ' maga műveli, a termést a gazdák nagyobb gó- réitba, padlásaira, a terményforgalmi vagy a földművesszövetkezet magtáraiba hordják össze. A fogatokat még a gazda hajtja, a lovakat azonban már egy-egy tágasabb istállóba kötik be; a tagok összeadják az alomszalmát, a szénát, az abrakot. Így kerülnek össze a szarvas- marhák és a sertések is, kivéve a háztájiban tartható állományt. ősszel már összeszóntják a parcellákat addig elválasztó mezsgyéket, táblákat alakítanak ki és úgy vetik el az őszieket. Kockás füzetekbe munkaegységeket jegyeznek a csapatvezetők; esténként munkamegbeszéléseket tartanák a brigád- vezetők az elnökkel, a íőag- ronómussal. Iskolapélda a demokráciára: minden szinten választással kerülnek tisztükbe a vezetők! Jó né- hányan aztán nagyokat buknak, miután megmérettek és alkalmatlannak találtattak... Nos, így kezdődött akkor, harminc évvel ezélőtt. Hogy mára milyenné váltak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — látjuk, tudjuk. Egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik végigjárták ezt az utat. Mert eljárt a/ idő, s talán azért is, mert ez az út nem volt telehintve rózsaszirmokkal. Hernesz Ferenc Csomagolják a vetőmagvakot A Vetőmagellátó és Értékesítő Vállalat ki- szerelőüzemében már a tavaszi mezőgazdasági munkákra készülnek. Csomagolják, drazsíroz- zák a zöldségfélék, virágok magvait. A hobbi- és bolgárkertészek számára évente átlagban 50 millió tasak vetőmagot állítanak elő. A választékot bővítendő, 20 fajta termékkel is kirukkolt a vállalat, mint például a Bazellával, az Okrával vagy a lekvártökkel. (MTI-fotó — Kerekes Tamás felvétele)
