Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 40. szám Ára: 4,30 Ft 1989. február 16., csütörtök Grósz Károly baráti munkalátogatása Prágában Megelégedéssel nyilatko­zott Milos Jakessel, a CSKP KB titkárával folytatott prágai megbeszéléseiről Grósz Károly. Az MSZMP főtitkára a CSKP KB Köz­ponti Bizottságának meghí­vására tegnap tett egynapos baráti munkalátogatást a csehszlovák fővárosban. Grósz Károly, akit útjára elkísért Kótai Géza, a". MSZMP KB tagja, a KP nemzetközi pártkapcsola­tok osztályának vezetője és Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpolitikai ta­nácsadója, szerdán a regge­li órákban érkezett Prágá­ba. A repülőtéri fogadtatás után Grósz Károly és Milos Jakes a CSKP Központi Bi­zottságának székházában kezdték meg tárgyalásaikat, amelyen egyebek között a két párt kapcsolatait, a po­litikai és gazdasági együtt­működés fejlesztésének idő­szerű kérdéseit vitatták meg, tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről és szó volt nemzetközi kér­désekről is. A tárgyalások­kal egyidejűleg Kótai Géza csehszlovák partnerével, Michal Stefanákkal, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetőjével tartott megbe­szélést. A kora délutánig tartó tárgyalások után Mi­los Jakes a Praha Szálló­ban ebéden látta vendégül Grósz Károlyt, majd dél­után a CSKP KB székhá­zában rövid plenáris záró­tárgyalást tartottak. Grósz Károly és Milos Jakes a plenáris ülést kö­vetően találkozott a magyar és a csehszlovák sajtó kép­viselőivel. Az MSZMP fő­titkára az MTI prágai tu­dósítójának adott nyilatko­zatában megelégedettségé­nek adott hangot és hasz­nosnak nevezte prágai tár­gyalásait. Mint mondotta, jó érzéssel tér vissza Magyar- országra. — A Milos Jakessel tar­tott megbeszélés — hangsú­lyozta Grósz Károly — na­gyon világos, pontos, tárgy­szerű és nyílt volt, minden, a két pártot foglalkoztató kérdésről véleményt cserél­tek. Az MSZMP főtitkára elmondotta: alapos tájé­koztatást adott a magyar párt mozgalmas mindenna­pi életéről, és Milos Jakes megismertette a csehszlová­kiai tapasztalatokkal. A bel­politikai és a pártélet kér­désén túl szó volt a két or­szág együttműködéséről a politikában, a gazdaságban, a nemzetközi életben. A gazdaságot illetően konkrét kérdésekről is szót váltot­tak, támogatva azokat a konzultációkat, amelyeket február 6-án Budapesten a két ország miniszterelnök- helyettesei folytattak, egye­bek között az ország gazda­sági együttműködésének to­vábbfejlesztését szolgáló ve­gyes vállalati és kooperációs formákról. Grósz megemlítette azt is, hogy Jakessel véleményt cse­réltek a turizmus időszerű kérdéseiről is. Az MSZMP főtitkára hangoztatta: köszö­netét mondott azért a nem­zetiségi politikáért, amelyet Csehszlovákiában folytatnak, és szó volt a bős—nagyma­rosi vízmű építésével kap­csolatos időszerű kérdések­ről. A Magyar Rádió tudósító­jának a többpártrendszerrel kapcsolatos kérdésére vála­szolva Grósz Károly azt mondotta: az MSZMP dön­tésével kapcsolatban megér­tést és nem fenntartást ta­pasztalt, rendkívül nagy ér- déklődéssel és figyelemmel hallgatták meg, hogy milyen megfontolás alapján döntött a magyar párt; megértik, hogy Magyarországon bo­nyolult politikai körülmé­nyek között keresik egy új szocialista modell kialakítá­sának útját. A csehszlovák televíziónak nyilatkozva Grósz Károly ezt hangoztat­ta: Magyarországon most a párt egységének megszilár­dítása a fő feladat, annak érdekében, hogy a reform- törekvések mind a gazda­ságban, mind a politikában sikeresek legyenek. A Rudé Právo kérdésére válaszolva Grósz hangsúlyozta a politi­kai és gazdasági reformok szoros kapcsolatát, egymás­tól való függőségét. Ugyan­akkor hozzátette: beláthatat­lan konfliktusok támadnak abból, ha e két terület tör­vényszerűségeit összekeverik. A Népszabadság prágai tu­dósítójának kérdésére vála­szolva Jakes elmondotta: a kölcsönös együttműködés volt az egyik legfontosabb megvitatott kérdés. Grósz Károllyal nem csak ta­pasztalatokat cserélték, ha­nem megvitatták, hogyan le­het utat nyitni a további sokoldalú együttműködésnek. Hangsúlyozta, hogy e tekin­tetben kulcsszerepe van a gazdaságnak. Jakes egyébként lehetsé­gesnek nevezte a háromol­dalú együttműködést, akár kapitalista ország bevonásá­val is. A CSKP KB főtitká­ra, emlékeztetve arra, hogy a közelmúltban Budapesten átadták a csehszlovák kul­turális és tájékoztatási köz­pont új épületét, kijelentet­te: hasonló lépéseket akar­nak tenni a Csehszlovákiá­ban működő magyar kultu­rális központok tevékeny­ségének kibővítésére. Jakes ezzel összefüggésben megje­gyezte: jó a kulturális együttműködés, de vannak még tartalékok. A CSKP KB főtitkára megerősítette Grósz Károlyinak azt a kijelentését, miszerint rendkívül fontos, hogy a nemzetiségi kérdés­ben teljes az egyetértés. Ja­kes hangsúlyozta: a két fél mindent megtesz országaik­ban a nemzetek és nemzeti kisebbségök jólétéért. Grósz Károly és kísérete tárgyalásai befejeztével ha­zautazott Budapestre. A látogatásról a következő szövegű közleményt hozták nyilvánosságra: Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghí­vására 1989. február 15-én baráti munkalátogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és megbe­széléseket folytatott Milos Jakessel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­rával. A baráti, nyílt légkörű megbeszéléseken Grósz Ká­roly részletesen szólt az MSZMP KB február 10— 11-ei üléséről. Kiemelte, az MSZMP eltökélt szándéka, hogy folytatja a gazdasági törvényszerűségek érvénye­sülése alapján hatékonyan működő szocialista piacgaz­daság kialakítását, a politi­kai intézményrendszer re­formját, a többpártrendszer­re való áttérés feltételeinek megteremtését. Milos Jakes tájékoztatást adott a gazdasági mechaniz­mus átalakításával és a tár­sadalmi élet demokratizálá­sával kapcsolatban a CSKP előtt álló időszerű felada­tokról. Rámutatott arra, hogy Csehszlovákia társa­dalmi életében növekszenek a nemzeti frontba tömörült politikai pártok és szerve­zetek feladatai. A két főtitkár hangsú­lyozta, hogy az MSZMP és a CSKP önállóan alakítja politikáját, tevékenységü­kért saját népüknek tartoz­nak felelősséggel. Egyetér­tettek abban is, hogy a szocialista építőmunka új tapasztalatai fokozottan szükségessé teszik a nézetek egybevetését, a közös mar­xista-leninista helyzetérté­kelést, az elvtársi együtt­működést. Nyíltan szóltak a meglévő nehézségekről, megfelelő kezelésük és meg­oldásuk szükségességéről. Az MSZMP főtitkára és a CSKP KB főtitkára megál­lapította, hogy a két párt együttműködése az önálló­ság, az egyenjogúság, az in­ternacionalizmus és a mar­xizmus—leninizmus elvei alapján fejlődik, s szilárd alapot képez a Magyar Népköztársaág és a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, a két országban élő népek sokrétű kapcsolatai­nak további gazdagításához. Hangsúlyozták, hogy a kap­csolatokban feltáratlan tar­talékok vannak. Kiemelték, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban a hosszú távú együttműködést minőségileg magasabb szint­re emelő új formákat kell energikusan alkalmazni. Intenzívebbé kell tenni a szakosítás, a kooperáció, valamint a tudományos— műszaki együttműködés to­vábbi elmélyítésére irányu­ló munkálatokat. Aláhúzták a gazdálkodó szervezetek közötti közvetlen kapcso­latok bővítésének, közös vállalatok létrehozásának és a harmadik piacokon való együttműködésnek a jelen­tőségét, valamint a testvér- megyei és a testvérvárosi kapcsolatok még hatéko­nyabbá tételének fontossá­gát. Grósz Károly és Milos Ja­kes kifejtette: az MSZMP és a CSKP arra törekszik, hogy hatékony és rendszeres tapasztalatcserét folytasson a megújuló szocialista tár­sadalom legfontosabb kér­déseiről. Ezzel összefüggés­ben hangsúlyozták a nyílt­ság fontosságát, a tömegtá­jékoztatási eszközök szere­pét és felelősségét. A két ország közeledésé­ben fontos szerepet játszik a lakossági kapcsolatok bő­vítése, a kulturális értékek cseréje, a turizmus feltéte­leinek javítása. Az MSZMP és a CSKP a lenini nemze­tiségi politika elveiből ki­indulva a jövőben is foly­tatja az együttműködést, elősegíti a két országban a nemzetiségek sokoldalú fej­lődését, nemzeti arculatuk és nyelvük megőrzését, kul­túrájuk gazdagítását. A két párt arra törekszik, hogy a nemzetiségi politika a jövő­ben is hozzájáruljon a két ország népei barátságának erősítéséhez. A két főtitkár szorgal­mazta a KGST működési mechanizmusának és struk­túrájának gyorsabb átalakí­tását annak érdekében, hogy a szocialista országok sokol­dalú együttműködése a gaz­dasági fejlődés hatékony eszközévé váljon. A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről folytatott véleménycsere során kife­jezésre jutott a nézetek és álláspontok egysége a világ- politika fő kérdéseiben. Az MSZMP és a CSKP az atomháború veszélyének el­hárítását, a béke megőrzé­sét, a nemzetközi biztonság megszilárdítását tekinti leg­fontosabb feladatának. Meg­állapították, hogy a szocia­lista országok és a világ más realista erői törekvé­seinek erdményeként a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan teret nyer az új gondolkodás, amelynek középpontjában az egyete­mes emberi haladás előmoz­dítása, az emberi értékek, a környezet megóvása áll. Megelégedésüket fejezték ki a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között a köze­pes és a rövidebb hatótá­volságú rakéták teljes fel­számolásáról kötött egyez­mény végrehajtásával kap­csolatban. Aláhúzták a ha­dászati fegyverek ötvenszá­zalékos csökkentéséről kö­tendő egyezmény, valamint a vegyi fegyverek felszámo­lását és betiltását célzó kon­venció jelentőségét. Rámu­tattak az európai hagyo­mányos fegyverzetkorláto­zási és leszerelési folyamat megkezdésének kiemelkedő fontosságára. A két párt vezetői nagyra értékelték az európai kap­csolatok kedvező fejlődését és üdvözölték a bécsi utó­találkozó eredményes befe­jezését. Támogatják az MSZMP- nek, az Olasz Szocialista Pártnak és a Finn Szociál­demokrata Pártnak az atom­fegyverrel nem rendelkező országok együttműködésé­re vonatkozó közös kezde­ményezést, a CSSZSZK ja­vaslatát a bizalom, az együttműködés és a jószom­szédi viszony övezetének lét­rehozására a Varsói Szerző­dés és a NATO-orszá- gok határvonalán, vala­mint a Csehszlovákiával szomszédos országok kor­mányfői, ökológiai kérdé­sekkel foglalkozó prágai ta­lálkozójának összehívására vonatkozó javaslatot. Véleményt cseréltek a kom­munista és munkásmozga­lom helyzetéről, aláhúzták a haladó erők együttműködé­sének fontosságát. Nagy je­lentőséget tulajdonítanak annak, hogy más pártokkal szoros együttműködésben elősegítik a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseinek kor­szerű megválaszolását. Grósz Károly és Milos Jakes meg­beszélései elmélyült, elv­társi és konstruktív légkör­ben zajlottak le. Az MSZMP főtitkára magyarországi lá­togatásra hívta meg a CSKP KB főtitkárát, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. Csak a nyereség számít LEÁNYVÁLLALATOT ALAPÍTOTT A VOLÁN Belföldi szállítmányozási leányvállalatot alapított a Kapos Volán. Dr. De Sorgo Tibor igazgatót kérdeztem: miért látták szükségét ennek az újdonságnak? — Így lehet szétválaszta­ni a szállítmányozást és a fuvarozást, azt is remélve, hogy az új vállalkozás nem lesz fuvaros-szemléletű.-T Ne haragudjék, de a laikus nemigen tud különb­séget tenni a két fogalom között. Miért más a szállít­mányozás, mint a fuvaro­zás? — A szállítmányozás komplett szolgáltatás. A megbízó költségére az áru minden helyváltoztatását, átmeneti raktározását, gyűj­tését, szétosztását vállalja a speditőr vállalat. A fuva­rost csak a helyváltoztatás érdekli. A leányvállalat azért lesz különleges, mert eszközök, tehát teherautók nélküli, tisztán ügynöki te­vékenységet ellátó céget alapítottunk. — Amely majd a Volán­nal szállíttat? — Egyáltalában nem így lesz; teljesen szabadon vá­lasztja ki a le'gjobb ajánla­tot tevő fuvarost. Ez persze lehet a Kapós Volán is, de lehet a MÁV, lehet maszek, lehet szövetkezet és így to­vább. Ezzel együtt maga a Kapos Volán is megtart szállítmányozói feladatokat. Azaz végső soron megte­remtettük most önmagunk versenytársát, s nem várunk tőle egyebet, mint azt, hogy nyeresége legyen. Csak ez számít. ( — Még mindig nem ér­tem ,egészen pontosan a manőver lényegét és értel­mét. — Nem is csoda. Talán egy hosszabb magyarázat segít. Hiszen épp a kusza­ságot igyekszünk ezzel a sakkhúzással tisztázni, az érthetetlen kuszaságot. Va­laha, a szigorú tervutasítá­sos rendszerben megszüle­tett a nagy, az egész orszá­got átfogó szállítóvállalat. Azt jól lehetet felülről ve­zérelni. A gazdaság azonban túlnőtte, s mivel a kézi ve­zérlés csődöt mondott, min­denütt elkezdték megalakí­tani a cégek saját szállítási részlegeiket. Óriási, a szük­ségesnél sokszor nagyobb szállítókapacitás teremtő­dött így az országban, és a kihasználtsága rendkívül rossz. Mindez tulajdonkép­pen azért történt így, mert nem voltak speditőr cégek, amelyek profi módon meg­szervezték a fuvarozást, a szállítmányozást. Elindult a karaván telerakva, pél­dául az M 7-es autópályán vidékről a fővárosba és. a fővárosból vidékre reggel. Délután pedig megismétlő­dött ugyanez üresen. — Büntetés is sújtotta az üresen futó teherautókat. — Való igaz. De admi­nisztratív eszközökkel nem lehet rendet teremteni ott, ahol szervezéssel kellene megoidáni a gondokat. Mi most át akarjuk .tömi a gá­takat a leányvállalat meg­alapításával, Ennek majd elemi érdeke lesz, hogy ne fussanak üresen a kocsik. És ha lesz még az ország­ban sok kisebb-nagyobb speditőr, akkor majd mind tökéletesebben fog működni ez a rendszer. Az NSZK- ban, a Ruhr-vidéken száz­számra vannak szállítmá- . nyozási vállalkozók, és mind megél. Ha a mienknél „kissé” fejlettebb nyugat­német gazdaságban bevált ez a módszer, talán nálunk is ki lehet próbálni. Hátha jó... — A Kapos Volán régeb­bi önelszámoló szállítmá­nyozói irodája, valamint az egész vállalat belső tartalé­kainak feltárásával nem le­hetett volna eredményre jutni? Feltétlenül szüksé­ges volt „leányt szülni”? — Nem hiszek a végtele­nül feltárható belső tarta­lékokban. A vállalatban va­lóban benne van még húsz­harminc százaléknyi fel­tárni való, de a hagyomá­nyos módszerekkel benne is maradna. Itt alapos ope­ráció kell, s nem egy-két gyógyító tabletta. Ez a le­ányvállalat-alapítás az egész szervezeti és irányítási rendszerünk reformjának egyik eleme. A decentrali­zálás nagyon fontos, mert a piaci sikerekhez sokkal jobb érdekeltségi rendszer kell. A nagyvállalat sok kölöncöt cipel, de ezek egy részét soha sem lehet megtalálni, elbújnák valahol a nagy szervezet zugaiban. A ki­sebb önálló egységeknél azonban hamar és könnyen nyakon csíphetek az ilyen, visszahúzó gazdasági „po­tyautasok”. — Mindebből arra követ­keztetek: nagy munkába kezdtek. Nem túl nagyba? — Nem. De valóban na­gyon nehéz lesz végigvere­kedni ezt az átalakítást. Ám ez sem csoda, A nagy mű­tétek akkor is nehezek, ha végül is hatásuk üdvös lesz. L. P.

Next

/
Thumbnails
Contents