Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
1989. február 2., csütörtök Somogyi Népiap 5 A tanári bizonyítvány Pedagógiai szabadság az oktatási törvény előtt is volt, s utána is csak annyi lesz, ahány szuverén egyéniség áll a katedrán, marad a pályán. Az oktatási törvény a pedagógiai szabadság szempontjából csupán annyi újítást hozott, hogy legitimálta a tananyag és a tankönyv megválasztásának szabadságát. A jogi dekleráció persze nem jelent azonnal érvénybe lépő gyakorlatot. Illúzió lenne egy szigorúan hierarchikus társadalomban alulról építkező iskolák működésének feltételezése. A magyar iskolarendszer önállósága, önfejlesztő képessége a társadalmi-politikai intézményrendszer reformjától függ. Az oktatási törvény mint kívánatos cél megelőzte a társadalmi gyakorlatot, s ez nem idegen a törvény természetétől. Amikor azonban érvényesülését számon kérjük, ne feledjük: az iskolai demokrácia csak az általános demokratizálódással teremthető meg. Az önállóságnak sokféle korlátja van. Ilyen például a felsőoktatási iskolák maximalizmusa. Objektív fék a demokratikus tömegiskola, ahol a „minél nagyobb tömegek jussanak bizonyítványhoz” cél mellett nem jut energia a hatékonyságra, az emberi minőségekre, a működőképes tudásra. A legmakacsabb fékeket a pedagógusok saját korlátái jelentik. A tanári szabadsághoz nagyfokú felkészültség és felelősség kell. Az alkotó, a teremtő pedagógia pedig időigényes. Mikor van szabadideje annak a pedagógusnak, aíki kötelező óraszámai mellett 50 százalékban túlórára is kötelezhető? Marad-e ideje és energiája a felkészülésre, ha már a patyolatba sem viszi el a szeny- nyest, mert számára az is megfizethetetlen ? Az egyik jeles vidéki gimnázium igazgatója szerint: az iskolák nem a minőségben érdekeltek, hanem az olcsó megoldásokban. Képtelenségnek hat, de igaz: a jelenlegi szabályozások szerint anyagilag akkor járnának jól, ha képesítés nélkülieket alkalmaznának. Egy másik gimnázium igazgatója pályakezdő, rutintalan taná— Elválok tőled — jelentette be este a vacsoránál feleségének Léc Jenő, miközben fel sem pillantott kedvenc napilapjából. — Hogyhogy elválsz tőlem? — csattant föl az asz- szony, s úgy belevágta a kanalat a hamisgulyáslevesbe, hogy Léc Jenő mély vonalaktól barázdált arca tele lett vegeta-pöttyökkel. — Nézd, anyukám ... — kezdte a férfi, miközben nyakkendőjével gondosan megtörölközött. — Nem kell olyan tragikusan venni a dolgot. Változnak az idők, változnak a vezércikkek. Miért pont mi maradnánk a régiek? A gazdaság mai, hogy úgy mondjam, stagnálási periódusában nem engedheti meg magának az ember, hogy egy ilyen öreg nővel éljen együtt. Tudod, hogy a kormány is fiatalít, átszervezik az intézmény- rendszert, meg minden. Kutya kötelességem, hogy kifejezzem az egyetértésemet, és haladjak a korral. — Szóval én egy vén cso- roszlya lettem, akivel már nem lehet megjelenni a nyilvánosság előtt, te őrült kakadu?! Tudhattam volna — szepegte —, hogy ez lesz a vége. Neked adtam a fiatalságomat, feládoztam érted a karrieremet, gyerekeket szültem neked, naponta végigjárom a piacot, hogy ebből az állandóan csökkenő tendenciájú kosztpénzből még a hónap végén is legalább hamisgulyáslevest tehessek a kedvenc napilapod mellé. Csoda, ha közben tönkrementem? rai miatt aggódk, akik szüntelen szorongásban élnek, hogy elég tudást adnak-e tanítványaiknak. Az alternatív tananyagoknál nem a vagy- vagy, hanem az ezt is, azt is látszólagos biztonsága vezérli őket. A főiskolai, egyetemi felvételeknél ugyanis a kiegészítő és a törzsanyag egyformán fontos lehet, s még az is, ami ezen innen és túl van. Az ilyen maximalista pedagógiai törekvések tükörképe az a diák, aki nekimegy a tananyagnak és szelektálás nélkül bebiflázza. Az élet komédiája, hogy a felvételi vizsgákon gyakran neki van a legnagyobb esélye, míg az eszét használó, vitatkozó, mérlegelő diák hátrányos helyzetbe kerülhet. Az új pedagógiai módszerek nem mindig segítik a tanítókat, tanárokat, olykor fölöslegesen bonyolultak, időigényesek. Az a tanár, aki a hét végén megkapál 300 szőlőtőkét — motoros kapára nem telik a fizetéséből —, hétfőn nem a legkorszerűbb pedagógiai fegyverzetét veti be, hanem a legkényelmesebb módszert fogja választani. Nincs ideje, energiája fölkészülni az órákra, olvasnivalói az éjjeliszekrényén tornyosulnak. Egész héten fáradt, elnyűtt. A pályára alkalmatlan, a szürke tanárok óráin a diákok ásítoznak, leveleznek, beszélgetnek. Tulajdonképpen végtelenül toleránsak, hiszen ki is fütyülhetnék a tanárt, ha nyolcévi tanulás után elfogadhatóan olvasni és számolni sem tudnak. A szülők többsége sem perlekedik az elmulasztott lehetőségek miatt. Ha van pénze, túlórákkal pótolja mindazt, amit az iskola elmulasztott. Ha pedig nincs, belenyugszik abba, hogy csemetéje elégséges vagy alig közepes. Sok gyerekről talán soha nem derül ki: lehetne jó vagy a jónál is jobb ... Azt megközelítőleg tudjuk, hogy az ifjak mivé lettek az iskola által. Arról azonban pusztán csak a sejtéseink vannak, hogy mit vesztettek vagy mit nem nyertek el — az iskola miatt. — Nem csoda, Juliskám, nem csoda. Az sem csoda,- hogy már az -ffreg Murugya se fordul utánad a hatodik emelet kettőből. Én már eldöntöttem magamban, hogy képtelen vagy a megújulásra. Hiába küldenélek fodrászhoz, kozmetikushoz, rajtad már a plasztikai sebészet sem tud segíteni. Akkor meg mi a fenének az a sok plusz kiadás? Elválok tőled, és kész. Először arra gondoltam, hogy szanállak, de nincs értelme. Néhány hét múlva úgyis csődöt mondana a házasságunk. — Miattam mond csődöt a házasságunk? Miattam?! Amikor nálad már hétfőn is csütörtök van? Bezzeg húsz évvel ezelőtt azt se tudtad, hogy udvarolj. — Kérlek, ne személyeskedjünk; ez nem szociálpolitika! — Rendben van, Jenő, de a lakást nem adom. — No látod, nem is vagy te annyira buta nő, mint amilyennek hittelek. Tiéd a lakás, még albérlőt is vehetsz fel, hogy ki tudd fizetni a rezsijét. Én meg elveszek egy butikot vagy egy szerződéses üzletet, netán egy kis devizaérdekeltségű panziót a Balaton mellett. — Te, aki mindig irtóztál az üzlettől? Azt se tudod, hogy száz forintnak kétszáz a fele . .. — Az tegnap volt, Juliskám, ma már háromszáz. Titokban elvégeztem az adótanfolyamot és felbruttósít- tattam a vállalkozási kedvemet. Még az „áfá”-t is ki- számitttttam rá. PARASZTHÁZ BBBK. H ARMIN CADJÁN Üdvözlet Bélavárról Bélavár alig néhány kilométerre van a jugoszláv határtól. Fordított házak, ko- ronatövig metszett fák, magas kőkerítések, égig érő fenyők és még magasabbra törekedő templomtorony. Haragos kutyák ... Ennyi róla az átutazó első benyomása. A Petőfi utcában egy ember a kerékpárját tolja. Sem a falu elöljárója, sem a szomszéd községben tanító pedagógus nincs otthon. Megkérem hát, lehessünk útitársai. Beszélgetésünk során személyes sorsának tragikus fordulatai elevenedtek meg. Kicsit megköny- nyebbült talán, hogy van kinek elmesélnie. — A nyilasok mind egy szálig összeszedték a faluból a 16 évnél idősebbeket 1945 telén. Tudtuk, hogy rossz ügyért harcolunk, tudtuk azt is, hogy a háborút már elvesztettük, mégis mennünk kellett, Muszáj volt — mondja Horváth Mihály, aki a Petőfi utca ‘21-ben lakik. — 1949-ben tértem haza szovjet hadifogságból — fűzi hozzá. — A földosztásból már kifelejtettek. Ezért egy faluszéli házhelyért is veszekednem kellett. Ma nem veszekednek a fiatalok házhelyekért Béla- váron. Még házért sem. Egy kaposvári garázs árából itt két házat is lehetne venni. Mégsem veszik. Pedig az ellátás jó. Tele a hűtő mirelit áruval, az üveg mögött felvágottak halma a vegyesboltban. — Nehezen fogy a húsáru — így Pénzes István boltvezető. — Sokan tartanak disznót, baromfit. Csernus Béla nyugdíjas mégis mirelit csirkét kér az eladótól. — Megvásárolni kényelmesebb — mondja. — Olyan drága a naposcsibe meg a táp, hogy nem éri meg a — Az étkészlet is az enyém. — Jó, de minek? Az öregek napközi otthonában kapsz alumíniumkanalat. Elintéztem neked, hogy soron kívül felvegyenek. — Hálátlan disznó vagy, Jenő! — A közgazdasági szótár csak hálapénzt ismert, hála címszó nincs benne. Különben lásd, kivel van dolgod... elintéztem neked azt is, hogy amint kimondja a bíróság a válást, átadják a leghűségesebb feleségnek járó Nagy Magyar Anya nevű kitüntetést a gomblyukba tűzhető töviskoszorúkkal. — Köszönöm neked, Jenő, igazán nagyvonalú vagy. Akár írásba is foglalhatjuk a megállapodást. Amikor elkészült az akta hat példányban, függelékkel és pótmegállapodásokkal kiegészítve, Léc Jenöné Kicsit Rávett Juliska elzárta a ruhásszekrény fiókjába, Léc Jenő pedig visszaült az újságja mellé az asztalhoz. — Jenőkém! — szólalt meg az asszony negédes gyöngédséggel. — Kérlek, drágám, olvasd el az újság végét is, ha befejezted a vezércikket! — Minek? — kérdezett vissza a másik bárgyú képpel. — Van ott egy kis közlemény a hírek között. Az áll benne, hogy a szomszédék Macája a korszerű karosszériájával és a balatoni devizaérdekeltségű panziójával együtt hozzáment egy osztrák szállodához. T, Ágoston László tartása. Mások is ezt mondják, de hát megszokták már a velük való foglalkozást. — Ketten dolgozunk itt a férjemmel — szól közbe Pénzes Istvánné. — Azelőtt hárman voltunk, de a barcsi áfésznál úgy döntöttek, hogy csökkenteni kell a létszámot. 230 ezer forint forgalom jutott fejenként. Hiába, ilyenkor ez így van, júliusban viszont nyolcszázezer ,v01t! A templomtól nem mesz- sze érdekes parasztház. Vajon ki lakik az omladozó falak között? A szú rágta zsalugáter mögött sötétség honol. Megpróbálunk bemenni, de a bejárati ajtó kamaszgyerek-magasságú faággal van eltorlaszolva. — Nem lakik itt már senki — szól a szomszéd. — Diósviszlóra költözött a tulajdonos. A házat pécsiek vették meg, de már legalább három éve nem voltak itt. Nyaralni akartak itt, aztán A szerveződő orvosi kamara alakuló közgyűlését március 3-án tartja a Budapest kongresszusi központban — adott tájékoztatást Veér András professzor, az Országos Ideg- és Elme- gyógyászati Intézet főigazgató főorvosa, a kamara szervezőbizottságának elnöke. Az orvosok szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekképviseleti szervezetével kapcsolatosan elmondta: Magyarországon 1936 és 1945 között működött ilyen szervezet, ám munkájának csak az első szakasza tekinthető — a mai korra átültetett változtatásokkal — elfogadhatónak. Fontosnak vélte azonban leszögezni: a jelenlegi testület újként indul, vagyis nincs jogfolytonossága a régivel. A szervezéssel eltelt két hónapról szólva vázolta: az orvosi kamarába eddig mintegy 10 ezer orvos jelentkezett. A leggyakrabban ismétlődő javaslat az volt, hogy valamennyi orvos kötelező érvényűén legyen tagja a kamarának, ez a testület közmegbecsülését, fegyelmező erejét erősítené. Hiszen akit kizárnak a kamarából, a továbbiakban nem dolgoznem értek rá. Vagy megbetegedtek? Lehet, hogy már nem is élnek. A gyerekeik meg nem érnek rá az eladással vesződni... A túlsó fal már bedőlt; be lehet látni a lakásba. Évtizedek tanúi az enyészeté. hatna orvosként. A véleménynyilvánítók többsége szorgalmazta: az orvosi kamara határozza meg azt a szakmai színvonalat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy magyar orvos praktizálhasson. Nézetazonosság alakult ki abban, hogy a korporáció önálló, független, saját költségvetésből gazdálkodó szervezet legyen. A társadalmi szervezetekkel való kapcsolatokról a professzor kijelentette: az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetével és a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségével (MOTESZ) már folynak a tárgyalások, s bíznak a konszenzus kialakításában. A közgyűlésen vitára bocsátandó alapszabály-tervezet gazdasági, érdekvédelmi részével kapcsolatosan kifejtette: az orvosi kamara csak alapelveket kíván érvényesíteni a bérezésben, a honoráriumrendszerben, az adózás problémájában. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Orvosi Kamara a hálapénz valamennyi formája ellen fel akar lépni. Az orvosok bérezését a tisztességes munka díjazására épülő bérezési rendszerben tu dja elképzeln i. A postán mindez egy cím: Bajcsy-Zsilinszky utca 37. Egy cím, ahová nem hord levelet a kézbesítő. A szomszéd házba, Vita- lics Jánosékhoz annál többet ... A ház előtt traktor áll. Vitailicsók fia buszos: a baros—bélavári járatot vezeti. Münden másnap dolgozik. így kétnaponként az erdőre is járhat fát hordani. A falubeliek többségének a téeszen kívül a vasút, aber- zencei, a barcsi, a babócsai varroda kínál munkát. A buszmegállóban fékez a Riinyamenti Víztársulat autóbusza. Az egyik utas hatalmas zsákkal száll le. Lép párat, s a hanyagul megkötött madzag eloldódik a zsák száján; a Csurgóról hozott mailactáp fele az árokba borul. Az ember ideges lesz. Aki autóval hajt keresztül a falun, ezt észre sem veszi. A pénz azonban ne közvetlenül a betegtől származzon, hanem valamilyen biztosítási rendszeren át jusson el az orvoshoz. A szakmai érdekvédelmi elképzelések között szerepel például: az orvosok szakmai munkájának feltételeit mindenképpen biztosítani kell, mind az állami egészségügyi szolgálaton belül, mind a magánorvosi gyakorlatban. Vagyis: az orvosi kamara meg kívánja határozni, hogy milyen minimális felszerelés szükséges például egy körzeti orvosi rendelőben. Megszabják az egyes szakmai funkciók ellátásához nélkülözhetetlen felkészültség szintjét is. Kívánatosnak tartják azt is, hogy a továbbképzések kötelezőek legyenek, záróvizsgával együtt. Arra a kérdésre, hogy a beteg érdekeit miként kívánják szolgálni, a profesz- szor leszögezte: az elgondolások mindegyike a beteg- ellátást javítja. Hiszen ha az orvos nyugodt körülmények, megfelelő feltételek között tud dolgozni, s a szakképzettsége is elfogadható szintű, minden bizonynyal a legmagasabb értékű ellátást nyújtja. Z. E. KULTURÁLT VÁLÁS Balázs Andor Megalakul az orvosi kamara
